A magyarság hivatása és felelőssége

      Minden népnek és minden nemzetnek, nemzedéknek, meg van a maga „szerepe” az Isten Országáért való küzdelemben, annak építésében, amiként ez érvényes minden egyes emberi személyre is. A magyarság hivatása nem nemzeti dicsőség, hanem felelősség kérdése! Elhivatottságunk gondolata nem elszigetelt felismerés nagyjaink részéről, hiszen Erdey Ferenc atyától Natália nővéren át Mindszenty Józsefig sokan tettek tanúságot népünk engesztelő hivatásáról. Mi mégsem az említett személyeket idézzük, hanem az Amerikai Követség háziőrizetében lévő hercegprímás gyóntatóját – a kármelita Marcell atyát (boldoggáavatása folyamatban!) (1-es kép) –, aki szintén az engesztelést tartotta népünk fő hivatásának, melynek – állítása szerint – meg is lesz az eredménye! Mindszenty 1956. nov. 3-i beszédéhez – (A történelem orgonáján Isten játszik!) – ezt fűzte hozzá: "Valóban, de mi magyarok ezen az orgonán nem a billentyűk, hanem a pedál vagyunk!" (Útmutató Csillag, kiadvány, Marcell a. megnyilatkozásai az év minden napjára: november 3)

     1957. január 24-én ezt mondja (Marcell atya): "Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit. A Szeretet Lelke győzzön az egész világon!" 

     1958. június 22-én már kifejezetten prófétál: "A mi országunk fogja megváltoztatni a világot!" Más alkalommal így szólt: "Minden be fog teljesedni, amik nekem megígértettek!" Idézhetünk még az atyát utolsó évtizedében gondozó nővérnek és szellemi hagyatéka őrzőjének egy a Mayerlingi Kármelbe írt leveléből, melyben így idézi a kármelita atyát: »...már negyven évvel ezelőtt megmondta: ...hogy innen fog elindulni hazánkból a katolikus restauráció, az egész világ újjászületése... Lassan, de feltartóztathatatlanul jő az új világ, aztán majd végül – az egység. Kell jönnie erre a kis országra, de az egész világra is! Jön az igazi kereszténység, ennek "áldozatai" Önök ott mindnyájan.« -- írta Marcell atya egyik szerzetesnő lelkigyermekének. (Hódosy E. Cusztódia IML nővér magánlevele Sr. Spányi Barbara OCD-hez.)

     Felmerül a kérdés, hogy a Szeretetláng kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak is voltak-e a hasonló kijelentései? Igen! A kevesek, akik közelébe kerülhettek és um. bensőségesen beszélgethettek vele, óhatatlanul megkérdezték, hogy mi lesz Magyarország vagy egyenesen világ sorsa!? Természetesen számtalan érdekes dolgot említett, bár emberileg némi ellentmondással. Egyfelől iszonyatos pusztulásról beszélt, másfelől Jézust idézte, hogy "Anyám mosolya fogja beragyogni a földet!" (Szeretetláng Napló szóbeli följegyzés 1971. VII. 26) 

     Nyilvánvaló, hogy egy nagy pusztuláson aligha mosolyogna égi Anyánk! A talány, egy a mindenki számára nyilvánvaló pusztulástól való tényleges megmenekülés felismerésében oldható fel (lásd alább)! A napló csak sejtetve ír ilyesfélékről, miként a "nagy megrázkódtatásról" is, melyet Erzsébet előérzetként maga is megélt, és ha a Szűzanya Szeretetlángja meg nem erősíti, belehalt volna! 
Hasonlókról ír több (hiteles) misztikus is, köztük a XIX. szd-i Boldog Taigi Annamária (2-es kép) és Marie Julie Jahenny (3-as kép) kiknek próféciáit megerősíti Erzsébet asszony Lelki Naplójában: "Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által, a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és újra megújul a föld színe! Mert ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett! A szenvedésekkel elárasztott föld megújhodása a szent Szűzanya közben járó hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. Add át szavaimat az illetékeseknek, és kérd őket az Én nevemben, hogy cselekedjenek, és ne hátráltassák ezt a világraszóló kegyelmi kiáradást, melyet Anyám Szeretetlángja által akar a földre árasztani. (II/109) Most pedig tovább kell vinnetek ügyemet /nektek/, akiket kiválasztottam! Legyetek Hozzám teljes bizalommal. Én mint körültekintő édesanyátok vezetem minden lépésteket. Csak tegyétek alkalmassá lelketeket és nagy buzgósággal készüljetek az engesztelő munkára. Szomorúan látom, milyen riadalmat keltett szívetekben Szeretetlángom. Miért félemledtetek meg? Nem azért vagyok én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket! Fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására! /.../ Én a Kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az érdemeivel. Ne féljetek a Lángtól – mely mint szelíd Fény – észrevétlenül fog kigyúlni. Senki sem fog /majd/ gyanút e szívekben végbemenő csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, hogy az Én Szeretetem Lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy mint futótűz terjedjen és azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre. (I/59) ...Rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után!" (I/84)

 – Nos, lehet-e kétségünk az engesztelés szükségességéről és nemzetünk felelősségéről? Ám ne feledje senki, hogy sok hamis üzenet van, mely csak azért kereng a világban, hogy elterelje a figyelmet az igazi engesztelésről!

3 Az engesztelés magyar ügye

     Magyarországon az engesztelés ügyének Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatója volt első apostola. (Erdey atya csak évekkel később, az Engesztelés Művének megindítása után találkozott Natália nővérrel ill. a naplójában leírtakkal.)
     Erdey atya hatására Mindszenty József hercegprímás buzgón támogatta az engesztelő templom felépítését, s az engesztelő rend felállítását. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1947. aug. 14-én (Püspökkari Jegyzőkönyv 6. o.) az engesztelés ügyében megadta az approbációt dr. Erdey Ferencnek. A magyar bíboros jóváhagyta az Engesztelés Műve Hitbuzgalmi Egyesületet, és az Engesztelés Műve Szolgálóinak szerzetesi életet követő társaságát.
     Mindszenty hercegprímás nagy reményeket fűzött az engeszteléshez. Bizakodva jelentette ki: ,,Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.'' Erdey atya nagyszerű munkát végzett. Kiadványainak egész sora járta be az országot, s rövid idő alatt egymást követően jöttek létre az engesztelő imaközösségek. A csakhamar bekövetkező nehéz idők azonban megakadályozták az Engesztelés Művének kibontakozását. Ez a mozgalom azóta sem vesztett aktualitásából. Az egyén, de a nemzet és a világ sorskérdése is, hogy életünkkel kiállunk-e a szeretet, a jóság és az igazság mellett. Az erkölcsi nihilbe süllyedés helyett, az erkölcsi javulás mellett kell elkötelezni magunkat.
     A hitet próbáló hat évtized után Magyarországon újraéledt az engesztelés ügye, melynek élére szeretne állni a 2012 január 21-én megalakult 'Világ Királynője Mozgalom az Engesztelésért Alapítvány', valamint a 2012 április 27-én megalakult 'Világ Királynője Engesztelő Mozgalom', + Regőczi István atya tiszteletbeli elnökletével. E mozgalom hivatásának érzi, terjeszteni az engesztelés fenti értelmezését és összefogni, megjeleníteni az engesztelő közösségeket és a Normafai Engesztelő Kápolna ügyének felkarolását, illetve megvalósítását.
     Feltétlenül elgondolkodtató, hogy az engesztelő emberek természetfölötti indításnak engedve önként szerveződnek imaközösségekbe. Napról napra nyilvánvalóbbá válik: az engesztelés istenáldotta eszköz az új evangelizációban. A Mária-jelenések üzenete világossá teszi: ha nem vesszük komolyan egyénileg és intézményesen az engesztelést, ha az égiek által újra és újra felkínált lelkipásztori lehetőséget figyelmen kívül hagyjuk, sok lelket veszni hagyunk.
     Ha a lelkipásztor az engesztelés megszervezésére törekszik – és minden egyházközségben kívánatos lenne –, felhívhatja híveinek figyelmét egy nagyon fontos dologra: a hívő embernek nem lehet közömbös, hogy valamely lélek elkárhozik-e vagy sem. Minden egyházközségben létezik egy kis mag, amelyik készséges, nyitott lelkű és hajlik a hősies lelki életre; készségesen elindul az engesztelés útján, csak meg kell mutatni számára az utat és a lelkesítésről sem szabad megfeledkezni. A Szeretetláng üzenete világossá teszi számunkra, hogy az üdvözült lelkek (a tisztítótűzből általunk kiszabadított lelkek), viszonos segítsége mentheti meg a világot az általános pusztulástól és a tömeges kárhozattól! 

     Az egyház elnémul, és a világot lesújtja a döbbenet. De íme, Hénoch és Illés lsten lelkével eltelve lsten erejével fognak prédikálni, és a jóakaratú emberek hinni fognak Istenben, sok lélek megvigasztalódik; a Szentlélek erejével nagy lépésekben haladnak előre s el fogják ítélni az Antikrisztus ördögi tévedéseit.
     Jaj a föld lakóinak! Véres háborúk és éhínség tör ki, pestis és ragályos betegségek támadnak; undorító állatok esőként zúdulnak a földre; mennydörgések remegtetnek meg városokat; földrengések országokat nyelnek el; hangokat hallani a levegőből; az emberek a fejüket a falba verik; hívják a halált, másrészt viszont a halál lesz gyötrelmük. Minden oldalról vér fog folyni. Ki győzedelmeskedhetne, ha lsten nem rövidítené meg a megpróbáltatások idejét? Istent azonban megindítja az igazak vére, könnyei és imádsága; Hénoch és Illés meg fognak halni; a pogány Róma eltűnik; az égből tűz hullik és három várost felemészt; erőszakhullám sújtja az egész világot, és sokan hagyják magukat elcsábítani, mert nem imádták a köztük élő igaz Krisztust; íme az idő, amikor a nap elhomályosodik; csak a hit fog élni.
     Íme az idő, amikor megnyílik az alvilág. Íme, a sötétség fejedelmeinek királya. Íme, a vadállat bérenceivel, azt mondva magáról, hogy ő a világ megmentője. Gőggel emelkedik a magasba, hogy elérjen az égig, de megfullad Szent Mihály arkangyal egyetlen sóhajtásától. Lezuhan, és a föld, mely három napja folytonos mozgásban lesz, megnyitja tűzzel teli mélységeit. A sötétség fejedelme övéivel együtt örökre elmerül az alvilág végtelen szakadékaiban. Víz és tűz tisztítják meg a földet, s felemésztik az emberi gőg minden művét. Minden meg fog újulni; Istent fogják szolgálni és megdicsőíteni. (folyt.)

2 Az engesztelés magyar ügye

     Az Úr szavai Natália nővérnek: „Én a világot böjttel, virrasztással és szenvedéssel váltottam meg. Engesztelésen elsősorban az életmód megjobbítását értem. Vagyis: aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, adjon, aki eddig gyűlölt, ezután csak szeressen. Aki testének szolgált, lelkét szolgálja, s aki valamilyen parancsot eddig nem tartott be, tartsa be ezután, mert e nélkül nincsen bűnbánat. Mondd meg ezt mindenkinek, ha az engesztelés szelleme virágzik a lelkekben, irgalmasságot gyakorlok Magyarországgal és az egész világgal.”
Tehát elsősorban magunkon kell változtatni és Isten irgalmának „javító programját” kell „végigfuttatnunk” életünkön. Az engesztelés elsősorban külső és benső életjobbítást jelent! Ezt segíti minden ima, melyet másokért mondunk.
     Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. Röviden szólva: kis közösségekben nagyon eredményesen tudunk a Szent Szűz munkatársaiként az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére törekedni. A társ, a közösség ebben a munkában rendkívül fontos, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, a készséges akarat, az elszántság, a meghatározott program és a hozzáértő vezető. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít, más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Ügyeljünk arra, hogy imádság előtt mindig fogalmazzuk meg egyéni és közös imaszándékainkat. 
     Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli az ennek nyomán bontakozó veszélyhelyzetekkel együtt.   Márpedig nagyobb veszélyben aligha volt a világ, hiszen nem csak önmagát képes és hajlandó megsemmisíteni, de kozmikus méretű sátáni harc folyik minden egyes lélekért is, a technika és a megtévesztés minden eszközével! Ezen ádáz küzdelem végcélja pedig, a közösségek nyomorba döntése, az országok békéjének szétzilálása és a lelkek kárhozatba való taszítása. Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent.„ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is'' (1Jn 2,2).   Ám ezt a megváltást, nem csak 'magunkra kell venni', hanem kiteljesedéséért, részt kell vállalnunk a 'Jézus megváltó munkájában' (vö Szeretetláng III/144) „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása". (II/106) Amikor az ember Jézushoz hasonlóan testét ,,élő, szent, Istennek tetsző áldozatul'' adja (Róm 12,1) önmagáért és embertársaiért, engesztelő munkát végez.
     Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának és a Szeretetláng Mozgalom lelkiségének megengedett formái, sőt az ígéretek (és a tapasztalatok) szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt! Bízzatok irgalmamban!

     A szent helyeken 1865-ben szégyenletes ocsmányságok történnek; a kolostorokban elrothasztják az egyház virágait és a sátán a szívek királyává teszi magát. Azok, akik a szerzetesi közösségek élén állnak, legyenek résen amikor jelentkezőket kell felvenniük, mert a gonosz lélek felhasználja minden álnokságát, hogy olyan személyeket vigyen be a szerzetesrendekbe, akik egészen a bűnnek adták magukat, mivel a kicsapongás és a testi gyönyörök szeretete, el fog hatalmasodni az egész földön.
Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Anglia háborúba keverednek; vér fog folyni az utcákon; francia francia ellen, olasz olasz ellen harcol; azután általános háború következik, mely borzalmas lesz. lsten egy időre meg fog feledkezni Franciaországról és Olaszországról, mert már nem ismerik Jézus Krisztus Evangéliumát. A gonoszok minden álnoksága előtör majd; az emberek még saját házaikban is ölik és gyilkolják egymást.  

    Az emberek féktelensége és bűnei áthatolnak az egeken, ezért Isten villámként sújtó karjának egyetlen csapására megremegnek a hegyek és az egész természet. Párizs égni fog és Marseille elmerül; több nagyvárost megráznak és elnyelnek a földrengések; úgy tűnik, hogy minden elveszett, nem látni mást, mint gyilkosságot, nem hallani mást, mint fegyvercsörgést és káromkodást. Az igazak sokat fognak szenvedni; imádságaik, bűnbánatuk és könnyeik felszállnak az égbe, és Isten egész népe bocsánatért s irgalomért könyörög, segítségemet és közbenjárásomat kéri. Akkor Jézus Krisztus – igazságossága és az igazak iránti nagy irgalma miatt – megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. Akkor Jézus Krisztus egyházának üldözői és minden ember, aki átadta magát a bűnnek, egy pillanat alatt elvész, s a föld pusztasággá válik. Isten kiengesztelődik, és az Ő békéje lesz az emberekkel; Jézus Krisztust szolgálják, imádják és dicsőítik, mindenhol virágzik majd a szeretet.    

1 Az engesztelés magyar ügye

     A nagy magyar misztikus, Mária Natália nővér szerint az Úr külön kívánsága, hogy a Világ Királynőjének tisztelete Magyarországról induljon el és ennek lelkiségi központjára vonatkozóan Jézus szavaiként ezt írta: Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon. (Jézus itt egy engesztelő kápolna felállítására utal.) Az Úr Natália nővéren keresztül 1940-ben határozottan kérte a Normafai Engesztelő Kápolna felépítését. „Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!" – ígéri az Úr. A kápolna megépítése a Kárpát-medencei népek hűséggesztusa lenne, ahonnan erőre kaphatna az engesztelő lelkület az egész világon.
 Mindszenty József bíboros Teológiai Bizottsága 1948-ban kivizsgálta Natália nővér látomásait és hitelesnek ismerte el és támogatta az Engesztelő Kápolna felépítését, mely az adott politikai helyzet miatt már nem valósulhatott meg. „A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom. Esztergom június 25. + József érsek” – olvasható a kápolna tervrajzán.
     A kápolnának először a lelkekben kell felépülnie, hogy mintegy virtuális kegyhelyre helyezzük el áldozataink engesztelő virágait. Ezáltal valósulhat meg nagy királyaink és a Magyar Szentek államalkotó vágya, hogy MAGYARORSZÁG MÁRIA ORSZÁGA! Országunkban mindenkinek "virtuális kővé" kellene válnia, mert bűneink következményeinek súlyos jelei már látszanak! Ha mindannyian be nem kapcsolódunk teljes lélekkel az engesztelésbe, nem tud fölépülni a magyar egység jeleként, az Engesztelő Kápolna! Felépülése azt szimbolizálja, hogy nemzetként elfogadtuk és éljük engesztelő küldetésünket.

     Az Úr szavai Natália nővérnek: "Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára, és minden oszlopra arany betűkkel felírni: Magyarország nem pusztul, csak tisztul! A világ végezetéig él. Szeplőtelen Anyám veletek van és vigyáz rátok! Az engesztelést mindenkor Vele együtt végezzétek!"
     1939-1940-ben az Úr Jézus konkrétan körvonalazta, milyen engesztelést kíván népünktől. Édesanyám országát egy jelzővel szeretném kitüntetni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik (és) tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart és engesztel, eljövök és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet hordozza minden nemzet előtt! Azt kívánom, hogy isteni Szívemhez az engesztelés jó illata szálljon föl a magyar földről, s hogy ez az illat áthassa az egész világot. Édes-anyám országát meg akarom tisztelni, áldásomban részesíteni, és szent Szívemhez vonzani. Amint a megváltás műve a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról az én művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, (és) a végső győzelem! Jézus kívánja, hogy a magyar nép különösen tisztelje és szeresse Édesanyját, a Világ Királynőjét. 

(A titok folytatása)    

 A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert eljött az idő, amikor a legbámulatbaejtőbb csodák történnek majd a földön és a levegőben. 
     Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: [1864-ban alakult az I. Internacionálé. - szerk.] azon lesznek, hogy lassanként kiirtsák a hitet még az Istennek szentelt személyekből is, akiket annyira el fognak vakítani, hogy rendkívüli kegyelmek nélkül a rossz angyalok lelkületét öltik magukra. (A 'nagyfigyelmeztetés' megrontó mételye!)

     Több szerzetesház teljesen el fogja hagyni a hitet, és sok lelket elveszítenek.  

A rossz könyvek elárasztják a földet, és a sötétség szellemei szerte a világon általános ellanyhulást idéznek elő mindenben, ami lsten szolgálatával kapcsolatos: e szellemeknek nagy hatalmuk lesz a természet felett, még templomokban is fognak nekik szolgálni: sok embert magukkal ragadnak, még papokat is, akikben nem az evangéliumi lelkület, vagyis az alázatosság, a szeretet és az lsten dicsőségéért munkálkodó buzgóság él. Halottakat, meghalt igaz embereket támasztanak fel. (Vagyis egykor a földön élt igazak alakját veszik fel, hogy így jobban meg tudják szédíteni az embereket. Ezek az úgynevezett feltámadt halottak nem mások, mint az ő alakjukat felvett ördögök, akik más evangéliumot hirdetnek majd, mely ellenkezik az igaz Jézus Krisztus evangéliumával, tagadják a mennyország és az elkárhozott lelkek létezését. Úgy tűnik, mintha e lelkek újra felvették volna testüket.) Mindenfelé különleges csodák történnek, mert az igaz hit kialudt és hamis fény ragyogja be a földet. 
     Jaj az egyház fejedelmeknek, akik csak azzal foglalkoznak, hogy gazdagságot gazdagságra halmozzanak, hogy megőrizzék tekintélyüket és gőggel uralkodjanak. 
     Fiam helytartójának sokat kell szenvednie, mert az egyházat egy időre súlyos üldözés sújtja: a sötétség ideje lesz ez, és az egyház borzalmas válságot fog átélni. 
     Az Istenbe vetett szent hitet elfelejtve mindenki a saját feje után akar menni, s társainak elöljárója szeretne lenni. Semmibe veszik majd a világi és egyházi hatóságokat, minden rendet és igazságosságot lábbal tipornak; nem látni mást, mint gyilkosságot, gyűlöletet, irigységet, hazugságot és viszálykodást, nem létezik többé haza- és családszeretet. 
    A Szentatya sokat fog szenvedni. Én azonban mindvégig vele leszek, hogy elfogadjam áldozatát. A gonoszok többször életére tőrnek majd anélkül, hogy árthatnának neki. De sem ő, sem utóda... (aki nem sokáig fog uralkodni – írta Melanie a margóra) nem látják meg lsten egyházának győzelmét.  Minden világi kormányzatnak ugyanaz lesz a célja: a vallásos elveket eltörölni és eltüntetni, hogy így helyet adjanak a materializmusnak, ateizmusnak, spiritizmusnak és mindenféle más bűnnek. (folyt.)

2 Hogyan engeszteljünk?

     A kérdésre a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Ha e szándék fel is merül a mai emberben, engesztelésének kifejezése és hatékonysága, önmagában már gyakran erőtlen marad, ha nem ,,Máriával egy szívvel-lélekkel”, a szentségi élet kegyelmeivel próbálja megvalósítani szándékát. Az Istenanya ígérete szerint, Szíve Szeretetlángja által a szívek áttüzesednek, erőt, sőt társakat kapnak az engeszteléshez. Erőt, amely átjárja a szívet és az akaratot, erőt mely megtanít újra szeretni, készségessé téve a szívet a Jézusért és a Jézussal való lélekmentő munkára. A Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely nem csak Jézussal és Máriával hoz létre 'szív-szeretet' egységet, de embertársainkkal is! Ez az egységteremtő erő, képes áthatni az egész társadalmat, végső soron a küzdő-, a szenvedő- és a megdicsőült Egyházat! Ennek kölcsönhatásával segít hozzá az ,,emberiség nagyságrendű” engesztelés megvalósításához! Célja: Jézus Szívének vigaszt-, Mária Szívének pedig azt az édesanyai örömöt nyújtani, hogy egyetlen gyermeke sem kárhozik el. A Mária Szívéből sugárzó Szeretetláng, tehát a bennünk és általunk szabadon működő jézusi késztetés. Ebből következően, azok fognak bensőségesen engesztelni, akikben megfogant ez a szívbeli indíttatás!
     Az Egyház tanítása és égiek pedagógiáját összefoglalva, a következőket mondhatjuk:
a) Naponta imádkozzuk a rózsafüzért, a Szeretetláng könyörgéssel.
b) Cselekedeteinket és áldozatainkat hassa át Jézus megváltó munkájában való résztvállalás szándéka.
c) A szeretet (irgalmasság) lelkületének állandó gyakorlása és az apostolkodás.
d) Általánosságban, szemünk előtt tartani mindenben a Szent Szűz fatimai figyelmeztetését: „Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén esett sérelmek jóvátételéért.” (Fatimáról beszél Lúcia nővér 171., a továbbiakban LN)
     Fatimával kapcsolatban nyilvánvalónak látszik, hogy a Szeretetláng üzenetének teljesítése, mintegy kibontakoztatni látszik Jézus azon szándékát, hogy a földön megvalósítsa Édesanyja Szeplőtelen Szívének tiszteletét. (vö LN 118; 123; 127; 172; 188) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt  az emberi szívekbe-lelkekbe." (II/109) Mint látható, a Szent Szűzzel való együttműködés, az Ő közbenjárásának kérése, a Fatimai üzenet központi célja! Erre vonatkoznak a Szent Szűznek, Szeplőtelen Szíve tiszteletével és az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos gyönyörű szavai és ígéretei: „Jézus meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget.”Az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos ígéretet lásd 2013. február 17-i "A fatimai jelenések 11" c. posztomban (vm. 1925. dec. 10., LN 188; 204). A Szeretetláng-fohásszal való Üdvözlégyek (rózsafüzér) imádkozásához fűzött ígéret pedig rendkívüli módon hatékonnyá teszi engesztelésünket, miszerint: „Bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.” (II/16)  Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének. A Szeretetláng lelkisége, erre ad gyermeki indíttatást! 

Második rész: a TITOK

     Először Maximin kapta meg a titkot, mely neki szólt. Ezután a Szent Szűz Melanie-hoz fordulva folytatta és franciául egy titkot adott. Íme, a titok a maga teljes egészében, ahogy azt Ő elmondta:
     "Amit most elmondok neked, Mélanie, nem lesz örökre titok. 1858-ban közölheted. [Az 1858-as év a Lourdes-i jelenések éve. - A szerk.]
     Betelt az idő és elérkezett Isten haragjának ideje! Ha az emberek a legsürgősebben meg nem térnek, ha az Úr napját (a vasárnapot) továbbra is munkával szentségtelenítik meg és fel nem hagynak az istenkáromlással, Isten nem lesz kíméletes a hálátlan, gonosz szolgái iránt.
     [ ... ] a szent misztériumok tiszteletlen és áhítat nélküli ünneplése, a pénz, a dicsőség és a gyönyörök iránti szeretet [ ... ] az égre kiált, és bosszúra vár; a bosszú, már íme az ajtónál áll, mert nincs senki, aki a nép számára irgalomért és bocsánatért könyörögne; nincsenek már nagylelkű emberek, nincs már senki, aki méltó lenne felajánlani a makulátlan Áldozatot a világ javára. Isten példa nélküli módon fog büntetni. Jaj a föld lakóinak! Isten ki fogja önteni haragját és senki sem vonhatja ki magát annyi sok baj közül.
     Az elöljárók, Isten népének vezetői, elhanyagolták az imádságot és a bűnbánatot, s az ördög elhomályosította értelmüket, tévelygő csillagokká lettek, akiket az ősi ellenség a farkával húz-von, hogy elveszejtse őket. Isten megengedte az őskígyónak, hogy szakadást támasszon az uralkodók között, minden társadalmi rétegben és minden családban. Fizikai és erkölcsi szenvedések gyötrik majd az embereket; Isten magukra hagyja őket, csapásokat küld rájuk, melyek több, mint harmincöt éven át követik egymást.
     A társadalom a legszörnyűbb csapások és legsúlyosabb események előestéjén áll; el kell készülnie, hogy vasvesszővel kormányozzák, és ki kell innia Isten haragjának kelyhét.
Fiam helytartója, IX. Pius pápa 1859 után nem hagyja el többé Rómát, de vele leszek, mert rendíthetetlen és nagylelkű, mert a hit és a szeretet fegyvereivel harcol.  (Megjegyzés: Ezen utasítást IX. Piusz, XIII. Leo, X. Piusz, XV. Benedek és XI. Piusz is híven követte! És vajon miért kérte ezt a Szent Szűz? Azért, mert a szabadkőművesek, mihelyt a pápa kitette volna a lábát Rómából, azonnal ellenpápát ültettek volna a helyére, ami szakadást jelentett volna az Egyházban.)
     Ne bízzatok Napóleonban, szíve kétszínű, s amikor majd egyszerre akar pápa és császár lenni, lsten hamarosan el fogja őt hagyni: ő az a sas, aki mindig magasabbra akar szárnyalni, s akit az a kard fog elveszíteni, melynek segítségével kényszeríteni akarta a népeket, hogy őt magasra emeljék.
     ltália bűnhődni fog, mert arra törekedett, hogy lerázza a királyok királyának igáját; háború fogja sújtani, minden oldalról vér fog folyni: a templomokat bezárják vagy megszentségtelenítik; a papokat és szerzeteseket üldözi fogják, megölik őket és kegyetlen halállal halnak meg. Sokan elhagyják a hitet és nagy lesz a száma azoknak a papoknak és szerzeteseknek, akik elhagyják az igaz vallást, még püspökök is lesznek köztük. (folyt.)

1 Hogyan engeszteljünk?

     A fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lúcia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyerekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról-napra közelebb vitte őket Istenhez.
A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti:  ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért!'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imád-kozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. augusztus 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkoz-zatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot, a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklő övet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik. Testvéreim! Egyénileg és közösségileg is felelősek vagyunk embertársaink üdvösségéért!

A döntés

     Mgr. Philibert de Bruillard, Grenoble-i püspök 1851 szeptember 19-én végre közzéteszi püspöki pásztorlevelét. Íme, leglényegesebb sorai:
     "Úgy itéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pásztornak 1846. szeptemher 19-én az Alpok hegyláncai között a Corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén, magában hordja az igazság minden sajátos vonását, és a hivőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék. "
     A Grenoble-i püspök 1852. május 1-én újabb pásztorlevélben jelentette be a La Salette-i templom megépítését, és elrendelte egy egyházmegyei missziós papi testület megalapítását, melynek feladata a szentély szolgálata. A templom alapkövét 1852. május 25-én helyezték el. Az építkezés 1865-ig tartott, végül 1879. augusztus 20-án szentelték fel, és ugyanakkor megkapta az Isten népét egybegyűjtő és a kiváltságos helyeknek kijáró "bazilika" rangot is.
     A papi testület később szerzetesi közösséggé, majd római jogú missziós kongregációvá alakult át. Nevük: La Salette-i Szűz Mária Misszionáriusai. Tagjaik az egész világon élnek Amerikátói a Fülöp-szigetekig, Európától Afrikáig és Madagaszkárig.
     Velük egy időben alakult meg és működik a La Salette-i Szűz Mária nővéreinek kongregációja is.

 Maximin és Mélanie teljesitették küldetésüket. 1855. szeptember 19-én Mgr. Ginoulhiac, Grenoble új püspöke igy jellemezte a helyzetet: "A pásztorok küldetése befejeződött, az Egyházé most kezdődik." Ma a La Salette-i üzenet nyomán minden népből számtalan nő és férfi talált rá a megtérés útjára, mélyítette el hitét, kapott lendületet a hétköznapokra, s kötelezte el magát Krisztus és az emberek szolgálatára.

Zavarkeltés, vagy ez már az Antikrisztus elő-kampánya volt a La Salette-i titokkal kapcsolatban?

    1853-ban a 87 éves Bruillard grenoblei püspök lemondott és III. Napóleon nyomására Ginoulhiac került a püspöki székbe, nem véletlenül! A régi püspök, aki még megélte a Francia Forradalom tömegmészárlásait és következetes egyházüldözését, másképp tekintett az Istenanya lélekmentő szerepére, mint a fiatal új püspök, aki megpróbált kompromisszumokat keresni a liberális elvek és az egyházi tradíció közt. Feltételezések szerint a gallianizmus követője volt. Az idős Bruillard püspök ezt sejtette és csak azt követően adta be végleges lemondását, miután Ginoulhiac biztosította, hogy elismeri a La Salette-i üzenet hitelességét. Így is történt, ám püspöki kinevezését követően (1853) nyomban azt követelte a két látnoktól, hogy adják át neki a teljes Titkot. Melanie és Maximin ezt már (1851-ben) külön-külön megküldték IX. Piusz pápának, püspöküknek azonban nem voltak hajlandóak megismételni, hiszen a Szent Szűz által megadott tizenkét év még nem járt le. Ez a gallianista szemléletű püspöknek nyilván nem tetszett.  Közben (milyen érdekes!) egy hamis látnok, Pauline de Nicolay közzé tett egy hamis titok-verziót, mely eljutott a püspök kezéhez is. Az ál-látnok (mivel nem rejtőzhetett az internet névtelenségébe), gumiarabikummal produkált magán stigmákat, saját hitelessége érdekében. Több egyházi személy, ha nem is adott hitelt szavainak, mégis örült, hogy kompromittálhatja La Salette üzenetét. Ennek folytán 1858-ban, mikor a valódi titok nyilvánosságra kerülhetett, már alaposan le voltak járatva a Szent Szűz La Salette-i szavai! – Hát így munkálkodik a megtévesztő szellem mind a mai napig! (A szerk.) (folyt.)

