251. Gyermekem! Ne kutasd, hogy miért épp veled történnek dolgok, vagy vannak ilyen-olyan elvárások, mert ezzel te vagy megpróbálva és nem más!
252. Ne mondd, hogy elöljáróid épp oly gyarlók, mint te, mivel ők is hibázhatnak! Ez ugyanis nem mentesít téged az engedelmesség alól, elöljáród és lelkivezetőd ugyanis, Isten nevében parancsol neked!
253. Ha az elöljáróid kedved szerint parancsolnának, bizony dicsérnéd őket – ám mi lenne a te érdemed?
254. Elöljáródnak ugyanaz lesz a bírája, mint neked, ám nála a szeretet vezérelte felelősség-, míg nálad a szeretetből történő engedelmesség lesz a mérce!
255. Ha kelletlenül fogadod a parancsot, gondolj Cirenei Simonra, aki kezdetben szintén lázadozva fogadta a Keresztet, de csakhamar megérezte, hogy ez egy egészen kivételes kegyelem a számára.
256. Ne lázongj a keresztek ellen, mert nem tudhatod, hogy melyikkel segítesz az Úrnak. (Lelket menteni!)
257. Isten a házasságot a szentség rangjára emelte. A házas állapot lehet JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (a szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de a feleknek mindenképp szentül ki kell tartaniuk egymás mellett! Imában fontolandó meg tehát, hogy kihez kötik végleg az életüket!
258. A testnek való szüntelenül kedvezés – még ha nem is bűn – károdra lehet, mert elnyomja a lelket.
259. A tökéletességre törekvő, ne csak a parancsolt dolgokat cselekedje meg, hanem az Istennek tetsző indíttatásoknak is tegyen eleget.
260. Ó mily utálatos az engedetlenség bűne, mely által angyalok sokasága a Mennyországot, az emberi nem pedig a Paradicsomot vesztette el.
261. Gyermekem! A világ kincseinél is jobban szeresd az engedelmesség erényét és akkor rátalálsz a Mennyország gazdagságára. Kövess engem!

      De mi a megoldás? A férfi értse meg a helyzetét és a feladatát – vagyis értékelje ki, hogy mire kell figyelnie, vigyáznia, mi a maradandó érték és mi nem az. Különösen annak kapcsán, miszerint általában öt „vágya“ van a férfinek: a szemé, a szívé, a testté, eszmeiségé és az alkotásé. Ennek helyénvalóságában kell, mint "félembernek" meghatároznia a "másik feléhez" (a feleségéhez vagy hivatásához) való viszonyát úgy, hogy Istennel való szoros kapcsolata sérülést ne szenvedjen. Mert Isten az, akitől minden adomány származik – így a hivatás is –, és ezt mindenkinek be kellene teljesítenie! Az emberi élet célja: a férfiként és nőként a hivatásának teljesítése, mind egyénileg, mind közösségileg, mégpedig küzdelem és harc árán is! 

     "Elengedhetetlen és fontos feladat, hogy minden jóakaratú ember vállalja a kötelezettséget, hogy őrizze és ápolja a család javait." (Szent II. János Pál) – Mert a kihívás, nem kétséges: kozmikus méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek – nőnek és férfinek, fiatalnak és öregnek – ki kell vennie a részét! Az EMBER rövid életének tétje ugyanis kimondhatatlanul nagy: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni magunk és mások, a család és embertársaik örök boldogságát. Az ember ugyanis cselekedeteiben hordozza örök sorsát és tetteivel befolyásol-hatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát.

     Márpedig az un. "FÉRFIAK" köztünk vannak! Sajnos azonban, némelyek úgy néznek ki, mintha nők lennének, míg mások hódításaikban mérik férfiasságukat és erre még büszkék is! Ráadásul azt hiszik, hogy beteljesítették férfias mivoltukat, holott a földi élet célja számukra is, az örök élet esélyének kiteljesítése lenne az istengyermekség által! Így aztán csoda-e, ha sok nő untalan keresi az ideális férfit, akit "fele emberségének" tarthatna, ám lassan már nyomokban sem lelhetők fel. Márpedig – kedves Olvasóm –, ez az igazi természeti csapás!  (folyt.)

Odavezet az áhított ökumenizmus, hogy egy keresztény templomban, még a Mammonnak is mellékoltára lehet?

 Münchenben, egy ökumenikus templomban bank terminált állítottak fel. 

Hova lettek a férfiak?

Kérdés: a mai modern férfi valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     De mi az igazi férfiasság? Sajnos manapság, a hímnemű ember használati utasításán még az állna, hogy "a férfias jelleg, nyomokban kimutatható", ebből következik az aggodalom, miszerint a "férfiasság" kihalóban lenne? Nos anélkül, hogy mindent visszaeredeztetnék a nőkre, a "rendes fiúk" száma hozzávetőlegesen annyi – mint írd és mondd – a szűzlányoké.

     Sajnos, az általános erköl-csi romlás, az értékszemlélet eltorzulása, köl-csönösen össze-mossa a nemek eredendő szere-pét és óhatatla-nul felhígulnak az identitások. (Képünk a Sziget Fesztivál netes anyagából van!) A rossz házasságok zöme, miként a szingliség is, a hivatásukat félreismerő fiatalok rossz döntéseire vezethetők vissza. A fiatalemberek egy-egy százaléka a papságra és szerzetességre, Isten szolgálatára kapott hívást, ezzel szemben ezek is megházasodnak, vagy kapcsolatról-kapcsolatra szolgálják az "anyagot", miközben a fejüket kapkodva  csodálkoznak, hogy boldogtalanok. Végül az életük ürességét azzal magyarázzák, hogy a nők elképesztően "romlottak".

    A férfi társadalom másik részének elkötelezett családapának kellene lennie, ehelyett felhígítja, eltékozolja képességeit, erejét, becsületét és valamiféle "skalpvadászként" linkeskedik amíg csak teheti, márpedig teheti! Ez a réteg oly könnyen révületbe esik a "szabad lehetőségek" bőséges kínálatától, hogy előbb-utóbb alkoholba, drogokba fojtja bánatát amiatt, mert az életének végül is nincs semmi értelme. Persze hogy nincs! A szentségtelen nemi élet, nem élet, hanem folyamatos mulandóság! Ennek kiéléséhez persze "partnerek" kellenek, a helytelenül nevelő és rossz példával elöljáró apák és anyák, a párkapcsolatra hajló "modern" lányok és a materialista társadalom. Az, hogy férfiak és nők a 1960-as évek forradalmi vívmányaival, a "tablettával", a válások és a felelősség nélküli "kapcsolódások" divatjával, egészen a megcsömörlésig képesek élni, még csak magyarázható lenne az "egyszer élünkkel", de bizony ebben az állapotban meghalni, már örök életre szóló tragédia lehet! Az Éden óta a helyzet annyiban változott, hogy Ádám nem csupán elfogadja, hanem elvárja az "almát" Évától, aki ezt szinte képtelen megtagadni! Sajnos, a mai Ádámok és Évák egyszerűen nem fogják fel a helyzetüket, miszerint most nem valamiféle időleges "paradicsomi kiűzetés" lehetséges esélyesei, hanem az örök kárhozaté!!!

     Újabb és újabb generációk nőnek föl és halnak meg úgy, hogy szinte fogalmuk sincs, hogy életüket csak az egyéni felelősségtudat, az átimádkozott hivatás és lelki életének művelése kerekíthet ki a kiegyensúlyozott földi életre (boldogságra)! Tehát nem társadalmi elvárások, nem a divat- vagy életsémák szerint kellene döntenie senkinek, hanem csakis a személyes lélekre figyelő, hiterkölcsi mérték szerint! E tekintetben előnyben van a hívő ember, aki imái révén, Istenre is hagyatkozhat. Mert vannak akiknek nem való a családapaság, ők az elvontabb elhivatottság emberei. Lehet, hogy küzdelmesebb – de kemény férfias út –, más cél: az Isten-szolgálaté!

     Sajnos sok férfi kapja Istentől a hívást a papi vagy szerzetesi élethivatásra, azért hogy szolgálja a nagyobb közösséget – ám ez nem hallható meg a világ (diszkó) zajában! Ehelyett kapcsolatról-kapcsolatra sőt akár házasságra is elszánják magukat, barátaik cselekedetei szerint! Ebből következően távolról sem ismerik meg a fennkölt boldogságot (amit csak az elhivatottság adhat), csak folyamatosan "szórakoznak", küszködnek és szenvednek, miközben egyre inkább elsekélyesedik az életük. Szinte természetszerűleg kiábrándulnak a nőkből, ám ezen aligha csodálkozhatunk, hiszen nem őbennük és őáltaluk kellett volna kiteljesedni az életüknek! A fenti kibogozhatatlan életeket, csalódásokat az erkölcsi nihilizmus és a tudás gőgje okozza, az, amely globális társadalmi zavarokat és széleskörű boldogtalanságot okoz! Nem így vagy úgy, hanem kifejezetten a család intézményének és az emberi kapcsolatoknak a kárára. (folyt.)

A világ egyik legnagyobb Mária-szobrát állították fel 2008-ban Hercegszántón egy, a településről 1956-ban Amerikába disszidált 73 éves hazánkfia, Vöő Sándor felajánlásából. A 11 méter magas  rozsdamentes acélból készült Szűz Mária-szobrot 2008 október 13-án benedikálta Bábel Balázs kalocsai érsek.
_____________________________________________

Erdő Péter: A saját nemzetünket és a többi nemzetet is tisztelnünk kell

A mai keresztényüldözésről és a népek együttes imádságáról is beszélt Erdő Péter bíboros a Baja közeli hercegszántó-vodicai kegyhelyen, amelynek búcsúünnepére a szakadó eső ellenére sok százan gyűltek össze szeptember 13-án.

Mária születésnapja a régiek szerint egyszerre az öröm és a félelem napja – hangsúlyozta homíliájában a főpásztor. A nyomorúság, a veszedelmek, a gyűlölködés, az önzés, a háborúk áradata történetének kezdetétől fogva szinte teljesen elborítja az egész emberiséget, ezért sokszor az az érzés támad bennünk, hogy valami elhibázott volt már a kezdet kezdetén, hogy az emberi társadalmak valamilyen nagy, közös, ősi bűn terhét hordozzák – fogalmazott Erdő Péter. Sokszor keserűen tapasztaljuk azt is, – tette hozzá – hogy jók akarunk lenni, de napról napra szégyenkezve kell megállapítanunk, már megint nem sikerült.

A bajok ősforrása az eredeti bűn volt, amelyre sok új bűn halmozódott. Ezek miatt az emberiség már régóta szomjazott a megváltóra, amelyet Máriának köszönhetően kaptunk meg. Mária születése örömünnep, – hangsúlyozta a főpásztor – születésével felragyogott a remény csillaga, személyében feltűnt a közeledő Krisztus fényének első sugara.

Mária születésnapja egyben a félelem napja is volt, hiszen a gonosz lélek számára a Megváltó eljövetelének közeledte félelmetes volt. „Krisztus halálával és feltámadásával győzelmet aratott a gonosz lélek felett, a bűn és a halál felett. Ezért fél a gonoszság az igazságtól. Ezért van az, hogy ma is gyakran szinte érthetetlen hevességgel igyekeznek sokan Krisztust gyalázni, vagy alakját eltorzítani” – fűzte tovább beszédét a bíboros.

