Femen aktivisták tüntettek a québeci parlamentben kifüggesztett feszület ellen

2013. 10. 07. 

A Femen nevű feminista csoport aktivistái október 1-jén megzavarták az ülést a québeci parlamentben, és meztelen felsőtesttel tüntettek az épületben kifüggesztett feszület ellen, melynek megtartásával pedig még az egyház-semleges törvényt támogató képviselők is egyetértenek.

A feminista tüntetők pucér mellkasukra fekete tintával a „tágulj, feszület” feliratot festették; három nő bele is kiabálta e szöveget a parlamenti vitába. A tüntetőket kivezették a teremből, de a nők még az épület folyosóin is folytatták botrányos jelenetüket. A Femen Québec Facebook oldalán számos fénykép és üzenet jelent meg, melyek Québec „feszületmentesítésére” és az állam semlegességének védelmére szólítják fel az olvasókat.

A jelenetre nem véletlenül most került sor, a québeci parlament most tárgyalja a semlegességről szóló törvénytervezetet, mely nyíltan kimondja, hogy az állam semleges minden vallással szemben, és amely megtiltaná az állami tisztviselőknek a vallási jelképek viselését munkahelyükön. Abban azonban még a törvényt támogató honatyák is egyetértenek, hogy a parlament épületében 1936 óta kifüggesztett feszületet – mint a régió történelmi és kulturális örökségének egyik jelképét – meg kell hagyni a helyén.

Egy szeptemberi felmérés eredményei alapján Québec lakosságának 43 százaléka támogatja a törvénytervezetet, 42 százaléka ellenzi azt. A Femen nevű szervezet szerint azonban a semlegességről szóló törvény mit sem ér, amíg feszület függ a parlamentben. Nézeteik szerint a feszületnek semmi köze a nemzeti örökséghez, és egyértelműen nemet mondanak „egy olyan parlamentre, amely vallási jelképet tart a saját épületében”.

A Femen ukrán eredetű feminista mozgalom, mely 2010 óta vált ismertté tagjainak meztelen felsőtesttel végrehajtott, botrányt keltő akcióival. Tiltakozásaik a homoszexualitással és a prostitúcióval szembeni előítéletek, illetve a szexizmus ellen irányulnak, és gyakran támadnak vallási jelképeket.

La Croix/Magyar Kurír 

Októberben Mária-napokat tartanak a Vatikánban
2013. 08. 21.
„Boldog vagy, mert hittél” – ez a témája annak a találkozónak, amelyet Máriának szentelnek október 12-én és 13-án a Vatikánban, Ferenc pápa jelenlétében, az összes Máriás lelkiségű társulatok részvételével.

Az eseményt az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa szervezi a hit éve keretében, amelyet XVI. Benedek hirdetett meg a II. Vatikáni Zsinat megkezdésének 50. évfordulója alkalmából.
A máriás találkozó időpontja egybeesik a fatimai Szűzanya utolsó jelenésének évfordulójával. 1917. október 13-án a portugáliai Cova da Iria helyen hatodszor és utoljára jelent meg Mária a három kis pásztornak: Lúciának, Ferencnek és Jácintának. Ezen évforduló emlékére érkezik a Vatikánba a fatimai Szűzanya eredeti szobra, hogy a hívek leróhassák előtte tiszteletüket a Szent Péter téren.

A Mária-napok keretében október 12-én, szombaton reggel 8 órakor a társulatok tagjai elzarándokolnak Szent Péter sírjához. 9 órakor szentségimádás kezdődik a Szent Péter tér környéki templomokban, ahol a hívek a kiengesztelődés szentségéhez járulnak. Délután 5 órakor Ferenc pápa fogadja a Fatimai Szűzanya kegyszobrát és katekézist tart Máriáról a Szent Péter téren. Este 7 órától a kegyszobrot a Róma környéki Isteni Szeretet Mária kegyhelyén állítják ki, ahol a találkozó résztvevői elimádkozzák a rózsafüzért. Az imát élő kapcsolatban közvetíti a világ minden Mária kegyhelye. Este 10 órakor imavirrasztás kezdődik.

Október 13-án, vasárnap a szobor visszatér a Szent Péter térre: délelőtt 10 órakor a hívek elimádkozzák a rózsafüzért. Ferenc pápa fél 11-kor szentmisét mutat be.
Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke a következőket nyilatkozta a kétnapos találkozóról: „A Szentatya kifejezett kívánsága, hogy ennek az eseménynek a világ keresztényei számára egyik legjelentősebb Szűz Mária-ikon legyen különleges jelképe”.

Közismert Ferenc pápa Mária-tisztelete. Elég, ha emlékezünk azokra a látogatásaira, amelyeket a Santa Maria Maggiore római bazilikában tett péteri szolgálata megkezdése másnapján, illetve a riói ifjúsági világtalálkozóra való indulása és onnan való visszatérése után. Július 24-én a brazíliai Aparecida Mária kegyhelyén a Szentatya a következő szavakkal ajánlotta a Szűzanya oltalmába péteri szolgálatát: „Neked szentelem a nyelvem, hogy mindig dicsérjen téged és terjessze tiszteletedet; neked szentelem a szívem, hogy Isten után Téged szeressen mindenek felett”.

A Mária-napok programja a hit évének hivatalos honlapján követhető.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Ferenc pápa 2013. október 13-án a római Szent Péter téren felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének − hasonló módon −, ahogyan ezt már XII. Pius és II. János Pál is megtette. A Szűzanyába vetett bizalom és a történelmi tapasztalat készteti a reményünket, hogy – miként a megelőző felajánlások is fordulóponttá lettek az emberiség történelmében − ez is nagy horderejű lesz. 

Rózsafüzérünket a Szeretetláng könyörgéssel mondjuk, akár az Üdvözlégyekbe fűzve, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Imádkozzál érettünk bűnösökért – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre –, most és halálunk óráján. Amen.

De mondhatjuk a tizedek végén is, egy könyörgéshez fűzve, pl. Ó, Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
„Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni.” (III/140)

46. A kegyelem számításba veszi a természetet. A nő testi-lelki felépítése a természetes anyaság feladatához idomult. Az utódok létrehozását a házasság szentsége megszenteli és bevonja az Egyház életáramába. Míg a nő, mint feleség feladata, hogy családja minden tagjára kiterjessze anyai gondoskodását. Addig, a szerzetesnő az Egyház természetfeletti anyaságából veszi ki részét arra hivatva, hogy együttműködjék (az Egyház) gyermekei kegyelmi életének ébresztésében és táplálásában. Ezáltal, az Anyaszentegyház közvetlen eszközévé válik és maga is részt nyer ebben a természetfeletti anyaságban. Jóllehet, a hit ébresztése és segítése a lelkekben minden keresztény feladata, a nő azonban különösképp alkalmas erre, az Úrtól kapott különleges hivatása által. (Edith Stein Szent Benedicta)
47. Szülők ne féljetek a kockázatoktól! Az isteni erők sokkal hatalmasabbak nehézségeiteknél! A kiengesztelődés (gyónás) szentségének hatása mérhetetlenül nagyobb a világban működő rossznál, miként az egyházatyák sem véletlenül nevezték a „második keresztségnek”. A romlás világának erőinél sokkal hatásosabbak a szentségek isteni energiái. Mindenekfölött összehasonlíthatatlanul nagyobb mindennél az Eucharisztia ereje! Benne Krisztus eledelként, az üdvözítő erő forrásaként hagyta ránk magát, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10,10). Az élet – mely Belőle jön –, értünk van, tehát a házasokért, a szülőkért és a gyermekekért is! Az Eucharisztián kívül nem létezik más erő és más bölcsesség, mellyel ti szülők nevelni tudnátok gyermekeiteket és önmagatokat. (vö LCS 52-53. o)

     900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is XIII. Leó pápa, amikor a honfoglalás ezeréves évfordulóján (1896) Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a "Magyarok Nagyasszonya” ünnepet október 2-ára. Azelőtt augusztus 15-én, "Nagyboldogasszony”-kor ülték, mert 1038. augusztus 15-én halt meg Szent István királyunk, aki koronáját és országát népeivel az Isten Anyjának felajánlotta. A Regnum Marianum barokk világában a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozik ki a Patrona Hungariae jellegzetes, máig érvényes ikonográfiája, amelyen a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a Magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az ország almája, Mária másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája kerül. A lábánál feltűnő félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán, az extra Hungariam non est vita jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária-ábrázolás képekről, szobrokról, céhzászlókról, pénzekről, később postabélyegekről közismertté válik. Pázmány Péter egyik prédikációjában mondja: mái napig költő pénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szokott bötűkkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet. (vö. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium /részlet/)

     Régi katolikus nemzeti himnuszunk, a "Boldogasszony, Anyánk" kezdetű ének refrénje: "Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról."

X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar áthelyezte szeptember 12-re, de 1984-től ismét október 8-án üljük. 

Ferenc pápa 2013. október 13-án a római Szent Péter téren felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének − hasonló módon −, ahogyan ezt már XII. Pius és II. János Pál is megtette. A Szűzanyába vetett bizalom és a történelmi tapasztalat készteti a reményünket, hogy – miként a megelőző felajánlások is fordulóponttá lettek az emberiség történelmében − ez is nagy horderejű lesz. 

Rózsafüzérünket a Szeretetláng könyörgéssel mondjuk, akár az Üdvözlégyekbe fűzve, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Imádkozzál érettünk bűnösökért – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre –, most és halálunk óráján. Amen.

De mondhatjuk a tizedek végén is, egy könyörgéshez fűzve, pl. Ó, Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
„(Jézus:) Én megáldom minden törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140)

36. A hivatás nem a töprengés eredménye, hanem az imádságé!
37. Az erkölcs igen bonyolult annak, aki feladta elveit.
38. A pornográfia sátáni célja a női nem porig gyalázása.
39. Nem a vagyon teszi a méltóságot, hanem az erkölcs.
40. Minden megkeresztelt ember a tisztaságra kapott meghívást, és Krisztust – minden tisztaság példaképét – kell magára öltenie. Arra hivatott, hogy sajátos élet-állapotának megfelelően tiszta életet éljen, melyre keresztsége pillanatában elkötelezte magát. (vö ÚK 2348)
41. Az önzetlen szeretet gyakorlása nélkül el se lehet kezdeni a Krisztus elgondolása szerinti családi életet.
42. A tisztaság erényének valamennyi életállapotban ékesítenie kell az embert. Egyeseket az Istennek szentelt szüzességben, az osztatlan szívű cölibátusban, míg másokat a szentségi házasságban. (vö PH 11; AAS 68)
43. A tisztaság erénye a mértékletesség sarkalatos erényétől függ, arra irányulva, hogy az értelem irányítsa a szenvedélyeket és az ember érzéki vágyait.(vö UK 2341)
44. Gyakran a 'felemelő érzés' süllyeszt a legmélyebbre!
45. A tisztaság megkívánja a szemérmességet, mely védi a személyek és szeretetük misztériumát. Türelemre és mérsékletre szólít föl a szerelmi kapcsolatban; megkívánja, hogy tartsák tiszteletben a férfi és a nő egymás közti végső elkötelezettségének és odaadásának föltételeit. A szemérmesség; szerénység. Arra ösztönöz, hogy legyünk diszkrétek az öltözködésben is. A szemérmességet tanítani gyermekeknek és fiatalkorúaknak annyit tesz, mint ébreszteni bennük az emberi személy iránti tiszteletet. (vö ÚK 2522 és 2524) 

Ferenc pápa 2013. október 13-án a római Szent Péter téren felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének − hasonló módon −, ahogyan ezt már XII. Pius és II. János Pál is megtette. A Szűzanyába vetett bizalom és a történelmi tapasztalat készteti a reményünket, hogy – miként a megelőző felajánlások is fordulóponttá lettek az emberiség történelmében − ez is nagy horderejű lesz. 

Rózsafüzérünket a Szeretetláng könyörgéssel mondjuk, akár az Üdvözlégyekbe fűzve, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Imádkozzál érettünk bűnösökért – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre –, most és halálunk óráján. Amen.

De mondhatjuk a tizedek végén is, egy könyörgéshez fűzve, pl. Ó, Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
„Veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt. Ó, hogy vágyom erre a nagy elhatározásotokra és erre az önkéntes szeretetre!” (III/139)

29. Az ifjúkor nem a szórakozások kiélésének halaszthatatlan időszaka, hanem az életre-, hivatásra készülés röpke ideje.
30. Aki hű akar maradni keresztségéhez és ellen akar állni a kísértéseknek, annak a legmegfelelőbb eszközöket kell használnia: az önismeretet, az aszkézist, az isteni parancsolatok iránti engedelmességet, az erények gyakorlását és az imádsághoz való hűséget. (vö ÚK 2340)
31. A papi, szerzetesi hivatás a keresztényi hivatás sajátos formája. A meghívó Jézus Krisztus, aki egyeseket néven szólít és arra késztet, hogy részt vegyenek megváltó munkájában az emberek üdvösségéért.
32. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre és nem várod meg azt az időt, mígnem Isten indíttat téged! (H 200)
33. Nem vagytok a magatokéi! A testetek Krisztus tagja! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele, (a megszállottságban is)? Az Írásban ez áll: 'Ketten egy testté lesznek'. Kerüljétek az erkölcstelenséget! Sok bűn testen kívüli, de a kicsapongó saját teste ellen vét, mert testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma! Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben is! (vö 1Kor 6,15-20)
34. Ha a rendetlen hajlamokat el akarod nyomni, légy az imádság embere! (Alkantarai Szent Péter)
35. Az önuralom hosszú állhatatosság műve, a megszerzése soha nem tekinthető véglegesnek. Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul a gyermek- és serdülőkorban. (vö ÚK 2342) 

Ferenc pápa 2013. október 13-án a római Szent Péter téren felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének − hasonló módon −, ahogyan ezt már XII. Pius és II. János Pál is megtette. A Szűzanyába vetett bizalom és a történelmi tapasztalat készteti a reményünket, hogy – miként a megelőző felajánlások is fordulóponttá lettek az emberiség történelmében − ez is nagy horderejű lesz. 

Rózsafüzérünket a Szeretetláng könyörgéssel mondjuk, akár az Üdvözlégyekbe fűzve, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Imádkozzál érettünk bűnösökért – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre –, most és halálunk óráján. Amen.

De mondhatjuk a tizedek végén is, egy könyörgéshez fűzve, pl. Ó, Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
„Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

20. Hitünk tanítása, hogy a rossz, nem a férfi és a nő természetéből, nem is kapcsolatuk természetéből, hanem a bűnből származik! Az ősbűn első következményeként a férfi és a nő eredeti közösségének megtörését vonta maga után. Kapcsolatukat a kölcsönös vádaskodás megzavarta; így a Teremtőtől ajándékba kapott, egymás iránti vonzalmuk az uralomvágy, az ösztön és a féltékenység váltakozó gyötrelmévé silányult. A férfi és nő szépséges hivatását a termékenységre és a föld fölötti uralomra sajnos megterhelte a szülés fájdalma és a kenyérkeresés fáradalma. (vö ÚK 1607)
21. A liberális vallásszabadság, az ateizmus szabadsága.
22. Az embert két dolog különbözteti meg az állattól: az evőeszköz használata és a nemi élet kontrollja!
23. Viseljétek el egymás gyöngéit! (Gal 6,2)
24. Valamennyi ember ugyanazt a meghívást kapta: a végső, közös céljuk Isten. Bizonyos hasonlóság van az isteni személyek közötti egység és azon testvériség között, amit az embereknek egymás között kell megvalósítaniuk igazságban és szeretetben. A felebaráti szeretet elválaszthatatlan az Isten iránti szeretettől. (ÚK 1878)
25. Akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzék hitvallásunk követét és főpapját, Jézust. (Zsid 3,1-2)
26. Az asszony csak addig szép-, egy férj pedig csak addig elviselhető, amíg szeretik. (H 477)
27. Nem minden indíttatás „hívás”, de minden hívás indíttatás! Válaszra, a bensőséges imában találhatunk!
28. Az ifjúság, gyakran képtelen megkülönböztetni a lelki szeretet sziporkázó örömét, az érzéki örömök sötétségétől. (H 450) 

A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat

     Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük. XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Aziránt, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.)
     A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszentséget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták.
     Ugyanezen mozdulatot követően a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni a Szentség morzsát. (Talán még sokak emlékeznek, hogy szokásban volt és van, hogy az áldozópap a hüvelyk és mutatóujját mindaddig összezárva tartotta, amíg a purifikációt végre nem hajtotta!).
     Tudnunk kell, hogy minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak az Eucharisztia darabkái, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent fragmentumok szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni.
     A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásának örömét és kegyelmét is: élete legszentebb pillanatát, a szentáldozást a legtöbb esetben úgy éli át, hogy az Oltáriszentséget jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelőző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmiseáldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik.
A kézbeáldozás gyakorlatát téves értelmezés nyomán terjesztették el!
     A kézbeáldoztatás modern kori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte a rendelkezés helytelen értelmezéseként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott.      Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt. 
A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást tette a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbe-áldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
     Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja ókeresztény gyakorlatot követi – (jóllehet) a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! című kiváló könyve, melynek magyar fordítása már elkészült. Imádkozzunk mielőbbi kiadásáért!) De nézzük meg, hogy az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint, hogyan kellene ma a kézbeáldozónak magához vennie az Úr Szent Testét? A leborulás előzetes tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajakkal kellene fölvennie a Szentostyát, nagy gonddal mintegy végignyalva a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra.

     A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül.
     A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és kellő körültekintés nélkül vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló tevékeny szándéka húzódik meg.
A kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet. 
A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett ártatlan vétkekért is, és imádkozzunk a térdelve, a nyelvre áldoztatás visszatéréséért mielőbb! (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) 

Ferenc pápa 2013. október 13-án a római Szent Péter téren felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének − hasonló módon −, ahogyan ezt már XII. Pius és II. János Pál is megtette. A Szűzanyába vetett bizalom és a történelmi tapasztalat készteti a reményünket, hogy – miként a megelőző felajánlások is fordulóponttá lettek az emberiség történelmében − ez is nagy horderejű lesz. 

1942-ben a II. Világháború menete visszájára fordult.
1985-ben történt felajánlása után, hatalomra kerül Gorbacsov és fokozatosan megrendült a totalitárius Szovjet Birodalom.
1987-ben, politikai erejdés indult el a szovjet blokk országaiban, melynek következményeként 89-ben leomlott a Berlini Fal és a Vasfüggöny.
Napjainkra is döntő fordulatot várunk: nemcsak a világbéke tekintetében, de Jézus Krisztus ellenségeinek megfékezését, elállatiasodott Egyház elleni harcukban.
Október lévén, támogassuk tehát Rózsafüzér kilenceddel Ferenc pápánkat, mely 4-én kezdődik, a felajánlás napjáig 13-áig, mely a Fatimai Napcsoda emléknapja is!
Rózsafüzérünket mondjuk a Szeretetláng könyörgéssel, akár az Üdvözlégyekbe fűzve, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Imádkozzál érettünk bűnösökért – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre –, most és halálunk óráján. Amen.
Vagy mondhatjuk a tizedek végén, egy könyörgéshez fűzve, pl. Ó, Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
„A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a
reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti
munkálkodtok ellene.” (III/130)

14. A Zsinat tanítja, hogy „a földön az egyetlen teremtmény az ember, melyet Isten önmagáért akart”. Isten az embert kezdettől fogva akarta, és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Isten minden embert „önmagáért” teremt! Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek! (vö LCS 15-16)
15. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert a család és a társadalom nevelő hatásai közt, öncélúvá tette. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük –, hogy Isten ezt az embert (sajátosságaival) „önmagáért akarja”. (vö Uo)
16. Istenem! Valahol él már az a társ, aki engem keres, akinek és akiért szent akaratod szerint születtem. Légy jó hozzá Uram! Őrizd meg nekem őt tisztán, önfegyelemben és nemes lélekben számodra és számomra. Védj engem is az ő számára, hogy neked tetsző boldog családot alapíthassunk! Ámen
17. A férfi sorsa a nő. (Jókai Mór)
18. A nőkhöz érzéketlen és kíméletlen férfit is NŐ nevelte!
19. „Erősödjetek meg benső emberré” (Ef 3,16). A család, az atyaság és anyaság azon zárt közege, melyben formálódik a „benső ember”. A bűn által ütött sebek gyógyulásához a férfinak és a nőnek a kegyelem segítségére van szüksége, melyet Isten a maga végtelen irgalmában soha nem tagadott meg tőlük. E segítség nélkül a férfinak és a nőnek sohasem sikerülhet az élet azon egységét megvalósítani, amire Isten őket „kezdettől fogva” teremtette. (vö ÚK 1608)

A Szentírás szerint az embernek le kell borulnia Isten színe előtt

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmus, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Miért méltóbb térden állva fogadnuk a fölséges Istent? A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8).
     A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfontolásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én adok neked! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3)
A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk Isten gyermekeinek valóságos eledelünk. Amikor az Oltáriszentséghez közeledünk, emlékezetünkbe idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmában imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szádat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az Utolsó Vacsorán a bemártott kenyeret az iskarióti Júdásnak közvetlenül a szájába helyezte (vö. Jn 13,26–27), hiszen az átázott kenyeret kézbe adva, akkor és ott sem lett volna ésszerű! Bizonyára így tett az Úr minden apostollal is.

A kézbenáldozás hívei azzal érvelnek, hogy "ezer évig csupán megtörték a kenyeret és úgy vették magukhoz, miért lenne ez méltatlan cselekedet napjainkban?" Kétségkívül a közel-keleten Jézus idejében ténylegesen létezett az a hagyományos gyakorlat, amely még ma is változatlanul megfigyelhető, hogy a ház ura saját kezűleg eteti vendégeit, oly módon, hogy szimbolikusan a szájukba helyez egy darabkát az ételből.
     De tekintsük csak meg, hogy miként áldoztak ezer évig azok, akiknek a pap megtörte e kenyeret? Az áldozó – a leborulás előzetes tiszteletadása után –, jobb tenyerébe fogadta a Szentséget (a Darabot), s mély meghajlás közepette ajkával vette fel, majd nagy gonddal mintegy végignyalta saját tenyérét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. – Nos, ez volt a gyakorlat!
     A konszekrált Kenyér színei alatt valóságosan jelen levő – nemcsak Testével és Vérével –, hanem istenségének fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb és legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell. (A valóságon Jézus Krisztus jelenlétét értjük az Áldozatban, de egyben a Keresztről ránk áradó valóságos isteni kegyelemet is!) A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt.
     XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” (A képen XVI. Benedek pápa áldoztatja Guido Marini prelátust.) (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.)

Ferenc pápa 2013. október 13-án a római Szent Péter téren felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének − hasonló módon −, ahogyan ezt már XII. Pius és II. János Pál is megtette. A Szűzanyába vetett bizalom és a történelmi tapasztalat készteti a reményünket, hogy – miként a megelőző felajánlások is fordulóponttá lettek az emberiség történelmében − ez is nagy horderejű lesz. 

