Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe.
Mária, öröktől fogva ki volt szemelve az Istenanyaságra (január 1 és február 2), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8) (Péld 8,22-31). A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték szeptember 8-át az Egyházban. 
Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepelve. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi ősz kezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.
De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka széttiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert, még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, vagy ahogyan a Szeretetláng üzenetében bemutatkozott: a Hajnal Szép Sugara! (Többek közt felhasznált forrás)
Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre. Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja! Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 
Szeptember 7.
Az alábbi válaszos-imát, tiszteletreméltó kármelita Marton Boldizsár 
A „feltámadt idő” olyan földi élményhez hasonlítható, amilyet néha egy extatikus, békés csodálkozás pillanataiban élünk át, ahol valamilyen „érték” jelenik meg eddig ismeretlen ragyogásban. Ilyenkor azt mondjuk: 'ezért a pillanatért érdemes volt élni'. Olyan értékekről beszélek, melyekre – analóg formában – már földi életünk során is rácsodálkozhattunk, de a Mennyországban Isten akarata szerint már „véglegesen” élhetünk meg, egyre gazdagodva, egyre intenzívebb módon. Ezek az élmények nem ismernek végpontot, megállást, hanyatlást, elmúlást. Ezért e sejtéshez egy másik, még lényegesebb (és ellentmondással terhes) elképzelés is társul: az örök jelenhez „az örök változás” képzete, amit azonban nem szabad jelen életünk időfolyamatával párhuzamba állítani. Sok teológus (és laikus) szerint ugyanis az örök élet jellegzetességei közé inkább a változatlanság (mozdulatlanság) illik, hiszen ez Isten lényegéhez hozzátartozik.
Az örök élet létformája lényegileg közösségi és közösségalkotó. Az üdvözült a kölcsönös önátadás állapotában találkozik az összes többi üdvözülttel. Az „örök élet” kifejezésnek több olyan szinonimáját ismerjük, melyek az üdvösség kizárólagos „többletét” jelzik: Isten színelátása; örök boldogság; részesedés Isten örökkévalóságában és dicsőségében; teljes közösség Istennel, Jézussal; beteljesedés Isten kegyelmében, Isten megismerésében és szeretetében; részvétel a Szentháromság egységében stb. Vagyis mindaz, „amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt” (1Kor 2,9). (...) 
kiadvány nyomán,a blog szerkesztője állította össze némi stilizálással.
Szent János evangélistának egy jelenésben megmutatta ezt is az Úr. Szent János ezt így írja le: »És lélekben engem egy nagy és magas hegyre vitt és megmutatá nekem a szent várost Jeruzsálemet, mely a mennyből szállott alá a földre. Az Isten fényessége volt abban és világossága hasonlított a drágakőhöz, a jáspiskőhöz, a kristályhoz. És nagy és magas kerítése vala… és a kerítés jáspiskőből vala rakva, a város pedig tiszta arany, hasonló az üveghez. És a város kerítésének alapkövei mindenféle drágakövekkel valának fölékesítve. Az első alapkő vala jáspis, a második zafir, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik szárdis, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizoprász, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt. És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy vala, mindegyik kapu egy-egy gyöngyből és a város utcája tiszta arany, mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban, mert, annak temploma a mindenható Úristen és a Bárány. És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy abban világítsanak, mert az Isten fényessége világítja azt és annak szövétneke a Bárány… És annak kapui nem tétetnek be nappal, mert nem leszen ott éjszaka… Nem megyen abba semmi fertőztetett vagy utálatosságot cselekvő és hazug, hanem csak akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe… Isten és a Bárány királyi székei lesznek abban és az ő szolgái szolgálnak neki. És látni fogják az ő országát és az ő neve lesz az ő homlokaikon. És éjszaka többé nem leszen és nem szorulnak szövétnekvilágra, sem napvilágra, mert az Úristen világosítja meg őket és országlani fognak örökkön örökké». (Jel 21,10; 22,5) Szent János eme leírásához nem adhatok semmit, de ez is csak azt mutatja, amit szent Pál mondott, hogy emberi szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív nem képes fölfogni, amit Isten készített az őt szeretők számára. (1Kor 2,9)
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 45-47. oldal. (Részletek), 1996. szeptember 2.