Jelenések, üzenetek és a jövő – az engesztelés tükrében

     Kinek szólnak az üzenetek? Mária szavaiból egy világméretű ,,mozgósítás'', az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás'' szándéka olvasható ki. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei''. Mindenkit hív, mindenki címzett; s akikhez eljutnak az üzenetek, vegye személyes meghívásnak a Boldogasszony szavait.
     A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában hangzik el ajkáról. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!''
     Megrendítők szavak! A Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el, s ehhez segítőket keres. Szavai és könnyei sürgetnek és a megvalósításához Szíve Szeretetét kínálja, mint többlet kegyelmi erőt! ,,A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünket.” (Szeretetláng Lelki Napló IV/30 /a továbbiakban csak a római és arabszámmal jelölve/)
     Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, a bűnösök megtéréséről, a bűnösök helyzetének javításáról, a bűnösök elkárhozásáról van szó. Azokról, akik már Istenéi voltak, akik megismerték s hittek benne, de megfeledkeztek Istenről. A Szent Szűz azokról beszél, akik a bűn szerzője révén elfordultak és távol maradnak Istentől. A fentebb idézett 49. zsoltár is őket figyelmezteti: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba...'' A Szent Szűz fatimai szavai, de különösen az 1917.augusztus 19-i üzenet azok számára hív segítséget, akik megmaradnak bűneikben és a kárhozat felé sodródnak (lásd fenn!).
     Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha megakarunk felelni az égiek kéréseinek? A válasz: ismernünk és élnünk kell az Evangéliumot, s mindent megtenni a magunk és mások üdvösségéért. A végeredmény pedig társadalom méretű megjobbulás, az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelődéshez és az eredményességhez, a közösségben végzett evangelizációs munka sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket (imatársulatokat kell létrehozni), s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját.
     Az szentmise látogatás, az engesztelő Szentségimádás, a szentolvasó imádság a könyörgésekkel, a böjt, az egyéni és közösségi fogadalmak és az Isteni Irgalmasság kultuszának formái adottak, és az ígéretek szerint rendkívül módon eredményessé tehetik az engesztelést. 

A vizsgálat

     A hír gyorsan elterjed. Zarándokok, kíváncsiskodók, hitetlenek, megfigyelők jönnek. Kérdezik, fenyegetik a gyerekeket és megpróbálják ellentmondásba keverni őket. Vannak köztük újságírók, hivatalnokok, de nem hiányoznak a Grenoble-i püspök  Mgr. Philibert de Bruillard hivatalos megbízottai sem. A végső döntést a felelős püspöknek kell meghoznia. 1846. október 9-én körlevélben tiltja meg papjainak, hogy La Salette-ről beszéljenek, amíg "pontos és szigorú vizsgálat után" ő maga hivatalosan nem nyilatkozik. (A szerk. megjegyzése: ugyan bizony lehetséges lenne-e ez egy olyan üzenet kivizsgálásra, melynek a látnoka ismeretlen, pl a nagyfigy.hu esetében?)  Hivatalos vizsgálat kezdődik, tanúkat idéznek, jegyzőkönyveket vesznek fel egy olyan bizottság előtt, melynek a tagjai közt pártolók és ellenzők egyaránt találhatók. A püspök elnököl és a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak. akik nem hisznek abban, hogy jelenés történt. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmaz: "A gyerekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak". A püspök 1847-től meg van győződve a jelenés valódiságáról, de még négy évet vár, hogy figyelje a fejleményeket, vagy egy esetlegesen újabb információ felbukkanását. Két pap a corps-i születésű Lagier atya és az avignoni Lambert atya nem hivatalos adatgyűjtő munkát végez 1847 februárjában illetve májusában. Mindketten helyi nyelvjárásban beszélnek.

1848. június 26-án Pierre Joseph Rousselot közzéteszi a jelentést. 1848 augusztusában megküldik a jelentést IX. Piusz pápának.

Mgr. Philibert de Bruillard grenoble-i püspök 1851. szeptember 19-én püspöki pásztorlevelet tesz közzé: (részlet) "Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pásztornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között, a corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén magában hordja az igazság minden saját vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék...". 1851-ben megkapta a pápai jóváhagyást is. (folyt.)

Jelenések, üzenetek és a jövő

     Folyvást tévelyeg a világ, de ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.'' (II. János Pál pápa: ,,Redemptoris Mater'' 47.) A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Mária hatása – tanítja a pápa – megmutatkozik többek között ,,az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében'' s ,,idetartoznak azok a helyek is, ahol üzenetet kaptunk'' (RM 28). A gyümölcsök között első helyen említhetjük a megtéréseket, a testi-lelki gyógyulásokat, s az üzenetekkel való apostolkodást. Igen fontos az üzenetek illő megválaszolása (adott esetben az engesztelés) egyéni és közösségi vállalása és megszervezése.
     ,,Szabad azt is mondanunk – folytatja II. János Pál –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyetek meg mindent, amit csak mond''' (RM 28). A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől. Üzenetei az evangelizáció szolgálatában állnak. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. ,,A végén Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik'' – halljuk a próféciát Fatimában. Az Istenanya lélekmentő harcát nem egyedül fogja végigküzdeni, hanem velünk, engesztelő gyermekeivel!
     Mária széles körű segítséget nyújt küzdőtársainak, övéinek. Leleplezi a sátán alattomosan szervező munkáját, felhívja figyelmünket a sátáni tevékenység következő lépéseire, figyelmeztet a lelki veszélyekre, kiutat és segítő, lelkesítő eszközöket ajándékoz mindenkinek, akik hallgatnak rá. 

Rengeteg szempontból hátrányban vannak a meleg párok által nevelt gyermekek (részletek a Magyar Kurrír cikkéből! 2013. 06. 06.)

     Egy éve jelent meg Mark Regnerus professzor széleskörű kutatása a homoszexuális párok által nevelt gyermekekről.
     Az emberi jogi gondolkodás egyik fő célja a melegházasság legalizáltatásával azon túl, hogy ezt az egyenlőség szimbolikus ügyének tekintik, az, hogy az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyermeket. A hagyományos, férfi-női házasság védelmezőinek viszont éppen ez az egyik legnagyobb félelme. A melegházasság támogatói szerint a homoszexuális pároknak is „joga van” a „boldogsághoz”, azaz a házassághoz, gyerekhez, családhoz, ha máshogy nem, mesterséges megtermékenyítés és örökbefogadás útján. – írja a Slate.com cikke. (Az egyház szerint nincs gyermekhez való jog mindenáron, és a mesterséges megtermékenyítést is elveti, minthogy abban nem egy férfi és nő szeretetaktusából jön létre az új élet, hanem mechanisztikus módon.)
     Így a különféle társadalmi helyzetű és szexuális irányultságú szülők által nevelt gyermekek szociológiai-pszichológiai vizsgálata nagy érdeklődésre tett szert az előző évtizedben. A családot vizsgáló legtöbb kutató a mostanáig megerősítette azt a nézetet, miszerint a legsikeresebb és legstabilabb a férfi-női, kétszülős családmodell, amiben a házasságot kötött, nem elvált, együtt lakó biológiai szülők nevelik a gyermeküket. Ezzel szemben az egyszülős „családmodell”, a házasságot nem kötött, csupán együtt élő (vagy élettársi kapcsolatban élő) szülők által alapított család vagy az örökbefogadáson nyugvó család, esetleg azonos nemű párok alkotta „szülők”, mind rosszabbul teljesítenek általánosságban.
     A tanulmány arra jutott: negyven változóból 25-ben van jelentős eltérés azoknál, akiknek édesanyja leszbikus kapcsolatban élt, azokhoz képest, akik stabil, hagyományos házasságban élő szülők gyermekeként nőttek fel. Az ilyen gyermekek és fiatalok inkább hasonlítanak az egy szülő által nevelt gyermekekhez. A homoszexuális és leszbikus párok által nevelt gyermekek (a pár valamely tagjának biológiai gyermeke) később nagyobb számban voltak munkanélküliek, kevésbé egészségesek, depressziósabbak, nagyobb eséllyel csalták meg kedvesüket vagy házastársukat, dohányoztak, volt összeütközésük a törvénnyel, keveredtek több szexuális kapcsolatba, tekintet nélkül a másik nemére, s nagyobb eséllyel emlékeztek gyermekkorukra negatívan – csak hogy néhányat felsoroljunk a különbségek közül.
     Konkrétabban: a homoszexuális vagy leszbikus pártok által nevelt gyermekek közt (akik az egyik fél korábbi, heteroszexuális kapcsolatból származó biológiai gyermekei) később háromszor annyi a munkanélküli, mint a hagyományos családokban nevelkedettek között, és csaknem négyszer annyian szorulnak szociális segítségre.   Azon fiatal felnőtteknek, akiket olyan nő nevelt, akinek volt leszbikus kapcsolata, a 28 százaléka munkanélküli, szemben a hagyományos családban nevelkedettek 8 százalékával. Az első kategóriába tartozók 40 százaléka csalta meg házastársát vagy élettársát, míg a második csoportba tartozóknak csak a 13 százaléka. Az első csoport 19 százaléka vett részt pszichoterápiás kezelésen depresszió, aggályoskodás vagy épp kapcsolatai sikertelensége miatt, míg a második csoportnak csak a 8 százaléka.
Mark Regnerus leszögezi: nincs egyértelmű magyarázata minderre a különbségre, de van pár ötlete, hogy mi okozhatja őket. Az egyik az, hogy az azonos neművel viszonyt folytató szülők kapcsolata az esetek többségében sokkal instabilabbnak és változékonyabbnak bizonyult, mint a házas különneműeké.
     A leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek a 14 százaléka nevelőszülőknél nevelkedett, szemben a heteroszexuális párok gyermekeivel, akiknek csak a 2 százaléka járt így; a leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek a 40 százalékát nevelték a nagyszülei, szemben a heteroszexuális szülők gyermekeinek 10 százalékával. Tulajdonképpen a leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek csak a 2 százaléka töltötte élete első 18 évét végig az édesanyjával.
     Igazán sokkolóak a kutatás korai szexuális iniciációra és molesztálásra vonatkozó adatai. A leszbikus anya által nevelt gyerekek 23 százaléka bevallotta, hogy „szexuálisan érintette” őt az anya vagy a partnernője. 31 százalék bevallotta, hogy szexre kényszerítették akarata ellenére. Ugyanez vonatkozik a homoszexuális apa által nevelt gyerekek 25 százalékára. A leszbikus anyák által neveltek 20 százaléka és a homoszexuális apa által neveltek 25 százaléka nemi úton szerzett betegségben szenvedett. (Képek az internetről!)

Magyar Kurír nyomán Forrás 

     A szép Hölgy felállt, kezét a mellén keresztbe téve ránk tekintett és megszólalt: 

- Gyertek közelebb gyermekeim és ne féljetek. Azért vagyok itt, hogy átadjak nektek egy nagyon fontos üzenetet.
Édes és drága szavai szinte odarepítettek hozzá, s a szívem szeretett volna örökre hozzákötődni. Egészen közel érve, megálltam előtte a jobb oldalán.
Beszélni kezdett, miközben szép szeméből peregtek a könnyek.

- Ha az én népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Fiam karja már oly súlyos és nehéz, hogy nem tudom visszatartani. 

Mióta szenvedek miattatok! Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, akkor szüntelenül imádkoznom kell. De ez nem érdekel benneteket. Hiába imádkoztok, hiába tesztek akármit, soha sem tudjátok jóvátenni a fájdalmat, amit értetek szenvedek. 'Hat napot adtam a munkára, s magamnak tartottam meg a hetediket, és ti nem akarjátok azt nekem adni' (mondja az Úr). Ez teszi oly súlyossá Fiam karját. A fuvarosok nem tudnak úgy beszélni, hogy minduntalan ne emlegetnék (káromolva) Fiam nevét. Ez a két dolog az, ami miatt oly nehéz Fiam karja.

Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van. Megmutattam ezt a múlt évben a krumpliterméssel, de ti nem sokat törődtetek vele. Éppen ellenkezőleg, amikor láttátok, hogy tönkrement, káromoltátok Fiam nevét. A krumpli azonban tovább rohad és karácsonyra már nem lesz belőle semmi. 

Kerestem magamban a szavak értelmét. Azt hittem, hogy a Szép Hölgy az almáról beszél (fordító megjegyzése: franciául a krumplit földi almának nevezik). Ő azonban kitalálta gondolatomat, és így kezdte újra:

- Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani.
(Fordító megjegyzése: a Szűzanya helyi nyelvjárásban beszélt tovább, Mélanie ennek a fordítását közli):
Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van.
- Ha van búzátok, ne vessétek el. Mindent, amit el fogtok vetni, az állatok esznek meg. A csépléskor pedig szétporladnak a búzaszemek. Nagy éhínség jön. De mielőtt éhség támadna, a hét éven aluli gyermekek hideglelést kapnak, és azok kezei közt halnak meg, akik tartják őket. A többiek büntetése az éhség lesz. A diót szétrágja a féreg, a szőlő elrohad.
     (Egyszer csak) nem hallottam tovább a szép Hölgyet, aki teljesen elbűvölt. (A Szép Hölgyet ekkor csak Maximin hallja. Mélanie látja, de nem hall semmit. Néhány perc múlva ismét hallja a szavakat, ekkor viszont Maximin számára szűnik meg az üzenet, aki ezalatt a sapkájával játszik, és botja végével a kavicsokat tologat ja a lába elött. Majd ismét mind a ketten hallják a szép Hölgy szavait.)
(Eddig a La Salette-i üzenet első (általánosan elfogadott) része.)

ELŐSZÓ egy új sorozathoz

     Mintegy összefoglaló szerkesztményként kínálom Kedves Olvasóimnak az elkövetkezendő posztokat. Az előző hetekben közölt Horváth Mária, engesztelésről szóló kiváló írásának, ezen sorozatom nem folytatása, inkább csak rá épül!
     Legfőbb forrásként dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő (Eger 2000) c. művét használtam, de eleddig ismeretlen iratokból is idézek. Lényeg, hogy mindvégig Antalóczi atya eszmei irányvonala mentén próbálok rávilágítani az engesztelés szükségességére, különös tekintettel nemzetünk engesztelő hivatására!
     Blogomban – amiként tapasztalhatják –, sorra ismertetem a Mária-jelenéseket, melyek mindegyike a rózsafüzérezést, a bűnbánat és az engesztelés szükségességét tartja elsődlegesnek. Miért? Láthatjuk és érzékelhetjük, hogy mi megy végbe a világban, sőt bennünk is, és nem csodálkozhatunk ha az Istenanya egyre inkább aggódik értünk. Márpedig ha Ő édesanyai szavával vagy néma könnyeivel kér valamit, akkor azt ajánlatos (halál)komolyan vennünk! Idézem Medjugorjét: ,,megtéréstől függ a jövőtök''! Ezen gondolat összecseng a zsoltáros szavaival: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket'' (Zsolt 49,22).
     Kísérjék tehát figyelemmel ezt a sorozatot és kérem, legyenek elnézőek, ha olykor némi ismétlést tapasztalnak. Higgyék el, hogy az aggódó Szűzanya iránti részvét és a vele való együttműködés késztetett ezen összeállítás közlésére! (A szerkesztő) 

A La Salette-i jelenés

     Másnap, szeptember 19-én már útközben találkoztam Maximinnel. Együtt másztuk meg a hegyet. Úgy találtam, hogy Maximin nagyon jó, nagyon egyszerű és szívesen beszél olyan dolgokról, amikről én is szerettem volna beszélgetni. Nagyon engedékeny természet lévén, nem ragaszkodott a saját véleményéhez, csak egy kicsit kíváncsi volt, mert amint messzebb mentem és észrevette, hogy megállok, gyorsan odafutott, hogy lássa, mit csinálok, s hallja, amint beszélgetek a jó Isten virágaival. Ha nem ért oda időben, megkérdezte, hogy mit mondtam. Maximin kérte, hogy tanítsam meg valamilyen játékra. Már késő délután volt. Azt ajánlottam, szedjünk virágot és építsünk egy Paradicsomkertet.
     Mindketten munkához láttunk, és csakhamar nagy halom különböző színű virágot gyűjtöttünk össze. A faluból felhallatszott a déli harangszó, mert jó volt az idő és az égen egyetlen felhő sem látszott. Miután imádkoztunk a jó Istenhez úgy, ahogy tudtunk, azt javasoltam Maximinnek, hogy fel kellene hajtanunk a teheneket a kis vízmosás melletti fennsíkra, ahol megfelelő kövek vannak a Paradicsom építéséhez. Feltereltük a teheneket az említett helyre, majd elfogyasztottuk szerény ételünket. Ezután hozzáláttunk a kőhordáshoz, és egy kis házat építettünk, aminek a földszinti része volt a mi lakásunk, s az emeletet neveztük el Paradicsomnak.
Az emelet tele volt színes virággal és virágszárakon felfüggesztett virágkoszorúkkal. A Paradicsomot egyetlen széles, kőlappal fedtük le, melyet beborítottunk virágokkal, s körös-körül virágkoszorúkkal díszítettünk. Miután befejeztük a Paradicsomkert, építését, gyönyörködtünk benne, de később elálmosodtunk, s néhány lépésnyi távolságra elaludtunk a füvön.
     Amikor felébredtem, nem láttam a teheneket, ezért hívtam Maximint és felkapaszkodtam a kis domb tetejére. Látva, hogy teheneink békésen fekszenek, elindultam visszafelé, Maximin pedig éppen felém tartott, amikor hirtelen csodálatos fényt pillantottam meg, mely ragyogóbb volt, mint a nap. Alig tudtam megszólalni:

- Maximin, látod ott lent... Ó, Istenem ...
A botomat is elejtettem. Nem tudom kifejezni, milyen édes gyönyörűség futott végig rajtam abban a pillanatban, csak azt tudom, hogy nagy vonzást éreztem, szeretettel teljes tiszteletet, s a szívem majd kiugrott a helyéből.
     Erősen néztem a fényt, mely mozdulatlan volt; később azonban mintha megnyílt volna, és egy még ragyogóbb fényességben – mely szinte élt –, egy nagyon szép Hölgyet pillantottam meg. Fejét a kezébe hajtotta és a mi Paradicsomkertünkön ült, mely nem dőlt össze. (Szakadatlanul sírt. Olyan volt, mint egy édesanya, akit megütöttek a gyerekei, s idemenekült a hegyekbe, hogy kisírja magát. A szép asszony alakja magas és egészen fénylő. Olyan ruhát visel, mint a környék asszonyai: hosszú szoknyát a derekán köténnyel, a vállán keresztbe vetett és hátul megkötött kendőt, fején paraszti főkötőt. A feje körül, a kendője szegélyén és a cipőjén rózsák ragyognak. Homlokát koronaként fénynyaláb övezi ... Vállain egy súlyos, nyakában egy vékonyabb lánc, ez utóbbin fénylő kereszt függ, jobb és bal ágán kalapács, illetve harapófogó.) (folyt.)

Az általánosan elismert első rész, Melanie elbeszélése alapján:

     Szeptember 18-án, Szűz Mária szentséges megjelenését megelőző napon, ahogy szoktam, egyedül legeltettem gazdáim négy tehenét. Délelőtt 11 óra felé egy kisfiút láttam közeledni. Láttára megijedtem, hiszen tudvalévő volt, hogy minden társaságot kerültem. A gyermek odajött és így szólt:
- Kislány, én is Corps-ban lakom, hadd maradjak veled.
Ezt hallva azonnal kiütközött az én rossz természetem, mert pár lépést hátrálva ezt mondtam neki:
- Senkit sem akarok, egyedül akarok maradni!
Ezután otthagytam, de a gyermek követett, és ismét megszólalt:
- Ugyan már, engedd meg, hogy veled maradjak. A gazdám mondta, hogy jőjjek ide és veled együtt őrizzem a teheneket. Corps-i vagyok én is.
Én azonban magára hagytam, jelezve, hogy senkit sem akarok a közelemben és egy kicsit távolabb leültem a fűbe. Ott beszélgetni kezdtem a jó Isten kis virágaival.
Kis idő múltán hátranéztem s láttam, hogy Maximin ott ül mögöttem. Mindjárt meg is szólalt:
- Tűrj el... nagyon jó leszek!
De az én rossz természetem nem hallgatott a józan észre.
Gyorsan felugrottam és szó nélkül kicsit távolabbra futottam. Ott tovább játszottam a jó Isten kis virágaival. Maximin egy szempillantás múlva újra mellettem volt és azt mondta, hogy jó lesz, nem fog beszélni, egyedül unatkozik és a gazdája küldte hozzám stb. Ekkor megsajnáltam és intettem neki, hogy üljön le, majd tovább játszottarn a jó Isten kis virágaival.
Maximin hamarosan megtörte a csendet, s nevetni kezdett (azt hiszem, rajtam nevetett). Ránéztem, ő pedig így szólt:
- Játsszunk valamit...
     Nem válaszoltam, mert közös játékokat nem ismertem, hiszen mindig egyedül voltam. Magamban szórakoztam tovább a virágokkal, eközben Maximin egyre közelebb jött és folyvást kuncogott mondván, hogy a virágoknak nincs fülük, amivel engem meghallanának, s inkább együtt kellene játszani valamit. De nekem semmi kedvem nem volt a javaslataihoz. Mégis beszélgetni kezdtem vele s ő elmondta, hogy hamarosan lejár a tíz nap, amit még gazdáinál kell töltenie, s azután lemegy Corps-ba az édesapjához stb.
Mialatt beszélt, megszólalt La Salette harangja, a déli Úrangyala ideje volt. Intettem Maximinnek, hogy imádkozzon. Ő levette a sapkáját és egy ideig csendben maradt. Ezután megkérdeztem:
- Akarsz enni valamit?
- Igen – válaszolta – fogjunk hozzá.
     Letelepedtünk. Elővettem a zsákból az elemózsiát, amit gazdáim készítettek. Mielőtt megszegtem volna a kis kerek cipót, szokásom szerint késem hegyével keresztet rajzoltam a kenyeremre, és lyukat fúrva a közepébe ezt mondtam: – Ha az ördög van bent, jöjjön ki, ha a jó Isten, maradjon bent. – És tenyeremmel nagy sietve befedtem a lyukat. Maximin óriási nevetésben tört ki, s közben lábával véletlenül kirúgta a kezemből a kenyeret, ami elgurult és eltünt egy szakadék mélyén.
     Volt még egy cipó, azt együtt megettük, majd játszottunk.
     Később eszembe jutott, hogy Maximin éhes maradhatott, s a hegyen egy helyet mutattam neki, ahol sok apró gyümölcs terem.
     Kértem, hogy egyen még és nem ellenkezett. Evett a gyümölcsből és a sapkáját is teleszedte. Este együtt mentünk le a hegyről és megígértük egymásnak, hogy együtt fogjuk őrizni a teheneket.

Egy ismeretlen falu

      Grenoble környékén a La Salette-Favallaux falucskát még a részletesebb térképeken is alig találhatjuk meg. Parányi ez a festői környezetben meghúzódó település, de mégis világhírnévnek örvend a Szent Szűz 1846. szeptember 19-én történt jelenése és üzenetei miatt.

     La Salette az Isere és a Magas-Alpok közös tartományi határán, a Pelvoux hegytömb peremén fekszik.
Északra a Gargas tömege emelkedik a magasba, keleten a Chamoux hosszú hegygerince, melyek csúcsai meghaladják a 2200 métert, s a környező hegyekkel egy hatalmas medencét fognak közre. La Salette községet a mélyebben fekvő völgyekben elszórt mintegy 12 tanya alkotja. A falut úgy érjük el, ha Corps-nál lekanyarodunk Napóleon útjáról és a Séziai hegyszoros hegyi útján felkapaszkodunk. (Napóleon 1815-ben Elba-szigetéről visszatérve ezen az útvonalon haladt Párizs felé.)
     A 19. század közepén ez az út még keskeny hegyi ösvény volt. Abban az időben több mint 600 paraszt népesítette be a tanyákat. Szegényen, magukba fordulva éltek ebben a zárt völgyben, kiszolgáltatva a rossz termés és a járványok következményeinek, nem is igen törődve azzal, hogy mi történik máshol. A plébánián csupán egyetlen pap gyakorolta szolgálatát – nem sok sikerrel. Kevés hívő járt a vasárnapi misékre, s azok is csak a hagyomány vagy a megszólás elkerülése miatt mentek el.

 Elsősorban ezek a durva, faragatlan hegylakók részesednek a Szűzanya üzenetében, gondjaikkal, bajaikkal együtt, amelyek mélyen áthatják a La Salette-i Mária-jelenés történéseit. Ezek mondanivalói annyira aktuálisak, hogy mi, mai emberek sem tehetjük meg, hogy ne alkalmazzuk magunkra!

     Két szegény gyermek Mélanie Calvat és Maximin Giraud, ők voltak Szűz Mária megjelenésének tanúi. 

Maximin Giraud Corps-ban lakott kerékgyártó édesapjával. (Képen a szülőháza) Egy évvel előbb halt meg az édesanya. Az apa újranősült. Maximin magára hagyottan nőtt fel, minden terv és cél nélkül egyik napról a másikra élt. Ideje legnagyobb részét kutyájával és kecskéjével töltötte, velük járta a hegyi ösvényeket. Sem iskolába, sem hittanra nem járt. Corps-ban mindenki az occitani nyelvjárásban beszélt, így Maximin is. Csak egy-két szót tudott franciául, amit a fuvarosoktól és az utasoktól tanult el a postaállomáson. Tizenegy éves.

Mélanie Calvat nemsokára tizenöt éves, de nem látszott annyinak. Ő is Corps-ból való. (Képen a szülőháza) Édesapja deszkafürészelő, de más munkát sem vetett meg, mert nagy a családja. Az 1827 és az 1844 közötti években a Calvat családban kilenc gyermek született, Mélanie a negyedik. Még mielőtt tizedik életévét betöltötte volna, mint pásztorlányt kihelyezték a környék tanyáira. Ezért 1846 tavaszán a La Salette-i tanyák egyikén, az Ablandins-beli Pra család szolgálatában állt. Otthonától távol félszeg és zárkózott lett. Írni, olvasni ő sem tudott. Mivel nem járt hittanra, a Corps-i plébános nem engedte meg, hogy elsőáldozó legyen.
     A két gyermek nem ismeri egymást, Mélanie csak ritkán, a téli időben jött vissza Corps-ba.
Egy őszi nap ezernyolcszáznegyvenhat szeptember közepén Pierre Sebne, egy Ablandins-i parasztember pásztora megbetegedett. A gazda tehát lement Corps-ba a barátjához, a kerékgyártó Giraud-hoz, s megkérte, hogy adja kölcsön fiát, Maximint.
"Mémint pásztornak? Túlságosan szeleburdi ő ehhez!" – válaszolta az apa, végül azonban megegyeztek és szeptember 14-én a kis Maximin már ott van Ablandins-ban volt, ahol 17-én pillantotta meg először Mélanie-t. 

Előszó

     Amint már említettem, "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomban, kevéssé mutattam be az 1846. szeptember 19-i La Salette-i üzenetet (ezt néhányan kifogásolták is). Ezt már taglaltam egyszer 25 részben, de most 30 fejezetben mutatom be!

     Előre kell bocsátanom, hogy a La Salette-i üzenetnek egyetlen jelenése volt 1846. szeptember 19-én, ám ennek két része van. Az első része az az üzenet, mely már másnap közzé lett téve (na nem a látnokok által – amiként ez ma divatos –, hanem maga a plébános olvasta fel a szószékről)! A La Salette-i máriajelenést, az Egyház minden szinten elismert és melynek kapcsán megalakult a La Salette-i Misszionáriusok Közössége és a La Salette-i Miasszonyunk Nővérei Rend. Ez a két közösség tartja fenn a Zarándokközpontot és ők terjesztik az üzenetek (első részét), viszont a második részét a "titkot" nem fogadják el, sőt felháborodással illetik azt, aki meg meri említeni! Ezt az un. titkot is a jelenések idején kapta a két látnok, de a Szent Szűz megkötése alapján csak 12 évre rá (1858-ban) hozhatták nyilvánosságra. Hangsúlyozzuk, az utóbbi közlés is elnyert több egyházi jóváhagyást (maga az illetékes Grenoble-i püspök részéről is!), sőt IX. Piusz és XIII. Leo pápák, valamint az Ars-i Plébános Vianney Szent János is kiálltak a teljes (I-II.) üzenet mellett. A közzététel ellen azonban olyan hevesen tiltakozott számos francia püspök, hogy ez máig ható megosztottságot mutat. Még mielőtt valaki a "saját érveimet" hozná fel ellenem, miszerint "ami zavart kelt az egyházban, az elve gyanút keltő" – el kell mondani –, hogy valójában a " hallani sem akarok róla" hozzáállást két nyomós tényező magyarázza. Egyfelől a szbdkmves III. Napóleon francia császár nem fogadta el az eseményeket (az elsőt sem!) és ennek folyományaként 82 katolikus újságból 70 (!), negatív kritikával illette az üzenet második részét. Másfelől – a franciáknak nagyon nem tetsző üzenet szerint –, ha Franciaország meg nem tér (vagyis le nem veti magáról a Francia Forradalom "felvilágosult vívmányait") olyan nagyságrendű pusztulásnak néz elébe, amely párját ritkítja a történelemben. Nyilván való, hogy sokak, inkább "homokba dugják" fejüket, ahelyett, hogy "szőrcsuhát öltenének", talán még ma sem késő!
     Mint említettem, nagy anyagról van szó, ezért alaposan bele kellett ásnom magam dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus ezzel kapcsolatos munkáiba. 
     Elsőként a La Salettei Mária-jelenés (1846. szeptember 19.) Eger, Kisboldogasszony Plébánia 1995. Ez a kiadás tehát főként két francia művet egyesít:

     1) La Salette Récit de l'apparition et sens du message (Kiadó: Association des Pelerins de La Salette, 1981) és
     2) L'Apparition de la Tres Sainte Vierge par la Bergere de La Salette sur la Montagne de La Salette le 19 Septembre 1846 Avec Imprimatur de Mgr. l'Eveque de Lecce -1879.
Mindkettőt Szabó Klára Gabriella fordította magyarra.

     3)Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben

     4) Felhasználtam továbbá: Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000) munkáját is, melyből való idézeteket (JÜ)-vel jelzem (ha egyáltalán). Hasonlóképp egyeztettem A NAGY VILÁGCSAPÁS (Zola gróf, Lecce-i püspök. Ullathorne angol püspök után magyarul Jurcsó Antal. Budapest Hornyánszky Viktor Rt. 1925) Nem kerülte el figyelmem René Laurentin e témával kapcsolatos műve sem  (Découverte du secret de La Salette, R. Laurentin et M. Corteville, Fayard, 2002), de ez a nyelvi nehézségek miatt, legfeljebb "kontroll"-ként szolgálhatott, a történet és tartalom esetenkénti pontosításához! 

     Akik az un. III. Fatimai titok közzétett szövegével nem elégedettek (amely pedig teljes!), nos azok alaposan megrendülhetnek a La Salette-i titok tartalmán! Ez azonban senkit ne rémítsen meg, inkább erősödjön annak tudatában, hogy a megtéréssel, az imádsággal és böjttel (az engeszteléssel) mindez elkerülhető! Ne pazarolja tehát senki a figyelmét és idejét bizonytalan jövendölésekre, borzongató hamis-üzenetekre, mert azok nem hordoznak semmi kegyelmi többletet sőt, hazugságaik révén könnyen megkötözik a tájékozatlan, hiszékeny lelkeket!!! Íme, következik a pontos tájékoztatás, ennél pontosabb már csak az Evangélium!  (A képen: A titokzatos La Salette, ahol a könnyek közt aggódó Édesanya szólt hozzánk – nem nap-mint-nap, óra percre –, hanem csak egyetlen egyszer, 1846. szeptember 19-én! Ráadásul a látnok(ok) személye ismert, pontos névvel, születési adatokkal, miként plébánosa és gyóntatója is, pontos város, utca, házszámmal! – Na így illik, ha valaki állít valamit –, pláne ha igaz!)

Féloldalas élet az egészségesebb életért

(Az un. paleo-diéta, a kőkorszaki ember táplálkozási szokásaihoz igazítja étrendjét.)

     Manapság minden média untalan reklámozza a különféle fogyókúrás és életmód ajánlásokat. Jobbnál-jobb paleo-receptekkel látják el az egészséges életre vágyókat, miközben apró csúsztatásokkal bugyutának nézik az évmilliókkal előbb élt elődeinket! 

A publikációk szerint, a Paleolitikumban élő emberek, nemcsak hogy nem ismerték a földművelést, de a talált javak egy részét sem ették meg, ki tudja miért?! A kalászosok közül, pl. nem ették meg a klf fűmagokat, így a vadon termő hajdinát, az alakort, a kamutot és a tönkölyt. A paleo-diéta szerint viszont, előszeretettel ették a zabot (a mindenit)!? Nem itták a tejet sem, viszont gyökerekkel és gumókkal előszeretettel táplálkoztak – állítják a dietetikusok –, ám ezek közül kizárták a burgonyafélék ősét (Solanaceae), mely ha kesernyés volt is, de vízzel kimosott lisztje jól eltartható élelmiszernek bizonyulhatott volna. A paleo-diétások nem ehetnek krumpli! Állítólag az őskori ember étkezési szokásai nem terjedtek ki a hüvelyesekre sem, meg sem ették a "lencseszerű babféléket" mert bizonyára tudták, hogy "lektin található bennük, ami mérgező, áteresztővé teszi a bélfalat, és az így átjutó emésztetlen fehérjék autoimmun folyamatokat és idegrendszeri problémákat idéznek elő". Ejnye no! Persze, mindez tán igaznak is bizonyult volna, ha folyvást ezt eszik, ámde a paleo-ember egészséges étrendje épp a változatosságon alapult! Az pedig, hogy étrendjüket, szinte gastro-analitikusan határozták meg, az bizony, a bugyutának tartott ősember nagyfokú rendszerismeretére vall! Mindenesetre az állítólagos "válogatóssága" annál is feltűnőbb, mivel nagy rendszerességgel kellett súlyos éhínséggel számolniuk!