1942-ben a II. Világháború menete visszájára fordult.
1985-ben történt felajánlása után, hatalomra kerül Gorbacsov és fokozatosan megrendült a totalitárius Szovjet Birodalom.
1987-ben, politikai erjedés indult el a szovjet blokk országaiban, melynek következményeként 89-ben leomlott a Berlini Fal és a Vasfüggöny.
Napjainkra is döntő fordulatot várunk: nemcsak a világbéke tekintetében, de Jézus Krisztus ellenségeinek megfékezését, elállatiasodott Egyház elleni harcukban.
Október lévén, támogassuk tehát Rózsafüzér kilenceddel Ferenc pápánkat, mely 4-én kezdődik, a felajánlás napjáig 13-áig, mely a Fatimai Napcsoda emléknapja is!
Rózsafüzérünket mondjuk a Szeretetláng könyörgéssel, akár az Üdvözlégyekbe fűzve, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Imádkozzál érettünk bűnösökért – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre –, most és halálunk óráján. Amen.
Vagy mondhatjuk a tizedek végén, egy könyörgéshez fűzve, pl. Ó, Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
„Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. (I/37) Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. A sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! Ezt a Szeretetlángot adtam Én most kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez. A szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét, és el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogják elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te, a ti áldozatotok, hogy a lelkekben uralkodó, a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék.” (III/203)

7. Embert még nem láttam soha a szó eszmei értelmében, amit láttam, az vagy férfi volt, vagy nő. Minél férfibb a férfi, és minél nőbb a nő, annál emberibbnek nevezzük. (Karinthy Frigyes)
8. Csak annyi jóság van a világban, amennyit Istenből beengedünk!
9. Isten az embert férfinak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia egymás szexuális identitását. (ÚK 2393)
10. Miként a Ter 2,23-ból kiolvasható, a nőiséget bizonyos értelemben a férfiasság jelenléte határozza meg, miként a férfiasságot is a nőiesség szilárdítja meg. A nemiség tehát nem pusztán a két nem különbözősége, de a kétféleség kettejük gazdagító egysége, mely nyomon követhető az emberiség egész történetében, ideértve a megváltás történetét is. (vö FN 48.o)
11. Az ördög törekvése, hogy megrontsa az embert, elvonja figyelmét Istenről és a halálos bűn vétkébe vigye, abba az örök pusztulásba, melyben neki van része.
12. A férfiak és nők nem egyenlők, mivel alapvetően különböznek egymástól! Ám, épp e gyönyörűséges és nagyszerű különbségben van legnagyobb erejük! A férfi és nő együtt jóval több mint egyszerűen két személy. Kétféleségük, a bennük rejlő Teremtő Erő isteni záloga! (Paul Johnson)
13. Az nem árt, ha a nők néha 'férfi szemmel' is nézik a világot, az viszont egyenesen tragédia, ha a férfiak nem gondolkoznak olykor a 'nő fejével' is. (H 505) 

Az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola honlapjáról Lásd: http://www.arpadhazi.koszeg.hu/

Variációk a parancsolatokra:

"Ne ölj, védekezz!"

"Felebarátod háztartását ne kívánd!"

"Ne garázdálkodj!"

"Ne hazudj mások becsületében!"

"Mások tulajdonságát ne kívánd!"

Forrás 

1. Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből, megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28).
2. A férfi és a nő egyenértékűségét, miként az emberi anya- és atyaságot – bár biológiailag hasonló más élőlényekéhez – lényegileg és kizárólagosan az istenhasonlóság alapozza meg. Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni. (vö LCS 9-10)
3. A minden ember szíve mélyen meglévő szeretetvágy az Isten hangja, aki az embert a saját képére teremtette a szeretet képességeivel. Az egy férfi és egy nő egymás iránti szeretetének bensőséges megélhetőségére adta a Házasság Szentségét „így többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6).
4. A személyiséget meghatározó nemiséget nem lehet sem a szeretetre, sem a puszta testiségre leszűkíteni.
5. Jelen történelmünkben, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisítő erő támad, az Egyház tudván, hogy a társadalom – miként önmaga épsége és egészsége – összefügg a család állapotával, sürgető és égető feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról. (vö AA 11)
6. A nő az élet szentélye, ezért a legnagyobb tiszteletet érdemli.

A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmus, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka, Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az Élet Kenyerét (vö. Jn 6,48).
     A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
     Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszentségben a szent színek feloszlásáig tart és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből következik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lelki előkészületet, a Szentség kezelése és magunkhoz vétele pedig a legteljesebb hódolatot és figyelmességet kívánja meg tőlünk.
     Az Oltáriszentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, felkészült lélekkel engedheti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisztiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ennek a magas követelménynek tökéletesen a katolikus Egyház tradíciójában örökölt áldozási forma felem meg, mely szerint a Legméltóságosabb Oltáriszentséget térdelve és nyelvünkre fogadjuk, miközben áldoztatótálca és áldoztatókendő segíti a pap minden mozdulata közben a Szentség védelmét.

     Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi. A II. vatikáni Zsinat, a legmesszebbmenőkig igyekezett elősegíteni Isten népének a Szentség vételét, hogy a hódolati mozdulatokban korlátozottak is, külön engedély nélkül, magukhoz vehessék a Legszentebbet! Sajnos, számos országban, így hazánkban is – lényegében félreértelmezésből vagy megtévesztettségből eredő – szokássá vált és széles körben engedélyt is kapott a kézbeáldoztatás, mint lehetőség. Ám ez a modernkedő gyakorlat a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg!
     A szentáldozás helyes és kívánatos módjának bizony, továbbra is a térdelve, nyelvre való vételnek kellene lennie, melyet Szentatyánk példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért.
     Az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás szentáldozás előtti imája: „Mindenható, örök Isten, íme egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak szentségéhez járulok. Úgy közeledem, mint szegény, egyszerű teremtmény az ég és föld Urához. Kérlek azért végtelen irgalmadra, légy kegyes betegségemet meggyógyítani, tisztátalanságomat megmosni, vakságomat megvilágítani, szegénységemet gazdagítani, hogy az angyalok Kenyerét, uralkodók Urát oly hittel vegyem magamhoz, mint az lelkem üdvösségére a leghasznosabb. Engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kivel most földi vándorlásomban egyesülni akarok, egykor az örökkévalóságban színről színre is megláthassam. Ki Veled és a szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön örökké. Amen.” (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) 

Az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola honlapjáról Lásd: http://www.arpadhazi.koszeg.hu/

Aranyköpések:

"Hatalmas neszt hallottak."

"A sertés egy páros lábú patás állat."

"Az őz lelegeli a lucernátust."

"Addig aludj, ameddig a takaród ér!"

Foglald mondatba a "kilobbantotta" szót! – Rómeó! Már megint ki lobbantotta lángra a szívedet?

Miért szamárháton vonult be Jézus Jeruzsálembe? – A szamár Jézus merészségét jelzi.

Forrás 

ELŐSZÓKÉNT

     „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és a szeretetnek, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért, feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)
     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, 1977. 04. 23) 
     Az Egyház nem érezhet másként az emberek iránt, mint az Isteni Megváltó: ti. ismeri gyengeségeiket, szánja a sereget, befogadja a bűnösöket; azt azonban nem teheti meg, hogy ne tanítsa a törvényt, amely az eredeti igazságába visszaállított és a Szentlélektől vezérelt emberi élet sajátos törvénye. (vö VI. Pál Humanae Vitae)

(A képillusztrációk az internetről valók!) Felhívom t. Olvasóim figyelmét, hogy a képen látható "kisírka" képe, az előző kiadásé! A most közölt szöveganyag ahhoz lépest, javított és jelentősen bővített anyag! A megújult szövegváltozat nyomdai kiadásához egyenlőre nincs költségvetésem!

Ima az élet elfogadásáért           

Legszentebb Szűz Anya!
Te, aki méhedben hordoztad
Isten Fiát, az Élet Urát,
és az első pillanattól kezdve
gyengéden őrizted őt:
nézz szeretettel minden nőre,
aki meghívást kapott az élet
továbbadására.

Eszközölj ki erőt és kitartást
minden édesanyának,
aki váratlan vagy nem kívánt
terhesség miatt
nehézségek között van.
Eszközölj ki fényt és bátorságot
azoknak,
akik kísértést szenvednek az
élet elutasítására,
és bocsánatot azoknak, akik
hagyták magukat rávenni
magzatuk megölésére.
Segíts bennünket is,
hogy ne hagyjuk egyedül azokat,
akik ilyen okokból válsággal
küzdenek,
és tégy bennünket Isten
eszközeivé,
azok számára, akiknek még fel
kell fedezniük
az igazi szerelem
méltóságát és örömét.
Ámen. 

(Olaszból fordította: Dr. Földényi János) Forrás

Boldog Kalkuttai Teréz anya szomorúsága és öröme

     Megdöbbentő történetről tett tanúságot az amerikai George Rutler atya a New York-i Szent Ágnes-templom 1989-es évi nagypénteki prédikációjában. Mint elmesélte, egy alkalommal Teréz anyánál, a Szeretet Misszionáriusainak mutatott be Szentmisét ezernyi hívő jelenlétében. A liturgiát követő reggeli után, elbeszélgethetett egy kicsit Boldog Kalkuttai Terézzel. George atya egyszer csak váratlanul, megkérdezte az anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?”
Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmus, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz azonban minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”
     Teréz anya és nővérei, az Egyház hitével vallják az Úr Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség legapróbb morzsájában is, és tántoríthatatlanok az Eucharisztikus Krisztust megillető imádásban: ebből következően valamennyi nővér csak az ajkára fogadja az Oltáriszentséget az egész világon. Kalkuttai Teréz anya mindig az Eucharisztiából élt, testében és lelkében egyaránt a szent színekben rejtező Istenség iránti vágyakozás hatotta át. Meggyőződése volt, hogy gyermekkori első Szentáldozása lobbantotta föl benne a lélekmentés életreszóló vágyát, és az Eucharisztia napi vétele teszi képessé, hogy missziós küldetését végre is hajthassa. Nővéreinek, mindig azt tanította, hogy a kenyér és a bor színében ugyanazt a Krisztust találják meg, akit szolgálnak a szegények legszegényebbjeiben (vö. Mt 25,40), és Akiből erejüket meríthetik.
     Legendássá vált, hogy amikor Teréz anya és nővérei számára kilátástalanná fokozódott a szolgálat, Kalkutta Szentje sohasem kurtította meg az imádság idejét, sőt inkább növelte a szentségimádásra szánt időt – s ekkor csodálatos módon a nővérek ereje mindig megsokszorozódott, s a látszólagos időveszteség ellenére is mindent megfelelően el tudtak végezni időben, szeretettel és mosolyogva.
     Számára a nővérek bárhol való megtelepedésének mindenkori alapfeltétele volt, hogy a rendház kápolnájában velük lehessen az Eucharisztikus Krisztus. Amikor a jemeni hatóságok nővéreket kértek Teréz anyától, kategorikus választ kaptak: „Legfontosabb feltételem, hogy legyen velük egy katolikus pap. Nem tudunk dolgozni ugyanis anélkül, hogy ne kapnánk meg minden reggel a Szentáldozást. Ennek hiánya annyit jelentene, mint Krisztus nélkül élni.” Miután biztosították számára mindezt, kitörő örömmel írta: „A kereszténység hatszáz éves távolléte után – ahol eddig egyetlen pap, egyetlen mise és szentségkiszolgáltatás sem volt – most újra Szentmisét fognak bemutatni!” Teréz anya számára az Eucharisztia a földi élet legnagyobb boldogsága, az Úr valóságos jelenléte pedig az Élő Evangélium, amelyet el kell vinni az egész világra.
     1986. május 28-án, első magyarországi látogatásakor Teréz anya a következő szavakat intézte a Budapesti Központi Szeminárium papnövendékeihez: „Ó milyen szentté kell válnotok, hogy az Ő helyét foglalhassátok el, és Őt képviselhessétek a világban. (...) Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a Keresztre nézünk, láthatjuk mennyire szeretett bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket.”
     Az Eucharisztikus Krisztusról Teréz anya egyszerűen csak úgy beszélt a rendházakban, hogy Ő a „ház Ura”. A betérő vendégeket a nővérek előbb mindig az Úrhoz vezetik köszöntésre. A Szeretet Misszionáriusainak a napirendjében pedig elengedhetetlenül szükséges a szentségimádási óra.
     Teréz anya szentként fejezte be földi életét és lépett az örök Atya házába. A kórházban gyönyörűséges ajándékként fogadta, hogy kérését meghallgatva, ágya közelében Tabernákulumot helyeztek el, hogy az Úr vele lehessen. A Szent Vér egy-egy cseppje, amit az utolsó időkben, küszködő légzésével még magához vehetett, valósággal elöntötte szívét örömmel és békével, és nem egyszer látványos állapotbeli javulást is eredményezett. A szentáldozás tartotta életben a földön, ez tette a sötétségben Krisztus világosságává, és vezette el az örök üdvösség ragyogó mennyei boldogságára.
„Nem tudom, kinek nagyobb a szomjúsága, az Övé, vagy az enyém Iránta” – szólt vallomása, amely a halálos ágyon egészen beteljesedett. Kalkuttai Teréz anyát a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek való teljes önátadás emelte az oltár magasára. (Fülep Dániel írása nyomán.) 

»KISIRKA«

Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

Útravaló

a
HIVATÁSRÓL,
HÁZASSÁGRÓL
ÉS A CSALÁDRÓL

Szerkesztette:
Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő javított, bővített kézirata

-------------------------------------------------------------------

A rossz tanácsnál semmi sem förtelmesebb.
(Szophoklész)

FŐBB RÖVIDÍTÉSEK:

AA — II. Vatikáni Zsinat dokumentuma
ADS – Arcanum Divinae Sapientiae (XIII. Leo pápa enciklikája. Róma, 1880)
DH — Dignitatis Humanae
DS — Doctrina de sacramento Matrimonii
DVI — Donum vitae instrukció
FN — II. János Pál pápa: Férfi és Nő c. elmélkedései
(Kiadó OMC – CHRISTIANUS, Bécs – Bp
GPO – Dr Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért, (Bogota, Kolumbia) Bp, Marana Tha 2000
GS — Gaudium et Spes
H — Útravaló Húzó ballagóknak, Kézirat (második javított, jelentősen bővített)
HV – Humanae Vitae (VI. Pál pápa)
KPD – Kompendium (Kiadó: Szent István Társulat Bp. 2006)
LCS – II. János Pál Pápa Levele a Családokhoz, (Kiadó: Szent István Társulat Bp)
LG — Lumen Gentium
ÚK — Új Katekizmus - A Római Katolikus Egyház tanításának összefoglalása Bp.
SC — Sacrosanctum Concilium
Sch.H. – Schütz Antal: Házasság, (Szent István Társulat Bp. 1933)

A jelölt forrás nélküli textusok a szerkesztő összegzései, vagy számára
ismeretlen bölcselőktől valók!

Azok, akik erősen követelik a toleranciát, maguk gyakran nem toleránsak, mihelyt megfelelő befolyáshoz jutnak.

Összhangban kell élni Isten terveivel!

   A Biblia egyértelműen elítéli a homoszexualitást, egészen a kezdetektől! Már az első könyvben, a Teremtés könyvében, ezt olvassuk: "Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos" (Ter 18,20). Bűneik közül a legtöbbet a homoszexualitásról tudhatunk meg, mely nyilvánvalóan különösen súlyos és sértő bűn Isten előtt. Amikor Lót befogadott két idegent, Szodoma öreg és fiatal lakói odagyűltek a házához, és azt mondták neki: "Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket" (Ter 19,5).

     Lót könyörgésére fenyegetéssel és erőszakkal válaszoltak. Betelt a pohár, másnap Szodoma és Gomorra elpusztult, csak egyetlen igaz menekült meg, Lót és családja. Innen származik a "Szodoma és Gomorra" kifejezés, a teljes emberi szabadosság és erkölcsi vakság szinonimája. Hasonló történetet találunk a Bírák könyvének 19. fejezetében is. Ott is a homoszexuális kapcsolatra vágyó féktelen emberek követnek el szörnyű bűnt, mely Benjamin törzsének szinte teljes kiirtását vonja maga után.

     Az Újszövetség még ennél is határozottabban ítéli el a homoszexualitást. Szent Pál világosan kijelenti, hogy az aktív homoszexuálisokat, éppúgy, mint a többi bűnöst, akik nem akarnak megtérni, a kárhozat veszélye fenyegeti: "Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, nem örökli Isten országát" (1Kor 6,9-10). Szent Pál szerint pont a homoszexualitás az egyik jele annak, hogy az ember milyen mélyre süllyedt, mennyire ellentmond önmagának, és mennyire eltávolodott az Istentől (Róm 1,18-32). Ismerte a propagandájukat is, mely (mint ma is) arcába nevetett Istennek. Ezt írja róluk: "Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is" (Róm 1,32). Hasonló szavakat találhatunk a Timóteusnak írt első levélben (1 Tim 1,3-11) és a Leviták könyvében (Lev 18,19-23) is. Ilyen szándékos semmibevétele Isten elgondolásának, elutasítása annak, hogy a férfi és a nő természetes módon kiegészítik egymást, szükségszerűen sokféleképpen, mélyen megsebzi és tönkreteszi az embert és egyre katasztrofálisabb következményekkel jár, Isten büntetését vonja maga után. A leghíresebb és legelismertebb kortárs Boldog Kalkuttai Teréz anya állítása szerint "összhangban kell élnünk azzal a tervvel, mely szerint teremtve lettünk. A homoszexualitás nem természetes."

(Részletek a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. számából. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)  Képek az internetről!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

     Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – mondta nemrég (2011. júniusában) az ACI Prensának adott interjúban Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.
     A pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a szentségek ügyéért a Vatikánban.
Mint ismeretes, a térden állva, nyelvre való áldoztatás jelentőségére Őszentsége XVI. Benedek pápa erőteljesen fel kívánta hívni az Egyház figyelmét nemcsak szavaival, de személyes példamutatásával is: a pápánál áldozó hívek mindig így veszik magukhoz az Eucharisztiát. A szentáldozás ezen hagyományos módja jobban megfelel a
Szentséget megillető köteles hódolatnak, a Szent Test részecskéit is megóvó feltétlen tiszteletnek, valamint a krisztushívő szükséges gyermeki alázatának és a testi-lelki összeszedettségének. Cañizares bíboros a liturgikus tradíció és a Szentatya iránymutatása mellett kiállva, teljes hivatali tekintélyével támogatja, hogy a szentáldozás
a lehető legméltóbb módon történjék, ami ősi hagyományunk szerint a térdelve és nyelvre áldozás.
     Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit a mindennapi liturgikus gyakorlatban helyre kell állítani. „Úgy vélem, az egész Egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa.
     Ha a körülmények miatt, vagy egészségi okokból nincs lehetőségünk letérdelni az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha legalább térdet hajtanánk vagy mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség előtt, mielőtt ajkunkkal fogadjuk a Mennyei Eledelt. A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele keresztény életünk legfontosabb pillanata e földön.
Cañizares újságírói kérdésre újfent elítélte a liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha méltósággal, az Egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.
     A Szentostyát nyelvre fogadni, az Oltáriszentség előtt letérdelni, az Átváltoztatás alatt térden állni nem formai dolog! Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Cañizares bíboros. Ezek az emberi hódolati, imádati gesztusok az ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát.
     Ezért disszonáns, ha a kezünket nyújtva fogadjuk a Szentostyát. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”
(Fülep Dániel, a Magyar Kurírban 2011. július 27-én megjelent cikke nyomán.) 

Mi tehát a teendő?

143. Az exorcizmus kizárólag az Egyház által létesített szentelmény. Ördögűzést kizárólag püspök, vagy az általa kinevezett papi személy végezhet! Ez nem csupán „hierarchikus szabály”, hanem tudatos óvatosság a felkészületlenség súlyos következményeinek kizárására! Az óvatosság nagyon is indokolt, mivel az ember erejét és intelligenciáját magasan felülmúló személyes szellemi hatalmasságok elleni fellépésről van szó!
144. Ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a megbocsátás, nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért (vagy fordítva).
145. Minden ember és közösség személyes érdeke és kötelessége a sátán elleni körültekintő védekezés, ám ezt csak a tudatos bűnkerülés, a rendszeres ima és a szentségekkel való tiszta élet garantálhatja Krisztus a mi Urunk által.
146. Az erős kísértésben, megpróbáltatások, rémület és kétségbeesés pillanataiban, fontos ügyek és elhatározások előtt, rossz emberek környezetében, különösen betegek és haldoklók mellett, ajánlatos az Egyház által ajánlott imákat elmondani és ha mód van rá, használni a szentelményeket (miként fentebb 133- és 135-ben említettük).

1) Gyújtsunk szentelt gyertyát és ima közben szenteltvízzel hintsük meg magunkat és a helyi (v. távoli) érintetteket.

2) Az első és legfontosabb az Úr imája a Miatyánk elmondása, melyben kérjük szabadíts meg a gonosztól!

3) Bizonyított az Üdvözlégy hatékonysága (különösen a Szeretetláng sátánvakító fohászával: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! /ld 138/).

4) A teljes Rózsafüzér elmondása az előzők szerint.

5) Az Irgalmasság Rózsafüzérének imádkozása.

6) A Szent Mihály ima (XIII. Leó pápa):
Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen
– Továbbá a Szent Őrangyalok segítségül hívása, pl:
Szent őrangyalok, védjetek meg minket a gonosz ellenség minden kelepcéjétől.

7) Szent X. Piusz pápa imája:
Ó, Mennyország felséges Királynője, angyalok Úrnője!
Tehozzád fordulunk, ki Istentől kaptál hatalmat a sátán fejének széttiprására. Alázatosan kérünk, küldd el nekünk az égi seregeket, hogy a parancsodra üldözzék az ördögöket, s keljenek velünk harcra mindenhol, és taszítsák vissza a mélységekbe. Amen

8) Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen. 

(Giotto di Bondone: A sátán megvakítása)

Azok, akik erősen követelik a toleranciát,
maguk gyakran a legkevésbé sem toleránsak, mihelyt megfelelő befolyáshoz jutnak.

Nem friss történet, de máig jellemző!

     Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Angelo Bagnasco érsek, Genova püspöke, kapott egy levelet, melyben a szvasztikával (horogkereszttel) összefirkált fényképén kívül egy töltény is volt. A maffia nyelvén ez halált jelent. Ezt a halálos ítéletet és más fenyegetéseket az érsek azzal a bátorságával "érdemelte ki", hogy ellenáll a homoszexuális lobbi követeléseinek. A homoterror ilyen fenyegető megnyilvánulása szükségessé tette az érsek állandó rendőrségi védelmét. Az érseknek kifejezték támogatásukat a Genova utcáin tüntetők, valamint maga XVI. Benedek is. A pápa és az olasz püspökök egyesített erővel igyekeznek megakadályozni, hogy a homoszexuálisok álházasságát törvényesítsék Olaszországban.

     Miért szegül szembe az az Egyház, amely az irgalmasságot és az ember iránti tiszteletet hirdeti ilyen határozottan és kategorikusan a homoszexuális lobbival, annak baljós fenyegetései ellenére is?