Erdő Péter a ma zajló keresztényüldözésekkel kapcsolatban elmondta, „elég a hírekre figyelnünk, hogy észrevegyük, amit a statisztikák is igazolnak, hogy manapság leginkább a keresztényeket üldözik”. A bíboros szerint a művelt világ gyakran bénultan és tétlenül szemléli a tömeges gyilkosságokat is, vagy azt, hogy a Közel-Keleten, főként Irakban, de lassanként már Szíriában és máshol is szinte teljesen eltűntek a keresztények. Olyan közösségekről van szó, amelyek a bibliai idők óta éltek ősi lakóhelyükön. A keresztényüldözésnek minden emberi magyarázaton túl van más oka is, tette hozzá a főpásztor, méghozzá az, hogy a keresztényektől mint Jézusnak, a szabadítónak a követőitől fél a világ.

A bíboros ezután arról beszélt, hogy a keresztényeknek Jézushoz és Máriához való ragaszkodásukat a mindennapokban kell megmutatniuk. Tisztelni kell az emberi életet, szeretni az embert fogantatásának pillanatától a neveltetésen, a munkán, a betegségen, a megfáradt öregségen túl, egészen a halálig. Szeretni kell az emberi közösséget, családunkat, rokonainkat, barátainkat, népünket. Emellett a többi nemzetet és nemzetiséget is tisztelnünk kell. Erdő Péter kifejezte örömét, hogy a vodicai kegyhelyen szerbek és horvátok, sokácok és bunyevácok, szlovákok, németek és románok, magyarok és más közösségek tagjai együtt imádkoznak, együtt kérik közös édesanyánk, Szűz Mária pártfogását.

Hercegszántói és sokác (horvát) népviseletbe öltözött lányok felvezetésével érkezett meg az asszisztencia és a koncelebráló papság a búcsúi szentmisére, amelyen Zsigó Róbert államtitkár és Gordan Grlić Radman horvát nagykövet is részt vett. A liturgia elején Erdő Péter megáldotta azt az időkapszulát, amelyet a kegyhelyhez vezető, hamarosan megépülő autóútba helyeznek majd el. Ezt követően a kegyhely felújított baldachinját is megáldotta, majd a bíboros egy fatimai miseruhát és egy sokác szőttest kapott ajándékba. A szentmise végén a főpásztor a vodicai kegyhely tízméteres Mária-szobra előtt fohászkodva felajánlotta Magyarországot a Szűzanyának. Hazánk minden népét és nemzetiségét az istenszülő oltalmába ajánlotta.

1830-ban Kisboldogasszony napjának előestéjén egy sokác férfinek jelent meg Vodicán Szent Anna a gyermek Máriával. A Hercegszántóhoz tartozó települést (magyar nevén Máriakertet) 1838-ban az akkori kalocsai érsek, Klobusiczky Péter hivatalosan is kegyhelynek ismerte el, és személyesen szentelte fel a jelenés helyén épült kápolnát. A búcsújáró helynek új lendületet hozott, amikor nemrégiben felépült a világ legmagasabb, tízméteres Mária-szobra. Engesztelő szertartásokra, fatimai szentmisékre érkeznek a hívek.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír

A férfi is szentségre hivatott

Kérdés: a mai modern férfi valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     Fel kell tűnjön az első emberpár paradicsomi viselke-désében, hogy Ádám nem foglalkozott a részletekkel, hanem kiegyensúlyozott s határtalan boldogsá-gában már akkor is "nagy vonalakban gondolkozott". Ennek következtében nem vette észre a kígyót sem, miként a Tiltott Fával sem törődött: "Ha nem, nem! Távol, s közel van finom gyümölcs ezerszám!" – mondhatta magában, mert a 'férfi volta' mindennel meg volt elégedve. Éva azonban elmerült az apró részletekben, megcsodálta a pompázó virágokat, ölelgette a jóillatú gyapjas vadakat és kedves készséggel szóba állt a Kísértővel is, hagyva magát meggyőzni. Szakított a tiltott gyümölcsből, s el volt ragadtatva a soha nem ízlelt zamatoktól és megkínálta vele Ádámot is. A férfi, aki minden jónak és szépnek-látszót elfogad az asszonytól, óhatatlanul (vagy állhatatlanul) belekóstolt. – A férfi már ilyen!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Bevezető  (Férfiak a Gonosz elleni küzdelemben)

Kérdés: a mai modern férfi valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

Alamizsnálkodás – az érdemek gyarapítója

167. Szegénysorban éltünk Szent Fiammal. Szerettem a szegénysé-get és nem aggodalmaskodtam soha, hisz' velem volt a Világmindenség Királya.
168. A Szegények Szüzének is neveznek engem.
169. Szegénynek mondhatod-e magad gyermekem, ha veled van Szent Fiam? (A kegyelmi állapotban).
170. Az irgalmas részvétet Szent Szüleimtől örököltem, mert Ők együtt érzők voltak a szegények iránt. Ne hagyjon téged se hidegen mások nyomorúsága!
171. Mindig gondom volt rá, hogy szűkös körülményeim közt is segítsem a rászorulókat.
172. Amit a Három Napkeleti Bölcs felajánlott Szent Fiamnak, azt én a szegényeknek osztottam szét.
173. Ne gondold, hogy a szegény azért van szűkében a földi javaknak, mert Isten megveti őket, sőt inkább szereti valamennyit, azért bízza a te gondjaidba.
174. Az igazságot és irgalmasságot a lelked mélyén mérlegeld, mert felszínesen nem indít meg téged!
175. Ne vesd meg a szegényeket, mert több szent járt darócban, mint bíborban.
176. Gyermekem, sokat kapsz viszonzásul a Mennyben azért a pár fillérért, falat kenyérért, együtt érző fohászért, amit a koldus Lázárnak adtál.
177. A szegények imádsága hatalmas Isten előtt, ámde a szívtelenekre lesújt a büntetése!
178. Szent József együttérzése felülmúlhatatlan volt.
179. Ha adhatsz, akkor adj! Ha ez nem áll módodban, akkor biztosítsd a szegényt a jó szándékodról és ha nem az erszényedet, akkor a szívedet is nyisd meg!
180. Az igaz szeretet nem várja meg míg a szűkölködő kér, hanem készségesen siet a segítségére.
181. Ne mérlegelgesd, hogy alamizsnádat ez vagy az megérdemli-e, mivel Isten nem azt nézi, hogy kinek adsz, hanem azt, hogy milyen lelkülettel!
182. Ha módodban több nem áll és akár csak egyetlen pohár vizet is adsz valakinek Krisztus nevében, bizony mondom neked, megkapod érte a jutalmat.
183. Ne kritizáld a szegényt, köszönését szívből viszonozd, mert Isten megbüntet a megszégyenítéséért!
184. A szegénység és szükség inkább válik a lélek javára, mint a bőség, mert a nélkülözés fokozhatja a bizalmat, ám a gazdagság csak növeli az aggodalmat.
185. Gyermekem, ne azt kérdezd, hogy miért van ennyi szegény, hanem azt, hogy te mi végett vagy?
186. A rászorulónak ne mond, hogy nincs! A szándék ugyanis nem a pénztárcából, hanem a lélekből fakad!
187. Szíved és nyelved mindenkor teljes összhangban legyen! Vigyázz, hogy embertársad gondja és fájdalma iránti részvéted ne csak színlelés legyen!
188. Ha lélek szerint élsz, járj is aszerint. Ne irigykedj és ne is kérkedj tehát javaiddal, ingerelve másokat!
189. Mindig vigasztald meg a szegényt nyomorúságában, hogy testi-lelki alamizsnához jusson.
Kövess engem!

Szeptember 14-én imanap az üldözött keresztényekért

A Szentatya felhívásának megfelelően és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) döntése alapján szeptember 14-én, vasárnap az üldözött keresztényekért imádkozunk az ország minden katolikus templomában.

A püspöki konferencia – osztozva a Szentatya aggodalmában – 10 millió forint értékben gyorssegélyt küld Irakba, ahol egyházunk világszervezete, a Nemzetközi Karitász (Caritas Internationalis) munkatársai a Caritas Iraq önkénteseivel együtt segítik különböző helyszíneken a már több mint egymillió üldözöttet.

Az MKPK őszi ülésen döntés született arról is, hogy szeptember 14-én, vasárnap az ország templomaiban minden szentmisén közösen imádkozzanak a hívek az iraki és a világ más országaiban üldözött keresztényekért.

Magyar Kurír

 Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     A nőnek ismét meg kell találnia az identitását és a hivatását. A Teremtés könyve, amely tanúságot tesz a bűnről, az emberiséget sújtó bűn terhéről, rögtön a győzelem első hírét is tartalmazza, amikor Isten így szól a kígyóhoz: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé“ (Teremtés 3,15) Az asszonyon keresztül jött a bűn a világba – és az asszonyon keresztül kell a jónak győznie.

(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. - Folyt!) 

 Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

A lélek teszi lehetővé Istennel a kapcsolatot, az emberi test és a nemisége azonban további ajándékot jelent – ugyanis az ember számára lehetővé teszi, hogy Isten teremtő művében részt vegyen. A nemiséget a prokreáció magyarázza. A Teremtő emberi kézbe helyezi a teremtő hatalmát, és bizonyos fokig hagyja, hogy az ember „megragadja“. A nőiességnek az anyaságot kell szolgálnia (a nemiség a termékenység szolgálatában). És ezt a nemiséget alá kell rendelni az emberségnek, ezért kell a nőnek az értelme és az akarata segítségével uralni azon tulajdonságait, amelyeket az anyai hivatáshoz kapott. És éppen itt kezdődik a nehézség a testi-lelki érzékenységgel megáldott nő számára, aki készen az elérzékenyülésre, ezen a ponton megáll. Emóciók, meghatottság, dolgok iránti igények ragadják el, amelyeket e világ, e világnak a szelleme csábítóvá tesz számára a gonosz, aki Isten művét le akarja rombolni. Éva, akit pedig Ádámnak teremtettek, saját magára koncentrál. Ezt nevezzük tükörjelenségnek.

Éva azonosságtudata – különösen a fiatal és éretlen Éváé – megáll ezen a ponton, saját magával törődik, kevéssé az érzékeny lelkével, mint a testével, Éva sajátmagának és Ádámnak akar tetszeni és képtelen arra, hogy figyelembe vegye a lelket, ami nem látható a tükörben, ami csak a testet mutatja. A test magasabb értékre avanzsál, s ennek rendeli alá a nő az életét, s ezáltal a női test egy szép baba szerepére degradálódik le. Mint ilyet fogadja el őt Ádám és mint ilyen babával fog vele Ádám viselkedni a nő egyetértésével. Éva hagyja, hogy Ádám játékszerként bánjon vele, saját kénye kedvére. Éva, aki egyértelműen emancipálódni akar – ellentétes hatást vált ki –, Ádám és a saját maga rabszolgájává válik, és ilyen módon valósul meg az az embertelen nőiesség, amely szélsőséges esetben az anya-Éva megöléséhez vezet, és ezáltal legnagyobb hivatásának a visszautasítását eredményezi.

     A Teremtő az emberiség sorsát a nő kezébe helyezi, ő jelenti azt az alapot, amelyen az emberiség növekszik, és amikor ezt visszautasítja, ezzel – anélkül, hogy tudná –, saját maga ellen cselekszik. Évának tudatosan kell gondolkodnia az élet értelméről és az emberi nemiség jelentőségéről. Krisztus beszél a szamáriai asszonnyal – és miként ő –, az evangélium asszonyai megtudják érteni Krisztus tanítását, mert meghallják és hallgatnak rá, és ez által lehet a metanoia – átalakulás és megtérés. A nyilvános bűnös szentté válik, de csak akkor, miután Krisztust megismerte.

(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. - Folyt!) 

Nagyon sürgős üzenet! „Sean Malone, a Crisis Relief International (CRI) vezetőjének segélykérése hozzánk (telefonon is megerősítette).


     "Elvesztettük Queragosh (Quatagosh) városát. Az ISIS elfoglalta és a gyerekeket szisztematikusan lefejezik.
      Ez az az város, ahova szintén élelmiszert csempésztünk be. Az ISIS visszaverte a Peshmergát (kurd fegyveres erők) és jelenleg 10 perc távolságra vannak attól a helytől, ahol a csapatunk dolgozik. Ezrek menekülnek Erbil városába. Az ENSZ evakuálta az csapatait Erbilből. A mieink változatlanul ott vannak és ott is maradnak. Az imatámogatásra feltétlenül szükségünk van.
      Kérünk, hogy imádkozzatok hűségesen (folyamatosan) az észak-iraki emberek szabadulásáért az ISIS borzasztó és borzalmat keltő előrenyomulásától és az extrém iszlamista céljaitól, amely vagy a tömeges megtérés, vagy halál minden keresztényre a régióban.

     Kérlek benneteket, sőt könyörgöm, hogy ne hagyjátok figyelmen kívül ezt az emailt. Ne küldjétek tovább, amíg nem imádkoztatok ezekért. Küldjétek tovább minél több embernek.     Küldjétek el barátoknak, keresztényeknek, akiket ismertek. Küldjétek el imacsoportoknak.   Küldjétek el a pásztoraitoknak és beszéljetek velük telefonon, hogy vasárnaponként imádkozzanak az istentisztelet folyamán ezekért. Kérlek, hogy külön imaidőt szenteljetek rendszeresen ezekért az imacélokért. Fontos, hogy a keresztény testvéreinkért kiálljunk imában!!"

Észnél kell lennünk!

          Bolond egy világban élünk és mi hajlandóak vagyunk részt venni a „bolondozásban”! Ennek folytán természetszerűleg, az életünket meghatározó végeredményeink is komolytalanok lehetnek!
„A boldogtalan, szerencsétlen házasságok rendszerint a természetfeletti szempontok figyelmen kívül hagyásában keresendők.” (Szent Colombere Kolos) (HHC 405)

Végkövetkeztetés: az „élettervünket” már jóval házasság előtt meg kellene határoznunk! Márpedig erre akkor lenne esélye bárkinek, ha már gyermekkorában a szülő, az iskola, a társadalmi közeg példával és elvárással járna elöl! – Hogy mivel? – A képességfejlesztéssel! Ez alatt természetesen elsősorban az emberismereti, "ráérző képességet" és "átimádkozó készségeket" értem! A világ a "tudatosságot" szajkózza, miközben kizárólag az ösztönösséggel manipulál, holott a harmadik ismeretszerzési séma fejlesztése lenne a helyes, a lélek megérző-készségéjé! Ezzel szemben, a családalapításra predesztináltakat olyan "média-nevelés" és "társadalmi példa" bombázza "veszi kezelésbe" kisdedsége óta, hogy csoda, ha még átmeneti "párkapcsolatra" is képesek egyáltalán! Ez a csalárd média, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatja be. (vö. HHC 301)
     A meghamisított ideálokkal és a lejáratott erkölcsi hitelvekkel felnövekvő generáció, nem csak a pillanatnyi élvetegségekben véli kibontakoztatni önmagát (ha éppen össze nem roppan), de észre sem veszi, hogy másokat sárba taszít, eltékozolva saját életét is!
     Alapvető szempont tehát, hogy az evan-géliumi parancsok nyomán határozzuk meg elképzeléseinket, vágyainkat, életünket és párválasztási krité-riumainkat! Ehhez pedig komolyan kell venni az Anyaszent-egyház tanítását, mely nem hogy kö-töttséget jelentene, de szélesebb látókört ad a világ „műszabad-ságának” veszélyeire, arra, hogy mi és ki van a dolgok mögött! Annak nyilvánvalóságára is fény derülne, hogy az un. liberális szabadság-eszme, egyszerűen csak szabadosság, mely nincs tekintettel se Istenre, se emberre! Önnönmagára sem!
     A fentiekben említett lelki-érzelmi-értelmi nevelés, kifejleszthetné a fiatalokban a "dolgok mögé" látó emberismeretet, erősítené a lelkiismeretet, az ősi okítás óvatosságával: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát"! És mindezt a felelősségteljes döntés és a tiszta szeretet függvényében! Mert: ahol az isteni szeretetet kizárják a mindennapi életből, ott eluralkodik a szeretetlenség! Márpedig szeretet nélkül sivár lesz a világ, amiként számtalan (felelőtlenül kötött) házasságban már kristály tisztán meg is mutatkozik!
     Mit lehet ehhez még hozzá tenni?  „Akik nem képesek megtartóztatni önmagukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni (a pokolban)” (vö. 1Kor 7,9). De ne azért házasodjon bárki is, hogy "szabadon kiélhesse" szexuális vágyait, hiszen a szeretet elsorvad ott, ahol nincs önuralom, türelem és a másik iránti tapintat! Nos, szó ami szó, azt mondják, hogy a házasság a legszigorúbb szerzetesrend. Márpedig ha ez így van, akkor tudnunk kéne, hogy a szerzetesség célja és lényege az Istenre hagyatkozó – és onnan forrásozó – szeretet, az állapotbeli tisztaság, az engesztelés és az érdemszerzés! Ha a házastársak is így gondolkodnának az Istenhez és egymáshoz való viszonyukról, akkor a közös életük, ténylegesen érdemszerző és boldog lehetne! Zárszóként sem kísérelhetek meg nagyobb bölcsességet mondani, mint: ISTEN NÉLKÜL NEM MEGY!

Olvasóim figyelmébe ajánlom az október 15-én kezdődő 17 részes „Társkeresés: házasság vagy párkapcsolat” c. poszt-sorozatomat, bár addig olvasgathatják az 2013. október 1-el kezdett „Hivatásról, házasságról és a családról” c. (HHC) szentencia-gyűjteményemet, melynek kezdő linkje itt.
Hasonlóképp ajánlom a „Most az egyszer elmondom” sorozat 35-től 42-ig tartó részeit! Kezdő linkje itt. 

69. Tekintetem, a tiszta lélek, a hit és a szent szerénység tükre volt. – Ilyen legyen a te kisugárzásod is!
70. Ha bárki vízhordás, étkezés, séta vagy imádság közben látott, nem gondolt rosszat rólam.
71. Öltözékem mindig teljes, szerény és tiszta volt, és akik láttak, azok önkéntelenül dicsőítették az Istent.
72. Járásodban, viselkedésedben magad is olyan légy, mint aki fönséges gondolatokat hordoz magában.
73. Illetlen szavakat soha nem mondj, mert öli a lelket!
74. Őrizkedj a sértő tréfáktól, mert mit sem használ neked, ha mások nevetnek bár, de Istent megbántod, testvéredet pedig megalázod vele.
75. Szemedet, tekintetedet fegyelmezd, ne kapkodd ideoda, mert ezt csak a könnyelműek teszik.
76. Ne túlozz a nevetésben! Az arckifejezésed, mindig tükrözze a szent szerénységet.
77. Nyilvánosság előtt légy szerény és segítőkész minden jóra, mutatkozz példaadónak és mértéktartónak. – Viselkedj úgy, ahogy szerinted én tenném!
78. Ha társalogsz, szavaid legyenek összeszedettek és mély értelműek, olyanok, melyekkel másokat hitre és istenes gondolatokra késztethetsz.
79. Isten hű szolgája akkor vagy, ha szentül gondolkozol, szentül beszélsz s ekként cselekszel mindenben.
80. A lélek élete: Isten kegyelme. Nélküle a lélek kimerül és halott lesz.
81. Légy mindenkihez barátságos, mert ezzel tudod megnyerni az emberek szívét.
82. Isten mindig csöndesen közeledik hozzánk, mondhatni tapintatos szerénységgel, hogy meg ne ijesszen! Így jött a Betlehemi Jászolba, és így van jelen az Oltáriszentségben is!
83. Legyen mindig tiszta a lelkiismereted és Isten megoltalmaz téged.
84. Boldog akinek tartása van és szerény, mert ez tisztes méltóságot ad neki az emberek közt.
85. Ne féljetek! Nyissátok ki szíveteket Krisztus előtt!
86. Ha nyomodban öröm és istendicséret fakad, s példádon a rosszak megjavulnak, akkor tudd; hogy hívő személyed világító fáklya sokaknak, s ezáltal a megváltást juttatod érvényre! Kövess engem!

Türelem – a lelki élet táplálója

87. A földön engem is sok kellemetlenség ért, melyeket a legnagyobb türelemmel viseltem el.
88. Miként Fiam élete – úgy az enyém is –, ifjúságomtól kezdve küzdelmes keresztek közt telt.
89. A szegénység, üldöztetés és kirekesztettség mindennapos volt az életünkben, de ez lelkületünket nem volt képes befolyásolni.

Nem utolsó sorban!

