252. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)
253. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)
254. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)
255. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!
256. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!
257. A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ezalatt változunk és öregszünk. Halálunk – mint minden más földi élőlény esetében –, az élet természetes vége. A halál e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre. (ÚK 1007)
258. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs!
Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mély-emlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk! (H 22)
359. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)
260. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)
261. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)
262. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)
263. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.
264. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)
265. Csak egyszer halhatunk meg, ha ezt elhibázzuk, örökre elhibáztuk! (Liguori Szent Alfonz)
266. Aki hisz a reinkarnációban, az vallási kérdésekben tájékozatlan, butaságában elárulja és elutasítja Krisztus tanítását: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson!” (Kol 2,8)

74. A sátán gyakran a világosság angyalának tetteti magát (vö 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője, ha le nem leplezik, s meg nem futamítják, akadálytalanul végezheti aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint, az ördög megtalálható – látszólag ártatlan – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyogón a lét minden hasonló alakzatában, miközben az ember egyáltalán nem veszi észre. A sátán ügyesen elfordít és távol tart az Istentől. Végső soron mindegy, hogy ezt látszat jóval, vagy tragédiákkal teszi és éri el. Az emberek egyszerűen nem figyelnek rá és úgy esnek áldozatul, szegődnek a szolgálatába, hogy nem is értik mi történik velük és körülöttük. Nemegyszer jónak látszó ügyekben is sátáni akarat valósul meg. Hogyan lehetséges? Úgy, hogy ezek az emberek „modernségükben” szentségek nélkül élnek, vagy túlzottan önteltek s nem hallják meg lelkiismeretük benső figyelmeztetéseit!
75. Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (1Jn 4,1)
76. A sátáni végső harcnak tulajdonítható, hogy feltűnő mértékben és méretekben szaporodtak fel a hamis jelenések, üzenetek és a „végtelenített” lelki naplók! Marie Julie Jahenny, 19. szd-i misztikus így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (1882)
77. A Sátán hatalma véges, hisz' ő is csak teremtmény; jóllehet hatalmas, mert tiszta szellem. Tudása és tevékenységének lehetősége behatárolt! Bár a Sátán iszonyatos gyűlöletből tevékenykedik a világban, de Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Tevékenysége lehet súlyos, közvetlenül szellemi és közvetve fizikai természetű károkat is okozhat embernek és társadalomnak egyaránt, de e tevékenységét az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember s a világ történelmét erősen és szelíden kormányozza. Misztérium, hogy Isten miért engedi meg az ördög tevékenykedését, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). (vö Új Kat. 395) 

240. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)
241. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)
242. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!
243. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)
244. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)
245. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.
246. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!
247. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság, annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetélnek pedig árt!
248. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)
249. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve, kívánjuk szívünk megtisztulását.
250. 100 emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)
251. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!

68. A bűn nem hirtelen ölt társadalmi méreteket, hanem mindig valami alattomos „terv” szerint!
69. A bűn elhatalmasodásával, annak következményei is elhatalmasodnak s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből és társadalmi méreteket ölt! Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet! Erre figyelmeztet az apostol: „A bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15).
70. A bűn – ha nem szállnak vele szembe –, átlépheti az országhatárokat és az egész világon teret nyerhet, s következményei globális pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
71. Az okkultizmusból megtérni nagyobb csoda, mint Lázár feltámasztása volt. Ám, ez sem lehetséges másként, mint Jézus Krisztus rendkívüli kegyelme által!
72. A sátán célja nem csak evilági – mely csak „mellékes” öröme –, hanem végső célja, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba, mintegy szervezi saját „egyházát” és ehhez sajnos, megvannak a maga hús-vér 'apostolai' is! A lelkekért folytatott harc könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli. „Az első számú ellenség az ördög, minden kísértés szülőatyja. Tudatában vagyunk annak, hogy e sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik, terjesztve a zűrzavart és a megosztottságot” (VI. Pál pápa) – és ezt, nemzetek feletti titkos társaságok segítik! A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli. E törekvéssel szemben szüntelen harccal védekezhetünk.
73. A fentiek lényeges és sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig e kérdésben a tisztánlátás és felvilágosítás súlyos evangelizációs feladat!

227. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny! (Prohászka)
228. A bűnök valamennyi gonoszsága abban áll, ha azt akarjuk, amit Isten nem akar! (Liguori Szent Alfonz)
229. Helytelenül nevezzük a bocsánatos bűnt kis bűnnek; mert hogyan is lehetne bármely bűnünk kicsi, ha a végtelen fölségű Istent bántottuk meg vele?! (uo)
230. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (H 389)
231. Mi azonban vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Isten előtt; hogy vétettünk-e gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással Isten és az Anyaszentegyház parancsolatai ellen? Megbotránkoztattunk-e másokat rossz példával, vétettünk-e a szeretet vagy állapotbeli kötelességeink ellen? És ha valamit nem tudunk tisztázni magunkban, beszéljük ezt meg a gyóntató pappal, aki abban a helyzetben Istent képviseli!
232. Az ember, élete során sok testi-lelki veszélynek van kitéve. Ma még virulsz egészségben, de holnapra már ravatalon lehetsz! Ezért gyakran indítsd fel magadban a tökéletes bánatot, s mond el a 'gyónás utáni' bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt kerülöm. Amen.
233. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (Liguori Szent Alfonz)
234. Isten irgalma végtelen; – végtelen irgalmasságának tökéletes tanújele Jézus Krisztus – akinek irgalma nem határtalan! (uo)
235. A „szentek közössége” miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, s közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent eucharisztikus Áldozatot.(ÚK 1055)
236. Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, ha már minden el volna is veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket! (Fausztina Napló 1448)
237. Szent Fausztina révén kéri tőlünk Jézus: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Merülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek Tőlem valamit.” (uo 1320)
238. Az az idő, melyet nem Isten szolgálatára fordítunk, elveszett idő. (Liguori Szent Alfonz)
239. Az idő végtelen értékű kincs; hiszen bármely pillanatban a kegyelem és a dicsőség kincseit szerezhetjük meg vele. (uo)

Miért nem áldoztat a pápa?

64. Tudatában kell lenni annak, hogy az okkultizmus bármilyen formában való gyakorlása azt eredményezi, hogy az embert gonosz lelkek kezdik el irányítani, miáltal a 'szabadgondolkodás' tudata és gyalázatos gondolatok jelennek meg, az imádság és a szentségek elutasítása, a szomorúság, a depresszió, különféle kényszerek, öngyilkos és gyilkos vágy, ördögi késztetések, amelyek akár megszállottsággá is válhatnak. 

65. A gonosz lelkek ravaszak, mert természetfeletti intelligenciával rendelkeznek. Életünk jövőbeli eseményeibe és esélyeibe is van betekintésük, amelyről nekünk fogalmunk sincs, és ilyen szempontból előnyben vannak. A jó nevében előnyösnek mutatnak végzetes dolgokat. Éginek tűnő hamis üzeneteket terjeszthetnek övéikkel. Elferdítik az igazságot és hazugok. Mindent elkövetnek annak bizonyítására, hogy az ember valójában porban fetrengő féreg (ld a megszállottak riasztó viselkedését)! Ha jó szándékot látnak, zavart és elbizonytalanodást igyekszenek kelteni, s az embert folyamatosan próbálják becsapni azzal a fáradatlan céllal, hogy részben, vagy egészen a hatalmukba kerítsék, félelemben tartsák. Eredményesen védekezni, csak gyakorló szentségi élettel vagyunk képesek, melyeket éppen ezért kaptuk az Úrtól!

66. Pogány istenségek és állatövi képek, souvenir totemek, ezoterikus irodalmak lakásunkban való tartása, miként a ma divatos „atlantiszi gyűrű” viselése, a megrögzött tévézés és gonosz célú internetezés, súlyos károkat okoz személyiségünkben, a családunkban, de még szélesebb környezetünkben is! Fokozottan érvényesek ezek a „transzcendentális meditációval”, a Silva-tréninggel élőkre, a reiki medált viselőkre és a havy-metal rajongókra!

67. „A modern idők a sátán uralma alatt állnak, és ez még inkább így lesz a jövőben! (…) A pokollal való összeütközést az ember nem képes felvállalni, még a legokosabb ember is elbukik. Egyedül a Szeplőtelen Szűz kapott ígéretet Istentől arra, hogy legyőzi a sátánt!” – mondta Szent Maximilian Kolbe.

(A képen José Silva, az internetről)

207. Az „égbekiáltó bűnök”: 1. Szándékos gyilkosság (Ábel bűne). 2. Természetellenes testi bűn (Szodomaiak bűne). 3. A szegények, özvegyek és árvák nyomorgatása. 4. A szolgák és munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése.
208. A lelket két hajlam képes elsötétíteni: a jóra való restség és a rosszra való készség. (H 427)
209. A bűn olyan a szívben, mint terebélyes bálvány az oltáron. (Liguori Szent Alfonz)
210. Legyen bármely szentnél nagyobb az érdemed, egyetlen halálos bűnnel semmivé válhat! (uo)
211. Ó Jézusom, nem merném a bocsánatodat kérni, ha nem tudnám, csak azért adtad az életedet, hogy nekem megbocsáthass! (uo)
212. Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős, lelki alkatának a kialakulásáért! (Arisztotelész)
213. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen! (H 3)
214. A kínos tévedések négy fokozata: 1) Amikor kigondoljuk. 2) Amikor cselekménnyé váltjuk. 3) Amikor a felelősséget megpróbáljuk áthárítani. 4) Amikor legszívesebben meg nem történtté tennénk az egészet. (H 623)
215. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. (ÚK 1009)
216. Tökéletlen jóságunk a tökéletes jó után kiált. Tehetetlenségünk a Mindenhatót kívánja. Miként véges létünk a végtelenre, úgy emberségünk az isteni létre vágyakozik. (H 46)
217. Ha a kísértésekben mindig Isten segítségét kérnénk, sohase vétkeznénk. (Liguori Szent Alfonz)
218. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (uo)
219. Jézus szeretete nem elégedett meg azzal, hogy minden emberért emberré lett, szenvedett s meghalt. Szeretete módot talált arra is, hogy mindegyikünknek külön-külön egészen odaadja magát; ezért alapította a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. (uo)
220. Az Üdvözítő azért szenvedett annyit, mert utolsó leheletéig a mi bűneinket tartotta szem előtt! (uo)
221. Hogy megérthessük, milyen rossz a bűn, fel kellene fognunk, hogy kit bántottunk meg vele! (uo)
222. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!
223. A gyóntatónak hatalmat adott Isten a megbocsátásra, nem hétszer, de hetvenszer hétszer! (Don Bosco)
224. Az ember test és lélek! Bizony balga dolog, ha az egyiket untalan ápoljuk, miközben a másik mocskos!
225. Minél gyakrabban járulsz kellő előkészülettel és lelkülettel a Bűnbocsánat Szentségéhez, annál tisztább lesz a lelked, és annál nagyobb lesz esélyed az üdvösségre. Mert „boldogok akik megmossák ruháikat a Bárány vérében” (Jel 22,14). Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs! A kevélyek, sajnos így gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!”(?).
226. Pőrén születtél, pőrén távozol!

59. A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni. Egyedül a halálos bűn helyezi az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá. Legfőbb célja, hogy halálos bűnbe vigyen bennünket, amely Isten elveszítéséhez, örök kárhozathoz vezet. De igyekszik egyéb módokon is ártani; ott támad, ahol csak tud. A démoni zaklatás, ha nem ijedünk meg tőle, voltaképpen nem veszélyes. Az ijedezés és fantáziálás sokkal ártalmasabb.
60. Az ördög kihasználja az emberi ösztönöket, szemérmetlenségre és közönségességre késztet.
61. Sokan, önként kerülnek a gonosz rabságába. Különösen veszélyesek az energiaátadásos, bioenergetikusi és a paranormális gyógymódok, melyek által gonosz eredetű energiákkal kerülhetnek kapcsolatba. Csodálható-e, ha ma már szembesülünk az ijesztő ténnyel: megjelent az az embertípus, aki tudatosan el akar kárhozni, hogy urához a sátánhoz mehessen! Csak reméljük, hogy többségüknek fogalmuk sincs a Szeretet Istenéről a bűn és a kárhozat mibenlétéről, vagyis „nem tudják, hogy mit cselekszenek”! Ebből következően elengedhetetlen, hogy ne ismerjük az Evangélium tanítását és hogy fáradatlanul ne küzdjünk a sátáni törekvésekkel szemben, kérve Isten segítő kegyelmét! Mert „nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12).
62. Akad néhány ember, aki megzavar titeket és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. (Gal 1,7)
63. Egy keresztény kultúrájú embernek tudnia kéne, hogy a gonosz lélek minden bensőnkbe vezető utat ismer. Mégis sokan élnek a New Age propagálta keleti meditatív praktikákkal, a „tudattágítással”, a „gyógyító” reikicédulákkal (melyre nem tudni mi van írva!), az „energia-átadással”, „agykontrollal”, stb. Nos, eközben észre sem veszik, hogy hátat fordítanak Üdvözítőjüknek, s amikor tornyosulnak életükben, környezetükben a tragédiák, még ők kérdik vádlón: – Ilyenkor hol van az Isten? – holott azt kellene átgondolniuk, hogy hova keveredtek ők maguk, az Evangéliumhoz képest? 

198. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, eszközként szolgálva istenellenes művének építését. Ez a sátáni tevékenység tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig mindenütt. (vö. JÜ. 27)
199. A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
200. Szabados életed, valójában az ördögnek kínál szabad teret életed felett. (H 428)
201. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és meg kell vívnia a harcot nap mint nap. E harchoz ad erőt és biztos győzelmet a szentségi élet! (vö. JÜ.28)
202. A sátáni megszállottságban elkövetett tetteket, nem lehet a racionális tudomány logikájával értékelni, mivel nem evilági indíttatásokról, erőről és hatékonyságról van szó. A megszállott ember, annyiban felelős a tetteiért, amennyiben lelki irányultságával bűnös cselekedeteivel, óvatlanul, vagy számító szándékosságával megnyitotta magát (benső lelkületét) annak a személyes valóságnak, aki az ember megátalkodott ellensége, és aki ellen kifejezett küzdelemre szólít fel és figyelmeztet az Evangélium (Ef 4,27; 6,19). (Szerk.)
203. A sátán uralkodni akar az emberek felett és magának akarja lelküket megnyerni. Világuralomra tör a szervezetek és médiák felett, melyek az emberek életterét, „világát” képezik és meghatározzák. Kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden pillanatban, minden órában, a csábítás és megtévesztés minden eszközével; a tét pedig az örök élet boldogsága!
204. Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, „melyet /.../ nem ismert volna meg, ha nem vétkezik”. (ÚK 1018)
205. A bűn személyes cselekedet, de felelősséggel tartozunk a mások által elkövetett bűnökért is, amikor rossz példát adtunk, mutattunk: 1) közvetlenül és szándékosan; 2) parancsolva, dicsérve tanácsolva, vagy jóváhagyva; 3) palástolva vagy meg nem akadályozva (kötelesség mulasztás); 4) pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt (pártszavazatunkkal). (vö ÚK 1868)
206. A bűn, mindennek a megrontója!

55. A Magyar Kurírból: A CNA kérdésére, hogy hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét a társadalomban, Chaput érsek így válaszolt: „Amerikában az egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Az érsek a válást és a házasság újra definiálását is a Sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma a fenti problémákat kifogásolni anélkül, hogy szabadság és igazságellenesnek ne bélyegeznék az embert. Olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának."
56. Az ördöngösség jelei: a (nem tanult) nyelveken való beszéd, emberfeletti erő és titokzatos dolgok ismerete.
57. Olaszországban, nemrég egy fiatal lánynál sátánista „imakönyvet” találtak, mely utasításokat tartalmazott a sátánnak való önfelajánlásról, felsorolva az áldozati és öngyilkossági módozatok valamennyi módját. Sajnos, a fiatalkorú gyilkosok és öngyilkosságok száma valóban növekszik! Feketén-fehéren látni kell, hogy Isten az élet Ura, a sátán pedig a halálé. Szent Ágoston szerint, ha Isten féken nem tartaná a sátánt, valamennyiünket elpusztítana!
58. Sajnos, fiataljaink ma mindent megkapnak szüleiktől, csak a hitet nem! Ezért a destruktív és okkultista szekták terjedésének oka, épp az ifjúkori kíváncsiság és az elmaradt hittani alaptudás. Sajnos a média egyre fokozza a könnyelmű érdeklődést a mágikus és fantasztikus fikciók iránt, melyek lassan megmételyezik a lelküket, hamis vágyakat keltve bennük. Az erre való hajlamot, idejekorán előkészítik a mágikus „gyermekmesék”, az erkölcsromboló filmek, az ezoterikus olvasmányok és a szekták alattomos propagandái. (A képen: "gyermekjáték")

190. A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet. (Szent Ágoston)
191. A bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam, hanem a bűnnek van szerzője. Az Újszövetségi Szent-írás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: hogy az ember létét és történelmét, alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni. (JÜ. 26-27)
192. A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás pedig gyakori. Sajátos formája az egység megbontása, a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, mely a sátán kezében hatékony eszköz! (vö. JÜ.28)
193. A Szentírás figyelmünkbe ajánlja: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szt Péter apostol pedig így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1 Pét 5,8-9). Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek: „Ne adjatok helyet a sátánnak”, vagyis ne adjatok teret, működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. (vö. JÜ.27)
194. A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis kimutathatóan felismerhető: „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö. Jel 12,9b).
195. Ha az ördög nem képes bennünket rászedni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba! (H 557)
196. Sátán által inspirált személyek – megbízójuk irányítása mellett – kitartóan igyekeznek a gonoszság hatalmát megerősíteni, és az istenhitet a lelkekből kiírtani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, az igazságokat és a nemes emberi célokat. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, az indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. És ez az idők végéig fog tartani.
197. Önmagad ítéled el, ha vétkezel! (Liguori Szt. Alfonz)

(Folytatás)

Kérdés: De hát működik ez?
Amorth: Nincs különbség fekete és fehér mágia között. Amennyiben a mágia működik, az mindig az ördög műve, mert a sátánizmus az okkultizmushoz kötődik. Az efféle dolgokkal való foglalkozás, mindig nyitás az ördög felé. És nem is kell sokáig hívogatni. Egyes gyilkosságoknál világosan kimutatható a sátáni befolyásoltság, mégha a hatóságok igyekszenek is ezt elhallgatni.

Kérdés: Hogyan vezethet ennyire félre valakit a Sátán?
Amorth: Egyszerű módszerrel! A sikerre, a hatalomra és az érzékiségre, e három legnagyobb szenvedélyre épít a Sátán. Elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalásról van szó, amelyet át kell élni.
Kérdés: Hány ilyen esettel került kapcsolatba?
Amorth: Az első száz után abbahagytam a számolást.
Kérdés: Hogyan kerül valaki a Sátán hálójába?
Amorth: Sokféle oka lehet, ami miatt valaki az ördög általi szenvedés áldozatává válik. Van, amikor az illető javát szolgálja (ismerünk ilyeneket a szentek életéből), de előfordulhat a bűnben való makacsság miatt is vagy átok miatt, továbbá ha valaki odaígérte magát a Sátánnak vagy okkultizmussal foglalkozott.
Kérdés: Milyen megfigyelni egy exorcizmust?
Amorth: Emlékszem egy írástudatlan parasztra, aki az exorcizmus alatt folyékonyan angolul beszélt, úgyhogy tolmácsra volt szükségem. Vannak, akik emberfeletti erővel bírnak, mások a padló felett lebegnek, vagy nem lehet őket a széken megtartani. Azonban az ördög jelenlétéről csak bizonyos feltételek esetén beszélek.
Kérdés: Önnek soha nem ártott a Sátán?
Amorth: Amikor Poletti bíboros felkért, hogy legyek exorcista, magamat az Istenanya oltalmába ajánlottam, kértem, hogy rejtsen el a köpenyébe. Sajnos e felajánlást, nem sokan teszik azok közül, akik valami tisztséget elnyernek. A Sátán gyakran fenyegetett, azonban nem ártott. Nem csoda, ha a sátán a papságot és az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is. De hála Istennek, itt van a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ne lepjen meg senkit, hisz' az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Júdás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak rész sikereket ér el. A Sátán meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút.
(vö. a „30 Tage In Kirche und Welt” fi. 2001. júniusi sz.) 

181. Minden kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz. (Jk 1,14-15)
182. Aki megtagadja Istentől a szeretetét, az a „világ bűnének” közös állapotába esik, megfeneklik a pusztulásban és a gyűlölet eszközévé válhat. Minden bűn sérti Isten szeretetét, gyengíti a szeretetre való készséget és bűnrészessé válik a szeretet nélküli világ „fagyhalálában”. Bűn nem csak elkövetőjére vet árnyékot, de megsebzi az egész világ szeretetburkát is!
183. A pénz és jólét nem lehet legfőbb gondunk. Óvakodnunk kell a mohóságtól, kapzsiságtól és zsugoriságtól. Jobb a földön szűkölködni és a mennybe jutni, mint földi javakra vadászni és örökre elveszni. Krisztus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti és ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 19,6/19-21)
184. Múlik a véges idő. Jézust követve nekünk is „Atyánk dolgaiban kell lennünk” (Lk 2,49). Legyen számunkra örömforrás, hogy Isten gyermekei lehetünk és Őáltala, Ővele és Őérte élhetünk. Ez a tudat, leegyszerűsíthet mindent, s a dolgok csendesebbé, békésebbé, átszellemültté, természetfölöttivé és istenivé válnak.
185. A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; /.../ akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható... (vö ÚK 1863)
186. „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mt 12,32). Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki /.../ visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget, ez elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. (vö ÚK 1864)
187. A bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. Analóg értelemben „társadalmi bűnt” hoznak létre. (ÚK 1869)
188. Az első emberpár bűnével született meg az „áteredő bűn”, a szégyenérzet és az ösztön.
189. Isten akarata, hogy földi életünk próbaidő legyen, mert a mennyei dicsőséget nemcsak ajándéknak szánja, hanem győzelmi díjnak is. Ezért megengedi, hogy megkísértessünk, vétkezzünk és így üdvösségünket veszélyeztessük. (HK)

(Folytatás)

Amorth atya: Sajnos sok mindent, amit a mai kornak megfelelően csak át kellett volna fogalmazni, ehelyett teljesen átírták! Például ezt tükrözi, az új Áldások Könyve is. Átolvasva, minden olyan utalást, hogy az Úr megvéd az ördögtől, s angyaloknak parancsolt, hogy oltalmazzanak az ördögi támadástól, eltávolítottak belőle. Kihagyták a házak és iskolák megáldásának szövegeit is, pedig fontos ezek megáldása, oltalmazása. Sajnos, egyre kevesebb a Sátán elleni oltalom. Nincs eszköz, nincs ima. Jézus a Miatyánkban egy szabadító imára is tanított: „Szabadíts meg a gonosztól”, ám olaszra ezt tévesen fordították: „Szabadíts meg a gonoszságtól”.
Ez általánosságban beszél egy rosszról, melynek nem ismeri a forrását, pedig ez az a rossz, amelyről az Úr Jézus Krisztus tanított, konkrét személy, a Sátán.
54. Kérdés: Ön naponta harcol az ördöggel. Mi volt a Sátán legnagyobb sikere?
Amorth atya: Az, hogy elhitette, hogy nincsen. S ez csaknem sikerült is neki, még az Egyházon belül is! A klérus és a püspökök közül sokak nem hisznek többé az ördög létezésében, az exorcizmus erejében. Évszázadok óta a latin egyház – szemben az ortodox egyházzal és néhány protestáns felekezettel – csaknem feladta az exorcizmust. A “korszerű” gondolkodás már olyan mérvű, hogy egész egyházmegyék vannak, melyek exorcizmus ellenesek, és vannak egész nemzetek, ahol nincs egyetlen exorcista sem.
Kérdés: Mi a véleménye, a sátánizmus terjedéséről?
Amorth atya: Amikor csökken a hit, terjed a babona. Vagyis, aki elhagyja Istent, az megadja magát az okkultizmusnak. Az egykor katolikus Európából félelmetes méretekben tűnik el a hit, s ennek a következménye, hogy varázslók, kártyavetők, sátánista szekták élik virágkorukat. A sátánkultuszt pl. olyanok, mint Marilyn Manson, a sátánista rockon keresztül terjesztik. De a gyermekeket sem kímélik olyan filmekkel, melyek varázslásra és sátánizmusra tanítják őket. Közkedveltek a spiritiszta szeánszok, amelyeken halottakat idéznek, akár TV-n rádión, sőt telefonon is. Ennek jellemzője az automata írás. Az ember egyszerűen már maga válhat médiummá. A tanulók 37%-a legalább egyszer részt vett asztaltáncoltatáson. Az egyik iskolában, ahová előadni hívtak, elmondták a diákok, hogy hittanórán is csinálták, de a hitoktató nem talált benne kivetni valót. (folyt)