     Ez magából az Egyház mivoltából következik. Itt egyszerűen egy alapvető igazságról, alapvető intellektuális és erkölcsi tisztességről van szó. Jézus Krisztus kinyilatkoztatta az emberekről a teljes igazságot, és nem szűnik meg ezt hirdetni Egyházában, hogy védelmezze a házasságot, a családot és az emberiséget.

     A (nem szándékosan fejlesztett vagy hormonális adottságokból adódó) homoszexuális hajlam önmagában nem bűn, hanem próbatétel, amellyel a homoszexuális embernek meg kell birkóznia, éppúgy, ahogy minden embernek nap mint nap küzdenie kell rossz hajlamai és hiányosságai ellen, melyeket felfedez magában. Ezeket keresztként kell elfogadni. A bűn az, amikor az ilyen hajlamoknak engedve cselekszenek.

(Részletek a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. számából. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folytatás)

     A Szeretetláng Lelki Naplóban kért heti engesztelő szentóra megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit az Istenanya ajánl azoknak, akik figyelnek rá. Csakis így valósulhat meg az a béke, melyet az emberiség annyira vár! Erre kaptunk útmutatást Fatimában. Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (Fatimáról beszél Lucia nővér, IV. kiadás 2006. 127128.)
142. (Isten, Szűz Máriának) akkora ügyességet és erőt adott az ősi kígyó gonoszságának leleplezésére, hogy ezt az elvetemült büszke szellem jobban fél Szűz Máriától, mint az angyaloktól és emberektől együttvéve. Bizonyos értelemben jobban fél Tőle, mint magától az Istentől. Nem azért retteg annyira, mintha Isten haragja, gyűlölete és hatalma nem volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűzénél, akiben a tökéletesség korlátozott, hanem először azért, mert a Sátán, ez a büszke szellem, végtelenül többet szenved, ha Istennek egy kicsiny, alázatos szolgálóleánya győzi le és bünteti. Ennek alázatossága jobban megalázza, mint Isten hatalma. Másodszor, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Mária egyetlen sóhajától, melyet egy lélekért bocsát Isten elé, jobban fél, mint az összes Szentek imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól. (Grignon TMT 52) (Én a Hajnal Szép sugara, megvakítom a sátánt!)

Szíria - Fegyvert fognak a keresztényekre, hogy az iszlámot kövessék

     Továbbra is zajlanak a harcok annak az őskeresztény falunak a közelében, ahol az iszlamista felkelők fegyverrel kényszerítettek az iszlámra való áttérésre helyi lakosokat. (...) az AFP hírügynökség arról számolt be, hogy egy ősi keresztény településen [a Damaszkusztól hatvan kilométerre északra fekvő Ma'loula faluban - a szerk.] , amelynek környékén napok óta összecsapások folynak, a radikális iszlamista felkelők fegyverrel kényszerítettek iszlámra való áttérésre helyi lakosokat.
Szemtanúk beszámolói szerint az al-Kaidához köthető dzsihadista an-Nuszra Front nevű felkelőcsoport tagjai legalább egy embert meggyilkoltak, egy másikat kényszerrel „megtérítettek”. (Forrás: Magyar Nemzet)

Újabb hír:
A Damaszkusztól hatvan kilométerre északra fekvő Maaloula faluban megöltek három fiatal keresztényt, akik még Jézus nyelvét beszélték – írja a Vatikáni Rádió honlapja. Vagyis már most bekövetkezni látszik mindaz, amitől annyian féltek a kilátásba helyezett, felkelőket bátorító amerikai fegyveres beavatkozás kapcsán: több ezer éves, ám ma is elevenen élő kulturális értékek tűnhetnek el. A szíriai keresztények ezért minden csatornán kérik a felvilágosult nyugatot, ne folytassák a szíriai lázadók fegyverezését, ezzel ugyanis a megmaradt kereszténység sírját ássák meg. A fejlett nyugati civilizáció is oka, hogy a világban újra akkora méreteket öltött a keresztényüldözés, mint amekkorát: az új évezred első tíz éve alatt megöltek egymillió Krisztus-követőt, a sajtó közben viszont csak a burkaviselés tilalmáról értekezik. (http://mno.hu/kulfold/a-keresztenyek-sirjat-assa-a-sziriai-ellenzek-felfegyverzese-1169782)

A keresztény nő a oszlophoz kötve a Aleppo szomszédságában. Az iszlamista "felszabadítók azt írták a lába elé: "Becstelen az aki le nem köpi"! (http://gerarddirect.com/2013/01/03/6874/)

Az utcákon elszabadult a pokol, vétlen járókelőket molesztálnak, nőket erőszakolnak meg, különösen keresztény negyedekben!

(Folytatás)

Szűzanya: A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek! (I/64)
Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Jól tudja, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben. (IV/30)
Ha olyankor hallgattok szentmisét, amikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33)
Alázat, áldozat, ez a kettő elválaszthatatlanul uralja lelkedet állandóan, bízz és higgy most már végre anyai hatalmamban, mely hatalommal a sátánt megvakítom és a világot a kárhozattól megmentem. (III/126)
Jézus: Az Ő közbenjáró nagy hatalmával eszközölte ki Tőlem a családok részére e a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét. – a családok és a papság megszentelődésére – Azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja. (vö III/140) 

141. A Szűzanya tehát arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, az minden feltűnés nélkül álljon be engesztelő táborába. Fogadja be szívébe az Isten és emberszeretet tüzét és működjék együtt édesanyai vágyával, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (folyt)
 

(Folytatás)

140. A Szeretetláng naplóidézetek (római/arab szám a kézirat füzet és oldalszámaira utalnak!) Szűzanya: Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok s veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most olyan mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.(I/58) /Mert/ a sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130)
Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. Légy hű segítőtársam! (II/107) Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim (…) ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartotok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203) (folyt) 

Imádkozzunk Ferenc pápáért!

     1953. szeptember 21-én, Szent Máté liturgikus emléknapján, alig 17 esztendős korában kapta meg a papi hivatás kegyelmét Jorge Mario Bergoglio, aki ma Ferenc pápaként az egész világ katolikusainak atyja. A hatvan évvel ezelőtti sorsdöntő pillanatra maga Ferenc pápa több ízben is utalt. Május 18-án, a Szent Péter téren tartott pünkösdi imavirrasztáson így emlékezett rá:
"A 'diákok napja' volt, ami nekünk a tavasz - itt pedig az ősz - napja. Mielőtt az ünnepségre mentem volna, benéztem a plébániára, ahova jártam. Ott találtam egy papot, akit nem ismertem, és úgy éreztem, hogy gyónnom kell. Ez számomra a találkozás élménye volt: ott találtam valakit, aki várt rám. De nem tudom, mi történt, nem emlékszem, nem tudom, miért volt ott az a pap, akit nem ismertem, miért éreztem vágyat a gyónásra, de az igazság az, hogy valaki várt rám. Már jó ideje várakozott. És a szentgyónás után úgy éreztem, hogy valami megváltozott. Már nem voltam többé ugyanaz.
     Úgy éreztem, mintha egy hangot, egy hívást hallanék: biztos voltam benne, hogy pappá kell válnom. Fontos ez a hitélmény. Mi azt mondjuk, hogy keresnünk kell Istent, el kell mennünk Hozzá, hogy bocsánatát kérjük, de amikor mi megyünk, Ő vár minket, már előbb ott van! Van egy spanyol kifejezésünk, ami jól megmagyarázza ezt: Az Úr mindig 'primerea', Ő az első, már vár minket! És ez egy nagy kegyelem: ott találni valakit, aki vár téged. Menj csak, bűnös, az Úr már vár téged, hogy megbocsásson neked".
Szeptember 21-én az egyház Szent Máté apostol liturgikus emléknapját ünnepli. A pápa mottója, "Miserando atque eligendo", vagyis irgalommal tekinteni rá és választani őt, arra utal, amikor Jézus meghívja Mátét és szeretettel néz rá, tanítványának választja őt.
A "Civiltà cattolica" c. jezsuita folyóiratnak adott interjújában a pápa ezt így magyarázza:
"Én egy bűnös vagyok, akire az Úr ránézett. A mottómat: 'miserando atque eligendo' mindig nagyon igaznak éreztem magamra nézve". Rómában, a franciák Szent Lajos templomában függ egy Caravaggio festmény, amely Szent Máté elhívatását ábrázolja. Ferenc pápa gyakran eljárt ezt a képet szemlélni, mint mondta:
"Jézus ujja, ahogy Máté felé mutat... Ilyen vagyok én. Így érzem magam, mint Máté. Máté gesztusa fogott meg engem: megragadja a pénzét, mintha azt akarná mondani: 'ne, ne engem!' Íme, ez vagyok én: egy bűnös, aki felé az Úr tekintetét fordította. És ezt mondtam akkor, amikor megkérdezték, hogy elfogadom-e megválasztásomat pápává".
Hétfőn délelőtt pedig, amikor a római egyházmegye papságával találkozott a Lateráni Szent János székesegyházban, Ferenc pápa így kérte testvérei imáit papi hivatása közelgő 60. évfordulójára:
"Kérlek benneteket, imádkozzatok értem aznap, ami mifelénk a tavasz napja. Itt az ősz kezdődik meg" - mondta nevetve.

(gá) radiovaticana.va/news/ Forrás 

A sátán tehetetlenné tételének eszközei 2

MÁRIA SZÍVE SZERETETLÁNGJA

138. A 2011. augusztusában megrendezett IV. Nemzetközi Szeretetláng Találkozóra Budapestre érkezett vendégek közt, két Dél-amerikai exorcista atya is volt, akik tanúságot tettek a Szeretetlángfohász (számukra is) meglepő ördögűző hatásáról! P. Eduardo Lozano El Salvadori atya, aki az ottani hadsereg kórházi lelkésze elmesélte, hogyan ismerkedett meg a magyar Szeretetláng üzenetével. „Egy könyvesbolt kirakatában, addig ismeretlen füzetkére lettem figyelmes. Kézbe véve, legnagyobb meglepetésemre azt olvastam a Szűzanya ígéreteként, hogy Szíve Szeretetlángja megvakítja a sátánt! Én ilyet még soha nem hallottam és – gondoltam – ha ez igaz, akkor egy rendkívül hatékony kegyelmi eszköz van a kezemben! Megvettem a bővebb irodalmat is, és hamarosan megbizonyosodhattam e többletkegyelem valós erejével.
Egy ritkaságszámba menő, nehéz megszállottsági esetünk volt. Püspöki felhatalmazással hárman végeztünk exorcizmust egy fiatalon, aki a levegőbe emelkedett és öt férfi sem tudta a földön tartani. Minden igyekezetünk hiábavalónak bizonyult. Ekkor jutott eszembe, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángját hívjuk segítségül. Félrevonultunk és az Istenanya közbenjárását kérő imáinkba belefűztük az égi Anyánk által kért könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Ezt mondtuk a szegény leányzó fölött is, és egyszeriben csend és nyugalom következett. Egy hangos sóhajtásra megszabadult démonaitól és azóta is kiegyensúlyozott testi-lelki egészségnek örvend.
139. A fentihez hasonló esetet említ Dr Kovács Zoltán mariológus Teológiai Szakvéleményében is, mely először a Magyar Sion, egyházi tud. folyóirat 2009/2. számában, majd a Szeretetláng Lelki Naplóban is megjelent. „A Római Egyházmegye egyik exorcistájával, a Szeretetláng Lelki Napló eddigi olasz nyelvű kiadását jól ismerő don Roberto Lianival 2008. április 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi gyakorlata során az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént.”
(Szeretetláng Lelki Napló, Szent István Társ. Bp. 2010. 395446 oldal. Nihil Obstat Bp. 2009 június 5, Dr. Kovács Zoltán censor deputatus Nro. 4944/2009; Imprimatur Dr. Erdő Péter) (folyt) 

(Folytatás)

135. A szenteltvíz az Egyház, exorcizmussal egybekötött vízszentelő imájából meríti erejét és hatását, amelyet a pap mond a víz megáldásakor Vízkereszt ünnepén:
„Áraszd erre a megtisztulást jelképező vízre áldásodat! Add, hogy ez a teremtményed mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonosz lelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét! A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ezen víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé! Ne üthessen tanyát ott a gonosz lélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme! Szűnjék meg a belopakodó sátán minden cselszövése! E a víznek hintése által távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Add, hogy Szent Neved segítségül hívásával kért épségük és üdvösségük minden támadással szemben védelmet nyerjen! Krisztus, a mi Urunk által. Amen.”
Ezen ima felszáll a mennybe valahányszor valaki a Szentháromság nevében 3x meghinti magát vagy másokat a jelen- vagy távollévőket (akár a tisztítótűzben szenvedő lelkeket is) szenteltvízzel. Isten áldása száll testükre-lelkükre. Az ördög gyűlöli a szenteltvizet, melynek hatalma van felette.
136. Ős-szüleink bukása révén a gonosz lélek nem csak az ember fölött, de a lélektelen természet fölött is befolyást szerzett; ennek okán nevezi őt a Szentírás „a világ fejedelmének” (Jn 16,11). Ezért, ha az Egyház valami fölött ördögöt űz, „eltávolítja a rajta ülő átkot és a Sátán hatalmát egészen lerontja, vagy legalábbis csökkenti.”
Ezért általánosságban a megáldás – különösen a szenteltvízzel való megszentelés – a Sátán befolyását töri meg, hogy az a dolog tovább már ne szolgáljon gyűlölete eszközeként. Ezután, Krisztus az Egyházára rábízott hatalma folytán, a megáldott dolog már a jó hatékony kellékeként használható, feltételezve annak a személynek a kegyelmi állapotát, aki a dolog használatában részesül. Elvárható tehát, hogy az a személy is előbb kiszabaduljon a démoni behatás alól! Az ilyen előkészítő exorcizmusok nem tételezik fel, hogy a Gonosz annyiban birtokolna egy dolgot vagy személyt, hogy benne lakna (megszállná); de abban az értelemben igen, hogy valamiféle igénye, hatóköre, hatalma van rajta.
137. Ajánlott, magunknál és (beszentelt) lakásunkban szentelményeket tartani! (Szenteltvíz, sz.gyertya, Szentírás, szentelt feszület, kármelita skapuláré, csodásérem, rózsafüzér, Irgalmas Jézus-kép, szentelt tömjén, stb.) 

Én a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, és Szeplőtelen Szívem győz fog!

A sátán tehetetlenné tételének eszközei 1

132. a) Elsősorban és legfőképp, a Jézus Krisztus által felhatalmazott Apostoli Egyház (ördögűző hatalma) és a pap felszentelt keze által kiszolgáltatott a Szentségek.
b) Másodsorban a Szenteltvíz (exorcizált só és exorcizált víz), az exorcizált Olaj (krizma), az incesszálás (szentelt tömjén füstje), a katolikus papság áldó keze, valamint a Szentelmények (feszület, rózsafüzér, kármelita skapuáré, csodásérem, a Jézus Szíve és Irgalmasság tisztelete, a Mária-tisztelet, a Keresztúti ájtatosság, a Szeretetláng, a szentelt gyertyák, a szentképek) és az ezekhez kötődő – az egyházilag engedélyezett egyéb – kegyelmi ígéretek és búcsúk stb. által. c) A Jézus Krisztus neve által, vagy Szent Mihályt és az angyalok segítségét kérő egyéni és közösségi ima és böjt révén!

A SZENTELTVÍZ

133. Nem azonos a megáldott „sima” vízzel (mint pl. a keresztvíz). A mondás szerint: „Fél, mint ördög a szenteltvíztől”, és bizony ez így van! Sajnos, a mai ember ezt feledni látszik, holott a szenteltvíz a leghatékonyabb 'kéznél lévő' eszköz az ördög távol tartására. A gonosz nem marad ott vagy amellett, aki gyakran hinti meg magát. A szenteltvíz szentelmény, mely lemossa a bocsánatos bűnt (Aquinói Szent Tamás). A hozzákapcsolódó áldások miatt az Egyház szorgalmazza használatát, mellyel elnyerhetjük a bűnbánat kegyelmét, imára késztet és hatékonyabbá teszi. Hathatós eszköz a gonosz távol tartására, elűzésére és segítség minden kísértés leküzdésére. Segít a testi betegségekben, ha az egészség visszanyerése üdvünkre szolgál. Végezetül pedig, enyhülést ad az elhunytaknak, megszenteli a sírokat és „üdítő harmat” a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek (mint a 135. végén)!
134. Avilai Szent Teréz a szenteltvízről: „Mily nagy lehet a szenteltvíz ereje! Lelkem megvigasztalódik, ha keresztet vetek vele. Felfrissülök és olyan lelki örömöt érzek utána, amit nem tudok kifejezni. Tapasztalatból tudom, hogy semmitől sem menekül gyorsabban az ördög, mint a szenteltvíztől.” (folyt) (Alsó kép, a garabandáli templom Szent Mihály szobra, amint "megvakítja a sátánt"! A karján a Szeretetláng Lelkinapló spanyol nyelvű kiadása!)

Jézus tekintete megváltoztatja az életünket

     Szeptember 21-én, szombaton reggel Ferenc pápa a Szent Márta házban bemutatott szentmisén Szent Máté apostolra emlékezett, az evangelista liturgikus ünnepnapján. A pápa az evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését, amely Máté megtéréséről szól.
„Jézus, a bűnös vámos Máté szemébe néz. Élete, bálványa a pénz. De most megérzi szívében Jézus tekintetét” – mondta homíliájában a pápa.
     Ez a tekintet teljesen felkavarta, megváltoztatta életét. Mi azt mondjuk, hogy megtérítette. Megváltoztatta az életét. Amint megérezte szívében azt a tekintetet, felállt és követte Jézust. Ez igaz: Jézus tekintete mindig arra késztet bennünket, hogy felemelkedjünk. Egy tekintet, amely felemel bennünket, soha nem alacsonyít le, soha nem aláz meg. Arra szólít fel, hogy állj fel. Egy tekintet, amely mindig növekedésre késztet, arra, hogy haladj előre, bátorít, mert szeret. Érezteti veled, hogy szeret téged. Ez ad bátorságot ahhoz, hogy kövessük Őt: „Az fölkelt és követte őt” – idézett Máté evangéliumából a Szentatya (Mt 9,9-13).
     Jézus tekintete nem egyfajta „mágikus” tekintet: Jézus nem volt a hipnózis specialistája. Jézus rátekintett minden emberre és minden ember úgy érezte, hogy Jézus úgy nézi őt, mintha a nevét mondaná. És ez a tekintet megváltoztatta mindenkinek az életét. Ez megváltoztatta Pétert, aki, miután megtagadta a Mestert, találkozott tekintetével és keservesen sírva fakadt.
     Azután ott van Jézus tekintete a kereszten: nézte édesanyját, nézte a tanítványt és tekintetével azt mondta, hogy anyukája a mi anyánk és az Egyház Anyja. Mindezt egy tekintettel. Azután a Jobb Latorra tekintett, majd feltámadása után az ijedt Péterre, akitől háromszor megkérdezte: szeretsz engem? Ettől a tekintettől szégyenérzet töltötte el. „Jót tesz nekünk, ha Jézusnak erről a tekintetéről elgondolkozunk, ha imádkozunk, és ha hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket” – mondta homíliájában a Szentatya.
Jézus Máté otthonába megy és miközben asztalhoz ül, sok vámos és bűnös érkezik. (...)
„A bűnösök, a vámosok érezték Jézus tekintetét, amely számukra olyan lehetett, mint amikor rálehelnek a parázsra. Érezték, hogy Jézus felélesztette bennük a tüzet, visszaadta méltóságukat. Jézus tekintete mindig méltóságot ad. Nagylelkű tekintet. „Nézzétek, a Mester a város söpredékével ebédel!” – a söpredék alatt azonban Isten kívánságának parazsai szunnyadtak, Isten képének parazsai, akik arra vártak, hogy valaki tűzzé élessze őket. És ezt tette meg Jézus tekintetével.
     Mindnyájan éreztük életünkben ezt a tekintetet, ezt a csodálatos tekintetet. Nem egyszer, hanem sokszor! Talán egy pap részéről, aki hittant tanított nekünk, vagy kiszolgáltatta a bűnbocsánat szentségét – talán egy segítő barát esetében.
     Mindnyájan az előtt a csodálatos tekintet előtt állunk majd. És annak biztonságában haladunk előre az életben, hogy rajtunk van tekintete. De Jézus is vár bennünket, hogy véglegesen szemlélhessen minket. És Jézus utolsó tekintete életünkre az örökkévalóságnak szól majd.
     Azt kérem ezektől a szentektől, akikre Jézus rátekintett: készítsenek fel minket arra, hogy hagyjuk, hogy Jézus ránk tekintsen és készítsenek fel minket Jézusnak arra az utolsó, egyben első tekintetére” – hangzott Ferenc pápa fohásza a szombat reggeli szentmisén.

(vm) radiovaticana.va/news/ Forrás 

131. Mit lehet ehhez hozzá fűzni? Az ideig tartó földi életünk, végérvényesen meghatározója lehet örök életünknek! Tehát térjünk meg, higgyünk az üdvösség jó hírében (vö Mk 1,15) és mindenekelőtt legyünk mindig szeretettel felebarátaink iránt, mert a tét az üdvösség vagy a kárhozat!
Nagyon prózaian vetődik fel a kérdés, hogy e füzetke ismeretanyaga hány embert késztet elgondolkodásra és hány embert sikerül kimenteni a Sátán kelepcéiből? Vajon, e 'kisírka' képes-e hozzájárulni a világ felrázásához, melyről látható, hogy ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18)? Imádkozzunk e szándékra! (folyt) 

Az abortusz jogáért folytatott küzdelemben a legfőbb érv a nő szabadságára való hivatkozás. Az életben azonban annak vagyunk tanúi, hogy az abortuszról hozott döntést alapjaiban mások érdekei befolyásolják, és a nő gyakorta űzött vadként kerül a műtőasztalra.
A lélek egy életre őrzi a sebet. Az abortusz mind testi, mind lelki értelemben átformáló, minden sejtet megmozgató beavatkozás. A várandósban biológiailag és lelkileg is hatalmas seb keletkezik, ami a teljes belső terét nyílt csatatérré változtatja. A hormonális rendszerben is radikális és hirtelen változás történik. (Szerk)

Tartják a kapcsolatot azokkal, akik részt vettek a lelkigyakorlaton?

Mária: Aki igényli, azzal igen. A lelkigyakorlat után két hónappal találkozóra hívjuk a résztvevőket, aki szeretne, eljön. Szükség van egy sorstársi közösségre, ahol minderről őszintén, álarc nélkül lehet beszélni.

Mi a lelkigyakorlat menete?