     Ó persze lehetséges, hogy ezek a növények akkor még nem is léteztek? Nos ez esetben bizonyítékunk van az evolúciós elmélet igazságára – miszerint – ami nem volt, egyszeriben csak magától kialakult, amint elérkezett az egészségtelenebb életmód ideje. – Na nem semmi!

     Posztom célja korántsem a klf egészséges életmód-receptek bírálata, különösen nem a paleo-diéta megvetése! Valóban egészségesek a test kíméletes táplálására. Viszont fel kell homályosítanom a tisztelt "fogyasztókat", hogy millió évekkel ezelőtt az életmódok nem merültek ki az un. étkezési szokásokban, hanem egy teljesebb lelki életben teljesedtek ki! Mondhatni "holisztikus" életmódot folytattak, megadták a testnek ami a testé és megadták a léleknek ami a léleké! És erről mélyen hallgatnak a reklámok és a kutatási eredmények!
     Nézem a TV magazinműsorát. Az egyik neves és gyönyörű hölgy kijelenti, hogy ő nem eszik semmit, amiben cukor, fehérliszt, tej vagy hús van! Na ez igazán szép! – gondoltam magamban – áldozatot hozni tudni kell! Ám, a riportból hamarosan rá kellett jönnöm, hogy a sztárhölgy áldozathozatala, bizony eléggé féloldalas! Az igen kemény és precíz testápolás mellett a lelkét teljesen elhanyagolja!
Nem csak vallástalan de még "párkapcsolataiban" is rugalmasan váltóképes!
     Kérem tisztelettel! Mit ér a gondozott külső, amikor ápolatlan a lélek? Mindezt akkor, amikor testünkről tudva tudjuk, hogy múlandó, viszont a lelkünk az örök élet várományosa! Hogy ezt nem mindenki hiszi? Nos a paleo-emberek, akiknek példáját leutánozni igyekszünk, erősen hittek a lélek halhatatlanságában! Erős fizikai munkát végeztek, naponta több kilométer intenzíven futottak, és mély hódolattal mutattak be áldozatokat isteneiknek!
Bizony! Az ősembernek nem csak számtalan testi-fizikai adottsága volt különb a miénkénél, de szellemi-lelki élete is irigylésre méltó volt! Tehát, ha őket akarjuk követni, akkor az életüket teljességében kell lemásolni! No, nem fontos patlics- vagy barlanglakásban lakni, de ajánlatos lenne az "elektrosmog-tól" (elektromos készülékeinktől, különösen a mobiltelefontól) megszabadulni és vasárnaponként részt venni a katolikus templomok áldozati szertartásain!
Ez az igazibb paleo-életmód – és higgyék el –, hogy ez lenne igazán hosszútávon egészséges!

Részletek a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körleveléből:

     A világ azt a békét, amely neki nincs, nem adhatja meg!
     A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke, a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá, nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kívül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit is, vagyis az egyetlen alapot, a mi Urunk Jézus Krisztust (1Kor 3,11).
     Most más időknek kell jönniök az egész nemzet életében. Hívjuk csak vissza ide annyi hiábavaló próbálkozás csődje után az imádság világát.
     Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből.
Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét.
Az ország városai, falvai, tanyái, hegyei, lakott helyei, katolikus intézményei, zárdái, iskolái, társulatai, családjai álljanak a nagy természetfeletti, nemzeti erőfeszítésbe, az egyetemes, a helyről helyre az egész egyházközséget átfogó engesztelésbe.
     Módozatai: A nagy cél eléréséhez arányban álló, hatalmas, imádkozó, engesztelő tábor kell.
     A gyermekek, betegek, szenvedők, öregek, nők imádságát támogassák a legények és férfiak. A papok, szerzetesek és szerzetesnők ajánlják fel fogadalmaikat, kötelező imádságaikat, önként vállalt keresztjeiket Jézus Szívének az Isten Anyja, Szeplőtelen Szíve által.
     Mindent megelőzően a katolikus kötelességeket (mindennapi imádság, vasár- és ünnepnapi szentmise, péntek és Húsvét) mintaszerűen megtartjuk és hozzátartozóinkkal is megtartatjuk. A családi közös imát, ha máskor nem, legalább este vissza hozzuk és végezzük. Azután, Kedves Hívek:
     1. Megkezdjük a hónap első péntekje, szombatja és vasárnapja megszentelését.
A három napon új és új rétegek vonuljanak kellő bűnbánat után a szentáldozáshoz a látogatott szentmiséken.
     2. Milyen szép volna, ha engesztelő szentmiséket mondatnátok, ezen megjelennétek, mint a pap és hívek közös engesztelő áldozatán. Itt is sorra kerülne a káromkodás és a többi, talán égbekiáltó bűn adósságlevelének elintézése.
     3. A böjtöt hamvazószerdával újból elkezdjük,
     4. Sok helyen megkedvelték a hívek az engesztelő szentségimádási hónapot. Ez abban áll, hogy egész hónapon keresztül végzi a szentségimádást előzetes vállalás után a nappali órákban a közületek legalább 2-2 hívője.
     5. Ajánljuk az összes egyházközségeknek, hogy Jézus Szíve ünnepét nyilvános ünnep módjára: ünnepi
istentiszteleti renddel, munkaszünettel és engesztelő körmenettel üljék meg.
     6. A búcsújárások ősi szép szokását újítsuk fel, országszerte.
Vegyük fontolóra, hogy minden bajnak gyökere az Istentől és törvényeitől való elidegenedés és hogy a kevélyek gonoszsága megsokasodott felettünk.
Hogy a körlevél gondolatai feledésbe ne menjenek, elrendeljük:
1. A csendes szentmisék után előírt, un. Leo-imádságot (Szent Mihály ima) a miséző pap ezentúl így vezeti be: „Imádkozzunk az Anyaszentegyház szabadságáért és felmagasztalásáért."
2. Újév napján reggel 6-tól este 6-ig engesztelő szentségimádást tartunk. Különösen fontos az, hogy a férfiak ahol vannak, a munkások is megszervezetten vegyenek részt a szentségimádásban.
3. A hóeleji háromnapi ájtatosságot (első péntek, első szombat és első vasárnap) vezessük be mindenütt.
4. Gondos előkészítés után a keresztjáró körmenetek régi jelentőségét és látogatottságát visszaállítjuk.
5. A többi felsoroltból azt, ami a helyi viszonyoknak megfelel, kezdjük meg.
6. Ennek a körlevélnek a gondolatai gyakran kerüljenek bele szentbeszédeinkbe! Szintúgy Szent János 15,9-17. tanításai.
7. Ahol még nem történt meg a felajánlás Mária Szeplőtelen Szívének, templomonként ünnepélyesen végzendő.
8. Jézus Szíve trónra emelését minden családban végezzük el az Újévvel. Ahol megtörtént, újítsuk meg.
9. Szorgalmazzuk a gyakori szentáldozást. Pl. a házasságkötés évfordulóján az egész család járuljon közös szentáldozáshoz.
10. Egyének engesztelő felajánlása: az élet minden cselekedetét, imádságát, munkáját, kötelességteljesítését, vezeklését, a betegséget, szenvedést, nélkülözést Jézus Szívének az Istenanya Szeplőtelen Szívével egyesülve.
11. Ne engedjük a szokásból kimúlni a „Dicsértessék"-kel való köszöntést, hisz ez hitvallás, ősi magyar köszöntés és búcsúval is jár. Ez a legszebb engesztelése a káromkodás bűnének.
Fogadjátok ezeket az átvészelt nehéz időket eleitek lelkületével, hitével és elhatározásával. Induljatok, árvízi hajósok és mentők, annyi és annyi szent egyéni, családi, társadalmi és nemzeti érték megmentésére. A mi természetfeletti táborozásunk történik:
Istenért, hazáért és szabadságért!

Mindszenty József sk. bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.
Grősz József sk. kalocsai és bácsi érsek.
Dr. Czapik Gyula sk. egri érsek.
Virág Ferenc sk. pápai trónálló, pécsi püspök.
Shvoy Lajos sk. székesfehérvári püspök.
Dr. Dudás Miklós sk. hajdúdorogi püspök.
Dr. Madarász István sk. kassai püspök.
Dr. Péteri József sk. váci püspök.
Kovács Sándor sk. szombathelyi püspök.
Dr. Hamvas Endre sk. csanádi püspök.
Papp Kálmán sk. győri püspök.
Dr. Bánáss László sk. veszprémi püspök.
Kelemen Krizosztom sk. pannonhalmi főapát.
Bárót Mihály sk. szatmári püspöki helynök.

Kedves Testvérem!

     Olyan írásokat olvashatsz ebben a blogban, melyek egyedi módon mindenki lelki épülésére szolgálnak. Begyik Tibor írásai, művészi szerkesztése páratlan összeszedettséggel és áttekinthetően tárja eléd az Egyházban és a világban egyaránt felmerülő aktuális problémákat, rálátást nyújtva hogyan kerülhető el a megtévesztés szellemének ravasz ránkhatása.
     Ezenkívül bevezet a misztikusok, az Egyház által elismert látnokok világába, a jelenések történetébe, különleges és értékes tanúságtételekkel gazdagít, tanításokkal lát el minket. Felsorolni sem lehet ezeknek a cikkeknek igazán autentikus tartalmát.
     Megköszönjük tehát, hogy mindezeket komoly munkája és áldozatkész szeretete által tudomásunkra hozza, segítve a lelkeket Isten útjára.
     Az Úr áldását és a Boldogságos Szűz anyai oltalmát kérjük minden kedves Olvasóra!

Horváth Mária

A Délvidéki magyar nyelvű Mária Rádió segélykérő felhívása a Rádió megmentéséhez

A helyzet
A Délvidéki Mária Rádió a szerbiai magyarság számára, a Mária Rádiók közössége, a Mária Rádió Világcsalád támogatásával jött létre tíz éve. A Délvidéki magyarság önmagában nem tudja fönntartani a helyi Mária Rádiót, ezért tíz éve a Világcsalád fedezi a működést. A Világcsalád anyagi helyzete miatt a közeljövőben megszünteti a Délvidéki Mária Rádió működési támogatását, s ez esetben megszűnne a délvidéki Mária Rádió működése.

A helyzetben rejlő veszély
Ha a Délvidéki Mária Rádió megszűnne, akkor az olyan lenne, mintha Szerbiában bezárná kapuit több magyar nyelvű iskola és templomok válnának múzeum épületté. Miért? A Délvidéki Mária Rádió szerepe kettős. Egyrészt evangelizál, másrészt mintát ad a magyar nyelv helyes használatára. Ezen túl közösségépítő és megtartó ereje van. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Mária Rádió a Délvidéken egyszerre tölti be a templom és az iskola szerepét. Hitet ad. Anyanyelvet ápol. Nemzeti hovatartozás tudatot erősít. A rádió hangja mindennap eljut oda, ahová pap csak hetente egyszer, vagy talán még ritkábban, juthat el.

Az ÖN segítsége
Nagyon szépen köszönjük, ha a Délvidéki Mária Rádió megsegítésére bármekkora összeget utal át. Fontos lenne egy rendszeres havi adományozás kialakulása. Tájékoztatom, hogy a délvidéki Mária Rádió havi működési költsége kb.10.000,-Euro, azaz kb. 3 millió Ft. Bővebb információ a http://mariaradio.hu/delvidekimrkampany oldalon

Adományt a Délvidéki Mária Rádió számára, a következő bankszámlára utalhat:

Mária Rádió Közhasznú Egyesület
(8200 Veszprém, Házgyári út 7.)
UNICREDIT BANK
10918001-00000069-12310031

Külföldről történő utaláshoz szükséges adatok:

Mária Rádió Közhasznú Egyesület
UNICREDIT BANK
HU17 1091 8001 0000 0069 1231 0031
SWIFT: BACXHUHB

Ha bármilyen kérdése merül fel e levéllel kapcsolatban, kérem, forduljon e feladattal megbízott önkéntes munkatárs, Rákóczi Piroskához a rakoczi.piroska@mariaradio.hu email címen.

Magyarország engesztelő hivatása

     Ebben az utolsó fejezetben szeretném felhívni minden magyar olvasó figyelmét arra a tényre, miszerint országunk hivatása az: engesztelés.
     Sajnálatosan ezt a feladatot nagyon kevesen ismerik fel – még kevesebben valósítják meg jól.
Tudjuk, hogy Isten akaratából Mária Országa lettünk, amikor is Szent István népünket, hazánkat a Boldogasszony kezébe helyezte és Őt tette igazi örökösévé.
Ezáltal mi nemcsak a Boldogasszony gyermekei vagyunk, hanem annál több: örökrészei is!
Ismeretes, hogy sok országot ajánlottak a Szűzanya oltalmába, de itt nem csak oltalomról van szó.
Ennek a tudatnak mélyítésére szolgáltak az engesztelésről írt fejezetek.

     Ha visszatekintünk népünk történelmére, olvashatjuk, hogy már Álmos fejedelem is – jóllehet tudatlanul – engesztelő áldozattá vált.
Az új hazát kereső nem keresztény Álmos, a IX. század végén tűnt fel, amint örökség jogán a Kárpát medence felé indult. Bár a keresztény hitvilág nem volt egészen ismeretlen fogalom Álmos és követői előtt, mégis, "álommal kijelölt" hivatással vezette népét örökébe szent küldetéssel.
Végső célja – érdekes módon – éppen az EGYSÉG volt: a hatalma alatt álló különböző törzseket eggyé akarta forrasztani.
Álmos fejedelem megérkezett a Kárpát medence határára, de túl idős volt már és ezért engesztelő lemondásból felajánlotta életét népéért a Magyarok Istenének.
Az általa ismeretlen Úr, bizonyára igen kegyelmes volt lelkéhez.
Aki ezután a Kárpát medence népelemeit együttes magyarsággá ötvözte, az fia, a honfoglalást végrehajtó Árpád nagyfejedelem volt.
Felfigyelhetünk arra, hogy mennyire nagy küzdelmeket folytatott népünk a kezdetektől fogva az egységért!
Éppen azért, mert az egység és engesztelés szoros kölcsönhatása tud igazán rajtunk segíteni és küldetésünk útjára vezetni.

     Szent László király bátyja, az őt megelőző I. Géza király önkéntesen vezeklő életet vállalt. Vasövet hordott derekán, ami egy súlyos önsanyargatásnak minősült: engesztelésül hordta az ország vétkeiért.
Kevesen tudják, hogy Salamon király, árulását és vétkeit komolyan megbánta, remeteségbe vonult s vezeklő életet élt haláláig.
Később boldoggá is avatták.
     Szent László király "élő áldozat"-nak ajánlotta magát az országért, valamint ugyanígy élő áldozatnak ajánlotta magát IV. Béla király is. Sőt, születendő kislányát "elégő", áldozatul adta Istennek, az akkori történelmi helyzet megoldásáért. S tudjuk, hogy Árpádházi Szent Margit vállalta az életáldozatot és engesztelő életének célja az egység, a békeszerzés volt.

     Apor Vilmos püspök halála előtt felajánlotta szenvedéseit önmaga bűneiért engesztelésül, a papokért, a híveiért, az ellenségeiért és: "az édes magyar hazáért és az egész világért."

    Boldog Salkaházi Sára fölajánlotta magát testvéreiért, az Egyházért, a betegekért, és az üldözöttekkel részt vállalva bátran ment velük együtt a halálba. (Az egység engesztelő szentje volt.)

     Mindszenty bíboros atyánk is hosszú éveken át engesztelt vétkeinkért, nagy szenvedéseiben.
Teljesen magáévá tette a Nagy Magyar Engesztelés gondolatát, ajánlotta és meg akarta valósítani az engesztelő kápolna felépítését is a Normafánál.
Imádkozzunk szándékáért!

Kedves Testvérem, kedves Olvasó!

     Az engesztelésről próbáltam áttekinthető képet adni. A szavak kevesek és nem közelíthetik meg feladatunk tartalmát. Ezért most befejezzük fejtegetéseinket.

     Bátorításként három imádságot ajánlanék szíves figyelmükbe, a Szent Mihály ima és a "Krisztus Lelke szentelj meg..." imája mellett, hátha segíteni fog az elinduláshoz:

Reggeli imádság:

     Édesanyám, ma Máriaként akarok élni és élő Igédet hordozni úgy, ahogyan Te hordoztad Jézust a szívedben,
hogy ezen a napon Őt sugározhassam mindenki felé, akivel találkozom és akiért imádkozom.
Ime, Szentlélkek Jegyese, itt vagyok Veled!
Ma általad akarok munkálkodni Szeretet és Békesség Lelke! Ámen.

(Ez a rövid imádság segít elindulni a szeretet útján.)

Reggeli felajánló imádság:
(ha már felajánlottuk magunkat)

     Ezen a napon megújítom felajánlásomat Jézus Szent Szívének és a Szeplőtelen Szívnek.
Újra felajánlom magam engesztelésül ..................................szándékokra.
Átadom szenvedéseimet, gondjaimat, örömömet, bánatomat, minden nehézségemet.
Szentlélek Isten! Tölts be engem erőddel, békéddel és szereteteddel,
hass át bölcsességeddel és világosságoddal!
Jézusom, add, hogy Téged szolgáljalak a mai napon a Te akaratod szerint!
Szeplőtelen Szűz segíts, hogy ma a Te hűséges gyermekedként munkálkodjam!
Oltalmazz meg minden külső-belső támadástól és ne engedd el kezemet a kísértések perceiben!
Mennyei Atyám!
Fogadd el életemet, halálomat, egész napomat engesztelésül a bűnökért, hogy a Szeplőtelen Szív mielőbb győzelmet arathasson a földön! Ámen.

Magyarországért:

     Égi Édesanyám!
Oltalmazd meg Magyarországot, bíborosunkat, püspökeinket, papjainkat, szerzeteseinket, családtagjainkat, közösségünket és az egész magyar Egyházat!
Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária engesztelő országa, a Te országod lehessen!
Tisztíts meg minket a Szentlélek által minden bűntől és vezess el Szent Fiadhoz, Jézushoz! Ámen.

(Horváth Mária)

2013. 06. 13. 17:04 - 

Katolikus hitvédővé vált Charles Darwin leszármazottja, Laura Keynes, miután kiábrándult az új ateizmusból.

Laura Keynes, a híres tudós szépunokája (ükunokájának a lánya) nemrég csatlakozott a Catholic Voiceshoz, ahhoz a kezdeményezéshez, amelynek célja a Katolikus Egyház és a katolikus álláspont médiabeli megjelenítése – írja a Catholic Herald honlapja annak kapcsán, hogy Keynes az angol hetilap legújabb számába írt cikkében meséli el, hogy miként tért vissza gyermekkora katolikus hitéhez élete agnosztikus korszaka után. 
Keynest katolikusnak keresztelték, habár édesapja ateista volt, édesanyja pedig konvertita katolikus, aki azonban később buddhista lett. Keynes sem közösködött sokáig a katolicizmussal, tizenéves korában eltávolodott a hittől és agnosztikus lett.
Darwin leszármazottja Oxfordban doktorált filozófiából, s ekkoriban a kapcsolatok, a feminizmus, a morális relativizmus, valamint az élet szentsége és méltósága voltak számára a központi fogalmak. 
A kereszténység akkor került újra a látókörébe, amikor elolvasta Richard Dawkinsnak, az új ateizmus közismert, militáns képviselőjének könyvét, az Isteni téveszmét. Beleásta magát a témába, és arra jutott, hogy az új ateizmus radikalizmusa és intoleranciája veszélyezteti és aláássa a szekuláris humanizmus liberális célkitűzéseiért folytatott munkát. 
Keynes azt írja: ugyanaz a kritikai szellem vezette a katolicizmushoz, amivel őse, Darwin elemezte a bizonyítékokat. Így szabadon és hosszú vizsgálódás után katolizált újra. Lépésének fogadtatása meglehetősen vegyes volt: sokan nem tudták elképzelni, hogy egy Darwin-rokon katolizálhat, s voltak akik olyanokat mondtak, hogy „pedig milyen okos lánynak tűnt”.
Keynes döntése azért is megrökönyödést váltott ki, mert a brit „szkeptikus arisztokrácia” egyik családjából származik. Ide tartozik a Galton-, a Benn-, a Keynes-  és a Darwin-család is.

Magyar Kurír (szg)

3. A szentáldozás után

270. Szentáldozás után a szemedet lezárva, szállj bensődbe és vezesd be Jézust Szűz Mária szívébe. Add át Őt anyjának, aki tökéletes szeretettel fogadja, átadja a díszhelyet Neki, alázattal imádja és bensőségesen átöleli. Lélekben és igazságban sok szolgálatot tesz Neki, melyek a mi lelkünk sűrű sötétségében sajnos, ismeretlenek.
271. Maradj alázatos szívvel Jézus jelenlétében, amint Ő Szűz Máriában trónol. Vagy maradj, mint rabszolga a királyi palota ajtajánál, melyben a Király a Királynővel beszélget. Amíg Ők egymással beszélgetnek, gondolatban járd be az egész földet és kérj fel minden teremtményt, hogy mutassák be helyetted hálájukat, dicséretüket és szeretetüket Jézusnak és Szűz Máriának.
272. Vagy Szűz Máriával egyesülve, kérd te magad Jézust, hogy szentséges Anyja által jöjjön el az Ő országa a földre. Vagy kérd Tőle az isteni bölcsességet, az isteni szeretetet, bűneid bocsánatát, vagy valamely más kegyelmet, de mindig Szűz Mária által, Szűz Máriában. Egy pillantással tekints magadra is és mondd: „Uram, ne nézd bűneimet, csupán Szűz Mária erényeire és érdemeire tekints bennem.” És bűneidre emlékezve tedd hozzá: „Ezt az ellenség tette. Ezt én tettem, aki önmagamnak legnagyobb ellensége vagyok.” vagy: „Az igazságtalan és hamis embertől ments meg Uram engem!” Vagy: „Jézusom, neked növekedned kell lelkemben, nekem pedig kisebbednem.” ,,Ó Szűz Mária, Neked növekedned kell bennem, nekem pedig kisebbednem kell. Ó Jézus és Mária, növekedjetek bennem, és növekedjetek rajtam kívül másokban is!”
273. Még végtelenül sok gondolat van, melyeket a Szentlélek sugalmaz és neked is sugallni fog, ha nagyon bensőségesen s önmegtagadóan élsz, és hűségesen gyakorlod e fenséges áhítatot, melyre most tanítottalak. De emlékezzél meg arról, hogy minél inkább engeded Szűz Máriát cselekedni áldozásodnál, annál jobban megdicsőül Jézus. És annál inkább engeded Szűz Máriát Jézusban, és Jézust Szűz Máriában cselekedni, minél mélyebben megalázod magad, és békében és csendben hallgatod őket anélkül, hogy bármit is látni, ízlelni és érezni akarnál. Mert az igaz mindig és mindenütt a hitből él, főleg pedig a szent áldozásnál, mely a hitnek a műve. „Az igaz a hitből él.”(Hab 2,4; Róm 1,17)

Tanúságos történet egyik olvasómtól! (Köszönet érte!)

     Jó megbizonyosodni róla, hogy Isten jó Atya és meghallgatja imáinkat. Igaz Őnála az idő más mint nálunk és ezért sokszor türelmetlenek vagyunk.

     Azt gondoljuk, ha imádkozunk, Isten máris teljesíti kérésünket. Persze ez nem így működik, jóllehet van ami azonnal meghallgatásra talál. Van amire éveket, évtizedeket kell várni, ámde fontos a kitartás, hogy naponta tudjuk Isten elé vinni, akiket Ő a szívünkre helyezett.
     Egy ilyen ima meghallgatásról szeretnék beszélni, bár csak évek és nem évtizedek múltak el. Férjem nagybátyjának feleségéért imádkoztam, hogy megtérjen. Hívő családba született, szülei komoly hívő keresztények voltak. Édesanyja különösen sokat imádkozott gyermekei hitre jutásáért, de ő nem igazán követte szülei példáját, úgy gondolta, ő hívő ember, mégha nem is gyakorolja aktívan hitét. Viselkedése, sajnos sok viszályt hozott a családba. Senkivel sem tudott békében meglenni. Sem anyósával, sem sógorával, sógornőjével, sem a férjével, de még a gyerekeivel sem. Férjét különösen sajnáltam, hogy mindig menekült otthonról. Így aztán, nem csak felesége megtéréséért imádkoztam, hanem jóságos szerető szívért. Elsősorban a férje felé, akivel élt, mert végül is ő volt a leginkább a szenvedő fél és nem a család.
     Az idén megműtötték, csípő protézist kapott de már előtte nehezen mozgott. Kértem Istent, használja ezt a betegséget lelke javára. Aztán amikor a műtét után hazajött, meglátogattuk többször is és elbeszélgettünk vele. Tudni kell, hogy előtte nyár óta nem beszélt velünk, bár szomszédok vagyunk. Aztán most szombaton így szólt: szeretne egy nagy születés napot rendezni a férje 88. születésnapjára, ha még megéri, mert súlyos beteg a szíve.
Az egész családot meghívja. Szeretné, ha elengednénk a haragot, ha megbocsájtanánk kölcsönösen egymásnak, mert azt mondja "kifelé megyünk mindnyájan és Isten előtt csak ez számít, a megbocsájtás és a szeretet".
     Aztán elmondta,hogy az indította el benne ezt a folyamatot, hogy mi átmentünk és meglátogattuk. Isten elkezdte benne a munkát. Rengeteget változott. Sokszor hallom (kinn a kertben), mikor a férjével kedves beszél, míg ezelőtt ilyesmit nem lehetett hallani.

     Nagyon hálás vagyok Istennek az ima meghallgatásért! De nem csak az én, hanem az édesanyja imáját is egyúttal meghallgatta.

     Ami még csodálatos, hogy amikor beszélgettünk a meghívás alkalmával, elmesélte, hogy volt egy álma.
Nagyon sötét alagútban vagy árokban haladt, pontosan nem tudta kivenni a nagy sötétség miatt. Tapogatózva ment előre, semmit nem látott, csak jeges hideg és félelmetes volt minden. Egyszer messze a végén látott egy derengő fényt, ami lassan növekedett, ahogy nehezen és tapogatózva haladt előre.
Végül közel ért hozzá és meglátta az édesanyját (aki már régen meghalt).
Ekkor megkérdezte, van-e ott hely az ő számára is? Édesanyja mosolyogva bólogatott, de nem szólt semmit. Erre felébredt.
     Gondolom, ez Isten irgalmának lehetősége, szeretetének ajándéka volt az ő számára.
Nagy ereje van imádságunknak és szeretetünknek, legyünk kitartóak benne, mely gyümölcsöket hoz!
     Istené a dicsőség mindezért!
M.A.

2. A szentáldozásnál

267. Ha elkészültél Jézus fogadására, mondd a Miatyánk után háromszor: Uram, nem vagyok méltó... stb. Első után mondd a mennyei Atyának, hogy méltatlan vagy egyszülött Fiát magadhoz venni, rossz gondolataid és hálátlanságod miatt. De tekintsen szolgálójára, Szűz Máriára: „Íme, az Úr szolgálóleánya” aki helyetted mindenért kárpótolja Őt. S akkor az Atya a Fia iránt nagy bizalmat és bátorságot ad neked. „Ó Atyám, tökéletesen megerősítettél a bizalomban.”
268. Mondd a Fiúistennek: Uram, nem vagyok méltó... stb. Nem vagy méltó arra, hogy Őt fogadd, hiábavaló és rossz szavaid és szolgálatában tanúsított hűtlenséged miatt. De azért kérd Őt, hogy könyörüljön rajtad, Anyjának és a te Anyádnak érdemeiért. Mondd neki, hogy nem hagysz fel e kéréssel, míg be nem tér hozzád. Kérd az Urat, hogy jöjjön el nyugvó helyére és szentségének bárkájába. Mondd Neki, hogy bizalmad nem a saját érdemeidbe, erődbe és előkészületedbe helyezted, amint azt Ézsau tette, hanem egyedül Édesanyádba, Szűz Máriába, mint egykor Jákob, aki csupán anyjának, Rebekának gondoskodásában bízott.
269. Mondd a Szentléleknek: Uram, nem vagyok méltó... stb. Nem vagy méltó, hogy szeretetének Mesterművét magadhoz vegyed, mert cselekedeteidben lanyha és bűnös vagy és sugallatainak ellenálltál. De minden bizalmadat Szűz Máriába, hűséges Jegyesébe helyezed. Mondd Szent Bernáttal: Ő az én legfőbb bátorságom, Ő az én reménységem egész alapja. Sőt megkérheted, hogy szálljon le újból elválaszthatatlan Jegyesére, Szűz Máriára, mert az Ő méhe most is éppoly tiszta, szíve a szeretettől éppoly izzó, mint volt valamikor.
Ha a Szentlélek el nem jön lelkedbe, akkor sem Jézus, sem Szűz Mária nem alakulhatnak ki abban, sem méltóképpen nem lakhatnak lelkedben. 

Gyergyószentmiklóson 2008. február 17.-e óta szüntelenül könnyezik a XIX. században leégett templomból csodálatosan megmaradt Mária-ikon. Egyre többeknek kellene megszívlelnünk az Istenanya könnyeivel érkezõ hívását, amellyel minden gyermekét az Ő oltalmat nyújtó palástja alá szólít.

A Szűzanya ezúttal tartózkodik a szavaktól, mégis érthető a könnyekben aláereszkedő mennyei kérés, amely az Istentől közvetített kegyelem által a Reá figyelőkkel megérteti magát. A csodálatos belső suttogásban  közölt tanítása megérthető  ha nem rekedünk meg a könnyezés felszínes fürkészésénél, mert az Istenre nyitott lélekbe az Ég alászáll és Isten lakást vesz benne, együtt az emberrel a Szűzanya Szívében. (Forrás) 

III. FEJEZET

Hogyan gyakoroljuk ezt a tiszteletet a szentáldozásnál

1. A szent áldozás előtt

266.
a) Alázd meg magadat mélyen Isten előtt.
b) Mondj le önigazoló természetedről és romlásra hajlamos érzületeidről, ha mégoly jónak tűnik is magad előtt.
c) Újítsd meg felajánlásodat e szavakkal: „Egészen Tied vagyok, szeretett Úrnőm, mindazzal, ami az enyém.”
d) Kérd a Szűzanyát, kölcsönözze neked Szívét, hogy Fiát, a hozzá hasonló lelkülettel fogadhasd. Mondd Neki bensődben, hogy Fia dicsősége megköveteli, hogy ne ily szennyes és állhatatlan szív fogadja Őt magába, mint a tied, mivel ez bizonyára sértené dicsőségét, vagy elveszítheted Őt. De ha Mária benned akar lakni, hogy Fiát fogadja, megteheti ezt annál a hatalomnál fogva, mellyel a szívek fölött uralkodik. Ő méltó tisztelettel fogadja Fiát.
Valld meg Úrnődnek, hogy mindaz, amit a magad javából adtál csekélység, a felajánlott szentáldozásban viszont ugyanazt az ajándékot akarod neki nyújtani, melyet a mennyei Atyától kapott. Ez jobban dicsőíti a Szűzanyát, mintha a világ minden kincsét neki ajándékoznád. Végül mondd neki, hogy Jézus aki Őt mindennél jobban szereti, még most is benne akarja találni gyönyörűségét és nyugalmát, még ha a te lelkedben is, mely tisztátalanabb és szegényebb, mint a betlehemi istálló, ám oda is szívesen jött Jézus, mert a Szűzanya ott volt.
Kérd el tőle a Szívét e gyengéd szavakkal: „Minden javamul választalak Téged, add nekem Szívedet, ó Mária!”

Engesztelés és egység

     A Szűzanya mindenütt megtérést kér. Bűnbánatot, vezeklést, engesztelést, hogy a bűnösök megtérjenek.
Mit is jelent a megtérés az életünkben?