174. Az egyéni bűn mindig megakadályozza az emberi értelmet, még az egyértelmű igazságok felismerésében is! (H 519)
175. A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.
176. Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy lelkünk üdvössége kárát vallja. Küzdenünk kell a rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, óvakodva azoktól a dolgoktól, melyek elhangolhatják Krisztusba vetett hitünket és mások iránti tanúságunkat. Mondva van: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például önként lemondva valamiről, ami meg van engedve. Ha engedjük a szenvedélyeket úrrá lenni magunkon, az ördögnek nyitunk kaput a lélek felé. Önfegyelem és küzdés nélkül nincsen keresztény élet. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk az örök életre.
177. Isten szemében minden ember teste és léte drága. Ezért kell felebarátunk testét és életét nekünk is tisztelnünk, óvnunk és testi jólétét elősegítenünk. Különösen azoknak tartozunk segítséggel, akik szükséget látnak. Gyakorolnunk kell az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt adni az éhezőknek, italt a szomjúhozóknak, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket látogatni, a holtakat eltemetni. (ld: Mt 25,34-36) Krisztus e cselekedetek szerint fog megítélni minket az Utolsó Ítélet napján.
178. Azokat a napokat, melyekben nem nevettünk, életünk legrosszabb napjai közé számíthatjuk. A sötét gondolatok és a szomorúság nem Istentől valók, hanem az ördögtől! (Pie-Aymon Reggio)
179. A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától... (vö ÚK 1855)
180. Mivel a halálos bűn az élet elvét a szeretetet öli meg, /.../ a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében (szentgyónás) valósul meg. (vö ÚK 1856)

47. Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mt 15,21-23). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög. Aki a Sátán hálójába került, önmagának róhatja fel, hiszen a házát a gonosz szellemek számára söpörte ki és díszítette fel (Lk 11,25; Mt 12,44).
48. Végkövetkeztetés: Ha az ember elfordul Istentől és nem él a Szentségekkel, könnyen válik védtelenné, s a végeredmény a bűn lavina szerű elhatalmasodása!
49. A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Az ember nem csupán napi életét nehezíti bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s számítanunk kell az igazságos Isten beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet is (vö Jel 8-11) utal erre. Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, h. a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések így fogalmaz: Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg (Jel 16,10).
50. Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: „Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (5,18).
51. A szekták általában élesen szembefordulnak a történelmi egyházakkal, sőt gyakorta a társadalomnak is hátat fordítanak, és rendszerint ez eredményezi a közösségek, családok felbomlását, baráti kapcsolatok megszűnését. »A sátán ténykedésével foglalkozó tanulmányok nem hagyhatják figyelmen kívül működésének „szervezett” jellegét, azt, hogy a sátán az egész világon a szekták révén terjeszti gyilkos tervét. Sajnálatos meggyőződésünk, hogy a felsőbb kléruson belül is sokan kételkednek a sátán ilyen irányú (személyes és globális) ténykedésében« – írja a „30 Giorni” c. olasz folyóirat. Ebből idézzük a Don Gabriel Amorth exorcistával folytatott interjú részleteit. (folyt)
52. Interjú részlet a www.katolikustraditio.hu -ról. 1972 június 29-én, VI. Pál drámai figyelmeztetést hallatott. Az ember ősi ellenségéről beszélt, akinek Sátán a neve. Ő az Egyház ellensége. Az Egyház falainak repedésein keresztül behatolt a Sátán füstje – hangzott a felrázó megállapítás, mely még a katolikus világban is, meglepő, sőt visszatetsző volt.
53. 2001. 05. 15-én az Olasz Püspökkari Konferencia jóváhagyta az exorcizmus új rituáléját. Kérdés, mi van azzal a bizonyos füsttel, ami most már olyan helyiségekbe is behatolt, amelyeket védettnek hittünk. (folyt) 

157. Ha az emberiség szenvedéseiben mindig a Legméltóságosabb Oltáriszentségnél keresett volna vigaszt és menedéket, már rég nem lenne a világ ilyen szánalmas állapotban. (vö Liguori Szent Alfonz)
158. A tiszta szándéktól indíttatott cselekedet legbiztosabb jele, hogy nem nyugtalanít az kudarc. (uo)
159. A szentáldozásra készülő, bensőleg minél jobban szűküljön be a teremtmények számára és forrón kívánja, hogy szíve kitáruljon Isten szeretetének. (vö uo)
160. A lehetőség néha igen halkan kopogtat.
161. Sokak számára a keresztség abban áll, hogy valamikor beírták nevüket a kereszteltek anyakönyvébe.
162. Amit az anyagi táplálék jelent a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás lelki életünkben. Az Eu-charisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával. Megerősít a keresztségben kapott kegyelmi életben, erőt ad a jelen élet zarándokútján való küzdésre, és fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket a feltámadott Krisztussal, a mennyei Egyházzal. (vö Róm. Komp. 294)
163. Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint az irgalmas szeretet, és azért, hogy rejtettségében éjjel-nappal kegyelmeket osztogasson, tanújelét adva szeretetének. (Liguori Szent Alfonz)
164. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Így nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (uo)
165. Minél inkább részesedünk az Eucharisztia által Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. Ám a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a Bűnbocsánat Szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. (vö ÚK 1395)
166. Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.
167. A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes (akarati) beleegyezés kell... (vö ÚK 1859)
168. Minél nagyobb a kegyelem, melyet Istentől kaptunk, annál nagyobb hálátlanságunk, ha visszaéltünk vele.(uo)
169. Ne attól rettegj, hogy elesel, hanem attól hogy nem tudsz majd felkelni! Élj a szentségekkel! (H 355)
170. Nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)
171. Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük a jót. (Liguori Szent Alfonz)
172. A gőg megüli a lelket, romba dönti a szívek közti hidakat, és aláássa az üdvösség minden kötelékét.
173. A gőgös ember kérkedik a lázadásban fogant szabadságával. Az ily módon lopott szabadság azonban – melyet balgán saját magának tulajdonít –, idővel keserűvé válik számára és a rabságba vezeti.

(Folytatás)

43. Henry Newmann (1801-1890) az anglikánból katolizált későbbi bíboros így ír: Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények és rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel! Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö Szent István Társ. Bp. 1961. 358363. o)
44. Szent X. Piusz a XX. század első pápája is előre látta az eljövendő liberális hitlazulást, mely „a tévedések univerzális folyamataként” elősegíti „az Egyház hitének és fegyelmének általános meglazulását (…) Ez egy olyan méreg, mely ravaszan és titokzatosan lopakodik be az Egyház legbenső véredényébe.” Világosan figyelmeztet, hogy itt van az az idő, amikor a társadalom egyes rétegei megpróbálják majd gyökerestől kitépni és kiirtani „az ember és Isten közötti kapcsolat minden szálát”. (vö X. Pius pápa: Pascendi Dominici Gregis)
45. Részlet, II. János Pál pápa 1987. 05. 24-i beszédéből: „Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.”
46. Az Isten Fia azért jelent meg, hogy az Ördög műveit lerombolja” (1Jn 3,8).

Időszerű lenne a mai keresztény mártírok emléknapjának bevezetése

144. Semmi sem gátolhat abban, hogy szentek legyünk még a bűnelkövetés sem, ha azt bánva őszintén kívánjuk, hogy szentek legyünk. (Liguori Szent Alfonz)
145. Egyetlen mély gondolat az örökkévalóságra, sokszor elegendő ahhoz, hogy szentté tegyen valakit. (uo)
146. A szándék tisztasága abban áll, hogy mindazt amit cselekszünk, Istennek tetszően tesszük. (uo)
147. Morus Szent Tamás kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: „Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.”
148. „A bűn meg, ha elkövetik, halált szül.” (Jak 1,15)
149. Nagy Szent Leo pápa (+461), a római néphez intézett prédikációjában így beszélt: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)
150. Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. ÉIjünk józanul, igazként és istenfélelemmel ezen a világon. (Tit 2,11-12)
151. A gonosznak a megváltás szab határt! Isten maga jött a világba, hogy megszabadítsa az embert a rossztól, Jézus Krisztus önként vállalt áldozata által!
152. Vagy szentnek, vagy bűnösnek kell lenni, középút nincs! (Raoul Plus SJ)
153. Nem a születés által válunk kereszténnyé, hanem a keresztségben való újjászületés által. A keresztség, egy életen át tartó állandó megtérés és megújulás kezdete, melyet az isteni kegyelem, a Bűnbocsánat Szentsége által biztosít.
154. Tudatlanok voltunk, amikor megkereszteltek, vigyázzunk, nehogy azok is maradjunk! (Raoul Plus SJ)
155. A hívők, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: „Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal”. Ez elsősorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk, és az Eucharisztiára, ami által „valóságosan részesedünk az Úr testéből és fölemeltetünk a Vele és az egymással való kommunióra”. (ÚK 790)
156. A szentségek önmagukban is hatékonyak, de az ember hite nélkül nem érvényesül a kegyelmük.

41. Gloria Polo Ortiz, bogotai orvosnő „Akit villámcsapás ért” c. könyvében megrázó halál utáni élményeit írta le. Az abortuszról az alábbiakat írja: A legsúlyosabb bűn!
Minden alkalommal, amikor egy magzat ártatlan vére kifolyik, ez olyan, mintha hódoló tűzáldozatot mutatnának be a sátánnak, mely által hatalma egyre nő a Földön. A piciny gyermek lelke, mely egy érett, felnőtt lélek, kétségbeesetten kiált segítségért esedezve, de senki sem akarja meghallani! A fiatal életből kitörő kiáltás, megrázza az eget és a pokolban győzelmi ordítás tör ki, mint egy futballmeccsen, amikor gólt rúgnak. A pokol olyan, mint egy stadion, óriási belátható területen rengeteg démon és ördög van, akik diadalittasan ordítanak. Az abortusz, a gonosz lelkek meghívója! Feltörődnek az eddig lepecsételt kapuk, melyeket Isten helyezett el a mi oltalmunkra s ezáltal egyre több démon jön fel a mélységekből, s mint a lárvák, úgy borítják el az egész Földet, hogy mindenkit a bűn rabjává tegyenek. Magunk is látjuk, mennyire terjed a gonoszság, a sátánizmus. Teret adunk a sátánnak életünk felett, és nyomában prostitúció, eltévelyedett szexualitás, sátánizmus, ateizmus, hazugságra alapuló politika, háborúk, öngyilkosság, érzéketlenség, megmagyarázhatatlan okokból elkövetett gyilkosságok, járványok, természeti csapások s egyéb bajok jelentkeznek, amiket naponta tapasztalhatunk. Íme, gyerekek százezreinek napi legyilkolása, a pokol valóságos diadalát jelenti, kiszabadult a démonok, köztünk való látványos garázdálkodását!
A temérdek gonoszságtól, nap mint nap rosszabb lesz a Föld, s ez mind a pokol munkálkodásának eredménye.
És mi csodálkozunk a legjobban, holott mi magunk műveljük a halál kultúráját! Észre sem vesszük, hogy közben teljesen elveszítjük a bűnre való érzékünket, és Isten hibáztatjuk a csapásokért, hogy „miért engedi meg mindezt?” Holott mélységes bűnbánatot kellene tartanunk és élni az Egyház védelmező Szentségeivel!
42. Az ördög hazug és a hazugság atyja! (Jn 8,44) (folyt)

Egyre több a keresztény mártír

(Folytatás)

Azt sugalljuk, hogy nektek elveitek vannak, akarjatok jól élni, bármi módon! Keressétek tehát az élvezeteket! Ó, de mennyire nehezebb a helyzetünk a Mária-tisztelőkkel. Meg kell győznünk őket, hogy az „Ő” közbenjárása teljesen szükségtelen, az állandó rózsafüzérima pedig végképp üres „bogyózgatás”! Értelmes emberként jobb, ha más imát keresel vagy dolgozol a családodért! Ti meg mindentől bedőltök, erőtlen senkik vagytok! Ó, de megmondanám rólatok a véleményemet! Fel se fogjátok, hogy milyen könnyen megteszitek az első lépést saját romlástokra! Pláne, ha hajlandók vagytok ezért-azért levenni magatokról a skapulárét, vagy a csodásérmet!
Mi a leginkább vagyunk tisztában ezek és a rózsafüzér hatalmas értékével! Legádázabban a Mária Kongregációk és a Rózsafüzér Társulatok szétbomlasztására törekszünk, mert ezek sokak üdvösségére vannak! Alig várjuk, hogy kinyögjétek végre: 'ma nem érek rá'! Ez a beszéd! Nektek gyenge semmiknek az egységben lenne az erőtök, mert akkor Ők is veletek vannak! Ők! Mindig csak Ők! Igyekszünk az egyházi ünnepek meghittségét megtörni a vásárlás, a tétlenség és a zabálás napjaivá tetetni az emberekkel.
Állandó mesterkedésünk eredményeként, sok pap lassan megfeledkezik, hogy mekkora hatalmat is kapott a papszenteléssel… Inkább pozícióhajhászással és az anyagiakkal foglalkoznak, ezért sok pásztort inkább hozzá segítünk ehhez, hogy szabadabban működhessünk a nyájban! Arról is megfeledkeznek, hogy mekkora áldásos erőt csatolhatnak a megszentelt tárgyakhoz. Mi azt sugalljuk, hogy a szentelményeknek semmi hatása nincs ránk, pedig számunkra ezek egytőlegyig iszonytatók s taszítóak.
Papjaitokra azért zúdítunk annyi fölösleges gondot, hogy ne tudjanak felkészülni a szentbeszédekre, így csekély értékkel és lélekkel beszélnek. Egyetlen szót sem ejtenek a 'Királynőről', akitől a legjobban félünk! Szövegeik mentesek minden misztikumtól, s minket se említenek meg, pedig ott várakozunk az ajtóban. Inkább valami statisztikára, vagy száraz filozófiára hasonlítanak beszédeik, melyek a hívek nem köti le, képtelenek figyelni, csak bosszankodnak. Ó mennyi lelket szalasztanak el az ilyen szónokok. De mi nem! De mi nem!...

Nemrég tette közzé az európai keresztényellenességről szóló jelentését a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontja (OIDCE). Erről kérdeztük Gudrun Veronika Kugler nemzetközi jogászt, a jelentés szerkesztőjét, aki arra figyelmeztet: a tolerancia szószólói intoleránssá váltak. (Ebből a cikkből idézünk!)

     Sokan talán meglepőnek tartják, hogy a keresztényeket diszkriminálni lehet Európában.
     Eddig működésünk kezdete óta 620 esetet gyűjtöttünk össze, ebből már kirajzolódik a látható probléma. 2009-ben a gyűlölet-bűncselekmények 29 százaléka vallási meggyőződés ellen irányult. Skóciában a skót kormány 2011. novemberi felmérése alapján a vallási erőszak 95 százaléka a keresztények ellen irányult, Franciaországban ugyanez a szám 84 százalék.
     Akad probléma a lelkiismereti szabadság elismerésével is a jelentés alapján. Nagy probléma néhány szakmában a keresztény elvek szerint élni, főleg ha orvos, nővér, gyógyszerész vagy – orvostanhallgatóként egyes országokban nem utasíthatod el, hogy asszisztálj abortuszműtéten. A gyógyszerésznek is kötelező például esemény utáni tablettát árulnia, az abortusz elutasító orvosoknak pedig kötelességük tájékoztatni a beavatkozásra jelentkezőket arról, hogy mely kollégák vállalnak abortuszt. Mindez a lelkiismereti szabadság elleni támadás. Hollandiában és az Egyesült Királyságban köteles vagy közszolgaként összeadni az azonos nemű párokat: nem mondhatod azt sem, hogy másik kollégád fogja őket összeadni, mert neked kell. Ez diszkrimináció. Mindez ráadásul oda vezethet, hogy egyes szakmákból teljesen kiszorulnak a keresztények. Számos esetről beszámolnak, amikor abortuszellenes, életpárti tüntetést tiltottak be vagy akadályoztak azzal az érveléssel, hogy az sért másokat. 
Ez sokfelé megesik, főleg Franciaországban, de Ausztriában is. Ha imádkozni kezdesz egy abortuszklinika előtt, lehet, hogy elvisznek és akár le is csuknak. Érdekes, hogy akik fellépnek a szólásszabadságért, más ügyben befognák a keresztények száját. Ha nem lehet kritizálni a homoszexualitást, minthogy az ellenkezik a keresztény tanítással, mert ez „homofóbia”, azzal nem az lenne egyenértékű, ha mondjuk a vallási tanításokat sem lehetne kritizálni, például krisztofóbia címén?

     Akik toleranciáról beszélnek, intoleránssá váltak. Néhány kis csoport, a radikális szekularisták, a radikális feministák és a radikális homoszexuális (és LMBT) csoportok erőltetik azokat a törvényeket, amelyek elhallgattatnák a keresztényeket. De nem csak a keresztényellenes törvényhozás, hanem a társadalmi kiszorítás mögött is ők állnak: ők akarják nevetségessé tenni a keresztényeket és ők terjesztenek negatív sztereotípiákat a keresztényekről. A legtöbb keresztényellenes incidens velük hozható kapcsolatba. Forrás 

Most akkor mi van? Kiknek van fóbiája kik ellenében? Egyet leszögezhetünk: ahol Istent kizárják a közéletből, ott óhatatlanul istentelenség lesz! 

     A Tavoliere régió püspökei nemrégiben járultak Ferenc pápa elé szokásos ad limina látogatásukra. Egyikük [Luigi Martella, Molfetta püspöke] hazatértekor beszámolt egy izgalmas momentumról, mely fényt derít Ferenc pápa hozzáállására, illetve hogy mire számíthatnak azok, akik az ő pápaságában látják elérkezettnek az időt a hagyományos mise megtámadására. Az estről az Il Foglio olasz napilap közölt cikket [2013. május 28-án], „A régi misét ne piszkáljátok — a jezsuita pápa szavai mindenkit megleptek” címmel. Forrás 

MAGYAR KURÍR: Nem törli el Ferenc pápa a Summorum Pontificumot
2013. 05. 30.
Nem kíván Ferenc pápa akadályt gördíteni a régi rítusú mise, elődje által liberalizált bemutatása elé – derült ki olasz püspökök egy csoportjának ad limina látogatásán.
(...)
A régi rítusú mise bemutatásának lehetőségét még XVI. Benedek pápa liberalizálta 2007-es Summorum Pontificum motu propriojával, amelyben eltörölte a püspöki engedély szükségességét. Így bármely pap bemutathat püspöki engedély nélkül tridenti misét az 1962-es misekönyv szerint, ha erre hívek egy csoportja (vagy ő maga) igényt tart. Benedek pápa intézkedése kapcsán mind a püspököktől, mind a papoktól nagyvonalúságot kért a régi rítus és az ahhoz kötődő csoportok irányába.
A kontinuitás hermeneutikája blog az eset kapcsán hozzáteszi: az Egyháznak sokkal nagyobb problémái is vannak, ezért nem kellene rossz szemmel nézni, hogy egyes csoportok élnek a lehetőséggel, és a régi rítus szerint bemutatott szentmiséket látogatják. A blog bejegyzésének magyar fordítását a (fentebb hivatkozott) CLSMA blogján olvashatják. (Magyar Kurír) 

36. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!
37. A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnös rosszakarata és ezek, ördögien egymásra épített következményeinek!
38. A kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül –, nehéz kivédeni a gonosz cselvetéseit!
39. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!
40. A Benediktus Bote c. svájci bencés folyóirat 1954. október 1-i számában olvasható a neves ördögűző – Isten szolgája P. Wolf esete –, aki egy Maria Finterberger nevű (ördögtől megszállott) lányon keresztül, nyilatkozatra kényszerítette a gonosz lelket. Az esetet hitelét 17 aláírás igazolja, köztük két papé is. Az ördög beismerése kivonatosan: – Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mily könnyen tudjuk uralni a sorsukat, ha nem védik le magukat a szilárd hittel, a szentségekkel és szentelményekkel! Mi egyre csak azt sugalljuk, hogy lehetőségeink korlátozottak, mivel le vagyunk láncolva.
Ez nagy tévedés! Annyiban valóban le vagyunk láncolva, hogy ne tudjuk kiőrjöngeni magunkat az embereken úgy, mint ezt megtettük Jézuson! De nem vagyunk annyira kötöttek, hogy ne tudnánk az embereket testileg-lelkileg kísérteni, gyötörni és tönkretenni. S, hogy ezeket miért engedi meg a Felettünk való? Jó, hogy nem tudjátok! De jaj, meg kell mondanom! Enélkül sokaknak semmi érdeme nem lenne az üdvösségre, mert önszántukból nem hajlandók megragadni semmi szenvedést, hogy megdicsőítsék Istent! A legborzalmasabb számunkra az, ha a betegséget, megpróbáltatásokat, szenvedéseket és kísértéseket felajánlják Istennek engesztelésül a saját, vagy mások bűneiért! Nem is mondom tovább! Szörnyű! Szörnyű kudarc! Fogalmatok sincs, hogy mily együgyűek vagytok, ti mind! Bebeszéljük nektek, hogy amit az ember ésszel fel nem fog, azt nem is kell elhinnie. Erre sokan úgy reagáltok, hogy megkérdőjelezitek a Kinyilatkoztatást és saját ész-elméleteket kezdtek gyártani, ami sokszor egy még komplikáltabb 'vallás'. Ezek után már nem is oly nehéz elhitetni veletek, hogy nincs Isten. Halott! Az egész csak a papok találmánya! (folyt)

Ferenc pápa francia nyelvű üzenetben köszöntötte Áder Jánost

Hogyan állítja a sajtó szembe Ferenc pápát és XVI. Benedeket?

30. A démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél – még halálosaknál is –, pusztán exorcizálással gyógyulást lehet elérni. Sajnos sok tudós a demonopátiás eseteket, 'tudományoskodón' paranormálisnak nevezi. Irreális viszont, hogy mindent természettudományosan igyekeznek megmagyarázni és minden jelenséget természetes okokra akarjanak visszavezetni. Kevés az a kutató, aki hisz az intelligens, testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében és aki e lényeket bizonyos jelenségek létező okozójaként elfogadja.
31. Fontos tudni, hogy a gonosz, a fájdalom, a halál, a pokol (vagyis az örök kárhozat) nem része a teremtés isteni művének! Az exorcista P. Candido egy napon az ördögűzés vége felé a tisztátalan lélekhez fordult és gunyorosan mondta neki: Takarodj innen, hiszen Isten jól fűtött lakást készített neked! Erre a démon ezt válaszolta: Semmit sem tudsz, mert nem Ő, hanem mi készítettük a poklot. Ő még csak nem is gondolt rá!
32. Hallhatjuk, hogy más vallások is kiűznek démonokat és gyógyítanak a szellemek erejével. Ám, ezen gyógyulások csak látványosak, de nem teljesek és főleg nem véglegesek! Ha pl. meggyógyul a lába, akkor a keze kezd fájni. Ha a keze gyógyul meg, esetleg gyomorfájás vesz majd erőt rajta stb. Nem beszélve, hogy a testi gyógyulás mellett nem következik be a lélek gyógyulása is!
33. A házasságon kívüli szexuális aktusnak kettős ártalma van. Az egyik a bujaság súlyos bűne, a másik, hogy a szentségtelen szexusban „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6) a megszállottságban is!
34. Amikor Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt, így figyelmeztette a népet: Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: 'Visszamegyek ahonnét kijöttem'. Odamegy és kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat és bevonulnak a házba s ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt (Lk 11,24-26).
35. Jézus azért hagyta ránk a Szentségeket, hogy segítségükkel természetfeletti módon védekezhessünk a természetfeletti ellenséggel szemben!

Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

    Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. (Az ereklye őrzésére Szent László megalapította a benedek-rendi szentjobbi (berettyói) apátságot.)
     István király törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt a pogány szokásokat, amiként az egyetemes hittől különböző, keresztény hitelemeket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!

     István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot (de bármilyen emberi közösséget is) egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nem csak a magyarság felé vagy számára volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaesélyesek kiválasztására is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a (Magyar) Szentkorona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. Szent X. Piusz emléknapja az Általános Római Naptár szerint (egyébként) augusztus 21.
     Érdekesség (és nagy titok), hogy első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
     A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!