Ferenc: A lelkigyakorlatunk mottója: „Ne félj, nem ítéllek el!” Alapja II. János Pál Evangelium Vitae című enciklikája. A IV. fejezetében, a 99. pont harmadik bekezdésében olvasható Egyházunk állásfoglalása, melyben az abortuszon átesettekhez szól. „Külön szeretnék hozzátok fordulni, akik abortuszon estetek át. Az Egyház tudja, hogy mi minden befolyásolhatta döntéseteket, és biztos abban, hogy sokszor fájdalmas, esetleg drámai volt a döntés. A lelketeken esett seb valószínűleg még nem hegedt be. Valóban, ami történt, mélységesen igazságtalan dolog volt, és marad. De ne bátortalanodjatok el, és ne hagyjatok föl a reménnyel! Sokkal inkább próbáljátok megérteni a maga igazságában azt, ami történt. Ha nem tettétek volna meg, alázattal és bizalommal nyíljatok meg a bűnbánatra: az irgalmasság Atyja vár titeket, hogy megbocsásson és megbékítsen a bűnbánat szentségében. Akkor majd megértitek, hogy semmi sincs elveszve, s még a gyermeketektől is bocsánatot kérhettek, aki most az Úrban él. Barátok és szakemberek segítségével fájdalmas tapasztalatok tanúságával ti magatok lehettek mindenki élethez való jogának leghatásosabb védői. Az élet melletti kiáltásotokkal, amit esetleg egy új élet születése koronáz meg, s a közeletekben levő rászorulók elfogadásával és gondozásával az emberi élet új szemléletének művészei lehettek.”

Mária: Ez egy életátgondolást szolgáló lelkigyakorlat, ahol megtapasztalhatják a résztvevők, hogy Isten irgalmas szeretete révén van gyógyulás és újrakezdés még ebben a szégyellni való és tabunak tekintett helyzetben is, épp ezért a részvételnek nem feltétele a rendszeres vallásgyakorlat.

(SzG/Magyar Kurír 2013. 09. 10.) vége! ( Forrás ) 

Ferenc pápa: ki kell lépni az Egyház intézményeinek falai közül (II. rész)
2013. 08. 08.

     Gyakran azt látjuk, hogy „az erőszakot, a hazugságot, a hibákat emelik ki, ezért sürgető, hogy ma felragyogtassuk az evangélium szerinti életet az Egyházon belüli igehirdetés és tanúságtétel által. Nem szabad elfelejtenünk az evangelizációnak azt az alapelvét, hogy nem lehet Krisztust az Egyház nélkül hirdetni. Az evangelizáció sohasem egy elszigetelt, egyéni vagy magánjellegű tett, hanem mindig az Egyház közösségének cselekedete.”
     A pápa az igehirdetés számos kihívásáról is szól, és mindenkit arra buzdít, hogy vigye el a mai kor embere számára azt „a biztos fényt, amit csak a Krisztussal való találkozás adhat, és ami az élet minden napját bevilágítja”.
     Az egyház missziós jellege nem prozelitizmus, vagyis puszta hittérítői buzgalom, hanem a konkrét élet tanúságtétele, amely világosságot ad, utat mutat, reményt és szeretet sugároz”. A pápa kiemeli, hogy „az Egyházat a Szentlélek vezeti ezen az úton”.
     A missziós világnapra írt pápai üzenet záró részében a Szentatya arra emlékeztet, hogy milyen sokan lesznek az evangéliumi örömhír hordozói a misszionáriusoktól kezdve a fidei donum papi közösség tagjaiig és azokig a világi hívekig, akik „azért hagyják el hazájukat, hogy az evangéliumot más területen és kulturális közegben szolgálják”.
     „Misszionáriusokat adni sohasem veszteség, hanem nyereség” – állapítja meg Ferenc pápa. Arra ösztönzi a püspököket és a vallások családokat, hogy „segítsék azokat a helyi egyházakat, amelyeknek szükségük van papokra, szerzetesekre és világiakra is, hogy megerősítsék a keresztény közösségeket”.
Fontos, hogy „a hivatásokban gazdagabb egyházak nagylelkűen segítsék azokat, ahol az ilyen elkötelezettségű emberekből kevesebb van”. A Szentatya kiemeli a „fiatal egyházak” jelentőségét, amelyek új lelkesedést vihetnek a régebbi keresztény hagyományokkal rendelkező közösségekbe.
     Ferenc pápa végül gondolatban a világ számos pontján üldözött keresztény felé fordul, és megállapítja, hogy ma több a vértanú, mint az első századokban volt. A pápa biztosítja őket arról, hogy lélekben és az imádságban közel van hozzájuk, és megismétli számukra Jézus vigasztaló szavait: „Bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír) 

(Folytatás)

     Lesz idő, amikor az Istentől annyira kívánt „Irgalmasság műve” szinte teljesen megsemmisülni látszik majd. De követni fogja ezt Isten nagyerejű beavatkozása, ami bizonyítani fogja e mű valódiságát. Új fény lesz az Egyház számára, amely ugyan már régóta benne szunnyad. Az Isten végtelen irgalmát senki sem vitathatja. Mindenki számára teljesen világos legyen: mielőtt mint igazságos Bíró újra eljön azt akarja, hogy úgy ismerjék meg a lelkek, mint az irgalmasság Királyát. (...) Mikor következik ez be – nem tudom; meddig tart – nem tudom. Isten nagy kegyelmeket ígért – „különösen neked és mindazoknak akik hirdetni fogják nagy irgalmasságomat. Haláluk óráján magam oltalmazom meg őket, mint saját dicsőségemet. Ha a lélek bűnei éjsötétek lennének is, de ha a bűnös irgalmasságomhoz folyamodik, ezzel a legnagyobb dicsőítést adja meg nekem és keserves szenvedéseimet dicsőíti. Ha valamely lélek jóságomat hirdeti, remeg előtte a sátán, s az elmenekül a pokol mélyére”. (378)
Vannak lelkek, akik megvetik kegyelmeimet s szeretetem többi jelét. Nem akarják meghallani hívásomat, s a pokol szakadékába rohannak. A lelkek ily elvesztése halálos szomorúságba süllyeszt. Ebben az esetben nem tudok segíteni a lelkeken, bár Isten vagyok, mert megvetnek engem. Szabad akarattal vannak felruházva, s így: megvethetnek vagy szerethetnek engem. (580) A legnagyobb bűnösök [helyezzék] reményüket irgalmamba. Mindenki más előtt nekik van joguk bízni irgalmam mélységében. Leányom, írj a megkínzott lelkeknek irgalmamról!
Gyönyörűséget okoznak nekem azok, akik irgalmamra hivatkoznak. Ezeknek a lelkeknek több kegyelmet adok, mint amennyit kérnek. Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Írd: Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia. (1146)
A lélek erőfeszítéseket tesz, akarata erejével tart ki Isten mellett. A sátán Isten engedélyével még közelebb merészkedik, a remény és szeretet próbatétele következik. Ezek a kísértések rémesek, Isten mintegy titokban támogatja a lelket. ő azonban mit sem tud erről, mivel másképp nem állhatná ki a próbatételt. Isten tudja, mennyit bocsáthat a lélekre. A lelket hitetlenség kísérti meg a kinyilatkoztatott igazságokat illetően...(97) 

Az abortusz jogáért folytatott küzdelemben a legfőbb érv a nő szabadságára való hivatkozás. Az életben azonban annak vagyunk tanúi, hogy az abortuszról hozott döntést alapjaiban mások érdekei befolyásolják, és a nő gyakorta űzött vadként kerül a műtőasztalra.
A lélek egy életre őrzi a sebet. Az abortusz mind testi, mind lelki értelemben átformáló, minden sejtet megmozgató beavatkozás. A várandósban biológiailag és lelkileg is hatalmas seb keletkezik, ami a teljes belső terét nyílt csatatérré változtatja. A hormonális rendszerben is radikális és hirtelen változás történik. (Szerk)

Milyen tünetei vannak annak, aki abortuszon esik át?

Mária: Sokak szerint nem kell ezt túldimenzionálni, nincsenek igazi problémák abortusz után. M. Simon würtzburgi pszichológus szerint viszont a nők 80 százaléka szenved az abortusz után a mentális egészség megromlása miatt. Tény, hogy vannak, akiknek egy darabig nem okoz gondot, de mi nem velük foglalkozunk. Senkit nem ítélünk el, és nem akarunk senkinek a lelkiismerete lenni a magáé helyett. A tünetek rendkívül sokfélék, időben változóan jelentkeznek: a szorongás, kapcsolati problémák, harag, düh, csökkent önértékelés, vetélés, meddőség, depresszió, öngyilkossági késztetés. (A statisztikák szerint az abortuszon átesettek közt kétszeres az öngyilkosok száma, kétszeres a valószínűsége a pszichiátriai betegségnek.) Gyakoriak az alvászavarok, rémálmok; ismerünk valakit, aki minden éjjel álmában megszülte a gyermekét. Riasztó szám: abortusz után a házasságok, a párkapcsolatok 70 százaléka tönkremegy. Gyakori az „elkerülő viselkedés”. Van, aki ha babakocsit lát az utcán, átmegy a túloldalra. Vagy ismerek egy óvónőt, aki abortusz után munkát váltott, mert nem tudott többet gyerekekkel foglalkozni. Mások pótgyerek után néznek. De lehetnek póttárgyak, pótállatok is. A kanadai Ney-házaspár kiterjedt vizsgálatokat végzett e témakörben. Szerintük az abortusz utáni pszichés állapot leginkább a gyászfeldolgozás fázisaihoz hasonlítható, de attól eltérő jellegzetessége is van. Ha meghal egy rokonunk, egyértelmű a gyászfolyamat. De az abortusz után az anya, az apa nem látja a magzatot, temetni sem szoktak. Olyan, mintha nem történt volna semmi. Az anyaság, apaság érzését az Isten a szívünkbe ültette. Egy ideig el lehet némítani a szív hangját, ez 20-30 évig is eltarthat, de egy történés, szülés, vetélés, álom, gyász, válás, vagy valamilyen krízis az illető életében előhozza az elfeledettnek gondolt múltat.

Férfiak is vannak a hétvégéken?

Mária: Eddig 160 emberrel találkoztunk, a résztvevők tíz százaléka férfi. Többnyire házaspárok tagjaként jönnek. Eddig egy özvegy volt, akinek a felesége a halálos ágyán mondta meg, hogy lehetett volna még egy gyermekük. Aztán vannak közreműködők, akik csak segíteni akartak a bajba jutott lányoknak és nem is fogták fel, miben vettek részt.

(SzG/Magyar Kurír 2013. 09. 10.) folyt. ( Forrás ) 

Ferenc pápa: ki kell lépni az Egyház intézményeinek falai közül (I. rész)
2013. 08. 08.

     „Minden megkeresztelt ember arra kapott meghívást, hogy bátran hirdesse az evangéliumot az élet minden területén” – hangsúlyozza a Szentatya a missziós világnapra írt üzenetében, amelyet október 20-án tart az Egyház. A pápa arra buzdít, hogy kilépve az intézmények falai közül, vigyük el az evangéliumot az élet minden területére.
     A dokumentum május 19-i dátummal jelent meg. Ferenc pápa kiemeli, hogy az evangelizáció sohasem egy elszigetelt tett, hanem mindig az Egyház cselekvése. Egy közösség akkor igazából felnőtt, ha kilép saját határain túlra azért, hogy elvigye Jézus reményét a legtávolabbi helyekre is.
     A hit Isten értékes ajándéka, amelyet nem tarthatunk meg magunknak, hanem meg kell osztanunk másokkal is. A Szentatya ebből kiindulva fogalmazza meg első, a missziós világnapra írt üzenetét. Minden közösség akkor nevezhető felnőttnek, amikor megvallja hitét, örömmel ünnepli azt a liturgiában, megéli a szeretetet, és szüntelenül hirdeti Isten Szavát saját körein túl is úgy, hogy elviszi az élet legtávolabbi helyszíneire is.
     Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy a hit éve és a II. Vatikáni Zsinat hatvanadik évfordulója arra ösztönzi az Egyházat, hogy a mai világban való jelenlétének, valamint a népek és nemzetek közötti missziójának megújult tudatosságára jusson. A missziós lelkület nem pusztán földrajzi terület kérdése, hiszen a hit határai nemcsak különböző fizikai helyeken és más-más kulturális hagyományokon keresztül húzódnak, hanem közvetlenül is elérik az egyes ember szívét.
     Minden közösség arra kapott meghívást, hogy hirdesse Jézust a földkerekség végső határáig, ami a keresztény élet lényegi tulajdonsága. „Mindannyiunknak az a küldetése, hogy a világ minden táján közösséget vállaljunk az emberekkel, megvallva és tanúságot téve Krisztusba vetett hitünkről” – írja a Szentatya.
Arra hívja a püspököket, hogy tartsák fontosnak a lelkipásztorok képzésében a missziós jelleget, kiemelve, hogy „a missziós tevékenység nemcsak a keresztény élet egyik fontos témája, hanem alapvető paradigmája, hiszen ez a szemlélet- és létmód a keresztény élet minden területét áthatja”.
     A Szentatya arra figyelmeztet, hogy „gyakran az evangelizációs tevékenységet nemcsak külső, hanem az Egyház közösségén belül található akadályok is nehezítik”. Néha „kevés az a lelkesedés, öröm, bátorság és remény, amit a Jézusról szóló tanításba, korunk emberének megsegítésébe és a vele való találkozásba vetnek”.       Előfordul, hogy még mindig azt gondolják, hogy az evangélium igazságának hirdetése az emberi szabadság elleni erőszakként jelenik meg, pedig az evangéliumi igazság felkínálása éppen hogy tisztelgés személyes szabadságunk előtt” – idézi a pápa VI. Pált. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír) 

(Folytatás)

     Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel! (741) A fecsegő szerzetesekről említi:
Nincsenek meg bennük az alapvető erények, sem az Istennel való bizalmasság. (...) Az a lélek, aki nem tapasztalta meg a belső csend édességét, nyugtalan szellem, aki zavarja mások csendjét is. A pokol torkában sok olyan lelket láttam, akik nem tudták megtartani a csendet. ők maguk mondták el ezt, amikor megkérdeztem tőlük, mi az oka elkárhozásuknak. Ezek szerzetesi lelkek voltak. Ó Jézusom, micsoda fájdalom, hiszen ezek a lelkek nemcsak az égben lehetnének, de akár szentekké is formálódhattak volna. Ó, irgalmas Jézusom, remegek, ha arra gondolok, hogy számot kell adnom nyelvemről. A nyelvben élet rejtőzik, de halál is; nemegyszer ölünk is a nyelvvel valódi gyilkosságot követünk el vele. (119)
Két utat láttam: egyet széles, homokkal és virágokkal teleszórva, tele örömmel, zenével, s más kellemes dolgokkal. Az emberek táncolva, szórakozva mentek ezen az úton – úgy értek az Út végére, hogy észre sem vették. De ott egy rémséges mélység tátongott előttük, nevezetesen a pokol torka. A lelkek vakon hullottak a mélységbe ahogy mentek, úgy estek is bele. Oly sokan voltak, hogy nem lehetett megszámlálni őket.
Láttam egy másik utat is, vagy inkább ösvényt, mert keskeny volt. Tövisek és kövek borították, az emberek könnyes szemmel haladtak rajta, sok szenvedésben volt részük. Egyesek megbotlottak a köveken, de rögtön felkeltek és tovább mentek. Az út végén csodás kert virult, mely a boldogság minden fajtájával volt beterítve. Minden ide igyekvő lélek bejutott a kertbe. Már az első pillanatban elfelejtették minden szenvedésüket. (153) (folyt) 

Az abortusz jogáért folytatott küzdelemben a legfőbb érv a nő szabadságára való hivatkozás. Az életben azonban annak vagyunk tanúi, hogy az abortuszról hozott döntést alapjaiban mások érdekei befolyásolják és a nő gyakorta űzött vadként kerül a műtőasztalra.
A lélek egy életre őrzi a sebet. Az abortusz mind testi, mind lelki értelemben átformáló, minden sejtet megmozgató beavatkozás. A várandósban biológiailag és lelkileg is hatalmas seb keletkezik, ami a teljes belső terét nyílt csatatérré változtatja. A hormonális rendszerben is radikális és hirtelen változás történik. (Szerk)

„Ne félj, nem ítéllek el”: az abortuszon átesettek lelkigyakorlatáról

(Egy esettörténet:) A nő számára a tragédia az, hogy akár tudatában van annak, hogy az abortusz bűn, akár nincs, a következmények megkeserítik az életét. Az „apa”, mikor megtudta az állapotomat (18 éves voltam), bevitt egy kórházba, beszélt egy orvossal és elment. Többé nem is láttam. Iszonyatosan éreztem magamat. A szégyen szinte megbénított. Sötét kétségbeesés és kilátástalanság vett birtokba. Hogyan tovább...? Magányt, fájdalmat és fájdalmas magányt éreztem és testi-lelki ürességet. Rossz, fájdalmas emlék, nem volt más választásom. Azt tudtam többet ilyent nem akarok átélni! Tanulmányaimat az egészségügyi pályán folytattam. Konkrétan sosem tudtam mi az, milyen állagú az a „sejt-szövet szaporulat”, amit az abortusz kapcsán „kikaparnak”. Egyszer megláttam! Megdöbbentő szembesülés volt. Pici széttépett testrészek, kezek, lábak! Ettől kezdve, ha tehettem elkerültem ezt a feladatot. Évekig tartott, amíg ezt a szembesülést lelkileg valamennyire fel tudtam dolgozni. Nagy elszántsággal rendeztem életkörülményeimet, mint a fészekrakó madár. Végre! Jöhet a gyermek! Nem jött! Orvosi vizsgálatok, kezelések stb., de nem jött! Akkor azért eszembe jutott a Bűn és bűnhődés. Akkoriban a rémálmaim mindennaposak voltak. Szinte minden éjjel megszültem szegény meg nem született gyermekemet. Éjjel boldog anyaként, viszont felébredve reggel várt a depressziós valóság! Nem lehet gyermekem! Ezekben az évekbe szinte csak kismamákat, vagy gyermekkocsit toló anyukákat láttam mindenfelé. A gyászérzés és a bűntudat ezekben az években nagyon fájdalmasan jelen volt a mindennapjaimban. Munkába és tanulásba menekültem. A szégyen és a félelem a megszégyenüléstől zárkózottá tett. Rettegtem attól, hogy valaki megkérdezi: Neked nincs gyereked? Hogy-hogy nincs?Az Isten hívja ki az embert ebből a nyomasztó lelkiállapotból, amit a bűntudat gerjeszt bennünk. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. De Isten elég hatalmas ahhoz, hogy a rosszból is nagy jót tudjon kihozni. Új életet kaptam: házasságomban két leányt, két unokát – a férjemen keresztül –, akiket enyéimként szeretek. Úgy éreztem, hogy sikerült feldolgoznom a történteket, hogy meggyógyultam. Utóbb kiderült, nem egészen. Kapcsolatba kerültem a Kovács-Treer házaspárral, akik a Ne félj, nem ítéllek el című rádióműsort vezetik. Részt vettem egy lelkigyakorlaton, ahol további, mondhatni teljes megbékélés történt bennem. Mária

Merrefelé tartanak ilyen lelkigyakorlatot?

Ferenc: Először Kárpátalján tevékenykedtünk, majd eljutottunk a Váci, a Kalocsa-Kecskeméti, és a Pécsi Egyházmegyébe is. 2013. október 17-21-ig – az interneten is meghirdetve – a Gödöllő-Máriabesnyő Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házba hívjuk a testvéreket. A Nyíregyházi Egyházmegyébe október folyamán, novemberben pedig a Szombathelyi Egyházmegyébe megyünk. Sok helyen az intimitás megőrzése céljából a helyszínekről és az időpontokról csak személyesen érdeklődőknek adunk információt a 06 20 823 2201-as telefonszámon.

(SzG/Magyar Kurír 2013. 09. 10.) folyt. ( Forrás ) 

Ferenc pápa csorbítatlanul hirdeti az Egyház évezredes tanítását. Sohasem mondott újat vagy mást, mint elődei. A világi média mégis korszakváltónak állítja be. Hogyan teszi ezt, és főleg

Miért?

     „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket” – mondta Jézus (Jn 15,18). A sötétség erői minden korban gyűlölték az Egyházat. Az ostobábbak üldözték és el akarták pusztítani. Az okosabbak megkísérlik eltéríteni. Másra sem vágynak, mint arra, hogy Jézus Krisztus üzenetének lényegét kiirtva az egész katolikus hitet pusztán jótékonysági rendszerré tegyék, melynek fő üzenete, hogy legyünk jobbak egymáshoz.

     Az Egyház mai, igazán ravasz ellenségei mit sem áhítanak jobban, mint bekebelezni a Katolikus Egyházat egy globális világrendszerbe, amely mindenki számára elhozza a békét, az igazságot, a jóságot. A világ erői örömünnepet ülnének, ha sikerülne az evangéliumot a jószándék üzenetévé, a kereszténységet pedig szegény-konyhákat üzemeltető hálózattá degradálni.

A nyugati világban a legtöbb keresztény közösség már belesétált ebbe a csapdába. A nagy liberális protestáns egyházak ma már alig többek, mint igazságosság- és békeaktivista csoportok, akik vasárnaponként stratégiai megbeszélésre jönnek össze. Fő témáik az önsegítés, a sikerstratégiák, a gyermeknevelés és az eredményes pénzgazdálkodás. Krisztus keresztjét, a bűnbánatot és a megváltást csendben mellőzték, felhígították, majd félretették. 

     Ferenc pápa bámulatos egyszerűsége, a szegények és kirekesztettek iránti érzékenysége kiválóan beleillenek a világi erők jelenlegi törekvésébe. Ezért magasztalja a média – legalábbis egyelőre. 
     S hogy mi várható? Minden emberbaráti gesztusát hirdetni fogják, s közben csendben megfeledkeznek mindenről, amit az igazi katolicizmusról mond. Nem fogják említeni, ha bűnbánatra és megbocsátásra hív. Nem fognak írni az Úr Krisztus keresztjéről, amelyen bűneinkért feláldoztatott. Hallgatni fognak, ha a szentmiséről, a szentek közösségéről, a mennyország és a pokol valóságáról és a lelkek üdvösségéről beszél. 
     Fontos, hogy Ferenc pápa továbbra is szeretettel szolgálja a szegényeket, a foglyokat és a betegeket, ugyanakkor kifejezésre jussanak gesztusainak mélyebb indítékai. Hiszen a rászorulókon valóban segítenünk kell, ám ez krisztusi hitünknek nem a legfőbb célja, hanem a következménye. Legfőbb célunk a lelkek üdvössége. E hit nyomán formálódunk Krisztushoz hasonlóvá, és e folyamat során kezdjük ugyanazt tenni a világban, amit Ő tett. 
     Ne higgyük el, hogy Ferenc pápa csupán jó ember, aki arra biztat, hogy mi is legyünk jobb emberek! A Szentatya tettei prófétai mélységűek. Valahányszor megcsókol egy beteget, Istent mutatja meg a világnak, aki megcsókolja a betegeket. Valahányszor megölel egy gyereket, azt hirdeti, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermek, nem léphetünk be Isten országába. Feladatunk, hogy tetteinek ezt a mélyebb, csodálatos tartalmát hirdessük: Isten üdvözítő szeretetét az ínséget szenvedő világnak.    