     Jézus az Utolsó Vacsorán a szeretetről beszél. Így végrendelkezik:
     "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." Majd később főpapi imájában így könyörög az Atyához:
"legyenek mindnyájan egy. Amint Te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." /Jn 15,12-14; 17,21-22/
     Ha közelebb kerülünk Jézushoz, és megismerjük az Igét, áthatja lelkünket és értelmünket annak tartalma, akkor rádöbbenünk, hogy a szeretet parancsa az egység parancsa is.
     Jézust, mielőtt felfeszítik, megfosztják ruháitól. A katonák sorsot vetnek köntösére. "Szétosztják ruháimat..." Amikor a kereszten függ, szét van szakítva, többezer sebből vérzik, karjait széttárja.
Kettéhasadt szent Teste.
A legborzalmasabb fájdalma, az egység ellen elkövetett bűnök.

     És később: 1054-ben az Egyház szétszakadt. Kelet és Nyugat egyháza szétszakította Krisztus Testét.
S aztán jöttek a különféle szakadások, az Egyházban, de a családokban, a népek között, mindenütt.
És Jézus újra és újra többezer sebből vérzik.
"Legyenek mindnyájan egy!"
Amikor ott függött, elszakadt mindentől – először Édesanyjától: "Ime, a Te fiad" – "Ime, a te anyád!" mondja Jánosnak.
Aztán felkiált:
"Atyám, atyám, miért hagytál el engem!"
A teljes elhagyatottság sötétsége ez.
A sötétség, mely az elszakadást hozta Őrá.
Ó, a Mennyei Atya, aki elküldte egyszülött Fiát a Földre és feláldozta értünk - mit szenvedhet az emberek bűnei miatt. Ő, Aki megteremtett bennünket, akinek mindnyájan gyermekei vagyunk: egymásnak támadunk, szétrombolunk mindent, ami összeköt minket.
Micsoda fájdalom!
És Jézus megint a kereszten függ, ontja szent Vérét és eközben sorsot vetnek ruhái fölött.

Egység és engesztelés nem lehet külön! 
     Mert, ha megszületik az egység, Jézus boldogsága határtalan lesz. Mária, Aki az Egység Anyja örömtől fog sugározni.
Imádkozzunk tehát, engeszteljünk az egység ellen elkövetett vétkekért. Mert ez a legnagyobb fájdalma, a legnagyobb szenvedése a mi Urunknak.
Ha nincsen egység egy hazában, az az ország végét jelenti.
Ha nincs egység egy családban, az a családot megosztja és széttöri.
Ha nincsen egység az egyházban és az egyházak között, az a kereszténységet megfojtja. A gyümölcsök szerte gurulnak, a szeretet elhal és eltorzul.
Ha együtt könyörög az Egyház, a család, a haza, akkor megrendül és megmenekül a világ. Kitárulnak a falak, szétnyílnak a kapuk és ujjongó kiáltások fognak hallatszani mindenütt a Földön.
Az Égben örömhimnuszt énekelnek majd az angyalok.

Engeszteljünk tehát az egység ellen elkövetett vétkekért!

4. Mindent Szűz Máriáért

265. Végre minden cselekedetünket Szűz Máriáért kell végeznünk. Minthogy teljesen szolgálatára szenteltük magunkat, méltányos, hogy mint szolgái vagy rabszolgái mindent érte tegyünk. Ez nem jelenti azt, hogy az Istenanyát tekintsük cselekedeteink végső céljának, mert a mi végcélunk egyedül Jézus Krisztus! Hanem mint közelebbi célt tekintjük, mint Jézus titokzatos működési helyét, a legkönnyebb eszközt arra, hogy Hozzá juthassunk. Mint jó szolgáknak vagy rabszolgáknak nem szabad tétlenül maradnunk, hanem oltalmába és segítségébe vetett bizalommal nagy dolgokra kell vállalkoznunk, és nagy dolgokat kell véghezvinnünk fenséges Úrnőnkért és Királynőnkért.
     Védelmeznünk kell jogait, ha azokat Tőle el akarják vitatni. Meg kell védenünk becsületét, ha azt támadják és amennyire csak lehet, törekednünk kell, hogy az Ő szolgálatának és igazi hathatós tiszteletének minden lelket megnyerjünk. Erélyesen fel kell lépnünk azokkal szemben, akik tiszteletével visszaélnek, hogy Fiát meg ne bántsák. Egyúttal mindig készségesen és alaposan meg kell indokolnunk ezt az igaz Mária-tiszteletet.
Jutalmul csekély szolgálatainkért nem szabad Tőle mást kívánnunk, mint azt a dicső tudatot és boldogságot, hogy ilyen szeretetreméltó Királynőnek lehetünk tulajdonai, és hogy általa Jézussal – az Ő Szent Fiával –, felbonthatatlan kapcsolatban egyesülhetünk időben és örökkévalóságban.
Dicsőség Jézusnak Szűz Máriában! Dicsőség Szűz Máriának Jézusban! Dicsőség Egyedül Istennek!

Az engesztelő élet gyümölcsei 3

3./ Családunkban, környezetünkben születő gyümölcsök.
A konkrét gyümölcsök nem rögtön születnek. Kitartó imádságra, engesztelő életre van szükség ahhoz, hogy megtérések szülessenek.

     De ezek megtörténnek, ha megtartjuk ígéreteinket.
     Családi béke áll helyre, családtag megtérése, sőt gyógyulása is megtörténhet.
Megszűnnek a neheztelések, a harag, az egyenetlenség.
Szépen alakul közösségi életünk. Imameghallgatások kísérik és az egység lelkülete hatja át.
Kis eszközök vagyunk Jézus és Mária kezében. Ha egy ruhát kivasalunk, vasalót használunk.
Mégsem a vasaló a fontos, hanem mi, akik elvégezzük a munkát.
Ne feledjük tehát: Isten végzi általunk a munkát – mi csak a kis vasalók vagyunk.
Ha nem is születik azonnal gyümölcs, kitartóan, hűséggel folytassuk munkánkat, haladjunk előre a szeretetben.
Ha egyáltalán semmi gyümölcs nem születik az engesztelő ember életében, érdemes komoly felülvizsgálatot tartani. Elkeseredni nem szabad, hanem önvizsgálatot kell tartani a lelki vezető segítségével. Az ő útmtatása alapján változtatni kell a magatartáson, viselkedésen, emberi természeten.
Kérni kell a felismerést a Szentlélektől.
A felajánlott élet változást eredményez, mint mondottuk. Ha ez a változás nincs meg, akkor nem Isten akarata szerint történnek velünk az események.

     Mi lehet ennek oka?
     Vagy nem szívből tettük meg felajánlásunkat, hanem emberies okok indítottak rá, vagy nem fogadjuk jól a szenvedéseket, vagy nem szabadultunk meg valamely bűntől, ami gátol a lelki életben.
Vagy görcsösen egy tárgyhoz, személyhez ragaszkodunk. Ha nem ismerjük fel mi a helytelenség életünkben, akkor nem járunk a jó úton.
Akik szívből szeretik Istent, Jézust és Máriát, és feláldozzák életüket Értük, – Ők lassanként feltárják előttük szívük szeretetét.
S az Ő féltésük átterjed az engesztelő ember szívébe, ami átformálja érzésvilágát.
Ilyenkor már felébred a vágy a mások lelkének megmentésére és a fájdalmak enyhítésére.

3. Mindent Szűz Máriában

261. Végezzük cselekedeteinket Szűz Máriában. Hogy jól megértsük ezt a gyakorlatot, tudnunk kell, hogy Szűz Mária az új Ádám valóságos földi Paradicsoma, melynek a régi, csupán előképe volt. Ennél fogva ebben a földi Paradicsomban kimondhatatlan gazdagság, szépség, ritkaságok és élvezetek találhatók, melyeket az új Ádám Jézus Krisztus hagyott abban hátra. Ebben a Paradicsomban lelte gyönyörűségét kilenc hónapon keresztül, itt vitte véghez csodatetteit, itt ragyogtatta isteni pompával minden gazdagságát. Fölötte szent, szűzi és szeplőtelen hely ez, melyben az új Ádám a benne lakó Szentlélek erejénél fogva minden szeplő nélkül képeztetett és tápláltatott. Ebben a földi Paradicsomban valóban megtaláljuk az élet fáját, mely az élet Gyümölcsét, Jézus Krisztust termette és a jó és gonosz tudás fáját, mely a világnak a világosságot adta. Ezen az isteni Helyen látunk fákat, melyeket Isten keze ültetett, isteni keneteinek harmata öntözött és melyek isteni ízű gyümölcsöket termettek és teremnek ma is. Látunk itt tarka virágágyakat szép és sokféle erényvirágból, melyeknek illata még az angyalokat is áthatja. Itt látjuk még a remény zöld mezőit, az erősség bevehetetlen várait, a bizalom elragadó lakásait stb. Egyedül a Szentlélek értetheti meg velünk az igazságokat, melyek ezek mögött az érzéki képek mögött rejlenek. Ezen a helyen az érintetlen tisztaság üde levegője fúj; itt sugárzik a legszentebb Emberség fényes napvilága, mely éjszakát nem ismer. Itt világít az árnyék nélküli Istenség ragyogó napfénye, itt ég állandóan a szeretet tűzkohója, melyben minden vas, melyet beledobunk, megolvad és arannyá válik. Itt ömlik el az alázatosság áradata, mely négy ágra oszolva ezt az egész varázsos helyet megöntözi: s ez a négy sarkalatos erény.
262. A Szentlélek a szentatyák ajkával elnevezte a Boldogságos Szüzet:
a) Keleti Kapunak, melyen a főpap Jézus Krisztus ki és bejár.
Rajta keresztül lépett először e világba, és másodszor is rajta keresztül fog e földre jönni;
b) az Istenség szentélyének, a legfelségesebb Szentháromság nyugvóhelyének, Isten trónusának, Isten Városának, Isten Oltárának, Isten Templomának, Isten Világának.
263. Ezek a különféle címek és dicséretek mind igazak a kegyelemnek különböző csodái miatt, melyeket a Legfölségesebb a Szent Szűzben művelt. Ó, mily gazdagság!
Milyen fenség! Milyen gyönyörűség! Mekkora szerencse belépést és lakást nyerni Szűz Máriában, akiben a legszentebb Fölség legfőbb trónusát felállította!
De milyen nehéz nekünk bűnösöknek engedélyt és képességet nyernünk arra, hogy ilyen fenséges és szent helyre beléphessünk, melyet nem Kerub őriz, mint a régi Paradicsomot, hanem maga a Szentlélek, Aki korlátlan úrrá tette magát felette, és így szól Hozzá: „Elzárt kert vagy, én Nővérem, én Jegyesem, elzárt kert és lepecsételt forrás.” Szűz Mária el van zárva, Szűz Mária le van pecsételve. Éva nyomorult gyermekei, akiket kiűztek a földi paradicsomból, nem léphetnek ebbe a Paradicsomba, a Szentlélek egészen különös kegyelme nélkül, melyet ki kell érdemelniük.
264. Ha hűségünkkel kiérdemeltük ezt a kiváló kegyelmet, akkor tartózkodjunk örömmel Szűz Mária szépséges bensejében, pihenjünk meg benne békében, keressük benne bizalommal támaszunkat, rejtőzzünk el benne bátran és fenntartás nélkül, merüljünk el benne, hogy lelkünket Szűz Mária szűzi méhében:
a) kegyelmének és anyai irgalmasságának tejével táplálja;
b) hogy minden zavartól, aggodalomtól és aggálytól megszabadítsa;
c) hogy lelkünk ott biztonságban legyen minden ellenséggel, az ördöggel, a világgal és a bűnnel szemben, melyek sohasem hatolhatnak be ebbe a Szentélybe.
Ezért mondja maga Szűz Mária, hogy akik benne végzik cselekedeteiket, nem fognak vétkezni. Azok, akik lelkileg Szűz Máriában laknak, nem fognak számottevő bűnt elkövetni.
d) Hogy a lélek Jézusban és Jézus a lélekben kialakuljon, mert a szent Egyházatyák szavai szerint Szűz Mária méhe az isteni titkoknak terme, ahol Jézus Krisztus és minden kiválasztott kialakul. „Ember és Ember született benne.” 

Az engesztelő élet gyümölcsei 2

2./ Megváltozik életmódunk, magatartásunk, viselkedésünk.
Meg akarunk szabadulni önös érdekeinktől. Figyelünk a mások érdekeire.
     Egy engesztelő testvérünk felajánlása óta sokat haladt előre magatartásában. Régebben rengeteget tudott beszélni, de aztán érezte, ez nem viszi előre. Kezdett elcsendesülni, és a másikra figyelni. Akkor is meghallgatta a másikat, ha már nagyon unta és ezt ajánlotta fel.
     Egy másik testvérünk nagyon tudott haragudni és rögtön visszavágott. Ebben kívánt előre haladni és sikerrel járt az Úr segítségével.
     Olyan is előfordult, hogy valaki tapintatlanul bánt másokkal. Egy idő után visszafogta magát és törekedni kezdett arra, hogy ne szólja le a másikat a többiek előtt. Felismerte, hogy ez megszégyeníti a másikat és nem tartozik engesztelő életéhez.
     Türelmesebben viseljük, fogadjuk el a kereszteket, akár betegség, akár más baj formájában nehezedik is a vállunkra. Kevesebbszer jajgatunk, és ritkábban panaszkodunk.
Türelmesebbek leszünk családtagjainkkal. A türelem nagy erény.
     Ha gyermekeink bajba kerülnek és nem tudjuk őket visszafogni a helytelenségektől, vezekeljünk értük, imádkozzunk és tegyünk felajánlásokat.
     Erőszakot ne alkalmazzunk, az soha nem vezet előre.
     Ha megbántanak minket, képesek vagyunk elsőként lépni a szeretetben, a kiengesztelődés útján.
Többet foglalkozunk a szenvedőkkel, és áldozatokat hozunk értük.
     Elbeszélgetünk a nem hívőkkel, a más vallásúakkal, őket is meghallgatjuk ítélkezés nélkül, sőt, őértük különösképpen is imádkozunk anélkül, hogy ezt feléjük kinyilvánítanánk. Éreztetjük, hogy Isten őket ugyanúgy szereti, mint minket.

A CSÉT-TAGSÁGBÓL SZÁRMAZÓ LELKI JAVAK
1.) Személyünk védelme és kegyelmekben való részesedés "Azok, akik a (csodás)érmét mégáldása után viselik és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt ('Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Márla, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'), Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak." (A Szent Szűz szavai Labouré Szent Katalinhoz, a Csodás Érem látnokához. )
2.) Hit nélkül élő testvéreink visszatérése az egyházba "Százezrek, milliók vallják, hogy sohasem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra vagy jobbravezetése forgott szóban. " (Aladel, J-M.: A Csodás Érem ... Székesfehérvár 1926. 149. o.)
3.) Teljes búcsú a halál órájában a CSÉT hűséges tagjainak (Ld. 7-8. o.)

A RÉSZLEGES ÉS A TELJES BÚCSÚ
"A búcsú a már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetések (a tisztítóhelyi szenvedés) Isten előtt való elengedése, amelyet az Egyház segítségével az a keresztény
hívő nyerhet el, aki megfelelően felkészült és teljesítette a meghatározott feltételeket."
"A búcsú lehet részleges vagy teljes, aszerint, hogy a bűnökért járó ideig tartó büntetéstől részben vagy teljesen szabadít-e meg." (VI. Pál: Enchiridion indulgentiarum normae et concessiones. Normae de indulgentiis 1-2. Róma, 1986. Jóváhagyott fordítás: Büntetéseink elengedése. A búcsúkról. Búcsúkkal kapcsolatos szabályok 1, 3. Bp. SZIT 1989. 7. o.)

TELJES BÚCSÚ HALDOKLÁSKOR
"Ha nem lehet paphoz jutni (váratlan halál, baleset, egyéb akadályoztatás esetén), a jóságos Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyez a halál órájára (annak a hívőnek), aki megfelelő lelki állapotban van (=a megszentelő kegyelem állapota), s ha élete folyamán szokásszerűen végzett valamilyen imádságokat."
"A szokásszerűen végzett imádságok* ebben az esetben pótolják a teljes búcsú elnyeréséhez megkívánt három feltételt, a gyónást, az áldozást és a pápa szándékára való imádságot. " (VI. Pál: Enchiridion indulgentiarum normae et concessiones . Concessiones 28. Róma, 1986. Ld. Büntetéseink elengedése ... 21-22. o.)
* A "szokásszerűen végzett imádságok" a CSÉT tagjai számára a Szabályzat D. pontjában vállalt kötelmek. Ld. 14. o.

FELAJÁNLÓIMÁDSÁG
Szűzanyám Szeplőtelen Szíve! Teljesen és örökre neked ajánlom és szentelem magamat. Neked adom testemet, lelkemet; értelmemet, akaratomat, minden testi és lelki képességemet; életemet, hivatásomat, jövőmet és mindenemet, amim csak van. Rendelkezzél velem tetszésed szerint, hiszen a tied vagyok és a tied is akarok maradni mindörökre. Amen.

Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!

Ne szóljuk le a másikat, kövessük a szelídség törvényét – buzdított a Szentatya (részletek)

     „Igaz voltotok múlja felül a farizeusokét” (vö. Mt 5,20-26). Ferenc pápa homíliájában ebből a buzdításból indult ki, amellyel Jézus fordult tanítványaihoz. (...) Az, aki belép a keresztény életbe, másokénál magasabbrendű elvárásokkal, nem magasabbrendű előnyökkel találkozik. Jézus megemlít néhány ilyen elvárást és különösen érinti az embertársakkal való negatív kapcsolat témáját. Az, aki megszól valakit, megérdemli, hogy pokolra jusson – mondja Jézus. Ha saját szívünkben van valami negatív testvérünk irányába, akkor valami nem jól működik és meg kell térnünk, meg kell változnunk – mutatott rá Ferenc pápa, majd hozzátette: a harag sértés testvéred ellen, olyasvalami, ami a halál felé vezet, megöli őt. (...)
     Nincs szükség pszichológushoz fordulni ahhoz, hogy megértsük: amikor valaki leszólja a másikat, az azért van, mert ő maga nem tud növekedni és arra van szüksége, hogy lealacsonyítsa a másikat, hogy valakinek érezhesse magát – állapította meg Ferenc pápa. Ez egy nagyon ronda mechanizmus. Jézus teljes egyszerűséggel hangsúlyozta, hogy ne mondjatok rosszat egymásról. Ne szóljátok le és ne minősítsétek le a másikat. Azért ne tegyétek ezt, mert végülis mindannyian ugyanazon az úton járunk, amely a vég felé visz. Tehát, ha valami nem megy testvéri úton, akkor mindannyian rosszul végezzük: az is, aki sérteget és az is, akit sértegetnek – figyelmeztetett a Szentatya. Ha valaki nem tud uralkodni nyelvén, elveszik, és az agresszivitás, amivel Káin fordult Ábel felé megismétlődik a történelem során. Nem arról van szó, hogy gonoszok vagyunk,
hanem gyengék és bűnösök. Ezért úgy gondoljuk, hogy sokkal egyszerűbb elrendezni a helyzetet egy sértéssel, egy hazugsággal, egy rágalommal, ahelyett, hogy jó dolgokkal oldanánk meg – mondta a pápa.
     Azt kérem az Úrtól, hogy adja meg mindannyiunknak a kegyelmet, hogy jobban odafigyeljünk a nyelvünkre arra vonatkozóan, hogy mit mondunk másokról. Egy kis bűnbánat ez, de jó gyümölcsöket hoz – tette hozzá. (...) Ezért kell kérnünk az Úrtól ezt a kegyelmet, hogy életünket összhangba hozzuk az új Törvénnyel, amely a szelídség, a szeretet, a béke törvénye, és hogy visszanyessük egy kicsit a nyelvünket és a megjegyzéseket, amelyeket mások irányába teszünk illetve a kirohanásokat, amelyek sértéshez és gyors haraghoz vezetnek. Az Úr adja meg mindenkinek ezt a kegyelmet! – kérte a Szentatya.
Forrás 

2. Mindent Szűz Máriával

260. Minden cselekedetünket Szűz Máriával végezzük, vagyis minden cselekvésünkben úgy tekintsük őt, mint minden erény és tökéletesség példaképét, amit a Szentlélek teremtményben alkothatott, hogy gyenge erőinkhez mérten követhessük őt.
Minden cselekedetünknél gondoljuk meg, miképpen végezte azt Szűz Mária, vagy hogyan végezné helyünkben. Ezért fontolóra kell vennünk nagy erényeit, melyeket földi életében gyakorolt, főleg:
a) élő hitét; habozás nélkül hitt az angyal szavának, és hitt hűséges kitartással egészen a kereszt tövéig a Kálvárián;
b) mélységes alázatosságát; elrejtőzött, hallgatott, mindenkinek alávetette magát és mindig az utolsó helyet választotta;
c) egészen isteni tisztaságát; hozzá hasonló sohasem volt és sohasem lesz az ég alatt; végül a többi erényét is.
Ismétlem, ne feledjük, hogy Szűz Mária Istennek egyetlen formája, melyben kevés fáradsággal és rövid időn belül kialakulnak Isten képmásai. Az a lélek, aki ezt a Formát megtalálta és abban elmerült, hamarosan átalakul Jézus Krisztusba, akinek ez a Forma hű képmása.

CSODÁSÉREM TÁRSULAT (Hitbuzgalmi magánegyesülés) Szabályzata

     Szent X. Piusz pápa 1909. július 08-án jóváhagyta a Csodásérem Társulatát azzal a céllal, hogy terjessze a Mária-tiszteletet és a Csodás Érmet. Később, 1917-ben maga a Szent Szűz valamennyi fatimai jelenése alkalmával kérte a rózsafüzér napi imádkozását, 1917. aug. 19-én pedig a bűnösökért való engesztelést. A fatimai jelenések során Mária beszélt az ő Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, mint nagy ajándékról, s kérte az önfelajánlást Szeplőtelen Szívének.
Az 1996. augusztus 9-én megalakult Csodásérem Társulat egyrészt, csatlakozni kíván a Szent X. Piusz pápa által jóváhagyott Csodás Érem Társulatához, másrészt pedig
teljesíteni akarja a Szent Szűz fatimai kéréseit.

A.) A CSÉT célja:
1.) A tökéletesebb élet megvalósítása.
2.) Az apostoli munka támogatása.
a.) az engesztelés szellemének,
b.) a Csodás Éremnek, és
c.) Mária Szeplőtelen Szíve
tiszteletének terjesztésével.
3.) Az ígért kegyelmekés búcsúk elnyerése.

B.) A CSÉT központjának székhelye az atya haláláig:
Eger, Kisboldogasszony Plébánia (volt).

C.) A CSÉT vezetése:
A CSÉT helyi vezetője a területileg illetékes plébános, vagy az, akit ő ezzel megbíz.

D.) A CSÉT-ben való tagságfeltételei (kötelmek):
1.) Teljes közösség a Katolikus Egyházzal.
2.) Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének
3.) Naponta egy tized rózsafiizér (bármely titok) elmondása a bűnösök megtéréséért.
4.) Naponta egy Üdvözlégy elmondása a CSÉT tagjaiért.
5.) Megáldott Csodás Érem viselése.
6.) A Csodás Érem terjesztése.
7.) Együttműködés a helyi lelkipásztorral. (Megjegyzés: Az imádságokat nagyon ajánlatos családi közösségben végezni.)

E.) A CSÉT működési elvei:
  1.) A Társulat kifejezetten hitbuzgalmi jellegű, s az apostoli munkát kívánja segíteni a Csodás Érem  terjesztésével és a fatimai üzenet megvalósításávaI.
  2.) A CSÉT az illetékes ordinárius engedélyével és felügyeletével működik (305. kánon.)
  3.) Az egyházközségek társulatai a helyi plébános tudtával működnek
  4.) A CSÉT nyitott az egyes krisztushívők ill. a krisztushívők más társulatai és szervezetei felé, bárhol is élnek, és működnek a világban. 
  5.) Kívánatos, hogy a CSÉT helyi tagjai szervezzenek engesztelő imaközösséget..., lelki programokat..., találkozókat.
  6.) A CSÉT elsősorban lelki közösséget kíván létrehozni, tehát nem jogi személyként kezdi működését, de a későbbiek során, ha erre szükség lesz, a CSÉT központja Az
Egyházi Törvénykönyv 312. és 322. kánonja alapján élni fog a jogi személyiség megszerzésének lehetőségével.
  7.) A CSÉT központja egyházilag jóváhagyott Tagsági könyvet ad ki, amit önköltségi áron terjeszteni fog önmaga vagy megbízottai által...
  8.) A tagfelvételhez szükséges, hogy az új tagok Tagsági könyvét a helyi plébános vagy a CSÉT központja bélyegzővel és aláírással lássa el. A tagfelvétel lehet nyilvános és
ünnepélyes is. Lehetőleg a helyi plébános áldja meg a hordozni szándékozott Csodásérmet.
  9.) A Tagsági könyvet a CSÉT központja adhatja ki.
10.) A Tagsági könyv a CSÉT központjából vagy annak megbízottjától szerezhető be. A CSÉT központja a kiadványok finanszírozására és érmék ajándékozására
adományokat és ajándékokat fogad el, s erről kimutatást vezet. (folyt)

Az engesztelő élet gyümölcsei

Három pontban tudjuk összefoglalni, hol és miben gyümölcsözik engesztelő életünk.

1./ Belső világunk lassanként átalakul. A világias dolgok eltávolodnak tőlünk, Isten kerül szívünk középpontjába.
Egyre több igényünk támad az imádságra, az elcsendesülésre, mindenekelőtt az Istennel való együttlétre, a Vele való kapcsolatra.
     A világtól való eltávolodás azonban nem jelenti a világból való kivonulást. Vágyódunk a csendre, de az Isten szeretetének továbbítására is. Ezért részt veszünk az emberek életében.
     A világtól való eltávolodás fenti fogalmazása azt jelenti, hogy az anyagias, érzéki és embert megzsaroló világi felfogásoktól viszolygunk, morális érzékünk nő. Ezek meglátása vágyat ébreszt bennünk a lelkek megmentése érdekében. Szeretnénk mindenkit, akit csak lehetséges Isten felé fordítani. Mondhatjuk ezt missziós vágynak is.
     Az engesztelő élet csendességében is egy rejtett, missziós élet.
     Belső világunk átalakulásában rejlik a keresztek felajánlásának vágya is. Örömet okoz, ha valamit fel tudunk ajánlani, mert tudjuk, hogy ezáltal vigaszt nyújthatunk Jézusnak és Máriának. Különös, ha most ezt mondom: bánatunkban is képesek vagyunk örülni, ha a bánatunkat felajánlva tudjuk, hogy annak az odaadottságnak örül az Úr.
     Egy idő után fájdalmat is érzünk magunkban, ha egy személy viselkedése sértő Jézusnak.
Fájdalmat kezdünk érezni mások szenvedése láttán is.
Örömmel tölt el embertársunk öröme, és Jézus, a Szent Szűz öröme.
Belső világunk átalakulása nem jár együtt szükségszerűen misztikus megtapasztalásokkal.
Ha ilyesmi előfordul, az egy külön kegyelem, érdemtelenségünk ellenére megadott égi ajándék, de nem velejárója. Nem tartozik a gyümölcsök közé.
     A lelki életet, ha elmélyül az Istennel való kapcsolatunk, akkor máris egy misztikus légkör táplálja.
Automatikusan belemerülünk Isten szeretetébe, ami már misztika.
Ilyenkor kialakul a csendünkre válaszoló Jézus szava, sóhaja, sugallata a szívünk mélyén. Ha nem jár együtt ez a belső együttlét semmiféle jelenséggel (mint pl.: látás stb.), ez akkor is már a misztika világa.
     Ne keressünk tehát semmi rendkívüliséget, mint egyedül csak az Istennel (Atyával, Jézussal, Szűzanyával, Szentlélekkel) való benső mély kapcsolatot. És ez elegendő lesz számunkra. Mert Ő meg fog nyilvánulni bennünk, általunk és velünk, ha szomjazzuk a Vele/Velük való együttlétet és alkalmat teremtünk hozzá.

II. FEJEZET

Különleges belső gyakorlatok azok számára, akik tökéletesek akarnak lenni

257. Az imént felsorolt külső áhítatgyakorlatokon kívül, melyeket – ha állapotbeli kötelességünk megengedi –, hanyagságból vagy megvetésből elhanyagolni nem szabad és vannak belső gyakorlatok is, melyek nagyban előmozdítják az életszentséget azokban, akiket a Szentlélek magasabb tökéletességre hív.
Ezen gyakorlatokat négy szóba foglalhatjuk. Végezzük minden cselekedetünket Szűz Mária által, Szűz Máriával, Szűz Máriában és Szűz Máriáért, hogy aztán még tökéletesebben végezhessük őket Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért.

1. Mindent Szűz Mária által

258. Cselekedeteinket Szűz Mária által kell végeznünk és mint hűséges, szerető rabszolgáknak mindenben engedelmeskedniük kell Isten Anyjának, vagyis magukat mindenben Isten Szentlelkétől kell vezettetni.
„Akiket Isten szelleme vezet, azok Isten gyermekei.” akiket Szűz Mária szelleme vezet, azok Szűz Mária gyermekei, amint azt kimondottuk. 

Nem félreértendő, ha azt mondom, hogy Szűz Mária szelleme Isten szelleme, mert ő sohasem vezettette magát saját szellemétől, hanem mindig Isten szellemétől, amely tökéletesen uralkodott benne.
Ezért mondja Szent Ambrus: „Szűz Mária lelke legyen mindnyájunkban, hogy Istent magasztalja, Szűz Mária szelleme legyen mindegyikünkben, hogy Istenben örvendezzék.” 

Boldog az a lélek, akit Szűz Mária szelleme teljesen hatalmába ejtett, mint a szent jezsuita frátert Rodriguezt. 

Akit Szűz Mária szelleme vezet, az szelíd és erős, buzgó és bölcs, alázatos és bátor, tiszta és termékeny.
259. Hogy a lelket Szűz Mária szelleme vezesse, ahhoz szükséges, hogy:
a) Mielőtt valamit megkezdünk, mondjunk le önmagunkról, saját belátásunkról, saját akaratunkról, pl. elmélkedés előtt, mielőtt szentmisét hallgatnánk vagy mondanánk, szentáldozás előtt stb., mert saját lelkünk sötétsége, saját akaratunk és cselekedeteink gonoszsága, még ha jónak látszik is, akadályt gördíthetne Szűz Mária szellemének érvényesülése elé.
b) Adjuk át magunkat Szűz Mária szellemének, hogy ő irányítson és vezessen bennünket, amint akarja. Bízzuk magunkat rá, és olyanok leszünk szűzi kezében, mint a szerszám a kézművesében vagy mint a lant egy jó muzsikusnál. Mint a tengerbe vetett kőnek, úgy kell a léleknek Szűz Máriában elmerülnie és elvesznie. Ezt egészen egyszerűen és egyetlen pillanat alatt megtehetjük; a léleknek egyetlen felemelkedésével vagy akarati elhatározásával vagy szóval, pl. „Lemondok magamról és átadom magamat Neked, édes jó Anyám.” Ha ilyen egyesülésnél nem is tapasztalunk érezhető édességet, mégis igazi és valóságos egyesülés az. Hasonlóképpen mintha valaki – amitől Isten őrizzen – ugyanilyen komolyan mondaná: „Átadom magamat az ördögnek”, valóságosan az ördögé lenne, ha nem is érezne magában változást.
c) Cselekvésünk közben és utána újítsuk meg időnként átadásunkat és egyesülésünket. Minél gyakrabban tesszük ezt, annál előbb leszünk szentek, annál gyorsabban érjük el az egyesülést Jézus Krisztussal, mely szükségképpen következik Szűz Máriával való egyesülésünkből, minthogy Szűz Mária lelkülete Jézus lelke.

A Csodásérem Társulat megalakulása Magyarországon

        1996-ban Dr Antalóczi Lajos az Egri Főegyházmegyei könyvtár igazgatója, a Kisboldogasszony templom plébánosa, országos méretű ima és engesztelő szövetséget kívánt kialakítani, Csodásérem Társulat néven. Bízva a Csodásérem kegyelmi ígéreteiben, a Társulat egybe kívánta fogni a Csodásérmet viselőket, hogy közösségileg hatékonyabban esdjék ki a Szűzanyától a Csodáséremhez fűződő búcsúkat és kegyelmeket az egyéni és közösségi jobbulások érdekében! (Csodás Érem Társulata = CSÉT)
     Antalóczi atya, meg is jelentetett egy színvonalas "CSÉT  Tagsági könyvet", melyben a történet mellet, a megvalósítandó feltételek és ígéretek is pontokba szedve olvashatók. A felhívásra nem várt érdeklődés mutatkozott. Helyi megalakulására (Eger) 1996. augusztus 9-én, az első országosan képviselt fogadalomtételére a párizsi Rue du Bac 140 oltára előtt került sor 1997-ben.
Antalóczi atya annak tudatában, hogy a Csodáséremhez kötött tevékenység (mozgalom), a Szent Vincéről nevezet Irgalmas Nővérek és a Lazarista Rend kompetenciájába tartozik, így annak reményben, hogy a rendszerváltás után már megerősödött közösség felkarolja ill. átveszi a Csodásérem- és ima-mozgalom terjesztésének koordinálását, felkereste az Irgalmas Nővérek Ménesi úti anyaházát.
     Sajnos a főnökasszony fenntartásokkal fogadta az országosan is egyházi jóváhagyást nyert CSÉT  Társulat megalakulását – mondván –, hogy ehhez az ő előzetes engedélyük kellett volna – mi több –, maguk is épp hasonlót terveztek beindítani! Nos, a Csodásérmet viselők és imádkozók Közössége (pontosabban a CSÉT  Társulat) azóta is vár a központi irányításra, hogy imáiknak és engesztelésüknek állandó szervezett keretet adhassanak! (Antalóczi atya, 2000-ben költözött Isten Országába!)

