181. Minden kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz. (Jk 1,14-15)
182. Aki megtagadja Istentől a szeretetét, az a „világ bűnének” közös állapotába esik, megfeneklik a pusztulásban és a gyűlölet eszközévé válhat. Minden bűn sérti Isten szeretetét, gyengíti a szeretetre való készséget és bűnrészessé válik a szeretet nélküli világ „fagyhalálában”. Bűn nem csak elkövetőjére vet árnyékot, de megsebzi az egész világ szeretetburkát is!
183. A pénz és jólét nem lehet legfőbb gondunk. Óvakodnunk kell a mohóságtól, kapzsiságtól és zsugoriságtól. Jobb a földön szűkölködni és a mennybe jutni, mint földi javakra vadászni és örökre elveszni. Krisztus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti és ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 19,6/19-21)
184. Múlik a véges idő. Jézust követve nekünk is „Atyánk dolgaiban kell lennünk” (Lk 2,49). Legyen számunkra örömforrás, hogy Isten gyermekei lehetünk és Őáltala, Ővele és Őérte élhetünk. Ez a tudat, leegyszerűsíthet mindent, s a dolgok csendesebbé, békésebbé, átszellemültté, természetfölöttivé és istenivé válnak.
185. A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; /.../ akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható... (vö ÚK 1863)
186. „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mt 12,32). Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki /.../ visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget, ez elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. (vö ÚK 1864)
187. A bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. Analóg értelemben „társadalmi bűnt” hoznak létre. (ÚK 1869)
188. Az első emberpár bűnével született meg az „áteredő bűn”, a szégyenérzet és az ösztön.
189. Isten akarata, hogy földi életünk próbaidő legyen, mert a mennyei dicsőséget nemcsak ajándéknak szánja, hanem győzelmi díjnak is. Ezért megengedi, hogy megkísértessünk, vétkezzünk és így üdvösségünket veszélyeztessük. (HK)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.