Forrás: Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben
A La Salette-i üzenet utóélete 3
.JPG)
1860. szept. 28. Melánia minden ellenzés dacára ott hagyta az angliai zárdát és Marseillesbe érkezett, hogy az Istenanya rendelkezésének eleget téve a titkot hirdesse. A grenoblei püspök gondoskodott, hogy Melániát Marseilles-ben egy karmelita zárdába rejtessék.
1860. Melániát egy másik zárdába küldik tanítani.
1860. A látnokot Cefalonia görög szigetre küldték, majd innen Korfu szigetére, ezt követően újból Marseillesbe helyezték más nevet adva neki, a "részvétről" nevezett zárdában.
1860. Még innen is elhelyezték Melániát, tekintve, hogy a helyi plébános bevezette a zárdában is a La Salette-i ájtatosságot és nem akarták, hogy a látnok elárulja magát.
1860. Depéry, Gap-i püspök, hitet tett a La Salettei jelenés mellett.
1867. Melániáról elkezdték annak híresztelését, hogy tébolyodott.
1867. Melánia, miután a marseillesi új püspöktől engedélyt kért a titok közlésére, Marseillesből azonnal kiűzték.
1867. július. Melániát Olaszország Castellamare városába küldték, ahol Zola, Lecce-i püspök, vezetése alá került.
1870. januárjában a titok közzététele megkezdődött.
1873. A nápolyi bibornok-érsek támogatta a titok közzétételét.
1878. október. A titkot Melánia átadta XIII. Leó pápának.
1878. november. Melániát XIII. Leó pápa Rómában audienczián fogadta és megbízta, hogy dolgozza ki a jelenésben nyert szabályokat az "Utolsó Idők Apostolai" nevű rendről. A látnok végül 5 hónapot tölthetett egy római zárdában, ahol e szabályokat kidolgozhatta. Ezt követően visszatért Castellamareba.
1879. augusztus 21. Leó pápa rendeletet adott ki a La Salette-i Mária-szobor megkoronázására és a La Salette-i templomot bazilika minor rangjára emelte.
1879. november. Melánia maga adta ki röpirat alakjában a titkot, a Lecce-i püspöki helynök jóváhagyásával.
1880. XIII. Leó megbízta Nicolas marseillesi ügyvédet, hogy népszerűen dolgozza fel a La Salette-i jelenést és a titkát.
1880. január. Több francia pap nyilatkozatban ítélte el Nicolast és nevezett művét; Zola, a leccei püspök, mint Melánia vezetője ennek védelmére kelt.
1880. augusztus. Új vihart támaszt egy Troyes-i püspök, a La Salette-i titok ellen és Melánia ellen pert indíttat.
1882. Mivel a francia császár nem fogadta el a La Salette-i eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni.
1895. januárjában Melánia leírta, hogy 1879-ben őszentsége Rómába hívatta őt, ahol a pápa megbízásából Ferrieri bibornok elnöklete alatt tanácskozást tartottak. Ezen jelen volt az elnök titkára Bianchi, és Fava a grenoblei püspök. Tanácskozás után a biboros felkérte a grenoblei püspököt, hogy a La Salette-i férfi és női zárdába vezetesse be „az utolsó idők apostolai” szabályait úgy, amint azokat az Istenanya Melániával közölt és Melánia kidolgozta. A grenoblei püspök azonban így felelt: „Nem fogadom el Melánia szabályait mindaddig, míg az egyház nekem be nem bizonyítja, hogy ezek a szabályok az Isten Anyjától származnak!”
Íme ez a La Salette története, mely máig sem került nyugvó pontra! Ez nem azt jelenti, hogy az üzenetek nem hitelesek – hiszen pápák és magas rangú egyháziak elismerték –, hanem úgy értendő, hogy vannak, akik untalan tagadják az 1858-ban közzé tett titkok igaz voltát! Ez annyira így van, hogyha a kedves Olvasó La Salettbe zarándokol – és jót akar –, akkor az ottani atyáknak meg ne merje említeni a titkok kérdését!