     Részletek a 'Tagsági könyvből', melynek jóváhagyása: Imprimatur. Nr. 1746/1996 Eger, 1996. szeptember 17. dr. Márfi Gyula s. püspök, érseki helynök, aki az Egri Főegyházmegyei Hatóság a Csodás erem Társulatának Alakulási jegyzőkönyvét és Szabályzatát az 1731/1996. sz. leiratában jóváhagyta és megadta a működési engedélyt.
A Főpásztor – a 298. kán. 2. §-a értelmében – a Társulat célkitűzéseit Papjainak és Híveinek figyelmébe ajánlotta. A dokumentum aláírója: dr. Seregely István egri érsek, a MKPK elnöke. (Összeállította és szerkesztette: dr. Antalócz; Lajos plébános)

II. János Pál pápa, Apostoli Áldását adta a magyarországi Csodásérem Társulat minden hűséges tagjának életére és munkájára, mint a mennyei kegyelmek zálogát, Vatikán, 1996. szeptember 9-én, S.E.R. Mons. Oscar Rizzato érsek (folyt)

     Az alázatos lelkület alapvetően fontos, mely kivédi az ördög mindenféle támadását.
     Fogadjuk el, hogy semmik vagyunk, Krisztus ereje a kegyelem nélkül képtelenek lennénk bármire. Tele vagyunk hibákkal, bűnökkel, gyarlóságokkal. Olyanokkal is, melyeket nem látunk, mert egyedül Isten lát bennünket teljes valónkban.
Mindezek mellett mégsem jó, ha ezt mondjuk: "én semmire se vagyok méltó."
Ez így hamis látásmód. Igenis tudok tenni, mert az Úr, ha akar, alkalmassá tesz engem.
Isten kitüntethet és felhasználhat engem az Ő Országának építésére, holott senki sem vagyok. Csakhogy tegyük hozzá:
- Senki sem vagyok Tenélküled Istenem. Kis cserépedény vagyok, de ha megtöltesz engem kegyelmeiddel, életre kelek Általad és Veled.
     Fontos önmagunk helyes látása.

A sátán kettős küzdelme:
     Először arról akar meggyőzni, hogy ugyan, nekem máshol a helyem, milyen sok szép és jó vár rám, éljek nyugodtan, boldogan, a megváltás már úgyis megtörtént, ennél én többet érek Istennek, Ő azt akarja, hogy én örömteljes életet élhessek stb. Felkelti hiúságunkat.
A baj az, hogy ezek mögött a ravasz szavak mögött igazságok is vannak, ezért olykor meg tudja a még zsenge lelket téveszteni.
     A másik oldalról úgy akar meggyőzni, hogy én olyan bűnös ember vagyok, annyi hibám van, hogy képtelen leszek ilyen hatalmas feladatokat elvégezni. Az Úr úgysem bocsátja meg számtalan bűnömet - melyeket az ördög bennem felnagyítva tálal elém.
Azt suttogja, hogy csak nem gondolom, hogy pont én vagyok kitüntetve? Hiszen el fogok kárhozni, és felsorolja mulasztásaimat stb.
     Tehát két fontos pontra kell támaszkodnunk:
1./ Őszinte bűnbánat, bocsánatkérés az Úrtól, amiért megbántottuk Őt az életünkben és felismerése annak, hogy csak gyenge cserépedények vagyunk.
2./ Nagy bizalom Jézus irgalmasságában, mely eltöröl szívünkből minden csüggedtséget, félelmet és kétkedést.
A sátán mindkét pont igazságától menekül.
     Ha ezeket szem előtt tartjuk, nem fog tudni igazán éket verni hivatásunkban.
Nem csak az engesztelő hivatásra vonatkoznak a sátán támadásai, hanem mindenkire, aki Isten munkása akar lenni.
Azokra, akik igazán keresztényként akarnak élni és dolgozni Isten nagyobb dicsőségére. 

III. FEJEZET

Jákob magatartása Rebekával szemben és a választottak magatartása Szűz Máriával szemben

191. a) Jákob, a fiatalabb testvér testalkata és jelleme szelíd volt és a természete békeszerető. Rendszerint otthon tartózkodott, hogy ezzel forrón szeretett édesanyja, Rebeka kedvét keresse. Ha elment, ezt sohasem önakaratából tette, hanem engedelmességből édesanyja iránt.
192. b) Szerette és tisztelte anyját és sohasem volt boldogabb, mint amikor őt láthatta. Mindent került, ami anyjában visszatetszést kelthetett. Mindent megtett, amiről azt gondolta, hogy örömére szolgál. Mindez csak növelte Rebeka szeretetét fia iránt.
193. c) Mindenben alávetette magát anyjának. Panasz nélkül, örömmel és haladéktalanul engedelmeskedett neki mindenben. Hacsak gyengéden jelezte is akaratát, már futott és dolgozott. Gondolkozás nélkül elhitt mindent, amit tőle hallott. Pl. amikor azt kérte – hogy hozzon két gödölyét, s azokból atyjának, Izsáknak készítsen ételt –, nem válaszolta azt, hogy egy is elég lenne egy ember étkezésére, hanem minden ellenkezés nélkül teljesítette kérését.
194. d) Nagy bizalma volt édesanyja iránt és egyedül az ő gondoskodására és védelmére támaszkodott. Minden szükségében segítségül hívta, minden kételyében tanácsát kérte. Mikor pl. megkérdezte tőle, hogy atyja áldása helyett nem annak átkát vonja-e magára, elhitte és teljesen rá hagyatkozott, amikor anyja biztosította, hogy ő magára venné azt az átkot.
195. e) Végül, erejéhez mérten utánozta az erényeket, melyeket édesanyján tapasztalt. Ez volt egyik oka, amiért mindig otthon tartózkodott, másfelől pedig az, hogy távol tartsa magát a rossz társaságoktól, melyek az erkölcs megrontói. Ily módon tetté magát méltóvá, hogy atyjának kétszeres áldását fogadja.
196. Figyeljük meg most a választottak mindennapi magatartását:
a) Otthon tartózkodnak édesanyjukkal (Szűz Máriával), vagyis szeretik a visszavonultságot, benső életet élve. Imára és elmélkedésre adják magukat, Anyjuk példája szerint, akinek egész szépsége a bensejében van, és aki egész életén keresztül a visszavonultságot, az imádságot és az elmélkedést szerette. Bár néha megjelennek a világban is, de csak azért, hogy Isten akaratának és a Szent Szűznek engedelmeskedve teljesítsék, állapotbeli kötelességeiket. A kifelé végzett munkájuk mégoly jelentősnek tűnik is, mégis sokkal többre becsülik azt, melyet bensejükben, Szűz Máriával egyesülve végeznek, mert itt tökéletességük nagy művén dolgoznak, melyhez hasonlítva minden más csak gyermekjáték. Amíg fivéreik és nővéreik kifelé nagy erővel és tudással, sikerrel dolgoznak a világ tetszése és dicsérete mellett, ők a Szentlélek világosságánál ismerik meg, hogy sokkal dicsőségesebb és kellemesebb, példaképükkel, Jézus Krisztussal elrejtve maradni, visszavonultan élni, Édesanyjuk iránti teljes és tökéletes engedelmességben. Szűz Mária házában dicsőség és gazdagság van. Ó Jézus, mily kedves a Te lakásod! A veréb lakóhelyet, a gerle fészket talált kicsinyeinek. Mily boldog is az az ember, aki Szűz Mária házában lakik, ahol Te vettél legelőször lakást! A választottaknak e a házában a Te segítségeddel minden erényhez magasba törő utak és lépcsők vannak, hogy a siralomnak e völgyében a tökéletességet elérje! Seregek Ura, mily kedvesek a Te lakásaid!
(...) 

     A sátán gyakran meg akarja akadályozni a zarándokutakat. Hiszen jól tudja, hogy Isten a szent helyeken nagy kegyelmeket akar adni.
     Ez az akadály a lélekben is feltámadhat: eleinte nagy a kedve a zarándoknak elutazni, boldogan készülődik, azután hirtelen kedvetlen lesz, félelmek törnek rá, különféle kifogásokat keres életkörülményeiben, fáradság tör rá, még az élettől is elmegy a kedve nemhogy utazni.
Majd jöhet egy kis influenza, valamilyen fizikai betegség, mely nem halálos, de elég ahhoz, hogy az ember otthon maradjon, biztonságban. És ha ez sem tántorítja el, jön egy kis pénzzavar.
Ilyenkor a személy azt mondja, Isten biztosan mégsem hívja a szent helyre.
     Miből ismerhetjük fel az útra készülő esetében, hogy Isten akarata gátol, vagy az ördögé?
Ha egy betegség magától jön ellenérzés, letörtség, kedvetlenség, kételkedés nélkül és egyértelműen mutatja, hogy elindulni nem szabad vele: Istentől jön az akadály valamiért.
Ha azonban mindezeket a gátakat a fent említett lelkiállapot kísérni: kedvetlenség, zavartság, félelem, azaz hangulati-érzelmi hullámzások, akkor nem az Úr akadályoz, hanem az ördög.
     A nagy és döntő fordulatok előtt a sátán mindent megtesz, hogy falakat emeljen a kegyelmi események előtt.
A sátán utánozza Istent, csakhogy fordított szisztéma szerint: a sötétség szálaiból szövi gonosz terveit, míg Isten a világosság szálaival ölel át minket, végtelen szeretetével.

     Az ördög a romboló, a bomlasztó.
     Legelső színterén az egységet, a békét támadja. Ahol szeretik egymást, együttműködés áll fenn a Jóért, ahol család, vagy közösség épül, testvéri kapcsolatok, vagy őszinte szerelem, barátság: ezek a vadászterületei. Rejtett, csalárd módszerekkel dolgozik, de ha ez nem sikerül, beveti a legdurvább eszközeit is.
Mélységesen sérti az engesztelés területe, ahol az ember Isten és ember közti kiengesztelődésért küzd, szenved és imádkozik.
     Az áldozathozataloktól retteg, az imádság elől elfut. Az engesztelés műve az emberiség megmentését tűzi ki célul, ez nagyon sok neki. Ezért a sátán minden létezőt megtesz, hogy az engesztelők között ékeket verjen, szeretetlenséget, irigységet, féltékenykedést szítson.
Legyünk nagyon résen és ne engedjünk teret a gonosz működésének!

A Szent Halál

     Az 1886. Kisasszony napján a Szent Szűz súlyos betegséggel látogatta meg hű gyermekét.
Régi heves térd fájdalmaihoz, fájdalmas szivbaj lés asztma-rohamok is társultak. Novemberre azonban annyira javult az állapota, hogy éves lelkigyakorlatait az anyaházban végezhette.
Ez volt utolsó látogatása a Bac-utcában.
     Magas kora és gyöngesége dacára semmi kivételezést nem fogadott el. 

Versenyt térdelt a fiatalokkal, részt vett minden közös gyakorlaton. Egy napon ellátogatott a a szeminár-nővérek közös lelkigyakorlatára. A terem végében két régi kép volt fölfüggesztve, még 1835-ben készültek. Az egyiken szent Vince szívének-, a másikon a Szeplőtelen Szűz 1830-as megjelenését ábrázolta.
Egyedül képzelvén magát, a két kép előtt hosszas elmélkedésbe merült. A drága emlékek hatása alatt az arcát a megdicsőültek fénye övezte.
     Elragadtatásából csak akkor tért magához, mikor az őt figyelő nővérek bámulattal fölkiáltottak: "Ó, ez az a nővér, aki látta a Szent Szüzet!" – "Ó, önöknek van látomásuk nővérem!" – szólt kissé zavartan az öreg Katalin, és igyekezett mihamarabb eltűnni a szemük elől.
     Tiszteletreméltó nővérük ereje azonban nap-nap után hanyatlott. Végre fölvirradt december 31-e.
Akik földi életükben még sok időt vélnek maguk előtt, azok közömbös pillantást vetnek a fölkelő Napra. Hol unalmasnak, hol meg sietősnek tartják a járását. De nem úgy az, aki biztosan tudja, hogy életének utolsó napjára ébredt. Katalin nővér ujjongva üdvözölte a hajnalt.
     A nővérek aggódva állták körül a drága beteg ágyát. Az előre látható közeli válás fájón sebezte a szíveket. Csupán Katalin nővér lelke úszott örömmámorban. A viszontlátás boldog előérzete természetfölötti nyugalmat és ünnepi hangulatot kölcsönzött neki. LeírhatatIan áhítattal fogadta a Szent Útravalót. Lelke légkörét a nyugodt béke olajágának illata töltötte be.
     Katalin kérésére 63 fohász osztottak ki egymás közt a nővérek, melyeket halálakor sorra elmondtak.
     December 31-e vasárnapra esett; másnap új esztendő ünnepe volt, tehát a gyermekek közül kevesen voltak az intézetben. A haldokló kívánságára nővértársai helyettesítették őket és fönnhangon imádkozták a Szeplőtelen Fogantatás litániáját.
Ennek végeztével az összesereglett nővérek legnagyobb épülésére, mennyei áhítattal megújította szent fogadalmait. Majd Csodáséremmel telt apró csomagokat osztott ki a körülállók között. Az ünnepi csöndet egyik jó öreg nővér szegte meg. Esdve fordult a haldoklóhoz : .Kedves Nővérem. hát ön elmegy anélkül, hogy nekem a Szent Szűzről csak egy szót is szólott volna? '"
     Katalin nővér összeszedvén minden erejét, így felelt: Nekem nem szabad beszélnem, ez Chevalier atya feladata! - Kis vártatva folytatta: "A szent Szűznek szomorúságot okoz, hogy a kincset, melyet a Szeplőtelen Fogantatás által e társulatra ruházott, nem becsülik eléggé. Nem igyekeznek a kegyelmi hasznot kiaknázni; különösen pedig, hogy nem jól imádkozzák a szentolvasót! - Azután a jelenés kápolnájára irányította gondolatait, s így szólt: A Szeplőtelen Szűz megígérte, hogy minden egyes alkalommal különös kegyelemben részesíti azokat, akik abban a kápolnában imádkoznak. Különösen pedig gyarapítja bennük a tisztaságot: a szív-, lélek- és akarat tisztaságát. Ebben rejlik ugyanis a tiszta szeretet. "

     A Csodésérem kiváltságoltjának arcán a félelemnek vagy szenvedésnek nyoma sem volt.
Este hét órakor édes álomba merült, és minden halálküzdelem vagy fájdalom legkisebb jele nélkül csöndesen átszenderült a boldog örök életbe. 'Bár mindnyájan figyelték, az utolsó sóhaját alig vették észre.
     Még sohasem láttam ilyen édes, szent halált! – állította Dufes nővér.

186. Figyeljük meg most az elvetettek mindennapi magatartását.
a) Mulandó ügyeikben saját erejükre és ügyességükre támaszkodnak. Földi dolgokban nagyon alaposak, ügyesek, felvilágosodottak, mennyei dolgokban ellenben gyengék és tudatlanok.
187. b) Ezért sohasem, vagy csak ritkán vannak otthon, vagyis saját bensejükben, tulajdonképpeni lakásukban, melyet az ember Istentől kapott, hogy példája szerint abban tartózkodjék, mert Isten mindig Önmagában tartózkodik. Az elvetettek semmiképp sem szeretik a visszavonultságot, a lelki életet és a benső áhítatot. Azokat, akik bensőséges – a világtól elvonult – életet élnek és inkább befelé, mint kifelé dolgoznak; gyengeelméjűeknek, szenteskedőknek és a kultúra ellenségeinek nevezik.
188. c) Az elvetettek nem sokat törődnek Máriának, a választottak Édesanyjának tiszteletével. Bár nem gyűlölik kimondottan, esetenként még dicsőítik is – mondván –, hogy szeretik Isten Anyját, sőt áhítatgyakorlatokat is végeznek tiszteletére. Mindazáltal nem szenvedhetik, ha valaki gyengéden szereti őt, mert nincs meg szívükben Jákob gyengéd szeretete: képesek mindig találni valami kivetni valót az áhítatgyakorlatokban, melyeket Szűz Mária jó gyermekei és szolgái hűségesen végeznek, Édesanyjuk megnyeréséért. Nem hiszik el ugyanis, hogy ezen áhítatra az üdvösségük érdekében szükségük van. Azt hiszik, hogy eleget tesznek azzal, ha a Boldogságos Szüzet egyenesen nem gyűlölik és tiszteletét nyilvánosan meg nem vetik. Abban a hiszemben vannak, hogy az Istenanya kegyét megnyerik, ha tiszteletére néhány imádságot elmondanak vagy elhadarnak minden gyengédség nélkül, és sajnos anélkül, hogy életüket megjavítanák.
189. d) Az elvetettek könnyen eladják elsőszülöttségi jogukat, vagyis a Mennyország örömeit egy tál lencséért, vagyis a földi örömökért. Akárcsak Ézsau, esznek-isznak, mulatnak, táncolnak anélkül, hogy igyekeznének magukat a mennyei Atya áldásával méltókká tenni. Egyszóval csak a földiekre gondolnak, csak a földért és a világ örömeikért, élvezeteiért dolgoznak, és pusztán hiú dicsőségért adják el a keresztségben nyert kegyelmet (ártatlanságuk ruháját), mennyei örökségüket.
190. e) Végül az elvetettek nyíltan vagy titokban, de mindig gyűlölik és üldözik a választottakat. Terheket rónak rájuk, megvetik, kritizálják, nevetségessé teszik, megszólják őket, meglopják, becsapják, akadályokat gördítenek eléjük és szegénységbe döntik őket. Ezalatt a maguk szerencséjén dolgoznak, átadják magukat a jólétnek, dicsőségben ragyognak, meggazdagodnak, emelkednek, a szívük vágyainak élnek.

A sátán támadásának jellemzői:

     Az egység elleni harc.
     Mindenkit, akik Istenért együtt dolgoznak, azok, akik segítenek embertársaikon, szét akar választani. Azokban a családokban, ahol békesség honol, szét akarja zúzni. A család amúgy is terhére van, hatalmas fal előtte, mert a jövő kincse.
Az egység számára a legvörösebb posztó. A legdurvábban sérti "felségterületét".
Mert aki egységben él, teljesíti Jézus végakaratát: "szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket... legyenek mindnyájan egy."
     Az egység a szeretet jele. És a szeretet az Isten. Tehát a sátán gyűlöli a szeretetet, melyből az egység forrásozik.
Így aztán felismerhetjük, hogy a legerősebb vár az egység vára, a legerősebben összekötő lánc az egység lánca.
Ha végignézzük az Egyház történelmét, vagy ha csak országunk történelmét tekintjük át, tökéletesen látható a sátán tevékenységének minden apró mozzanata.

     Hogyan próbálkozik?
     Ellenérzéseket szít, bizalmatlanságot táplál, szóbeszédeket provokál, intrikákat idéz elő, rágalmakat szór, eltérítő akciókat szervez, félreértésekkel, hazugságokkal próbálkozik. Felhasználja még a jó keresztényeket is, hogy azok lebeszéljék Jézus munkásait a közös feladatról, amit Ő véghez akar vinni két-három vagy több ember egysége által.

Ha ezek a támadások nem érnek célt az emberek szívében, akkor más módokat használ fel:

     Szerencsétlenségeket vet be és más bajokat zúdít a keresztény emberekre.
     Ha jó ügyért harcolunk, Istenért, embertársainkért teszünk valamit, tudnunk kell magunkat alaposan felvértezni. Legyünk résen, ne engedjük meg, hogy eltérítsen bennünket.
Az ördög sokat támadja azokat, akik Istent akarják szolgálni, akiket Ő kiválaszt egy-egy sajátos útra.
Valójában ha ilyenkor nem ér minket támadás, nem bizonyos, hogy Isten ügyét szolgáljuk!
A támadások mindig jeleznek nekünk.

     Módszerei:
     Félelmet kelt – elkeserít – csüggedtséget idéz elő – békétlenségre hangol – bomlaszt, szétszakít – gyűlöletet szít – megakadályozza az imádságot különféle módokon – gátolja a kiengesztelődést – távol akar tartani a szentségektől.

Most csupán a legismertebb módszereket említettem. (Kép: a sátán kiszökött a pokolból!)

Horváth Mária írása

     Reggel 9 órától várakoztam már, hogy sorra kerüljek.
A betegnek nincsen sok szava ilyenkor. Telnek az órák, a percek, enni nem szabad, inni is alig.
Akik utánam jöttek, már el is mentek. Nem voltam boldog tőle.
     A baloldalt ülő beteggel beszélgetésbe elegyedtem, letörtségében vigasztalni próbáltam.
Új betegtárs érkezett, leült jobboldalamra. Haja hátrakötve, őszes tincsekkel, szeme kék, mint a szelíd ég, arca fiatalos, majdnem kortalan. Odaszólt az elkeseredett beteghez:
– Én hívő vagyok, tudom, hogy Isten megsegít, elkeseredni nem szabad.
Voltam én is nehéz helyzetekben, ahonnan nem könnyű kitörni. Megtapasztaltam, hogy Isten nélkül nem is lehet.
     Nem tudtam megállni, megjegyeztem:
– Én is hívő vagyok. Ön milyen vallású?
– Református vagyok és ön?
– Én katolikus.
– Katolikus? Én szeretem Szűz Máriát – volt az azonnali reakciója.
     Meglepődtem, és meg is hatódtam, ezt hallva egy református szájából. Ő folytatta:
– Sokan nincsenek így ezzel, de azért, mert más szinten vannak. Nem lehet erőltetni senkit, nem tehetnek róla, hogy ők ott tartanak ahol tartanak. Nem ítélhetem meg őket.
– Tiszteli a Szűzanyát? – kérdeztem figyelmes meglepődéssel.
– Nemcsak tisztelem – válaszolta azonnal – hanem szeretem! Ő a tisztaság, az erkölcs, Ő a példakép, akire nagy szüksége van a papoknak és mindenkinek, az ifjúságnak.
– Bizony, mennyire igaza van! – kiáltottam fel örömmel – papjainknak nagy támasza Ő és a mai világban a fiatalok tanulhatnak Tőle!
– És mekkora védelmet nyújt Mária, hiszen Ő a mi Édesanyánk - folytattam, mire betegtársam mély egyetértéssel bólogatott.
     Majd hozzáfűzte:
– Én, ha Őhozzá imádkozom, kérem, vigye el kéréseimet Jézusnak. Jézus pedig továbbadja a Mennyei Atyának. Mert a Mennyei Atyához vezető út Jézus, Mária pedig Jézushoz vezet el minket. Neki ez a célja. Ő nem Isten, de a legtökéletesebb teremtmény.
     Nekibátorodtam:
– Aki nem szereti Szűz Máriát, a Fiát Jézust sem szeretheti. Mert az Ő Szívük egy, annyira szeretik egymást. Ő az Édesanya, a mi Édesanyánk, hiszen a Keresztről Jézus ránk bízta Máriát, és Máriára minket. Mennyivel könnyebb a sorsunk, hogy Ő van, megfoghatjuk a kezét. Ha elesünk, felemel és vezet bennünket Jézushoz.
     Betegtársnőm igazat adott nekem, és még hozzátette a következőt:
– Tisztelem nagyon a katolikusokat, örültem, amikor kimondták, hogy: "Mária által Jézushoz!" Ez csodálatos igazság. Ezenkívül a katolikusoktól tanultam meg a szemlélődő imádságot. Sok jó papjuk van, pl. ott vannak a jezsuiták is. Ismerek néhányat.
     Nem bírtam megállni, hogy ne fejezzem ki tiszteletemet az ő vallásuk iránt én is:
– A reformátusok számomra az igehirdetésben elöljárók. Nekem is fontos az Ige, sőt mondhatom, Ige centrikus vagyok. Ez Önöknek nagy karizmájuk. – Láttam, mennyire örült ennek.
     Bemutatkoztunk egymásnak és letegeződtünk. Új testvérem ismét megszólalt:
– Nagyon szeretem ezt a csodálatos Ferenc pápát! Én szinte rajongója voltam II. János Pál pápának is. Mindegyik csodálatos pápa. Nagyon örültem, amikor a mostanit megválasztották, és amiket tesz, amilyen egyszerűen él, hát az példaértékű. -
     Nagy öröm töltött el.
Emma – nevezzük így – elgondolkodva vette fel a másik fonalat:
– Érdekes, sokan nem tudnak hinni, holott Isten létezését a tudomány is képes bizonyítani. Tanulmányoztam a kvantum fizikát, minden összefüggésben áll benne Istennel. A csillagászatot is tanulmányoztam, az egész univerzum Isten létezését bizonyítja. Csak körül kell nézni. -
– Vannak, akik nem is akarnak hinni Istenben - vágtam közbe.
– Ez a gőg – reagált rögtön – csak a gőgösök tagadják Istent, mert félnek. Szegények ám ők, félnek szembesülni magukkal, és félnek Istentől.
     Ekkor eszembe jutott az irgalmas Jézus:
– Talán hallottál Fausztina nővérről? - kérdeztem még kicsit bátortalanul, tudva, hogy a reformátusok nem igen éreznek közelséget szentjeinkkel.
– Hogyne! – kiáltott fel – ismerem, tudom ki ő.
Van egy nagy szentek élete könyvem, azt is szoktam olvasni. Nem mindegyik került közel hozzám, de vannak akik megérintették a szívemet. Ilyen például Edith Stein, aki vállalni merte a halált, csakhogy a zsidók megtérjenek. Fontos lenne a zsidóság megtérése.
Egyik ámulatból estem a másikba.
– Tudod Emma, nekem nagyon nagy szenvedés, hogy Kelet és Nyugat egyháza szétszakadt. Az volt az igazi szakadás. – Vette a témát: igen, szerinte is az volt a nagy szakadás, s hogy a reformáció megreformálást akart, és nem szakadást.
     Felhoztam Roger testvért, ujjongott hallatán.
Majd visszatértem Fausztina nővérre. Elmondtam a másik társnőm felé is, hogy Jézus mennyire szereti a bűnösöket, irgalmaz mindazoknak, akik bocsánatát kérik. Elővettem a táskámból egy kis irgalmas Jézus képet. Emma felé nyújtottam:
– Elfogadod? Ha nem zavar... – kezdtem. Emma nevetett:
– Már van nekem, ismerem. Egy kedves katolikus barátnőm szokott hozni nekem szentképeket és összegyűjtöm egy dobozba. De köszönöm.
     A kereszthordozás értelmét kezdtem el részletezni:
– Nagy értelme van a szenvedésnek, Jézus megmondta nekünk, aki követni akar engem, vegye fel keresztjét és kövessen. – Ezt a témát boncolgattuk a következő percekben.
     Majd az ítélkezés került szóba és az ellenségszeretet. Egyetértésünk oly tökéletes volt, hogy Emma végül ezeket mondta:
– Ez itt egy biblia óra, érdemes volt eljönni és itt várakozni. Mindennek megvan a maga oka.
Testvérek vagyunk: te egy református érzületű katolikus vagy, én pedig egy katolikus érzelmű református vagyok. Hidd el, aki mindezeket nem ismeri fel, azzal nem érdemes vitába szállni. Mert nem tehet arról, hogy nem látja még az igazságot, majd egyszer fel fogja ismerni. Isten türelmes.
– Igen – válaszoltam – Isten odaát nem épít falakat, csak mi emberek építjük fel a gátakat. Ő mindent másképpen ítél.
     Órámra néztem, eltelt egy egész óra. És ekkor behívtak.
     Úgy éreztem, nem volt hiábavaló a várakozás. Az Úr volt velünk és mi egységben egymással és Ővele. Áldott legyen érte!

2013. júniusában

A szabadság, egyenlőség, testvériség vérzivataros idejében

     Labouré Katalin lelkének egyensúlyát, természetfölötti nyugalmát nem zavarta meg semmi sem. Az 1870-71-es forradalom szennyárja nagy pusztítást vitt végbe széltében-hosszában. A szegény nővérek is bőven kivették részüket a szenvedésből. Befogadták a menekülteket, ápolták a sebesülteket, holott már ez sem tetszett a "testvériség" elveit valló kommünároknak! Azonban minél nagyobb volt a veszély, nővérünk annál nagyobb bizodalommal ismételgette: Imádkozzunk, hogy a jó Isten vessen véget a rossz napoknak."
     1871. április 7-én, nagypénteken egy kommunista banda Dufes nővér intézetére vetette magát, annak ellenére, hogy az intézet a kommün napjaiban a sebesültek kórházává vált. A szerencsétlenül járt új lakók között volt két üldözött csendőr is, akiknek kiadását követelte a felbőszült horda. A szabadság-testvériség és egyenlőség szellemében, agyon akarták lőni a védtelen áldozatokat. Az elvadult csapat azonban kénytelen volt távozni "dolgavégezetlenül".
     Április 9-én, húsvétvasárnapján újra megjelentek és hatalmas tömeg támogatásával követelték a két csendőr kiadását.
"Soha" – felelt a főnöknő Dufes nővér, rettenthetetlen bátorsággal.
A tömeg a nem várt válaszra iszonyú dühbe jött. Egy közülük már kardot rántott és meg akarta ragadni a főnöknőt.
"Ne merjenek hozzám nyúlni!" – kiáltott emez, tiszteletet parancsoló, méltóságteljes határozottsággal.
A katonák visszaléptek, de tervüket nem adták föl és már a főnöknőt is fogságba akarták hurcolni. Szennyes lelkük ujjongott, ha szaporíthatták az ártatlan foglyok számát.
     A katonák nem tágítottak és a főnöknőnek mennie kellett. Keserű búcsúzás következett, ám a nővérek, mintegy negyvenen kijelentették. hogy főnöknőjüktől el nem válnak, inkább vele mennek mindnyájan a börtönbe is! A szánalmas menet megindult. Már-már elhagyták a kaput, amikor a körzeti biztos, aki az elfogatási parancsot kiadta, "ésszerűségből" meggondolta a dolgot és így szól: "Mit csináljak ennyi vad fecskével?" - és szabadon engedte ez egész nővérsereget. Hogy mégse látszassék legyőzöttnek, még hozzátette: "Majd holnap!"
     A holnapot azonban Dufes nővér nem várta be, szökve Toulousba távozott. Tehát a másnapra tervezett és ígért elfogatás is meghiúsult.
     Ezalatt Katalin nővér rendületlenül kitartott tisztségében a portánál. Szorgalmasan osztogatta e kommunároknak a Csodásérmet. Az érem – méghozzá Katalin nővér kezéből – szinte varázserővel bírt a katonákra. Még az őrségben lévőket is fölváltották, csakhogy mindenkinek jusson belőle.
"Nővérem, adjon nekünk is olyat. amilyet a pajtásunknak adott.. " – esdekelték, tőlük szokatlan nyájas hangon.
"De hiszen maguknak nincs hitük; mit használ akkor az érem!? – mondogatta a jó Katalin nővér.
"Az igaz Nővérem, mi nem sokat hiszünk, de hiszünk ebben az éremben, mely már másoknak is segített, nekünk is segíteni fog! Majd ha tűzbe megyünk, bátor halálra segít!" – volt a válasz.
     Katalin nővér kezéből tehát ki nem fogyott az érem. Adott, és újra adott mindenkinek, ahányszor csak kértek. A Szent Szűz ígéretéhez híven, valamiképp kiesdi számukra is a megtérés kegyelmét - gondolta Katalin.
     Egy napon azonban hiába keresték a zárda kapusát éremért, mert a kommunisták általános erőszakoskodása már oda fejlődött, hogy a nővérek kénytelenek voltak valamennyien elhagyni az intézetet. A távozók csomagjait (egy kis kék zsákot) katonák nagy röhögések közepette vizsgálták át.
Katalin nővér búcsúzáskor még egyszer fölkereste a kerti Mária-szobrot és szívére kötötte a Szűzanyának, hogy május végére hozza őket vissza. És a hűséges Szűz, kihez senki sem fordul meghallgatlanul, megtartotta szavát.

