16. Fontos tehát ráébredni (és ráébreszteni), hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1), „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b). A bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát: a család-, haza- és egyházhűségét.
17. Figyelmet kell szentelnünk az Efezusi levél 4,27-nek, mert egyes fordítások eltérő módon közlik. Helyesen így szól: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). (Míg egyeseknél a „helyet” szót találjuk, addig másokban mindkét kifejezést mellőzve a „ne engedjetek a sátánnak” fordítást használják.) Bizony más „engedni” és más dolog „helyet adni”, s egészen más „teret engedni”! Ez utóbbi a parttalan lehetőséget is magában hordozza, és erről van szó: ne adjunk működési terepet életünkben, családunkban, a társadalomban s a világban. A Szentírás tanítása, hogy erősen ellen kell állni az ördögnek, minden cselvetésének (vö 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítanunk (vö Ef 6,12). Az egész világ a gonosz hatalma alatt áll (1Jn 5,19).
18. A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnök – pl. a felelőtlen választási szavazatokkal –, azt megengedik neki.
19. Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet. Ebből fakadóan az emberi akaratok és a sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésre alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig.
20. A felvilágosítás és az evangelizálás nem csak egyéni, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal