900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is XIII. Leó pápa, amikor a honfoglalás ezeréves évfordulóján (1896) Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a "Magyarok Nagyasszonya” ünnepet október 2-ára. Azelőtt augusztus 15-én, "Nagyboldogasszony”-kor ülték, mert 1038. augusztus 15-én halt meg Szent István királyunk, aki koronáját és országát népeivel az Isten Anyjának felajánlotta. A Regnum Marianum barokk világában a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozik ki a Patrona Hungariae jellegzetes, máig érvényes ikonográfiája, amelyen a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a Magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az ország almája, Mária másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája kerül. A lábánál feltűnő félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán, az extra Hungariam non est vita jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária-ábrázolás képekről, szobrokról, céhzászlókról, pénzekről, később postabélyegekről közismertté válik. Pázmány Péter egyik prédikációjában mondja: mái napig költő pénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szokott bötűkkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet. (vö. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium /részlet/)
Régi katolikus nemzeti himnuszunk, a "Boldogasszony, Anyánk" kezdetű ének refrénje: "Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról."
X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar áthelyezte szeptember 12-re, de 1984-től ismét október 8-án üljük.