HATODIK KÖNYV

II. FEJEZET

Ézsau magatartása Rebekával szemben és az elvetettek magatartása Szűz Máriával szemben

(...)
185. Mielőtt ezt a szép történetet megmagyaráznám, meg kell jegyeznünk, hogy valamennyi egyházatya és írásmagyarázó szerint Jákob Jézus Krisztusnak, Ézsau pedig az elvetetteknek előképe. Hogy ezt belássuk, elég ha közelebbről megvizsgáljuk egyiknek is, másiknak is a magatartását.
a) Ézsau az idősebbik testvér, testileg erős, izmos, ügyes és gyakorlott volt a vadászatban.
b) Ritkán volt otthon és egyedül erejében és ügyességében bízva, csak kint dolgozott a szabadban. c) Nem erőltette meg magát, hogy anyjának Rebekának kedvében járjon.
d) Oly mohó volt, hogy egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát.
e) Kainhoz hasonlóan tele volt irigységgel testvére, Jákob iránt és üldözte őt.

(Emlékeztetem kedves Olvasóimat, hogy ezen sorozat Horváth Mária írása, melyre a legelső posztban hívtam fel a figyelmet!)

Az ördög támadásai

"A sátán nem ellenisten, hanem csak egy teremtmény." /Barsi Balázs atyától/

     Sokan úgy hiszik, hogy a sátán szinte egyenértékű Istennel. Kevesen gondolnak arra, hogy ő csak egy teremtmény, aki Isten hatalma alatt áll.
Megengedte az Úr neki, hogy működjön, adott számára szabad teret a működéséhez, és egy bizonyos hatalmat. De minden tevékenységét csakis Isten felügyelete alatt teheti. (Lásd Jób esetét.)
      Megkérdezhetjük: akkor Isten miért engedi, hogy borzalmakat, öldökléseket kövessen el?
Ennek hosszú teológiai magyarázata van, amit nem tudunk az engesztelés témájába besűríteni. Visszatérhetünk a kezdetekhez, a bűnbeeséshez, az angyalok történetéhez, olvashatjuk a Bibliát és átelmélkedhetjük híres teológusok írásait.
     Most azonban csak azzal foglalkozunk, hogy a sátán nem isten, ő csak teremtmény.
     Ne tulajdonítsunk többet neki, mint ami,
de ne is értékeljük le. Egyik szempont sem helyes.
Van hatalma, kapott hatalmat, van rendelkezési területe, és ideje is van ahhoz, hogy embereket, családokat, országokat, népeket tönkretegyen – főképpen pedig az Egyház ellen tör.
Működése gyakran kézzelfogható, majdnemhogy látható.
Jézus nem egyszer hívja fel figyelmünket a létezésére.
Szent Péter írja, hogy "mint ordító oroszlán jár körbe-körbe és lesi, kit nyeljen el".

Kétféle reagálásnak örül:
1./ Ha félünk tőle,
2./ Ha nem hisszük el, hogy létezik.

Mindkét pontnál jól tud támadni!

A Csodásérem egyházi fogadtatása

     XVI. Gergely pápa (1831–1846) gondos utánajárást követően hitelesnek nyilvánította, majd mellkeresztjére erősítve viselte az érmet.
     IX. Piusz pápa (1846–1878) 24 évre rá, hogy a Csodásérem felirata "bűn nélkül fogantatottnak" nevezi a Szent Szüzet, 1854-ben kihírdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Egyébként már 1847. június 20-án engedélyezte az Ifjúsági Mária Mozgalom működését.
     XIII. Leó pápa 1884. július 23-i dekrétumában rendelte el a Csodásérmű Boldogasszony ünnepét november 27-re.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodás Érem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodás Éremnek terjesztése.
     1933-ban XI. Piusz avatta boldoggá, ekkor exhumálták, 57 év után. Teste teljesen épségben maradt, sőt kezeiről – melyek életében magán viselték súlyos ízületi betegségének nyomorító jeleit - eltűntek a betegség jelei. „A bőr és izomzat ép, csontok, porcok rugalmasak, köröm, haj természetes állapotban. Szeme is ép, még kék színét is megőrizte” – olvasható az exhumálási jegyzőkönyvben.
     XI. Piusz pápa gyakran buzdította a híveket a csodás érem tiszteletére.
     XII. Piusz pápa avatta szentté 1947. július 27-én, és audenciái során sokszor osztogatta az érmet. Ő mondotta róla: „...Katalin nővér a XIX. század egyik legkiemelkedőbb szentje és misztikusa, akinek hitelességét már életében csodák tanúsították... ” Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodás Érem Kápolnában.
     Boldog II. János Pál pápa 1980. május 31-én elzarándokolt a párizsi Szűz Mária Csodásérem Kápolnába, ahova Maximilian Kolbe is elzarándokolt 50 évvel korábban japán missziós útja előtt.

Fontos kijelentenünk: A Csodásérem nem talizmán,  nem tárgyi mivolta okozója a csodának! A megszentelt érem felvétele, csupán jelzés értékű gesztus viselője részéről, mintegy a 'hovatartozás jelvénye' az Istenanya felé, aki Szent Fiától többletkegyelmeket esdett ki viselőjének. A Csodáséremet Mária – Isten Anyja és az Emberiség Anyja – ajándékozta nekünk! Mi is ajándékozzuk másoknak! Ezzel a Kegyelmek Anyja felé kifejezzük azon szándékunkat, miáltal hitet és oltalmat kérünk szeretteinknek, felebarátainknak vagy magunknak. A megszentelt Csodásérem viselése (lehetőleg nyakban hordozva, de ruhába varrva is) a fohász imádkozásával, ma is kegyelmek forrása. Gyakran csókoljuk meg az Érmet és mondjuk ájtatosan a fohászt (vagy mondjuk el mások helyett): Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!

Azért hívják 'csodásnak', mert oly sok imameghallgatás, megtérés, oltalom és csoda fűződik hozzá. Beszerzése tehát ajánlatos!
A Csodáérem búcsúival kapcsolatos érdeklődés Budapesten: 1118 Budapest, Ménesi út 26./a
A jelenések kápolnája – a párizsi Rue du Bac 140. – Lourdes után a leglátogatottabb kegyhely Franciaországban.

178. Világosabban akarok beszélni, választott lelkek! A szeretet aranyát, tisztaság ezüstjét, a mennyei kegyelmek vizét, érdemeitek és erényeitek borát ne bízzátok lukas zsákra, régi törött ládára, rossz, piszkos edényre, amilyenek ti magatok vagytok, különben a tolvajok, vagyis az ördögök, akik éjjel-nappal alkalmas pillanatra lesnek, megrabolnak benneteket; különben önszeretetetek, önbizalmatok, önző akaratotok rossz szagával megrontjátok még a legtisztábbat is, amit Isten nektek ad. 
Tegyétek le, öntsétek ki minden kincseteket, kegyelmeiteket és erényeket Szűz Mária Szívébe. Ő a lelki Edény, a tiszteletre méltó Edény, az ájtatosság jeles Edénye.
Amióta maga Isten saját Személyében, minden tökéletességével ebbe az Edénybe zárkózott, azóta az egészen lelki lett, a Szentlélek Lelki Lakása. Tiszteletreméltóvá és az örökkévalóság legfőbb Fejedelmének dicső Trónusává lett. Jeles lett az ájtatosságban és azoknak tartózkodóhelyévé, akik szelídségben, kegyelemben és erényben leginkább kitűnnek. Végül gazdag lett, mint az Aranyház, erős, mint Dávid Tornya és tiszta, mint az Elefántcsonttorony.
179. Boldog az az ember, aki mindent Szűz Máriának adott, aki mindenben és mindig Szűz Máriában bízik, aki benne egészen elvész. Ő egészen Szűz Máriáé és Szűz Mária egészen az övé. Szívből elmondhatja Dáviddal: „osztályrészem lett ő nekem” vagy a szeretett tanítvánnyal: „Minden javammal őt vettem” vagy Jézus Krisztussal: „Minden, ami az enyém, a tied és minden, ami a tied, az enyém.”
180. Valamely kritikus ezt olvasva azt képzelheti, hogy mindez túlzás, és a túlhajtott jámborság beszél belőlem. Nos ez az olvasó, sajnos nem ért meg engem. Vagy azért, mert test szerint gondolkodó, aki a szellemi dolgokat nem érti meg, vagy mert a világból való, s a Szentlelket nem vette. Vagy mert büszke és gáncsoskodó lélek, aki elítéli és megveti mindazt, amit meg nem ért. Azok a lelkek azonban, „akik nem a vérből, sem a test ösztönéből”, hanem Istenből és Szűz Máriából „születtek”, megértik és ízlelik mindazt amit mondok – és ezek azok –, akiknek ezt írom.
181. Mindazonáltal – folytatva tárgyamat –, ezeknek is és az előbbieknek is mondom: Szűz Mária sohasem engedi, hogy szeretetben és nagylelkűségben felülmúlják, mert ő a legnemesebb és a legbőkezűbb minden teremtmény között. Tojásért tyúkot ad, mondja egy istenes ember. Ez annyit jelent, hogy a kevésért, amit Neki ajándékozunk, sokat ad abból, amit Istentől kapott. Ezért, ha valamely lélek szenvedélyei legyőzésére törekszik, és minden fönntartás nélkül, egész bizalmát belé helyezi, átadva magát Neki, akkor ő is egészen és fenntartás nélkül odaadja magát a léleknek.
182. Szűz Mária hűséges szolgái bátran elmondhatják tehát Damaszkuszi Szent Jánossal:
„Ha benned bízom, ó Isten Anyja, akkor megmenekülök, ha Te védelmezel, nem félek semmitől. Segítségeddel legyőzöm és megfutamítom ellenségeimet, mert a tiszteleted az üdvösség záloga, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni.”

Tanúság az Isteni Irgalmasságról 1

Veres András püspök, apostoli kormányzó az Isteni Irgalomról

      Talán nem eléggé sokszor gondoltunk arra, hogy egész keresztény hitünknek a középpontjában az isteni irgalmasság áll, nem véletlen az, hogy gyakran emlegették elődeink is, hogy Isten irgalma egyáltalán az, hogy élünk, Isten irgalma az, hogy az ember új életre születhet a Keresztségben, a Szentségek vételében. Mindegyik arra való utalás, ami Egyházunknak központi tanítása, amire az egész húsvéti misztérium épül, vagyis Isten irgalma az Ő létének a megnyilvánulása.
     Mi emberek törekedhetünk ennek az irgalmasságnak a megismerésére, legfőképpen azáltal, hogy igyekszünk a saját életünkben az irgalmasságot gyakorolni. (...)
     Gyakran szoktam emlegetni, hogy valójában az irgalmasság a keresztény élet legszebb virága. Miért? Azért, mert ebben sok minden kifejeződik. Egyrészt az ember tudatában van az Istentől való függőségének, vagyis, hogy mindnyájan Isten szeretetéből, irgalmasságából létezünk. Gyakran talán pietesztikus (kegyes) imádságoknak gondoljuk pusztán azt, amikor sokan úgy imádkoznak, hogy egyáltalán a mai nap, a mai óra az Isten irgalmasságának a csodája, hogy léteztünk, mert annyi bűnünk van.
      Ezt nem szeretném ilyen sarkosan megfogalmazni, hiszen egyértelmű, hogy az ember nem csak bűnt képes elkövetni, hanem jót is képes és kész tenni. Tehát egyértelmű, hogy Isten irgalmassága legfőképpen abban nyilvánul meg számunkra, hogy mindnyájan Isten létéből valami egészen sajátosat vagyunk képesek felismerni, vagyis hogy Isten nem a bűnös ember voltunkat tekinti, hanem az Ő szeretete kerül előtérbe, amely mindnyájunk számára éltető erőforrás, ami egyfajta új lendületet ad az ember számára, hogy törekedjen (...) Isten szeretetét valamiképpen megtapasztalni. (...)
      Azon túl, hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket, kifejeződik benne egyfajta alázat is, mégpedig annak a belátása, hogy bizony, ha csak a saját tetteink következményét kellene megtapasztalnunk, akkor bizony ezt az életet nagyon rosszá tudnánk tenni. Ellenben Isten mégis irgalmas, és nemcsak a cselekedeteink következményeit kell nap mint nap megtapasztalnunk, hanem Isten szeretete, amely ezeket az esetlegesen rossz cselekedeteket is jóvá tudja tenni, Isten szeretete képes a jelenünket, jövőnket szebbé formálni.
Nagyon fontosnak érzem az irgalmasság vonatkozásában annak a hangsúlyozását is, hogy ha valóban Isten gyermekei akarunk lenni, akkor nekünk magunknak is egyre inkább hasonlatossá kell válnunk Istenhez. Jézus úgy fogalmazta ezt meg, hogy „Legyetek tökéletesek, mert Isten, a ti mennyei Atyátok tökéletes!”
     A tökéletességnek egy sajátos megnyilvánulása az irgalmasság, vagyis nekünk is ugyanazt az irgalmasságot kell gyakorolnunk embertársaink felé, amelyet Isten gyakorol felénk. Bizony erre – be kell látnunk – sokszor nem vagyunk képesek, hiszen az irgalmasság a keresztény ember számára sem egy magától értetődő magatartás, nagyon sokszor éveken keresztül, évtizedeken keresztül hordozzuk a sértődéseinket, töviseinket a lelkünkben. És azért nem tudunk igazán saját bűneink terhétől sem megszabadulni, mert nem vagyunk képesek irgalmasak lenni a másik ember felé.
     Az irgalmasság tehát isteni tulajdonság és az Isten gyermekének az embernek is ezt a tulajdonságot valamiképpen el kell sajátítani, a saját életében életre kell váltani. Nem véletlen az, hogy az elmúlt egy-két évszázadnak a Mária-jelenései, szinte kivétel nélkül mindegyik, az irgalmasságra is, az engesztelésre is felhívják figyelmünket. Egészen biztosan ebben az üzenetsorozatban kell látnunk az irgalmasság titkának korunkban való megjelenését, és biztos vagyok benne, hogy a szent életű pápa, II János Pál pápa nem véletlenül tette ezt az ünnepet éppen a Húsvét utáni vasárnapra. (...)

A vezeklés egyik fő eszköze: a böjt.

     Többféle böjt létezik.
     Ha valaki beteg, vagy idős már, ne böjtöljön kenyéren és vízen. Ilyenkor is le lehet mondani bizonyos dolgokról, melyek a böjt kategóriájába tartoznak. Mint pl.: TV nézése, lemondás képeslapok olvasásáról, bizonyos étkekről, melyek nem alapvetően fontosak, a cigarettáról, italok fogyasztásáról, megrögzött helytelen szokásokról, fölösleges csevegésről, pletykálkodásról, anyagias vonzódásokról.
     Vannak időszakos böjtölések is. Ilyen lehet pl.: a hét egy-két napján tartózkodni a hústól, vagy sajttól, a reggeli kávéról, vagy más kedvenc ételtől.
     Valaki nem szeret takarítani, vagy mosogatni, legyőzi kedvetlenségét és megcsinálja, szeretettel elvégzi. Ez lemondás saját magunkról. Tehát a böjt lemondást jelent valamiről. Valamiről, amit szeretünk, ami kellemes nekünk, amihez kötődünk, ragaszkodunk.
     Isten örül annak, ha látja önzetlenségünket. Nemcsak örül, de meg is vigasztalja Őt. Gyermekei sokan elhagyták, sokan gyűlölik. És látja, hogy vannak édes gyermekei, akik szeretetből készek áldozatokat hozni bajba jutott testvéreikért. Ezzel enyhítjük Jézus és Mária fájdalmát.
     Ha böjtölünk, lehetőleg ne lásson meg rajtunk. Jézus erre tanít minket. Ne mutogassuk mennyi áldozatot hoztunk, mert ebben az esetben keveset ér a lemondásunk. Vidáman, derűsen böjtöljünk.

A Mária-korszak kezdete

     Laboure Szent Katalinnak, három képben mutatta meg magát az Istenanya és úgy tűnik, hogy az 1830-ban kezdődő Mária-korszak, valóban az utolsó idők nyitánya, ahogyan Grignon Szent Lajos is jövendölte: ,,Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 50/f.)
     A Csodás Érem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. Az érem által a Boldogasszony nem csupán a világ figyelmét hívta fel lélekmentő tevékenységére, de valamilyen kezdődő súlyos veszélyhelyzetre is figyelmeztetett. A Szent Szűz szemei könnybe lábadtak, amikor erről beszélt: "A papokat üldözni fogják. A keresztet megvetik. Az utakat vér borítja. Az egész világ mély gyászba borul!" Egyébiránt, a jelenésben látott földgömb és az érem felirata utal is egyértelműen erre utal: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!) A Csodás Érem elfogadása, hittel való viselése, a vonatkozó röpima imádkozása, az éremmel kapcsolatos rendkívüli események megismerése egyrészt igen széles körben rátereli az emberek figyelmét a Boldogságos Szűz lélekmentő tevékenységére, másrészt sok kegyelem forrását jelenti azok számára, akik kitartó ragaszkodásról tesznek tanúságot.
      A Csodásérmet közben tízmilliós darabszámban verették az egész világon, és az Éremhez kötődő csodák oly elképesztő méreteket öltöttek, hogy kezdetben az orvosok "ritka jelenségnek", egyes aggodalmas egyháziak sajnos csak "delejességnek" minősítették. De mint mondtuk, ezek a megnyilatkozások csak a kezdetekre voltak jellemzőek, rövidesen ugyanis elenyésztek, mivel a lelki gyógyulások, a csodás megtérések igazolták az egyértelmű égi eredetet és ezek számban messze meghaladták a testi gyógyulásokét!
     Katalin nővér élete nagy részét Párizs egyik munkásnegyedében – Reuilly-ben – töltötte. 45 éven át nagy szeretettel, türelemmel gondozta itt a szegény öregeket. Azon fáradozott, hogy békésen éljék le hátralevő napjaikat. Amikor már nehezen tudott járni, a portán teljesített szolgálatot, mindenkinek jó példát adva. „Istent látta mindenben és mindent Istenben látott” – hangzott el a szentté avatásakor. Negyvenhat éven át őrizte gyönyörűséges titkát. Az érdeklődők kíváncsi kérdéseit mindig ügyesen kivédte – elterelve magáról a figyelmet.
Élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és élete végén a főnöknőjével, akinek elmondott mindent: „Én csak puszta eszköz voltam. A Szűzanya nem az én kedvemért jelent meg” – mondotta.
Alázatos és egyszerű volt 1876. december 31-én bekövetkezett haláláig. Hetven évet élt. (Az alsó képen látható montázs a jelenlegi (jelenési) kápolnát mutatja jobb oldalt Laboure Szent Katalin időskori hiteles fényképével)

175. Az édes Szűzanya, Isten iránti hűségével jóváteszi a károkat, melyeket Éva hűtlenségével a világra hozott. Mindazoknak, akik hozzá csatlakoznak, megszerzi a hűséget és állhatatosságot a jó Istenhez. Ezért hasonlítja egy szent a Boldogságos Szüzet erős horgonyhoz, mely mindazokat, akik a világ viharos tengerén belé kapaszkodnak, megmenti a hajótöréstől, miközben oly sokan tönkre mennek, mert nem kapaszkodtak ebbe az erős Horgonyba. „Mint erős horgonyhoz – mondja – a benned való reménységhez kötjük a lelkeket.” Őhozzá, Máriához csatlakoztak a szentek, akik üdvözültek és Hozzá akartak fűzni másokat is, hogy az erényben kitartsanak. Boldogok tehát, ezerszer boldogok azok a keresztények, akik Szűz Máriába, mint erős horgonyba, kitartóan fogódznak! Ha mégúgy tombolnak is az élet viharai, el nem süllyednek, és el sem veszítik mennyei kincseiket. 

Boldogok, akik – mint Noé a bárkába –, Szűz Máriához menekülnek! A vízözön árja nem árt nekik, mert: „akik bennem munkálják üdvösségüket, nem fognak vétkezni” mondja a Szűz a Bölcsesség szavaival. Boldogok lehetnek Éva szerencsétlen gyermekei, akik a hűséges Istenanyához csatlakoznak, aki mindig hű és önmagát sohasem tagadja meg, aki mindig szereti azokat, akik Őt keresik, még pedig nem csupán az érzelem, hanem a cselekedet hathatós szeretetével is. Mert nagy kegyelmi bőséggel menti meg tisztelőit attól, hogy az erényességben visszaessenek, vagy útközben elessenek és elveszítsék Fia kegyelmét.
176. Ez a jó Anya tiszta szeretetből elfogad mindent, amit neki megőrzés végett átadnak. És ha egyszer átvette, akkor a letéti szerződés erejénél fogva jog és igazság szerint köteles azt megőrizni. Ugyanúgy van ez, mintha valakinél ezer tallért letétbe helyeznék. Az illető köteles azt számomra megőrizni, és ha az ezer tallér a hibája révén elveszne, jog és igazság szerint felelős lenne érte. Ám, a hűséges Szűz sohasem fog hanyagságból bármit is veszni hagyni abból, amit rábíztak. Előbb múlik el az ég és a föld, semmint hogy ő hanyag vagy hűtlen lenne azokhoz, akik benne bíznak.
177. Szűz Mária szegény gyermekei! Mily határtalan a gyengeségetek, mily nagy az állhatatlanságotok és mily romlottak vagytok lényetek legmélyén! Megvallom, ugyanazon romlott anyagból származtok, mint Ádám és Éva többi gyermeke. De azért ne csüggedjetek, sokkal inkább vigasztalódjatok, sőt örvendjetek! Halljátok a titkot, melyet tanítok – a titkot –, mely majdnem mindenki előtt, még a legjámborabb keresztények előtt is ismeretlen:
Aranyaitokat és ezüstjeiteket ne hagyjátok szekrényekben és ládákban, melyeket a gonosz lelkek képesek feltörni és meglopni! Ezek túlságosan kicsinyek, törékenyek és korhadtak, ilyen nagy és értékes kincs megőrzésére. Ne öntsétek a tiszta forrásvizet bűnöktől megrongált és beszennyezett edényekbe. Ha bűn nincs is már bennük, megmaradt a szaguk, mely megrontja a vizet. Értékes boraitokat ne öntsétek régi, rossz-ború hordókba, mert megromlanak abban és fennáll a veszélye, hogy ki öntik őket.

Az Isteni Irgalmasság 10

Az engesztelés

     Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni a Mária-korszak üzenetei kéréseinek? A válasz: meg kell ismerni az üzeneteket és az Egyház szempontjai szerint, élni kell az ajánlott lehetőségekkel. A végeredmény pedig az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelődés és az evangelizációs munka közösségi szolgálata azonban sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket kell létrehozni, s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját. Idézem a La Salette-i felhívást: "Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj''!
     Az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett öt formájáról már szóltunk. Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett formái, sőt az ígéretek szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt.
     A hogyan engeszteljünk kérdésére a fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lucia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyerekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról napra közelebb vitte őket Istenhez.
     A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti: ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. aug. 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot, a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklőövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.
     Az engesztelés kérdésére a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Az égiek hallatlan pedagógiáról tanúskodó útmutatását összefoglalva, a következőket mondhatjuk:
1.) A rózsafüzér napi imádkozása.
2.) A keresztek türelmes elfogadása.
3.) Áldozattá alakítani mindent, amire képesek vagyunk. (A megengedett jókról való lemondásnak gazdag lehetőségei vannak.)
     A Szent Szűz a harmadik jelenés alkalmával figyelmeztetett: ,,Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: ‘Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.'' Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének.
     Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges, de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. A Szent Szűz munkatársaiként (a világosság gyermekeiként) törekedni kell az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére. Fontos a közös ima, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, melyet Mária szíve Lángja forrósít fel a készséges akaratra, az elszántságra a lelkek mentése érdekében. Az jólszervezett engesztelés nem nélkülözheti a meghatározott programot és a hozzáértő vezetőt. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít (más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal), hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Az engesztelés pedig az irgalom gyakorlásának egy formája. Engesztelést és irgalmasságot pedig nem gyakorolhatunk, csak a Szentlélek indíttatása által! Amikor majd ez az indíttatás általánossá válik a lelkekben, az már hasonlítani fog az első pünkösdhöz "mely a Földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása" (II/93). Ennek mielőbbi eléréséért könyörgünk a Szeretetláng fohásszal: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

A Csodásérem

     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz, melyet szemlélve felfedezhetjük az üdvösség titkának lényegi üzenetét.
     AZ ELSŐ OLDALÁN:  a Szent Szüzet látjuk, akinek kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.

Mária, Isten gyengédségének kiválasztott hírnöke az „új Éva” kitárt, elfogadó karjával egyenesen áll. Felénk jön, hogy egészen különös módon felkínálja segítségét, mert Ő az emberiség közbenjáró Édesanyja.
Mária, tehát édesanyaként segít minden embernek aki kéri Őt. A kezeiből áradó fénysugarak, az Istentől kapott és általa kiosztható kegyelmeket jelképezik számunkra.
Mária, az a kiválasztott az asszonyok közül: aki az elsőként megváltott ember, akinek Isten Lelke által megszentelt Szívében az Isten és emberszeretet lángol.
Mária a bűn nélküli, aki széttiporja az őskígyó fejét (megvakítja a sátánt).
Mária, az Istenanya, aki gyermekeit biztos úton kívánja Szent Fiához vezetni!
Mária, az általa kért imában közli velünk, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás, aki számunkra a végső menedék.
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

     A MÁSIK OLDALÁN: először jelenik meg Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, amely a 

Két Szív titokzatos egységet jelöli az Atya akaratában; „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Mária teljesen elmélyült e misztériumban, mint a Megváltó Társa, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a két szív közös lélekmentő munkájára, Isten szeretettervére az emberek üdvösségéért.

A Kereszt és az M: Mária bensőséges egységét fejezi ki Szent Fia megváltó szenvedésével. Azt a megszakítás nélküli, titokzatos és segítő kapcsolatot jelzi a megváltásban, hogy Szűzanya nem csak isteni Fiát kísérte végig a jászoltól a Kálváriáig, de valamennyiünket elkísér a végső üdvösségig!

A 12 csillag: Jézus az Apostolokra építette Egyházát. Hív bennünket embereket, hogy Őáltala és Őbenne; az Evangélium világosságában éljünk, és Máriával – Szentséges Anyjával – egy szívvel lélekkel apostolkodjunk!
Mária tehát, a tizenkét csillagkoronájú Napbaöltözött Asszony, az Égi Jel, aki az Egyház Anyja és Ikonja, az Emberiség Reménycsillaga!
     A Csodás Érem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében szabad beszélnünk. ,,...úgy kell érteni, hogy semmit se vonjanak le Krisztusnak, az egyetlen közvetítőnek méltóságából és hatóerejéből, és ahhoz semmit se adjanak hozzá'' (LG 62).

Az imádság olykor komoly áldozatokkal jár!

     Ezek az áldozatok már a vezeklés határát súrolják.
     Fausztina nővér a haldoklókért, mások megtéréséért, vagy a tisztítótűzben szenvedők megszabadulásáért áldozatos módon vállalt imádságokat.
Így például kereszt alakban lefeküdt a földre, kitárt karokkal órákon át imádkozott egy-egy haldoklóért.
A gőg bűneiért engesztelésül letérdelt, homlokával a földet érintette, sokáig így esdekelt a személy alázatáért.
Előfordult, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek meglátogatták Fausztina nővért, hogy köszönetet mondjanak neki áldozatos imádságáért, mellyel megmentette őket. Ugyanígy tett Alacoque Szent Margit is: az ő életében is gyakran jöttek imát kérni a tisztítóhelyen lévő lelkek.
     Pio atya számtalan imádságot mondott el úgy, hogy közben szenvedéseit is felajánlotta egy-egy lélek megmentéséért.
Naponta tíz órán át gyóntatott vérző stigmákkal, komoly vérveszteséggel, és majdnem kizuhant már a gyóntatószékből, mégsem kímélte magát.
Hihetetlen életáldozatával számtalan lelket mentett meg, csodák sorozata kísérte.

2./ Vezeklés
     A fentiekben láthatjuk, hogy ezek az áldozathozatalok imádsággal párosulva súrolják a vezeklés témáját.
Szent Bernadette Lourdes-ban a Szent Szűz kérésére letérdel a földre, eszik a sáros földből, fűből. Az emberek megrökönyödnek. Azt hitték, megbolondult.
Ő azonban csak azt tette, amire felkérte a Szent Szűz: "vezeklésül a bűnösökért."
Tehát a vezeklő személy önként vállalt szenvedései, tettei: eszközök engesztelő életünkben.

Ide tartoznak: az ostorozás, vezeklő őv viselése, éjszakai virrasztások, a többlet imák vállalása, a böjtök.
     A gyóntató atya által megszabott penitenciák megtetézése, a zsákruha viselése, hamu szórása, vagy az órákon át való hasalás a földön.
     Sokan zarándokutakon végeznek vezeklő gyakorlatokat. Fatimában térdelve csúsznak végig a hatalmas téren a szentélyig, és a Szűzanya szobor körül. Ugyanígy – kisebb körben – Czestochowában a Madonna kép körül és más helyeken is. Fájdalmas térdcsúszás ez, olykor véres, sebes, mégis megteszik az emberek, hogy vezekelhessenek bűneikért, vagy családjuk bűneiért. Általában ezek veszélytelen, értékes és eredményes vezeklési formák. Ilyen jellegű fájdalmat az ember kibír.
    Mai világunkban azonban nem kifejezetten tanácsos az ostorozás, a vezeklőöv hordása. Még Fatimában is szót emelt ellene a Szűzanya.
Megkérte a gyermekeket, hogy éjjel ne hordjanak magukon vezeklő övet, azaz kötelet.
Legyünk tehát óvatosak! Nem biztos, hogy az önkínzás kedves Istennek, bár kétségtelenül a jó szándékot nézi és minden áldozatot elfogad. Helyes tehát, ha szem előtt tartjuk egészségi állapotunkat. Mert ha egyrészről segítünk egy lélek megtérésében, másrészről kórházba visznek bennünket, amivel családtagjainkat sújtjuk, kétséges, Isten akaratát teljesítettük-e.
A vezeklésnek nagy az értéke akkor, ha nem roncsoljuk meg vele magunkat, vagy környezetünket.

