Ezek a hihetetlen és sokkoló adatok nem most hangzanak el először, mert Mássimo Introvigne, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője éppen nálunk, Budapesten, a szervezet tavaly júniusi vallásközi tanácskozásán figyelmeztetett e számra. A konferencia résztvevői hitetlenkedve hallgatták ezt az állítást, mert ez azt jelentené, hogy évente több mint 100 ezer hívőt gyilkolnak meg. De Introvigne hozzátette a bíráló hangok hallatán: ha nem veszik komolyan a tényt, hogy a főleg a keresztények ellen irányul az erőszak, és őket gyilkolják meg nagy előszeretettel, akkor hiábavalók az egyes vallások és kultúrák közötti találkozók és párbeszéd megteremtését célzó törekvések, mert értelmetlen, bár szép kongresszusok maradnak.

Introvigne az egyesült államokbeli David Barrett által alapított Center for Study of Global Christianity tanulmányaira hivatkozott. Barrett Todd Johnsonnal együtt adott ki egy könyvet az első keresztény mártírokról Krisztus után 30-tól egészen 2000-ig. A legelső a Jeruzsálemben megkövezett Szent István volt. Barrett és Johnson azokat a Krisztusban hívő keresztényeket nevezi mártíroknak, akik vértanúkként haltak meg, csak azért, mert kereszténynek vallották magukat. A tanulmány a kereszténység 2000 éve alatt 70 millió mártírról tud, akinek többségét (mintegy 45 milliót) a XX. században öltek meg. A kötet kiadása óta a központ évente végez tanulmányokat, és nem változtatott az említett alapelveken.

De akármilyen szám jön ki, elég napjainkban elolvasni a napilapokat, hogy lássuk, főleg a legsűrűbben lakott államokban fordulnak elő hasonló esetek. Indiában a fundamentalista hindu csoportok erőszakos eszközökkel üldözik a keresztényeket, főleg Orissa államban, és 2008 óta. Megölik őket, felgyújtják templomaikat, lerombolják házaikat és arra kényszerítik őket, hogy más államokba költözzenek, ahol türelmesebbek velük. Ezt csakis vallási tisztogatásnak nevezhetjük. Kínában is van keresztényüldözés, mert közismert a Vatikán és a kínai katolikus egyház közötti ellentét.  A Rómához hű katolikusok csak otthonukban gyakorolhatják vallásukat, tehát illegalitásba kényszerültek.
Üldözés, kirekesztés és halál az ázsiai keresztények osztályrésze, hogy csak néhány államot említsünk: Észak-Koreában, Indonéziában, Afganisztánban, Irakban, Iránban, Szíriában, Pakisztánban. Észak-Koreában a kommunisták 40 ezer keresztényt ítéltek munkatáborba, mert nem akartak lemondani hitükről. Indonéziában – ebben az országban él a legtöbb muzulmán – a fundamentalista csoportok nemcsak lerombolják templomaikat, megtámadják papjaikat és lelkészeiket, hanem megkérdőjelezik még a Nemzetközi vöröskereszt jelképét is. Afrika több államában is pusztító konfliktusok sűrűjébe kerültek a Szudánban, Egyiptomban, Eritreában, Etiópiában, Ugandában és Algériában élő keresztények.

2003 és 2010 között 300 százalékkal megnőtt a keresztények elleni támadások aránya Afrikában, Közép-Keleten és Ázsia többi részén. A világ lakosságának csaknem 70 százaléka él olyan államokban, ahol korlátozzák a hit gyakorlását, és a vallási kisebbségek fizetik meg a legnagyobb árat érte. Ezt Silvano María Tomasi érsek mondta március elején, aki a Szentszék állandó megfigyelője az ENSZ genfi székhelyén és más nemzetközi szervezeteket is képvisel. 
Egyelőre az világos, hogy a mártírok tovább ontják vérüket Krisztus és a Szentírás iránti szeretetből a leginkább ellenséges, főleg az integrista fundamentalizmus uralta térségekben (vagyis ahol a vallás és a politika keveredik). De még nagyobb és egyre inkább érzékelhető veszedelem az a tény, hogy már  Nyugat-Európában is kezdik üldözni a keresztényeket, pusztán azért, mert meg akarják védeni erkölcsi értékeiket.

Mássimo Introvigne javaslatáról szóló korábbi híradásunk: Időszerű lenne a mai keresztény mártírok emléknapjának bevezetése. (Lásd még a holnapi posztban!) (Magyar Kurír)