122. Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet: „a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten... Nem kegyelmezett a régi világnak sem..., amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek” (2Pét 2,46). "Az örök tűz lett a büntetésük'' (Júd 7) Jézus szavai: „Ha meg nem tértek, épp úgy elvesztek mindnyájan.” (Lk 13,45)
123. A Szentírásban több büntető ítéletről olvasunk, ami sok ember pusztulását jelentette, de éppen ezen történetek tanítanak (figyelmeztetnek) arra is, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive) hanem jobb belátásra akarja bírni. „Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23).
124. Sajnos, sokan azért szenvednek, mert nem járulnak szentségekhez, mely pedig az isteninek az ember számára elérhető formája. E táplálék nélkül kiszolgáltatottabbak vagyunk minden rossznak és szellemnek.
125. Fontos, hogy megbocsátás legyen bennünk szüleink, nagyszüleink és elhunyt őseink bűnei és mulasztásai iránt, melyeket akarva-akaratlan elkövettek utódaik és miellenünk, s következményeit máig is szenvedjük!
126. Részlet Dr. Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért c. megrázó tanúságtételéből, melyben beszámol a pokol torkából való visszatéréséről. 1995-ben villámcsapás érte. Elégett testrészei és belső szerveinek státuszából reális volt az orvosi vélemény, hogy menthetetlen. A szíve valóban le is állt és lelke elhagyta a testét. Egyik pillanatban még a kórterem egy pontjáról figyelte, az orvosok újraélesztő próbálkozásait, majd egyszer csak egy ismeretlen világba lépett, ahol szóltak hozzá és ő is beszélt rokonaival, majd felismerte az Úr dicsőséges jelenlétét. De nemcsak érzékelte Isten valóságát, hanem hallotta, amint az Úr számon kéri tőle szeretetlen életét. Ott és akkor szembesült leélt életének bűneivel, és a másokban okozott lelki rombolás felelősségével. Teljes intellektusával megélte a kárhozat realitását, mint az igaztalan és szeretetlen földi élet igazságos következményét. Isten irgalmasságát egy ismeretlen szegény ember őérte felajánlott böjtje, imádsága és a lelki üdvéért befizetett szentmiséje esdette ki számára, aki újsághírből értesült a ritka és tragikus balesetről. Az Úr visszaküldte a földi életbe, hogy tegyen tanúságot a földi élet felelősségéről. (folyt)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.