26. A megszállottság kezdeti megnyilvánulása, a hitbeli kifogások keresése és valamiféle 'felvilágosultság' tudat következtében, az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség, örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban és a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják. Mindazáltal, a látványos ördögi megszállottságok ma már ritkábbak.
27. Ennek okai:
a) Az Üdvözítő fellépése a történelem nagy fordulópontja lett ebben a kérdésben is.
b) Ha a gonosz lelkek még ma is olyan szembetűnően és gyakran jelentkeznének, mint hajdan, akkor a racionalista liberalizmust – saját országuk fő támaszát –, maguk döntenék meg, amennyiben (kvázi) hitbizonyságok lennének.
c) Manapság az orvostudomány egyszerűen betegségnek minősít olyan jelenségeket, amelyeket hajdan még ördöngösségnek tartottak.
d) A tapasztalat azt mutatja, hogy a sátán és csatlósai sokkal ravaszabbul és alattomosabban hajtják uralmuk alá a lelkeket. Egyfelől a materializmust, a liberalizmust, okkultizmust és hamis „égi” üzeneteket propagáló médiadömpinggel, másfelől a túlfűtött szexualitás és más szenvedélybetegségek által!
28. Általánosságban azonban óvatosnak kell lenni: „Konkrét esetek megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gonosz angyalok közvetlen jelenléte és tevékenysége rendkívüli; következésképp ritka. Tehát nem szabad könnyen s mindenütt feltételezni, hanem bizonyítani kell. Ezért az ördögi, gyanús esetben is természeti hatóokra kell gondolni, amíg az ellenkezőjére nincsen súlyos ok” (vö Schütz Dogm. I. 50.§ 4.).
29. Korunk szerzői, köztük sajnos katolikus teológusok is a Sátán és a többi bukott angyal valós befolyásának kisebbítésére törekszenek (ha épp nem tagadják puszta létezésüket is)! Sokuk az elmúlt, sötét korok babonájának tartja, pedig a sátánról tudomást sem vevő krisztológia bizony sántít és mit sem ért meg a megváltásból. Ez a beállítottság a gonosz munkáját nagyban elősegíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitásokról informálni és ellenük fellépni. Habár a mentális eltorzulások látványosak, a tudomány csak keveset tud tenni a rehabilitációra, jóllehet ezt nem vallja be! Pedig, a diabolikus hatás felelősséggel való megállapítása, korántsem lehetetlen azok számára, akik ismerik a tüneteket. 

Az indonéz egyház védelmet kér

21. A sátán általános módszerei: a kísértés, ördögi zaklatás, a támadás, a megkötözöttség (szenvedélyek) és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és nap mint nap személyesen harcolnia kell ellene, akár önmagát is áldozatul adva a jó ügyéért. (vö Róm 12,1)
22. A kísértés mibenlétét ismerjük, hiszen a bűnre való késztetés állandó kísérője életünknek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Legegyszerűbb formája a békétlenség keltése. A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44).
23. Nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára. Ezért nem kell ott ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábító negatív hatásról van szó. Az ördögi eredetű kísértés ui. ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. Az ördögi kísértés mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás.
24. Az ördögi kísértést általában nem lehet egzakt módon megkülönböztetni a természetes eredetűtől, de általánosan lehet ismérveket adni: Ha a hit területén jelentkezik egy kétely, az általában nem ördögi eredetű. Ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, vagy valaki nagy vehemenciával jobban hallgat a bizonytalan forrású „égi üzenetekre”, mint az evangéliumra, majdnem mindig a Sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés legtöbbször természetes; azonban ha valaki arra érez kísértést, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza, amiért ez korlátozza ösztöneit, szerelmi vágyait, akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és gyilkos természetellenes testi vágyakkal, a rontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig az ördög áll, várva a számára kedvező alkalmat. A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a keresztség.
25. A megkötözöttség (lényegében különféle mérvű részleges megszállottság) tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett, a mérhetetlen hatalom és pénzvágy megszállottai is! 

16. Fontos tehát ráébredni (és ráébreszteni), hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1), „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b). A bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát: a család-, haza- és egyházhűségét.
17. Figyelmet kell szentelnünk az Efezusi levél 4,27-nek, mert egyes fordítások eltérő módon közlik. Helyesen így szól: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). (Míg egyeseknél a „helyet” szót találjuk, addig másokban mindkét kifejezést mellőzve a „ne engedjetek a sátánnak” fordítást használják.) Bizony más „engedni” és más dolog „helyet adni”, s egészen más „teret engedni”! Ez utóbbi a parttalan lehetőséget is magában hordozza, és erről van szó: ne adjunk működési terepet életünkben, családunkban, a társadalomban s a világban. A Szentírás tanítása, hogy erősen ellen kell állni az ördögnek, minden cselvetésének (vö 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítanunk (vö Ef 6,12). Az egész világ a gonosz hatalma alatt áll (1Jn 5,19).
18. A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnök – pl. a felelőtlen választási szavazatokkal –, azt megengedik neki.
19. Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet. Ebből fakadóan az emberi akaratok és a sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésre alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig.
20. A felvilágosítás és az evangelizálás nem csak egyéni, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát. 

Dél-Afrika: rasszista gyilkosságokra szólít fel a kormányzó párt egy tagja

     A holland eredetű afrikaans nyelvet beszélő búrok az egykori apartheid-rendszert jóval nagyobb hévvel támogatták az angolul beszélő fehéreknél. Most – az ottani demokrácia részeként – őket akarják kiírtani, immár rendszer szinten. A dél-afrikaiak alja, eddig is naponta ölt vagy erőszakolt meg fehéreket, de most a többségében földművelő búr lakosság különösen veszélyben van.

     Az új szlogent tele torokkal kiáltozta a Litvániából bevándorolt zsidó származású Joe Slovo, aki hosszú időn át a Dél-Afrikai Kommunista Párt vezetője és fő ideológusa volt, ma pedig az ANC egyik vezetője.
Az élesen rasszista tömeggyilkosságra buzdítás, visszhang nélkül maradt abban a világsajtóban, amelyről ugyanakkor tudjuk, miként reagálna, ha ennek a töredéke hangzana el, mondjuk hazánkban – nem egy kormánytag –, de akár egy egyszerű járókelő részéről is! ( Forrás nyomán. )
Most akkor mi van? Emberi jogok vagy kiváltságos jogú emberek? (Csodálkozás: DE ENNYIRE?)

Ferenc pápa számára is fontos az iszlámmal folytatott párbeszéd

11. A Szentírás már az első lapokon beszámol a bűn megjelenéséről és következményeiről, mely disszonanciát keltett a teremtés rendjében. Nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, így az ember kapcsolatrendszerében is. Ez tapasztalható lépten-nyomon máig is az ember-ember, az ember és anyagi világ, az ember és Isten között, így tehát az élet minden területén. A teremtmények persze szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö Ter 3,16-20), és még a természet is sóvárogva várja a végső szabadulást (vö Róm 8,19-22).
12. A Szentírás tanítása, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája és nem is az ember lényegéből fakadó hajlam. Bűnre hajló természetünk ugyanis; a bűn szerzője által „szerzett” örökségünk! Az Újszövetség különböző formában ugyan, de közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét. Így Jézus Krisztus igehirdetéséből és a teljes kinyilatkoztatásból világosan kitűnik, hogy az ember történelmét s öröklétét alapjaiban fenyegető, személyiséggel bíró, ártó tényezőről van szó, aki „kezdettől fogva gyilkos, nincs benne igazság, a hazugság atyja” (vö Jn 8,44).
13. Jóllehet a bukott angyalok Krisztus által legyőzetve végleg el vannak ítélve, de a végítéletig még nincsenek teljesen a kárhozat helyére, a pokolra zárva. Így tehát bejárják a földet és Isten időleges engedelméből sokféleképp beavatkoznak a világ folyásába és az emberi sorsokba. Az embernek nem szabad hiszékenykednie, óvatosan kell munkálkodnia: tehát eszmét, vallást, pártot vagy embert körültekintően szabad követnie!
14. Határozottan figyelmeztet a Szentírás is, hogy „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni vagy akár hamis üzeneteket is sugall, sőt ez a félrevezetése igen hatékony. Gőgje és vehemenciája határt nem ismer, még Jézust is megkísérti (ld Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra is képes (vö 2Tessz 2,9). „A sátán képes nagy és megtévesztő jeleket végbevinni” (Jel 13,13). Tehát józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben (1Pét 5,89).
15. Az UFÓ jelenségek, az egyes varázsmesteri mutatványok és az éginek tűnő hamis üzenetek, mind a megtévesztő szellem, az ördögi tevékenység manipulációi! 

Megfenyegették a kopt pátriárkát Egyiptomban

6. A sátán szó ellenfelet jelent, mely személyre és nem személytelen erőre vagy hatalomra vonatkozik. Ő a „tagadás ősi szelleme”, akit Lucifernek, fényhordozónak is neveznek. Nem önhatalmúlag mesterkedik, hanem Isten (időleges) engedélyével! Szembenállása Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye az Isten elleni lázadásban (vö Új Kat. 414), vagyis Istent majmolva, népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba.
7. A Sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán hatalma azonban nem végtelen, hiszen a sátán is csak teremtmény! Hatalmas mert tiszta szellem, de Isten országának épülését nem képes megakadályozni. Gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten országa ellen. Tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz az embernek és társadalomnak. E tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). (vö uo. 395)
8. „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,6-11)
9. A Biblia ördögökről szóló egyik-másik elbeszélése ha mutat is némi párhuzamot a pogány népi hiedelmek és mesék ártó szellemeivel, démonaival, koboldokkal, kísértetekkel, a rokonság csak külsőleges! A Bibliában a gonosz lelkek hatalmát nem varázsigék vagy varázspraktikák törik meg, hanem az Isten, Jézus vagy az Ő megbízottainak parancsa hatálytalanítja! A Szentírás tanítása, hogy az ember nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a démoni erőknek, a sátántól való megszállottságnak. Aki ugyanis Isten akarata szerint él, azt a sátánnál végtelenül hatalmasabb Isten képes megszabadítani. Jézus ördögűzései, az apostolok története és kijelentései szintén ezt példázzák: Krisztus és a Belé vetett hit (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pt 5,8 stb) visszaveri a gonosz lélek minden támadását, bármily erősnek gondolja az magát, és bármennyire fel van fegyverkezve (Lk 11,21-22 párh). (ld Előd Dogmatika)
10. Mivel bukott természettel és az áteredő bűntől szeplősítve születünk, rászorulunk a Szent Keresztségbeni újjászületésre, hogy kiszabaduljunk a sötétség hatalmából és védettek lehessünk ezekkel szemben (a kegyelmi állapotban), s bemehessünk Isten országába, ahová minden ember meghívást kap. (vö Új Kat. 1250) 

     Boldog II. János Pál pápa, a pápaság történetében egy olyan rendkívüli szent, amilyennel eddig talán nem találkoztunk a pápák sorai között.
     Ő az Egység pápája, a kiengesztelődést hirdető pápa –, de nemcsak ennyi. Segítő szent. Olyan, akihez érdemes fordulni, akinek közbenjárása az Úr megkönyörül rajtunk.
     Nem fedhetem fel annak nevét, akivel csoda történt – így Boglárkának fogom hívni.
II. János Pál halálát követően elzarándokoltunk Rómába, az ő sírjához is. Közvetlen rokonunk Boglárka is velünk jött. Mint fiatal lány, nem igen rajongott egyetlen szentért sem, neki csak Jézus volt fontos abban az időben. Viszont, tisztelte a pápát és tiszteletből eljött a sírjához.
Odaérkezve II. János Pál sírja elé, meglepve láttam, hogy egyszerre csak mélyen meghajolt, majdnem a földig és váratlanul nagyon elkezdett sírni. Úgy zokogott, hogy félre kellett állni és őt vigasztalni. Kérdésünkre nehezen bár, de elmondta, hogy hirtelen úgy érezte, hogy valaki a fejére teszi a kezét és mint valami tűz, melegség járja át egész testét, amitől annyira megrendült, hogy sírva kellett fakadjon.
Attól fogva nemcsak tisztelte őt, hanem szerette.
     Mint sok fiatal életében, Boglárka életében is csalódások követték egymást. Nem volt munkája, hiába diplomázott, barátjában, udvarlójában nagyot csalódott.
    Úgy éreztem, segítenem kell neki. Elkezdtem egy kilencedet szeretett pápánkhoz, hogy kapjon végre munkát. A kilenced után Boglárka álmot látott: II. János Pál jelent meg neki hófehérben, én a háttérben látszottam. A pápa odanyújtotta neki a kezét, megfogta, majd tenyerét többször erősen megsimította.
Ezt követően talán egy héten belül Boglárka váratlanul álláshoz jutott, majd egy évnyi sikertelen próbálkozás után!
Tudtam, hogy fontos lenne a csalódást követően megtalálnia a párját is, ezért újabb kilencedet kezdtem el II. János Pálhoz.
     A kilenced után nemsokára Boglárka ismét álmot látott – hozzáteszem, nem álmodó alkat.
Ismét megjelent neki II. János Pál, s az álomképben én épp Ővele beszélgettem, de aztán félrevonultam.
A Szentatya odalépett Boglárkához és megölelte őt. Rövid hetek után, Boglárka életébe megérkezett az igazi.
Ma már boldog feleség.
Köszönjük Neked drága Szentatya! Te a Szűzanya kedvence és fia, segíts minden hozzád fordulón!
S nagyon várjuk szentté avatásodat, melyre úgy néz ki, jövő év áprilisában kerül sor, Irgalmasság vasárnapján!

Horváth Mária

A bűn szerzője

1. Ős-szüleink engedetlensége mögött egy istenellenes kísértő áll, aki irigységből csábította őket a halálba. A Szentírás és az Egyház hagyománya ebben a lényben bukott angyalt lát, akit Sátánnak vagy ördögnek nevez. Az Egyház tanítja, hogy kezdetben a sátán is Istentől teremtett jó angyal volt de sokadmagával önmaguktól rosszak lettek. (vö Katekizmus 391)
2. Még füzetkénk elején válaszolni próbálunk arra a felmerülő kérdésre, hogy Isten miért engedte meg Ős-szüleink megkísértését, vagyis az Ővele való szembefordulást? E nagy titokra, 3 magyarázat lehetséges:
a) Isten teremtői nagylelkűségének ajándéka – a szabad akarat –, önmagában hordozza az ellene mondás lehetőségét is.
b) Isten szabadságra teremtette az angyalokat és az embert. A szabad döntési lehetőség egyben próba, melynek érdeme, ill. eredménye lehet az örök élet.
c) Isten, csak azért engedte elesni az embert, mert örök időktől fogva gondoskodott, hogy megváltást készítő örök irgalmának ölébe essen. Aki tehát saját hibáján kívül Ádám bűnének részese lett, az az új Ádám, Jézus Krisztus megváltásának részes lehet.
3. „Isten a halált nem alkotta és nem leli örömét az élők pusztulásában (...). A Sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál.” (Bölcs 1,13; 2,24) (Új Kat. 413)
4. Az angyalok tiszta szellemek. A szabad választásuk és nem az isteni irgalmasság hiánya az oka, hogy a bukott angyalok lázadása megbocsáthatatlan. Számukra nem létezik bűnbánat, miként az emberek számára sem létezik (bűnbánat) a halál után. (vö uo. 393)
5. A Szentírás bizonyítja annak ártó befolyását, akit Jézus „kezdettől fogva gyilkosnak nevez” (Jn 8,44), s aki még azt is megkísérelte, hogy Jézust eltérítse Atyjától kapott küldetésétől. „Isten Fia azért jelent meg, hogy az Ördög műveit lerombolja” (1Jn 3,8). (vö uo. 394) 

Eszméletlenre vertek egy árvákat gyámolító katolikus papot Vietnámban

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

     Bár Egyházunk kifejezett ajánlása, hogy sok jó művet olvassunk tapasztalt szerzőktől, a démonológia kérdéseire az ördög mesterkedéseire figyelmeztető, hiteles könyvekre alig akadhat az érdeklődő. A legjobb esetben csak művek sokaságából elégítheti ki kíváncsiságát, kaphat tanácsolt védelmet. Igyekeztünk tehát egyetlen füzetkébe összegyűjteni a legfőbb intelmet és tanácsot, azon illő elkötelezettséggel, ami a múlt századokban még szokás volt a katolikus kiadványokban. – Hogy miért is éreztük ezt fontosnak? – Nos, valami nagyon nincs rendjén a világban, és ennek nem csak oka, de személyes késztetője van!
     „A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne. Ezzel, az emberi gondolkodás a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha azonban az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga akarja eldönteni mi a jó és mi a rossz! Az ezzel járó veszélyeket, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet a jó és rossz felől, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!” (II. János Pál)
     És lám, korunk embere szinte teljesen elveszítette a bűnre való érzékét és széles körben esik áldozatul a zajló élet kínálkozó talmi értékeinek, a csalárd ideológiák és hamis üzenetek – végső soron a bűn –, megannyi változatának. Illő és üdvös tehát az „irgalmasság lelki cselekedeteinek” őszinte indíttatásának engedve, szólnunk a bűn mibenlétéről, szerzőjéről és bűn elhatalmasodásának globális veszélyéről.
Sajnos sokan nemhogy a világ, de még saját életük közvetlen esemény összefüggéseit sem értik tisztán; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, ravasz és tisztánlátó, aki részletekbe menő ügyeskedéssel, de történelmi léptékben munkálkodik az egyén és az egész emberiség vesztén. Valamennyiünkről szól tehát a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalál harc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
     Mivel kevés a felvilágosító, aki leleplezi és világossá teszi a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, jóllehet a tét az emberek üdvössége!
A sötétség hatalmai elleni sikeres harc feltétele: Jézus Krisztus segítő kegyelme az emberi szabad akarat az áldozat–imádság–bűnbánat hármasságával.
     E kis mű alapötlete – miként tartalmi követése is –, Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus kiváló könyvének, a Jelenések, üzenetek és a jövő, idevonatkozó tanítása nyomán született. Több helyütt való hosszabb-rövidebb idézését külön nem jelöltük!
     A t. Olvasó „spontán nyitással” is lelhet elgondolkodtató pontokat, ám felhívjuk a figyelmet, hogy az egyes textusok esetenként a megelőzők folyományai!
Abban a reményben bocsátjuk „felvilágosító” útjára e „Kisírkát”, hogy sokaknak nem csak szemük van az olvasásra, de Istentől való értelmük is adatott a józan elgondolkodásra és a kellő óvatosságra! – Úgy legyen!

BEVEZETŐ IMA

Urunk Jézus, édes Üdvözítőnk!
„Szabadíts meg a gonosztól” tanítottad nékünk,
ez az amit imáinkban folytonosan kérünk!
Küldd el Szent Mihályt angyali hadával,
Szentséges Szívednek minden irgalmával.
Tisztítsd meg Édesanyád
hajdan szent Országát,
árva, bús magyarok széttépett hazáját!
Veresd láncra a sátán csalárd, hazug hadát,
hadd láthassuk Szűzanyánknak,
könnyes szép mosolyát! Ámen.

Majdnem megölték a katolizált imámot

A továbbiakban, megújított és némileg átszerkesztett kéziratot közlök kedves Olvasóimmal.

»KISIRKA«

Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

SZABADÍTS MEG
A GONOSZTÓL

Szerkesztette:

Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő kiadása (kézirat)

___________________________________________

„Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,22-23)

Senki se szabadkozzék,
hogy nem hallott, olvasott róla!

Eddig megjelent „Kisírkák”:
ÚTRAVALÓ HÚZÓ
Szentenciák, bölcselmények, idézetek fiataloknak

AZ ISTENANYA KÖVETÉSE
A Szent Szűz intelmei a Szentírás, a szentek és az
egyházilag elismert magánkinyilatkoztatások nyomán

A SZENTOLVASÓ
Montforti Grignon Szent Lajos művének kivonatolása,
kiegészítve a Rózsafüzér ima mibenlétének
és érdemeinek méltatásával, a pápák és a szentek ajánlásai nyomán.

ÚTRAVALÓ A HIVATÁSRÓL,
HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL
Szentenciák, bölcselmények, idézetek hivatáskeresőknek,
jegyben járóknak és házasoknak

A füzetek megrendelhetők az alábbi Email címen:
begyiktibor@gmail.com
A kiadványok szövege megtekinthető a szerző blogjában:
www.szeretetlang.blog.hu

Miért üldözik a keresztényeket a muzulmán világban?

130. Az akarat a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad. (Katolikus hittétel)
131. A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket az (eredendő) bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. (ÚK 654)
132. Krisztus minden emberért megízlelte a halált, aki valóban emberré lett, meghalt és eltemették. (vö ÚK 629)
133. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk”, állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö ÜF 57)
134. Isten hív, hogy jót cselekedjél. Jó, ha még ma teljesíted, mert holnap talán már késő lesz, vagy Isten már nem is hív többé! (Liguori Szent Alfonz)
135. Istentől mindenki megkapja a megtéréséhez szükséges és elégséges kegyelmet, még a megrögzött bűnösök is! (vö Schütz dogmatika)
136. A kegyelem – mely ingyenes ajándék – nem jár az embernek, de Isten szeretete által adható.
137. Ahhoz, hogy az ember jót cselekedjen, nem feltétlen szükséges az isteni kegyelem.(Schütz dogmatika)
138. „Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem lenne képes kitartani megigazultságában!” (Katolikus hittétel)
139. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk, valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)
140. A halálban csupán az marad meg számunkra, amit Istenért éltünk! (Liguori Szent Alfonz)
141. Minden véget ér a földön; az öröm is, a bánat is. Az örökkévalóság azonban soha nem ér véget! (uo)
142. A földi élet úgy egyedileg, mint társadalmilag különböző lehet. Isten az emberi adottságokat nem egyformán osztja szét, hogy az emberek függjenek egymástól és gondoskodniuk kelljen egymásról.
143. Bármi baj ér, el ne csüggedj, s a reményt fel ne add! Mert ez az egyetlen, mely sírig kíséri az embert. (Cátó)

121. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)
122. Isten szándéka nem az, hogy „épp csak üdvözüljünk”, hanem az, hogy a legnagyobb boldogság szintjére! (Olykor ezért nem könnyebbednek keresztjeink!)
123. A „test” szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A test föltámadása azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem „halandó testünk” (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet. (ÚK 990)
124. Szent Péter az isteni tervbe vetett apostoli hitet így írja le: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Ő előre már a világ teremtése előtt kiválasztatott, de csak az utolsó időkben jelent meg miattatok” (1Pét 1,18-20). Az emberek áteredő bűnt követő bűneinek büntetése a halál. Amikor tulajdon Fiát szolga alakjában tudniillik az elesett és a bűn miatt halálra szánt emberség formájában küldte el, Isten „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21). (ÚK 602)
125. A hitvallás a „Jézus alászállt a poklokra” kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt és halála által számunkra legyőzte a halált és az ördögöt, „aki birtokolta a halál birodalmát” (Zsid 2,14). „Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” (ÚK 636)
126. Értsük meg! Az ősbűnnel a végtelen Isten lett megbántva. Nyilvánvaló, hogy a jóvátételnek is végtelen értékű kellett lennie! Ezt az ember soha nem tudta volna teljesíteni, ehhez maga az Isten kellett!
127. Az ember önmagától nem képes üdvözülni, mert Isten úgy akarta, hogy mindazt, amije van és lehet, csakis a kegyelem segítségével nyerheti el. A kegyelem segítségét pedig általános gondviselése szerint, az imádság révén adhatja. (Liguori Szent Alfonz)
128. Krisztus „Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte „a halált” (Zsid 2,9). Isten üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon „bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem „megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír- és a pokolra szállás misztériuma. (ÚK 624)
129. Kegyelem nélkül az ember semmit sem tehet üdvössége érdekében. De Isten, aki az embert természetfölötti létre hívta, senkitől sem vonja meg a szükséges és elégséges kegyelmet. (Katolikus hittétel)

109. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!
110. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!
111. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!
112. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)
113. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)
114. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)
115. A poklot kiérdemelt megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)
116. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)
117. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)
118. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)
119. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)
120. Jézus élete folyamán, a haláltusájában és szenvedésében mindannyiunkat együtt és egyenként ismert és szeretett, s mindegyikünkért odaadta önmagát: Isten Fia szeretett engem s föláldozta magát értem (Gal 2,20). Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért szúrtak át, kiváltságos jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (ÚK 478)

100. Az Istennek felajánlott áldozathozatal első és legkézenfekvőbb megnyilvánulási formája az, hogy elfogadjuk azokat a lemondásokat, küzdelmeket és szenvedéseket, melyeket feladataink hűséges teljesítése jelent számunkra. A fatimai Angyal világosan beszélt: „Főként azokat a szenvedéseket fogadjátok el és viseljétek megadással, amelyeket Isten küld rátok.”
Lúcia később ezt fűzi hozzá: „Ez az engesztelés és áldozat amit a jó Isten kíván, melyet mindenkinek vállalnia ahhoz, hogy Isten törvényét betartva, igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra”. Az Úr később ezt a tanítást adta számunkra Lúciának: „Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és tudatosan betartsa törvényeimet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el!”
101. A bűnös mindazt a szenvedést, melyet a bűnei miatti tisztulásáért kell majd viselnie a túlvilágon, akár csak töredékében is, még a földön Istenért (Istennek felajánlottan) szenvedné, nem csak érdemszerzően és boldogabban élhetne már a földön, de jelentősen megrövidíthetné a tisztítótűzbéli vezeklését is!
102. Nagyobb boldogság adni, mint kapni! (ApCsel 20,35)
103. Az istenszeretettől eltöltött lélek nem szenved, ha megtagadja magát. Az olyan szívben, mely Istenen kívül semmit sem szeret, a legnagyobb csapások sem oltják ki a szeretet lángját, sőt inkább élesztik azt. (uo)
104. Ne azt reméld, hogy Isten megkímél a szenvedéstől, hanem azt, hogy erőt ad hozzá! (Kempis)
105. Az idővel minden gyümölcs beérik. (Don Bosco)
106. Jézus Krisztus, nem vonzó megjelenésével, nem üdvösséges tanító igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott kínszenvedésével! Ezzel a szenvedést a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi szenvedésnek! Tudnunk kell azt is, hogy ha nem csak önmagunk-, hanem más lelkek üdvéért ajánljuk fel áldozatainkat, ezzel részt vállalhatunk Jézus megváltó munkájában.
107. A szenvedés értelmét ne abban keressük, hogy az valami elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem abban, hogy saját személyes hivatásunkhoz szükséges! (Thomas Merton)
108. Amikor a vezeklésről és engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, hogy miféle kínokkal sanyargatnánk testünket. Mert nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. A bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért, vagy mások bűneiért.