     A végére tartogattam két lényeges szempontot, a külsőséges viselkedést és a benső személyiség elhangolódását!
1) Az egyik baj gyakran abból adódik, hogy a „mű-világ, műzajában”, nem halljuk meg az esetleges isteni hívást, sőt még lelkiismeretünk szavát sem!
Miért? Mert az érzelmek, divat-ideálok és szexuális vágyak, vagy a hiúság szempontjai szerint döntünk és keveredünk bele egy-egy kapcsolatba, amely így vagy úgy, de hátrányunkra lehet ‒ ha most nem, akkor később, és nem csak a kegyelmi élet terén, de egész életutunk alakulásában is! „Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren.” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 288)
A külsőségességhez tartozik még, hogy sokféle módon megtéveszthetjük a másik felet: pl. a mű illatokkal, a divatos (felvett) viselkedési sémákkal, a szép autóval és a pózolt igényekkel!
A mesterséges jó illatok elnyomják azokat a szimpatikus-unszimpatikus „fermentumokat”, amelyek a vonzó-taszító „társválasztó” meghatározói lennének (itt most nem az ápolatlanságról beszélek, hanem a feleslegesen túl intenzív „illatozásról”).
Ami pedig a „műzajt”, mármint a zajos élet következményeit illeti: nos, megházasodnak azok is, akiknek pedig nem lett volna szabad, mert szerzetesnőnek, szerzetesnek vagy papnak kellett volna menniük, esetleg komoly élethivatásra kellett volna életüket feltenni! Ennek persze létezhet az ellentéte is, miszerint nem házasodnak meg olyanok, akik pedig a családi életben bontakoztathatták volna ki igazán az életüket!
2) A személyiség elhangolódása alatt azt értem, hogy a világ, olyan „ál-jogokat” és hamis „önképet” sugall, amely képes a tömegek megtévesztésére, minek következtében műsémák, műjogok és „műideálok” szerint viselkednek az emberek.
Ilyen pl. az emancipáció a „személyiségi jogok” propagálása, mely persze igen féloldalas, hiszen „a valódi egyenjogúság elsősorban nem a jogokban, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg”! (HHC 171) Erről persze nem beszélnek!
Efféle pusztítás a feminizmus ideológiája is, mely a nők „felszabadítása” jelszavával, már a serdülőket igyekszik a szabadosság tévútjára terelni, nem beszélve családbomlasztó hatásairól! „Az asszony megrontása a társadalom halála! Mert asszony szüli az újabb anyát, a papot és a családapát!” (HHC 61) A fentiek következményeként tudható be, hogy egyes asszonyok abban látják női identitásuk építését, ha férjükben minden igyekezetükkel próbálják leépíteni a férfit. A házasélet romlásai ugyanis, gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. „A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!” (HHC 418)
Ennek pedig kiszámíthatatlan következményei adódhatnak, melynek felsorolása messze túlmutatna egy alapvetően „Mária-tisztelő blog” témakörén!
Lényeg a lényeg: Az asszony veresége, ha legyőzi a férjét. (Útravaló húzó 712) (Persze-persze, "férje válogatja" – jó, de ki ment hozzá, ki döntött kellő körültekintés nélkül? – És lám, kezdhetem az egész sorozatot elölről!)

A szentolvasó mitől oly hatékony? Mert Máriáé! „A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten (…) hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti, (…) mint Istennek a végtelen hatalma. Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának egyetlen sóhajától – melyet egy lélekért bocsát Isten elé –  jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. Grignon, TMT 52) 

Ha valóban belegondolunk!

– Az előzőek nyomán úgy tűnhet, hogy az a legjobb, ha meg se házasodik az ember! – vághatja rá valaki.
– Bizony-bizony, ez egy bölcs lehetőség! Az Evangélium tanítása szerint: nem a házasság kötelező, hanem tisztaságban élni! Vagyis, élhetünk házasság nélkül, ha az üdvösségünk szempontjából érdemszerző tiszta életet vagyunk képesek megvalósítani! Tisztán, áldozatosan, Krisztusért és a lelkekért! Mert ne feledjük – a semmit sem vállaló életmód, önmagában is bűn –, hiszen áldozatok nélkül senki sem üdvözülhet (Lk 16,16)!
     Pontosan ilyen „áldo-zat” maga a házasság életformája is, még ha a közfelfogás „lutrinak” nevezi is! Szó, mi szó, a házasságba nem szabad könnyelműen belevágni, de ha már megköttetett, akkor végig kell küzdeni, akár felajánlott engesz-telő áldozatként is!
     „Semmi sem kíván annyira komoly megfontolást, mint a házasság! Itt kell leginkább ügyelni arra, hogy – életre szóló – szándékunk, egyezik-e Isten aka-ratával. Ez a válasz-tott állapot ugyanis sokkal több veszede-lemmel, szenvedéssel és kötelességgel jár, mint bármi más hivatás!” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 208) „A rossz házasság, az át nem imádkozott és felületes ismeretséggel kezdődik!” (uo.) (uo. 213)
     Az ismerkedést el lehet kapkodni, de a megismerésre hosszú időt kell szánni, és elsősorban nem a test titkait kell kiismerni a másikban, hanem a lelkének rejtett reakcióit! – És? – Akár nemet is kell tudni mondani a házasság esélyére ‒ még akkor is ‒, ha olyan csinos a másik, akkor is ha ez egyféle kudarc mások előtt, vagy ha e döntésünk az életre szóló magány rémképét vetíti elénk! Mert jegyezzük meg, jobb akár magányosnak is lenni, mint megalázott, kisemmizett elhagyottként élni!
     Ne feledjük, szenvedés nélkül nincs élet, pláne nincs üdvösség, amiként türelem nélkül sincs összhang, egység! Vagy ezt, vagy azt az áldozatot kell felvállalnunk, de valamelyiket mindenképp el kell viselnünk! Ebben a virtuális párbeszédben, még azt is hallani vélem, hogy mindezek után, valaki azt mondja:
‒ Mi az, hogy Isten nélkül nem megy? Hiszen számos vallástalan házast ismerek, akik évtizedek óta jól kijönnek egymással, mondhatni példásan élnek! ‒ vágja rá egy virtuális kérdező.
‒ Nem kétséges, ez is igaz! Bizony-bizony, léteznek akik jól megvannak egymással! Nyilván, köztük is van valami hatékony összekötő kapocs, a vagyon a szenvedély vagy a hasonszőrű önzés!
De egyetlen vonatnál sem az a lényeg, hogy jól húz-e a mozdony, hanem az, hogy biztonságos pályán halad-e és hová!? A szentség nélküli „házasok” is felmutathatnak irigylésre méltó életpályát ‒ „amíg meg nem halnak” – (ahogy a mese mondja)! Merthogy az emberi élet végcélja – miként a házasságé is ‒, nem a múlandó szép pillanatok gyűjtése, hanem az örök boldogság elnyerésére való törekvés lenne – és ez persze –, nem bármi úton nyerhető el! Mellesleg, Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem!

Kisboldogasszony napja, vagyis Mária születése napja (szeptember 8).

     A Boldogságos Szüzet, nem csak szentnek nevezzük, hanem – a teremt-mények közül egye-dülállóként – szentsé-gesnek is, mivel neki adatott az a kegyelem, hogy Szeplőtelen Fogantatott és Isten Szentséges Anyja lehetett. Amíg mindannyian az Úr Krisztus teljességéből meríthetjük az állapotunkhoz szükséges kegyelmeket, addig a Boldogságos Szűz ugyanezen Forrásból megkapott minden kegyelmet, amit teremtmény egyáltalán kaphat, ezért nevezzük Őt ezer évek óta malaszttal teljesnek!

     XIII. Leo pápa, így ír Isten Anyjáról: “Amiként a magasságos Atyához senki sem járulhat, csakis a Fiú által, úgy bizonyos mértékben Krisztushoz sem járulhat senki, csakis Édesanyja által”. (Octobri Mense kezdetű enciklika, 1891)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!
 

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

      Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

     A házasfelekben, csalódások sora bontakozhat ki, amelyek kérdéseket szülnek: „Mért iszik a férjem? Miért jár a felségem hetente kozmetikushoz? Miért akar minden áron piros cipőt venni, holott mindig utálta a harsány színeket? Miért nem gondoskodik a gyerekekről úgy mint ezelőtt? Miért nem képes a régen annyira vágyott meghittségre? Miért nem képes egy órát is otthon maradni? A férjem miért nyaggat állandóan? Miért kezd felhánytorgatni évtizeddel régebbi dolgokat? Miért nyűgös? Miért nem segít az Isten?” Miért és miért? ‒ panaszolják sokan. 

     Na, ezek a hozzáállások ‒ kedves Olvasóm ‒, megadják a kegyelemdöfést az egymás iránti bensőséges szeretetnek, melyről kezdetben annyit álmodoztak!
„Ó jaj, hogyan is juthattak ilyen helyzetbe?” ‒ teszem fel a költői kérdést helyettük!
‒ Úgy, hogy hagyták magunkról lekopni, eredeti alapelveiket!
     Mik is voltak ezek? ‒ Gondoljuk csak bele, hogyan szemlélték a másikat a kezdet kezdetén: „csak veled, meg örökké”, „lehozom a csillagokat az égről” (erre már akkor ráválaszolhatták volna: „ne hozzál le nekem semmit, hanem maradj mellettem meghitt szeretetben!”)! ‒ Mert bizony, a valóság jóval egyszerűbb! Nem kell a csillagokig menni, csupán magunkból kellene kihozni a jóra való készségeket, a türelmet és az Isten bennünket egymásnak teremtett tudatát! ‒ és ezt már az ismerkedés idején kölcsönösen át kéne gondolni és ehhez tudva és akarva ragaszkodni is! Persze mi van, ha megunják egymást, mi van ha szüntelenül fáradtak, és mi van, ha megváltozott az egész habitusuk? Az egyik beteg, a másik meg kifelé tekinget! – "Kifelé"? – Honnan? A házasság Szentségi kötelékéből? És hová? – A kárhozat irányába!!! – Na  álljunk meg néhány szóra: Mit ígértünk egymásnak és egymásért? Kinek ígértük mindezt? – (Én válaszolom meg:) – a Fölséges és Mindenható Istennek!!!
     „A házasfelek egyik legfontosabb kötelessége egymás lelki üdvösségének előmozdítása.” (Colombiere Kolos) (HHC 217) De hogyan segítheti valaki a társa hitét, amikor még a sajátját sem éli meg, vagy volt hite de már "elveszítette"? Márpedig a saját karakterünket, a belső igény és a hitünk formálja, és ez hat ki a közös életünkre is! Ha nincs közös hitfelfogás, nehezen van közös nevező is, így aztán nincs közös „hullámhossz” sem, tehát aligha működik az adó-vevő! Az pedig műszaki tény, hogyha gyenge az adás, könnyen bezavarhat bármi és elnyomhatja a mégoly jó szándékú „jeleket” is!
     Kedves Olvasóm! Ahhoz az érzülethez és főleg ahhoz az ígérethez kellene tíz körömmel ragaszkodnunk, amelyet egymásnak a és Jóistennek tettünk a házasságkötéskor!
‒ Igen! ‒ mondhatja ezt a hűségesebb fél ‒, de mi van az értetlenkedő, hűtlenkedő vagy egyenesen (agyilag) megzavarodott házastárssal?
‒ Nos, a józanabbnak minden áron hűségesnek kell maradnia esküjéhez, még ha a társa nem is tesz is, így a vétlen félre rámarad az áldozat, a bűnbánat, a másikért való ima kötelessége! Hiszen mit is fogadtunk egymásnak Isten és az Egyház színe előtt? Azt, hogy – jóban, rosszban, egészségben, betegségben – kitartok mellette! Na ez az állapot ROSSZÁ is válhat, és reménykednünk kell, hogy Isten megsegít bennünket, még ha ennek semmi jelét sem látjuk! Ez esetben, fel kell ajánlani szenvedéseinket a másikért és a lelkekért! Ez a katolikus szentségi házasság alapelve: Hit (a másikért való ima), Remény (hogy az ima nem marad hatástalanul) és (az áldozat vállaló) Szeretet!
     Mert ahogyan az általam is idézett mondás tanítja: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét, mégpedig SZÜNTELENÜL! (vö. HHC 288)