"Arról némi sejtelmünk lesz, ha az Evangélium ez irányú kifejezéseit elemezzük: Krisztusba öltözünk (Gal 6,27; Kol 3,10; Ef 4,23; Róm 13,14), Krisztus él bennünk, Krisztus élete lesz a mi életünk (2Kor 13,5; Gal 2,20; Fil 1,21; 2Tim 1,1). Szent Pál 164 alkalommal használ ilyen kitételeket, de maga Jézus is így gondolkodik, mint a szőlőtőről és szőlővesszőkről mondott szép hasonlata (Jn 15,1-11) mutatja (vö. Jn 17,20-23). Földi életünk állapotát, lelkünk közli velünk és tartja fönn bennünk, krisztusi életünket pedig Krisztus lelke, a Szentlélek. Ez a tény arra mutat, hogy az új élet nemcsak erkölcsi értelemben vett megújulás, hanem létfilozófiai (ontológiai) többlet, illetve éppen úgy elemi valóság, mint a földi életünk. Testi születésünk által testi emberré (1Kor 2,15; 15-44) váltunk, a lélekben való újjászületésünk által viszont testi életünkhöz hozzáadódott lelki emberségünk (1Kor 1,15; Gal 6,1). János első levélben azt olvassuk, hogy Isten gyermekeinek hívnak bennünket 'és azok is vagyunk' (3,1). A második Péter-levél pedig arról beszél, hogy részesei lehetünk az isteni természetnek (1,4)." (vö. Előd: 408. old.)
Sajátos, de úgy látszik, hogy amíg az Utolsó Ítélet le nem zárja a világ sorsát, addig a mennybe felhallatszik a földi jajszó, de az átható tiszta szeretet is! Vagyis a mennyország, nem totálisan elszeparált sem az alvilágtól, sem a földi élet "zajától". Néhány példa:
Erzsébet asszony Szeretetláng Lelki Naplójában, a rosszra hajló emberi értetlenségre mondja az Úr: "a Mennyország erőszakot szenved." (I/48) Gloria Polo, "Akit villámcsapás ért" c. könyvében írja, hogy minden abortusz esetén "megremegett és megborzongott az Úr, mikor ezt a lelket a kezéből kiszakították. Amikor egy ilyen babát megölnek, az olyan keservesen sír, hogy az egész menny megremeg". (80-81; 83. oldal) Fausztina nővér ugyanakkor a mennyig hatoló szeretet erejéről ír: A szeretet nem ismer félelmet. Áthatol az Isten trónja előtt őrködő angyali karokon. A szeretet semmitől sem fél. Eléri Istent, elmerül Benne, mint egyetlen Kincsében. A keruboknak, akik tüzes karddal őrzik a mennyországot, nincs felette semmilyen hatalmuk. (N. 781) (Itt is említés esett a kardról!)
.jpg)
Szent Fausztina: 
SZERETETLÁNG FESZTIVÁL
Ugyanezt hirdetik egyes példabeszédei (Lk 19,16-19; Mt 25,14-30). Szent Pál a nap, a hold és a különféle csillagok egymástól eltérő fényerejére hivatkozik (1Kor 15,41), és a túlvilági dicsőség egyenlőtlenségét az érdemek különbözőségének tulajdonítja (1Kor 3,8; 2Kor 9,6). A szenthagyomány és annak nyomán a hittudomány azt is kiemeli, hogy a különbözőség nem fog kiváltani sem irigységet, sem büszkélkedést, hiszen ez ellenkezne a mennyország lakóinak tökéletességével és maradéktalan boldogságával. Arra is gondolhatunk, hogy mivel mindenki egyéni kegyelmei és érdemei árán jutott oda, mindenki tud olyan valamit adni a közösségnek, ami csak az övé, a nagyobb dicsőséghez tehát az is hozzátartozik, hogy több szeretetet nyújthat az illető a többieknek.
.JPG)
„Tényleg van mennyország!” – egy négyéves gyermek halálközeli élménye. Egy nebraskai protestáns lelkész fia, Colton Burpo műtétje után megdöbbentő halálközeli élményekről számolt be, többek közt arról, hogy van a mennyországban két nővére. Anyja azt felelte, hogy bizonyára a nővérére és az unokanővérére gondol, de Colton így válaszolt: „Nem. Két nővérem van. Volt egy kisbaba, aki meghalt a hasadban, nem? Az anya egy interjúban elmondta: a család soha egyetlen szóval sem említette a vetélést Coltonnak, sőt ők maguk sem tudták, hogy az elvetélt magzat kislány volt. „Olyan belső fájdalom volt ez, amiről még a barátainknak sem beszéltünk.
Amit Coltontól hallottunk, először nagyon mellbe vágott, de utána megkönnyebbültünk, hogy a kislányunk – akiről nem is tudtuk, hogy lány – jól van. Colton elmondta milyen, és hogy úgy ölelgette, mintha sohasem akarná elengedni.” Colton elbeszélése szerint a mennyországban rengeteg a szín. Nagyon sok ember és angyal van, mindenki huszonévesnek látszik, nincsenek öregek. (Magyar Kurír)
A mennyei világosság az érdem jutalma; ám mivel az érdem már nem nő; tehát nem növekedhet a jutalom sem. Így tehát az Isten látása kiemeli a lelket a tűnő lét nyughatatlan hullámveréséből, kimenti a percről-percre változó gondolatok és hangulatok hullámzásából, a kapkodásából és beemeli az örök élet stabil tengerébe. Az idő gyermeke az örökkévalóság tanúja lesz és az idők forrásánál oltja majd életszomját. 
Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjo-gilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Érdekesség (és nagy titok), hogy
XII. Benedek pápa ünnepélyesen tanítja: az üdvözült lelkek «látják az isteni valóságot szemtől-szemben való intuitív látással, úgy hogy semmiféle teremtmény nem lép közbe mint a látás tárgya, hanem az isteni valóság közvetlenül föltárja magát az üdvözült lelkek előtt, leplezetlenül, tisztán és nyilván». 
A mennyei dicsőség világossága tehát nem más, mint magának az Istennek az ő szentháromságos mivoltában gyökerező szellemi láthatósága, világossága, mellyel Ő közli önmagát a teremtett értelemmel, átragyogja és átjárja a lelket. 
Az események további kifejtését lásd: 
A boldogító istenlátás elsődleges tárgya Isten a maga teljes mivoltában, de mégsem lehet azt mondani, hogy Isten egészen adja magát; az üdvözültek az egész Istent látják, de nem végtelenségében. Isten nem tárgy, amit meglátunk és nem igazság, amit belátunk, hanem személy, akinek ismerete a személyes kitárulás kölcsönösségében áll. 
Az örök élet alapvető „modellje” az Istentől kapott és megtisztított szeretet sodrásában növekvő élet. A kezdeményező és a mérték: Isten. („Ő előbb szeretett bennünket” (1Jn 4,19). Az örök élet nem a célja, hanem – elsősorban – értelme és kiteljesedése a földi életnek. Az Új teremtmény (Isten különös teremtő tevékenysége folytán) örökli a földi identitását, identitás - tudatát, és „karakterének” kiteljesített formáját.
Ebben a közösségében az embernek mint társas lénynek nemesebb igényei teljes kielégülést nyernek. Tehát megismerik társaikat az örök üdvösségben, a küzdő és szenvedő Egyháznak velük szemben tanúsított és kifejezett tiszteletét, de még a földön maradt közelállók lelki ügyeit is, akiken (a földről hozott érdemeik arányában) segíthetnek is.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 96-97. oldal. (Részletek), 1997. augusztus 15.
Az Oltáriszentség nélkül, azaz az Úr szent Testének és drága Vérének vétele nélkül, senki nem juthat be a Mennyországba. Az Úr odamegy minden haldoklóhoz, mindegy, milyen hitű vagy hitetlen. Minden emberhez odamegy az Úr az utolsó órában, felfedi magát, és szeretettel és irgalommal azt mondja: „ÉN vagyok A TE URAD!” (Tehát nem a halál után! Szerk.)
Sziénai Szent Katalin egyházdoktor [1347-1380] a Dialógusában, leírja a poklot a Mindenható szavaival. 
Minden állam olyan mint a kormánya. A kormány olyan mint a népe. A nép olyan, mint a hite! De mondhatnánk röviden úgy is, hogy minden kormány olyan, mint a miniszterelnöke, ő pedig olyan, mint az intelligenciája. Márpedig az intelligencia és a tudás semmit sem ér keresztény hit nélkül!
Még soha, egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, emberismerettel és a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a Sátán. Ennek következtében még egyetlen kormány sem volt képes önmagától, a világ fölötti egyetemes uralom érdekében olyan eredményes imperialista politikát folytatnia, mint amire az ördög képes. Ha a világ fiainak efféle tervei mégis sikeresnek mondhatók, akkor abban egyértelműen a Gonosz szellem áll a háttérben! A sátáni erők hatalma pedig annál nagyobb, minél szélesebb, szabadabb teret kap a működésre! 
A démonikus világhatalomnak több milliós serege van sátánizált segéd-erőkből, ördögökből és elkárhozottakból és azon istentelen emberekből, akiket mint vezérük inspirál és dirigál. Épp ezért igen óvatosnak kell lennünk a politikai elkötelezettségeinkkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság! Ez világosan megnyilvánul arroganciájukon, obszcén kifejezéseiken és fáradatlan ellenségeskedéseiken! 
A XX. Század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmunkat.
Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte. 
Gondold meg, hogy a pokol a legszerencsétlenebb, tűzzel tele börtön. Ebben a tűzben egészen el vannak merülve a kárhozottak: tűzörvény fölöttük, tűzörvény körülöttük és tűzörvény alattuk. Tűz a szemükben, tűz a szájukban, tűz mindenütt. Minden érzéknek meglesz a maga kínja. A szemeket füst vakítja és sötétség és rémület tölti el őket a többi kárhozottak és az ördögök láttára. Fülük éjjel-nappal szakadatlan ordítást, jajveszékelést és káromlást kénytelen hallani. Szaglásukat megfertőzteti annak a megszámlálhatatlan rothadó testnek bűze. Ízlésüket égető szomjúság és farkaséhség gyötri, anélkül, hogy csak egy csepp vizet vagy egy darab kenyeret kaphatnának. Ezért e börtönbe zárt szerencsétlenek szomjúságtól égve, tűztől mardosva, mindenféle szenvedéstől kínozva jajveszékelnek, ordítanak és kétségbeesnek, de nincs és nem lesz soha senki, aki őket vigasztalná, aki rajtuk enyhítene. Ó pokol, pokol, hogy nem akarnak téged némelyek hinni, míg csak maguk beléd nem zuhannak! Mit mondasz te, aki ezt olyasod? Ha most kellene meghalnod, hova jutnál? Te, aki egy gyertya szikrát nem bírnál eltűrni kezeden, azt gondolod, hogy kibírod egy tűz-tóban, amely elnyel, kibírod vigasztalás nélkül, mindenkitől elhagyatva, az egész örökkévalóságon keresztül? 2. Gondold meg azután a kínt, melyet az egyes képességek fognak szenvedni. Az emlékezetet mindig kínozni fogja a lelkiismeret mardosása; ez az a féreg, mely örökké rágódni fog az elkárhozotton, midőn arra gondol, hogy miért taszította magát önként a kárhozatba egy kevés mérgezett gyönyörért. (...) Ez a féreg emlékezteti az időre, melyet Isten jóvátételre adott neki, az alkalmakra, melyeket üdvözülésére nyújtott, társainak jó példáira, a megfogant, de soha valóra nem váltott föltételekre. És akkor majd látja, hogy örök romlásának nincs többé orvossága. (…) Rajta tehát! Tarts bűnbánatot! Változtasd meg életedet! Ne várd be, míg nem lesz már többé számodra idő. Add át magadat az Istennek. (9-10.o.)
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére
Létezésének valósága és tartalma arra való, hogy a hívő lélek elmélkedéseinek, reményeinek középpontjában álljon és életének irányítója legyen. 
Szent János a mennyország reményeit és igazságait az örök élet fogalma alá sorozza. (Jn 15,11; 17,12) Szent Pálnál a mennyország Istenben való örök élet és dicsőség. (Róm 2,7; 5,21; 6,22; 8,18; Gal 6,8; 1Tim 1,11; Tit 3,7; Zsid 2,16; Kol 1,27; 3,4) A Jelenések könyve is fölséges képekben írja le a mennyei Jeruzsálem örömeit és boldogságát.
1.) A római katolikus egyház törvényei szerint minden katolikust, aki hitehagyást, formális eretnekséget, vagy formális egyházszakadást (schisma) követ el vagy hirdet, automatikusan kizárnak az Egyházból.
De mit jelent az egyházból való kiközösítettség? Sajnos a legsúlyosabbat, vagyis a megváltottságból való kizárást, mely az egész örökkévalóság elvesztésével járhat! Nem mondhatok mást, minthogy roppant óvatosak legyünk a magánkinyilatkoztatásokkal! 
Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
Ilyen pl. az az ál-látnokság, mely nem csak a közösségre veszélyes, de önmagára is ráhozhatja Isten haragját, miként olvashatjuk Jeremiásnál: „Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért (...) azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el...” (Jer 14,14-15) 
7) Az ál-üzenetek közzététele lehet valaki(k) jó hecce is, kicsúfolandó az emberi hiszékenységet, úgymond a "keresztények butaságát". (És talán ide sorolható az évekkel ezelőtti a ún. "medjugorjei hamisnak bizonyult sürgetés is Iván látnok által, S. József atya támogatásával!") Értsük meg már végre, a megtévesztő szellem célja a tömeges kárhozat! Hamis közvetítői által ezért kínál végtelenített imádságokat, akár napi 12 órát igénylőt, vagy több rövidet is – akármit –, csak a "domonkos" rózsafüzért ne imádkozzák a titkokkal, mert a szentolvasó egyetlen Üdvözlégyétől is megremeg a pokol (F. Bamonte)! (folyt.)
Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)
a jóban" (Aquinói Szent Tamás), s ezáltal is lehetősége nyíljon a megtisztulásra és a lelki felemelkedésre. A démon tevékenységével szembeni reakciónk tehát lelki fejlődésünk eszközévé válik.