Fr. Mark A. Pilon és Fr. Dwight Longenecker írásai alapján

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír

129. Részlet „Fatimáról beszél Lúcia nővér" c. könyvből:
A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, mely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. Hála égi Anyánknak, előtte már megígérte nekünk, hogy az égbe visz bennünket. Ha nem így lett volna, akkor azt hiszem, az ijedtségtől és a rémülettől meghaltunk volna. (117. oldal)
130. Szent Fausztina Irgalmasság Naplójából: Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elveszítése. A második – a szüntelen lelkiismeret-furdalás, a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín – a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik – az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága, a hetedik – a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. (...) (folyt) 

Az abortusz jogáért folytatott küzdelemben a legfőbb érv a nő szabadságára való hivatkozás. Az életben azonban annak vagyunk tanúi, hogy az abortuszról hozott döntést alapjaiban mások érdekei befolyásolják és a nő gyakorta űzött vadként kerül a műtőasztalra.
A lélek egy életre őrzi a sebet. Az abortusz mind testi, mind lelki értelemben átformáló, minden sejtet megmozgató beavatkozás. A várandósban biológiailag és lelkileg is hatalmas seb keletkezik, ami a teljes belső terét nyílt csatatérré változtatja. A hormonális rendszerben is radikális és hirtelen változás történik. (Szerk)

„Ne félj, nem ítéllek el”: az abortuszon átesettek lelkigyakorlatáról

Kovács Ferenc állandó diakónus és felesége, Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó rendszeresen tart lelkigyakorlatot abortuszon átesettek számára. Velük beszélgettünk az abortusz okairól, az azt követő lelki fájdalmakról és a gyógyulásról.

Gyakran éri az a kritika az Egyházat, hogy csak bűnösnek kiáltja ki az abortuszon átesett nőket és nem segít nekik. Az Önök kezdeményezése épp az ellenkezőjét mutatja.

Treer Mária: Bűn az, amit tudva és akarva követnek el. Tudja-e egy Istennel nem találkozott ember, hogy mi bűn az ő és Isten viszonylatában? A szabad akarat is megkérdőjelezhető. Az a tapasztalatunk, hogy az abortuszon áteső nők döntő többségben valamilyen presszió áldozata. Olyan nyomás, teher van rajtuk, hogy beszűkül a gondolkodásuk, és nem képesek jó döntést hozni.

Kovács Ferenc: Persze attól még, hogy tudva vagy tudatlanul követek el bűnt, a káros következményeit még viselnem kell. Akár tudja valaki, hogy az abortusz bűn, akár nem, attól még utána ugyanolyan testi-lelki problémái lehetnek. Mára nevet adtak neki, posztabortusz tünet együttesnek hívják.

Mária: A bűntudat szó helyett inkább így fogalmaznék: lelki szomorúság. Sokkal többeknek van bűntudat érzése, mint ahányan vallásosak. A szakdolgozatomban vizsgált nők 66 százaléka beszélt a bűntudat érzéséről, de csak 20 százalékuk mondta magát vallásosnak. Sokan úgy élik meg, hogy a vetélés, meddőség, vagy a kudarc az életükben az Isten büntetése. Az isteni büntetés érzése akkor is előjön, ha valaki nem igazán vallásos, csak akkor esetleg a „sors” büntetésének nevezi. Vannak, akik azt mondják: többször meggyóntam és semmi sem változott. De hát miért gyónta meg többször? Isten elsőre is megbocsát! Talán azért, mert önmagának a legnehezebb megbocsátani?

Ferenc: A lelkigyakorlat, túl azon, hogy segít az abortusztól szenvedők lelki fájdalmain, a veszteségük feldolgozásában, egészen más dolgot is megtesz: rendszerint igazi életrendezés lesz a következménye. Volt egy 57 éves asszony, aki utoljára hét éves korában gyónt. Eljött ide, majd szükségét érezte, hogy a bűnbánat szentségében letegye élete terheit. Többen a hétvégét követően kötöttek egyházi házasságot, vagy a laza kapcsolatukból stabil párkapcsolat alakult ki. Volt, aki arról számolt be, hogy szüleivel évtizedek után most tudott nyitott szívvel beszélgetni a vele történtekről. Különös testi gyógyulásnak is tanúi lehettünk.

(SzG/Magyar Kurír 2013. 09. 10.) folyt. ( Forrás )

Miért népszerűsíti Ferenc pápát a liberális média?

(Folytatás)

     Ha egyszer ezt önök is átélik, talán emlékezni fognak ezekre a szavakra. Azt tudom mondani, hogy a legfájdalmasabb, látni a szerető Istent, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres, hogy üdvözítsen. Mennyire szenved Isten a bűneink miatt. Ott mutatták meg milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. Pedig, hogy megvetettem ezeket az embereket! Közönséges megjegyzésekkel illettem e szent életű, áldozatos embereket. A túlvilágon egész életünket, mint egy nyitott könyvet látjuk majd, ahol minden pillanatunk fel van jegyezve. Nemcsak a szavaink, hanem még a közben gondoltak is! Ó, bizony elborzasztók a szavaink s gondolataink különbsége, melyeket ott tisztán láthatunk. Elkövetett bűneink nemcsak a saját, hanem környezetünk számára is következményekkel járnak, mint romlott gyümölcsök, a környezetük egészséges gyümölcseit is megfertőzik, romlásnak indítják. Nagy fájdalom számunkra a másik világban, ha látjuk, hogy bűneink nemcsak nekünk okoztak kárt, hanem a környezetünk széles körében is romboltak, s megmérgeztek mindent. Sajnos a bűneink ártalmas következményei legelőször közvetlen környezetünket éri, a családunkat és gyermekeinket! (Az eredeti mű Regreso de la Muerte – Bogota, Kolumbia)
127. A páli kijelentés, hogy majdan „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28), nem a pokol cáfolata, hiszen a kárhozat helye épp attól az, hogy az Életen (Istenen) kívűl van, mely az örök halál állapota (vö 2Kor 2,16)!
128. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! (Mt 8,12) 

407. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben Isten béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is. A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1Kor 4,5) Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus testestől-lelkestől magához hívja és neki adja az örök életet a Mennyben, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja a Pokolba. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt, csatlósaival együtt. (vö HK)
408. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (ld: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. „Elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2 Pét 3,13) Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. (ld: 1 Kor 15,24)
409. De még előtte álpróféták és ál-krisztusok fognak fellépni, nagy jeleket s csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is. Ha azt mondják nektek, hogy kinn van Krisztus a pusztában, ne menjetek ki, hogy a házban van, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy fog eljönni az Emberfia is. A föld minden népe, az ég felhőin látja majd az Emberfiát nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. (vö Mt 24,24-31)

Bocsáss meg Urunk mindenért! 

(Folytatás)

     A bűnök – kedves testvéreim, nyomokat hagynak a lelkünkben. Ezek a nyomok megbélyegzik a lelkünket, mint sebek, égési hólyagok és formátlan lyukak. A legszörnyűbb felfedezés az volt számomra, hogy a borzalmas bűz belőlem árad. Mennyi pénzt adtam ki életemben illatszerekre, légfrissítőkre, mert gyűlöltem a kellemetlen szagokat. Megállapítottam, hogy a sok szörnyű bűnöm nem a lelkemen kívül volt, hanem a bensőmben, a lelkemben és onnan árasztotta kibírhatatlan bűzét. Mindjárt láttam egy démont, egy csúnya bestiát, aki az én bűneim bélyegét viselte. Ahogyan anyám az Úr fényes ruhájába volt öltözve, úgy öltöztetett be engem egy bestia, fekete szemeteszsákba. És ez maga volt az ördög. Ebben az állapotban jutottam el egy mocsárvidékre, ahol sokan nyakig süllyedtek a lápba és nyögtek.
Azt láttam, hogy ez a láp a bűnös szexuális kapcsolatok és perverziók magömléseiből áll, amiért mi emberek a földön felelősek vagyunk. Azt a nemi aktust, amely szentségi házasságban történik Isten megáldja. Ebben az életre szóló kapcsolatban maga Isten van jelen, mint harmadik. A szeretet, mellyel minden házastársi együttlét meg van áldva s meg van nemesítve. A szentségtelen szexualitás csupán szórakozás, önkielégülés, egoizmus. Ezért szenvednek ezen emberek az ingoványban, amelyet ők maguk okoztak féktelen szenvedélyükkel. Mindenki aki házasságon kívüli, bűnös nemi aktust folytat, ebbe a büdös ingoványba kerül és kimondhatatlanul szenved miatta és végtelenül szégyelli magát tettei miatt. Ebben a lápban egyszer csak felfedeztem apámat, aki nyakig ült a bűzlő masszában, ez fájdalom volt számomra s hangosan felkiáltottam: „Apám, mit csinálsz te itt?” Ő, síró hangon válaszolt: „Lányom, ó lányom! A házasságtöréseim és a hűtlenségeim súlya süllyesztett ide.” (folyt) 

400. Figyelmetekbe ajánlom az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál. Megtartva, általa nyeritek el az üdvösséget. Azt hagyom rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették s harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (a Fiú) átadja Atyjának az uralmat, miután minden más hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! (vö 1Kor 15,1-34)
401. Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. De, mi lesz majd a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Evangéliumban?! (vö 1Pét 4,17)
402. „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!” (Newman bíboros)
403. A földi élet az örökkévalóság előszobája az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene! Halálunk óráján aratjuk le mindazt, amit egész életünkben vetettünk!
404. Halálra születtünk, s az életre halunk meg! (H 713)
405. Az istentelen és hiszékeny ember, az Antikrisztus természetes szövetségese!
406. „Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre” (1Pt 4,7-8).

(Folytatás)

     És akkor jöttek ezek a sötét alakok, hogy engem, mint tulajdonukat elvigyenek. Láttam őket, amint kijöttek a műtő falából. Sokan voltak, és hirtelen vettek körül. A tekintetükből gyűlölet, ördögi gyűlölet áradt, mert lélektelenek és belül teljesen kiégettek. Megborzadtam s rettegve értettem meg, hogy értem jöttek, hiszen az ő tulajdonuk vagyok! Ez világos volt előttem! El akartak vinni. El tudják képzelni a félelmemet? Színtiszta horror volt! Szellemi testem forogni kezdett a földön és menekülni kezdtem. Az anyagi testemre vetettem magam, mert a testembe akartam visszabújni, de az már nem fogadott be. Szörnyű félelemmel küszködtem. Lelkemmel futni kezdtem és menekülni. Nem tudom, hogyan, de átjutottam a falon. Nem akartam mást, csak elrohanni, s egy ugrással a semmibe kerültem. Egy alagút belsejébe jutottam, amely hirtelen odakerült és lefelé vezetett. Először még volt egy kis világosság. Olyan látvány fogadott, mint egy lép és olyan nyüzsgés volt benne, mint egy méhkaptárban.
Sok-sok ember volt ott, öregek, férfiak és nők, hangosan kiabáltak, durván, vad sörénnyel, csikorgatták a fogaikat. Megállás nélkül mozgattak lefelé, Egyre lejjebb húztak a földbe, hiába próbálkoztam mindinkább kijutni. Egyre kevesebb lett a fény, s addig csúsztam ebben az alagútban, míg teljesen sötét nem lett. Tehetetlen voltam. Olyan sötétségbe merültem, amilyen a földön nincs, emberi szavakkal nem lehet leírni. Fölül teljesen világos volt, lejjebb pedig egyre sötétebb. El tudják képzelni, milyen öröm ért, amikor még a fényben láttam az édesanyámat. Ő egészen világos volt. Már évekkel ezelőtt meghalt. Egyszerre megértettem, hogy ezek a fehér ruházatok, amilyennel anyám, mint a nap, fel volt öltöztetve, azok mind a szentmisék voltak, melyeken részt vett földi életében. Nem volt lehetőségem anyámhoz menni és nála egy pillanatig is maradni. Védtelenül merültem bele a sötétségbe, amelyhez hasonló nincs. A föld legsötétebb éjszakája is déli világosság ehhez képest. De ott ez a sötétség szörnyű fájdalmat, horrort, szégyent okoz. Minden rettenetesen bűzlik. Egyre több ijesztő alakot és lényt lehetett látni olyan csúfakat, hogy el se tudjuk képzelni. (folyt) 

393. Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentsége, igazságossága és bölcsessége az egész világ előtt megdicsőüljön, és a jók elnyerjék a megérdemelt tiszteletet, a gonoszok pedig a megérdemelt szégyent. Akkor már Istent senki sem tagadhatja vagy vádolhatja, a jókat senki sem nyomhatja el, nem gúnyolhatja és gyötörheti őket. „Akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek: Ezek azok, akiket mi valaha nevetségeseknek tartottunk és szidalmakkal illettünk”. (Bölcs 5,35) (uo)
394. Az idők végén fogja elérni Isten Országa a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal. Az Egyház az emberi nemmel együtt a mennyei dicsőségben kiteljesedik, miként az egész világmindenség is megújul. Mindaz, amely bensőségesen kapcsolódik az emberhez, tökéletesen helyreáll Krisztusban. (vö ÚK 1048) Akkor Isten lesz „minden mindenben” (1Kor 15, 28). Az új föld várása azonban nem csökkentheti a jelen világ iránt való felelősségünket! (EM 39) (vö ÚK 1060)
395. Akkor majd a hitből látás lesz, a reményből birtoklás. Nem lesz többé kísértés, küzdelem, éhség, szomjúság, szenvedés, széthúzás, szakadás és halál, mert egy lesz az ég és a föld és az angyalok seregei Isten gyermekeivel egyesülnek Istenben. Akkor nem lesznek már templomok, mert maga a megváltott teremtés lesz az Isten ragyogó Háza. Nem lesznek évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli azt az Ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített. (HK nyomán)
396. A Szentírás a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi „új égnek és új földnek” (2Pt 3,13). Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: „összefoglalni mindent Krisztusban, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,10). (ÚK 1043)
397. Az új mindenségben, a Mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. „És letöröl a szemükről minden könnyet és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak” (Jel 21,4). (ÚK 1044)
398. A kinyilatkoztatás, mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását /.../ abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabaduljon. (vö ÚK 1046)
399. Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik majd, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely valaha feltört az emberi szívekből (GS 39). (ÚK 1048)

Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a gyakori Pietá-ábrázolás. 

(Folytatás)

     Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban magam előtt láttam ezeket a félelmetes ördögöket. Nem olyanok voltak, mint amilyeneknek a földön elképzeljük, hanem sokkal borzalmasabbak! A tekintetük szörnyen ijesztő volt és mérhetetlen gyűlölet sugárzott a szemükből. Megértettem, hogy adósuk vagyok. Azért jöttek, hogy behajtsák rajtam az adósságot, mert elfogadtam a bűnre való ajánlatukat. Ezért fizetnem kell és az ár én magam vagyok örök életemmel. Eladtam a lelkem az ördögnek, mert így-úgy üzleti kapcsolatba kerültem vele. Szörnyű volt a tudata, hogy a bűneimnek ilyen végzetes következményei vannak. A bűnök a Sátán tulajdonai, nem adja ingyen, fizetni kell értük. Minden embernek tudatában kéne lennie ennek! Egyszerre csak minden bűnöm, amit az utolsó szentgyónásom óta elkövettem, életre kelt. A bűneinkért fizetni kell, nem csak a földi lelkiismeret furdalással, de fizetünk belső békénk elvesztésével, egészségünkkel és örök életünkkel! Ha törzsvásárlók lettünk a Sátán szupermarketjében, akkor már mindig csak az ő boltjában vásárolunk, mígnem a saját lelkünkkel fizetünk. Az övéi leszünk, elzálogosítva nála örök lelkünket. Az ördög legnagyobb trükkje, hogy megpróbálja elhitetni, hogy ő egyáltalán nem is létezik, és én bedőltem ennek!
Ezek a szörnyű sötét alakok körülvettek és egyértelmű volt, azért jöttek, hogy magukkal vigyenek. El se tudják képzelni azt az ijedtséget, borzalmat és rettenetes felismerést, hogy az intelligenciám, jogi ismereteim, az akadémiai címem, egész tudományom, észbeli képességeim és társadalmi helyzetem semmit sem számítottak. Teljesen értéktelenek lettek. A bűnök tehát lehúznak a mélybe, egészen a hazugság atyjához. De ha mi sajnálatos mulasztásainkat és bűneinket (amiért a sátánnak kell fizetnünk), a Bűnbánat Szentségében Isten elé visszük (még a földi életben), akkor Isten fizet meg értük helyettünk! Gondoljanak bele! Jézus a saját vérével és életével fizetett a Keresztfán. És bizony minden alkalommal így van ez, ha vétkezünk. Ő, megszabadított a pokol kínjaitól, amit mi érdemeltünk ki, és amiért tartozásunk lenne a bűnök tulajdonosának. Jézus Krisztus megváltott minket. Jogot adott nekünk Országához, az Ő életéhez, mert Ő minket Isten gyermekeivé tett. (folyt) 

383. Tudd, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek: Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezeteket keresik, mint az Istent /.../ akik mindig csak tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. (2Tim 3,1-3)
384. A föltámadás megelőzi az utolsó ítéletet, amikor a sírokban mind meghallják Isten Fiának szavát. Összegyűjtik elébe a nemzeteket; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor a juhokat a kosoktól.” (vö Mt 25, 31-)
385. A halottak feltámadását az ítélet követi. Isten egy napon igazságban ítélkezni fog a világon (ApCsel 17,31). Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött (Róm 2,16). „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta” (Jn 5,22). Krisztus váltotta ugyanis meg a világot, neki kell megítélnie is.
386. Akkor majd megvilágosodik számunkra Isten üdvösségre segítő Irgalmas Szeretete, melyet életünk során, gyakran oly értetlenül fogadtunk. (HK)
387. Az Úr eljövetelekor úgy lesz, amint Noé idejében a vízözön előtt. Ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, míg el nem sodorta mindnyájukat az ár. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Mt 24,36-44)
388. A megdicsőült Úr színe előtt minden tett kiderül. Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait (1 Kor 4,5). A jók a gonoszoktól elválnak és Krisztus kimondja az ítéletet: aki Istent szerette és szolgálta, azt magához hívja és neki adja az örök életet. Aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza Hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja. (HK nyomán)
389. A szent római Egyház erősen hiszi és szilárdan állítja, hogy /.../ az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjon cselekedeteiről. (DS 859) (ÚK 1059)
390. Az Ítélet után a jók testestül-lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért részese a jutalomnak vagy büntetésnek, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi a hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt. (HK nyomán)
391. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni (vö Mt 19,28). Nem semmisül meg, mert Isten nem sem-misíti meg azt, amit teremtett. De elmúlik ennek a világnak az alakja (1 Kor 7,31). Isten szentségének és szere-tetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. (uo)
392. Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre (1Pt 4,7-8). 

335. év szeptember 13-áján szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír bazilikát, ahol 14-én mutatták be először a már május 3-án megtalált Kereszt-ereklyét, egy darabot Jézus keresztfájából. A kereszt a megváltás jelképe, így ez az ünnep közvetlenül Jézus ünnepeinek sorába tartozik. Az ünnep arra is emlékeztet, hogy az ereklyét Heraklios császár 618-ban visszaszerezte a pogányoktól. A kereszt tiszteletét a megszámlálhatatlan ábrázolás, szobor tanúsítja.

Az erőszak, a háború csak halált hoz, halálról beszél! Az erőszak és a háború a halál nyelvét beszéli!

     (...) Ezen a ponton felteszem a kérdést: lehetséges egy másik úton végig haladni? Ki tudunk lépni a fájdalomnak és a halálnak ebből a spirálisából? Meg tudjuk-e tanulni, hogy újból a béke útjain haladjunk, és azokat járjuk végig? Isten segítségéért fohászkodva, a „Salus populi romani”, a Béke Királynője anyai tekintetétől kísérve válaszolok: Igen, lehetséges mindenki számára! Ma este azt szeretném, ha a föld minden részéről ezt kiáltanánk: Igen, lehetséges mindenki számára! Sőt, szeretném, ha mindannyian válaszolnának, a legkisebbtől a legnagyobbig, egészen azokig, akik arra kaptak meghívást, hogy kormányozzák a nemzeteket: Igen, akarjuk!
Keresztény hitem arra késztet, hogy a keresztre tekintsek. Mennyire szeretném, ha egy pillanatig minden jóakaratú ember a keresztre tekintene! Ott olvashatjuk Isten válaszát: ott, az erőszakra nem erőszak volt a válasz, a halálra nem a halál nyelvezetével válaszoltak.
     A kereszt csöndjében hallgat a fegyverek zöreje és a kiengesztelődés, a megbocsátás, a párbeszéd, a béke nyelvezete beszél. Szeretném kérni az Urat ma este, hogy mi, keresztények, más vallású testvéreink, minden jóakaratú férfi és nő erőteljesen kiáltsa: az erőszak és a háború soha nem a béke útja!
Mindenki tekintsen mélyen lelkiismeretébe és hallgasson arra a szóra, amely ezt mondja: lépj ki érdekeidből, amelyek elsorvasztják szívedet, küzd le a másik iránti közönyt, ami érzéketlenné teszi a szívet, győzd le a halált igazoló indokaidat és nyílj meg a párbeszédnek, a kiengesztelődésnek.
     Nézd testvéred fájdalmát, a gyermekekét és ne okozz újabb fájdalmat, tartsd vissza a kezed, teremtsd meg ismét a megbomlott harmóniát; és mindezt nem a szembenállással, hanem a találkozással! Legyen vége a fegyverek zajának! A háború mindig a béke bukását jelenti, mindig vereség az emberiség számára.
Ismét visszhangozzanak VI. Pál szavai: „Soha többé egymás ellen, soha többé! Soha többé háborút, soha többé háborút!” (1965. október 4. Beszéd az Egyesült Nemzetekhez). „A békét csak a békével lehet megvalósítani, amely nem válik el az igazságosság kötelességeitől, hanem az áldozathozatal, a megbocsátás, az irgalmasság, a szeretet táplálja” (idézet az 1976. január elsejei béke világnapra írt üzenetből).
     Megbocsátás, párbeszéd, kiengesztelődés – ezek a béke szavai: a szeretett szíriai nemzetben, a Közel-Keleten, az egész világon! Imádkozzunk a kiengesztelődésért és a békéért, munkálkodjunk a kiengesztelődésért és a békéért, és mindnyájan, minden környezetben, váljunk a kiengesztelődés és a béke embereivé. Ámen.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír 2013. 09. 08. nyomán ( Forrás ) 

122. Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet: „a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten... Nem kegyelmezett a régi világnak sem..., amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek” (2Pét 2,46). "Az örök tűz lett a büntetésük'' (Júd 7) Jézus szavai: „Ha meg nem tértek, épp úgy elvesztek mindnyájan.” (Lk 13,45)
123. A Szentírásban több büntető ítéletről olvasunk, ami sok ember pusztulását jelentette, de éppen ezen történetek tanítanak (figyelmeztetnek) arra is, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive) hanem jobb belátásra akarja bírni. „Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23).
124. Sajnos, sokan azért szenvednek, mert nem járulnak szentségekhez, mely pedig az isteninek az ember számára elérhető formája. E táplálék nélkül kiszolgáltatottabbak vagyunk minden rossznak és szellemnek.
125. Fontos, hogy megbocsátás legyen bennünk szüleink, nagyszüleink és elhunyt őseink bűnei és mulasztásai iránt, melyeket akarva-akaratlan elkövettek utódaik és miellenünk, s következményeit máig is szenvedjük!
126. Részlet Dr. Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért c. megrázó tanúságtételéből, melyben beszámol a pokol torkából való visszatéréséről. 1995-ben villámcsapás érte. Elégett testrészei és belső szerveinek státuszából reális volt az orvosi vélemény, hogy menthetetlen. A szíve valóban le is állt és lelke elhagyta a testét. Egyik pillanatban még a kórterem egy pontjáról figyelte, az orvosok újraélesztő próbálkozásait, majd egyszer csak egy ismeretlen világba lépett, ahol szóltak hozzá és ő is beszélt rokonaival, majd felismerte az Úr dicsőséges jelenlétét. De nemcsak érzékelte Isten valóságát, hanem hallotta, amint az Úr számon kéri tőle szeretetlen életét. Ott és akkor szembesült leélt életének bűneivel, és a másokban okozott lelki rombolás felelősségével. Teljes intellektusával megélte a kárhozat realitását, mint az igaztalan és szeretetlen földi élet igazságos következményét. Isten irgalmasságát egy ismeretlen szegény ember őérte felajánlott böjtje, imádsága és a lelki üdvéért befizetett szentmiséje esdette ki számára, aki újsághírből értesült a ritka és tragikus balesetről. Az Úr visszaküldte a földi életbe, hogy tegyen tanúságot a földi élet felelősségéről. (folyt) 

375. Hisszük, hogy Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat, s nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tettei alapján mérettetnek meg az apák, az anyák, a fiúk és leányok. De mindenki főleg a szeretet cselekedetei alapján ítéltetik meg ami a parancsolatok értelme és összefoglalása.
376. Az élet Isten nélkül, előre megkezdett kárhozat!
377. Egy halálból visszatért vallomása: Amikor a pokol szájánál álltam és meghallottam az Úr hangját, minden démon elmenekült, csak egy maradt ott. Ez szörnyű hangon üvöltötte: „Ő az enyém! Örökre az enyém!” Ez a démon annak a hordának volt a vezére, akik befészkelték magukat lelkembe és a bűnre manipulálták életem. Ravaszul kihasználták a gyengéimet, eltávolítva a szentgyónástól. Azért maradhatott, mert halálos bűnnel haltam meg, mivel 13 éves korom óta nem végeztem szentgyónást. Tehát ezé a démoné voltam, aki bűneimet sorra mutatta kárörvendőn. Ahányszor vétkeztem életemben, mindannyiszor adósa lettem. A bűn a tulajdona, melyeket az ördög mind beleégetett a lelkembe. Fizetnünk kell értük! Az eredetileg csodálatosan fénylő lelkem, mint amilyennek megfoganásomkor láttam, egyre fénytelenebb és merő sötétség lett. (GPO)
378. A végső időkről Szt. Fausztinának: „Nem büntetni akarom az emberiséget, hanem irgalmas Szívemre szorítani /.../ a büntetést csak akkor alkalmazom, ha maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm (1588). Az irgalmasság üzenete utolsó esély! (687). Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni Hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében (1059). Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját.” (1146)
379. Sokan azért kárhoztak el mert nem imádkoztak; ha imádkoztak volna, nem vesztek volna el! (Liguori Szent Alfonz)
380. Miért halogatunk s nem készülünk az ítélet napjára, mert akkor már senki sem segíthet rajtunk? Most azonban még hasznos lehet a fáradságunk, és érdemszerző a fohászkodásunk, elégtételre és bűnbánatra sokat érő a kesergésünk! (vö Kempis I.24,3-4)
381. Az Apostolok is megkérdezték az Urat, hogy mikor fog mindez bekövetkezni és mik lesznek a jelek eljövetele és a világ vége előtt. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd az én nevemben /.../, hogy sokakat megtévesszenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég! Nemzet nemzet ellen s ország ország ellen fog támadni. Éhínség, ragály üti fel fejét és a föld megrendül itt is, ott is. /.../ Szorongattatásban lesz részetek. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják s gyűlölik egymást. Számos hamis próféta lép föl, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság növekedtével sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég!” (vö Mt 24,3-14)
382. Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja „az alkalmas időt” és „az üdvösség napját” (2Kor 6,2): szent istenfélelemre és az igazság keresésére késztet. (vö ÚK 1041)

„Megbocsátás, párbeszéd, kiengesztelődés – ezek a béke szavai: a szeretett szíriai nemzetben, a Közel-Keleten, az egész világon!”

     (...) Isten világa olyan világ, amelyben mindenki felelősnek érzi magát a másikért, a másik javáért.
Ma este az elmélkedés, a böjt, az ima során mindnyájan mélyen tekintsünk önmagunkba: nem ez az a világ, amelyet szeretnék? Vajon nem ez a világ az, amelyet mindnyájan a szívünkben hordozunk?
A világ, amit szeretnénk, nem az összhang és a béke világa saját magunkban, a másokkal való kapcsolatokban, a családokban, a városokban, a nemzetekben és a nemzetek között? És a valódi szabadság, hogy kiválasszuk az utat, amelyen ebben a világban haladunk, vajon nem pusztán az, amely mindenki javára irányul és amelyet a szeretet vezet?
     (...) Amikor az ember csak saját magára, saját érdekeire gondol és önmagát helyezi a középpontba, amikor hagyja, hogy elbűvöljék olyan bálványok, mint az uralkodás és a hatalom, amikor Isten helyébe önmagát teszi, akkor feldúl minden kapcsolatot, elront mindent; kinyitja a kaput az erőszak, a közöny, a konfliktus előtt. Pontosan ez az, amit a Teremtés könyvének szakasza meg akar velünk értetni, amikor elbeszéli a bűnbeesés történetét: az ember konfliktusba kerül önmagával, észreveszi, hogy mezítelen és elrejtőzik, mert fél (Ter 3,10).
Fél Isten tekintetétől; az asszonyt vádolja, aki test a testéből; megtöri a teremtett világgal fennálló összhangját, egészen odáig megy el, hogy felemeli kezét testvérére, hogy megölje. Mondhatjuk, hogy a harmóniából a diszharmóniába léptünk át? Nem, nem létezik „diszharmónia”: vagy harmónia van, vagy belezuhanunk a káoszba, ahol jelen van az erőszak, a veszekedés, az összecsapás, a félelem…(...)
     Attól a perctől kezdve mennyi erőszak, mennyi konfliktus, hány háború kísérte végig történelmünket! Elég, ha annyi fivérünk és nővérünk szenvedésére gondolunk. Nem véletlenek egybeeséséről van szó, de ez az igazság: minden erőszakos tettben, minden háborúban újjáélesztjük Káint. Mi mindnyájan! És ma is folytatjuk a testvérek közötti összecsapásnak ezt a történetét, ma is felemeljük kezünket az ellen, aki a testvérünk.
Ma is hagyjuk, hogy bálványok, önzés, érdekeink vezessenek bennünket; és ez a magatartásforma halad előre: tökéletesítettük fegyvereinket, lelkiismeretünk elaludt, még kifinomultabb indokokkal igazoljuk magunkat. Mintha egy normális dolog lenne, továbbra is a pusztítás, a fájdalom, a halál magvait vetjük el! Az erőszak, a háború csak halált hoz, halálról beszél! Az erőszak és a háború a halál nyelvét beszéli!

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír 2013. 09. 08. nyomán ( Forrás )

118. A Szentírás és a hiteles magánkinyilatkoztatások sokszor hangsúlyozzák Isten irgalmasságát, hosszan tűrő megbocsátó és végtelen jóságát (Neh 9,17). Találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a szegény bűnöst (Fatima) megmentse a magára vont büntetéstől. Ám Isten nem iktathatja ki eszköztárából a végső büntetést, ezzel ugyanis Ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Világosan látnunk kell tehát, h. az emberi életben minden rendkívüliség, betegség, halál és politikai fordulat, az elhatalmasodó bűn és a belőle fakadó életmód következménye, melyet az egyre bővülő terephez jutott sátán művel, tönkretéve mindent, sőt a kárhozat felé tuszkolva mindenkit, csak tud, hiszen „hazug, gyilkos és ordító oroszlán”. Mindannyian szüntelenül harcban állunk, és ehhez természetfeletti segítséget kapunk a szentségekben. „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel (Kol 2,8)! Vizsgáljatok felül mindent (1Tessz 5,21)! Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább leplezzétek le őket (Ef 5,1112). Kerüljétek a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos ellenvetéseket, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak” (Tim 6,2021).
119. A Szent Szűz, aggódó édesanyaként figyelmeztet, felhívja figyelmünket a világ veszélyes lelkiállapotára s az idő rövidségére. A zsoltár szavaival: „Ti akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket”. (Zsolt 49,22)
120. Az isteni büntetés elkerülésére, egyedül a megtérés (öntisztulás) az egyetlen lehetőség, épp úgy mint Ninive esetében! Ha Ninive megtér, megmenekül, de ha megmarad bűnében elpusztul (vö Jónás könyve).
121. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket és nem egy város, de az egész emberiség – esetlegesen a kárhozattól való megmentéséről van szó! 

Ferenc pápa: Ne szóljunk meg másokat

364. Aki Isten kegyelmében hal meg (tehát élt a Bűnbocsánat Szentségével), de földi bűneit még nem törlesztette le (nem tette jóvá áldozattal, vezekléssel), nem juthat azonnal a mennybe, meg kell tisztulnia. Szent János írja a Mennyről: „Nem lép be oda semmi tisztátalan.” (Jel 21,27) A tisztulás helyét tisztítótűznek vagy purgatóriumnak nevezünk, ahol a szenvedő lelkek keservesen bánják bűneiket és égnek a vágytól Isten után. Tisztulásuk, rendkívül súlyos szenvedéssel jár. Legnagyobb szenvedésük az, hogy Istent nem láthatják, legnagyobb vigaszuk pedig a remény. A tisztítótűzben szenvedő lelkek önmaguk semmit sem tehetnek szenvedésük enyhítéséért, tartózkodásuk megrövidítéséért. De Krisztus, a Szűzanya, a szentek és az értük imádkozó, szentmisét felajánló földi Egyház tagjai enyhíthetnek szenvedéseiken, sőt jelentősen megrövidíthetik a tisztítótűzben maradásuk idejét! A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz.
365. Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez az ember részéről az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell! (vö ÚK 1037)
366. Véletlenségből nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni! Az embernek tudatosan kell munkálkodnia örök sorsát illetően, bízva Isten irgalmasságában!
367. A halottak föltámadása a keresztény hitnek kezdeteitől fogva lényeges eleme: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek /.../. Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje” (1Kor 15,12-15,20). (vö ÚK 991)
368. Az a „mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik”, fölülmúl minden képzeletet, értelmet, és csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának. (vö ÚK 1000)
369. Ha igaz, hogy Krisztus „az utolsó napon” föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. A keresztény élet a Szentlélek révén, már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában. Ám a Krisztussal való feltámadásunkhoz, előbb meg kell halni Vele! (vö ÚK 1002-1005)
370. A földi haláltól ne félj, mert eddig még mindenki túl élte! De rettegj a második haláltól, mely az örök élet elvesztése!
371. A Biblia testünk feltámadását említi és a 'test' szón 'igaz önmagunkat' érti, mely valamiképpen hordozza történetiségünket, tehát az emberekhez, az időhöz és a térhez való kapcsolatunkat is. (vö Előd: Kat. Dogm, 687)
372. A kétkedők mondhatják; „szerte poraikból hogyan állnak össze a népek?” De feledik, hogy Istennek, aki személyesen képes egyidejűleg jelen lenni milliónyi oltáron a kenyér és bor színében, ez sem lehetetlen!
373. Akik halhatatlanok akarnak lenni, azoknak jámboran és igazul kell élniük! (Arisztotelész)
374. Az Utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés teljes művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük a csodálatos utakat, amelyek által az isteni Gondviselés, elvezetett minden dolgot végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. (ÚK 1024) 

113. Hatalmas felelősség terheli azon országvezetőket, akik az anyagelvűséget és a liberalizmust tartják szellemi és gazdasági vezérelvüknek, mely lényegét tekintve antihumánus! Az így épített társadalmakban könnyen felveti a fejét az ateizmus, a lelketlenség és az okkultizmus. Pl. Albániában – a világ első deklaráltan is ateista államában –, a 45 éves kommunista uralom alatt a vallást képesek voltak totálisan betiltani, ezzel szemben a mágia és okkultizmus parttalanul elterjedt! – Isten ítélőszéke előtt felelni kell majd ezért!
114. Egyházi részről, már réges-rég meg kellett volna jelentetni egy (olcsó vagy ingyenes) felvilágosító füzetet a tárgyalt témánkról, életszerű, konkrét cselekvési tervvel!
115. Sajnos az ördögi zaklatásban szenvedő, s az Egyháztól segítséget kérő emberek, panaszaikkal gyakran kimosolygást és elutasítást kapnak. Ezzel szemben – mondjuk –, ha egy szektához vagy mágushoz fordulnak, azok „megértőn” készséggel segítenek! Aztán mire a „kereső ember” észbe kap, már alaposan ki van használva, és még mélyebbre süllyedt démoni kiszolgáltatottságában, mint annakelőtte volt, holott a Kinyilatkoztatás, a Szentségek, az oldás, a kötés és az ördögűzés...!?
116. A Biblia szerint Isten az elhatalmasodó bűnök egy határán megálljt parancsol. Előbb azonban bűnbánatra és megtérésre szólít fel az Egyház Anyja Mária által. Ha ez hiábavalónak tűnik, a konok ember magára vonhatja a környezeti és testi pusztulást, sőt, örök boldogságát is elveszítheti. Az örök kárhozat, a „második halál” kinyilatkoztatása világosan erre utal (Jel 20,14; 21,8).
117. A büntetés végső eszköz Isten kezében, amit sok ember „ökörlánccal” von magára (Iz 5,18), egyben tisztító esemény! A kárhozat csupán a megátalkodott ember osztályrésze, aki Isten törvényével szemben a kísértőre hallgatott és bűnbánat nélkül, öntörvényűen rendezte be az életét. Tudjuk: A törvénynek csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. 

358. Szent Fausztina naplójából: „ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A 2. a szüntelen lelkiismeret furdalás. A 3. az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A 4. kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az 5. az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A 6. fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága. A 7. a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezen szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniok kell, hogy az örökkévalóságon át az általi érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)
359. Míg a földi életben rettegnek a haláltól, a pokolban sóvárognak utána, – mindhiába!
360. Az Egyház, Krisztus példájának követésére figyelmezteti a hívőket, rámutatva az örök halál valóságára, amit „pokolnak” is nevezünk. (vö ÚK 1056) (vö Mt 5,30)
361. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), „nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9). Tehát Isten minden embert szeret és nem létezik olyan ember, aki eleve kárhozatra lenne ítélve! Nem szabad azonban elfeledni, hogy az embernek, szabad akarata kapcsán lehetősége van Isten mellett vagy ellene dönteni!
362. Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, nem örökli Isten Országát.
363. A földi próbaidő a halállal végződik, melynek pillanatában a lélek elválik a testtől. A test visszakerül a földbe és elenyészik. A lélek azonban mivel szellem, nem az enyészeté. A halál után a lélek Isten ítélőszéke elé kerül, ahol számot kell adnia minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről és mulasztásáról. Ez a külön ítélet. „El van határozva, hogy az ember egyszer meghaljon, utána következik az ítélet.” (Zsid 9,27) A külön ítélet után a lélek vagy a mennyországba vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül. 

Eucharisztikus csoda Buenos Airesben

https://www.youtube.com/watch?v=OtTeglYHg8Y

109. A New Age lényegében az ókori gnoszticista eretnekség modern változata. Sok szellemi elődjéhez hasonlóan (mint pl. a Marxizmus), ez a „vízöntő eszme” is a Földön akarja megvalósítani a mennyországot. Ez nem valami „szociális program”, hanem az ősbűn tagadása, az Isten ellen való történelmi méretű teremtményi lázadás szervezése, engedelmesség a sátán ősakaratának: „Lépjetek át Isten akaratán, nélküle akarjatok nem ismert tudást szerezni, nélküle valósítsátok meg magatokat, s lesztek mint az Isten”.
110. A New Age legfőbb elve és célja az „egység a sokféleségben”. Ezalatt nem csak a jó és a rossz megítélésének összemosását, de a tudomány és okkultizmus, valamint a vallások egységesítését is értik, sőt egy totális világkormány megteremtését! Hirdetik a reinkarnációt azt, hogy az ember halhatatlan isten, aki a saját képére teremtetett. Az isteni képességek kibontásához viszont nélkülözhetetlen a „kozmikus tudat”, az „erővel” való egyesülés, mely teljességgel csak a luciferi „iniciáció” (beavatás) révén érhető el, ez legvégső tervük, és mint hirdetik „ez lesz a világ gyógyulása”! Ám, az Isten nélküli ország, a pokol!
111. A New Age négy célkitűzése: A vallások összemosása, deszakralizálása. A szexuális forradalom és szabadság. A kábító és tudattágító szerek, valamint az eksztatikus ritmusok hatásainak alkalmazása. Az Egyház óva int a szektákhoz vagy a démonokhoz fordulástól, a halottidézéstől s minden más praktikától! Az asztrológus, a tenyér és kártyajós hamisan hirdeti, hogy képes lerántani a leplet a jövendőről. Mindez ellentmond annak a szerető félelemnek, bizalomnak és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk. (vö ÚK. 2116)
112. XIII. Leo pápa 1884. október 13-án szentmiséjét követően, a tabernákulum közelében párbeszédre lett figyelmes, melyben a sátán újabb évszázadot kért az Úrtól, bebizonyítandó a teremtés kudarcát. A pápa összeesett és orvosai még a pulzusát sem észlelték. Néhány perc múltán azonban a pápa magához tért és izgatott hangon így kiáltott fel: „Ó mily szörnyűséges látványban volt részem!” Lelki szemeivel látta ugyanis a gonosz lelkek jövőbeni ténykedését a világban. Ezt követő első tevékenységeként, megírta az ismert Szent Mihály imát – elrendelve –, hogy minden szentmise után mondani kell. A liturgikus reform óta sajnos, ezt csak kevés templomban teljesítik! 

348. A POKOL azoknak örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Róm. Kompendium 212)
349. Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, tiszteletben tartva döntéseit, jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9) Tehát maga az ember az aki önhatalmúlag, szándékosan zárja ki magát az Istennel való közösségből, ha halálának pillanatáig megátalkodva, halálos bűnben utasítja el Isten irgalmas szeretetét. (vö. uo 213)
350. A purgatóriumban szenvedő lelkek szabadulása tekintetében a búcsúk felbecsülhetetlen értékűek.
351. Jézus „olthatatlan tüzű” „gehennáról” beszél (Mt 5, 22.29; 13,42.50; Mk 9,43-48), mely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasítják a hitet és a megtérést, ahol a test és lélek együtt veszhet el. (Mt 10,28)
352. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezette az embert, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában. (Aranyszájú Szent János)
353. „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől.” (2Tessz 1,7-9)
354. Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!
355. Fatimában a Szűzanya megmutatta a poklot a 3 kis pásztorgyermeknek. Lúcia így ír: „Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben. Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöknek iszonyatos alakjuk volt, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mi reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta: 'A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét'...”
356. „Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, biz' sokan mennek be rajta. De szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz és bizony kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14): „Mivel pedig nem tudjuk sem a napot sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk Vele az áldottak közé és ne kelljen az örök tűzre távoznunk a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!” (LG 48) (vö ÚK 1036)
357. Az előzőhöz hasonlót Dante ír az 'Isteni Színjátékban', ahol a pokol kapujára ez van írva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” (III. ének)

Miért veszélyes ez az áramlat?

     A személyfogalom kitágítása a több évezredes emberi társadalom és kultúra alapkategóriáit bontja le, éppúgy, mint a házasság és a nemek fogalmának újradefiniálása. Wesley J. Smith neves jogász és bioetikus szerint ha a személyfogalom kiterjesztésénél lebontjuk az emberi faj határát, előbb-utóbb nemcsak a főemlősöknek fogunk jogokat adni (akik egyébként sem saját jogaikat felfogni, sem másokét tiszteletben tartani nem képesek), hanem minden élőlénynek. S valóban: Ecuadorban és Bolíviában évek óta törvény védi a fák „jogait”; Új-Zélandon pedig 2012-ben személyhez fűződő jogokkal ruháztak fel egy folyót.
     Újfajta egyenlőség születik, amelyben ember, állat, növény és folyó egyenértékű – ám valójában nem a többi élőlény emelkedik az ember méltóságára, hanem az ember süllyed az állatvilág szintjére. Ugyanakkor – mutat rá Smith – a tervezett Yale-konferencia hátterében álló emberellenes áramlat, „ha nem leszünk óvatosak, olyan biztosan fogja lerombolni a nyugati civilizáció gerincét, az egyetemes emberi egyenlőséget, mint ahogy a Vezúv elpusztította Pompejit.”

Kinek az érdeke?