Alázatosság – az életszentség alapja

33. Gyermekem, én azért emeltettem a csillagok magasa fölé, mert a legalázatosabb voltam.
34. Megértettem, hogy Isten a kevélyeket megalázza, az alázatosakat pedig felmagasztalja.
35. Bár, Gábriel arkangyal kegyelemmel teljesnek köszöntött engem, én mégis az Úr Szolgálóleányának neveztem magam; és Isten Anyja lettem.
36. A kevélység rossz szelleme engem meg nem érintett, mert tisztában voltam kicsinységemmel.
37. Az isteni kegyelmek és kiváltságok, mindig mélységes alázatra indítottak engem. – Te is tegyél ekként!
38. Tanulj tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos, oly gyengéd és édesanyai az én Szeplőtelen Szívem.
39. Éljetek méltón, őszinte alázatosságban, szelídségben és türelemben. Szeressétek egymást; igyekezzetek megtartani a hitet, az egyetértést és a szent békét.
40. Meg ne vesd azokat, akiknek nincs annyi jó tulajdonságuk, mint neked! Mert neked se lenne, ha nem kaptad volna! – 'Talentumaiddal' el kell számolnod!
41. Ne azon elmélkedj, hogy mihez lenne tehetséged, hanem azon, hogy a meglévő adottságaidat miként használhatod fel Isten szolgálatára és a lelkek javára.
42. Helytelen olyan hivatásra törekedned, amelyre az Isten nem indított téged, amelyre csak a magad hiúsága hajt, mert a lelked sajnos kárát vallhatja.
43. Amiként az alázat, iszonyattal tölti el a gőgöst, éppen olyan iszonyat a szegény is, a gazdagnak.
44. Alázatodban viselkedj büszkén, de büszkeségedben maradj alázatos!
45. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre, és nem várod meg azt az időt, mígnem Isten indíttat téged!
46. Ha a finomkodó hízelgőknek hiszel, előbb-utóbb megtapasztalod, hogy mennyire erőszakosak.
47. Sokak, ha hozzád hasonló kiváló adottságokkal bírnának, jobban élnének vele, hálálkodva Istennek.
48. Az egyszerű, tanulatlan, istenfélő ember inkább tetszik az Úrnak és nagyobb lesz a Mennyben, mint a világ azon bölcsei, akik tehetségükkel büszkélkednek ugyan, de mégsem aszerint élnek, holott, Istentől való értelmükkel az igazságot eleve felismerhették volna!

SZENT MÁRK, ISTVÁN és MENYHÉRT KASSAI VÉRTANÚK

Szeptember 7.
Körösi Márk: Krizevac (Horvátország), 1588. Grodziecki Menyhért: Czeszyn (Szilézia), 1584. Pongrácz István: Alvinc (Erdély), 1582. Vértanúságot szenvedtek: Kassa, 1619. szeptember 7.

Neveik sorrendje, a régebben föltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb kutatások szerint azonban valószínű, hogy – a születési helyéről Körösinek nevezett – MÁRK, volt a legfiatalabb. 1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac (= Körös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá és meghívta elöljárónak a nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Ezidőben vett részt azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán 1619 júliusában tartottak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

MENYHÉRT, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesin, Teschen) született – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.

ISTVÁN az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja. 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy ,,amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot''. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek protestáns hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.

Midőn Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek. A várost védő Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, különös tekintettel, hogy a város protestáns vezetés alatt állott. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi-kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...

Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995. júliusban szentté avatta őket.

Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:

Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: ,,Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!'' De megfelelt neki Körösi is: ,,Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.'' – Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak és Te Deum-ot énekeltek. Ezt követően a protestánsok, szörnyű kínzások közepette kivégezték őket!

Kérünk, Istenünk, segítsen minket szent vértanúid, Márk, István és Menyhért könyörgése, hogy akiknek győzelmével dicsőítünk Téged, azoknak Katolikus hitbeli állhatatosságát kövessük!   ( Forrás )

A megelőző öt posztot elolvasva, bizonyára sok olvasóban feltör az elégedetlenség sóhaja, „ó, ha ez ilyen egyszerű volna”!

     A „lelki füleimmel” szinte hallom: „ó, kedves szerkesztő úr! Házasságban élni nem olyan „fekete-fehér” folyamat, hanem gyakran zavaros, meg-megújuló emberpróbáló hullámverés, melyben könnyen beleszédülhet akárki! Hallott már maga olyanról, hogy valamelyik házasfél egyik napról a másikra megváltozik és egyszerűen nem lehet vele szót érteni? Az ilyen, azt se mondja meg, hogy mi baja a másikkal és azt se, hogy tulajdonképpen mit is akar ő maga, csak megy a feje után!? Ennek a félnek nem lehet ajánlani az imádságot és a szentségi életet! Jó esetben csak legyint, rossz esetben kiröhögi az embert! Ráadásul, olyan dolgok kezdenek szokássá válni nála, amit azelőtt ki nem állhatott. Elkezd sportolni, társaságba járni, miközben otthon kimért és fáradt, mindamellett, hogy képes elmenni akár éjjel is! Se válni nem akar, se együtt élni! Na ilyenkor mi van?" –panaszolhatná egy olvasóm!
     A virtuális kérdésre, magam is csak feltételezésekkel tudok válaszolni!
Ha nem kifejezetten idegi (orvosi) probléma húzódik mega a változás mögött, akkor az alábbiakat tételezhetjük fel.
A tragédia nem ott és akkor történt, amikor a házasfél „egyik napról a másikra megváltozott”, hanem esetenként jóval előbb! Higgyék el, hogy gyakorta apró "kis dolgokon" múlik a nagy dolog! Akkor, amikor így-úgy lazábban, „józanabbul” kezdték kezelni a hitéletet! Elhagyták a közös imát. Akkor, amikor a szeretet apró megnyilvánulásai erőltetett szokássá váltak (vagy netán túlzásokká)! Akkor, amikor egyre türelmetlenebbek lettek egymás iránt. Akkor, amikor nem adtak egymásnak a szereteten és bizalmon alapuló csipetnyi szabadságot sem. Akkor, amikor alig maradt idejük egymásra (és bármire) is! Akkor, amikor – ha csak gondolatban is –, de lemondtak egy gyermek vállalásáról (pláne...)! Akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a szeretet, tulajdonképpen: áldozat és szolgálat (mégpedig kölcsönösen)! Nos akkor, bomlott meg egy szál a kötelékben, miáltal, kicsinyke rés támadt a „szentségi aurán”! Ezzel valamiképp beférkőzött az, ami (pontosabban aki) egyszer csak felszínre hozza az „elegem van már az egészből” pusztító gondolatát! Ő az, aki fárasztónak sugallja a kötöttségeket, aki nyomban valamiféle soha nem látott „felvilágosultságot és jogérzetet” kelt az egyénben. Ennek nyomán mindjárt túlértékeli a „szabadságot”, a szórakozást és az „önmegvalósításra való törekvést”! Ez a késztető pedig nem más, mint az a gonosz lélek, amely romlásba akarja taszítani a világ összes házasságát, hogy lerombolhassa a társadalmakat! Ahol ugyanis az egyszerű és bensőséges hitélet és szeretet élő, ott érvényesül a szentségi védelem, ott nem érheti el a Gonosz körmönfont célját!

11. Tudnod kell, hogy Istennél mindent elnyerhetek a számodra, mert én vagyok a Kegyelmek Anyja.
12. Gyermekem! Ha Égi anyádnak fogadsz engem, Szent Fiammal meghatározói leszünk életednek.
13. Kövesd és fejleszd ki magadban ugyan azokat az erényeket, amelyeket az Isten kegyelme rám ruházott, hisz' Isten angyala is így szólított: kegyelemmel teljes!
14. Gyermekem, el ne térj intelmeimtől, és merülj el teljesen Anyai Szívemben!
15. Rajtam kívül, egyetlen teremtmény sem részesült az istenanyaságban, de minden kegyelem állapotában lévő lélek részesülhet az istengyermekségben.
16. Általam kérjétek a kegyelmeket, mert Fiam rám bízta a kegyelemközvetítést!
17. Aki tanításom szerint cselekszik s érettem fáradozik, az meg nem szégyenül, s a bűntől megmenekül.
18. Ha kísértések szele csapdos, ha a gyötrelmek szirtjei közt hánykolódik a hajód, ha bármi veszély és szükség fenyeget is, legyek én a te Útmutató Csillagod!
19. Anyja vagyok én a Szépszeretetnek, az istenfélelemnek, a megismerésnek és a szent reménynek.
20. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, az élet és az erény minden reménye. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.
21. Engem, mint égi Édesanyádat mutass be felebarátaidnak!
22. Hallgassatok rám – népek és gyülekezetek vezetői – mint anyára: és tegyétek amit Szent Fiam mond!
23. Gyermekem, ne azon törd magad, hogy miként adhatnád vissza Istennek amit Tőle kaptál, hanem azon, hogy odaadón és teljes szívedből szeresd Őt!
24. Aki belőlem merít, az mindjobban szomjazik.
25. Nem lehet kedves előttem azok imája, akik csak áltatják magukat a rózsafüzérezéssel, miközben erényeimet a legkevésbé sem követik. Ne dicsekedjék tehát tiszteletemmel az, aki mindenben nem követ engem!
26. Anyai Szívem keserűséggel fogadja azok imáit is, akik életvitelükkel, szavazatukkal, vagy más módon, gondolkodás nélkül támogatják az istentelenséget, nem használják Istentől való értelmüket, és erős akarással el nem hagyják a bűn csalárd útjait, mert ők kimondatlanul is Fiam ellenségeinek a szekértolói!
27. Gyermekem, gyakran gondolj arra, hogy tehetségedről (talentumaidról), egyszer majd számot kell adnod Annak, akitől kaptad. – El tudnál számolni velük?
28. A kiváló tehetség könnyen a kárhozatba visz, ha az adottságot Isten-, a felebarát- vagy a haza ellen fordítod! – De akkor is ha tehetségedet elhanyagolod!
29. Rám figyelj gyermekem, és kövesd világos utamat, mert isteni Fiam erényei úgy ragyognak bennem, mint a Hajnal Szép Sugara – mert bennem kelt fel a Világ Világossága!
30. A test nincs mindenben javadra, mert a halál várományosa, lelki érdemek szerzésére azonban alkalmas!
31. Emlékezetem él minden idők nemzedékében.
32. Én vagyok az új Paradicsom Életfája, aki megízleli gyümölcsömet, annak örök élete lesz. Kövess engem!

