303. A halál keresztény szemléletét nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: „Mert híveid élete megváltozik Urunk – de meg nem szűnik – és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” (ÚK 1012)
304. A halhatatlan lelkű ember halála pillanatában – a különítéletben –, megkapja örök fizetségét Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája. (vö ÚK 1051)
305. Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! (M. Grignon Szent Lajos)
306. Mindnyájan akik szemérmetlenek vagytok, javuljatok meg míg éltek, mert én hirdethetem ugyan Isten igéjét, de megrögzöttségtekben lsten ítéletétől meg nem menthetIek titeket! (Szent Ágoston)
307. Ó, nyomorult bűnös! Mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri – épp te –, aki még a haragvó tekintetű emberektől is rettegsz? (Kempis)
308. A halál órája az igazság ideje: akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu volt!
309. Mekkora helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében a talán olykor, gondolhatnánk a „mindenre” is. (Raoul Plus SJ)
310. Isten örök tervei szerint, mindannyian az üdvösségre születtünk, ám szabad akaratunkkal úgy kell élnünk, hogy ezt el is érhessük Krisztus a mi Urunk által!
311. Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilván valóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményéig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: „Ezután odafordul a bal felől lévőkhöz: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön, 'hordáraitokká' tettem őket, kik irgalmas cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit” (Szent Ágoston). (vö ÚK 1039)
312. Nem meghalok, hanem az életbe lépek. (Szent Teréz)
313. A halálban az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk. (Ligouri Szent Alfonz)
314. Ha végső romlásba döntjük lelkünket, semmi esélyünk, hogy visszaszerezzük a boldogságra! (uo)
315. Hiába nem figyelsz „dolgaidra”, akkor is valamennyiről számot kell majd adnod Isten előtt! (H 480)
316. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! (A Szent Szűz fatimai felhívása 1917. aug. 19)
317. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Kis Szent Teréz)
318. Nem csak illő és üdvös, de kötelességünk imádkozni (és szentmisét mondatni) a halottakért, különösen Halottak Napján november 2-án! (Az elnyert búcsúkat értük felajánlva, üdvözülésük esetén számíthatunk a viszont segítségükre!).
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr765475150
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.