A La Salette-i Szűzanya Litániája

Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten! ...
Szentlélek Úristen! ...
Szentháromság egy Isten! ...

La Salette-i Szűzanya, Isten Anyja, könyörögj érettünk!
La Salette-i Szűzanya, emberek Édesanyja, ...
La Salette-i Szűzanya, az Újszövetség üzenetének hordozója, ...

(A jelenés)

Te, aki Isten fényességében ragyogsz, könyörögj érettünk!
Te, aki alázatos szolgálólányként jelensz meg, ...
Te, aki hűtlen fiaidért sírsz, ...
Te, aki megszabadítasz minden félelemtől, ...
Te, aki Isten szavára figyelmeztetsz, ...
Te, aki az igazságtalanság láncait hordozod, ...
Te, aki felelősségtudatunkat felébreszted, ...
Te, aki megmutatod nekünk a megfeszített Krisztust, ...
Te, aki azt kívánod, hogy előkészítsük Isten országát, ...
Te, aki előttünk jársz a keresztúton, ...
Te, aki elvezetsz a feltámadt Krisztushoz, ...
Te, akit a dicsőség rózsái ékesitettek, ...
Napba öltözött Asszony, ...

(Az üzenet)

La Salette-i Szűzanya, Isten népének Leánya, könyörögj érettünk!
A mindenség Urának Anyja, ...
A kereszt mellett álló Szűz, ...
Az elhagyottakra figyelő Asszony, ...
Élő Imádság, szüntelen Közbenjárónk, ...
Szeretet, melyet soha nem tudunk meghálálni, ...
Anyánk, amikor dolgozunk, és elfelejtjük az Úr napját megszentelni, vezess minket Istenhez!
Anyánk, amikor meggyalázzunk Fiad, Jézus nevét, az egyetlen nevet, melyben üdvözülhetünk, ...
Anyánk, amikor annyi energiát pazarolunk a mulandó világ javainak megszerzéséért, ...
Anyánk, amikor saját jólétünkkel foglalkozunk, miközben gyermekek éhen halnak, ...
Anyánk, amikor annyira eltölt a kétségbeesés, hogy nem látjuk egyetlen reményünket, Fiadat, ...
Anyánk, téríts meg minket, hogy igazságban és szeretetben építsük a békét, ...
Anyánk, taníts meg arra, hogy mindennapi életünkben a húsvéti élő Kenyeret éhezzük, ....
Anyánk, szétszórt népednek az Ujszövetség örömhírét szeretnénk hirdetni, ...

P: - La Salette-i Szűzanya, bűnösök közbenjárója,
H: - Könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!

Könyörögjünk!
Jézus, aki a kereszten haldokolva azt akartad, hogy Veled együtt Szűz Mária gyermekei legyünk, engedd, hogy rendíthetetlen hitével, szüntelenül közbenjáró imáival, és anyai szívével a Te nyomodban elvezessen bennünket a feltámadás dicsőségére, ki
élsz és uralkodsz most és mindörökké. Amen.

79. Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. – Történelmünk során tapasztalt túlkapásaik valóban ezt látszanak igazolni!
80. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan. (Márai: Füveskönyv 6.f.)
81. Az ember életének egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálja a hivatását!
82. Nem a vagyon teszi a méltóságot, hanem az erkölcs.
83. Az ember nem élhet szeretet nélkül, s az élet számára felfoghatatlan, értelmetlen mindaddig, amíg a szeretet fel nem tárul számára, amíg meg nem tapasztalja a szeretetet, és nem teszi magáévá és belsőségesen részt nem vesz benne.
84. Boldogtalanságunk mértéke mindig arányos, Istentől való távolságtartásunkkal. Legboldogtalanabbak a kárhozottak! (H 54)
85. Az élvezet, messze nem azonos a boldogsággal. A valódi boldogság ugyanis lélekben fogan és a csönd-ben születik!
86. Aki szereti Istent mindenben örömet talál; aki nem szereti, nem talál sehol sem! (Liguori Szent Alfonz)
87. A spontán röpimák sokkal könnyebben helyeznek Isten jelenlétébe, mint a hosszú direkt imádságok. (uo)
88. Ha az ember nem tesz jót, ez abból következik, hogy a rosszat tesz. (Szienai Szent Katalin)
89. Boldogok a tiszta szívűek, ők meglátják Istent! (Mt 5,8)
90. A Tízparancsolatnak, mindig a boldogság fölött kell állnia! Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat te-het boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!
91. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre, és nem várod meg azt az időt, amikor az Isten hív téged! (Egy Markthali Premontrei szerzetes)
92. Lelketlenül az élvezetek halmozása se öröm, míg a lélekben átélt egyetlen pillanat is határtalan boldogság lehet! (H 276)
93. A jövő boldogságáért, érdemes vállalni az átmeneti boldogtalanságot is! (H 282)
94. Míg az emberek szemében, a több fáradtságba került cselekedet az értékesebb; Isten szemében viszont az, melyet jó szándék vezérelt. (Liguori Szent Alfonz)
95. Életünk célja nem az, hogy kellemesen éljünk a földön, hanem az, hogy megmentsük a lelkünket. (uo)
96. Az Úr nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem azt, hogy amit teszünk, helyes szándékkal tegyük! (uo)
97. Kevesen ismerik fel, hogy boldogtalanságuk valójában; görcsös boldogságkeresésükben gyökerezik.
98. Az isteni törvények nélkül bármit tehetsz, bármi lehetsz, de megelégedett és boldog az soha! (H 260)
99. Mind a szenvedés, mind a boldogság, létünk határain túli reményt sejtet meg bennünk! (H 227)

62. Áhítattal imádkozni annyit tesz, mint alázatosan és bizalommal imádkozni. (Liguori Szent Alfonz)
63. Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a felvilágosodás által! (H 214)
64. Az istenszertő lélek kevéssé törődik azzal, hogy mit tartanak felőle az emberek; csak az a gondja, hogy Istennek tessék. (Liguori Szent Alfonz)
65. Ha imáinkra Isten valamit meg nem ad, biztosak lehetünk, hogy nem válna a javunkra! (uo)
66. Betegségben az a legszebb ima, ha megnyugszunk Isten akaratában. (uo)
67. A szemlélődés és benső ima, képes lángra lobbantani szívünket az istenszeretetre. (uo)
68. Csak azok igazán bölcsek, akik tudják, hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét és a mennyországot. (uo)
69. Az örök boldogság kegyelme nem egyetlen kegyelem, hanem a kegyelmek láncolata, melynek utolsó szeme a végső kitartás kegyelméhez, az „imádság láncolatával” kapcsolható össze. (Meg ne szakítsuk!)
70. A Megváltás Egyetemes Művében való részvétel, Jézus Szívének megváltó szeretete által minden keresztényt mélyen kell, hogy érintsen. Mindenki hathatósan kiveheti részét az apostolkodásból. Ott kell segítenie, ahol van, annyit, amennyi ideje van és azokkal a képességekkel, amelyeket az Úrtól kapott.
71. Mivel küldetésed van a világban kell élned, de nehogy a világnak élj! (H 429)
72. Ha fel nem ismered életed célját, halálodnak sem lesz semmi értelme! (H 465)
73. Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsősorban „Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét” kell keresnie. (ÚK 428)
74. Mit használ nekünk, ha az emberek becsülnek ugyan, de Isten megvet? (Liguori Szent Alfonz)
75. Aki egészen Istené akar lenni, ne kívánja az emberek megbecsülését. (uo)
76. Az ember akkor válik igazán felnőtté, amikor rádöbben, hogy mégsem tud mindent. (Alphonse Karr)
77. Egy kegyelem elutasítása „elriaszthatja” a többit!
78. Azzal, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, fogékonnyá tette a boldogságra, melyet teljes valóságában csak az Ő országában találhat meg. Az emberi szívbe van írva az örökös visszavágyódás Teremtőjéhez, mely sajnos a bűn következményeként elhomályosulhat, miként a földi boldogság is időnként tovatűnhet, ám a lehetősége meg nem szűnik! Minden ember életében „titkos nosztalgiaként” munkálkodik a vágy, hogy rátaláljon a szeretet, az igazság és a boldogság Forrására. Ebből következően a 'testben és lélekben való' ember, e vágytól indíttatott és következetes gondolkodása nyomán természete szerint eredendően vallásos lény, aki lelke által képes közösségbe kerülni Istennel. Ez a bensőséges hitkötelék meghatározhatja az ember ön- és nemzettudatát, emberi méltóságát, egész földi és természetfeletti életét.

Végső megjegyzések az üzenetről, a titokról és a fogadtatásáról:

     Sajnos, könnyű volna a titok minden sorát a mai korunkra értelmezni, a hitehagyástól kezdve a szent misztériumok tiszteletlen és áhítat nélküli ünnepléséig, a pénz, a dicsőség és az élvezetek hajszolásáig mindent! Mit ne mondjak; a rossz könyvek (médiák) elárasztják a földet, és a sötétség szellemei szerte a világon általános ellanyhulást idéznek elő mindenben. Aztán, hogy ne említsem az egyházüldözést és az egyházon belüli válságot! No, nem ismételgetem a titkot, de arra külön reagálok, hogy "a pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert eljött az idő, amikor" oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel hamis látnokok a világban, hogy még egyháziakat is megtévesztenek! Oda jutottunk, hogy semmibe veszik az Üdvözítő intő szavait: Sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. (Mt 24,24) – Akik olvassák a blogomat, tudják mire gondolok!
     Persze azt is nehéz szó nélkül hagyni, hogy: "Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: lassanként még az Istennek szentelt személyekben is elfojtják a hitet, és oly módon vakítják el őket, hogy rendkívüli kegyelem nélkül a rossz angyalok lelkületét öltik magukra."
     A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy Jel 9,1-11 versek a gonosz lelkek kiszabadulását jövendölik meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következő kommentárt fűzi: ,,Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elő a pokolból...'' A Jel 9,13-21 versek kommentárja pedig így hangzik: ,,A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.'' Gál Ferenc így ír kommentárjában a vonatkozó helyről: 

,,A gonoszság fejedelmének ártó hatását igazi apokaliptikus kép mutatja be. Nála van a mélység kútjának a kulcsa, tehát szabadjára engedheti az ártalmas erőket. Ezek úgy szálltak fel, mint a kohó füstje, ami elsötétítette az égboltot.'' (Gál F.: A Jelenések könyve. Szeged, 1994.)
     Feltűnő a Szent Szűz pontos időmeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az első Internacionálé (no comment!).
     Ja, hogy az Antikrisztus eljövetele? Ez úgy érzem több szintű valóság a mai embernek, de valóság! Egyfelől, meggyőződésem, hogy az az internetes médiakampány amelyet a "Névtelen Látnok" folytat a hívő emberek ellen, ez maga az Antikrisztus (vagy legalábbis a kampánya), ó jaj és mennyien bedőlnek neki! Másfelől a La Salette-i üzenet figyelmeztet: nem szabad hinni Napóleonnak. Itt persze a szbdkműves III. Napólen francia császár említése hangzik el, de értelemszerű, hogy egy liberális tirannusi hatalmasságról van szó, aki mindenre kiterjedő befolyást akar szerezni... – A lényeg a lényeg! Szó, mi szó, mélyebben gondolkodjunk el az üzeneten és intelmei nyomán alakítsuk át életünket a Szent Szűz szavai szerint! A leglényeg, hűség az Egyházhoz, hűség az Evangéliumhoz, szeretetben!!!
     A La Salette-i Szűzanya tisztelete a jelenés után nagyon hamar elterjedt. A jelenés helyén forrás fakadt, melynek vizét a zarándokok magukkal vitték. Az első öt évben 250 csodát jegyeztek fel és 1847. szeptember 19-én 50.000 zarándok ment fel a hegyre. A Szűzanya szavai a megromlott krumpli- és búzatermésre, valamint a gyermekeket ért betegségre vonatkozóan hamarosan beteljesedtek, miközben a Corps környékén élők megtértek: 1850 után csupán "nyolc megátalkodott" nem járult húsvétkor a szentségekhez; a káromkodásról pedig leszoktak az emberek. (vége!)
Köszönöm érdeklődésüket!

Miért sír a Szűzanya?

57. Angyalok, vagyis az embernél tökéletesebb szellemi valók léteznek, anyagi testük nincs, de a látszatért magukra ölthetik!
Az angyalok személyes, halhatatlan és tisztán szellemi teremtmények, akiknek (az emberét messze felülmúló, de Isten által behatárolt) tisztánlátásuk, magas értelmük és önálló határozott akaratuk van. Tökéletességük fölülmúlja valamennyi látható teremtményét. A jó angyalok mindig készek arra, hogy Istentől kapott feladatuk szerint az emberek segítségére legyenek, védelmezőn és szolgálva mellettünk álljanak. (Katolikus hittétel)
58. Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt; sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben! „A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (II. János Pál 1987.05.24)
59. Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszik jó angyalok akik esetenként közbenjárnak Istennél. „Senki sem
tagadhatja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy őrangyal, mint valami pedagógus és életirányító pásztor.” (vö ÚK 336)
60. Barátként kezeld őrangyalodat, folyamodj hozzá imádban segítségét kérve, hiszen mindig veled van, csak vedd észre törődését!" (Szent Bernát)
61. Midőn imádkozol, te szólsz Istenhez. Ha a Szentírást olvasod, Isten szól tehozzád! (Szent Ágoston)

Forrás: Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben 

A La Salette-i üzenet utóélete 3

1860. szept. 28. Melánia minden ellenzés dacára ott hagyta az angliai zárdát és Marseillesbe érkezett, hogy az Istenanya rendelkezésének eleget téve a titkot hirdesse. A grenoblei püspök gondoskodott, hogy Melániát Marseilles-ben egy karmelita zárdába rejtessék.
1860. Melániát egy másik zárdába küldik tanítani.
1860. A látnokot Cefalonia görög szigetre küldték, majd innen Korfu szigetére, ezt követően újból Marseillesbe helyezték más nevet adva neki, a "részvétről" nevezett zárdában.
1860. Még innen is elhelyezték Melániát, tekintve, hogy a helyi plébános bevezette a zárdában is a La Salette-i ájtatosságot és nem akarták, hogy a látnok elárulja magát.
1860. Depéry, Gap-i püspök, hitet tett a La Salettei jelenés mellett.
1867. Melániáról elkezdték annak híresztelését, hogy tébolyodott.
1867. Melánia, miután a marseillesi új püspöktől engedélyt kért a titok közlésére, Marseillesből azonnal kiűzték.
1867. július. Melániát Olaszország Castellamare városába küldték, ahol Zola, Lecce-i püspök, vezetése alá került.
1870. januárjában a titok közzététele megkezdődött.
1873. A nápolyi bibornok-érsek támogatta a titok közzétételét.
1878. október. A titkot Melánia átadta XIII. Leó pápának.
1878. november. Melániát XIII. Leó pápa Rómában audienczián fogadta és megbízta, hogy dolgozza ki a jelenésben nyert szabályokat az "Utolsó Idők Apostolai" nevű rendről. A látnok végül 5 hónapot tölthetett egy római zárdában, ahol e szabályokat kidolgozhatta. Ezt követően visszatért Castellamareba.
1879. augusztus 21. Leó pápa rendeletet adott ki a La Salette-i Mária-szobor megkoronázására és a La Salette-i templomot bazilika minor rangjára emelte.
1879. november. Melánia maga adta ki röpirat alakjában a titkot, a Lecce-i püspöki helynök jóváhagyásával.
1880. XIII. Leó megbízta Nicolas marseillesi ügyvédet, hogy népszerűen dolgozza fel a La Salette-i jelenést és a titkát.
1880. január. Több francia pap nyilatkozatban ítélte el Nicolast és nevezett művét; Zola, a leccei püspök, mint Melánia vezetője ennek védelmére kelt.
1880. augusztus. Új vihart támaszt egy Troyes-i püspök, a La Salette-i titok ellen és Melánia ellen pert indíttat.
1882. Mivel a francia császár nem fogadta el a La Salette-i eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni.
1895. januárjában Melánia leírta, hogy 1879-ben őszentsége Rómába hívatta őt, ahol a pápa megbízásából Ferrieri bibornok elnöklete alatt tanácskozást tartottak. Ezen jelen volt az elnök titkára Bianchi, és Fava a grenoblei püspök. Tanácskozás után a biboros felkérte a grenoblei püspököt, hogy a La Salette-i férfi és női zárdába vezetesse be „az utolsó idők apostolai” szabályait úgy, amint azokat az Istenanya Melániával közölt és Melánia kidolgozta. A grenoblei püspök azonban így felelt: „Nem fogadom el Melánia szabályait mindaddig, míg az egyház nekem be nem bizonyítja, hogy ezek a szabályok az Isten Anyjától származnak!”
     Íme ez a La Salette története, mely máig sem került nyugvó pontra! Ez nem azt jelenti, hogy az üzenetek nem hitelesek – hiszen pápák és magas rangú egyháziak elismerték –, hanem úgy értendő, hogy vannak, akik untalan tagadják az 1858-ban közzé tett titkok igaz voltát! Ez annyira így van, hogyha a kedves Olvasó La Salettbe zarándokol – és jót akar –, akkor az ottani atyáknak meg ne merje említeni a titkok kérdését!

39. Sohasem ismerhetjük meg magunkat igazán addig, amíg nem igyekszünk megismerni Istent! (Avilai Szent Teréz)
40. Amikor a világot ma mind jobban veszélyezteti az elburjánzó erőszak és kizsákmányolás, az egyház tagjainak tisztán kell látnia, hogy az emberiségnek minden egyébnél égetőbb szüksége van megváltás örömhírére. Van-e bátorságunk kiállni az emberek elé, és elmondani nekik, milyen sötét mélységekbe sodródnak, ha elvetik Isten szeretetét? (vö ÜF 107)
41. A tabukkal és dogmákkal sújtott világban is úgy kell élni, mintha mindenki tisztességes lenne. Bármit sulykoljon is a divatos világ, az igazság nem rasszista, nem kapzsi, de erkölcsös és politikailag korrekt.
42. A keresztényi viselkedésmód a liturgiából és a szentségek vételéből táplálkozik. (vö ÚK 2047)
43. Az emberek nem szenvedhetik a tolakodást; Isten ellenben egyenesen elvárja, hogy szüntelenül ostromoljuk Őt kegyelmekért. (Liguori Szent Alfonz)
44. A keresztény Credo, (hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben) a tetőpontjára ér, amikor meghirdeti az idők végén a halottak föltámadását és az örök életet. (vö ÚK 988)
45. Csak kétféle ember él: az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös – és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz! (Pascal)
46. Hinni azt jelenti, hogy „ament” mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség 'amenja'. (ÚK 1064)
47. A szeretet teszi, hogy a hit nem csupán a szellemben, hanem az akaratban is él. (Liguori Szent Alfonz)
48. Vedd el a világtól a láthatatlan valóságokat, s a maradék már egyetlen fabatkát sem ér! (Roul Plus SJ)
49. Isten létét bebizonyítani nehéz, de tagadni lehetetlen! (Alexis Carrel)
50. Aki lelke mélyén felismeri Krisztus üzenetét, az úgy érzi magát mint a madár, mely először fedezi fel, hogy szárnya van és repülhet. Ez a felismerés megszünteti a félelmet, s megnyílik előtte a szabadság végtelenje. (Lev Tolsztoj)
51. A hívő ember nem dicsekedhet azzal, hogy megtalálta az élet értelmét. A hit által történő felismerés ugyanis ingyenes ajándék és nem annak bizonysága, hogy a hívő ember másokét felülmúló erkölcsi képesség birtokában lenne. (H 75)
52. Akkor kérsz bizalommal Istentől, ha meghajolva elfogadod: „legyen meg a Te akaratod”! (H 487)
53. Aki abbahagyja a benső imát, nemsokára megszűnik Istent szeretni. (Liguori Szent Alfonz)
54. A lemondás nélküli élet: az üdvösségről való lemondás!
55. Imádság nélkül nincs üdvösség! (Ligouri Szent Alfonz)
56. Az Isten kormányozza a világot, az imádság azonban magát az Istent! (Aranyszájú Szent János)

Forrás: Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben 

A La Salette-i üzenet utóélete 2

1852. augusztus 6. A lyoni érsek hivatalos körlevélben támadta meg a grenoblei püspököt, hogy az, az ő beleegyezése nélkül hirdette ki a La Salettei üzenet (első részét).
1852. decemberében III. Napóleon, aki e hó 2-án államcsiny folytán lett császár, üldözni kezdte a La Salette-i jelenést. Első lépése az volt, hogy nyugalomba helyeztette az idős grenoblei püspököt kineveztetve egy másikat.
1853. május. A lyoni érsek kegyébe fogadja a hivatalától felfüggesztett papot, a ki szintén ellensége lesz a La Salette-i jelenésnek, melyet azelőtt pártolt.
1854. január. Melániát levegő változtatás végett más zárdába küldik.
1854. május. A Cosps-i szegény zárdába küldik, a fiatalokat kiveszik keze alól. (Corps a La Salette-i hegy tövében van.)
1854. Melániát, csak nehézség árán engedik fogadalomtételre, a hosszú halasztást azzal indokolva, hogy meg kellett bzonyosodni a lány alázatáról!
1854. szeptemberében Melániát az új grenoblei püspök kivétette Angliába a karmelita apácákhoz. Itt is III. Napóleon keze működött, aki szabadulni akart a látnoktól, hogy 1858-ban ne közölhesse az ígéret szerinti titkot, melyet bár a császár nem ismert, mégis félt tőle.
1854. november 4. Az új grenoblei püspök egy levelet ir III. Napóleon császárnak, biztatva őt, hogy nincs mitől félnie.
1854. november 4. Az új grenoblei püspök körlevelet bocsájtott ki. Folytatta az épitkezést La Salettben, de a jelenés ellen írt. Egy jeles iró Nicolas, megjegyezte: "élvezni akarja a gyümölcsöt, de magát a fát támadja".
1854. december. Egy Lamerlière nevű kisasszonyról azt a hírt terjesztették, hogy "ő jelent meg La Salettben". Így akarták nevetségessé tenni a La Salette-i jelenés hitelét.
1855. február 23. Melániát sietve beöltöztetteték, meg sem várva a rendes 6 havi határidőt. La Salette látnoka hirtelen megvakult.
1855. Egy ravatalon fekvő karmelita szerzetesnő életszentsége mellett az apácák jelet kérve Melánia felgyógyulását kérték. A látnokot a halotthoz vezették és megérintették a halott ujjával Melánia szemének környékét, a mire az rögtön visszanyerte szemevilágát.
1855. május 2. A hírbe hozott Lamerlière kisasszony mentegetőzésül kimutatta, hogy jelenés napján, ő La Salettől 120 kilométernyi távolságban volt. Ám, Napóleon császár nem akarta mentségét elfogadni.
1855. szeptember 19. Az új grenoblei püspök az elkészült La Salette-i templomban a jelenés ellen prédikált.
1857. A francia főtörvényszék – ahová Lamerlière ügyét föllebbezett –, nem engedte meg a kihallgatását.
1857. IX. Pius pápa ismét elismerőleg nyilatkozott La Salettről.
1858. junius 21. Amikor a lyoni érseket, a jelenés ügyében kedvezőbb véleményre akartak birni, azt válaszolta, hogyha az Ars-i plébános megváltoztatja kedvezőtlen véleményét La Salettről, akkor ő maga is elhiszi!
1858. szeptember 22. Az Ars-i plébános szívvel-lélekkel La Salette mellett nyilatkozott azok után, hogy a jelenés hietességére vonatkozó két jelet is kért és nyert Istentől. A lyoni püspök azonban mégis hajthatatlan maradt haláláig.

28. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit, az a biztos tudat, hogy végül győz a Szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dologért küzdeni, olyasmiért, ami nem szolgálja, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (ÜF 118)
29. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét, mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: szeressük egymást. (1Jn 3,11)
30. A hitben való kitartás küzdelemmel és áldozattal jár! Az Úr azonban megígérte, hogy aki megvallja Őt az emberek előtt, Ő is megvallja Mennyei Atyja előtt!
31. Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.
32. Mindig azon légy, hogy szívedet elvond a látható dolgoktól, s a láthatatlan értékek felé fordítsd! (H 577)
33. A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!
34. Az ember képes Isten felismerésére, mint a dolgok okára, alapjára és céljára. De először a hitben kell kapcsolatot teremtenie Istennel, és csak azután keresheti az értelem bizonyítékait!
35. A keresztény hit nem mitológia, nem filozófia, hanem Isten kinyilatkoztatása!
36. Hinni annyi, mint Istenben bízni, Rá hagyatkozni, Rá építeni, Őt tenni életünk irányadójává s céljává! (H 529)
37. A pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, lsten fényessége világlik fel lelkünkben. (Roul Plus SJ)
38. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk és szeretjük. Őt pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarát vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: Aki nem szeret, az halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete (1Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha nem segítünk a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”. (ÚK 1033)

Forrás: Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben

A La Salette-i üzenet utóélete 1

     Nincs az az igazság, a mit emberek meg ne támadtak volna. Így vagyunk a La Salette-i jövendöléssel is. Megtámadták még papok, sőt püspökök is. A támadás oka leginkább abban rejlett, hogy több francia pap és püspök nem akarta hagyni a jövendölésnek azon első részét, mely a méltatlan papokat fenyegeti.
Hogy pedig az olvasó lássa, mi mindent követtek el az emberek, hogy e jövendölés hitelét lerontsák, rövid pontokban leírom, hogy minő sorsban részesült a jövendölés és a maga szegény pásztorleány.
1846. szeptember 19-én, a Hétfájdalmú Szűz szombatján megjelent a Boldogságos Szűz és közölte titkát.
1846. október hónapban hírét vette ennek a lyoni érsek és már előre ellenségesen foglalt állást. Hogy miért? La Salette a grenoblei püspökséghez tartozik, a püspökség pedig a Lyon-i érsekséghez. Minthogy pedig a lyoni érsek maga pénzt gyűjtött a lyoni fourvièri kegyhely helyrehozatalára, nem óhajtotta, hogy Lyon közelében egy másik kegyhely is létesüljön, ami elvonná vagy csökkentené a hívők adományát a templomra.
1847. márciusában Fülöp Lajos francia király vizsgálatot rendel a leány ellen, de a vizsgálatot nem fejezhette be, mert a forradalmi királyt maga a forradalom kergette el.
1847. november Miután a Grenoble-i püspökség területén végbement esemény ügyében csakis a megyés püspök indíthatta meg a vizsgálatot, azért a püspök kinevezett egy 16 tagból álló bizottságot az ügy kivizsgálására.
1848. Depéri, Gap-i püspök sürgette a grenoblei püspököt, hogy fejezze be a vizsgálatot.
1850. ugyanez a püspök ellensége lett a La Salette-i jelenésnek.
1850. augusztus 20-án Melánia zárdába ment a Grenoble melletti Corenc-be, hogy írni-olvasni tanuljon.
1850. szeptember 24-én Makszimin, a pásztorgyermek, meglátogatta az Ars-i plébánost, Vianney Szent Jánost, aki kételkedni kezdett, mivel Makszimin nem szűz Máriáról, hanem a szép asszonyról beszélt.
1851. március 20. A lyoni érsek minden áron tudni akarta, hogy minő titkot bízott a Szűzanya a két pásztorgyermekre és kérte a grenoblei püspököt, hogy a két gyermeket kihallgathassa.
1851. március 23. a grenoblei püspök behívatta a két gyermeket, de ezek a titkot nem akarták elárulni.
1851. június 4. A grenoblei püspök IX. Pius pápának írt és az utasítását kérte.
1851. július 3-án a két pásztorgyermek leírta a titkokat, melyeket két zárt levélként küldtek Rómába.
1851. július 12-én a lyoni érsek személyesen meglátogatta a grenoblei püspököt és a két pásztorgyereket látni akarta. Hasztalan faggatta őket, a titok felől. Ekkor szerzett tudomást, hogy a titkot már Rómába vitték.
1851. szeptember 19-én a grenoblei püspök kihirdette a vizsgálat eredményét, mely 12 szavazattal 4 ellen igazolja a La Salette-i jelenést. Megkezdte a kegyhely építését.
1851. október 10-én Melánia apácának öltözött be a Corenc-i zárdában és fiatalokkal foglalkozott.

20. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett napokat, éveket – ha átérezzük –, mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, bánkódásunk felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásainkban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, amelyet Isten mindenkinek felkínál. (vö ÜF 36)
21. Sokak számára valószerűtlennek, távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, Isten hallgat és rejtőzik. Ennek okait sokszor az emberek gőgjében kell keresni, akik emiatt saját maguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak. (vö ÜF 115)
22. Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot.
23. Az életeszmények nélküli élet csak puszta lét.
24. Az Istentől elszakadó ember, a megtévesztések csapdájába esik, fokozatosan a sátán befolyása alá kerülhet, veszít emberségéből, megrontja a környezetét és maga is a gonoszság aktív eszközévé válik.
25. Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak! (H 385)
26. Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában.
27. Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak /.../ vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt./.../ Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságodat. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom /.../ de nincs alku sem. Ezért ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai S: Füveskönyv)

Mit gondoljunk a titok közléséről?

     Előre kell bocsátani, hogy a két gyermek, külön-külön kapott titkot és a Maximin féle leirat, nem lett nyilvánosságra hozva soha! Pontosabban, a Szentszék betekintést engedett René Laurentinnek, aki könyvet is írt a La Salette-i titkok ügyéről. Egyik látnok sem tudott írni, így 1851-ben még más, illetékes személy jegyezte le az elmondottakat és továbbította IX. Piusz kezéhez. Az érdekesség az, hogy igen röviden foglalták össze a titkot  (vagy csak annak lényegét közölték röviden?). Az tény, hogy mindkettejüké, a tartalmat tekintve hasonló. Alább látható a kísérő levél a Szentszék felé, majd idézzük az ebben közölt titok tartalmát.

        "Az 1846. szeptember 19-én látott gyönyörű hölgyről kezdetben nem tudtam, hogy ő a Boldogságos Szűz-e, de mára már meggyőződésem. Ez a Hölgy ezt mondta nekem: Ha az én népem hamarosan meg nem tér, akkor hamarosan késő lesz. Franciaország súlyosan megsértette Isten mindenhatóságát és megbontotta az egyetemességet. Ezért, ha ezen nem változtat és meg nem tér, súlyos büntetést kell elszenvednie. A hit oly mértékben kihalt az országban, hogy a nép háromnegyede már nem is gyakorolja vallását, de még a templomba járók sem teszik ezt benső hittel. Súlyos széthúzás veti fel fejét Franciaországban és az egyházi életet átalakítják egy nagy északi protestáns ország hitelvei szerint. De Franciaország nem elégszik meg ezzel, hanem más népeket is hasonlóra fog kényszeríteni. Ebből fakadóan, általános lesz a hitehagyás és nagy zavarok keletkeznek az egyházban és mindenhol. A Szentatyát üldözni fogják, végül egy olyan pápa fog trónra lépni akire nem számítanak. Ez igyekszik békét teremteni, meg is lesz, de nem tart sokáig. A Nagy Vadállat ennek ellene van, és a következő században fogja megalapozni ehhez való hatalmát.

Maximin Giraud Grenoble, 1851. július 3-án"
(Découverte du secret de La Salette, R. Laurentin et M. Corteville, Fayard, 2002, pp. 46-49)

A két látnok leírásai – beleértve Melanie 1879-ben közölteket is – nem képezik a La Salette-i jelenés és üzenet részét úgy, ahogy azt az Egyház 1851. szeptember 19-én hitelesnek elfogadta.

     Tekintve, hogy az 1879-ben Mélanie által közölt titok nem képezi az egyház által hivatalosan elfogadott üzenet részét, mindenkinek szíve joga, hogy hisz-e Mélanie leiratában. Mindazáltal, a Melanie-féle titkot, püspöki engedéllyel adták közzé, jóllehet ez még nem tekinthető hivatalos egyházi jóváhagyásnak (hiszen ennek égi eredetét és szöveghitelét nem állapították meg), csupán azt jelenti, hogy – mint "elmélkedésre alkalmas anyag" – nem tartalmaz semmit, ami a hit és erkölcs ellen szólna (nihil obstat).
Figyelemre méltó, hogy a két látnok, nem kérkedett a titok "tudásával". Amikor felkérték őket, hogy idézzék fel a történéseket, ezt akárhányszor mondatták is el, soha nem tettek hozzá, vagy hagytak ki belőle részeket. Amikor pl. Mélanie visszament La Salette-be és ott kérték, hogy mondja el a jelenés történetét, azt ugyanúgy mondta el (utoljára 1902-ben), mint ahogy azt az egyház hivatalosan elfogadta, épp csak megemlítve, hogy a Szűzanya egy titkot bízott rájuk.
Ha a titok felől érdeklődtek, Melanie ezt válaszolta: ha a Szent Szűz el akart mondani egy titkot, azt nem tagadhatjuk le, a tartalma felett nem vitázhatunk. Különösen érvényes ez azokra, akik még azt sem voltak képesek megvalósítani – amit a Szűzanya nem titokként közölt –, és amit az Egyház hivatalosan és vitathatatlanul elfogadott. Miért vállalnák magukra felelőtlenül és érdemtelenül olyan tudás birtoklását, amelyért érdemlegesen – az emberi restség folytán –, úgyse tennének semmit!
     Tény, hogy a titokként közölt eseményekből sok minden megvalósult, de tény az is, hogy az Isten és a Szűzanya elsősorban megtérésünket várja, és amit közölt, a legkevésbé fenyegetésként szánta. A próféciákat a józan emberi ész szerint kell értelmeznünk, vagyis annak tudatában, hogy kilátásba helyezett büntetések elkerülhetők a megtéréssel, imádsággal, böjttel (engeszteléssel).

Több mint száz keresztény házát gyújtották föl

Forrás: MTI 2013. március 10.

     Közösségi gyűlölködéssé fajult egy baráti vita a kelet-pakisztáni Lahor városban: istenkáromlás vádjára hivatkozva dühöngő muzulmánok több mint száz keresztény család házát gyújtották fel, sokat pedig kifosztottak a hét végén.
     A rendőrség vasárnapi tájékoztatása szerint háromezer muzulmán támadt rá a nagyváros keresztények lakta negyedére, miután letartóztattak egy keresztény férfit Mohamed prófétát gyalázó kijelentései miatt. Mintegy 150 embert vettek őrizetbe azzal a gyanúval, hogy közük volt az erőszakos cselekményekhez. Bár senki nem sérült meg, sok keresztény a megtorlástól való félelmében elmenekült otthonából.
    Egy muzulmán és egy keresztény férfi – állítólag jó barátok – még szerdán ittas állapotban összevitatkoztak vallási kérdéseken. A muzulmán férfi feljelentette barátját istenkáromlásért, amely súlyos, akár halálbüntetéssel is sújtható bűncselekménynek számít Pakisztánban. Az ázsiai ország 180 millió lakosának 97 százaléka muzulmán vallású.
     Kártérítést kapnak a keresztények. Pandzsáb tartomány kormányzója közölte, hogy a hatóságok vállalják a helyreállítás költségeit, s az áldozatok 200 ezer rúpiás (csaknem félmillió forintos) kártérítésben részesülnek. A biztonsági erők négy magas rangú tisztje lemondott, mert „hanyagságot” követtek el, nem tudták megfékezni a szombaton kirobbant zavargásokat.
     Az istenkáromlást büntető pakisztáni törvények szigorára felfigyelt a nemzetek közössége. Tavaly nagy port vert fel az az eset, amikor egy 14 éves keresztény lányt három hétig az ország egyik legkegyetlenebb börtönében tartottak fogva. A vád az volt ellene, hogy Korán-verseket tartalmazó papírlapokat égetett el. A bíróság aztán az összes vád alól felmentette a lányt. Forrás

Fotó: Europress/AFP

10. Miért születtem? Istenért! Mert öröktől fogva akart, „kiválasztott és rendelt, hogy gyümölcsöt teremjek és gyümölcsöm megmaradjon” mindörökre. (vö Jn 15,16)
11. Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat.
12. Létünk magyarázatát keresendő, miért tekintenénk más vallások felé, hiszen Isten, egyedül és kizárólag Jézus Krisztust igazolta!
13. Isten az embernek részt ad a teremtésből, önállóságot adva a családoknak és a társadalomnak. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük –, hogy Isten ezt az embert „önmagáért akarja”. (vö LCS 15-16. o)
14. A hit nem csak a felismerésből vagy a lélek készségéből ered, hanem elsősorban az Isten kegyelméből.
15. Jóllehet a hit tanítása világos afelől akiben hisz, a hitét gyakorló ember olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö ÚK 164)
16. Márai szerint; az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „én más vagyok, mint a tenger.” /.../ De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden /.../ s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában /.../ pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, /.../ (de) a lelkünk erősebb és maradandóbb /.../ Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. (Füveskönyv 9.f.)
17. Azáltal, hogy a Harmadik Isteni Személy emberként megtestesült, megszentelte az emberi nemet testi mivoltában is, mely a Szentlélek temploma!
18. Nagy vagy Uram és minden dicséretre méltó /.../. Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned. (Szent Ágoston)
19. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44) 

A két La Salette-i látnok további sorsa

     Ami a gyerekek későbbi zaklatott és néha meglepő fordulatokkal teli életét illeti, az nem befolyásolja a jelenés és az üzenet hitelességét. Nem csak hitük gyakorolták lelkiismeretesen, de a jelenések igaza mellett is kiálltak, holott állandóan ki voltak kitéve a kíváncsiskodók és a politika zaklatásainak is. A La Salette-i Mária-jelenés kiváló példa, a mai üzenetközlők számára! A mai látnokoknak ugyanis – a saját lelkiismeretükön kívül – nem kell megküzdeniük politikai zaklatással, esetenként még a nevüket is elrejthetik álnév alatt. Az is előfordulhat, hogy esetenként folytatják egy már név szerint is befutott magánkinyilatkoztatás üzenet-anyagát, vagy simán felteszik az internetre, álnéven. Meg sem fordul a fejükben, hogy a még jó szándék esetében is, a felelőtlenségükkel, elterelhetik a lelkek figyelmét az igaz és elismert üzenetek megvalósításáról, zavart keltenek, súlyosan megbántják az Istent és tévutakra vezethetik a bizonytalankodó lelkeket!  

     Az igazi jelenés – egy valódi égi megbízatás –, igazi szenvedésekkel és valódi megaláztatásokkal jár, mivel a látnok a közérdeklődés központjában áll, esetenként egy életen át! Ugyanakkor semmiféle jelenés nem teszi automatikusan szentté a látnokokat. Nekik is ugyanúgy meg kell harcolniuk a maguk közemberi életét a kísértésekkel és a hiú dicsőségvággyal. Mélanie és Maximin a jelenést követő életpályája, ha a külső szemlélő számára különösnek tűnik is, ne ítéljük meg őket felületesen. Abban a korban egy látnoknak a legjobb választása az volt, ha az Egyház védőszárnya mögé rejtőzik, vagyis szerzetbe vonul. Ennek ellene mondani látszik a két La Salette-i pásztor, akik többször meg is próbálták ezt felvállalni. Nagyon valószínű azonban, hogy egyfelől az Úrtól nem kaptak hívást, másfelől az adott szerzetesközösségeknek is kellemetlenséget okozott a jelenlétük, tekintve a mértéken felüli támadásokat (akár egyes egyháziak részéről is).

     A megítélést hagyjuk Istenre! Végül is mindketten hűségesek maradtak a La Salette-i síró Szűzanyához és üzenetéhez. Ebben mindvégig kitartottak. Ha életük nem is olyan tisztán tökéletes mintakép, mint pl. Bernadetté, nem láthatunk bele Isten szándékaiba. Pl. Mélanie lehet, hogy egyesek szerint állhatatlan, képzelődő, stb., mások szerint viszont szent, aki – mint neve is mutatja: Keresztről nevezett Mária – saját kívánságának megfelelően, egész életében a megvetett, meg nem értett és az üldözött Krisztus sorsában osztozott. A két La Salette-i pásztorgyermek egy ideológiai harcban forrongó korban álltak helyt sajátos módon. Talán az esetükben ez volt az optimális! Maradjon ez nyitott kérdés, amiben mindenki szabadon állást foglalhat, de az ítéletet hagyjuk az Istenre.

Az USA által támogatott szíriai lázadók levágták három ember, köztük egy pap fejét

(forrás: www.katholisches.info – 2013. április 17. VALAMINT http://hu.radiovaticana.va/news/2013/06/25/szíria:_a_lázadók_megtámadták_a_szent_antal_ferences_kolostort_é/ung-704823)

     Szíria: a lázadók megtámadták a Szent Antal ferences kolostort és megöltek egy szerzetest. A június 24-én közzétett hírt megerősítette P. Pierbattista Pizzaballa szentföldi ferences kusztos rádiónknak adott interjújában.
A pádovai Szent Antal ferences kolostor az Oronte folyó völgyében található az ország észak-keleti részén, 120 km-re Aleppótól. Pizzaballa atya elmondta: a szerzetes nem volt a ferences rend tagja, hanem remete szerzetes volt, de egy idő óta a ferences kolostorban élt biztonsági okokból. A lázadó erők által vasárnap megölt atya, P. François Mourad 49 éves volt. Közel a török határhoz, a keresztény településeket már teljesen elpusztították, szinte lakatlanná váltak. Csak a lázadók maradtak ott családjaikkal. Hangsúlyozni kell – tette hozzá P. Pizzaballa –, hogy a lázadók külföldről jönnek, mindnyájan rendkívül szélsőséges csoportot képviselnek.
„Imádkozzunk François atyáért és minden áldozatért, valamint azért, hogy ez az őrültség mielőbb véget érjen. Ne hozzanak be újabb fegyvereket Szíriába, ami csak azt jelentené, hogy tovább folytatódik ez az abszurd polgárháború, melyben már nem pusztán az egymással szemben álló szírek harcolnak, hanem az ország az arab és a nemzetközi közösség küzdőterévé vált. Ennek az árát mindig a szegények, a legkisebbek, és a keresztények fizetik meg. A nemzetközi közösség kötelessége, hogy mindezt megfékezze” – jelentette ki P. Pierbattista Pizzaballa ferences kusztos.
A keresztények közül sokan elmenekültek, vagy az ország belsejébe települtek át, mivel nincs elég pénzük ahhoz, hogy távozzanak Szíriából. Azonban világos, hogy a keresztény közösség óriási sebeket szenvedett. A keresztény kisebbséggel való kapcsolat egyfajta lakmuszpapírt jelent ahhoz, hogy megértsük: milyen típusú rezsimek és társadalmak vannak kialakulóban a Közel-Keleten – hangsúlyozta rádiónknak adott interjújában a szentföldi ferences kusztos.
[Ez volt a vatikáni rádió tudósítása a brutális tettről. Most jöjjön egy nem keresztény újság, a Münchner Merkur jelentése a /www.kath.net – 2013. július 5./ tolmácsolásában.]

     Egy szír-katolikus papot és két további áldozatot konyhakéssel fejeztek le Szíriában. A szír fegyveresek borzalmas tettüket az „Allah akbar”, Allah nagy üvöltésekkel kísérték, és videóra vették [ahogy szokásuk az iszlám terroristáknak]. A brutális videó napok óta kering a világhálón, rengeteg helyről lehívható. (...) Az iszonyatos klip három embert mutat, megkötött kezekkel egy mezőn térdelve, miközben szakállas férfiak tucatjai várnak a kivégzésükre. Egy férfi az egyik védtelent a földre nyom és egy karhosszúságú késsel lenyiszálja a fejét. A körülöttük állók üvöltenek, Allah akbar, néhányan mobiltelefonjukkal filmezik a kivégzést. A hóhér diadalittasan emeli a megölt fejét a magasba, majd a holttest hátára rakja. A másik két megkötözött férfit is hasonló módon kivégzik. A videó egy jelenettel végződik, ahogy nevető gyerekek az egyik holttestnél állnak.

Most akkor kik az intoleránsok? És kiket támogatnak kik?

      Huszonöt alkotó, több mint száz művét bemutató kiállítás volt 2012. novemberében, REÖK-palotában, a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. Regionális Összművészeti Központjában.
Az indulatok Győrffy László "Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben" című alkotása láttán szabadultak el, az asztalon egy levágott kézfej mellett díszelgő, 12 tányérnyi ürülékkupac és a fölé lógatott koponyás kép egyesek szerint nem más, mint Jézus és tizenkét apostol utolsó vacsorájának ábrázolása.

     Az installáció kiverte a biztosítékot a városi közgyűlés kulturális bizottságának KDNP-s és Fideszes tagjainál, akik szerint "a vallásgyalázást, istenkáromlást nem lehet közpénzből támogatni ". Egy ismeretlen csoport antiszemita plakátokat helyezett ki. A Szeged-tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia plébánosa, Benyik György 99 támogató aláírással tiltakozó levelet küldött az installáció bemutatása ellen a polgármesternek és képviselőknek. 

     Győrffy László lapunknak elmondta, amikor művét támadni kezdték, kiadott egy nyilatkozatot, amiben megpróbálta megmagyarázni az alkotást. E szerint "Nem állt szándékomban az utolsó vacsora parafrázisát elkészíteni ebben a műben, vagy bármilyen módon a keresztény egyház kritikáját megfogalmazni általa - az installációban nem is található olyan motívum, amely az utolsó vacsora ikonográfiájára utalna." Az asztalon elhelyezett 12 tányér a 12-es szám mágiájához kapcsolódik, amely az egész kultúránkat átszövi, a 12 olümposzi istentől a naptár 12 hónapból álló felosztásán át a 12 zodiákus jegyig – magyarázza a művész. "A felkínált étel helyén megjelenő (mű)ürülék egy végtelenül felgyorsult idő érzetét kelti: ebbe a kizökkent időbe illeszkedik a bal kezemről készült élethű öntvény, amely az alkotás végével szembesít (lévén balkezes vagyok). 

     A Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben egy olyan negatív csodát reprezentál a maga költőiségében, amelyben az alkotás folyamata nem feltétlenül öröm, hanem fájdalmas küzdelem" - derül ki Győrffy elemzéséből. 
     A kiállítást rendező művészettörténész, Nátyi Róbert is a meggyőzést választotta – egy szegedi lapnak adott nyilatkozata szerint – "tipikus félreértelmezésről van szó, Győrffy László installációja sok mindenről szól, de ebben a kereszténység vagy bármiféle vallás negligálása, megsértése nincs". Ám a művész és művészettörténész diskurzusra való készsége süket fülekre talált. A REÖK-palota a botrány kapcsán először bezáratta a Győrffy műveit bemutató két termet, és csak külön késére nyitotta ki. Ezután döntött úgy a művész, hogy elviszi az összes kiállított alkotását. Mint lapunknak nyilatkozott, "jobb egyáltalán nem lenni valahol, mint félig." Forrás (kép: internet)  NO KOMMENT – jóllehet lehetne –, de azt viszont pontosan félreértenék, nemde??

„Egy könyv a teremtett világ, aki okosan olvassa, annak elmondja Isten önmagát.” (Angelus Silesius)

1. Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.
2. Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870)
3. Egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelkével, mulandó anyagba zártan kell élnie haláláig! (Isten az embert eredendően is testnek és léleknek teremtette, de romolhatatlan testét a bűn által vesztette el és csak a föltámadásban nyerheti vissza, amikor is Krisztus feltámadott teste képességeihez lesz hasonlóvá!)
4. Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét tudatosan hirdesse, részt vállaljon a megváltásban, s cselekedetei által megvalósíthassa az isteni életet önmagában és környezetében. Ezen született alkalmasságot mondjuk a teremtés istenképiségének, mely eltörölhetetlen bélyegként, még a legromlottabb emberen is fellelhető. Az istenképiség az ember alapvető méltósága, mely folyvást tökéletesíthető a megszentelő kegyelem által. Ezáltal munkálkodhat az ember saját üdvösségén, mely csak Krisztus végtelen érdemei által nyerhető el.
5. A Zsinat tanítja, hogy az „ember az egyetlen teremtmény a földön, melyet Isten önmagáért akart”, kezdettől fogva akarta és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Mert Isten az embert – minden embert – „önmagáért” teremti, mégpedig az örök boldogságra szánva. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek!
6. „Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent – mint minden lét alapját és célját –, az emberi ész természetes világosságával, a teremtett dolgokból meg lehet ismerni” (ÚK 36). Ezen fölismerés hatására az Istennel – mint okkal és végső céllal –, létrehozott élő szeretetkapcsolat; a vallás lényege! Ennélfogva az istenhit, az emberi élet tengelye.
7. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá (önmegvalósítóvá) tette.
8. Az életalakítás tényezői: az értelmi megismerés és az akarati cselekvés. Mindkettő lehet helyes vagy helytelen. A helyes megismerés eleget tesz az igazságnak, helyes a cselekvés pedig eleget tesz az erkölcsnek.
9. A földi test a lélektől nem értékelhető külön-külön, mely lényegében a test a lélek kifejeződése. (ÜF 134)

Maximin Giraud élete

     1835. augusztus 26-án vagy 27-én született Corps-ban. Édesapja kerékgyártó, aki Anne-Marie Templier-vel kötött házasságot, melyből négy gyermek született. Közülük csak ketten érték meg a felnőtt kort: Angélique (sz.1829) és Maximin. Édesanyjuk 1837-ben meghalt, Maximin ekkor csupán 17 hónapos. (Képen a szülőház) 

A kerékgyártó édesapa saját műhelyévei, a jobb módúak közé tartozott, habár valójában így is nagyon szegény. A két kicsi miatt még az év áprilisában feleségül veszi Marie Court-ot.

Az a hír járta róla, hogy szívesen látogatja a kocsmát, viszont a  templomba soha sem teszi be a lábát. A La Salette-i jelenés azonban visszavezette őt is az Istenhez.
     Maximine nem járt iskolába, nem tudott írni-olvasni, a helyi nyelvjárásban beszélt és vallási téren is igen tudatlan volt.
A jelenés után két hónappal beíratták a Gondviselésről nevezett nővérek Corps-i iskolájába. 

Édesapja 1849. február 23-án meghalt. Gyámja, édesanyjának fivére, megpróbált hasznot húzni híressé vált unokaöccséből és igyekeztek kiszedni belőle a titkot, hogy politikai célokra használhassák. A Grenoble-i püspök közbelépett és rábízta Maximint Seyssins plébánosára, Champon abbéra. 1853 és 1856 között Maximin nála lakott, innen látogatta a Grenoble melletti kis szemináriumot Rondeau-ban; majd Dax-ba került a nagy szemináriumba, amelyet két év múlva otthagyott, mert úgy érezte, nincs papi hivatása. Ezután Párizsba ment és orvosi tanulmányokat folytatott. 1851-ben leírta a kapott titkot és ezt IX. Piusz pápa kezéhez továbbították.

     1860-ban csatlakozik a Pápai Légióba (zouve), mely az ördöginek tartott Garibaldi pápaság és egyházellenes mozgalmát volt hívatbva ellensúlyozni. Az állandó politikai intrikáknak kitett és minden támasz nélküli Maximint a Jourdain házaspár örökbe fogadta és orvosnak taníttatta, ám néhány év után a tanulmányokat abbahagyta. Rómába ment, majd visszatért Párizsba és 1869-ben a Jourdain házaspárral együtt letelepedett Corps-ban. Adósságai miatt kellemetlen helyzetbe került. Corps-ban szerencsétlen vállalkozásba kezdett: likőrkereskedő lett, de ez sem sikerült. Végül, a püspök engedélyével, a La Salette-i atyák rendszeres anyagi támogatást nyújtottak Maximinnek és a Jourdain házaspárnak.
     Szerencsétlenkedő életvitele és a liberalisták által ellene folytatott rágalomkampányában egészsége megroppant. Lelkivezetője Rev. Pere Berthier, azt írja könyvében (Les Merveilles de Notre-Dame de la Salette): "Maximin mindazon dolgokban, amelyekkel vádolták, nem volt annyira hibás, mint azok, akik rágalmazták őt."
     Negyvenedik esztendejéhez közeledve, az asztmától legyengülve 1874. november 4-én felvonszolta magát a Gargas jelenési hegyére, hogy még egyszer imádkozzon.

 A La Salette-i Szentély szolgálatát ellátó nővérek megkérték, beszéljen nekik a jelenésről. Ő szívesen megtette és több mint egy órán át, a legapróbb részletekig mindent elmesélt. Még ebben az évben betegen ágynak dőlt, asztmájára és a szívére panaszkodott.

Mme. Jourdain-nek írásban tett egy hitvallást: "Hiszem mindazt, ami a Római Szent és Apostoli Egyház tanít. (...) Akár vérem árán is tanúsítom, hogy a Szent Szűz, La Salette hegyén megjelent 1846. szeptember 19-én. (...) Ha halálom után bárki azt állítaná, hogy én bármit is visszavontam a La Salette-i eseményekkel kapcsolatos eddigi állításaimból, az hazudik!"

    Negyven éves korában, 1875. március 1-én délután 5 órakor halt meg. A Corps-i plébános, Fuzier abbé így írta le halálát: "Igaz keresztény módjára halt meg, mintegy öt perccel azután, hogy nagy hittel és tökéletes megnyugvással fogadta kezemből a szentségeket. Szentgyónása előtt nagy áhítattal vett magához néhány csepp La Salette-i forrásvizet, s ugyancsak ebből ivott, hogy a Szentostyát le tudja nyelni; ez volt az utolsó ital, amit magához vett, mintegy utolsó tanúságtétele a jelenésről." .
Temetésén Corps szinte egész lakossága részt vett.
Kívánságának megfelelően szívét kivették, és urnában a La Salette-i bazilikában helyezték el. (Alábbi kép)

Pápák az engesztelésről

     XVI. Benedek pápa Názáreti Jézus c. könyvének 2. részében megállapítja, hogy "Sok mai exegéta az engesztelés gondolatát Jézus istenképével összeegyeztethetetlennek ítéli, és azt állítják, hogy az engesztelés gondolata a modern felfogás számára nem követhető."
Sajnos feledni látszanak, hogy a megváltás ugyan egyszer s mindenkorra megtörtént "Isten Báránya" Jézus Krisztus véres áldozata által, a megváltás "érvényre juttatásához", a megváltottaknak is ki kell venniük a részüket! Egyetlen idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása" (II/106). "Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,20-21)
     II. János Pál pápa: "Az Egyház hirdeti és különféle módokon tapasztalja a megfeszített és föltámadt Krisztusban kinyilatkoztatott isteni irgalom igazságát. Továbbá maga is törekszik arra, hogy gyakorolja az irgalmat az emberek által és az emberek iránt, mert megérti, hogy ez a legelemibb föltétele annak, hogy az „emberibb” és jobb világért akár most, akár a jövőben valamit valóban tenni lehessen.” (Részlet II. János Pál pápa DIVES IN MISERICORDIA c. enciklikájából)
     Benedek pápa fenti könyvéből: "A gonosznak, a jogtalanságnak a valósága, ami a világot tönkre teszi, ugyanakkor Isten képét is bemocskolja – ez a valóság itt van, a bűnünk révén. Nem lehet egyszerűen tudomást nem venni róla, fel kell dolgozni. (...) Isten önmagát teszi a kiengesztelés helyévé, és Fiában magára veszi a szenvedést... Isten maga "issza ki a kelyhet" minden borzalmával, és így helyreállítja a jogot nagy szeretete által, amely a szenvedés révén átalakítja a sötétséget."
     De mit értsünk hiteles engesztelés alatt akkor, amikor az „engesztelés”címszó alatt hamis látnokok hamis büntető próféciákkal, hamis világvégék hirdetésével, hamis "Tanok" indoklásaival igyekszenek félrevezetni Isten Népét! A megtévesztő szellem megpróbálja minden eszközzel félrevezetni a világot és kisiklatni még a kevesek engesztelő szándékát is! Újabb és újabb imákkal traktálják a készséges lelkeket, holott azok búcsú-nélküliek, tehát a kegyelem-esdés szempontjából erőtlenebbek. A leghatékonyabb engesztelési módot Jézus példázza: "Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, mint imádsággal és böjttel". (Mk 9,29)
     Az pedig, hogy mit (és kit) kell "kiűznünk" és milyen imával, a pápák világos útmutatást adtak!
     XIII. Leo pápa: „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten, a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. (!) Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon a (rózsafüzér) imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22)
     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek az társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet. Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.) 

„Az Úrnak élünk amíg élünk, és az Úrnak halunk meg, amikor meghalunk.” (Róm 14,8)

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk; végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk − vagy nem hozunk meg −, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek pedig végleg meghatározhatják a földi-, sőt örök sorsunkat is.
     Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni! Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés: Ki vagyok én és ki Isten? Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van? Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?
     Kisírkánk célja a megismerés és a 'számvetés' segítése! 1-től 409-ig az élet és halál alapvető kérdéseire próbálunk választ adni; a Szentírás, a bölcselet és a teológia forrásaiból. A t. Olvasó „spontán nyitással” is lelhet iránymutató gondolatokat, ám ajánlott végigböngészve rákeresni az élet és halál nagy kérdéseire! 

FÜGGELÉK 

Mélanie és Maximin életének további alakulása

     Mélanie Calvat 1831. november 7-én született Corps-ban.
Édesapja Pierre Calvat, 1825-ben vette feleségül Julie Barnaud-t, de egyházi házasságot csak 1834-ben kötöttek. A család nagy szegénységben élt. Az apának nem volt állandó állása, kőművesként dolgozott, ezért sokszor hetekig távol volt a családtól és még így sem tudta mindig biztosítani a betevő falatot. Ezért kellett Mélanie-nak már 8-10 éves korában dolgozni. Tavasztól őszig a környező tanyákra küldték pásztorlánynak. Csak télen tartózkodott otthon, rövid ideig. Nem járt iskolába, nem tudott sem írni, sem olvasni, hittant sem tanult, s mivel a teheneket vasárnap is őrizni kellett, templomba is csak nagyon ritkán jutott el. (A képen Melanie főkötője)
A jelenés idején 15 éves volt, de termete miatt 11-12 évesnek nézett ki. Rendkívül zárkózott és hallgatag természetűvé vált, hiszen egész kicsi korától idegenek közt élt. A jelenés után két és fél hónappal, decemberben, beíratták a Gondviselésről nevezett nővérek Corps-i iskolájába. 1850-ig, mint bentlakó növendék élt itt. 1848-ban, 16 éves korában lett elsőáldozó .
Corence-ban, mely Grenoble-tól négy kilométerre fekszik. A Gondviselésről nevezett nővéreknél kezdte meg a noviciátust 1851. október 9-én. 1851 júliusában mindkét gyermek leírta a titkot, amely lezárt borítékban Rómába került IX. Pius pápa kezéhez. 

Bár a nővérek meg voltak elégedve buzgóságával, a püspök egyelőre nem engedélyezte, hogy fogadalmat tegyen, azért, hogy még jobban ránevelődjék a keresztény élet egyszerűségére és alázatosságára.
 (Egy időskori csoportképen lekivezetője, a szenttéavatott Hannibal Mary Di Francia atya, miként alább is Melanie-val.) 
Az vita tárgya, hogy kényszerítve (hogy eltüntessék), esetleg állhatatlansága miatt, de 1854. szeptemberében Angliába küldik egy angol pap kíséretében a Darlington-i, a kármeliták kolostorába. Kéri, hogy részt vehessen a nővérek életében, s később be is lép a rendbe. Fogadalmát 1856. február 24-én teszi le. 

Darlington püspökének engedélyével 1860-ban visszatér a világi életbe; IX. Pius pápa megadja a felmentést a klauzúra, a zsolozsma és minden más alól, ami új életformájával nem egyeztethető össze. Ez év szeptember 28-án érkezik meg Marseille-be. Egy női szerzetesrend fogadja be, mint vendéget. Általuk kerül a rend egyik itáliai házába, Céphalonie-ba, ahol majdnem két évet tölt el, s amikor 1863-ban visszatér Marseille-be, már tökéletesen beszél olaszul, s egy kevéssé görögül.
Marseille-ben ismerkedik meg Mgr. Francesco Saverino Petagna bíborossal (akit XVI. Benedek pápa Tiszteletre méltónak ismert el), a Nápoly melletti Castellamare di Stabia püspökével, akit az itáliai forradalmi események száműzetésbe kényszerítettek Franciaországba. Amikor a püspök visszatérhetett hazájába (1866. december), szívesen adott menedéket a La Salette-i pásztorlánynak. Mélanie leveléből idézünk: "1867-ben Mgr. Petagne püspök Rómába ment, s a kihallgatáson beszélt rólam Őszentségének IX. Piusnak és elmondta, hogy az ő egyházmegyéjében tartózkodom. A Szentatya azt válaszolta, hogy maradhatok, nem kell kolostorban élnem és így szabadon teljesíthetem küldetésemet".

Mélanie – vagyis a Keresztről nevezett Mária nővér, mert mindvégig megőrizte Corence-ben kapott szerzetesi nevét –17 évet töltött el Castellamare-ben, kivéve egy rövid franciaországi tartózkodást, amikor Corps-ba ment a családjához, és amikor az 1870-71-es porosz-francia háború után La Salette-be látogatott.

1878-ban Rómába ment, ahol az új Grenoble-i püspök, Mgr. Fava kérésére leírta és átadta a Szűzanyától kapott Szabályzatot (egy a Szent Szűz által kért szerzetesrendre vonatkozóan). 1878. december 3-án XIII. Leó pápa fogadta Mélanie-t. December 18-án meghalt Mgr. Petagna püspök. 1879-ben Mgr. Zola, Lecce püspöke, kis füzet formájában nyomtatásban kiadta Mélanie közlését az 1846. szeptember 19-i jelenés alkalmával kapott titokról, mely 1858 óta közölhető a nyilvánossággal. A kiadvány ellen több francia püspök tiltakozott, s kérték annak visszavonását.
     Mélanie 1884-ben Franciaországba utazott, néhány hónapot Corps-ban töltött, majd Cannes-ban élt édesanyjával, annak 1889-ben bekövetkezett haláláig. 1900 és 1904 között Diou-ban találjuk, ahol Combes plébános szerzett számára egy kis házat.
Mélanie egész franciaországi tartózkodása idején azon fáradozott, hogy létrehozzon egy olyan szerzetesi közösséget, amely az Istenanya rendjének szabályzata szerint él. Ez azonban nem sikerült.
      Melanie Calvat, La Salette látnoka, helyi nevén "a feketébe öltözött idős francia hölgy", az olaszországi Baritól 30 km-re lévő Altamura-ban, 1904. december 14-én 73 évesen hunyt el. Halálát csak másnap 15-én fedezték fel amikor a napi étkezést vitték neki. Melanie élettelenül feküdt a földön, kezében a rózsafüzérrel. Mgr Carlo Giuseppe Cecchini dominikánus főpap temette el a helyi katedrálisban.
P. Lépidi O.P. 1922-ben jóváhagyott egy imát, amely Mélanie boldoggá avatását kéri.

Új szentencia gyűjteményt mutatok be (holnaptól), kedves Olvasóimnak! A megjelentetéséhez nincs költségvetésem, így fogadják "elektronikus" formátumban!

»KISIRKA«

Nyisd bárhol, olvasd bárhol!
És senki ne szabadkozzék, hogy nem hallott róla!

Útravaló
az ÉLETRŐL, a HALÁLRÓL és az ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL

(tét az örök élet!)

Szerkesztette:
Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő kiadása (kézirat)

A kölcsönös "ökumené" jegyében tett protestáns gesztus?

     A magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, amely 80. kérdésében kimondja, hogy a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádás”-nak kell tekinteni! A katolikus hit szerint ugyanis Krisztus valóságosan jelen van a szentmisében átváltoztatott kenyér és bor színe alatt, mely imádatuk tárgya.
Az alábbiakban a döntés nyomán megfogalmazódott vélemények közül adunk közre kettőt.

„Kárhozatos bálványimádás”? Írva vagyon: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne" (Jn 6,56)

     „A magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklusának 10. ülésén szavaztak a 450 évvel ezelőtti Heidelbergi Káté 80. paragrafusáról, mely szerint a katolikusok miséje, az Eucharisztia tisztelete és annak vétele „kárhozatos bálványimádás.” A jelenlevő 74 személy 57:17 arányban a „kárhozatos bálványimádás” mellett szavazott.
     Nem mehetünk el emellett a szavazás mellett szó nélkül, mert akkor ökumenikus törekvésünk „tapintatból”(?) hazugságba torkollana. Az Igazság iránti tiszteletem és a katolikus és református testvéreim iránti szeretetem késztet arra, hogy a következő megjegyzéseket fűzzem a történtekhez.
     Köszönjük annak a 17 református testvérnek, hogy nem tekinti a mi Szentmisénket, amely kétezer év óta annyi szentet nevelt, kárhozatos bálványimádásnak!
Természetesen itt nemcsak rólunk, katolikusokról van szó, hanem az egész keleti kereszténységről és a Kálvin előtti másfél ezer év hitéről is.
     A Katolikus és Ortodox Egyházban az a tény, hogy Jézus valóságosan jelen van-e a Szentségben vagy nincs, soha nem volt, ma sem az, és soha nem lehet megszavazás tárgya. Minden erőmmel és testvéri szeretettel próbálom megérteni katolikus hitem világosságában a Heidelbergi Káté ezen kitételét és az 57 mai szavazó testvérem állásfoglalását!
Azon túl, hogy heves viták és ellenséges érzelmek korában fogalmazódott meg, mégis mint katolikus hívő hogyan tudnám megérteni ezt a megfogalmazást éppen katolikus hitemben?
Talán a következőképpen.
Kálvin nem volt felszentelt pap, tehát nem konszekrálhatta a kenyeret és a bort. Ő és követői nagyon is katolikus módon gondolkoztak, amikor a maguk Úrvacsorájára vonatkozóan tagadták az átváltoztatást (a valóságos jelenlétet).
     A Katolikus Egyházban is előfordulhatna ilyen tagadás, amely pontosan a hit lényegéből fakadna. Ha mondjuk pár férfi és nő katolikusként, fölszentelt pap hiányában, összejönne és elvégezné a mise szertartását, kimondaná a kenyér és a bor felett az alapítás igéit és „megáldozna”. Miséjüket nem tartaná a katolikusok közössége „érvényes” misének, hanem kárhozatos bálványimádásnak, ha ugyanakkor térdet is hajtanának előtte.
Kálvin és követői akkor gondolkodnának katolikus- és ortodox-ellenesen, ha saját Úrvacsorájukra vonatkozóan vallanák az átlényegülést, és imádással borulnának le a kenyér és bor előtt.
     Azt azonban újra át kell gondolniuk, hogy joguk van-e a katolikus és ortodox misét „kárhozatos bálványimádás”-nak nevezni, hiszen a katolikus és ortodox hívő úgy tudja, hogy a feltámadt Krisztus valóságosan jelen van a konszekráció után a kenyérben és borban, úgy, ahogy zárt ajtók mellett jelen volt a tanítványoknak éppen az Utolsó Vacsora termében. Tehát a feltámadott testnek nem akadály a zárt ajtó, sem a kenyér és a bor állaga.
Ha ezt mi így tudjuk, akkor le kell borulnunk előtte, mint Szent Tamás apostol tette, és megvallani: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28). Ha egy református testvér úgy tudná, hogy tőle egy méterre valóságosan ott áll a föltámadt Úr, bár láthatatlanul, bizony ő is leborulna előtte.
     Erre mondhatná valaki, hogy ez szubjektíve rendben van, de objektíve hogy áll a dolog? Ez azok részére, akik a kétezer éves folyamatos hiten kívül vannak, tudományos kutatás kérdése.
Akik a Kálvin által alapított közösségben lettek megkeresztelve, kutassák szorgalmasan a Kálvin előtti másfél ezer év hitét, hiszen ők sem csupán ötszáz éves kereszténység tagjai, hanem a kétezer éves kereszténységé.
Ebben a kutatásban segíthet (mert az Eucharisztia egyháztani kérdésekkel van kapcsolatban) Boldog John Henry Newman bíboros Apologia pro vita sua c. műve (magyarul: Európa Könyvkiadó, Bp. 2002).
Ugyanakkor egy katolikus hívő nem nézheti le a református testvérek Úrvacsoráját. Nekik ez marad a Szentmiséből. Ez vonatkozás az Úr Utolsó Vacsorájához, ahol áldozatként ajánlotta fel életét értünk, bűnösökért és adta magát eledelül.
     Egy református testvér, ha Úrvacsorát vesz, bizonyára kegyelemben részesül, mert neki ez maradt meg – ismétlem – a Szentmiséből. A mi hitünk szerint nem áldozik, nem veszi az Úr testét és vérét, de hitében mégis kapcsolatba lép az Úrral, aki (hozzá) hozzánk akar jönni, és bennünk lakni (ld. Jn 14,23).
Ha soraim bárkiben, reformátusban vagy katolikusban gyűlöletet keltenek, tudja meg, hogy nem értette meg, amit írtam. Nem végeláthatatlan indulatoktól parázsló vitát nyitottam, hanem szeretetben, ahogy tőlem tellett, szóltam.

Fr. Barsi Balázs Forrás http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1847

Az események fogadtatása

     Semmiféle jelenés nem képezi a hit tárgyát, hanem csupán jelek, amelyek döntés elé állítják az embert. Elfogadhatjuk vagy visszautasíthatjuk, mindenekelőtt azonban szükséges a kielégítő felvilágosítás: az üzenet és az azt közlő hátterének ismerete, az egyházi tanítással való egyezés, a kiegyensúlyozott ítélőkészség és a világos hit. Ezt a célt követi az Egyház, amikor az illetékes püspök megerősíti, hogy egy jelenés "magában hordja-e az igazság minden sajátos vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül ésbiztosan higgyék." Egy ilyen esemény célját és dinamizmusát csak a Szentlélek mai működésével és a hit forrásával kapcsolatba állítva ragadhatjuk meg.
     Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezői és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel a francia császár nem fogadta el az eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Sokan igyekeztek rossz hírbe hozni és tájékozatlan magyarázatokkal hitelteleníteni a La Salette-i üzenetet. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Jelentős többségben voltak azonban azok, akik elfogadták az üzenetek hitelességét. Jellemző, hogy 1846. szeptember 19-én délután három órakor volt a pásztorgyermekek találkozása a Szűzanyával, és már 1851. szeptember 19-én De Brouillard, Grenoble püspöke elismerte a jelenések valódiságát (értsd: égi eredetét), s mint illetékes egyházmegyei püspök engedélyezte a zarándoklatokat La Salette-be. November 16-án az egyházmegye minden szószékéről felolvasták a püspöki körlevelet. Maga a püspök – hajlott kora ellenére – lóháton ment a jelenés színhelyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-ben megjelent Nagyasszony tiszteletére építendő bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működő La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerősített. A jelenések hiteléről tett tanúságot pl. Vianney Szent János, Mons Salvatore Luigi Zola, Louis Veuillot, Paul Verlaine, Leon Bloy, Louis Massignon, Paul Claudel, Don Bosco, Julien Eymard, Pius IX, XIII. Leo, Benedek XV, Saint Hannibal Mary Di Francia. (IX. Piusz több brévét is kiadott a La Salette-i jelenések ügyében.)

 Évtizedekkel ezelőtt kutatni kezdték a levegőben, éterben lévő információs mezőket. Tapasztalat igazolta, hogyha egy csoport jókedvű, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, majd pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója. Jobb kedve lesz pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik előtte a teremben voltak. Nos, ha ez igaz, akkor mindenhol erről beszélnének. Vagy mégsem? 