Nos tehát gyermekeim, hallgassatok rám!
Jól járnak, akik megtartják útjaimat! (Péld 8,32)

1. Aki engem megtalál, életet talál! Én vagyok az Élet Anyja, mert én szültem Azt, aki életet adott mindazoknak, akik Ádám és Évában meghaltak.
2. Általam jött Jézus Krisztus először e világra, általam fog eljönni másodszor is. – Jóllehet másképpen!
3. Mennyei Atyám beleegyezett, hogy földi életemben még ne tegyek csodákat, noha már akkor megkaptam Tőle a csodatevés hatalmát. Szent Fiam rám bízta, hogy alig szóljak s még ne tanítsak, noha közölte velem bölcsességét. A Szentlélekisten beleegyezett, hogy apostolai és evangélistái csak keveset mondjanak rólam, épp csak annyit, amennyi a világ felé Fiam megismeréséhez szükséges volt. Azok a jelenések és üzenetek, melyeket napjaitokban teszek, a kinyilatkoztatás megerősítésére és megmentésetekre szolgál.
4. Fiam utolsó eljövetele előtt a Szentlélek engem fog kinyilatkoztatni az emberiségnek, hogy megismerjenek, mint Istenanyát és bensőségesen megszeressék Fiamat az Üdvözítőt, hogy csak Neki szolgáljanak.
5. Én vagyok az egyszerű út, általam jött az emberekhez a Megváltó, s az emberek Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!
6. A Mennyei Atya teljesítette óhajom földi életem alázatos rejtettségére, úgy szeplőtelen fogantatásomat, születésemet, miként Istenanyaságom, fájdalmaim és a mennybe való felvételem titkait illetően is. Még szüleim és az angyalok elől is elrejtett engem, vagy ha kinyilatkoztatott is valamit, végtelenül többet eltitkolt.
7. Szent Fiam így szólt hozzám: Öröktől fogva kiválasztottalak édesanyámnak! A Te örökséged és birtokod a választottak lesznek, mint gyermekeid. Életet kell adnod nekik, táplálva és nevelve őket. Anyjukként és Királynőjükként, vezesd, kormányozd és védelmezd őket.
8. Boldog lehetsz tehát gyermekem, ha titkaimba beavatlak és tanácsaimmal segítelek, mert ezzel megmutatom neked a Fiamhoz vezető legbiztosabb utat.
9. Istenanyai személyemnek az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie; irgalmassággal, erővel és kegyelemmel. Irgalmassággal, hogy a szegény bűnös-, eltévelyedett gyermekeim megtérjenek és visszataláljanak az Anyaszentegyházba. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, istentelenekkel és az Antikrisztus szálláscsinálóival szemben, akik rábeszéléssel, fenyegetéssel félrevezetik a választottakat, hogy elbuktassák őket. És jövök azért, hogy Fiam Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik győzelméért küzdenek, szívemmel bátorítsam és támogassam.
10. Halld gyermekem! A Szentlélekisten bennem és általam akarja választottait meghívni, így szólva hozzám: Jegyesem! Valamennyi erényedet alakítsd ki választottaimban, erényről-erényre, kegyelemről-kegyelemre. Formáld ki magadat választottaimban, hogy bennük legyőzhetetlen hitednek, mélységes alázatosságodnak, minden irányú önmegtagadásodnak, magasztos imádnak, lángoló szeretetednek, erős bizalmadnak és erényeidnek tükrét láthassam. Adjon a te hited hívőket, a tisztaságod szüzeket, a termékenységed pedig választottakat, mint templomokat.

A kötelék szent!

     A házasság „veszélyes üzem”! Nem a beindítása nehéz, hanem az „üzemben tartása”! (HHC 200)
A házasság veszélyforrásai: 1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez. 2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét. 3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító. 4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás. 5) A szülőknek való megfelelni akarás. 6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos. 7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy. 8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon belüliség” kényelme. 9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásban. 10) Az ima- és szentségi élet elutasítása. – Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek, házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik. (HHC 286)
    Mivel az emberi jogot fölébe szokás helyezni a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. (Következményeit) a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget!   Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családban a férj és feleség között, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.) (HHC 408)
     A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon viszik, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston) (HHC 409)
     A jó házassághoz öt tényezőből legalább négy megléte szükséges: az ész-, az érzelem-, a test-, a lélek- és az élettapasztalat elvárása! Ezt koronázza meg a Házasság Szentsége, mely képes felülírni valamennyit, de alapként a lélekhez kötődik, melyet nem nélkülözhet! (HHC 410)

»KISIRKA«

A szerkesztő

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 2

     A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte szentséggé, hogy az teljesen megélhető legyen. (vö. Új katekizmus 1601) (HHC 191)
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni. (HHC 235)
     Tagadhatatlan, hogy súlyos helyzetek támadhatnak, ha föloldhatatlanul ütköznek a házasközösséget és a szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy valamelyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. (HHC 306)
     A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét! (HHC 288)
     A keresztény házasság, személyek szövetsége a Szentségben és szeretetben. A szeretetet elmélyíteni és megőrizni azonban csak az isteni SZERETET képes, az a szeretet, mely a Szentség révén „a szívünkbe árad a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5). (HHC 195) Ebben a helyzetben nagyon erős tényező az az összetartó és megerősítő kapocs (és csakis az), amely tudatosan fejleszti a lelki egységet.
Ilyenkor felesleges azon gondolkodni, mi az, ami eltávolít bennünket egymástól, csupán annak a fejlesztésére van szükség, ami tartósan összekapcsol és sziklakemény alapot ad a házasságnak.
     Ha a házastársak megnyitják lelküket az isteni kegyelem felé – különösen a közös ima által –, ha következetesen és rendszeresen végzik a házasság szentségéből adódó cselekedeteket, akkor eredményesen készítik fel magukat a nehéz pillanatokra, és sokkal könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat. „A boldogtalanság mértéke arányos az Istentől való távolságtartással. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!” (HHC 101)
     Lelki egységben élve Istennel, a konkrét imáknak (a közös rózsafüzérnek) köszönhetően, elmélyül az egymás iránti bizalom. Ennek ismeretében a tudományos kutatások is meglepő eredményekhez jutottak. Mercedes Artur Wilson, amerikai tudós tudományos felmérése önmagáért beszél:

1. A csak polgári esküvők esetében a válások száma 50%
2. A vallásgyakorlás nélküli egyházi esküvők esetén a válások száma 33%
3. Az egyházi esküvő, napi szentmise látogatás esetén, a válások száma 2%
4. Az egyházi esküvő, napi szentmise és napi közös ima esetén, a válások száma: 0,07 %!

     És még egy tudományos adat: Azok a férfiak és nők, akik házasságban élnek, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg a 69. életévüket, mint a magányosak. Még az élettársi kapcsolatban élők is sokkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb. Fontos az az intim környezet, ami megvédi az embert a külső világgal szemben. (Kopp Mária) (HHC 311)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 1
     A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontható fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12) és az életszentséget a házaséletben a gyermek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö Új katekizmus 1606) (HHC 233)
     Az Úr szavai: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, s nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27.)
     Ilyenkor, (bár soha ne kerülne sor erre!) amikor nehéz megpróbáltatások jönnek: munkahely elvesztése, a család anyagi létbiztonságának elvesztése, házastárs komoly betegsége, szülő, vagy gyermek halála vagy más dráma, katasztrófa, egyéb eset, a házastársi kapcsolatot különsen próbára teheti és csak látszólag tűnik tartósnak és erősnek. Nagyon komoly megrázkódtatást érezhetnek, elgyöngülnek, néha kapcsolatuk széteshet. Ilyen elgondolásból, akár megelőzésből, érdemes a belső egység építésébe azt a tartós alapot beépíteni, ami tudat alatt is erősíti az „egy test” fogalmát. Annál inkább szükséges ez, ha a házastársak között különbség van jellemükben, érdeklődési körükben, nem egyezik a felfogásuk, pszichésen és érzelmileg különböznek egymástól. (Ez a kezdeti, varázslatos szerelmi idő leteltével jöhet szóba.)
     A házasságkötés sokak számára kevesebb tervet és megfontolást jelent, mint egy utazásé! Ez olyan, mintha a pályaudvar legszebb vonatára szállnának fel anélkül, hogy meggyőződnének hová is megy! (HHC 199)
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólóan, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát. (HHC 196)

 362. Ha akár a természet minden adományát birtokolnád is, sőt az angyalok minden tökéletességét is megkapnád, ez még a kegyelem legkisebb fokához képest sem volna semmi, minthogy a kegyelem az isteni természetben való részesedés! Ha ezt tudod, köteles vagy tudatni felebarátaiddal is! ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Mutasd meg, hogyan vonzza egyik kegyelem a másikat, miképpen lesz belőle érdem, hogyan vezethetnek az érdemek az örök dicsőségébe. Tedd ezt buzgón, mert Isten előtt majd azok fognak vádolni a legjobban akiknek nem szóltál, akikért nem imádkoztál s akikért nem hoztál áldozatot, holott megtehetted volna! 

363. Vessetek, hogy az Úr arathasson!

364. A Szent Szűz Fatimában kérte (egyben meghatározva az engesztelés lényegét és célját):
„Imádkozzatok sokat, nagyon sokat! Mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. augusztus 19)

365. Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, Velem tettétek. (Mt 25,40)↓

366. „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűnt követ el.” (Jak 4,17)

367. „Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!”
(ApCs 5,20)

Végszó
Egy alkalommal két szent férfiú, De Ségur prelátus és Vianney Szent János között párbeszéd folyt le, amely akár e tárgyalt benső lelkiség összefoglalásaként is idézhető. A vak prelátus a bennünk élő Istenről beszélt a szent Arsi Plébánosnak, aki átszellemülten ragadta meg karját és könnyezve mondotta: „Ó, mily szép ez! Mily szép ez! Ebben rejlik az igazi, a keresztény élet titka!”
Füzetkénk a keresztényi élet ezen titkát szerette volna körülírni. Így a tartalom esetleges megszívlelése mellett még azt tehetjük magunkért és másokért, hogy kérjük Szűz Máriát, az Isteni Kegyelem Anyját; szerezze meg e 'Kisírka' által sokak számára azt a kegyelmet, hogy beteljesedjenek a szavak, amelyeket Isteni Fia intézett Hackeborni Szent Mechtildhez:
„Mindazok, akik hűséges szívvel keresnek Engem, örömforrást találnak ebben a könyvben. Azok, akik Engem szeretnek, nagyobb szeretetre gyulladnak Irántam. Azok, akiket szomorúság terhel, vigasztalást lelnek benne.”

Ezt kívánjuk őszinte szívvel!

Áldott legyen az Isten mindenért!

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A "szerelmi háromszög"
    Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”.
     A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy önmaga és Isten közt – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hitét és fenntartsa a kötődést. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatos hívőként imádkozhasson Istenhez, akihez folyamodik nehéz pillanataiban, legfőképp amikor az emberi eszközök nem válnak be.   Amennyiben az embernek fontos a lelki fejlődése és az Istennel való viszony fejlődése, köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosíthassa az élethez a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. Ám egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy az isteni Jelenlét nélkülözhetetlen erőforrása nem csak a lelki élethez szükséges, hanem a tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is.
     A szentségi házasság tisztes megéléséhez is Isten ad erőt és készséget az „egy testben” való lelkiélet megvalósulásához.
     Míg az egyedül élő ember egyedül imádkozva fordul Istenhez, a házasságban már nem lehet egyedülálló ember – hanem, valami homogén féle –, amit Isten tett eggyé és ez az emberi elme számára nehezen magyarázható. Az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel, pl. az egyéni életfunkciókkal.
     Az Isten által létrehozott „szerelmi háromszög” (férj, feleség és Isten) lelki egységében, szükségesek a fizikai közelségben – mintegy „lelki szervezetként” – létrehozott cselekedetek, az együtt imádkozás és szentségi élet, mely bizonyság Isten felé, hogy életüket továbbra is Vele kívánják élni.
     A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy nehezen kifejezhető, erő- és lehetőség tartalékot, mely a Szentség kegyelméből fakad szüntelenül a házastársak számára. Azonban ez az Erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt cselekedetek által érvényesíti segítő kegyelmeit.
     Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteletben tartani az autonómiát és a szabadságot, ezzel együtt a személyek megnyílását, vágyát és készségét a kegyelem befogadására.

