III. FEJEZET
Hogyan gyakoroljuk ezt a tiszteletet a szentáldozásnál
1. A szent áldozás előtt
266.
a) Alázd meg magadat mélyen Isten előtt.
b) Mondj le önigazoló természetedről és romlásra hajlamos érzületeidről, ha mégoly jónak tűnik is magad előtt.
c) Újítsd meg felajánlásodat e szavakkal: „Egészen Tied vagyok, szeretett Úrnőm, mindazzal, ami az enyém.”
d) Kérd a Szűzanyát, kölcsönözze neked Szívét, hogy Fiát, a hozzá hasonló lelkülettel fogadhasd. Mondd Neki bensődben, hogy Fia dicsősége megköveteli, hogy ne ily szennyes és állhatatlan szív fogadja Őt magába, mint a tied, mivel ez bizonyára sértené dicsőségét, vagy elveszítheted Őt. De ha Mária benned akar lakni, hogy Fiát fogadja, megteheti ezt annál a hatalomnál fogva, mellyel a szívek fölött uralkodik. Ő méltó tisztelettel fogadja Fiát.
Valld meg Úrnődnek, hogy mindaz, amit a magad javából adtál csekélység, a felajánlott szentáldozásban viszont ugyanazt az ajándékot akarod neki nyújtani, melyet a mennyei Atyától kapott. Ez jobban dicsőíti a Szűzanyát, mintha a világ minden kincsét neki ajándékoznád. Végül mondd neki, hogy Jézus aki Őt mindennél jobban szereti, még most is benne akarja találni gyönyörűségét és nyugalmát, még ha a te lelkedben is, mely tisztátalanabb és szegényebb, mint a betlehemi istálló, ám oda is szívesen jött Jézus, mert a Szűzanya ott volt.
Kérd el tőle a Szívét e gyengéd szavakkal: „Minden javamul választalak Téged, add nekem Szívedet, ó Mária!”