A földi szeretetkapcsolatok továbbélése 1
A mennyországnak ilyen krisztocentrikus szemlélete teszi érthetővé azokat a bibliai kijelentéseket, amelyek szerint a mennyben lenni annyi, mint Krisztussal lenni (pl. Jn 14,3). Az utolsó ítéleten magához hívja Jézus az üdvözülteket és eltaszítja magától a kárhozottakat (Mt 25,34;41). A Krisztussal való együttlét vágya tölti be Szent Pál lelkét (1Tesz 4,17-18; 2Tesz 2,1; Kol 3,1 stb.), és bizonyára ez a meggyőződés mondatja vele a megigazultak földi életéről azt, hogy Krisztus lakik bennük, ők pedig Krisztusban, a halál utáni állapotukat viszont Krisztussal való együttlétnek mondja (Fil 1,23; 1Tesz 4,17; 5,10; 2Kor 12,2). Tehát, az üdvözültek Krisztus emberségével egyesülve, mint titokzatos Testének tagjai fogják élvezni a boldogító istenlátást. Így válnak érezhetően és befogadóképességükhöz mérten részeseivé annak az ismeret- és szeretetközösségnek, amely a Szentháromságot jellemzi.
Mindazonáltal nem csupán érzéki örömök azok, amelyek a mennyországban ránk várnak, különösen nem a Mohamed által kecsegtetett szép nők, s az ehhez kötődő érzékiség! Ez a földies és buja elképzelés, már azért sem létezik, mert egy jóval magasabbrendű létre vagyunk hivatalosak, melynek örömforrása az üdvözültség állapota! Krisztus mondta: „amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok az égben.” (Mk 12,25) Ám ez, nem értendő úgy, hogy az üdvözült ember, angyal lesz, hanem csak olyan!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.