     Wesley J. Smith szerint az állatjogvédők, a bioetika mai hangadói és a transzhumanizmus hívei egyaránt érdekeltek abban, hogy megdöntsék az emberi élet különleges értékéről vallott társadalmi meggyőződést.
Az állatjogvédők busás hasznot húzhatnak abból, hogy erkölcsi egyenlőséget igyekeznek teremteni ember és állat között. A New York Times idézi Steven M. Wise állatjogvédő ügyvédet, aki 2013-ra perek sorozatát helyezte kilátásba, melyekben „a legmodernebb tudomány segítségével fogják meggyőzni a bírákat, hogy az olyan állatoknak, mint a bálnák vagy a csimpánzok, személyi jogállást és jogokat kell biztosítani.” Wise is megjegyzi, hogy egyetlen jogi precedens perek áradatát indítaná meg – először azért, hogy egyre több állatfaj kapjon jogi személyiséget, majd azért, hogy ezen „állati személyek” kellő jogalappal perelhessék tulajdonosaikat alapvető jogaik sérelméért. (Azok a nagymúltú államok munkálkodnak ezen, akik a 19. században még állati jogokat sem adtak a fekete rabszolgáknak! /blogszerk/)
     A transzhumanizmus hívei azért érdekeltek az ember kiváltságos helyzetének megszüntetésében, mert céljuk az emberi faj technológiai eszközökkel történő „nemesítése”, és szabadabban manipulálhatják az ember biológiáját, ha egy állatfajjá teszik a sok közül. A bioetika mai hangadói pedig azért iktatnák ki az emberi fajhoz tartozás erkölcsi vonzatait, hogy egyes embercsoportokat anyagi haszonért természeti erőforrásként aknázhassanak ki, másoktól pedig akadálytalanabbul szabadulhassanak meg.
     Nagy erők érdekeltek abban, hogy az embert egy szintre hozzák az állatokkal. Ennek kevésbé feltűnő módja, ha az állatokat kezdik személynek nevezni. Fontos, hogy tudatosítsuk ezt az állatszeretetnek álcázott, mögöttes szándékot. Feladatunk, hogy a teremtett világ védelméért munkálkodjunk, de nem azért, mintha az élőlényeknek ehhez személyi joguk fűződne, hanem mert a Teremtő a mi gondoskodásunkra bízta őket.
     Ménesi Krisztina/Magyar Kurír ( Forrás nyomán) 

106. A kinyilatkoztatás mélyreható tanítást ad a bűn veszélyéről. Ha az ember teret enged a sátánnak ahelyett, hogy ellenállna és megfutamítaná, a sátán szabadon teszi tönkre az életét, a környezetét s örök sorsát. Így mennek tönkre családok, válnak ellenségessé addig békés közösségek és törnek ki háborúk a világban. Ezek a bűn természetes következményei! Amikor Isten az egyén vagy az emberiség érdekében pontot tesz a bűn elhatalmasodására, igazságos ítéletét élik meg az emberek: a büntetést, a bűn természetfölötti következményét (melyet persze elkerülhettünk volna!) De Isten ezek bekövetkezte előtt gyakran figyelmeztetést küld nekünk. Egykor prófétái által, most az Egyház Anyját küldve, hogy közvetítse számunkra irgalmasságának lehetőségét. Ezt nevezzük Mária-jelenéseknek, melyek mindegyike a megtérést és a kilátásban lévő büntetés elkerülhetőségét hirdeti.
107. A divatba jött új okkultizmus, az „ezoterika” tudatosan törekszik összekeverni az eddig helyükön volt értékeket, szimbólumokat, hogy felcserélhetők legyenek egymással a jó és a rossz. Néhány évtized óta, ijesztő méreteket öltött a kisgyermekeknek és a fiataloknak szánt horrorisztikus, démoni figuráktól bizarr, mágikus elemekkel teli és a keresztény értékrenddel ellentétes szimbolikákra épülő mesekönyvek, mesefilmek sokasága. Sajnos az ezekből megismerhető torz és démoni figurák töltik be egyre inkább a gyerekszobákat. Így a „jószívű sárkány”, a „segítő varázsló”, a Pókember, az ufók, sőt, maga a „dzsiárdzsónak” öltözött ördögfigura, melyek mind alattomosan és szülői „felügyelet mellett” lopóznak be az ifjú szívekbe. Az eredmény: iskolai mészárlások! Egy közvélemény kutatás során kiderült, hogy a tizenévesek azt hiszik, csupán egyszerű bebeszélés a krisztusi Megváltás. Ezzel szemben, teljesen valóságnak tartják a sátán produkálta UFÓ-kat... (Alsó képünk: Csak rá kell nézni és látható "kitől" való!)
108. A szülőknek olyan tekintélyük és hatalmuk van saját gyerekeik felett, mint senki másnak. 

340. Tévedésben él az aki úgy véli, hogy valamiféle jóságos semmittevésben 'kivárhatja az üdvösséget'. Írva van ugyanis: „Áldozat nélkül nincs üdvösség!”
341. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!
342. Az általános istentelenség hozza a világra a csapásokat és Isten büntetését! (Don Bosco)
343. Kinek az élet csak „könnyed játék”, annak a halál „nehéz küzdelem” leend! (H 413)
344. Az 'emberiség' fogalma alatt, nem csupán a ma élőket kell értenünk, de hármas egységet. A Küzdő- (a ma élők „zarándok egyháza”), a Szenvedő- (az üdvösség várományosai a tisztítóhelyen) és a Megdicsőült egyház (az üdvözültek serege). A megdicsőültek, adhatnak (továbbíthatnak) és kérhetjük közbenjárásukat. A tisztítótűzben lévők nem tehetnek magukért semmit és rajtunk sem segíthetnek mindaddig, míg üdvösségre nem jutnak, ekkor azonban nem szűnnek meg közbenjárni azokért, akik segítették őket. A küzdő egyház adhat is (keresztényi kötelességünk) és kaphat is (nélkülözhetetlen szükségünk). Az Új Katekizmus így fogalmazza meg e kölcsönösséget: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti” (958).
345. Szent Fausztina: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt.
Ezek bár szívből imádkoztak, de ez nem segített nekik, csak mi tudunk rajtuk segíteni! A kérdésre, hogy mi az ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik, egyöntetűen válaszolták, hogy az Isten utáni vágyódásuk az! Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. Ők a Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Mikor kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből, egy benső hangot hallottam: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel, hogy segítsek rajtuk.« (N 20)
346. Az Egyház a lelkek végső tisztulási helyét – mely különbözik a kárhozatétól –, purgatóriumnak, tisztító-helynek nevezi. Az erre vonatkozó tanítást főleg a Firenzei és Tridenti Zsinaton fogalmazták meg: Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az „sem ebben, sem az eljövendő világban” (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. Ebből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg. (Nagy Szent Gergely) (vö ÚK 1031)
347. Az öngyilkosoknak külön helyük van a tisztítótűzben. Szörnyű kínlódás és gyötrődés a részük, miközben félelmetes démonok kínozzák őket. E tortúrában mégis az a legrosszabb, hogy távol érzik magukat Istentől és látniuk kell földi hozzátartozóik lelkiismereti gyötrődését is. Az öngyilkosoknak addig kell ott maradniuk ameddig éltek volna a földön. Tettükkel kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok, melytől más "szegény lélek" mentes marad. (GPO) 

Lépések a személy fogalmának újradefiniálása felé

2013. 08. 22.

     Az indiai Környezet- és Erdőügyi Minisztérium az egész országban betiltotta a delfinshow-kat, illetve delfinek és bizonyos cetfélék fogságban tartását, ám nem egyszerűen állatbaráti megfontolásból. Hivatalos indoklásban először jelent meg a „nem emberi személy” fogalma.
     A közleményben többek közt ez áll: „A cetfélék általában nagyon intelligensek és érzékenyek; számos, a delfinek viselkedését tanulmányozó kutató megállapította, hogy a többi állathoz képest szokatlanul magas intelligenciájúak, ezért a delfint ’nem emberi személynek’ kell tekinteni, s mint ilyet, sajátos jogok illetik meg, és erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy szórakoztatás céljából fogságban tartsák.” (Mondja ezt az az indiai vezetés, amely elnézi a kasztrendszert és megtűri a legalsó kaszt, a páriák személyi és szociális jogoktól való megfosztottságát! /a blogszerk./)
     Az embernek Istentől kapott feladata, hogy gondoskodjék a teremtett világról, óvja az állatokat és a növényeket. Itt azonban, mint az indoklásból kiderül, egészen másról van szó. Indiában csendben megtették az első hivatalos lépést a személy fogalmának újradefiniálása felé.
     A törekvés nem egészen újkeletű; szinte észrevétlenül, az állatvédelem köntösében jelent meg és került be számos ország jogalkotásába. Az állatjogvédelem abban különbözik az állatvédelemtől, hogy nem azért védi az élőlényeket, mert szépek és értékesek, hanem mert – állítólag – érző, tudattal rendelkező személyek, akiket személyhez fűződő jogok illetnek meg.
     Elsőként Nagy-Britanniában (1997), Új-Zélandon (1999) és Spanyolországban (2008) terjesztettek ki három, alapvetően emberi jogot az emberszabású majmokra. Ennek értelmében a főemlősöket megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog (vagyis tilos kínozni vagy kísérletekhez felhasználni őket). Az indoklás még nem nevezi személynek az emberszabású majmokat, de már jogokkal ruházza fel őket, mégpedig fogantatásuktól kezdve. („Apró” visszásság, hogy Spanyolországban a törvény fogantatásuk pillanatától védi a nagymajmokat az abortusztól és a magzati kísérletezéstől – szemben az emberi embriókkal...)
Az elméleti tudatformálás természetesen előbbre jár, mint a jogalkotás. Csak két példa: az Egyesült Államokban néhány hónapja egy tudományos egyesület ülésén ismertették a Cetfélék Jognyilatkozatát, amely „a minden személyt megillető egyenlő bánásmód” előmozdítása érdekében kimondja, hogy fejlett kognitív képességei miatt minden bálna és a delfin személy, és megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog. (Nem úgy a Guantanamón őrzött emberekkel! /blogszerk/)
     Hasonló szellemben, Személyi lét az emberen túl címmel rendeznek 2013 decemberében a Yale Egyetemen nagyszabású konferenciát. „A rendezvény a nagymajmok, a cetfélék, az elefántok és más állatok személy mivoltát állítja középpontba, és a személyfogalom változását tárja fel neurológiai, viselkedéstudományi, fiozófiai, etikai és jogi szempontok alapján. Különleges figyelmet szentelünk a nem emberi állat (sic) személyi mivoltának, (...) valamint az állatok érdekvédelmének módjait, jogi precedensek teremtése és a köztudat informálása révén” – olvasható a rendezvény honlapján. (Folyt)
     Ménesi Krisztina/Magyar Kurír ( Forrás nyomán) 

100. Az említett folyamat felgyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
101. Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét, minden módon igyekszenek kikezdeni, megfélemlíteni – nem kevesebb céllal –, minthogy az Úr személyét egyszerű „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a megváltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani. A szentségi jelenlétet „kárhozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték, stb.) Ez a Gonosz műve! Úgy védekezhetünk, ha nem nézzük, nem olvassuk és nem terjesztjük!
102. Ez a hamiskodás az ál-evangéliumokkal, már Jézust követően elkezdődött, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesztés alig leplezett szándékával! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg” az óvó szót!
103. Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”
104. Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö XIII. Leó Humanum genus)
105. Jácinta így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (Fatimáról beszél Lúcia nővér, IV. 2006. 127128. A továbbiakban: LN) (Alsó képen: a fatimai kis Jácinta)

Készüljetek fel, a támadás már megkezdődött!

331. Egyetlen gondunk az legyen, hogy egyetlen életünkben egyetlen lelkünk üdvösségéért fáradozzunk!
332. Az Üdvözítő, halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. (vö ÚK 1026)
333. A mennyországban élni; a testben és lélekben való emberségünk boldog kiteljesedése Krisztusban, megtartva pozitív személyiségünket, saját nevünket. „Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország”. (Szent Ambrus)
334. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)
335. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék a halál után sem szakad meg.
336. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni!” Rosszul teszed, mert meglehet, hogy észre sem veszed!
337. Gondoltunk-e már arra testvéreim, hogy amikor egy kis szenvedés ér bennünket, mily boldogok is lehetünk? Hisz' az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk? Ó, végül is mennyi adósságot meg se fizettünk még! Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is! (Montforti Grignon Szent Lajos)
338. A tisztítótűz, a szeretetben való megérést szolgálja, melyet a szenvedés jellemez, de vigasztaló, hogy vele jár a bűnök terhétől való teljes megszabadulás és az üdvözülés biztos tudata.
339. Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (ÚK 1030) 

97. Különös nehézsége az evangelizációs munkának az, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg, s az emberi jogok címén, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre.
98. Sajnos az utóbbi időkben az ördögűzést igyekszenek megszüntetni vagy legalábbis erősen ellaposítani. Elsőként az exorcizmusnak a keresztelő rítusból való elhagyása hathat mélyrehatóan, mivel ez minden katolikus keresztényt érint. Ezt a változást többek között Karl Rahner és tanítványa, Herbert Vorgrimler sürgette. „Remélhető, hogy e rítus átdolgozásakor az ördögök kiűzése is eltűnik” – fogalmazott a két teológus közvetlenül a zsinat után. Ez elárulta a hagyományos ceremóniával szemben érzett ellenszenvüket, miként az sem véletlen, hogy az „ördögök kiűzése” kifejezést választották, mely hamis asszociációkat ébreszt. Holott az Egyház, amikor az exorcista rítust katekumeneken és megkeresztelendőkön végrehajtotta, tudatában volt, hogy nem tényleges megszállottságtól, hanem a Sátánnak a megkereszteletlen emberek fölötti szellemi hatalmától mentesít! (Kivéve persze az Istenembert és az Ő szeplőtelenül fogantatott Édesanyját)!
99. Sokan a felvilágosítás hiányában nem ismerik, vagy már meg is feledkeztek ezen igazságokról. Így gyorsan növekszik azok száma, akik kijelölt tanítókra, ember alapította vallások hirdetőire, álpróféták üzeneteire hallgatnak, sokan pedig mágikus, ezoterikus és démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. Ezektől óva intenek a szakemberek, sőt még emléktárgyként, szobadíszként sem ajánlatos pogány istenségek, totemek, guruk, nagymesterek képmásait, démonikus eszközöket, vagy mágikus irodalmat környezetünkben tartani, pláne forgatni. Ide sorolhatók a „démon-hívogató” őspogány ritmusok döngetése (még tudatlanul is), mint a sátánt dicsőítő metal és a keményrock zene hallgatása. Az emberek szélesedő körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö 2Tim 4,4). A logikus következmény: egyre nagyobb teret kap a sátáni tevékenység és lassan társadalmi, sőt világméretűvé növekszenek. 

319. Az elhunytak lelkei tisztán látják, hogy a temetésük napján valóban imádkozik-e értük valaki, vagy csak jelen vannak. A könnyek önmagukban semmit sem használnak!
320. Szentírási tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára: „Azért mutattak be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink ne nyújtanának vigasztalást az elhunytaknak?/.../ Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és ajánljuk föl imádságainkat értük!” (vö ÚK 1032)
321. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mutatja majd nekünk szomorúan az lsten. (R. Plus SJ)
322. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad és csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett s emberségében elment a legvégsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig. (vö ÜF 117)
323. Senkit sem láttam, aki halála óráján arra panaszkodott volna, hogy életében túl sok jót tett. (Don Bosco)
324. A mennyország – vagyis az üdvösség – az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a teljes boldogság állapota. Életközösség a Szentháromsággal, a Boldogságos Szűzzel, az angyalokkal és a szentekkel (üdvözültekkel). (vö ÚK 1024)
325. A mennyországba csak a tiszták, ill. megtisztultak juthatnak.
326. Ha a mennyországba akarunk jutni, akkor az arra vezető úton kell haladni! (Liguori Szent Alfonz)
327. „A mennyek országának szépségét emberi nyelv tolmácsolni képtelen. Ha Isten, már a számkivetés e siralomvölgyében is oly bámulatos szépségeket halmozott fel, micsoda fénnyel és szépséggel népesítette be azt a helyet, ahová dicsőségének királyi székét helyezte./.../ A megdicsőült testek 4 tulajdonsággal bírnak: a finomság, gyorsaság, szenvedés-képtelenség és fényesség./.../ Egyéb javak, a betegségmentes élet, szépség csúfság nélkül, bőség ínség nélkül, biztonság és nyugalom zavar nélkül, öröm üröm nélkül és tisztesség ellentmondások nélkül.” (Alkantarai Szent Péter)
328. Az élet, dátumok sora, – egyikhez se fűződjék szégyen.
329. Mind a hét szentség az élőkért van. Holtaknak már nem szolgáltathatók ki!
330. Testi gyógyulást a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy jobban megkötözze a lelket.

Hallgassunk a Szentatyára!

Ferenc pápa: „Kedves testvérek, elhatároztam, hogy szeptember 7-ére, Mária, a Béke Királynője születésnapjának vigíliájára az egész egyház számára böjt- és imanapot hirdetek meg Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért". 

Mit kell tennünk? A böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit az Istenanya ajánl azoknak, akik figyelnek rá. Csakis így valósulhat meg az a béke, melyet az emberiség annyira vár! Erre kaptunk útmutatást Fatimában. Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (Fatimáról beszél Lúcia nővér)

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból: (Szűzanya:) »A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!« (vö I/64) »Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben.« (IV/30) A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek. (I/38-39) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. (III/130) Minden hozzám intézett imához fűzzétek hozzá az egyetemes könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen!« (II/18)

Jézus: »Megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.« (I/95) »Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem! (I/90) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az  Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.« (II/106)

94. Istentől kapott eszközeinkkel kell – bár harcok árán – száműznünk egyéni és közösségi sorsunkból a démoni erőket, így megvalósítva azt az egységes, egészséges és boldogabb földi életet, melyben „még az ég is kékebb”. Leszögezendő azonban, hogy Krisztus ereje örök és töretlen, Egyháza pedig betölti üdvös világtörténeti szerepét, tehát az evangéliumi mag mindig életképes! Ha mégis úgy tűnik, hogy környezetünkben nincs átütő ereje az Evangéliumnak, akkor ott a befogadó „talajjal” vagy a „magvetővel” van probléma! És ez megint az egyéni és közösségi felelősség kérdése! Mert ha a sötétség fejedelmének cselszövéseire, munkálkodásának tipikus terepeire, továbbra sem hívjuk fel hatékonyan az embertársaink figyelmét, ha az evangelizációs tevékenységünk erőtlen, természetszerűleg elhatalmasodik a bűn, minden következményével, s fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!
95. A megtérés és tisztább látás súlyos akadálya az értékrendek világméretű átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. A meggazdagodás vágya, a szórakozás vagy a szexualitás, aránytalanul túlzott hangsúlyt kap a társadalmi kapcsolatokban annál, mint amennyit helyénvalón érdemelne. Az élvhajhászat szinte életcél nagyságrendre van emeltetve, holott elhangoló s megkötöző erejénél fogva épp az „életből” való kizárást eredményezheti! Ezzel szemben generációk nőnek fel, akik nem, vagy alig ismerik a Kinyilatkoztatást, egyre-másra veszítik el hitüket, a keresztényi és nemzeti identitásukat. Kellő ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy az Isten egyedül a Názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), értésünkre adva: csak Jézus által lehet eljutni Istenhez (Jn 14,6), és „nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).
96. Többen azt is feledik, hogy Jézus az egyetlen „közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), és Ő az aki tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak „a hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei): „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Az Apostoli Egyház, az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, „megbízott továbbadója és értelmezője” (Új Kat. 8587. Tov.ban ÚK). 

303. A halál keresztény szemléletét nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: „Mert híveid élete megváltozik Urunk – de meg nem szűnik – és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” (ÚK 1012)
304. A halhatatlan lelkű ember halála pillanatában – a különítéletben –, megkapja örök fizetségét Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája. (vö ÚK 1051)
305. Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! (M. Grignon Szent Lajos)
306. Mindnyájan akik szemérmetlenek vagytok, javuljatok meg míg éltek, mert én hirdethetem ugyan Isten igéjét, de megrögzöttségtekben lsten ítéletétől meg nem menthetIek titeket! (Szent Ágoston)
307. Ó, nyomorult bűnös! Mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri – épp te –, aki még a haragvó tekintetű emberektől is rettegsz? (Kempis)
308. A halál órája az igazság ideje: akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu volt!
309. Mekkora helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében a talán olykor, gondolhatnánk a „mindenre” is. (Raoul Plus SJ)
310. Isten örök tervei szerint, mindannyian az üdvösségre születtünk, ám szabad akaratunkkal úgy kell élnünk, hogy ezt el is érhessük Krisztus a mi Urunk által!
311. Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilván valóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményéig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: „Ezután odafordul a bal felől lévőkhöz: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön, 'hordáraitokká' tettem őket, kik irgalmas cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit” (Szent Ágoston). (vö ÚK 1039)
312. Nem meghalok, hanem az életbe lépek. (Szent Teréz)
313. A halálban az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk. (Ligouri Szent Alfonz)
314. Ha végső romlásba döntjük lelkünket, semmi esélyünk, hogy visszaszerezzük a boldogságra! (uo)
315. Hiába nem figyelsz „dolgaidra”, akkor is valamennyiről számot kell majd adnod Isten előtt! (H 480)
316. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! (A Szent Szűz fatimai felhívása 1917. aug. 19)
317. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Kis Szent Teréz)
318. Nem csak illő és üdvös, de kötelességünk imádkozni (és szentmisét mondatni) a halottakért, különösen Halottak Napján november 2-án! (Az elnyert búcsúkat értük felajánlva, üdvözülésük esetén számíthatunk a viszont segítségükre!).

Szíria – Ferenc pápa: az egész világ csatlakozzon a szíriai békeimához

     Az egész világon emelkedjék magasba a békéért való kiáltás! – ismételte meg szerdán Ferenc pápa a szíriai, a közel-keleti és az egész világ békéjéért napok óta szorgalmazott felhívását. A nyári szünet utáni első általános audiencián a Szent Péter téren százezer ember hallgatta a pápa szavait.
     Az egyházfő külön szólt az arab hívőkhöz, akiket irakiak, jordániaiak és egyiptomiak csoportja képviselt az audiencián. "A hit nagy erő, képes arra, hogy a világot igazságosabbá és jobbá tegye!" – mondta nekik, arra kérve őket, legyenek tanúi annak, hogy az erőszak nem győzi le a halálon is felülkerekedő Jézust.
     Ferenc pápa egész egyházát arra szólította fel, hogy csatlakozzon a szeptember 7-re meghirdetett böjt- és békenaphoz.
Minden jószándékú ember ott csatlakozzék, ahol tud és ahogyan tud – hangoztatta a pápa, aki szombat este személyesen vezeti a Szent Péter téren este héttől éjfélig tartó békeimát.
     A pápai kezdeményezéshez folyamatosan csatlakoznak a világ minden részéből. A Vatikán közölte, hogy Ahmed Bahreddín al-Hasszún szíriai nagymufti levelet írt Ferenc pápának, azt ígérve, hogy vagy a Szent Péter téren vagy a damaszkuszi mecsetben csatlakozik az imához. A nagymufti egy vallásközi találkozó megrendezését is szorgalmazta a szíriai béke érdekében.
     A pápa meghirdette békeimához az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája és a moszkvai katolikus egyház is csatlakozott. Az orosz fővárosban a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása székesegyházban imádkoznak. Részvételi szándékukat fejezték ki az olasz és európai egyházmegyék, a közel-keleti és közöttük a szentföldi keresztény közösségek és az itt szolgáló rendek.
     Ferenc pápa szerdán külön szólt Róma lakosaihoz, akiket mind a Szent Péter térre vár. Itt lesznek az olasz katolikus mozgalmak, pacifista szervezetek, a böjt- és imanaphoz többek között már Emma Bonino olasz külügyminiszter és Mario Mauro védelmi miniszter is csatlakozott. MTI / Forrás 

90. Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket s az Egyház tőle kapta a hatalmat és megbízást az ördögűzésre. Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Az úgynevezett „nagy ördögűzést” (exorcismust) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára...” (vö Új Katekizmus 1673)
91. Mivel a fenti kérdésben kevesen vállalják a harcot, kevesen értik és ismerik fel a bűn szerzőjének tevékenységét, így sokan esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedéseinek, miközben arról sincs tudomásuk, hogy az ördögnek csupán annyi hatalma van felettük, amennyit (bűneik által) megengednek neki.
92. Ha ismernénk a bűn szerzőjének tevékenységét, ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás szabaddá teheti az embert. Ha felfedezzük, hogy a világ őrületében van valami pokoli rendszer, ennek ismerete megnyugtató világosságot jelenthet. Felszabadítja a lelket, ha felfedezi a dolgok helytelenségének okát – még akkor is –, ha ez az ok elég hátborzongató – írja Randell Paine, a démonológia értője. 
93. „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét a sátánt! – mondja II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében. – A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerül benne.” (Felső kép: ördögűző kereszt; alsó kép: "ne féljetek, én legyőztem a világot, a sátánnal és csatlósaival együtt!")