VIII. FEJEZET

Állhatatosság a jóban

173. Nyolcadik indítóok. Ami végül bizonyos tekintetben még hathatósabban ösztönöz bennünket a tökéletes Mária-tiszteletre az, hogy az erényben való kitartásnak és hűségnek is csodálatos eszköze ez. Mert vajon honnan van az, hogy a bűnösök megtérése többnyire nem tartós? Honnan van az, hogy oly könnyen visszaesünk a bűnbe? Honnan, hogy az igazak legtöbbje ahelyett, hogy erényről erényre haladna és új kegyelmeket szerezne, gyakran azt a keveset is elveszti, amit erényben és kegyelemben már szerzett? Ez a szerencsétlenség abból ered – amint már az előzőkben kimutattam –, hogy az ember romlott, gyönge, állhatatlan és önmagában bízik, saját erejére támaszkodik. Sajnos, az ember képesnek tartja magát arra, hogy kegyelmeinek, erényeinek, érdemeinek kincsét saját maga őrizze.
Ezzel az ájtatossággal minden tulajdonunkat rábízzuk Máriára, a hűséges Szűzre. Minden javunkat a természet és a kegyelem rendjében oltalma alá helyezzük. Hűségére hagyatkozunk, hatalmára támaszkodunk, irgalmasságára és szeretetére építünk, hogy erényeinket és érdemeinket megőrizze, gyarapítsa azt az ördög ellenére, a világ és a test ellenére, melyek e javakat tőlünk elrabolják. Mondjuk, mint a jó gyermek édesanyjának, vagy mint a hű szolga úrnőjének: „Édesanyám és Úrnőm, valóban látom, hogy eddig közbenjárásod által több kegyelmet nyertem Istentől, mint amennyit megérdemeltem, de szomorú tapasztalatom, hogy ezt a kincset nagyon törékeny edényben hordom, és hogy túlságosan gyenge és nyomorult vagyok ahhoz, hogy ezeket magamban megőrizzem. Ezért arra kérlek, vigyázz reám, vedd őrizetbe minden tulajdonomat, és védelmezd meg hűségeddel és hatalmaddal. Ha Te őrizel, nem vesztek el semmit, ha Te tartasz, nem esem el, ha Te védelmezel, biztonságban vagyok ellenségeimmel szemben.”
174. Szent Bernát kifejezetten tanít és ösztönöz bennünket erre a gyakorlatra, midőn mondja: „Ha Ő tart, nem esel el; ha Ő védelmez, nem félsz; ha Ő vezet, el nem fáradsz; ha Ő kegyes irántad, akkor eléred az üdvösség kikötőjét.”
Szent Bonaventura ugyanezt még világosabban kifejti: „A Boldogságos Szűz – mondja ő –, nemcsak önmagát tartja fenn a szentek teljességében, hanem a Szenteket is tartja és megőrzi saját teljességükben, nehogy az csökkenjen. Fenntartja az erényeket, hogy el ne illanjanak, visszatartja az érdemeket, hogy el ne vesszenek; tartja a kegyelmeket, hogy megmaradjanak; feltartóztatja az ördögöket, hogy ne ártsanak; visszatartja Fiát, hogy ne büntesse a bűnösöket.” (A képen: Szent Bernát hódolata)

Az Isteni Irgalmasság 9

Okulni és megvalósítani a Mária-korszak üzeneteit    

     Logikusan vetődik fel a kérdés: mi tehát a teendő? Hogyan is lehetséges illő és méltó módon válaszolni a Mária-korszak – Jézus és Mária – ismétlődő felhívásaira? A válasz egyszerű: a lelkipásztorok ismerjék fel az üzenetek pasztorációs jelentőségét, s hasznosítsák azt, a hívek pedig tudatosan és apostoli lélekkel vegyenek részt az evangelizációs munkában.
     Nem új a gondolat, mégis sokan elfeledik: a megkeresztelt ember személyes feladata az evangelizáció. Az üzenetek minden esetben felhívják erre a figyelmet. Ugyanakkor a jelenések világossá teszik: aki hitelesen akar evangelizálni, annak először önmagán kell kezdenie az evangelizációs munkát. A második lépés: az evangelizálás kiterjesztése családunkra, munkatársainkra, embertestvéreinkre. Ha az emberek közvetlenül megtapasztalják szeretetünket, elfogadják tőlünk az Isten szavát. Úgy tűnik, a szeretetnek valóban szívről-szívre kell járnia, tehát személyesen kell megszólítani és szolgálni az embereket, mert egyébként elhagynak bennünket. Sem az intézmény, sem a struktúra nem tudja ezt önmagában megtenni. Ha a megkeresztelt ember valóban Krisztus követségében akar járni, s Krisztus módjára embereket akar Istenhez vezetni, munkásságát csak a tettekre váltott szeretet hitelesíti, s teszi eredményessé. Szent Pál apostol Szeretethimnusza (1 Kor 13) világos tanítást ad erről.
     Amikor a megkeresztelt emberek megfeledkeznek Isten iránti kötelezettségükről, az önmegszentelő és evangelizációs munkáról, az Egyháznak isteni parancs és felhatalmazás alapján figyelmeztetni kell őket. ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel'' (2 Tim 4,2).
     A magánkinyilatkoztatások felhívásai, sajnos óhatatlanul felvetik azt a problémát, hogy: talán kevésnek bizonyul mindehhez az Egyház igehirdető tevékenysége? A válasz: Tökéletesen elegendő, mivel az egyház betölti Krisztustól való megbízatását! Ám a világban jelenlévő és szerveződő bűn – így vagy úgy –, de eltereli az Egyházra való figyelmet! Sajnálatos módon, a reklámokhoz és szenzációkhoz szokott korunk embere hamarabb felkapja fejét egy-egy "jólértesültséget" ígérő üzenetre – észre sem véve –, hogy esetlegesen a lelke kárát vallja. "Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4); Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert (...) rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene (Tit 1,10-11)". Az igazi magánkinyilatkoztatások épp ezekre a veszélyekre hívják fel a figyelmet! Vagyis a krisztusi Egyházra való figyelésre, a bűnbánatra, a megtérésre és a szeretet indította irgalmasság gyakorlására!
     Vessük fel újra a kérdést: miként szabad, miként kell értelmezni az üzeneteket? Az igaz jelenések négy dologról beszélnek:
1.) Felhívják a vallási élet problémáira (a bűn elhatalmasodására), s a belőlük fakadó veszélyekre a figyelmet.
2.) Személyes meghívást kapunk az evangelizációs munkára.
3.) Fel akarnak készíteni erre a feladatra, s ehhez gyakorlati tanácsokat és lelkesítő eszközöket kapunk. Megfigyelhető, hogy az üzenetek személyesen szólítanak meg, személyesen tesznek felelőssé önmagunk és mások örök sorsáért (evangelizációs gondolkodásmód), s ami igen fontos: személyessé, élővé kívánja tenni Istenhez fűződő szeretet kapcsolatunkat és embertársaink iránti irgalmasságunkat.
4.) Semmiképp sem állítanak szembe az Egyházzal, sőt maradéktalanul igénylik a a papság lelki tanácsait!

     Summa summárum: Az irgalom nem csupán szeretet-megnyilvánulás, hanem a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása! Az igaz, hogy az irgalom képes felülírni az igazságosságot, ám semmiképp sem törli az igazságosság lehetőségét! Egyszerűen azért, mert ha nem létezne az isteni igazság ítéletének lehetősége, akkor nem lenne semmi értelme az erényes életnek. A bűn hívta elő az igazságot, az isteni mérlegelés szükségességét. Az Isten azonban, együttérzésből – mintegy – szerető szánalmát kínálja fel az esendő embernek, és ez az Irgalmasság! Ám ez csak választható lehetősége az embernek! ,,Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell majd áthaladnia.'' (N 1146)
Ne figyeljünk tehát semmiféle neves vagy névtelen új üzenetközlőre, a lelkünk- és világ sorsára vonatkozóan, már többszörösen megkaptuk az égi tájékoztatást, aki ebből nem okul az magára vessen!

Alázatos rejtettségben

A látnok kiváltságáról (látomásairól) sem főnökasszonya, sem nővértársai nem tudtak. Amikor Aladel atya elhatározta, hogy Katalin elmondása alapján festményt készíttet a jelenésről. A készülődések feltűntek egy nővérnek és rákérdezett az atyától, "csak nem, Katalin nővér a látnok?". Ő zavarában Katalin felé fordult, aki viszont jól megválaszolt: "Ezt aztán jól eltalálta nővértársam!" A kíváncsiskodó apáca ebből a válaszból azt vonta le, hogy kizárt, hogy ő lenne a senki által nem ismert látnok.
Tehát a Csodásérem látnokának kiléte olyannyira ismeretlen volt, hogy nem csak környezete, nem csak főnöknője, de még De Quélen érsek sem ismerte. Ebből némi bonyodalom kerekedett, hiszen szerették volna kihallgatni, végül Isten akaratát látták alázatos rejtettségében és lezárták az ügyet. (Azon olvasóim, akik mindjárt analógiát vélnek felfedezni a ma divatos "névtelen üzenetközlőkkel", nos tévednek! Ha a látnok személye jó ideig ismeretlen volt is a nagyközönség számára, de az egyházi hatóság előtt legalább ismert volt a szerzetesrend, a város-utca-házszám – Rue du Bac 140, ahol az események megtörténtek –, miként a gyóntatója név szerint: Jean-Marie Aladel atya kiléte is, nem kevésbé a megyéspüspök, aki papján keresztül és saját tapasztalatai nyomán és felelősségével, tanúskodott az üzenet hiteléről!)

     Katalin lekivezetője az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásokról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbra vezetése forgott szóban.'' A feltűnő megtérések, csodák és a mérhetetlen kegyelem áldásai hetek alatt közismertté tették a Csodásérmet, s maga a nép nevezte el az érmet csodásnak. Az érem 1836 és 1839 között Franciaországon kívül elterjedt Lengyelországban, Kínában, Oroszországban, Észak-Amerikában és Abesszíniában is, mintegy tízmillió példányban. XVI. Gergely pápa is tisztelte, és állandóan szem előtt tartotta.
     De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig kieszközölte a Szentszéktől, hogy a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk.'' A lánglelkű érsek a Notre-Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
Katalin, külön parancsra csak 1841 augusztusában írta le a vele megtörtént eseményeket.

Ezt az írást Kanyó Andrea tette föl a facebookra:

VII. FEJEZET

A felebarát java

171. A hetedik indítóok ösztönözhet még bennünket ezen az ájtatosságra azok a nagy előnyök, amelyeket általa a felebaráti szeretet nyer. Mert tökéletes átadásunk által kiváló módon gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, minthogy Szűz Mária keze által odaadjuk Neki a legdrágábbat, amink van, ti. minden jó cselekedetünk engesztelő és esdő értékét, a legcsekélyebb jó gondolatot, a legkisebb szenvedést sem véve ki. Beleegyezünk abba, hogy mindaz az engesztelő érték, melyet eddig szereztünk, vagy halálunkig még szerezni fogunk, Szűz Mária akarata szerint, a bűnösök megtérítésére vagy a szenvedő lelkek kiszabadítására fordíttassék.
Nem jelenti ez azt, hogy felebarátunkat tökéletesen szeretjük?
Nem azt jelenti-e, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai vagyunk, akik a felebaráti szeretetről ismerhetők fel? Nem valódi eszköze ez a bűnösök megtérítésének anélkül, hogy a hiú dicsőség veszélyének tennénk ki magunkat? Nem eszköze-e a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadításának anélkül, hogy bármi mást tennénk, mint állapotbeli kötelességeink teljesítését?
172. Hogy ezen indítóok kiválóságát belássuk, tudnunk kellene, hogy mily nagy jó egy bűnös megtérítése, vagy egy léleknek a tisztítótűzből való kiszabadítása.
Végtelenül nagy jó ez és nagyobb, mint az ég és föld teremtése, hiszen egy léleknek megszereztük Isten bírását. Ha ezáltal az ájtatossági gyakorlat által egész életünkben csak egy lelket szabadítanánk is ki a tisztítótűzből, vagy csak egyetlen bűnöst térítenénk meg, vajon nem lenne ez elegendő ok arra, hogy mindenkit – akiben igazi felebaráti szeretet van –, ennek a gyakorlatnak elfogadására indítson?
Figyelembe kell vennünk, hogyha jó cselekedeteink Szűz Mária kezén mennek át, tisztaságban, következőleg érdemben, engesztelő és esdő értékben gyarapodnak. Ezáltal a szenvedő lelkek kínjainak enyhítésében és a bűnösök megtérítésében sokkal hathatósabbak, mintha nem mennének át Szűz Mária szűzi és adakozó kezén, hogy Isten haragját lecsillapítsák, és irgalmasságát leesdjék. Így megeshet, hogy valaki, aki ezt az áhítatot ily módon hűségesen gyakorolta, sok lelket kiszabadított a tisztítótűzből és sok bűnöst megtérített, habár semmi mást nem tett, minthogy közönséges állapotbeli kötelességeit teljesítette. Mekkora öröm lesz ez az ítéletkor! Mily nagy dicsőség az örökkévalóságban!

Egy négyéves gyermek halálközeli élménye 

Az Isteni Irgalmasság 8

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 5

2.) AZ IRGALMASSÁG ÜNNEPE 
     "Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe" (N 49).
     Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni.
     "Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el" (N 300). "Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is" (N 699).
Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az lsten irgalma iránti tisztelet feltételeit, melyek: a bizalom lsten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelő kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta:
     "Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat" (N 570)

3.) AZ ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

     Ebben az imában irgalmat kérünk magunknak és az egész világnak. Ezzel az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk. ...A hívek elnyerhetik Krisztus ígéretét, mely főleg haláluk óráját illeti: a megtérés kegyelmét és a békés halált. Nemcsak azok, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, hanem a haldoklók is, akik mellett ezt mások mondják. Jézus mondta: "Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik lsten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket" (N.811). Az általános ígéret így hangzik: "Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek (No 1541), ...ha ez megegyezik akaratommal" (N 1731). Mindaz, ami nem egyezik lsten akaratával, nem jó az embernek sem, főleg örök boldogságára vonatkozóan.
     Más helyen ezt mondta Jézus: "E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget" (N 929). "Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján" (N 754).

4.) AZ IRGALMASSÁG ÓRÁJA 
     " Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára' (N 1572). Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami lsten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: "Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! - mondta Fausztinának - Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban – ha röviden is – ott, ahol éppen vagy" (N 1572). Három feltétel szükséges az ebben az órában mondott ima meghallgatásához: Az imát Jézushoz intézzük. Délután háromkor történjék. Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon. "Ebben az órában – mondta Jézus – kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot" (N 1572). (Vö Jak 2,13)

5.) AZ IRGALMASSÁG TISZTELETÉNEK TERJESZTÉSE
     Jézus: "Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek" (N. 1075).
Az lsten Irgalmassága iránti kultusz lényege: az lsten iránti keresztény bizalom és a felebarát tettekben megnyilvánuló szeretete.

A harmadik jelenés és az első csodák

     Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a november-i jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg. Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyan olyan magasnyakú "szűzies", "hajnalszínű" és ugyanolyan kék fátyol volt. Simára fésült haját, kicsiny, kétujjnyi széles csipkés szalag borította. A két kezéből sugárzó fénynyalábok a kép egész alsó részét beborították, így lába nem látszottak. Katalin a szíve mélyén ezeket a szavakat hallotta: Ezek a sugarak azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket a Szent Szűz azok számára szerez meg, akik e kegyelmeket kérik Tőle.
     A jelenésben volt valami búcsú jellegű és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: ,,Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallod szavam.'' Ezzel pedig kezdetét vette a Csodás Érem világméretű hódítása.
Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább híveinek ezen nyilatkozattal: "Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják"! És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja, de Pradt püspök. Lelke is halálosan beteg volt, mert liberális gondolkodásával, végül elszakadt az Egyháztól. Az érsek meglátogatta éremmel zsebében. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn, olyannyira, hogy a haldokló egyszerűen kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek lehangoltan távozott és utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezte. Szívére szorította az Érmet és többször ismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
     Alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
- Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, könnyek között adott hálát a Bűnösök Menedékének és az érmet szorongatva lehelte ki lelkét.
De Quélen érsekre óriási hatással volt a csoda megtapasztalása és 1834-ben megbízta beosztottját P.Guillou-t, hogy jelentessen meg egy hivatalos közleményt az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. február 16-tól július 13-ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a Csodás Éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a Csodás Érem történetét. A vizsgálati jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, ...csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentől eredhet.''

Egy megújult élet

Az Isteni Irgalmasság 7

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 4

     Említettük, hogy az Isteni Irgalmasság ajándéka csak akkor gyümölcsözik, ha a befogadó megérti és vállalkozik evangelizációs küldetésére: az irgalmasság gyakorlására cselekedettel, szóval és imádsággal (Vö N 742). Ennek rendkívül lényeges része az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztése, vagyis az apostolkodás, valamint az Istentől távol élő testvéreinkért végzett imádság.
     Jézus különösen jutalmazza az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztését. ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (N 1075). A bűnben élőkért vállalt áldozat és imádság hatékony és kedves Urunk előtt: ,,Mindig megvigasztalsz, ha a bűnösökért imádkozol. Legkedvesebb dolog előttem az ima - a bűnösök megtéréséért mondott ima. Tudd meg, leányom, ezt az imát mindig meghallgatom.'' (N 1397)
     Fausztina nővér Jézus diktálására lejegyezte az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetőségeket, melyek a lélekmentés hatékony eszközei. A Napló nyomán az Egyház az Isteni Irgalmasság öt kultuszát engedélyezte:

1.) AZ IRGALMAS JÉZUS KÉPE

Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány .... Kis idő múlva azt mondta Jézus: "Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned" N 47). "Azt kívánom, hogy a képet ... húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepel" (N 49) .... Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja Őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. 
         

Krisztusnak ezen a képén jellemző a két sugár. "A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete .... Boldog, aki ezek árnyékában él" (N.299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti amelynek bibliai jelképe a víz –, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az Ő vére által kötött. .. A kép így értelmezett kultuszához az Úr különböző ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. HA kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a,lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára" (N 570).

A második jelenés

     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó az áhítatos csendben mindenkim elmerült a szívek a benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott.
Ismét selyemruha suhogást hallott. 

Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökken máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte. 

Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája a hajnalpír színében játszott. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította a nélkül, hogy arcát befödte volna.
     Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott mindkét kezével. Tekintete Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényesebbnél fényesebb, drágaköves gyűrűknek látszó ragyogások látszottak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...

     A Szentséges Szűz így szólt:

- Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik. A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'' Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait könnyedén kitárva leeresztette.
     A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a földre. A Jelenés Asszonya kérte Katalint: ,,E minta szerint egy érmet kell veretni, s mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.''
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte.
     Katalin küldetése csak most kezdődik. Veretnie kell érmeket, a látott minta szerint. Hűségesen beszámolt mindenről gyóntatójának, ez azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. Mindkettő teljesítése szent előtte, ám az utóbbi útját szegi az előbbinek. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:

- Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.

3./ Áldozatos élet

     Minden igazán mély keresztény embernek jellemzője kell legyen az áldozathozatal, a részvét, az irgalmasság gyakorlása. Az engesztelő életben kiváltképp elengedhetetlen ez a vonás.
     Milyen könnyű a sokból valamicskét adni annak, aki éhezik és rászorul. És mennyire nehéz adni abból, ami alig van. Gondoljunk a szegény asszony két fillérjére az evangéliumból, amikor egész megélhetését odaadta a Templomban.
     Az igazi áldozat az, amikor a keveset osszuk meg egy embertársunkkal, aki éhezik, vagy fázik, vagy szomjazik.
Gyakran késő estére már fáradtak, kimerültek vagyunk. Amikor megszólal a telefon, összeszedjük magunkat és legyőzzük kimerültségünket: meghallgatjuk azt, aki éppen szenved és el kell mondja nekünk. Bajban van, tanácsot kér, vigaszra vár. És összeszedjük maradék erőnket, nem sajnáljuk az időt sem.
     Bármilyen álmosak is vagyunk, sőt, nem is érezzük túl jól magunkat, mégis felébred együttérzésünk és meghallgatjuk a másikat, tanácsot adunk és megpróbáljuk megvigasztalni. (Más elbírás alá esik, ha csak csevegés céljából keres valaki.) Felajánljuk fizikai megpróbáltatásunkat, álmosságunkat az illetőért, hogy megoldódjon nehéz ügye.
     Betegen fekszünk egy kórházban. Nehezünkre esik felkelni, de van mellettünk egy súlyosabb beteg. Segítséget kér és mi nagy nehezen felkelünk, szolgálunk. A betegben mindig Jézus szenved. Áldozatot kell érte hoznunk. Fájdalmunkat felajánljuk betegtársunkért.
     Házastársunk idegesen megkér, rögtön készítsünk neki vacsorát. Vágyódtunk olvasmányokra, pihenésre, de legyőzzük saját kívánságunkat és szó nélkül sietünk, hogy kérését teljesítsük.
Pio atya mély részvétből nem egyszer átvette lelki gyermekei betegségét, szenvedését. Valakin segített, aki meggyógyult, ő pedig beteg lett. Istennek tetszett ez a nagy áldozathozatal. Pio atya életét adta felebarátaiért ezekben az esetekben.
Vigyázzunk: ezt a fajta "átvételt" nem teheti meg mindenki, csak az, aki erős késztetést, kegyelmet kap hozzá a Szentlélektől!
     Figyeljük meg a kis fatimai gyermekek életét. Megszégyenítenek bennünket, felnőtteket. A rekkenő hőségben lemondtak étkezésükről, a vízről a bűnösökért, engesztelésül a Szeplőtelen Szívet ért sérelmekért. Fájt a fejük, éheztek és szomjaztak.
     A kis Jacinta nagyon szeretett táncolni, de lemondott róla. Félrevonultak, elkerülték a fecsegést, a fölösleges beszédet. Vigasztaltak, bátorítottak, imádkoztak.
Példaértékű hősies életet éltek – halálukig.
     Mi vajon hogyan élünk, akik engesztelő életet vállaltunk?
Imaéletünk akkor teljes, ha áldozatokat hozunk másokért, Isten nagyobb dicsőségére és örömére. és akkor teljes az áldozathozatalunk, ha megfelelő imahátteret biztosítunk hozzá.
Mert ez a kettő kölcsönhatásban áll egymással.

MHO/alfahír.hu

- 2013. április 23., kedd

Magyarország oldalára kell állni a szorítóban címmel a skót lap vasárnapi kiadásában (Scotland On Sunday) Gerald Warner, ismert skót publicista állt ki Magyarország mellett. 

     Az írásban ez is olvasható: „Az EU most totális vérbosszút indított Magyarország; nem, mint állítja, a kormányzó Fidesz politikai pártja, hanem a magyar nemzet, annak szabadsága és értékei ellen. Azért, mert azok az értékek összeegyeztethetetlenek a brüsszeli, terjeszkedő diktatúra ambícióival.A magyarok olyan csatát vívnak, amelytől a brit kormány ódzkodott, de amelyet a brit nép nagyobb része most meg akar vívni és abban győzni kíván.”
     Az alaptörvényről így ír: „Ez az irat kivételes manapság kulturális és morális integritásában. Ragyogóan megfogalmazott Burke-i terminológiával nyilvánítja ki, hogy az ’szerződés a magyar múlt, a jelen és jövő között’, ami egy olyan sarkalatos fontosságú dimenzió, amelyet kihagytak a francia forradalom után született alkotmányokból. Elismeri a kereszténység szerepét a nemzeti lét megőrzésében és kifejezi, hogy a család és a nemzet alkotja együttes létezésünk elvi kereteit. E mellett az emberi életet a fogamzástól kezdve védi és a házasságot egy férfi és egy nő között határozza meg. Nem véletlen, hogy Brüsszelben a jakobinusuk gyűlésében a Robespierrek gyűlöletet okádnak.
     Ha egy ilyen okmány fenn maradhat, akkor a magyar nemzet is – és mellette a többi európai nemzet. A kereszténység, a család és a nemzet éppen az a szentháromság, amelyet az Európai Unió el akar pusztítani. Magyarország is csatát vív; szégyen, hogy nem az oldalán harcolunk.”

A teljes, angol nyelvű cikk itt érhető el:  www.scotsman.com/scotland-on-sunday/opinion/comment/gerald-warner-we-should-fight-hungary-s-corner-1-2903975

Az Isteni Irgalmasság 6

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 3

      Fausztina nővér Isten legfőbb tulajdonságának az irgalmasságot tartja (N 301). Az irgalmasságot pedig a szeretet virágának (N 651) nevezi. Számára minden Isten irgalmáról beszél. Az Isteni Irgalmasság kultusza a vallásos élet megújítására törekszik az Egyházban. Ezért időszerű, és evangelizációs jelentősége világméretű. Jézus szándéka vigasztaló. A világ teljes megújulását akarja elérni. ,,Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani'' (N 1588). Jézus hozzáfűzi: ,,A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ők maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm'' (N 1588). Úgy tűnik, az új evangelizálásnak olyan eszközéről és lehetőségéről van szó, amelyet alaposan megismerni, az evangelizációs munkában kellően hasznosítani jól felfogott érdekünk, mert sokakat visszavezethet Jézushoz.
     Az Isteni Irgalmasság üzenete utolsó esély (N 998), a végső idők jele (N 848), biztos lehetőség, de utolsó mentőöv (N 687), ami a világnak adatik. ,,Sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (N 639). Az Isteni Irgalmasság üzenete ,,új fény lesz az Egyház számára'' (N 378) a szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben
Jézus irgalma megszólítja az egész világot, de elsősorban az elhatalmasodó bűn áldozatait hívja megtérésre. Mint említettük, utolsó esélyként és mint mentőövet kapja az emberiség. ,,Egy utolsó esélyt adok az emberiségnek – és ez az irgalmamhoz való menekülés'' (N 998). ,,A papok úgy fogják a bűnösöknek nyújtani, mint az utolsó mentőövet'' (N 687). ,,Ez a végső idők jele, utána eljön az igazság napja. Amíg van idő, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az értük kifolyt vért és vizet'' (N 848).
     Az Isten irgalma minden ember számára a lelki újjászületés, a lelki újrakezdés páratlan lehetősége. Bárki részesedhet benne, még a bűn feneketlen mélységébe tántorodott lélek is. ,,Isten senkitől sem tagadja meg irgalmát'' (N 72). Jézus így szól erről a Naplóban: ,,Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében'' (N 1059). ,,Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, s már minden el volna veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket'' (N 1448). ,,Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Írd: Mielőtt eljövök mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját'' (N 1146).
Már ezen idézetek is világossá teszik: az Isteni Irgalmasság elfogadása hatékonyan formálja át a lelket. ,,Megnyitottam szívemet mint az irgalom élő forrását, hogy minden lélek életet merítsen belőle... A bűnösök megigazulást, az igazak a jóban való megerősödést találnak benne... Mondd meg papjaimnak, hogy a megrögzött bűnösök szavaikra bűnbánatra indulnak, ha a szívemben lévő végtelen irgalomról beszélnek nekik. Minden papnak, aki irgalmamat hirdeti, rendkívüli kegyelmet adok, szavaik gyógyítóan hatnak, s meg fogják indítani a szíveket, akikhez szólnak'' (N 1520-1521). ,,A legfontosabb a régi ember teljes halála, s új életet kezdeni'' (N 1343). Aki részesedni kíván az Isteni Irgalmasság kegyelmeiben, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, az irgalmasságot kell gyakorolnia, és a megtérés állapotában kell élnie. (Vö Lk 6,36; Jak 2,13; DM 78-80) ,,Az irántam való szeretetből fakadó irgalmasság cselekedeteit kívánom tőled. Felebarátaid iránt mindig és mindenhol irgalmasságot kell tanúsítanod. Ez elől nem térhetsz ki sem kényszerre hivatkozva, sem kifogással, sem bocsánatkéréssel. – Három módot adok neked, hogyan tanúsíts irgalmasságot felebarátaid iránt: első: a cselekedet, második a szó, harmadik az imádság. E három fokozat tartalmazza az irgalmasság teljességét, egyúttal megdönthetetlen bizonyítéka az irántam tanúsított szeretetnek'' (N 742).
     Jézus túláradó irgalmából minden ember meríthet. Megerősíti a hűségest és gyengét, reményt ad a szenvedőnek és haldoklónak egyaránt. ,,Nagy segítség a haldoklók részére...'' (N 833) ,,Ha mások imádkozzák (az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét) egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt az imát a haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket... (N 811).
Az Isteni Irgalmasság kincsestárához Jézus kérésére bizalommal kell közeledni: ,,Irgalmamból egyetlen edénnyel meríthetnek kegyelmeket – ez a bizalom. Minél jobban bízik egy lélek, annál több kegyelmet nyer'' (N 1578).
Az Isteni Irgalmasság üzenete rendkívül nagy evangelizációs jelentőséggel bír, úgy az egyéni lelkiség, mint az egész emberiség életében. "Előkészíted a világot végső visszatérésemre" (N 429) Krisztus valamennyiünket felhív a lelki megújulásra és apostolkodásra. Jézus különösen jutalmazza az Isteni Irgalmasság üzeneteinek terjesztését. "Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek!" (N 1075)

Az első jelenés

     Katalin nővért őrangyala a szentélyig vezette. Oldalt, a másnapi nagymiséhez oda volt készítve a három szék a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogást hall. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet, a középső székben ülve.
Az őrangyal így szólt:
- Íme, itt a Szentséges Szűz!

Katalin, egy szökkenéssel előtte termett és térdre esve kezeit az égi Édesanya ölébe helyezte. Élete legboldogabb pillanatai voltak ezek! 

A Boldogságos Szűz beszélni kezdett: - Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Megismered majd a szándékait. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelkivezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik veled, de ne félj, elég kegyelmet kapsz. Bízzál és ne félj semmit. Látomásaid lesznek, imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindnek előtt számolj be minderről gyóntatódnak.

Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, Ő azonban megértette gondolatait.

- Rossz idők jönnek. Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség, az egész világot fel fogja forgatni (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya).

Majd balkezével az oltárra mutatva, így folytatta:
- De jöjj ez oltárhoz! Itt a kegyelem kiárad mindazokra, aki bizalommal és buzgón kérik. (...) Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek már azt hiszik, hogy minden elveszett. De akkor is veletek leszek, bízzatok bennem! Gyermekem, a keresztet megvetik majd. Földre döntik. Vér folyik az utcákon! Gyermekem, az egész világra nagy szomorúság borul...
- A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a szomorúságtól. Végtelen fájdalom látszott arcán. A nővér megkérdezte, hogy mit jelent mindaz, amit láttott, és Mária mindent megmagyarázott neki. Katalin jó ideig még ott maradt, ám egyszerre csak olyanféle változás ment végbe előtte, mint amikor minden fény kialszik, pedig a gyertyák égtek. Istennek Szent Anyja eltűnt ugyan abban az irányban ahonnan jött.
- Elment! – szólt a fénylő gyermek – és intett, hogy kövesse és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra. Katalin, nem tudott többé elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját érinthette.
A jelenés két órán át tartott, de a Csodáséremről ekkor még nem esett szó, de a Szűzanya jelezte a hamarosan kitörő forradalom pusztítását és megígérte, hogy Szent Vince Társulatát meg fogja őrizni.
Katalin hallgatott élményeiről. Egyedül gyóntatójával osztotta meg titkát. (A fenti kép, a ma is megtekinthető szék, melyen a Szűzanya ült)

1830. július 27-29-én valóban kitört a forradalom. A három dicsőséges jelszó (Szabadság, Testvériség, Egyenlőség), ledöntötte a trónt és véres zavargásokat idézett elő. 

Meggyaláztak templomokat, kereszteket döntöttek le, szerzetesi közösségekbe törtek be, pusztítottak és erőszakoskodtak. Maga a párizsi érsek is célpontja a gyűlöletnek, ezért kénytelen álruhában elrejtőzni a csőcselék elől. A Lazaristák és a Irgalmas Nővérek rendházai azonban, valami egészen különös módon oltalmat nyertek! Katalinnak többször úgy sikerült "leszerelnie" az erőszakra és zsákmányra éhes félkatonai hordákat, hogy Csodásérmeket ajándékozott nekik, mellyel, mint "zsákmánnyal" távoztak. De azért voltak veszélyes helyzetek is!

Katalin gyóntatója Jean-Marie Aladel atya, a megvalósult események sokkhatására, érdeklődéssel hallgatta a ki novíciát – de anélkül –, hogy a legcsekélyebb jelentőséget is tulajdonítana a látomásainak. A dolgok szó szerinti megvalósulása azonban meggyőzte az atyát. Ám ne higgye senki, hogy az 1830-as véres eseményekkel egyben beteljesedett is a prófécia. A francia nép ugyanis nem tanult sem az édesanyai szóból, sem a következményekből! Sokszor még elvetemültebb véres megnyilvánulásokkal törtek felszínre a liberális-ateista "szabadság-elvek"! Így volt ez az 1848-50-es, majd az 1871-es kommün során is. Az utcán halottak hevertek, és minden elvetemültségnek és aberrációnak nagyobb sikere volt, mint az Isten felé forduló benső imának. Az Istenanya azonban látta, hogy ez csak a kezdet és gyermekei megmentésére, segítő kegyelmeket esdett ki Szent Fiánál. Ilyen a Csodásérem is!

