Azok, akik erősen követelik a toleranciát,
maguk gyakran a legkevésbé sem toleránsak, mihelyt megfelelő befolyáshoz jutnak.
Nem friss történet, de máig jellemző!
Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Angelo Bagnasco érsek, Genova püspöke, kapott egy levelet, melyben a szvasztikával (horogkereszttel) összefirkált fényképén kívül egy töltény is volt. A maffia nyelvén ez halált jelent. Ezt a halálos ítéletet és más fenyegetéseket az érsek azzal a bátorságával "érdemelte ki", hogy ellenáll a homoszexuális lobbi követeléseinek. A homoterror ilyen fenyegető megnyilvánulása szükségessé tette az érsek állandó rendőrségi védelmét. Az érseknek kifejezték támogatásukat a Genova utcáin tüntetők, valamint maga XVI. Benedek is. A pápa és az olasz püspökök egyesített erővel igyekeznek megakadályozni, hogy a homoszexuálisok álházasságát törvényesítsék Olaszországban.
Miért szegül szembe az az Egyház, amely az irgalmasságot és az ember iránti tiszteletet hirdeti ilyen határozottan és kategorikusan a homoszexuális lobbival, annak baljós fenyegetései ellenére is?
Ez magából az Egyház mivoltából következik. Itt egyszerűen egy alapvető igazságról, alapvető intellektuális és erkölcsi tisztességről van szó. Jézus Krisztus kinyilatkoztatta az emberekről a teljes igazságot, és nem szűnik meg ezt hirdetni Egyházában, hogy védelmezze a házasságot, a családot és az emberiséget.
A (nem szándékosan fejlesztett vagy hormonális adottságokból adódó) homoszexuális hajlam önmagában nem bűn, hanem próbatétel, amellyel a homoszexuális embernek meg kell birkóznia, éppúgy, ahogy minden embernek nap mint nap küzdenie kell rossz hajlamai és hiányosságai ellen, melyeket felfedez magában. Ezeket keresztként kell elfogadni. A bűn az, amikor az ilyen hajlamoknak engedve cselekszenek.
(Részletek a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. számából. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