352. Ha nem sugárzik rólunk, hogy Isten Országának emberei vagyunk, sohase keltjük azt az benyomást, hogy ez a láthatatlan világ létezik!
353. A csöndben olyat is lát az ember, amit másként észre sem venne.
354. Uram, Te vagy az Út, Igazság és az Élet! Út, ami nélkül csak botorkálunk; Igazság, mely nélkül hiábavalóság az élet; és Élet, mely nélkül csak halál van.
355. Newman Breviáriumából: Napjainkban nem töreked-nek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülöz-hetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magán-ügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást bele-magyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek van rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel! Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö. Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.)
356. Tudnod kell az örök életről, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséggel. (uo)
357. Ne építsünk tornyokat alapok nélkül. Az Úr nem annyira tetteink nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel azokat végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük amit tehetünk, az Úr megsegít, hogy napról-napra többre legyünk képesek míg élünk (amely idő talán rövidebb, mint gondolnánk) és ajánljuk fel a mi Urunknak belső- és külső- áldozatainkat, melyek felajánlása hatalmunkban van! A Szentséges Üdvözítő majd egyesíti ezeket saját keresztáldozatával, és így bármily csekélység is cselekedetünk, olyan érték kölcsönöződik neki, amekkorát szeretetünk megérdemel. (vö Avilai Szent Teréz, Belső Várkastély; Hetedik lakás, IV fejezet)
358. Nem tökéletes az, aki nem akar még tökéletesebb lenni. (Szent Bernát)
359. Nincs a kegyelemnek helye ott, ahol már mindent betöltött az érdem. (uo)
360. Nagy bölcsesség, ha tudod, hogy mire vagy képes önmagad és mire az Isten segítségével. (uo)
361. Minden cselekedeted háromszor fontold meg: illő-e, szabad-e és hasznos-e. (uo)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A jó házasság feltételei
     A házasság szent mivolta, az ezen élethivatást vállaló felek legfontosabb dolga! Az életük minden cselekedete ennek van alárendelve, beleértve a maguk által szaba-don választott személy – társ elfogadását.
Ennek a hősies egységnek forrása és alapja Jézus kijelentése: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit Isten egybekö-tött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6.)
     Elgondolkodtató, amit az isteni Mester nekünk kijelentett: ember szét ne válassza! Itt nem az emberek által szerkesztett jogi formák bonthatóságáról van szó, hanem arról a misztériumról, ahogyan Isten összekapcsolja a házaspá-rokat. A nemek, a jellemek, a személyiségek különbözőségének ellenére és az otthonról hozott szokások ellenére, férjet és feleséget a Teremtő „egy testté” kapcsol össze. Ezt az igazságot csak a megvalósulás után tudjuk felfogni.
     Nagyon hasonló módon kell az Eucharisztia titkával bánni. A Jézus által megjelenített Eucharisztia lényegét az emberi ész nehezen fogja fel. Ezért mondja Jézus: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19.) Ezt az igazságot cselekednünk kell, részt venni benne, nem kell túl sokat gondolkodni a lényegén.
     Hasonlóan kell bánni a házasság szentségének igazságával is! Azt sem kell megérteni, hanem megvalósítani. Nem szabad túl sok időt és energiát elveszíteni a racionális magyarázatra, hanem gyakorolni kell, részt venni benne, cselekedetek által megvalósítani. Az „egy test”, amit férfi és nő alkot, Istennel való házassági szövetség a megkötése pillanatában. Végig, áthatolhatatlan titok, rejtélyes elemeket hordozva, amelynek nem a megértés, hanem a realizálás a célja.
Mit kell tehát tenni a házaspároknak ahhoz, hogy szét ne váljanak?
     Igenis, maguk a házaspárok azok, akik kapcsolatukat tönkre tehetik! Elsősorban nem külső tényezők (anyós, após) vagy más személyek a felelősek, hanem csakis ők maguk. Egyáltalán nem a megcsalás, vagy elhagyás miatt lesz probléma, hanem annak elhanyagolása miatt, ami ez ellen megvédte volna őket!
     A házasság szétesése, vagyis annak a szentségnek, amivel Isten összekötötte a két embert, annak a semmibevétele az ok. A házasság alapja konkrét odaadást követel, mely által megvalósul a lényege. Ilyen a közös ima, szentmisén való közös részvétel, a karikagyűrű viselése, házassági évforduló megünneplése és folyamatos ima egymásért.
    "A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szem-ben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkal-matlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következmé-nyeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!" (HHC 401)

339. Ahhoz, hogy egy apostol a lelkek előtt tekintéllyel tudjon fellépni; legyen kezében a Szentírás, szívében pedig az isteni társalgások sugárzó, benső élménye.
340. Mi vagyunk a világ hatalmasságai, mert Isten kincseiből – ha akarjuk –, adhatunk belőlük a lelkeknek.
341. Minden apostoli szív, Jézus Szívéhez legyen hasonló: lángok törjenek ki belőle, kereszt emelkedjék felette és tövisek vegyék körül.
342. Apostolkodásunk nehézsége; hogy míg mások azt mondják „jöjjetek és lássátok”, mi csak azt mondhatjuk, „jöjjetek, tekintsetek arra ami nem látható!”
343. „Isten igazi szolgájának szíve tabernákulum, amelyben a láthatatlan Isten uralkodik szüntelenül. Istennek ebben az állandó jelenlétben van az életszentség természetfölötti hatalmának valódi titka, mert nem Ádám esendő gyermeke műveli más lelkekben a kegyelmi életre való feltámadást, hanem a Szentlélek, aki benne cselekszik.” (Sziénai Szent Katalin)
344. Mi Istent hordozzuk, aki bennünk él. Tudjuk ezt, hisz' épp erről elmélkedünk... Miként lehetséges mégis, hogy ez a tudat nem sugárzik cselekedeteinken, és nem árad belőlünk az ellenállhatatlan térítő erő? – Azért, mert szegényes istenhordozók vagyunk!
345. A Szent Szűz az Egyház Tükre – rajtunk is tükröződnie kell Isten irántunk való kegyelmeinek!
346. Soha senkinek a feltámadását nem segítjük elő, ha mi magunk nem egyeztünk bele, hogy meghaljunk. Hogy miféle áldozatot kíván ez? A rengeteg „semmi” feláldozását!
347. Egyetlen szent gondolat, egyetlen nagylelkű elhatározás, egyetlen engesztelő cselekedet, bármily kicsiny is – tekintve, hogy Isten egyik fogadott gyermekétől származik – oly nagy értékű, hogy nincs a világnak az a kincse, amely felérne vele! Erről tanúskodnak a szentek. E tényt, P. Faber így magyarázza:↓
348. „Minden egyes engesztelő cselekedet visszhangzik az idők végezetéig. Lesznek lelkek az égben, akik örök üdvösségüket egy ismeretlen lélek áldozatának köszönik...↓
349. ..Imádkozzatok, hogy az emberek magasztosabb és igazabb fogalmat alkossanak a kegyelemről. Ha ezt teszitek, titokban Jézus apostolaivá lesztek... Minden kegyelem Őbenne van, és ő ég a vágytól, szétárassza.., menjetek.., segítsetek Jézusnak! Miért pusztulna el egy is a lelkek közül, akikért életét adta?...↓
350. ...Sajnos, az emberek nem törődnek a bennük elrejtett kinccsel, melyet bizony megoszthatnának másokkal! Szent Pál egész életét arra szentelte, hogy imádkozzon és prédikáljon, hogy sokak elnyerjék a kegyelmet, hatásosan hordozzák és jól fel is használják... Ó, a lelkek szeretett Királya! Napjainkat mi sem áldozhatjuk fel másért, mint Teéretted!”
351. Ne legyünk annyira a másoké, mint amennyire a magunké, merthogy Istené vagyunk!↓

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

322. Mózes, a pusztai magányban tartózkodott, amikor Isten felkereste, hogy népe szabadítójává tegye.
323. Élete végén megkérdeztek egy ateistát, milyennek érezte a lelkiismeretét? – Egész életemben az volt az érzésem, mintha jegy nélkül utaznék! – volt a válasz.
324. A hit szerinti igaz élet abban nyilvánul meg, hogy minden nap imában adjuk át életünket Krisztusnak, élünk a Kiengesztelődés Szentségével és az Eucharisztiában egyesülünk Vele.
325. A lélekmentés első lépése: legyünk benső emberek, mert a patakok is csak forrásból eredhetnek!↓
326. Nem azért lépünk önmagunkba, hogy bezárkózzunk, épp ellenkezőleg! Azért, hogy a benső forrásból képesebbé tegyük magunkat a külső munkára.
327. Az önámítás olyan, mint a hangos zene: segít elhallgattatni a belül zajongó ürességet. (Vavyan Fable)
328. Az ember semmiféle érdeme sem olyan természetű, mellyel jogot formálhatna az örök életre, mivel mindenkor és mindenben adósa marad az Istennek. (Szent Bernát)
329. „Külső” tevékenységünk mértéke a belső szenvedés. A lélek vonzereje annál nagyobb, minél szentebb. Páli Szent Vince ajánlása: „Készségesebben szenvedjetek, mint cselekedjetek!”
330. Megmagyarázom mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme – írja a Nobel-díjas Szolzsenyicin. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ugyanis ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségteket az élettel szemben, s ne rettegjetek a bajoktól és ne sóvárogjatok a boldogság után se, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké és ami édes, az sem fenékig az! Örüljetek, ha nem fáztok, éhség és szomjúság nem gyötör, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes! Van-e aki irigylésre méltóbb? Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Mossátok tisztára szíveteket és nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok.
331. Az imádás nem fényűzés, hanem az életben a legfontosabb. (XVI. Benedek pápa)
332. Mennyien vannak akik vetni indulnak, de magot nem visznek magukkal. Tudniuk kéne, hogy aki „odakinn” szándékozik vetni, annak „odabenn” szükséges vetőmagot gyűjteni. Szavaink ugyanis csak akkor léleképítőek, ha előbb csendben átimádkoztuk azokat.↓
333. „A szemlélt dolgokat másoknak átadni” – így mondja a dominikánus jelige. Ez legyen minden szónoknak, minden apostolnak a jelszava, mert aki jól szemlélődik és jól imádkozik, az jól prédikál!
334. Sajnos, gyakran a természetes ajándékokra és az emberi erőkifejtésre számítunk. Pedig egyedül az Istennel való egyesülés számít.
335. Sokak hangja azért marad pusztába kiáltott szó, mert benső világuk is pusztaság!
336. Mekkora erőt jelent számunkra, ha a Mindenhatót bírjuk magunkban. Csakhogy hinnünk s bíznunk is kell ebben a jelenlétben és ebben a hatalomban.
337. „Amikor lelki életet élő emberek apostoli céllal egységbe tömörülnek, a Szentlélek egyforma vágyat sugall nekik és ellenállhatatlan erő támad bennük!”
338. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (Liguori Szent Alfonz)

     Megrendítő eseményekről értesülhet a tisztelt olvasó! A legbrutálisabb keresztényüldözés zajlik napjainkban! Imádkozzunk és engeszteljünk, hogy Isten levegye rólunk ezt a csapást!