A válasz: Bizony mégsem! A CIA és a KGB több mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások agyában. (Ez még a HAARP-nak sem sikerült eddig!) Viszont a gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett, boldog életet élhessen, vagyis ha egy embernek megnövekszik a személyes tudatossága, az hatással van más, távolban lévő emberek tudatosságára is. Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmaradását.                                                                                                                                                                                                                                                 

A magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élő embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élősködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni és legfőképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, embereket öljenek. Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valakik az emberek életét úgy irányíthassák, ahogy akarják, ahhoz a Szeretet, a Hit, a Hála és Ítélkezés-mentesség állapotában kell őket tartani! Nem véletlen tehát, hogy az ilyen hatalmaknak mindig legfőbb ellensége Krisztus Egyháza volt!

(Melanie titokleírásának befejezése)

     A fenséges Mária szeme ezerszer és ezerszer szebben ragyogott, mint a briliáns, a gyémánt vagy a legértékesebb drágakő; olyan volt, mint két Nap. Maga volt a szelídség, tiszta, mint egy tükör. Tekintetében a mennyországot látta az ember, mely vonzott; úgy tűnt, hogy önmagát adja és önmagához akar vonzani. Minél tovább néztem, annál jobban akartam őt nézni; minél tovább néztem, annál jobban szerettem, szerettem minden erőmből.
     A Szeplőtelen szeme olyan volt, mint Isten kapuja, ahonnan látni lehet mindent, ami csak megrészegítheti a lelket. Amikor tekintetem Isten Anyjának tekintetével találkozott, aki az én Anyám is, úgy éreztem, hogy a szeretet boldog forradalma születik meg bennem; egy biztos és erős szeretet, mely fel akar olvadni az ő szeretetében.
     Amikor egymásra néztünk, tekintetünkkel beszéltünk; oly nagy szeretettel szerettem őt, hogy legszívesebben megcsókoltam volna a szemét, hiszen pillantása vonzott és arra hívott, hogy egyesüljek vele. Tekintete egész valómban édes remegést ébresztett, s óvakodtam attól, hogy akárcsak a legkisebb mozdulattal is kellemetlenséget okozzak neki.
     A legtisztább Szűzanya egyetlen tekintete elég lett volna ahhoz, hogy az ember egy megdicsőült boldogságát érezze; elegendő lett volna ahhoz, hogy egy lélek kész legyen a Magasságbeli Isten akaratát mindenben tökéletesen teljesíteni, bármi éri is halandó életében; elegendő lett volna ahhoz, hogy a lélek az istendicséret, a hálaadás és az engesztelés állandó gyakorlására adja magát. 

     Csupán tekintete elég volt ahhoz, hogy a lelket Istenre koncentrálja, és – mint aki már nem is itt él – minden földi dolgot, még a legsúlyosabbat is, úgy tekintsen, mint játékszert; hogy ne akarjon már másról hallani, mint Istenről és ami az Ő dicsőségére vonatkozik.
     Egyedül a bűn az, amit Mária a földön rossznak lát, s szinte belehalna fájdalmába, ha Isten meg nem erősítené.
            Castellamare, 1878. november 21.
      Keresztről nevezett Mária, Jézus áldozata.
      Született Mélanie Calvat, a La Salette-i pásztorlány 

(A képen látható szerpentin, a gyertyás körmenetek útvonala.)

A SZENTEK SEGÍTSÉGE ÉLETÜNKBEN

Sokan nem is tudják, mekkora segítséget nyújtanak szentjeink, s hogy milyen igazi,
nagy közbenjárók ők Isten és ember között.
Horváth Mária írása

     Mindig szerettem Don Bosco-t, mert őt kértem segítségül egy-egy pap ismerősömért, de elsősorban fiam miatt, aki különösen rokonszenvezett vele.
Észrevettem, hogy gyakran segítségemre siet, ha kérem. Ez történt azon a télen is, amikor már azt hittem, rosszul imádkozom...

     Fiam éveken át Mexicóban, majd az Egyesült Államokban szolgált Krisztusért. Nem volt remény arra, hogy hazaküldjék, mert nagyon meg voltak vele ott elégedve, sok feladatot bíztak rá. Felettesei nem kecsegtettek bennünket semmilyen áthelyezéssel.
Nekünk, édes szüleinek az egyetlen fiunk (aki mellett van egy lányunk) éveken át tartó távolléte súlyos erőpróbát jelentett, különösen is azért, mert mi egészségi állapotunknál fogva – anyagi viszonyainkat is beleértve – nem tudtunk akkora utat megtenni azért, hogy láthassuk. Hosszú évek teltek el így.
     A Mennyei Atya elé borulva adtam át fiamat Neki, tegyen vele belátása szerint, legyen meg az Ő szent akarata és csupán annyit kértem, ha hazájába nem is, de legalább hozza őt közelebb, Európába.
Egy idő után eszembe jutott Bosco Szent János, és elkezdtem hozzá egy kilencedet, teljes szívemből könyörögve, járja ki Istennél kérésem teljesítését. Karácsony táján fejeztem be kilencedemet.
Januárban fiam felhívott, és megkérdezte, mit gondolok, ki lett az éves szentje? Szokás volt náluk minden év januárjában szentet húzni, aki végigkísérte őket az év folyamán. Megdobbant a szívem:
– Csak nem Don Bosco-t húztad ki? – De igen édesanya, ő az éves szentem.
– Éljen Don Bosco! – kiáltottam fel – Ő át fog hozni téged Európába!

     Teltek a hetek, eljött az áthelyezések időpontja, amikor is fiam felhívott és hirtelen nagy örömmel bejelentette:
– Édesanya, áthelyeztek Rómába!
Annyira megrendültem, hogy alig bírtam beszélni, míg végül feltört belőlem a hála:
– Köszönöm neked Don Bosco! – és csak ezt tudtam mondogatni, könnyes szemekkel.

     Bosco Szent János vette kézbe fiam ügyét annyira, hogy az egy éves római tartózkodása után haza is engedték.

     Ifjúságunk nagy tanítója, a nevelés példaképe Bosco Szent János!
Maradj velünk, ne hagyd el a magyar ifjakat sem, a magyar gyermekeket, és segíts a magyar oktatáson, tanárokon, nevelőkön, hogy olyan méltó módon okíthassák az ifjúságot, ahogyan ezt Te tetted!
Légy áldott az Úr Krisztusban drága Bosco Szent János! Hozd minden gyermek-ifjú szívéhez közel a Segítő Szent Szüzet, Akivel együtt működtél, Akinek nevében áldottál és gyógyítottál sok-sok beteget, és haldoklót. Ámen. 

A Szentatya beszédéből

Felsorolni sem lehet azokat a hívőket, akik Észak-Koreában, Kínában, Irakban, Indonéziában és több tucatnyi más államban nemcsak jogsértéseket, de konkrét életveszélyt szenvednek el Krisztus követése miatt. Erről beszélt a minap XVI. Benedek pápa is, aki szerint a keresztények „az a vallási csoport, amelyik a legtöbb üldözést szenvedi el a hite miatt”. A katolikus egyházfő külön kiemelte azt az októberi bagdadi templom elleni támadást, aminek következtében több, mint félszázan veszítették életüket. A pápa szerint „tolerálhatatlan ez a helyzet, mivel Istent és az emberi méltóságot egyaránt sérti”.

Mi, akik keresztényként szabadon élhetjük meg a hitünket, tartozunk azzal, hogy legalább imában hordozzuk sokféle sérelmet elszenvedő testvéreinket. Akik ennél többet szeretnének tenni, kapcsolatba léphetnek például az Open Doors nevű, az üldözött keresztények érdekképviseletét ellátó szervezettel, és anyagilag vagy önkéntes munkájuk felajánlásával is tehetnek értük.

Sz. B. (cikke nyomán)

http://mindennapi.hu/cikk/egyhaz/keresztenyuldozesek-2010-ben/2010-12-29/932

(Melanie írásának folytatása)

     A Szent Szűznek sárga köténye volt. Eh, mint mondok, sárga? A kötény tündöklőbb volt, mint több nap együtt. Nem földi anyagból készült, hanem fényből szőtték és elragadó szépséggel csillogott. A Szent Szűzben minden igen erősen arra indított engem, hogy Jézusomat földi életének minden mozzanatában imádjam és szeressem.
     A Szent Szűz két láncot viselt a nyakában, az egyik kicsit szélesebb volt, mint a másik. A keskenyebb láncon függött a kereszt, ez volt feljebb. A láncok (mert ezt a kifejezést kell használnom) olyanok voltak. mint csillogó, sziporkázó fénynyalábok.
     Cipői (mert cipőt kell mondanom) fehérek voltak, de ezüstfehér és ragyogó, rózsákkal körülvéve. A gyönyörű rózsák mélyéből csodaszép fénysugár tört elő, mely gyönyörködtette a szemet. A cipőn aranycsat, de nem földi, hanem mennyei aranyból.
     A Szent Szűz látványa maga volt a beteljesült mennyország. Minden meg volt benne, ami csak boldogíthat. és a földi dolgok feledésbe merültek ...
     Két fénynyaláb vette körül a Szent Szüzet. Az őt körülvevő fény, mely elért hozzánk, ragyogó szépséggel csillogott és szikrázott. A másik fény, mely a szép Hölgyet övezte, valamivel nagyobb kiterjedésű volt, s mi ebben álltunk. Ez a fény mozdulatlan volt (vagyis nem szikrázott), de mégis sokkal ragyogóbb, mint a mi szegény Napunk. Egyik fény sem ártott a szemnek és nem gyengítették a látást.
Mindezen a sugárzáson és ragyogáson kívül, magából a Szent Szűz testéből, ruhájából és mindenünnen fénynyalábok és fénysugarak áradtak.
     A Szent Szűz hangja édes volt, elragadó, kedves, szívet melengető, megnyugtató és lecsendesítő, mely minden vágyat kielégített. Szinte ittam a hangját, szívem táncolt örömében, s vele egyesülve fel akart oldódni benne.
A Szent Szűz, a mi gyengéd Anyánk szemét lehetetlen emberi nyelven leírni. Szeráfnak kell ahhoz lenni, hogy valaki beszéljen erről. Sőt, ez csakis az Isten nyelvén lehetséges, aki a lehető legtökéletesebben alkotta meg a Szeplőtelen Szüzet, az ő mesterművét. (folyt.)

A keresztényüldözés nem csak a keresztények ügye

A keresztényüldözésről tartott konferenciát az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség. Hölvényi György egyházügyi államtitkár szerint ha nincs más megoldás, képesnek kell lennünk arra, hogy befogadjuk az üldözött keresztényeket. Jelenleg százmillió keresztény szenved üldözést szerte a világban, 2000-2010 közt egymillió Krisztus-követő halt vértanúhalált, és 270-en lesznek mártírok minden 24 órában. (Ó Jézus! Légy irgalmas gyilkosaik iránt, mert nem tudják mit cselekszenek!)

A vallásuk miatt üldözöttek 75 százaléka keresztény – nyitotta meg az alapvető tájékozódás jegyében ezzel a felsorolással Stágel Bence KDNP-s képviselő, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke a 21. századi keresztényüldözésről szóló konferenciát a Pázmány jogi karának dísztermében. Hozzátette: a tolerancia jegyében Európa-szerte egyre kínosabbak a keresztény szimbólumok.

Hölvényi György egyházügyi államtitkár megkülönböztette egymástól a vallási üldözést és a diszkriminációt, mivel a kettőt más módszerrel kell kezelni. Mint mondta: ha nincs más megoldás, képesnek kell lennünk arra, hogy befogadjuk az üldözött keresztényeket, akik sokkal nagyobb bajban vannak, mint mi. Az államtitkár arra is figyelmeztetett az európai kereszténységellenes fejlemények kapcsán: a múló divatokat különítsük el a hosszú távú folyamatoktól, s ne hiszterizáljunk, mert akkor felülünk a provokációnak.

Víz Péter, a Christian Solidarity International (CSI, Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás) szervezete tevékenységéről számolt be, különös tekintettel a dél-szudáni keresztények helyzetére, akiket az országrész függetlenné válásáig gyakran rabszolgának adtak el. Mint rámutatott: a nyugaton „egyetemes emberi jogok”-nak nevezett dolgokat az iszlám világ nem fogadja el, amit mutat az is, hogy ők elfogadták az „iszlám emberi jogok nyilatkozatát”, aminek egyik pontja leszögezi, hogy az emberi jogok nem lehetnek ellentétesek a saríával. Ugyancsak figyelmeztető mondata volt előadásának az a megjegyzés, hogy az Európába érkező muzulmánok zaklatják az Egyiptomból Európába menekült keresztény koptokat.

Rétvári Bence, a KIM államtitkára, kereszténydemokrata politikus szerint az EU-nak követnie kellene az Egyesült Államokat abban, hogy évente jelentést ad ki a vallásszabadság alakulásáról, s bilaterális egyezményeket kellene kötnie a muzulmán országokkal, amivel számon kérhetővé válna az ottani keresztények helyzete. Hozzátette: Európában nem egyházak elleni támadásról beszélhetünk, itt nem az intézményeinket támadják, hanem a keresztény értékek elleni támadásról. Ennek keretében a vallást újra magánüggyé nyilvánítják, és kialakul a toleranciadiktatúra. Ennek jele, hogy míg névleg vallásszabadság van az Európai Unióban, addig szinte politikai öngyilkosságnak számít, ha egy politikus vállaltan keresztény elvek szerint él és azok mentén politizál.

Kató Csaba katolikus diakónus arra hívta fel a figyelmet, hogy naponta egy falunyi ember hal meg az üldöztetésekben, és hogy meg kell látnunk, hogy a vallási közösségek, intézmények elleni támadás emberi életek elleni támadás is egyben. Felhívta rá a figyelmet, hogy ne engedjük, hogy elhitessék velünk: a keresztényüldözés csak a keresztények ügye, s ezért ki kell lépnünk a keresztény szubkultúra szakzsargonjából. Megjegyezte: a Bibliában a béke nem az üldözés hiánya, hanem az élet rendezettsége.

Abuna Youssef Khalil kairói kopt ortodox pap a kopt keresztények történetét és életét mutatta be előadásában. Rámutatott: az arabok 650 körül foglalták el az addig koptok lakta Egyiptomot. Ma a 90 milliós lakosság 20 százalékát, 18 millió főt tesznek ki a koptok, akik naponta ki vannak téve a támadásoknak. Khalil atya megkülönböztette egymástól az erkölcsös életet élő, másokat elfogadó muzulmánokat, akár vallásosak, akár nem, s a fundamentalista muzulmánokat, akik például azért vesznek el kopt vagy Nyugat-Európában éppen európai lányokat, hogy ezzel érdemeket szerezzenek Allah előtt, s így foglalják el a Nyugatot.

A konferencia Kálmán Peregrin ferences szerzetes, a szentkúti kegyhely igazgatója üzenetének felolvasásával zárult.

SzG/Magyar Kurír
http://www.magyarkurir.hu/hirek/keresztenyuldozes-nem-csak-keresztenyek-ugye

(Melanie leírásának, folytatása)

     Mély együttérzés ébredt bennem, szerettem volna az egész világnak beszélni erről az ismeretlen szeretetről, és minden halandó lelkébe belopni a legnagyobb együttérzést és hálát az Isten iránt, akinek nincs szüksége ránk, hogy az legyen, aki volt, aki van és aki mindörökké lesz; mégis milyen érthetetlen ez a szeretet az ember számára! Az Isten emberré lett, meg akart halni, igen, meghalni, hogy jobban belevésse lelkünkbe és értelmünkbe irántunk való "őrült" szeretetét! Ó, milyen szerencsétlen vagyok, hogy nincsenek szavaim annak a szeretetnek kifejezésére, mellyel a mi jó Megváltónk szeret bennünket. Másrészt milyen boldogság ennyire érezni azt, amit nem tudunk kifejezni!

     Krisztus alakja néha élőnek tűnt, úgy függött a kereszten felemelt fejjel, nyitott szemmel, mint aki maga akarja, hogy ott legyen. Néha pedig beszélni látszott: mintha azt akarta volna mondani, hogy értünk függ a kereszten, mert szeret minket, mert szeretetébe akar vonni bennünket; s hogy ez a szeretet, mely számunkra mindig új, valójában ugyanaz, mint kezdetben, mint életének 33 éve idején, mint ma és ezután mindörökké.
     A Szent Szűz szinte egész idő alatt sírt, amíg beszélt hozzám. Könnyei lassan gördültek le, egyik a másik után, egészen a térdéig, majd ott, mint ragyogó szikrák eltűntek.
Könnyei csillogtak és tele voltak szeretettel.   Szerettem volna megvigasztalni, hogy ne sírjon tovább, de úgy látszott, mintha szüksége lenne arra, hogy megmutassa könnyeit és ezáltal jobban kimutassa szeretetét, melyről megfeledkeztek az emberek.   Legszívesebben karjai közé vetettem volna magam így szólva: "Jó Anyám, ne sírj! Minden ember helyett akarlak szeretni!" De ő mintha ezt mondta volna: "Olyan sokan vannak, akik nem ismernek engem!"
Élet és halál közt vergődtem, látva egyrészt a nagy szeretetet és vágyakozást, hogy szeressék, másrészt a nagyfokú közönyt és hidegséget ... Ó Anyám, nagyon-nagyon szép, nagyon kedves jó Anyám, szeretlek teljes szívemből!
     A mi szelíd Anyánk könnyei egyáltalán nem csökkentették fenségét, királynői és nagyasszonyi megjelenését. Ellenkezőleg! Ezáltal mintha megszépült volna, így még szeretetre méltóbb, szebb, hatalmasabb, anyaibb és vonzóbb lett. Szerettem volna felinni a könnyeit és szeretettől együttérző szívem majd kiugrott a helyéből. Milyen megrendítő látni egy síró anyát, egy ilyen anyát anélkül, hogy fájdalmát örömmé változtathatnám, vagy bármi módon is segíteni vagy vigasztalni tudnám! Ó Anyám, több vagy, mint jól Úgy alkotott meg az Isten, hogy minden elképzelhető kiváltsággal megajándékozott; benned szinte kimerítette mindenhatóságát; jó vagy, és magának az Istennek a jóságával vagy jó; Isten nagysága teljesedett ki, amikor megalkotta benned földi és égi mesterművét. (folyt.)

Nem lankad a keresztényüldözés a baráti Kínában

Ismét keresztényeket tartóztattak Kínában, jelentette a Worthy News pekingi tudósítója. A Beijing Shouwang Gyülekezet tizenhat tagját fogták el, és tartottak náluk házkutatást.

http://mindennapi.hu/cikk/vilaghir/nem-lankad-a-keresztenyuldozes-a-barati-kinaban/2011-07-01/4541

(Melanie leírásának, folytatása)

     A Szent Szűz nagyon magas és arányos testalkatú volt; olyan könnyednek látszott, hogy egy kis szellő meglebbenthette volna, mégis mozdulatlanul és szilárdan állt. Megjelenése magasztos és fenséges volt, de nem úgy, mint a földi hatalmasoké. Méltósága szeretettel vegyes tiszteletet ébresztett, ugyanakkor mégis vonzott. Tekintete szelíd és átható; mintha a szemével beszélt volna hozzám. Szívem szinte elolvadt ebben a szavak nélküli párbeszédben, mely nem volt más, mint a szeretet erős fellángolása elbűvölő szépsége láttán. Tekintetének szelídsége, arckifejezésének kimondhatatlan jósága megértette velem, hogy engem önmagának akar és önmagát akarja nekem adni. Ekkora és ilyen szeretetet lehetetlen földi szavakkal visszaadni.
     A Szűzanya ruhája ezüstösen fehér és sugárzó volt, s egyáltalán nem anyagszerű. hanem csupa fény, élő és sziporkázó ragyogás. Nincs erre kifejezés és itt a földön nem hasonlítható semmihez.
     A Szent Szűz egészen szép és szeretetteljes volt; amikor ránéztem, kívántam feloldódni benne. Személye és egész külseje senkihez sem hasonlítható királynői fenséget, ragyogást, nagyszerűséget sugárzott. Szépnek, fehérnek, makulátlannak látszott, kristálytisztának, káprázatosnak, égiesnek, frissnek és ártatlannak, mint egy Szűz. Úgy tűnt. hogy drága és egészen tiszta ajkai ezt a szót lehelték: szeretet.
Olyannak láttam, mint egy jó édesanyát, aki tele van irántunk jósággal, kedvességgel, szeretettel, együttérzéssel és irgalommal. 

Fejét olyan szép és ragyogó rózsakoszorú övezte, hogy azt még csak elképzelni sem lehet: a különböző színű rózsák nem e földön nyíltak; és a virágkoszorú koronaként vette körül a Szent Szűz fejét. A színesen váltakozó rózsák mélyéről ragyogó fénysugár tört elő, mely minden egyes virágnak elragadó szépséget kölcsönzött. A rózsakoronát kis aranyágak, mint ékkövek díszítették.
     Az egész egy nagyon szép diadémként hatott, mely erősebben ragyogott, mint a mi napunk itt lent a földön.
A Szent Szűz nyakában egy nagyon szép kereszt függött. A kereszt aranyozottnak látszott – azért mondom, hogy aranyozott és nem színarany, mert láttam már különböző aranyozott tárgyakat, melyek számomra sokkal szebbnek tűntek, mint egy egyszerű aranytárgy. A ragyogó fényességű kereszten kitárt karokkal függött a mi Urunk, Krisztus. A kereszt vízszintes ágának majdnem a szélén jobb- és baloldalon kalapácsot, illetve harapófogót láttam. Krisztus alakja természetes testszínű volt, de nagy fénnyel ragyogott. Az egész testből áradó fénysugarak, mint ragyogó dárdák a szívemig hatolva vágyat ébresztettek, hogy egyesüljek vele. Krisztus néha halottnak látszott: feje lehanyatlott, élettelen teste lezuhant volna a keresztről, ha a szegek nem tartják. (folyt.)

Hiába tiltakoznak a népek?

"2012-ben hite miatt 105 ezer keresztényt öltek meg. A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes. A legveszélyesebb térségek az iszlám fundamentalizmus országai, Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom bizonyos vidékei" - közölte a Vatikáni Rádió.

(Melanie írásának, folytatása)

    Szeptember 20-án, a jelenés másnapján kora hajnalban elindultunk Maximinnal. A plébániára érve kopogtattam. A plébános úr házvezetőnője nyitott ajtót és megkérdezte, mit akarunk. Franciául válaszoltam (én, aki ezt a nyelvet eddig soha nem beszéltem): "A plébános úrral szeretnénk beszélni!" "És mit szeretnétek neki mondani?" – kérdezte Azt akarjuk neki elmondani kisasszony, hogy tegnap felmentünk a Baisses-i hegyekbe legeltetni a teheneket, s amikor megebédeltünk stb. stb." Elmeséltünk neki jó sokat abból, amit a Szent Szűz mondott. Ekkor megszólalt a templom harangja, ez volt az utolsó beharangozás a misére. Perrin abbé, La Salette plébánosa, aki mindent hallott. amit elbeszéltünk, nagy robajjal kinyitotta az ajtót; sírt, a mellét verte és így szólt:
"Gyermekeim, el vagyunk veszve. A jó Isten meg fog büntetni bennünket. Ah, Istenem, a Szent Szűz volt az, aki nektek megjelent!" Ezzel elment misézni. Maximin. a házvezetőnő és én egymásra néztünk, majd Maximin megszólalt: "Én elmegyek édesapámhoz Corps-ba. " Elváltunk.
Mivel gazdáink nem parancsolták meg, hogy azonnal menjek haza, ha beszéltem a plébános úrral, úgy gondoltam nem lesz baj, ha ott maradok a szentmisén. Bementem tehát a templomba. A mise elkezdődött; az első evangélium után a plébános úr a nép felé fordult és megpróbálta elmesélni hiveinek a jelenést, mely tegnap az ő hegyeik között történt s intette őket, hogy többé ne dolgozzanak vasárnap. Feltörő zokogása meg-megszakitotta szavait és mindenki nagyon megrendült. A szentmise után hazamentem gazdáimhoz. Peytard úr, aki még ma is La Salette polgármestere, eljött hozzám és kikérdezett a jelenésröl; miután meggyöződött mindannak igazáról. amit elmondtam neki, úgy ment el, hogy ő is hitt.
Egészen mindenszentek ünnepéig tovább szolgáltam gazdáimnál. Ezután pedig otthon Corps-ban, bentlakó növendék lettem a Gondviselésről nevezett nővéreknél. (folyt.) 

4. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     Még mielőtt elcsodálkozna valaki, hogy miért adok helyt az engesztelés témakörének ilyen mértékben, nos zárszóként hozzá fűzöm, hogy az Istennel való megbékélésre való indíttatás, az engesztelés gondolata nem újkeletű üdvtörténetünkben! Már a zsoltáros is így int: „Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket” (Zsolt 49,22).
Hasonló, korunk igaz Mária-jelenéseinek üzenete is, melyekben mindig bűnbánatról, megtéréséről, s a bűneikben megmaradók kárhozatának veszélyéről szól. Azokról, akik már Istenéi voltak, de elfordultak Tőle, akik a bűn szerzőjének csalárd hálójába esve távol maradnak Istentől, örök sorsukat téve kockára! Sajnos, korunkban már olyan mérvű az Istenről való „megfeledkezés”, hogy fennáll a tömeges elkárhozás veszélye! Különösen figyelemre méltók a Szent Szűz fatimai és a Szeretetláng üzenetében elhangzott szavai: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. augusztus 19) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (Szeretetláng I/87; I/103; III/144)
     Kérdés: Az Istenanya lélekmentő stratégiájával, hogyan menthető meg a világ a pusztulástól?
     A Szűzanya Szíve Szeretetlángjával nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! Ez a “megérintettség”, nem csak “hitbeli” vonatkozású, hanem többletkegyelmet is kínál a fatimai engesztelés megvalósításához. A Szeretetláng üzenete fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai” célja azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket, és ez a természetfeletti segítség az, mely gátat szabhat a gonosz és csatlósai pusztító tevékenységének!
     Nem kell felsőfokú hittudás annak felismeréséhez, hogy a Mennyei Atya, Fia Édesanyjának Szeplőtelen Szíve által akarja megmenteni a világot! (vö Fatimáról beszél Lúcia nővér 4. kiadás 2006. 118; 123; 127; 172; 188) XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során ugyanis, így nyilatkozott: Tévedne az aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.
     Miről van tehát szó?
     A világ békéjének megőrzésére és végveszélybe sodródó hazánk megmentésére, egyetemes nagyságrendű engesztelésre van szükség, mely a jézusi ajánlás gyakorlatával (lásd Mk 9,29), a szentségi élet személyenkénti megvalósításával és a Mária Szeplőtelen Szíve által kiesdett többletkegyelmek segítségével valósítható meg! Természetesen nem kötelező, amiként a zuhanó gépen imára fakadó ateista hirtelen felismerése sem! NE VÁRJUK A MEG! 

Jézus Anyját is üldözik!

"2012-ben hite miatt 105 ezer keresztényt öltek meg. A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes. A legveszélyesebb térségek az iszlám fundamentalizmus országai, Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom bizonyos vidékei" - közölte a Vatikáni Rádió.

(Melanie írásának, folytatása)

     Szeptember 19-én este a szokottnál kicsit korábban mentünk haza. Megérkezve gazdáimhoz azzal foglalkoztam, hogy a teheneket bekössem az istállóba és rendet rakjak. Még nem fejeztem be, amikor gazdasszonyom sopánkodva jött hozzám: "Gyermekem, miért nem jössz már be és meséled el nekem, hogy mi történt a hegyen?" (Maximin ugyanis átjött hozzánk, miután nem találta otthon gazdáit, akik még nem tértek haza munkájukból és mindent, amit látott és hallott, elmesélt gazdasszonyomnak.) Így válaszoltam:
"El akartam mondani, de előbb szerettem volna befejezni a munkámat." Rögtön ezután bementem a házba, és gazdasszonyom igy szólt: "Mondd el, hogy te mit láttál; Bruite pásztora (Pierre Selme-nek, Maximin gazdájának ez volt a beceneve) mindenről beszámolt nekem. (A képen az a helység látható, ahol Melanie először elmondta a jelenés történetét.)
Elkezdtem, s amikor már majdnem a felénél tartottam, gazdáim megérkeztek a mezőről. Gazdasszonyom sírt, amikor meghallotta a mi szelíd Anyánk panaszát és intését: "Ah, maguk holnap ki akarnak menni begyűjteni a gabonát; vigyázzanak, jöjjenek és hallgassák meg, mi történt ma ezzel a gyermekkel és Selme-ék pásztorával!" Majd felém fordult: "Kezdd újra, amit már nekem elmondtál!" Újrakezdtem, s amikor befejeztem, gazdám megszólalt: "A Szent Szűz volt az, vagy egy nagy szent, aki az Istentől jött; de végeredményben ez ugyanolyan, mintha maga a jó Isten jött volna el. Mindent meg kell tenni, amit ez a Szent mondott. Hogyan fogjátok ezt az egész nép tudomására hozni?" Így válaszoltam: "Maga megmondja nekem, mit tegyek és én megteszem." Ö anyjára. feleségére és testvérére nézett: "Ezen még gondolkodni kell." Ezután mindenki elment a maga dolgára.
Már megvacsoráztunk, amikor Maximin gazdái vele együtt átjöttek, hogy elmeséljék, mit mondott nekik Maximin és megtudakolják, mit kellene tenni. Így szóltak: "Nekünk úgy tűnik, hogy a Szent Szűz az, akit a jó Isten ideküldött. Erre lehet következtetni abból, amit mondott. És neki az a kívánsága, hogy ezt az egész népnek tovább kell adni; lehet, hogy a gyerekeknek be kellene járni az egész világot és mindenkivel tudatni, hogy a jó Isten parancsait mindenkinek meg kell tartani, mert különben nagy szerencsétlenség szakad ránk." Pillanatnyi csend után gazdám Maximinhoz és hozzám fordult: "Tudjátok, mit kell tennetek, gyermekeim? Holnap keljetek fel jó korán és mind a ketten menjetek el a plébános úrhoz. Meséljetek el neki mindent, amit láttatok és hallottatok; mondjátok el pontosan, hogyan történt ez a dolog: ő meg fogja nektek mondani, mit kell tennetek." (folyt.) 

3. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelenésében felismerhető Isten kegyelmi stratégiája, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó – az emberiség üdvösségét segítő – pedagógiája. Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdes-ban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjának (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés globális fegyvereként.
     A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, mely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A Szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus.
     A Szeretetláng látnoka, Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony, papi ismerősei kérdéseként feltette a Szűzanyának: Mi a Szeretetláng? – A válasz így hangzott: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).
     Szűzanya: "Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.” (I/84)
Úr Jézus: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása! (IV/27) Bízzatok! Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95)
     A fentiekből következik, hogy az Istentől elfordult és végveszély felé sodródó korunkban már nem elég egyesek magánájtatossága „kevesekért”! A csillogó világ, információ-dömpingjétől eltompult lelkek egyetemes felrázásához ugyanis az istenszeretők égi segítséggel történő, tudatos összefogása kell, mégpedig „mindenkiért”! A végtelenül megbántott isteni Szeretet, okkal kívánja meg a szívből-lélekből indíttatott tudatos engesztelést! Ezt hirdette meg az Egyház Anyja 1917-ben Fatimában, ahol kiútként a rózsafüzér napi imádságát, a világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének és az engesztelő Első Szombatokat ajánlotta az emberiségnek. Ennek a felhívásnak kellett volna az „Engesztelés Műveként” diadalra jutnia Erdey Ferenc atya (1895-1966) által hazánkban. És ennek szellemiségét szerette volna megvalósítani a 40-es elején a Világ Királynője, Natália (1901-1992) nővéren keresztül! Ennek az engesztelő lelkiségnek volt példája és rejtett apostola a 40-es 60-as években boldog reményű Marton Marcell kármelita atya (1887-1966). És ezek megvalósításához kínált többlet kegyelmi erőt és lánglelkűséget a Szeretetláng üzenete (1961-1985). 

Ma is üldözik Jézus Krisztust, az Emberiség Megváltóját!

"2012-ben hite miatt 105 ezer keresztényt öltek meg. A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes. A legveszélyesebb térségek az iszlám fundamentalizmus országai, Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom bizonyos vidékei" - közölte a Vatikáni Rádió.

(Melanie írásának, folytatása)

A nagyon szép Hölgy átkelt a vízmosáson, majd két lépésnyi távolságra anélkül, hogy megfordult volna, még egyszer így szólt hozzánk, akik követtük (mert sugárzó alakja, de még inkább jósága elbűvölt, miközben úgy éreztem, hogy egészen magával ragadja a szívemet): - Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel! 

Ezután egészen addig elment, ahonnan az előbb megnéztem, hogy hol vannak a teheneink. Lábai éppen hogy érintették a fűszálakat, melyek nem hajoltak meg léptei alatt. Amikor a szép Hölgy felért a kis magaslatra megállt, én pedig gyorsan odafutottam hozzá, hogy jól, nagyon jól lássam őt és megjegyezzem, melyik úton távozik. Eközben teljesen elfelejtkeztem a tehenekről és a gazdáimról, akiknél alkalmazásban voltam; örökre és feltétel nélkül az én szép Hölgyemhez csatlakoztam; igen, soha-soha többé nem akartam őt elhagyni; minden hátsó gondolat nélkül követtem, és kész voltam szolgálni, amíg csak élek.

Azt hiszem, még a Paradicsomról is elfelejtkeztem amikor az én Hölgyemet néztem. Csak egyetlen gondolat élt bennem, hogy mindenben jól szolgáljam Őt; úgy éreztem, bármit meg tudnék tenni, amit csak mond, hogy megtegyek, mivel úgy tűnt, hogy nagy hatalma van. Jósággal teli gyengédséggel nézett rám, egészen magával ragadott; behunyt szemmel karjai közé szerettem volna vetni magamat. De ő nem hagyott erre időt. Alig észrevehetően valamivel magasabbra, mint egy méter, felemelkedett a földről, egy pillanatig ott maradt a levegőben, s az én szép Hölgyem felnézett az égre, majd a földre jobb és bal felé, végül oly szelíd, szerető és jóságos tekintet vetett rám, hogy úgy éreztem, magába olvaszt, s a szívem megnyílik szíve előtt.
Miközben lelkem ily édesen kitárult, az én jóságos Hölgyem szép alakja lassan eltűnt: úgy látszott, mintha az őt körülölelő fény mozgása felerősödött, vagy inkább, mintha sűrűsödött volna a Szent Szűz körül, hogy ne láthassam tovább. Alakja fokozatosan fénnyé változott és lassan eltűnt szemeim elől, vagy inkább a fény olvasztotta magába az én Hölgyem alakját. A fény alakú gömb lassan emelkedett felfelé jobb oldali irányban. Nem tudom megmondani, hogy a fény kisebbedett-e olyan mértékben, ahogy emelkedett, vagy maga az eltávolodás tette, hogy a fény ereje úgy csökkent, ahogy távolodott. Azt tudom, hogy hátrahajtott fejjel és szememet erre a fényre szegezve úgy maradtam ott még azután is, amikor a távolodó fény mindig kisebb lett, s végül eltűnt. 

Elfordítva tekintetemet az égről megláttam Maximint, aki engem nézett. Így szóltam hozzá: "Mémin, ez édesapám Istene lehetett, vagy a Szent Szűz vagy egy nagy szent!" Maximin a levegőbe emelte kezét, s ezt mondta: "Ó, ha tudtam volna!" (folyt.) 

2. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     Aki komolyan részt akar vállalni az evangelizációban, ajánlja fel magát a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, ajánlja életét és munkásságát az ő oltalmába, s kérje az ő segítségét.
     Az engesztelésben részt vállalók természetesen egyházközségükben is példaadó életet élnek, és különös gondot fordítanak az apostolkodásra. Fontos, hogy időről időre lelkésszel is találkozzon a közösség még akkor is, ha a lelkipásztor az engesztelő órákon nem tud jelen lenni. Az engesztelés lelkületét állandóan frissen kell tartani,s a felmerülő kérdésekben eligazítást kell nyújtani.
     Soha nem szabad látványos sikerre törekedni. A lelkületre kell nagyon vigyázni. Nem szabad görcsösen a normákhoz ragaszkodni. Első mindig a nyitott szív, a készséges akarat, a kitartó ima, az alázatosság, a mindenre kiterjedő szeretet. Böjtölni is kell persze, ennek módja is ismert, de akit egészségi okok akadályoznának, annak is számtalan egyéb lehetőség áll rendelkezésére. A létszám kérdését is az Istenre kell bízni. Ha szívünk nyitott, s akaratunk készséges, hasznosítani tud bennünket az Úr.
     Magasabb szintű lelki élet nem létezik következetesség, igényesség és benső fegyelem nélkül. A jelek szerint az engesztelőknek közel egyharmad része másfél-két év elmúltával feladja vállalkozását, mert nincs elegendő kitartása. Sok nehézség adódik az alázatosság hiánya, a szerepelni vágyás, az imádságos csend megbontása és a megrögzött hibákhoz való ragaszkodás miatt. Ha érnek is bennünket kudarcok, mindig legyen erőnk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézzük: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem oda sodródik mind jobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynője. Bp. 1944. 72. o.) 
     Sok erő forrása lesz, ha tudatosítjuk Jézus valóságos jelenlétét az imádkozó közösségekben: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20). Tehát Jézus személyesen van jelen az imádkozó közösségben. Éppen ezért mindig törekedjünk az összeszedett, az elmélyült és a hitből fakadó imádságra, s minden helyzetben emlékezzünk Jézus ígéretére: ,,...bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz'' (Mk 11,24). Megjegyzés: Erdey atya – vallotta egyik volt munkatársa – több látomásban részesedett. Ezek a revelációk a Jézus Szíve tisztelettel voltak kapcsolatban, s az engesztelés műve a fatimai események után ezekből az élményekből is ered. Az atya soha nem hivatkozik ezekre a víziókra. 

A Vatikáni Rádió híre

      Rádiónk olasz műsora interjút készített Massimo Introvigne professzorral, a vallásszabadságot megfigyelő olasz központ munkatársával. (...) A központ becslése szerint 2012-ben 105 ezer keresztényt öltek meg hite miatt. Ez azt jelenti, hogy minden öt percben meggyilkoltak egy keresztényt. Tehát félelmetes arányokról van szó. 
     Számos veszélyes térség van a világon, amelyek közül Introvigne professzor hármat emelt ki: az első régióban erőteljes az iszlám fundamentalisták csoportjainak jelenléte. Ide tartozik Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom egyes régiói. A második térségben kommunista totalitárius rezsimek uralkodnak, mint Észak-Korea, a harmadikhoz pedig azok az országok tartoznak, amelyekben erős az etnikai nacionalizmus, vagyis a nemzeti identitást azonosítják egy meghatározott vallással, így a keresztényeket a nemzet árulóinak tartják. Példa erre Orissa állam Indiában. 
      Természetesen ezekben az országokban szentmisére menni, vagy hittanórára járni már önmagában véve veszélyes, gondoljunk csak a nigériai vérengzésre, amelynek katekizmusra igyekvő gyermekek estek áldozatul.
Pakisztánban az istenkáromlásra vonatkozó törvény szintén nagy veszélyt jelent a keresztények számára. Asia Bibi, ötgyermekes édesanya ma is börtönben van halálos ítélettel, éppen e törvény értelmében. Olaszország az elsők között tette magáévá Asia Bibi ügyét és erőfeszítéseinek köszönhetően eddig még sikerül megmentenie a keresztény asszony életét. Azonban számos esetben maga a tömeg lincseli meg a blaszfémiával vádolt személyt, még mielőtt bírósági tárgyalásra kerülne sor. Pakisztánban ez sajnos megszokottá vált. Arra a kérdésre, hogy miért váltak a keresztények a legüldözöttebb vallási csoporttá és miért tekintenek rájuk ilyen nagy gyűlölettel, Massimo Introvigne a következőket válaszolta: 
„Ennek oka egyrészt specifikus ideológiákkal magyarázható, mint a radikális iszlám fundamentalizmus, vagy az etnikai nacionalizmusok legagresszívebb formái, illetve, még ami tovább él a régi kommunista ideológiából”. (...) Ezek az ideológiák veszélyesnek tartják a keresztények és az egyház hangját, lobbijaik az intolerancia és a diszkrimináció hadjáratát indítják el ellenük. 
     Szent István első vértanú vértanú példáján, aki megbocsátott gyilkosainak, Introvigne professzor megállapította: „Megbocsátani az üldözőknek – ez egyedül a kereszténységet jellemzi. Számos kereszténység előtti és utáni kultúra a bosszúhoz való jogot, sőt kötelességet hirdeti. Ma a világ hajlamos annak elfeledésére, hogy a kereszténység milyen nagy szerepet töltött be a civilizáció fejlődésében: a bosszú logikáját a megbocsátás logikájával cserélte fel” – mutatott rá rádiónknak adott interjújában Massimo Introvigne olasz professzor. FORRÁS (kép: internet) Mi, akik békében gyakorolhatjuk hitünket, járjunk helyettük is Szentmisére, melyet ajánljunk fel Értük! Imádkozzunk az üldözöttekért és üldözőikért!

(Melanie írásának, folytatása)

A Szent Szűz ezután megadta nekem – franciául is – egy új szerzetesrend szabályzatát.
Miután ezt a Szent Szűz elmondta, a következőképpen folytatta beszédét:
Ha megtérnek, még a kövek és a sziklák is gabonává válnak, és tele lesz a föld krumplival.
- Gyermekeim, elvégzitek-e az imádságaitokat?
- Ó, nem mindig, Asszonyom – válaszoltuk mindketten.
- Gyermekeim, reggel és este imádkozni kell. Ha nincs időtök, akkor imádkozzatok el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát. Amikor pedig többre van időtök, imádkozzatok többet.
- Csak néhány idős asszony jár misére; nyaranta a többiek minden vasárnap dolgoznak. Télen, amikor nincs más tennivalójuk, csak azért jönnek a templomba, hogy lejárassák a vallásosságot. Nagyböjtben úgy futnak a henteshez, mint a kutyák.
- Gyermekeim, nem láttatok még megromlott búzát?
- Ó nem, Asszonyom – válaszoltuk mindketten.
A Szent Szűz Maximinhoz fordult:
- De te, gyermekem, egyszer kellett, hogy lásd a Coin felé vezető úton, édesapáddal együtt. A tábla tulajdonosa igy szólt édesapádhoz: "Jöjjön nézze meg, hogy megy tönkre a búzám." Odamentetek. Édesapád kezébe vett két vagy három kalászt, elmorzsolta a szemeket, amelyek szétporlottak az ujjai között. Hazafelé, amikor mintegy félórányira voltatok Corps-tól, édesapád adott neked egy darab kenyeret: "Tessék, most egyél gyermekem, mert jövőre nem tudom, mit fogunk enni, ha a búza úgy megy
tönkre, mint ez! "
- Ez igaz, Asszonyom, nem jutott eszembe – válaszolta Maximin.
A Szent Szűz franciául fejezte be mondanivalóját.
- Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel! (folyt.)

1. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     A XIII. századi Boldog Özséb pilisi remete (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapítója) barlangja előtti keresztjénél látomásban részesült. Sok-sok apró lángocskát látott mindenfelől összegyűlni, melyek a kereszten egyetlen nagy lánggá egyesültek. Ez az egy látomás elegendő indíttatást adott neki ahhoz, hogy a szétszórt engesztelő remetéket egybegyűjtse, megalapítva a Pálos Rendet. A Szent Szűz célja sem más, mint összegyűjteni az engesztelő szíveket (lángocskákat), felszítsa azokat Szeplőtelen Szívének jézusi hevületével, hogy ígérete szerint bűnt perzselő Szeretetlánggá egyesítse azokat: „Tüzet tűzzel fogunk oltani, a gyűlölet tüzét, a Szeretet Tüzével!” (III/203) A lelkinaplóban olvashatjuk az Úr Jézus szavaiként: „Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!” (II/108-109).
     A lélekmentő indíttatású engesztelésben részt vállalók élete átformálódik, áttüzesedik így előbb-utóbb maguk is elmondhatják Szent Pállal: ,,Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem'' (Gal 2,20). A kitartás és az egymás erősítése szempontjából nagyon fontos hetente legalább egyszer közös imára is összejönni. Hasznos ezt a napot engesztelő napnak kijelölni, amikor a böjt (kenyéren és vízen, vagy egyéb módon), a sok imádság mellett az engesztelők szerető találkozására is sor kerül. A közös ima programját változatosan lehet összeállítani, de szerepeljen benne mindig a rózsafüzér, az irgalmasság rózsafüzére, a szentírásolvasás, s ha lehetséges, a szentmise hallgatása és a szentáldozás.
     Az engesztelő napot ajánlatos meghirdetni, s egyáltalán a papság részéről az engesztelés ügyét újra és újra propagálni az egész egyházközségben. Az engesztelő nap és a közös program időpontja lehetőleg ne változzon, s a résztvevőket biztassuk a rendszeres megjelenésre még akkor is, ha ez áldozatba kerül, hiszen erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. Praktikus megfontolásból az engesztelő nap lehet a péntek, a közös ima kezdődhet a késő délutáni vagy a kora esti órákban. A péntek egyébként is bűnbánati nap, a másnapi szabad szombat pedig lehetőséget nyújt a pihenésre stb. A tapasztalat szerint a néhány imában töltött óra nem terheli meg az idősebbeket sem.
     Az engesztelés színhelye lehet a templom, a plébánia vagy akár magánház is, a helyi körülményektől és lehetőségektől függően. Elsősorban a templomban ajánlatos engesztelésre összejönni, de ha a megközelíthetőség, az időpont, a fűtési körülmények stb. indokolják, a magánlakás is kiváló helye lehet az engesztelésnek. Az engesztelést azonban akkor is az Oltáriszentség jelenlétében kellene végezni, ha az imaközösség tagjai templomon kívül jönnek össze (természetesen papi engedély ill. részvétel mellett)!
     Rendkívül lényeges, hogy az engesztelő ember lassan-lassan megtanuljon állandóan kapcsolatban lenni Istenével, s az Ő állandó jelenlétében élni az életét, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28). A következetes munka és a kitartó ima eredményeként Krisztushoz hasonlóvá formálódik a lélek. A már említett ,,szüntelen imádság'' (1Tessz 5,21) felé vezető út annak gyakorlásával kezdődik, hogy az ember minden lehető ún. ,,darab idejét'' (várakozás a sorban állásnál, séta közben, munkahelyre menet, autóvezetés közben stb.) együtt töltse Istenével, tehát imádkozzon. Némi gyakorlat után ez egészen természetessé válhat életünkben.     Amikor az imádságban előrehalad az ember, az Isten közvetlen örömforrás lesz számára, s úgy fog kötődni Teremtőjéhez, miként a gyermek atyjához. Az engesztelés kettős gyümölcse: az önmegszentelődés és a lelkek megmentése. ,,Értsd meg hát Isten jóságát és szigorúságát: szigorúságát a vétkesek iránt, irántad pedig Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek'' (Róm 11,22). 

Bíróság előtt a melegmagazin kinyomtatását visszautasító vállalkozó

   Az új uralkodók a szent egyház jobb keze lesznek, mely erős lesz, alázatos, áhítatos, szegény, buzgó és Jézus Krisztus erényeinek követője. Mindenütt hirdetni fogják az evangéliumot, az emberek előrehaladnak a hitben, mert Jézus Krisztus munkásai között egyetértés fog uralkodni, és az emberek Isten félelmében fognak élni. 
     A béke nem tart sokáig az emberek között: huszonöt év bő termése után el fogják felejteni, hogy az emberi bűn az oka minden bajnak, mely a földet éri. 
     Az Antikrisztus egyik előfutára több nemzet tagjait tömörítő csapatával harcolni fog az igaz Krisztus, a világ egyetlen Megváltója ellen; sok vért fog ontani, s szeretné megsemmisíteni Isten tiszteletét, azért, hogy őt tekintsék Istennek. 
     Sok csapás sújtja a földet, (legvégül általános pestis és éhínség); háborúk követik egymást egészen az utolsó háborúig, melyet az Antikrisztus tíz királya okoz, akik egy célért harcolnak, és uralkodni fognak az egész világon. Mielőtt ez megtörténik, hamis béke lesz a földön: az emberek csak a szórakozásra gondolnak, a gonoszok mindenféle bűnre adják magukat: de a Szent Egyház gyermekei, a hit gyermekei, az én igaz követőim növekedni fognak Isten szeretetében és azokban az erényekben, melyek számomra a legkedvesebbek. Boldogok az alázatos lelkek, akiket a Szentlélek vezet! Harcolni fogok velük mindaddig, amíg el nem érkezik az idők vége. 
     Az emberek miatt bosszúért kiált a természet, s bele remeg annak várásába, aminek be kell következnie a bűnökkel bemocskolt földön. (folyt.)