Mario Toso prelátus: A Szíria elleni fegyveres támadás világháborúhoz vezethet
2013. 09. 03.
„Soha többé háborút!” – világszerte egyre többen kapcsolódnak be Ferenc pápa békefelhívásához.

     Számos keresztény és világi csoport jelezte részvételét a szeptember 7-re meghirdetett böjt – és imanapra. Az elsők között találjuk az olasz Karitászt, amely eddig több mint 550 ezer eurót bocsátott a szíriai, a jordániai, a libanoni és a törökországi helyi Karitászok rendelkezésére.
     Az összegből alapvető élelmiszereket, ruhákat és gyógyszereket biztosítanak a rászorulóknak. A szíriai Karitász önkéntesek bevonásával kitelepítettek ezreinek nyújt segítséget tekintet nélkül a vallási hovatartozásra. A Fokoláre valamint a Comunione e Liberazione mozgalmak, valamint az olasz Katolikus Akció tagjai is nagy számban részt vesznek majd szombaton, a béke imanapon mind a Szent Péter téren, mind pedig világszerte. A spanyolországi Santiago de Compostela érseke levélben szólította fel az egyházmegye híveit, hogy imavirrasztással csatlakozzanak a kezdeményezéshez.
     A szíriai fegyveres beavatkozás világháborús veszélyeire hívta föl a figyelmet Mario Toso prelátus, az Igazságosság és Béke Pápai Tanács titkára, aki a Vatikáni Rádiónak elmondta: a konfliktus megoldása csak békés úton lehetséges: a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a szeretet útján. Az erőszak erőszakot szül, ahogy Ferenc pápa figyelmeztetett, és a háború kirobbantása más nemzeteket is magával ránthat. A szíriai konfliktus magában hordozza egy világméretű háború reális lehetőségét, amelyből pedig senki nem kerülhet ki sértetlenül – fejtette ki a vatikáni prelátus. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír) 

Az ÉLETRŐL, a HALÁLRÓL és az ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL 25.
292. A keresztény aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint a Hozzá érkezést, és belépést az örök életbe. Amikor az Egyház a haldokló keresztény fölött utoljára elmondja Krisztus feloldozásának bűnbocsátó szavait, megjelöli utoljára a szent kenettel megerősíti és megadja neki az útravalót; Krisztust, mint táplálékot a nagy útra, tbk. e szavakkal: „...Amikor ebből az életből kilépsz, örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok serege és Isten minden szentje. /.../ Lásd meg szemtől-szembe Megváltódat és tegyen boldoggá Isten látása örökkön örökké. Amen.” (ÚK 1020)
293. A halál véget vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására, vagy elutasítására (2Tim 1,9-10). Az Újszövetség, többször állítja, hogy minden egyes ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,22), Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz, valamint az Újszövetség más szövegei beszélnek a lélek végső (esetenként különböző!) sorsáról. (vö ÚK 1021)
294. Azt tapasztalod bár, hogy mindenki előtted hal meg, ám ne feledd, hogy te is valaki előtt vagy!
295. Mennyire készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire kevéssé készek a megítéltetésre.
296. Az Ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, s nem másra, mint amihez életükben vágyként kötődtek.
297. Miért nem fog mindenki üdvözülni? Azért mert nem mindenki akarja! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni! (Aranyszájú Szent János)
298. Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elve-szettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől! (H 305)
299. Az ember akkor válik istentelenné, ha gyakorlatilag és elméletileg is elszakad a szeretet Istenétől. Egy szeretet és könyörület nélküli társadalom gyakorlatilag szakad el a szeretet Istenétől, még mielőtt eljuthatna, hogy elméletileg is tagadja létezését. (vö ÜF 137)
300. Miben leszünk megítéltetve? Abban, hogy szabad akaratú döntéseinkkel, a szeretet gyakorlásával, milyen „gyümölcsöt teremtünk és hagytunk magunk után”. Vagyis, hogyan jeleskedtünk az érdemszerzésben, melynek egyedüli mérőfoka a szeretet! Áldozat nélkül nincs üdvösség, tehát 'véletlenül' nem lehet sem üdvözülni sem elkárhozni! Üdvösségünk egyedüli reménye és biztosítéka Jézus Krisztus megváltó áldozata, vagyis Isten Végtelen Irgalmassága!
301. Utolsó órádban egészen másképp ítéled meg az eltelt életed és nagyon bánod majd, hogy oly rest és tunya voltál. (Kempis I.23,21)
302. A hegyek elmúlnak, folyók kiszáradnak, de legkisebb tetteink súlya, értéke, mindörökre megmarad!

Ferenc pápa Szíriáért: világböjt és ima szeptember 7-én! 2013. szeptember 02.

„Soha többé háborút! Soha többé háborút!” E szavakkal hirdetett böjti és imanapot szeptember 7-re Ferenc pápa vasárnap a Szent Péter téren összegyűlt százezreknek.

Szeptember elsején, vasárnap a Szent Péter téren az Úrangyala imádságra összegyűlt nemzetközi hívősereg nagy figyelemmel hallgatta, időnként tapssal szakította meg a Szentatya rendkívül komoly tartalmú, az egész világhoz intézett beszédét, amely ez alkalommal nem a szokásos vasárnapi evangéliumi szakasz elemzése volt, hanem válasz az aktuális világpolitikai helyzetre, határozott és nagy erejű tagadása a háború és az erőszak minden formájának. 

„Ma, kedves testvérek, szeretném tolmácsolni azt a kiáltást, amely növekvő aggodalommal tör fel a föld minden részéről, minden nép, minden ember, az egyetlen nagy család, az emberiség szívéből: ez a béke kiáltása! (...) Soha többé háborút! A béke végtelenül értékes ajándék, amelyet elő kell mozdítani és oltalmazni kell – mondta a Szentatya, majd így folytatta – Rendkívül nagy szenvedéssel és aggodalommal élem meg azt a sok konfliktust, amelyek jelen vannak világszerte, de ezekben a napokban szívemet mélyen megsebzi az, ami Szíriában történik és aggódom a kilátásban lévő drámai fejleményekért. Erőteljes felhívást intézek a békéért. Ez a felhívás Legmélyebb bensőmből fakad! Mennyi szenvedést, mennyi pusztítást, mennyi fájdalmat okozott és okoz a fegyverek használata abban a meggyötört országban, főleg a védtelen polgári lakosság körében!
Különösen erőteljes határozottsággal ítélem el a vegyi fegyverek használatát: emlékezetemben és szívemben még mindig jelen vannak az elmúlt napok rettenetes képei. Létezik Isten ítélete és a történelem ítélete is tetteinket illetően, és ezek elől nem menekülhetünk el. Az erőszak alkalmazása soha nem vezet el a békéhez. A háború háborúért kiált, az erőszak erőszakért kiált – hangsúlyozta a pápa. – Minden erőmmel kérem a konfliktusban lévő feleket, hogy hallgassanak saját lelkiismeretük hangjára, ne zárkózzanak be saját érdekeikbe, hanem úgy tekintsenek a másikra, mint testvérükre. Bátran és határozottan lépjenek a találkozás és a tárgyalás útjára, leküzdve a vak szembenállást. Ugyanilyen erővel buzdítom a nemzetközi közösséget is: tegyen meg minden erőfeszítést, hogy haladéktalanul mozdítson elő világos kezdeményezéseket a kérdéses nemzet békéjéért, amelyek a párbeszéden és a tárgyaláson alapulnak az egész szíriai nép javára” – követelte a pápa. – Ezért, kedves testvérek, elhatároztam, hogy szeptember 7-ére, Mária, a Béke Királynője születésnapjának vigíliájára az egész egyház számára böjt- és imanapot hirdetek meg Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért. Meghívom a nem katolikus keresztény testvéreket, más vallások követőit és minden jóakaratú embert, hogy az általuk legmegfelelőbbnek ítélt módon csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez” – fogalmazott Ferenc pápa.
Szeptember 7-én, a Szent Péter téren este 7 órától éjfélig imára gyűlnek össze és „bűnbánó lélekkel fohászkodnak Istenhez ezért a nagy ajándékért a szeretett szíriai nemzet és a világon jelen lévő minden konfliktusos és erőszakos helyzet Számára”. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)

85. A következmény: Tömegek dőlnek be a vallásosnak tűnő hamis üzeneteknek, s az óvó ismeretek hiányában felnőtt ifjúságot megrontotta a sátán. Íme: megvakította a pásztorokat, hogy megtéveszthesse a nyájat. 
86. VI. Pál egyik beszédében így fogalmaz: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát (…) Az a gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan, ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadásnak az eredménye, melyet egy sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet (…) A gonoszság nem pusztán a nyomort s a rosszat jelenti a földön, hanem egy élő, személyes, szellemi, romlott és rontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő. (…) Az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk. (…) Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember testi-lelki egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden bensőnkbe vezető utat, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15)
87. Annak ellenére, hogy az Egyház hivatalos tanítása, pl. Új Katekizmus világosan beszél a sátán létéről, s az ördögűzés mikéntjéről is, sajnos sokan próbálják tagadni az ördög létezését.
88. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal „manapság már sem a püspökök sem a papok nem foglalkoznak... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetéséről...” (G. Amorth).
89. Az pedig, hogy az Egyháznak ez ma is gyakorolt feladata, példázza a Corrierre della Sera 1993. július 20i számában megjelent beszámoló II. János Pál pápa 1982 áprilisában a Vatikánban végzett ördögűzéséről:
„Spoleto püspöke kihallgatásra érkezett a pápához egy Francesca nevű megszállott nővel, aki kiáltozva hempergett a földön. A Pápa különféle ördögűző imákat mondott, minden látható hatás nélkül. Amikor azonban azt mondta a nőnek, hogy 'másnap érted mondom a szentmisémet' – a nő váratlanul megszabadult a gonosz jelenlététől és bocsánatot kért a Pápától. A Szentatyát annyira megdöbbentette, hogy így sóhajtott: – Igazi bibliai jelenet!” (Kép: falfirkák)

281. A halál sietve jő, igyekezzünk mi is, hogy készen legyünk a számadással. (Liguori Szent Alfonz)
282. Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis) (ÚK 1014)
283. Rosszul gondolkoznak azok, akikben nincs meg az istenhit, mert az élet csodájából, a lét teljességéből nem ismernek meg semmit! A földi élet – az érdemszerzés helye – az egyetlen alkalom mindenkinek, hogy munkálkodjon saját üdvösségén és Megváltó Krisztusunk által elnyerhesse az örök életet!
284. A halál félelmes annak, aki nem ismeri az életet.
285. A halál csak azokat ijeszti meg, akik életükben nem gondoltak a halálra. (Liguori Szent Alfonz)
286. Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
(Bölcs 1,12)
287. „Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá”. A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében a „bűn zsoldja” (Róm 6,23). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. (ÚK 1006)
288. A Betegek Szentsége, vagy régies nevén „Utolsó Kenet”, nem feltétlen az utolsó segítség a korban-, egészségben rászorulónak. „E szentség a Szentlélek ajándéka, a megerősítés kegyelme és a lélek békéje, ereje azon nehézségek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. Megújítja az Istenbe vetett hitet, bizalmat és erőt ad a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben.” (vö ÚK 1520) Vannak akik évente felveszik, vannak akik meggyógyulnak tőle és vannak akiknek már valóban útravaló!
289. Milyen helyesen ítéli meg a dolgokat az, aki életét már a halál szemszögéből irányítja. (Ligu. Szent Alfonz)
290. Bárcsak többet gondolnának az emberek a halált követő ítéletre, ahol mindenről számot kell adniuk. (uo)
291. Vétkeid ésszerű magyarázatával az égben felsülsz! 

82. Az említett problémát azok a teológusok is tetézik, akik valamiféle 'felvilágosultságból' tagadják az angyalok, különösen a bukott angyalok személyes voltát és létezését, s ezzel jelentős zavart keltenek. Ezzel, a már-már divatos felfogással szemben VI. Pál háromszor, II. János Pál pápa pedig tizenötször foglalt állást!
83. VI. Pál pápa a „gonosz szellemet” tartotta az emberiség történelmének számtalan ismert és ismeretlen szerencsétlenségéért felelős. Olyan megátalkodott és ravasz, hogy a mi képességeinkkel fel sem tudjuk fogni. Titokzatos, ijesztő és hatalmas értelem. Képes arra, hogy gonosz erejével egész társadalmakra hasson. A pápa egyenesen nyugtalan volt amiatt, hogy az ördög nevét elfelejtették a szószékeken. „Nagyon is fontos, hogy visszatérjünk a katolikus egyház tanításának azon részeihez, amely az ördöggel és az ő befolyásával foglalkozik. Azért mondom ezt, mert manapság igen csekély figyelmet fordítanak erre.” Indítványára, a Hittani Kongregáció egy kizárólag a démonológiával foglalkozó dokumentumot adott ki 1975 júniusában. Ebben kimondta, hogy az ördög léte eddig azért nem foglaltatott dogmába, mert a mi modern korunk előtt ez még nem volt kérdéses, hiszen a sátán létezése általánosan elismert volt és illeszkedett „az Egyház állandó és egyetemes hitvallásába, mely legfontosabb forrására Jézus Krisztus tanítására alapozódott, arra az élő hit megvallására a liturgiában, amely mindig kitartott a démonok létezése mellett és odafigyelt az általuk keltett hatásokra is. A gonosz lelkekről szóló tanítás nem vitatható eleme a keresztény hitnek” – tette hozzá a dokumentum. 
84. Sajnálattal mondható el, hogy sokan azért nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését és cselszövéseik mikéntjét, mert semmilyen információt még nem kaptak róla! „Kötelességünk az ördög leleplezése!” – mondta a pápa. Egy világos és valós szükségletről van szó, hiszen a gonosz belopakodott az Egyházba is: „valamely résen keresztül a sátán füstje beszivárog az egyházba”. (1972. június 29) Ezzel arra is célzott, hogy ez valakik mesterkedése folytán vagy figyelmetlenségéből, a megkülönböztetés adományának hiánya miatt történhet meg, mert e kérdésben a tisztánlátás és a figyelemfelkeltés múlhatatlan evangelizációs feladat! 

267. A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni! (H 445)
268. Az ifjúság elmúlik; az álmok elenyésznek, a vonzalmak lecsillapodnak vagy elfajulnak. A jövőben egy van ami biztos: a halál, mely elkerülhetetlen!
269. Amint egykor az anyakönyvbe bevezették nevedet, akként lesz bevezetve majdan az elhunytak anyakönyvébe is. (Liguori Szent Alfonz nyom.)
270. A Szentírásból tudjuk, hogy a halál a bűn következménye (Róm 5,12). Amit az ember nem ismert volna meg, ha nem vétkezik! „Mert a halált nem Isten alkotta, Ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13); „a sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok meg is tapasztalják”. (Bölcs 2,24) Krisztus azonban, halálával számunkra is legyőzte a halált! (vö GS 18)
271. A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (H 637)
272. Akik az Úrban halnak meg (Jel 14,13), azokon „nem vesz erőt a második halál” (Jel 2,11). Ha ugyanis a Keresztség kegyelmében, a bűnnek, hogy Istennek éljünk (Róm 6,3), akkor a halál pillanatában elnyerjük az örök élet kegyelmét. Bűnbocsánat szentségében és az Oltáriszentségben mindennap meghalunk.
273. Azokat, akik az Úrban halnak meg, a Jelenések könyve boldogoknak nevezi, 'mert tetteik elkísérik őket'. (Jel 14,13)
274. Életed bűnbánó átértékelésre vár, hisz' arcod bőre alatt már tapinthatóan vigyorog a halál! (H 272)
275. Ó esztelen, miért ígérgetsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen napod se biztos! (Kempis I.23,37)
276. Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. „Az életem Krisztus, a halál nekem nyereség” (Fil 1,21). „Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt” (2Tim 2,11). A keresztségben már az örök élet várományosaivá váltunk, tehát már szentségileg „meghaltunk Krisztussal”. E tényt csak befejezi testi halálunk és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba, az Ő megváltása által. (vö ÚK 1010)
277. A halotti gyertya világánál árnyékba borul a világ minden nagysága. (Ligouri Szent Alfonz)
278. Nincs biztosabb a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál! (uo)
279. Az élet nem más, mint az érdemszerzés és a felkészülés behatárolt ideje. (Tragikus, ha ezen ismerettel csupán halálunk után szembesülünk!)
280. A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye. „A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik”, így tehát a halál az ember „utolsó ellensége” (1Kor 15,26), akit le kell győzni. (ÚK 1008)

78. A mai időkben nem csodálkozhatunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnekségeknek azokon van nagy a hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségéből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának. (Tertulliánus, De praescriptione)
79. Az elmúlt 200 év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait jelölhetjük. Így pl. a felvilágosodás, a racionalizmus, a modernizmus, a szekularizáció, ateizmus, liberalizmus, a kommunizmus, a fasizmus, a szocializmus és a New Age stb.
80. Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk, az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, um. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. Ebből következik, hogy minden szinten igyekszenek behatolni az emberi kapcsolatokba, a magánéletbe, parttalanul nyomulni a sajtóban, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában, az óvodákban és az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A felsoroltakból fakadóan érdekük, hogy beszűkítsék a tiszta források kutathatóságát és „sötét középkorinak” ítéltessenek mindent, ami tapasztalást adhatna a felismerésekre és a felvilágosításra. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés adományának hiánya eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal, sőt lelkesen támogatnak (a végkifejletében) végtelenül káros eszméket. Erre is céloz Keresztes Szent János: az ördögnek sokféle furfangja között – melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket –, a legközönségesebb, hogy (látszólag) nem a rosszat, hanem valami jót ajánl nekik.
81. A megszállottak riasztó viselkedéséből látjuk, hogy az ördög – ez az istentelen hatalom –, fáradhatatlanul pusztítani akar. Célja, az ember porig alázása! Tevékenységét a féktelen düh, az irigység és reményvesztettség kíséri. E viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, az az észbontó rémület, melyet a totális reménytelenség iszonyata magyaráz. A sátán már tudja, hogy mit jelent a kárhozat, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, hogy gőgjében ő is népet akar maga-köré gyűjteni, miként Isten, ahogyan ezt a harmadik kánonban imádkozzuk. A sátán ebbéli igyekezetét pedig csak a valóság elfedésével, a jól álcázott megtévesztéssel, a modernkedő szólamok szajkózásával képes megvalósítani. Sajnos, a gonoszt ezen igyekezetében sok, megtévesztett ember tudatosan vagy jóhiszeműségből, de untalan segíti!

252. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)
253. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)
254. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)
255. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!
256. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!
257. A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ezalatt változunk és öregszünk. Halálunk – mint minden más földi élőlény esetében –, az élet természetes vége. A halál e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre. (ÚK 1007)
258. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs!
Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mély-emlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk! (H 22)
359. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)
260. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)
261. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)
262. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)
263. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.
264. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)
265. Csak egyszer halhatunk meg, ha ezt elhibázzuk, örökre elhibáztuk! (Liguori Szent Alfonz)
266. Aki hisz a reinkarnációban, az vallási kérdésekben tájékozatlan, butaságában elárulja és elutasítja Krisztus tanítását: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson!” (Kol 2,8)

74. A sátán gyakran a világosság angyalának tetteti magát (vö 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője, ha le nem leplezik, s meg nem futamítják, akadálytalanul végezheti aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint, az ördög megtalálható – látszólag ártatlan – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyogón a lét minden hasonló alakzatában, miközben az ember egyáltalán nem veszi észre. A sátán ügyesen elfordít és távol tart az Istentől. Végső soron mindegy, hogy ezt látszat jóval, vagy tragédiákkal teszi és éri el. Az emberek egyszerűen nem figyelnek rá és úgy esnek áldozatul, szegődnek a szolgálatába, hogy nem is értik mi történik velük és körülöttük. Nemegyszer jónak látszó ügyekben is sátáni akarat valósul meg. Hogyan lehetséges? Úgy, hogy ezek az emberek „modernségükben” szentségek nélkül élnek, vagy túlzottan önteltek s nem hallják meg lelkiismeretük benső figyelmeztetéseit!
75. Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (1Jn 4,1)
76. A sátáni végső harcnak tulajdonítható, hogy feltűnő mértékben és méretekben szaporodtak fel a hamis jelenések, üzenetek és a „végtelenített” lelki naplók! Marie Julie Jahenny, 19. szd-i misztikus így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (1882)
77. A Sátán hatalma véges, hisz' ő is csak teremtmény; jóllehet hatalmas, mert tiszta szellem. Tudása és tevékenységének lehetősége behatárolt! Bár a Sátán iszonyatos gyűlöletből tevékenykedik a világban, de Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Tevékenysége lehet súlyos, közvetlenül szellemi és közvetve fizikai természetű károkat is okozhat embernek és társadalomnak egyaránt, de e tevékenységét az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember s a világ történelmét erősen és szelíden kormányozza. Misztérium, hogy Isten miért engedi meg az ördög tevékenykedését, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). (vö Új Kat. 395) 

240. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)
241. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)
242. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!
243. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)
244. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)
245. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.
246. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!
247. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság, annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetélnek pedig árt!
248. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)
249. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve, kívánjuk szívünk megtisztulását.
250. 100 emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)
251. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!

68. A bűn nem hirtelen ölt társadalmi méreteket, hanem mindig valami alattomos „terv” szerint!
69. A bűn elhatalmasodásával, annak következményei is elhatalmasodnak s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből és társadalmi méreteket ölt! Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet! Erre figyelmeztet az apostol: „A bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15).
70. A bűn – ha nem szállnak vele szembe –, átlépheti az országhatárokat és az egész világon teret nyerhet, s következményei globális pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
71. Az okkultizmusból megtérni nagyobb csoda, mint Lázár feltámasztása volt. Ám, ez sem lehetséges másként, mint Jézus Krisztus rendkívüli kegyelme által!
72. A sátán célja nem csak evilági – mely csak „mellékes” öröme –, hanem végső célja, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba, mintegy szervezi saját „egyházát” és ehhez sajnos, megvannak a maga hús-vér 'apostolai' is! A lelkekért folytatott harc könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli. „Az első számú ellenség az ördög, minden kísértés szülőatyja. Tudatában vagyunk annak, hogy e sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik, terjesztve a zűrzavart és a megosztottságot” (VI. Pál pápa) – és ezt, nemzetek feletti titkos társaságok segítik! A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli. E törekvéssel szemben szüntelen harccal védekezhetünk.
73. A fentiek lényeges és sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig e kérdésben a tisztánlátás és felvilágosítás súlyos evangelizációs feladat!