Forrás: Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben
A La Salette-i üzenet utóélete 2
.JPG)
1852. augusztus 6. A lyoni érsek hivatalos körlevélben támadta meg a grenoblei püspököt, hogy az, az ő beleegyezése nélkül hirdette ki a La Salettei üzenet (első részét).
1852. decemberében III. Napóleon, aki e hó 2-án államcsiny folytán lett császár, üldözni kezdte a La Salette-i jelenést. Első lépése az volt, hogy nyugalomba helyeztette az idős grenoblei püspököt kineveztetve egy másikat.
1853. május. A lyoni érsek kegyébe fogadja a hivatalától felfüggesztett papot, a ki szintén ellensége lesz a La Salette-i jelenésnek, melyet azelőtt pártolt.
1854. január. Melániát levegő változtatás végett más zárdába küldik.
1854. május. A Cosps-i szegény zárdába küldik, a fiatalokat kiveszik keze alól. (Corps a La Salette-i hegy tövében van.)
1854. Melániát, csak nehézség árán engedik fogadalomtételre, a hosszú halasztást azzal indokolva, hogy meg kellett bzonyosodni a lány alázatáról!
1854. szeptemberében Melániát az új grenoblei püspök kivétette Angliába a karmelita apácákhoz. Itt is III. Napóleon keze működött, aki szabadulni akart a látnoktól, hogy 1858-ban ne közölhesse az ígéret szerinti titkot, melyet bár a császár nem ismert, mégis félt tőle.
1854. november 4. Az új grenoblei püspök egy levelet ir III. Napóleon császárnak, biztatva őt, hogy nincs mitől félnie.
1854. november 4. Az új grenoblei püspök körlevelet bocsájtott ki. Folytatta az épitkezést La Salettben, de a jelenés ellen írt. Egy jeles iró Nicolas, megjegyezte: "élvezni akarja a gyümölcsöt, de magát a fát támadja".
1854. december. Egy Lamerlière nevű kisasszonyról azt a hírt terjesztették, hogy "ő jelent meg La Salettben". Így akarták nevetségessé tenni a La Salette-i jelenés hitelét.
1855. február 23. Melániát sietve beöltöztetteték, meg sem várva a rendes 6 havi határidőt. La Salette látnoka hirtelen megvakult.
1855. Egy ravatalon fekvő karmelita szerzetesnő életszentsége mellett az apácák jelet kérve Melánia felgyógyulását kérték. A látnokot a halotthoz vezették és megérintették a halott ujjával Melánia szemének környékét, a mire az rögtön visszanyerte szemevilágát.
1855. május 2. A hírbe hozott Lamerlière kisasszony mentegetőzésül kimutatta, hogy jelenés napján, ő La Salettől 120 kilométernyi távolságban volt. Ám, Napóleon császár nem akarta mentségét elfogadni.
1855. szeptember 19. Az új grenoblei püspök az elkészült La Salette-i templomban a jelenés ellen prédikált.
1857. A francia főtörvényszék – ahová Lamerlière ügyét föllebbezett –, nem engedte meg a kihallgatását.
1857. IX. Pius pápa ismét elismerőleg nyilatkozott La Salettről.
1858. junius 21. Amikor a lyoni érseket, a jelenés ügyében kedvezőbb véleményre akartak birni, azt válaszolta, hogyha az Ars-i plébános megváltoztatja kedvezőtlen véleményét La Salettről, akkor ő maga is elhiszi!
1858. szeptember 22. Az Ars-i plébános szívvel-lélekkel La Salette mellett nyilatkozott azok után, hogy a jelenés hietességére vonatkozó két jelet is kért és nyert Istentől. A lyoni püspök azonban mégis hajthatatlan maradt haláláig.
