14. A Zsinat tanítja, hogy „a földön az egyetlen teremtmény az ember, melyet Isten önmagáért akart”. Isten az embert kezdettől fogva akarta, és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Isten minden embert „önmagáért” teremt! Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek! (vö LCS 15-16)
15. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert a család és a társadalom nevelő hatásai közt, öncélúvá tette. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük –, hogy Isten ezt az embert (sajátosságaival) „önmagáért akarja”. (vö Uo)
16. Istenem! Valahol él már az a társ, aki engem keres, akinek és akiért szent akaratod szerint születtem. Légy jó hozzá Uram! Őrizd meg nekem őt tisztán, önfegyelemben és nemes lélekben számodra és számomra. Védj engem is az ő számára, hogy neked tetsző boldog családot alapíthassunk! Ámen
17. A férfi sorsa a nő. (Jókai Mór)
18. A nőkhöz érzéketlen és kíméletlen férfit is NŐ nevelte!
19. „Erősödjetek meg benső emberré” (Ef 3,16). A család, az atyaság és anyaság azon zárt közege, melyben formálódik a „benső ember”. A bűn által ütött sebek gyógyulásához a férfinak és a nőnek a kegyelem segítségére van szüksége, melyet Isten a maga végtelen irgalmában soha nem tagadott meg tőlük. E segítség nélkül a férfinak és a nőnek sohasem sikerülhet az élet azon egységét megvalósítani, amire Isten őket „kezdettől fogva” teremtette. (vö ÚK 1608)
