Maximin Giraud élete
1835. augusztus 26-án vagy 27-én született Corps-ban. Édesapja kerékgyártó, aki Anne-Marie Templier-vel kötött házasságot, melyből négy gyermek született. Közülük csak ketten érték meg a felnőtt kort: Angélique (sz.1829) és Maximin. Édesanyjuk 1837-ben meghalt, Maximin ekkor csupán 17 hónapos. (Képen a szülőház)
A kerékgyártó édesapa saját műhelyévei, a jobb módúak közé tartozott, habár valójában így is nagyon szegény. A két kicsi miatt még az év áprilisában feleségül veszi Marie Court-ot.
Az a hír járta róla, hogy szívesen látogatja a kocsmát, viszont a templomba soha sem teszi be a lábát. A La Salette-i jelenés azonban visszavezette őt is az Istenhez.
Maximine nem járt iskolába, nem tudott írni-olvasni, a helyi nyelvjárásban beszélt és vallási téren is igen tudatlan volt.
A jelenés után két hónappal beíratták a Gondviselésről nevezett nővérek Corps-i iskolájába.
Édesapja 1849. február 23-án meghalt. Gyámja, édesanyjának fivére, megpróbált hasznot húzni híressé vált unokaöccséből és igyekeztek kiszedni belőle a titkot, hogy politikai célokra használhassák. A Grenoble-i püspök közbelépett és rábízta Maximint Seyssins plébánosára, Champon abbéra. 1853 és 1856 között Maximin nála lakott, innen látogatta a Grenoble melletti kis szemináriumot Rondeau-ban; majd Dax-ba került a nagy szemináriumba, amelyet két év múlva otthagyott, mert úgy érezte, nincs papi hivatása. Ezután Párizsba ment és orvosi tanulmányokat folytatott. 1851-ben leírta a kapott titkot és ezt IX. Piusz pápa kezéhez továbbították.
1860-ban csatlakozik a Pápai Légióba (zouve), mely az ördöginek tartott Garibaldi pápaság és egyházellenes mozgalmát volt hívatbva ellensúlyozni. Az állandó politikai intrikáknak kitett és minden támasz nélküli Maximint a Jourdain házaspár örökbe fogadta és orvosnak taníttatta, ám néhány év után a tanulmányokat abbahagyta. Rómába ment, majd visszatért Párizsba és 1869-ben a Jourdain házaspárral együtt letelepedett Corps-ban. Adósságai miatt kellemetlen helyzetbe került. Corps-ban szerencsétlen vállalkozásba kezdett: likőrkereskedő lett, de ez sem sikerült. Végül, a püspök engedélyével, a La Salette-i atyák rendszeres anyagi támogatást nyújtottak Maximinnek és a Jourdain házaspárnak.
Szerencsétlenkedő életvitele és a liberalisták által ellene folytatott rágalomkampányában egészsége megroppant. Lelkivezetője Rev. Pere Berthier, azt írja könyvében (Les Merveilles de Notre-Dame de la Salette): "Maximin mindazon dolgokban, amelyekkel vádolták, nem volt annyira hibás, mint azok, akik rágalmazták őt."
Negyvenedik esztendejéhez közeledve, az asztmától legyengülve 1874. november 4-én felvonszolta magát a Gargas jelenési hegyére, hogy még egyszer imádkozzon.
A La Salette-i Szentély szolgálatát ellátó nővérek megkérték, beszéljen nekik a jelenésről. Ő szívesen megtette és több mint egy órán át, a legapróbb részletekig mindent elmesélt. Még ebben az évben betegen ágynak dőlt, asztmájára és a szívére panaszkodott.
Mme. Jourdain-nek írásban tett egy hitvallást: "Hiszem mindazt, ami a Római Szent és Apostoli Egyház tanít. (...) Akár vérem árán is tanúsítom, hogy a Szent Szűz, La Salette hegyén megjelent 1846. szeptember 19-én. (...) Ha halálom után bárki azt állítaná, hogy én bármit is visszavontam a La Salette-i eseményekkel kapcsolatos eddigi állításaimból, az hazudik!"
Negyven éves korában, 1875. március 1-én délután 5 órakor halt meg. A Corps-i plébános, Fuzier abbé így írta le halálát: "Igaz keresztény módjára halt meg, mintegy öt perccel azután, hogy nagy hittel és tökéletes megnyugvással fogadta kezemből a szentségeket. Szentgyónása előtt nagy áhítattal vett magához néhány csepp La Salette-i forrásvizet, s ugyancsak ebből ivott, hogy a Szentostyát le tudja nyelni; ez volt az utolsó ital, amit magához vett, mintegy utolsó tanúságtétele a jelenésről." .
Temetésén Corps szinte egész lakossága részt vett.
Kívánságának megfelelően szívét kivették, és urnában a La Salette-i bazilikában helyezték el. (Alábbi kép)