Unalmas-e a mennyország? 1
A szentek és a hittudósok egybehangzóan vallják, hogy a mennyei boldogságnak egy-egy nagyobb foka felülmúlja a föld minden boldogságát és megér minden elképzelhető szenvedést és fáradságot. Ebből merítik életbölcsességüket és heroikus önmegtagadásukat a szentek itt a földön, mert jól tudják, hogy ezekből szövődik a mennyei boldogság ruhája, ezekből készül a mennyei korona ragyogó diadémja és a földi érdem az egyetlen (lelki kincsek), amit magukkal vihetnek! Erre mondja az apostol: "Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben." (Máté 6,20)
A mennyei világosság az érdem jutalma; ám mivel az érdem már nem nő; tehát nem növekedhet a jutalom sem. Így tehát az Isten látása kiemeli a lelket a tűnő lét nyughatatlan hullámveréséből, kimenti a percről-percre változó gondolatok és hangulatok hullámzásából, a kapkodásából és beemeli az örök élet stabil tengerébe. Az idő gyermeke az örökkévalóság tanúja lesz és az idők forrásánál oltja majd életszomját.
A tudatlanságból eredő az a méltatlan gondolat, hogy "örökké nézni az Istent és az angyalok karával dicsőségét zengeni" unalmassá válik. Isten látása ugyanis, nem egyszerűen nyárspolgári érdeklődésből eredő nézelődés, hanem a teremtmény számára minden ok és végső cél, az értelmet és akaratot leginkább érdeklő és keresett tartalom, a föltétlen igazsággal való legbensőségesebb érintkezés!
20.
augusztus
LÉTEZIK A MENNYORSZÁG! (XXVI. rész.) Az angyalok karával Isten dicsőségét zengeni
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr575787732
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.