Tanúságos történet egyik olvasómtól! (Köszönet érte!)
Jó megbizonyosodni róla, hogy Isten jó Atya és meghallgatja imáinkat. Igaz Őnála az idő más mint nálunk és ezért sokszor türelmetlenek vagyunk.
Azt gondoljuk, ha imádkozunk, Isten máris teljesíti kérésünket. Persze ez nem így működik, jóllehet van ami azonnal meghallgatásra talál. Van amire éveket, évtizedeket kell várni, ámde fontos a kitartás, hogy naponta tudjuk Isten elé vinni, akiket Ő a szívünkre helyezett.
Egy ilyen ima meghallgatásról szeretnék beszélni, bár csak évek és nem évtizedek múltak el. Férjem nagybátyjának feleségéért imádkoztam, hogy megtérjen. Hívő családba született, szülei komoly hívő keresztények voltak. Édesanyja különösen sokat imádkozott gyermekei hitre jutásáért, de ő nem igazán követte szülei példáját, úgy gondolta, ő hívő ember, mégha nem is gyakorolja aktívan hitét. Viselkedése, sajnos sok viszályt hozott a családba. Senkivel sem tudott békében meglenni. Sem anyósával, sem sógorával, sógornőjével, sem a férjével, de még a gyerekeivel sem. Férjét különösen sajnáltam, hogy mindig menekült otthonról. Így aztán, nem csak felesége megtéréséért imádkoztam, hanem jóságos szerető szívért. Elsősorban a férje felé, akivel élt, mert végül is ő volt a leginkább a szenvedő fél és nem a család.
Az idén megműtötték, csípő protézist kapott de már előtte nehezen mozgott. Kértem Istent, használja ezt a betegséget lelke javára. Aztán amikor a műtét után hazajött, meglátogattuk többször is és elbeszélgettünk vele. Tudni kell, hogy előtte nyár óta nem beszélt velünk, bár szomszédok vagyunk. Aztán most szombaton így szólt: szeretne egy nagy születés napot rendezni a férje 88. születésnapjára, ha még megéri, mert súlyos beteg a szíve.
Az egész családot meghívja. Szeretné, ha elengednénk a haragot, ha megbocsájtanánk kölcsönösen egymásnak, mert azt mondja "kifelé megyünk mindnyájan és Isten előtt csak ez számít, a megbocsájtás és a szeretet".
Aztán elmondta,hogy az indította el benne ezt a folyamatot, hogy mi átmentünk és meglátogattuk. Isten elkezdte benne a munkát. Rengeteget változott. Sokszor hallom (kinn a kertben), mikor a férjével kedves beszél, míg ezelőtt ilyesmit nem lehetett hallani.
Nagyon hálás vagyok Istennek az ima meghallgatásért! De nem csak az én, hanem az édesanyja imáját is egyúttal meghallgatta.
Ami még csodálatos, hogy amikor beszélgettünk a meghívás alkalmával, elmesélte, hogy volt egy álma.
Nagyon sötét alagútban vagy árokban haladt, pontosan nem tudta kivenni a nagy sötétség miatt. Tapogatózva ment előre, semmit nem látott, csak jeges hideg és félelmetes volt minden. Egyszer messze a végén látott egy derengő fényt, ami lassan növekedett, ahogy nehezen és tapogatózva haladt előre.
Végül közel ért hozzá és meglátta az édesanyját (aki már régen meghalt).
Ekkor megkérdezte, van-e ott hely az ő számára is? Édesanyja mosolyogva bólogatott, de nem szólt semmit. Erre felébredt.
Gondolom, ez Isten irgalmának lehetősége, szeretetének ajándéka volt az ő számára.
Nagy ereje van imádságunknak és szeretetünknek, legyünk kitartóak benne, mely gyümölcsöket hoz!
Istené a dicsőség mindezért!
M.A.