2/2 Az imaélet

     Üdvös az engesztelő léleknek, hogy gyakran végezzen szentgyónást, s ha megteheti, naponta áldozzon.
Aki komoly életfelajánlást, magánfogadalmat tett, annak kötelező érvényű a reggeli felajánlás, a déli Úrangyala, a rózsafüzér, szentmise, 2-3 hetente a szentgyónás, az Evangélium rendszeres olvasása, adoráció, lelkigyakorlaton való részvétel, esti lelkiismeretvizsgálat és hálaadás a napi kegyelmekért és mindenért, áldás-kérés az Úrtól, és dicsőítsük Őt. Ezek mind nagyon fontosan a lelki életben.
     A magánfogadalmat tett személynek jóval több elmerülésre, imára van szüksége. Ezért naponta egy-egy fél órácskát szánjon az Istenben való maradéktalan elmerülésre.
Ha csak naponta fél óra áll rendelkezésünkre, az legyen teljesen Istené.
     Csodálatos, amikor kisüt a nap tavasszal és kiülhetünk, hogy átitasson bennünket melege és fénye. Minél tovább tartózkodunk előtte, annál inkább lebarnulunk. (Természetesen annyit, amennyit egészségünk megenged.)
Ha az Oltáriszentség előtt vagyunk, az Ő világossága átragyog rajtunk, átjárja szívünket, lelkünket. Ilyenkor sok kegyelemben részesülünk, mert Jézus belénk égeti szeretetét.
Ezért jó, ha gyakran adorálunk Őelőtte.
     Ha azonban betegek vagyunk, vagy valamiért nem tudunk templomba menni, otthonunkban is adorálhatunk behunyt szemmel.
Elképzeljük, hogy ott térdelünk az Eucharisztia előtt. Ugyan ez nem olyan nagy hatású, amint az sem, ha árnyékban szűrten ér minket a napfény, mégis ér valamit Isten szemében. Hiszen szívünkkel jelen vagyunk az Úr előtt.
     A kisgyermekes édesanyáknak nehezebb mindezt megvalósítani. Jó ebben az életállapotban kérni gyóntatóatyja tanácsát, hogyan ossza be idejét. Isten nem kívánja, hogy az állapotbeli kötelességeket elhanyagoljuk, az imaélet mellett. Ilyenkor az imádságos életünk inkább a felajánlásokban válik teljessé: minden napunkat apróságait is felajánljuk Istennek. Reggel azért fontos a felajánlások elmondása, ha leghetséges dél körül az Úrangyala és az esti rövid lekiismeretvizsgálat, hálaadás.
Napközben egy-egy röpimával, ha van idő, munka közben egy-egy tized rózsafüzérrel lehet megélni az engesztelő hivatást.
     Az engesztelő élethez szükséges a Szentírás ismerete, ezért gyakran kell olvasnunk az Igét, mely Jézus szava. Az Evangélium – a Biblia ismerete nélkül sehogyan sem lehet előre haladni a lelki életben.
Nagy bátorítást adnak a szent olvasmányok is, egy-egy szent életének, vagy elmélkedésük olvasása.
Csakis az imádságból tudunk erőt meríteni Istenből. Imádságunk emel föl Őhozzá és az imádság által tudunk Ővele kapcsolatba kerülni.
A Szentlélek így tud bátorítást és vigasztalást nyújtani.
     Imádkozzunk szívből!
Ha egy rádióban meg akarunk fogni egy adót, rá kell hangolni a hullámokat.
Isten meghallgatja ugyan a csak kötelezően elimádkozott betanult szöveget is, de mégis azt szereti, ami szívünkből tör fel.
     Képzeljük el, hogy egy ajtó előtt állunk és halkan suttogva kérünk bebocsátást. Az ajtó nem nyílik, mert odabent senki se hallja. Azután halkan kopogunk, de erőtlenül – ekkor se hallja meg senki. Elkezdünk dörömbölni, csöngetünk és ekkor sietve kinyitják az ajtót.
Ez az imaforma áldozattal jár, mert kimerítő. Ha szívből imádkozunk valakiért, át kell éljük legalább egy kicsit azt, amiért az illető szenved. Ezáltal mi is szenvedünk.
Éppen ezért kedves nagyon az Úr előtt a mások iránt érzett részvétünk: sokkal könnyebben hallgatja meg könyörgésünket.

Az Isteni Irgalmasság 5

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 2

     Fausztina nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít. Ez a küldetés röviden összefoglalva azon alapszik, hogy a mindenki által öröktől fogva ismert, de feledésbe merült igazságot, Isten irgalmas szeretetét újra az emberek emlékezetébe idézze, és az Isteni Irgalmasság kultuszának újabb formáit ismertesse meg, melynek gyakorlata a vallásos élet megújulására vezet a keresztényi bizalom és irgalom szellemében.
     A Naplót (lelki önéletrajz) Fausztina nővér Jézus világos parancsára életének négy utolsó évében írta. Benne a nővér lelkének aktuális és korábbi, Istennel való találkozásait jegyezte le. életének jellemző vonása a mélységes misztikum. Jézus rendszeres megjelenései során magyarázta meg Fausztina nővérnek az Isteni Irgalmasság célját és kincseit. Az eddigi és további idézetek, de a több mint félezer oldalas Naplónak csaknem minden sora erről tanúskodik. Ahhoz, hogy feljegyzéseiből küldetésének lényegét megérthessük, tudományos elemzésre is szükség volt, amit az ismert és nagyra becsült teológus, Prof. Ignacy Rózycki atya végzett el.

     Erre az egyszerű, képzetlen, de bátor és Istent határtalanul szerető szerzetesnőre az Úr Jézus olyan missziót bízott, ami az egész világnak szól: az Irgalmasság üzenetét. ‘Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével' - mondta Jézus. ‘Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani' (N 1588). ‘Te vagy irgalmasságom titkárnője, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendő életben (N1605), ... hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd őket: bízzanak irgalmam mélységében' (N 1567). Előkészíted a világot végső eljövetelemre'' (N 429).
-- Faustyna Kowalska nővér lelki vezetője Michal Sopocko atya, a Vilniusi Báthori István Egyetem Teológiai Karának professzora volt. (Boldoggá avatása folyamatban van.)
     Fausztina nővér készséggel fogadta Isten kezéből mind a küldetést, mind pedig a szenvedéssel teljes életet. Életére jellemző a nagyon mély lelkiség, a kimondhatatlanul sok szenvedés és a mélységes misztikum. A Naplóból vett néhány idézettel szemléltetjük életének mindhárom vonását. A nővér lelkiségének legfőbb törekvése: mindig mindenben megfelelni Isten akaratának. ,,A világért könyörgő áldozat leszek (N 482). ,,El akarok emésztődni a lelkek javára. Semmilyen áldozattal sem törődve, mint egy kis szőnyeg szeretnék a nővérek lába elé terülni (N 243). ,,Az emberek szeme elől el fogok rejtőzni... Olyan leszek majd, mint a fűben megbúvó kis ibolya, amely nem sérti meg a lábat, mely eltapossa, hanem önfeledten árasztja illatát, hogy az őt taposó személy kellemesen érezze magát (N 255). A megaláztatás mindennapi táplálék (N 92). Alázat, alázat és mindig csak alázat... (N 55). Semmi sem jobb a lélek részére, mint a megaláztatás (N 593). Alázat nélkül nem tetszhetünk Istennek (N 270). Aki igazi alázatot akar tanulni, az elmélkedjen Jézus szenvedésein'' (N 267). Isten valódi művei mindig nehézségbe ütköznek, és szenvedés az ismertetőjelük (N 270).
     (Jézus:),,Tudd, hogy sokat, igen sokat fogsz szenvedni, de ez ne rémítsen meg téged, én veled vagyok'' (N 36). Leányom, a szenvedés lesz a jele, hogy veled vagyok'' (N 669). A szenvedés nagy kegyelem'' (N 57). ,,Ha sokat szenvedünk, sok alkalmunk van bebizonyítani Istennek, mennyire szeretjük őt (N 303). A szenvedés a legnagyobb kincs a földön'' (N 342). A napot harccal kezdem és végzem (N 606). Jézusom, Te tudod, hogy szeretem a szenvedést, s ki akarom üríteni a kelyhét az utolsó cseppig, most azonban a természetem mégis elborzadt... (N 697). Lelkem vágyik a megpróbáltatás napjaira...'' (Napló 831).

Labouré Szent Katalin meghívása

     1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a "júliusi monarchiának" nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalin, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodás Érem tervét, s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek. (Alább a falu és a szülői ház)
     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers nevű faluban. Szülei Pierre Labouré és Madeleine Gontartd házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 maradt meg. Katalin, a nyolcadik gyermek volt. A család szí
ve az édesanya 46 éves korában, hirtelen meghalt 1815. október 9-én, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy anyám!” – az elárvult családnak ő lett kis gazdasszonya, munkájához az imádságból merített erőt. Bár egészen húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet és a gazdaság terményadatait. (Kép: Katalin kemény munkához szokott) 

 18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Jelöltidejét Châtillon-sur-Seine-ben kezdte, de hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai.
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska költötte fel álmából. ,,Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!'' – szólt hozzá. Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett. Őrzőangyala volt.
Katalin nővér nem meri követni a hívást, félt a csalódástól. A gyermek azonban sürgeti:
- Légy nyugodt, mindenki mélyen alszik. Öltözz csak fel!
- Gyorsan öltözködni kezdett. A gyermek az ágya fejénél várta. Szívdobogva elindultak. A gyermek baloldalt haladt. A folyosó gyertyái maguktól felgyulladtak. A kápolna ajtaja is kinyílt. Bent, úgy égtek a gyertyák, mintha éjféli szentmisére készülnének.

2/1 Az imaélet

     A keresztény ember számára, az imádságnak olyannak kell lennie, mint a friss levegőnek mindenki számára.
Jézus azt mondja tanítványainak a Getszemáné kertben, hogy: "szüntelenül imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek." Mit jelent ez nekünk?
     Jézus nem azt kívánja, hogy reggeltől estig sőt éjjel is folyamatosan imádkozzunk, mert ha ez így lenne, megállna a munka és minden egyéb más tevékenység, sőt maga az élet a Földünkön.
A fenti mondatban azt kéri, hogy lélegezzünk Isten levegőjében, maradjunk Őbenne, Ővele egységben egész nap. Kéri, hogy teljesítsük az Ő akaratát, mindig figyeljünk akaratára.
     Ha Istenben vagyunk, Őbelőle fogunk mindig erőt meríteni. Ez is egyfajta imádság.
Hogyan imádkozzunk tehát, miként sajátíthatjuk el a szívbeli imát és ezek mellett elvégezni a munkánkat?
Ha egy személy engesztelő céllal, szándékkal imádkozik, még nem jelenti, hogy engesztelő életet él.
Isten egyszerűen egyfajta feladattal látja el őt, a másokért végzett imádság feladatával. Ha azonban felajánlja életét engesztelésül, ezt követően minden napját, tetteit, imáit, és perceit, szenvedéseit, örömeit, akkor már engesztelő életről beszélhetünk. Szóltunk arról, hogy az imaélet nem választható el az engesztelő cselekedetektől.
Hogyan valósítsuk meg imádságos életünket?
     Reggel, amint szemünket kinyitjuk, már Jézust köszöntjük, Máriát, az Égi Édesanyát és a Mennyei Atyát. Hívjuk a Szentlelket.
Elmondjuk felajánló imáinkat. Köszöntjük őrangyalunkat és imádkozunk más imákat is, amit szeretnénk. Mindez nem vesz igénybe többet, mint 10-15 percet. Szívünket, lelkünket egész lényünket Isten jelenlétébe helyezzük.
Megkezdve napi tevékenységünket, tudatosan Jézusra, Máriára gondolunk. A házi munka alatt mondjunk röpimákat, amiket a munkával együtt Jézusnak ajánlunk.
Ha találkozunk valakivel, Jézust keressük benne, Őneki segítünk, ha valaki bajban van. A Szűzanya oltalmát kérve éljük napjainkat. Az illetőt, akivel találkozunk, vagy akivel beszélünk, magunkban ajánljuk Istennek. Ezáltal a cselekedeteket is imádságos légkör fogja áthatni.
     Törekedjünk a déli Úrangyala elimádkozására és – aki akarja – a sorozat végén található imádság elmondására Magyarországért.
     Ha tehetjük, egy pillanatra álljunk meg 3 órakor és Jézus szenvedésére gondolva mondjunk néhány imát, a bűnösökért. Köszönjük meg Jézus irgalmasságát, merüljünk el benne.
     Napközben a manuális házimunkák végzése alatt, (főzés, vasalás, mosogatás stb.) vagy közlekedési eszközön, utcán, lehet elmondani egy-egy tized rózsafüzért. Mindez megtart az imádság légkörében minket.
Állapotbeli kötelességeinktől függően naponta elmondunk 1-2 vagy három egész rózsafüzért. Ez azonban függ
körülményeinktől. A Szűzanya annak örül, ha mindhármat elmondjuk, de legyünk figyelmesek: ne tegyük ezt a szeretet rovására! Kisgyermekes anyukák képtelenek 1-1 tizednél többet elimádkozni.

Ízelítő a halálból

      Howard Storm professzor szemeit ólomsúlyként zárta le valami. A fájdalomtól összetörten egyszerre csak ijesztő sötétség vette körül és úgy érezte, hogy a nemlét szakadékába zuhant. Bár a földi érzékelés számára gyakorlatilag meghalt, mégis tudatosult benne, hogy él, egészen kifinomult módon érzékelve önmagát és környezetét. Tudatában volt a kórházi helyzetének, de a fájdalmat már nem érezte. Csodálkozva tapasztalta, hogy az ágya mellett áll a kórteremben, és önmagát látja, amint mozdulatlanul fekszik az ágyon. Aggódó felesége épp beszélt hozzá, de a válaszát már nem hallja.

      A kórházi szoba vakítóan világosnak tűnt, minden részletet oly tisztán és élesen látott, mint azelőtt soha. Ezzel együtt, valami érthetetlen aggodalom és félelem kerítette hatalmába, mivel nem tudott kommunikálni. Egyre hangosabban hallott különös hangokat, melyek a nevén szólították: "Howard gyere velünk, már oly régóta várunk rád, mi megoldjuk a problémádat!" Mintha valami ismeretlen erő húzta volna kifelé a szobából, bár úgy érezte, hogyha elhagyja, már soha többé nem térhet oda vissza. A titokzatos hangok azonban sürgették: "Nem segíthetünk neked, ha nem jössz velünk."

     Tekintve, hogy nem volt semmi viszonyítási pontja, elhatározta, hogy hallgatni fog rájuk. Ettől kezdve úgy érezte, mintha egy hatalmas titokzatos és ködös folyosóra hasonlító valamiben lenne, ami igen félelmetes. A messzeségben ember formájú, homályos alakokat vélt látni, és közeledni akart feléjük, de nem tudott, mert ezek az emberek minduntalan távolodtak tőle. Kis idő múlva egyre csak sötétebb lett és vészjósló alakok kezdték körül venni. Ezek jelenléte mind jobban rémisztette őt, mivel gyűlölet és hazugság áradt belőlük. Storm hátranézett és az volt az érzése, mintha több mérföldnyi távolságba került volna a kórházba fekvő testétől és az ágya mellett ülő feleségétől. Az a furcsa érzés lett rajta úrrá, hogy az ő ideje lejárt és mindaz, amit épp tapasztal, az nem csak egy rossz álom, hanem a szörnyű valóság.

      Az őt körülvevő titokzatos alakok, akik egy ismeretlen cél felé vezették, egyre inkább átkozni és sértegetni kezdték. Gúnyos mosollyal állították, hogy nemsokára elérnek arra a bizonyos helyre ahová mindig is várták. Howardban tudatosult, hogy reménytelen helyzetbe került. Most kezdte csak tisztábban látni az alakok visszataszító külsejét. Egyre agreszszívabbak lettek és káromkodás és átkok közepette különféle kínzásoknak vetették alá. Ezek a lények teljesen érzéketlenek voltak minden együttérzés iránt, teli gyűlölettel és féktelen kegyetlenséggel. Storm megértette, hogy ezek kárhozott lelkek, akik földi életük során elutasították és gyűlölték Istent. Hiába próbált védekezni ellenük, csak még agresszívabbak lettek, még jobban kinevették. Storm számára ez volt a legrémisztőbb és legkétségbeejtőbb helyzet, amit valaha átélt. Egyszer csak meghallott egy belülről jövő hangot, amely arra szólította fel, hogy imádkozzon, hogy valamiképp könyörögjön Isten segítségéért. Először, földi szokásához híven elutasította ezt a gondolatot, de a hang egyre jobban sürgette, jóllehet egyáltalában nem tudott imádkozni, mert felnőttként sohasem imádkozott. Kétségbeejtő helyzetbe került. Végül, eszébe jutottak a Miatyánk egyes részletei meg néhány egyszerű gyermekima, így azokat kezdte ismételgetni.  

     Megdöbbenve tapasztalta, hogy amikor ügyetlenül nekifogott a fohászkodásnak, a lények pánikszerűen menekülni kezdtek tőle. Dühöngve üvöltöztek, hogy hagyja abba, úgysem hallja őt senki, mert Isten nem létezik. Azzal ijesztgették, hogy meginkább leszámolnak vele, s eközben szörnyen káromolták Istent és a Szűzanyát. Storm megállás nélkül ismételgette az imarészeket és ez hatalmas erőt adott neki, hiszen látta, hogy mily dühösen és fejvesztve menekültek előle a gonosz szellemek.
      Megértette, hogy amint abba hagyja Jézus nevének ismételgetését, nyomban visszajönnek, és újra gyötörni kezdik, amelyet oly borzasztóan kínzó érzésként élt meg, hogy addigi testi szenvedései emellett semmiségnek tűntek. Forrás:

Az Isteni Irgalmasság 4

Az Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nővér által 1

     Megjegyzés: Fausztina nővér teljes lengyel neve: Maria Faustyna Helena Kowalska.
Fausztina nővér (Helena Kowalska) 1905. augusztus 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. A család bizonytalan anyagi helyzete miatt, csak három és fél évig járt iskolába. Hétéves volt, amikor először hallotta meg az Úr hívó szavát, mely az évek során egyre erősbödött lelkében, de szülei hallani sem akartak a szerzetbe vonulásról. Tizenhat évesen szolgálónak állt, hogy szülein segítsen.
     Lódzban egy táncmulatság alkalmával hallotta meg az Úr korholó szavát; „Meddig fogok még szenvedni miattad, és te meddig vezetsz még félre engem?” (N.9). Ez arra késztette, hogy azonnal Varsóba utazzon. Több szerzetesrend elutasítása után, végül 1925. augusztus 1-én az Irgalmasság Anyjáról nevezett varsói kolostor fogadta be, ahol a Faustyna Maria nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le örökfogadalmát – a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre. Annak ellenére, hogy időnként igen beteg volt, a kongregáció több házában is dolgozott, mint szakács, kertész és portás, miközben igen gazdag misztikus életet élt. Az életét meghatározó legfőbb esemény azonban, 1931. február 22-én Plock-i cellájában este történt. Megjelent neki az Úr, s a szívéből ragyogó két fénysugárra mutatva mondta: „Fess egy képet annak alapján amit látsz, ezzel az aláírással: JÉZUSOM BÍZOM BENNED” Az Úr, ekkor beszélt irgalmassága igéreteiről- és az ünnepről (N 47, 299,300,570,699,742).1935. szeptember 13-14-én az Irgalmasság Rózsafüzérre vonatkozóan (N 474-476,754,811,929,1571,1731), míg 1937. októberében Krakkóban az Irgalmasság Órájára kapott az Úrtól tanítást (N 1572). Kívülről semmi nem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Élményeiről csak gyóntatóinak, elöljáróinak és az Úr utasítására vezetett naplójának számolt be, miközben buzgón teljesítette kötelességeit, rendje szabályait, áhítatos és hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú felebaráti szeretettel. Egész életében következetesen törekedett együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében.
     Fausztina nővér – az Irgalmasság Apostola –, felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért. Életének utolsó éveiben egyaránt fokozódtak belső szenvedései, az un. „lélek passzív éjszakái” miként súlyosbodtak testi fájdalmai is. Előrehaladott tuberkolózisa megtámadta tüdejét és az emésztőrendszerét. Fizikailag teljesen felemésztődve, de lelkileg éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, halt meg a szentség hírében 1938. október 5-én, alig 33 évesen. 1938-ban még nem tudtak mit kezdeni sem a Napló tartalmával, sem a beszélgetések során elhangzott kijelentésekkel. Akik ismerték Fausztina nővért, vegyesen ítélték meg személyét és rendkívüli dolgait. Az Isten azonban igazolta őt. A háború rövid időre látszólag feledtette a krakkói zárda misztikusát. Lengyelország sorsának alakulása azonban a II. világháború idején ráterelte a rendtársak figyelmét Fausztina nővér jövendöléseire. A kolostor lakói ugyanis felismerték, hogy sorra megvalósulnak hazájukban azon események, amelyekről misztikus testvérük beszélt nekik.
A Szentatya 1993. április 18-án boldoggá-, 2000. április 30-án pedig szentté avatta Fausztina nővért, s egyben az egész világra kihirdette (Fehérvasárnapra) az Isteni Irgalmasság Ünnepét.
     Magyarországon az Isteni Irgalmasság Művét, a Napló kritikai kiadását, valamint a Krakkói Magyar Kápolna ügyét Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus, c. kanonok-plébános karolta fel. A Szentatya örömmel fogadta a Napló magyar kiadását, melyet 1997. augusztus 2-i levelében Antalóczi atyának megköszönt. 2000. április 30-án, Fausztina szenttéavatásának ünnepén együtt koncelebráltak, s a pápa ebéden fogadta az Isteni Irgalmasság Magyar Apostolát. Fáradhatatlan apostolkodását, 2000.december 16-án bekövetkezett (a Fausztina nővér szenvedéseivel döbbenetes hasonlóságot mutató) haláláig folytatta.

Bevezető

Poszt sorozatom összeállításához, az alábbi forrásokat használtam fel:
1) Dr ANTALÓCI Lajos: Jelenések, üzenete és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia EGER 200)
2) LAURENTIN /René/ : Labouré Katalin élete (Ecclesia Budapest 1991)
3) Rendi kiadás: A Csodásérem története, Bp. 1924. Kézirat gyanánt.
4) http://peterpal.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=171100
A továbbiakban nem jelzem külön sem a textusok, sem a gondolatiság forrását!

     A "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomat ért elismerések mellett, többek jogos kifogása késztetett arra, hogy mégis bemutassam azt a két "korszakalkotó" üzenetet, amely nagyságrendjéhez képest, kevés szerepet kapott cikkeimben, a "végső idők iránymutatójaként". Ez pedig a Csodás Érem átadása (1830), valamint a La Salette-i üzenet (1846). Az előbbi nyitánya az üdvtörténet egy rendkívül fontos szakaszának, amit VI. Pál pápa "Signum Magnum" kezdetű megnyilatkozása nyomán nevezünk Mária-korszaknak. La Salette pedig ennek az üdvtörténeti szakasznak prófétikus "forgatókönyveként" nevezhetünk meg. Személyes nézetem szerint ekkor indult el üdvtörténetünk "befejező" szakasza (amely persze hosszú évszázadokat is jelenthet). Mert amiként a Messiás Jézus Krisztus megszületésével elkövetkezett az Idők teljessége, akként következnek el a végső idők, vagy közismertebben az "utolsó idők". Ezen történelmi időszak "milyensége" (békéje vagy gyötrelmessége), nem kevésbé az időtartama, gyakorta a szabad akaratú emberiségre van bízva. A Szent Szűz, édesanyaként igyekszik gyermekeit óvni a végzetességtől és Szent Fia zászlaja alá gyűjteni a megváltott sokakat.

 
    Az európai forradalmak történetében Franciaországnak szomorú dicsőség jutott.
A francia föld forradalmai ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében kitűntek, mi több példájául szolgált a későbbi istentelen diktatúrák számára! Az azonban csodálatos, hogy minden pusztítás ellenére a nagy hagyománnyal rendelkező francia Egyház virágai, mégis gazdagon pompáztak tovább a 19. század folyamán. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János, ebben a században került sor a Csodásérem, La Salette és Lourdes jelenéseire, ebben a században élt Lisieux-i Szent Teréz stb.

     A kommün léleksorvasztó "szocializmusait" a büszke Franciaország zúdította Európa népeire és a világra, mint azonos fának mérgező gyümölcseit! Sajnos, az égi figyelmeztetések és ajánlott "gyógymódok" ellenére (hathatós bűnbánat nélkül) Európa  képtelennek látszik, hogy e súlyos kórból önmagát kigyógyítsa, különösen nem a Szabadság-Testvériség-Egyenlőség egyébként nemes szellemiségével! E jelszó, sem külön-külön, sem együtt nem jelenthet gyógyulást mindaddig, amíg nem az evangéliumi értelemben élik és valósítják meg azokat! Miként is lehetne gyógyír e szbdkműves jelmondat, hiszen épp ez a vírushordozó rákfene! A kontinens, vagy az egész világ egyetemes engesztelése kell ahhoz, hogy Franciaország (és az elfertőződött emberiség) megmeneküljön mindattól, ami a Csodásérem-, La Salette és Fatima próféciáiban elhangzott. Talán épp a magyar Szeretetláng, imára és engesztelésre felhívó többletkegyelme – erőt adó kegyelmi hatása – az, mely a "végső megoldást" kínálja! Ó jaj, mi várható akkor, amikor úgy néz ki, hogy Szodoma és Gomorra vétke eltörpül a mai társadalmi bűnök mögött. Hisz' gondoljunk bele: a francia parlament 331 igen szavazattal 225 nem ellenében 2013. április 23-án véglegesen elfogadta a melegházasság engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. – Még mielőtt valaki rákérdezne, hogy jó-jó "ciki", de mi az ami annyira nagy bűn a "meleg viszonyban"? Nos az, hogy a Teremtés első rendelkezéseinek tagadásával, magát az Istent tagadja meg, hiszen "Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből, megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28). Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni". (II. János Pál Pápa Levele a Családokhoz; Szent István Társulat Bp, 9-10)

  . (A képen két Vincés nővér Marie Anne és Vaillotet Odile kivégzésre kísérése. Kérdés: ezt most a Szabadság, az Egyenlőség vagy a Testvériség szellemében történt-e?)

Kétféle felajánlott élet lehetséges:

a./ részleges
b./ teljes

     Az első, a részleges azt jelenti, hogy a lélek csak bizonyos részeket, időszakokat ajánl fel, nem a teljes életét adja engesztelésül.
Pl.: átadja az egész évét, vagy kettőt, vagy hármat, de lehet, hogy csak egy-egy hónapot, vagy hetet ilyen és ilyen szándékokra.
Vagy hetem két napját (pl.: a szerdát és pénteket) odaadom bizonyos szándék megvalósulásáért.
     A teljes életfelajánlás egész embert követel. Életünket, halálunkat, és mindent.Tehát minden bajt, nehézséget, szenvedést megadással kell fogadnunk amit Istentől kapunk. Ezek az Ő keresztjei, viseljük bátran és kitartóan - ha néha sírunk is, vagy bánkódunk, vagy összetörünk, akkor is. A Szűzanya is szomorkodott, sokat sírhatott, de kitartott mindvégig.
     Ha az Atya elvesz tőlünk bármit, bárkit, fogadjuk alázattal. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek összeszedi édesanyja kérésére a játékait, odaviszi az anyukája kezébe, magát pedig ölébe helyezi. Nincsen semmije, anyukája rendelkezik felette. Ő mégis boldog, mert tudja, hogy a legjobb kézben van.
Az életfelajánláson belül is meghatározhatunk szándékokat.
     Van, aki önként is vállal szenvedést. Ez már a vezeklés kategóriájába tartozik, ezért később szólunk róla.
Nem biztos, hogy fontos az önkéntes szenvedés, hiszen Isten jobban tudja mit bírunk elhordozni.
A felajánlást követően új élet kezdődik. A kereszteket ne panaszkodva viseljük, hanem megadóan, ne siránkozva (ez más, mint a sírás!), hanem alázatos lélekkel. Nagy kitüntetés, ha igaztalan pofont kapunk, hálátlansággal találkozunk, vagy gyűlölködéssel, és különösen fájdalmas, ha azoktól kapunk ütéseket, akiket szeretünk, akikért sok jót tettünk. Krisztus sorsa ez, Ő merít bele szenvedésének misztériumába minket.
     A Szűzanya arra tanít, hogy azokért érdemes felajánlani a szenvedést, bánatot, aki okozta nekünk. Ez a sátánt kiüti, nagy döfésként éri.
     Jézus kér az ellenségszeretetre. Tudjuk, hogy ez a legnagyobb és legnehezebb kérés. Azonban ne gondoljuk, hogy ez érzelmi kérdés. Jézus nem azt kéri, hogy szívünk telve legyen érzelmekkel, hanem azt, hogy ne üssünk vissza, ne álljunk bosszút rajta, ha bajba kerül segítsünk neki. Éspedig ne immel-ámmal, hanem kedvesen tegyük vele a jót. A tetteket kéri tőlünk.
Ha ki tudjuk mondani, hogy a szenvedés, amit ellenségem nekem okozott, váljék lelkének javára, már áthat bennünket és könnyebb lesz a megbocsátás is.
A felajánlott élet így változik tettekre.
     Sajnos a bántások sebeket ütnek rajtunk és erről nem tehetünk. Ebben az esetben Assisi Szent Ferenc tanácsára így imádkozzunk:
- Jézusom, aki a szívemben lakozol, kérlek, Te bocsáss meg x.y.-nak énhelyettem. Nekem most még nem megy.
Ezt ismételgethetjük és a sebek lassanként be fognak forrni.
     Ezután már könnyebb lesz a megbocsátás is. Jézussal mindent! Ne feledjük, Ő a szívünkben lakik.
Más elbírálás alá esik a barátság. Nem kötelező barátkozni azzal, aki nem szimpatikus, aki bánt bennünket stb. Akiben nem tudunk megbízni, azzal ne barátkozzunk. A barátság szent dolog, ajándék és semmiképpen nem lehet kierőszakolni.
     Könnyű úgy megélni engesztelő hivatásunkat, hogy szüntelenül kegyelmekben fürdünk, érezzük az Égiek jelenlétét, az emberek kedvesek, jól megy a sorunk.
     Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János 9 ill. 11 éven át a hit sötét éjszakájában éltek, szárazság, kegyelem hiánya, magányosság érzete mellett.
     Teréz anya 50 éven át nem érezte Jézus jelenlétét sehol. És tette mindazt, amit tett.
Ez az igazi szeretet. A hűség, mint mondtuk, nagy erény!
     Fel kell készülni a sötét időszakokra is, hiszen Jézus értünk ezt is átszenvedte a Getszemáne kertben és a Kereszten.

A hitetlen ember épp úgy szenved, csak nincs semmi értelme

Az Isteni Irgalmasság 3

Az irgalmasság a Szentírásban

     A mindennapi felfogás a részvéttel, a segítőkészséggel, a megbocsátással azonosítja az irgalmat. A Magyar Értelmező Szótár szerint az irgalom: segítő könyörület, szánalom, megbocsátás; az irgalmasság pedig: tevékeny szánalom.
     Bibliai értelemben többet jelent: az érdemtelen gyengének felkarolása (Előd István). Szeretni azt, aki nem szolgált rá a szeretetre. Szeretni azt, aki visszautasította a szeretetet. Szeretni az érdemtelent. Keresni vele a kapcsolatot, segíteni és támogatni mindaddig, amíg az érdemtelen véglegesen el nem fogadja vagy vissza nem utasítja a szeretetet.
     A Szentírás tanúsága szerint Jézus elmagyarázza és megmutatja nekünk, hogy milyen, pontosabban ki az Isten. Sokszor idézzük Szent Jánost: ,,szeretet az Isten'' (1Jn 4,8), ami leginkább kitűnik Jézus életművéből. Jézus keresztáldozata a felülmúlhatatlan isteni szeretet kifejeződése.
     Az Isten már az Ószövetségben úgy mutatkozik be, mint az emberszerető Atyja, s ez az atyaság s az ebből fakadó istengyermekség meghatározó vonása az Isten – ember kapcsolatnak. Ez egyben a legnagyobb lehetőség is az ember számára, mert az Isten, az ,,irgalmasság Atyja'' (2Kor 1,3) hűséges és nem hagyja magára az embert, még akkor sem, ha az tékozló fiú módjára elhagyja őt és hűtlenné válik Istenéhez életének útján. ,,...ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg'' (2Tim 2,13). Az Isten mindig irgalmas Istenként cselekszik. Szeretete nem hagyja magára az embert lelki nyomorúságában. Nincs az a mélysége a nyomorúságnak, ahonnan tevékeny szánalmában nem akarná és nem tudná visszahozni. Isten irgalmának egyetlen akadálya: a megátalkodottság.
     A Szentírás túláradó gazdagsággal beszél Isten irgalmáról. Már az ősevangéliumban irgalmasnak mutatkozik, az Ószövetség pedig kezdeti időktől magasztalja Isten irgalmát. A Szentírásban több száz helyen olvashatunk erről. Mózes sokszor emlegeti Isten irgalmát: ,,Az Úr irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű, te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át...'' (Kiv 34,6-7) ,,Ha hozzám kiált (akitől elvették köpenyét), meghallgatom, mert irgalmas vagyok'' (Kiv 22,26). Híres a 136. zsoltár (hálaadó himnusz Isten örök hűségéért): ,,Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.'' Refrénként ismétlődik huszonhat alkalommal. ,,...minden utad irgalom és hűség...'' (Tób 3,2b) Már említettük Izaiás tanítását: ,,A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki'' (Iz 42,3). A 103. zsoltár vallomása – ,,Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban'' (Zsolt 103,8) – Szent Pált is megragadja, aki idézi ezt a gondolatot egyik levelében (Ef 2,4).
     Az Újszövetség első tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben tanít erről. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges főpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13). Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6, 3 6)
     Az Egyház liturgiájában, imádságaiban (a papi breviáriumban) is igen gyakran megfogalmazódik Isten irgalma.
Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetőbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában. (Antalóczi művei nyomán!)