     Nem kívánom Olvasóimat felzaklatni, de az alábbi linken bővebb információt kaphatnak:

http://csaladhalo.hu/felderito/velemenyek/legaljasabb-tett-mive-lett-vilagunk-ahol-gyerekeket-fejeznek-le-18

312. Eugénio Zolli Róma konvertita főrabbija írta körül legérzékletesebben azt az édes, fájó vágyakozást, mely könyvünk témája: „Mennyire szeretek ismeretlen lágy dallamokat hallgatni... Kérdő szavak visszhangzanak, melyekre nem felel senki... A próféták minden mondata, Krisztus valamennyi tanítása mennyei harmóniákkal teljes... Ám, mégsem értékeljük eléggé, amit a közelünkben hallunk, pedig az Úr és a lelkünk annyi mindent tudnának megosztani egymással, de valahogy nem találkoznak. Az Isten közelében élünk, ugyanakkor távol vagyunk Tőle. Távolról hallunk egy hangot, egy isteni üzenetet, de nem értjük. Szólít minket e hang és képtelenek vagyunk követni. Hívna minket egy fénysugár, melyet észre sem vesszük. Ó, mily sok magányos éjszaka csöndjében érzékelem, hogy valaki kopogtat a lelkem ajtaján! A Zarándok az, akinek hívó szavát kevesen hallják meg – én is alig –, pedig nekem is vendégem szeretett volna lenni...”
313. A földön járva is az égben vagyunk, mert Istent bírjuk. De ez mégsem a boldogító ég, mert csak tökéletlenül bírjuk Istent. „Fájdalmas ég”, mondta egy buzgó lélek aki átélte az örömnek ezen szenvedését.
314. Az éhség, mellyel Teutánad éhezem, az éltet engem. A jóllakottság, amelyben Általad részem van, halára gyötör. (Marie-Aimée)
315. Istené vagy! Sem a szenvedések, sem a viharok, sem a zajongások, amelyek kinn dúlnak, nem szakíthatnak el ettől a benső otthontól, ettől a meghitt tabernákulumtól, ahol Istennel társaloghatsz. Titkos barátság ez, mely már maga a megkezdett Mennyország. Folyvást kérni kell ezt a lelki örömet, amely gyorsan viszi előre a lelket, a tiszta szeretethez vezeti, az ég és föld közé helyezi.” (P. de Ravignan)
316. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Kis Szent Teréz)
317. Ne vétkezz többet, hogy rosszabbul ne járj! (Jn 5,14) A visszaesés ugyanis rosszabb, mint az elesés! (uo)
318. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)
319. Alázzuk meg tehát magunkat az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon majdan minket látogatásnak idején. (1Pt 5,6)
320. „Nélkülem semmit sem tehettek!” Az Istennel való egyesülés nélkül nincs semmi apostoli tevékenység.
321. Aki szereti Istent, mindenhol örömet találhat; aki nem szereti, az nem találhat sehol sem. (Liguori Szent Alfonz)

Az Úr Jézus által Natália Nővéren keresztül kért engesztelés Magyarországtól és a világtól:

1. Imádság és böjt. „Keresem és kérem gyermekeimet, böjtöljenek, imaórákat végezzenek, ezalatt ne csak szóbeli imákat mondjanak, hanem maradjanak Mellettem, tartsanak bűnbánatot, de mindent Szeplőtelen és fájdalmas Anyám Szívével egyesülve. Imádkozzák a rózsafüzért.
2. Sok buzgó gyermekem közösségeket alkosson (ma imaközösségnek mondják őket), amelynek célja az legyen, hogy Szeplőtelen Anyámmal együtt engeszteljenek Engem.
3. Megdicsőít és megvigasztal Engem már az is, hogy Szeplőtelen Anyám képét viselik pénzérmeiken, de mennyivel nagyobb örömöm lenne az, ha mindenki az Ő képét viselné szíve fölött. (pl. skapuláré, csodásérem).
4. Szűnjenek meg a káromlások, a nyelv rettenetes bűnei.
5. Tartsátok meg a 9 elsőszombatot Szeplőtelen Anyám tiszteletére, és az Én engesztelésemre, amelyhez számotokra olyan sok kegyelmet fűztem!
6. Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el. Mindaz, amit a Világ Királynője tiszteletéről írtunk, sokkal bővebben lett az akkori Szentatya elé terjesztve, s XII. Piusz pápa felkarolta. (Ő saját személyére, a Vatikánra vonatkozólag a Szűzanyától is kapott közléseket, döntéseiben segítséget: pl. hogy a bombázások alatt ne hagyja el a Vatikánt, stb.) A Szentatya 1954-ben Mária évében ünnepet is rendelt a Világ Királynője tiszteletére.
7. Az Úr Jézus, de a Szűzanya is kérte: „Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon.” – Jézus itt az Szent Anna réti Engesztelő Kápolna felállítására utal.

Közzétette:
Világ Királynője Engesztelő Mozgalom

http://www.vilagkiralynoje.hu/vilag_kiralynoje_engesztelo_mozgalom/

305. „Neked akarom adni magamat” – mondja Isten Oliernak, aki riadtan tiltakozik: „Istenem, hogyan hordoználak téged?!”↓
306. Másutt, ezt mondja a Mester egy választottjának: „Te vagy az én tabernákulumom. Benned akarok lakni!” Mire ez így válaszol: „Ha én lennék a helyedben, nem rám esett volna a választásom.” Az Úr így válaszolt: „De nálad kisebbet, elesettebbet nem találtam”.
307. A szabadság és a hit egymást nem nélkülözheti, hiszen a hit teszi lehetővé mindenkinek, hogy szabadságát a lehető leginkább kifejezze.
308. A lelki életben két elmondhatatlan gyötrelem van: A Szeretetet nagyon távol érezni, és a Szeretetet nagyon közel érezni.
309. 'Nagyon közel' – ó mennyire gyötrő hívás! Oly nagy mélység tátong közöttünk, hogy ennek felkínálása megfoghatatlan kegy az Isten részéről! Ó, egyenesen szeretnék elrejtőzni, elmenekülni, hogy eltűnjek a fényesség és a kegyelmek elől, melyekkel Jézus elhalmoz. Szenvedek, de nem azért mert szeretem, hanem mert nem szeretem, képtelen vagyok ugyanis ily közelről szeretni a Szeretetet!...(Caroline Clément)↓
310. 'Nagyon távol' – oly szomjúság ez, melyet semmi sem olt! „Amint a szarvas vágyik a forráshoz, úgy kívánkozik lelkem tehozzád Istenem!” (Zsolt 42,2) ↓
Innen a mérhetetlen vágy Isten után. „Belehalok abba, hogy nem tudok meghalni!” Hasonlóképp sóhajt Szent Pál: „Kívánok elválni és Krisztussal lenni!”(uo)↓
311. Mi a lelki öröm? Nem csak érzés, hanem vigasztalás, boldogság, erény; az Istent kereső lélek igazi szabadsága. Az öröm ellentéte, hogyha az ember nincs jól Istennel. A lelki öröm összeegyeztethető minden állapottal, mely szegény életünk minden helyzetében lehetséges. Ez a belső gazdagság érzése.

Imafüzér a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére 

A keresztnél: 

     Itt függ a mi hitünk, a mi reményünk, a mi szeretetünk, életünk, üdvösségünk és győzelmünk! 

Üdvözlégy ... (háromszor) 

A nagy szemeknél: 

     Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak, dicsőség a Szentléleknek, a Szeplőtelen Szűz, a Világ Győzelmes Királynője által, most és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! Ave Maria! 

A kis szemeknél: 

     Világ Győzelmes Királynője, mutasd meg hatalmadat! A végén háromszor: 

Szent, szent, szent a seregek Ura és Istene, telve van az ég és föld az Ő dicsőségével! Áldott, ki az Úr nevében jő! Dicséret, hála, szeretet és dicsőség legyen Néked, Istenünk, hogy a Világ Győzelmes Királynőjét adtad minékünk!

Napi imák Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez 

     Anyánk, fájdalmas és Szeplőtelen Szívednek szenteljük magunkat, hogy ezáltal jobban Jézus Szívének legyünk szentelve, aki az Atya Szívén nyugszik, a Szentlélek szeretetében. Amen. 

* 

Mária fájdalmas és Szeplőtelen Szíve, testestül-Ielkestül Neked szentelem magam most és mindörökre, mindazokkal együtt, akik nekem kedvesek, s akik tőlem idegenek. Amen.

* 

Ó, legjobb és legszeretőbb Anya, Szeplőtelen Szíved által segíts, hogy miként Te, én is egészen teljesítsem a mennyei Atya akaratát. Amen. 

* 

Mária Szeplőtelen Szíve, fogadj el, amint vagyok, és tégy olyanná, amilyenné Te kívánsz engem tenni. Amen. 

* 

Mária, Anyám vagy, én a Tied vagyok. Amen.

*  

Mária, Te Királynőm vagy, szolgálok Neked. Mária, Te Úrnőm vagy, engedelmeskedem Neked. Mária, Te tanítóm vagy, hallgatok Rád. Amen. 

* 

Mária, Te csillagom vagy, követlek Téged. Amen.

*  

Mária, Te erőm vagy, Veled együtt küzdök. Mária, Te oltalmam vagy, Rád bízom magam. Amen. 

* 

Mária, Te szentélyem vagy, Szeplőtelen Szívedben elrejtőzve akarok élni, szeretni, szenvedni Jézusért és meghalni. Amen. 

* 

Anyánk, szeretett Királynőnk, add a Te lelkületedet minden munkához, cselekedetünkhöz, add a Te védelmedet, szeretetedet és segítségedet egész napon át. Engedd, hogy mi és Isten minden szolgája a Te Szeplőtelen Szívedben lakozhassunk. Amen. 

* 

Csodálatos Anya, add a Te Szeplőtelen Szívedet az én vétkes Szívem helyébe, hogy így működhessék bennem isteni Fiad. Hallgasd meg kérésemet minden kegyelem hatalmas és hűséges közvetítője. Amen. 

* 

Jóságos Jézus, add a Te isteni, megsebzett Szívedet az én bűnös szívem helyébe, hogy így működhessék bennem a Szentlélek, s így növekedjél bennem Te, irgalmas szívű Jézus. Hallgasd meg kérésemet, jóságos, hűséges, szerető szívű Jézus, hogy csakhamar, mint a béke királya uralkodhass ezen a földön. Amen. 

298. Ne próbáljuk Istent a mi szűk határaink közé szorítani: olyan volna ez, mintha az óceánt akarnók egy kagylóba gyűjteni. Jegyezzük meg Szt. Ágoston szavait: „Isten benned lakik, de azért, hogy téged magában tartson.”
299. Az Úr kérése, hogy: „Szeress engem!” elcsüggesztő, de ha úgy mondja; „amint Én szeretlek téged!” – ezzel a soha el nem érhető 'aminttal' – bizony, ezerszerte kínosabb!
300. „Aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem.” (Jn 15,5)
301. Az isteni meghittség öröme, élvezhetetlenné teszi az önző élvezeteket. „Aki egyszer bensőjében megtapasztalta a Te édességedet ó Istenem, mindaddig keserűségben kénytelen élni, míg ismét nem élvez téged”. (Szalézi Szent Ferenc)
302. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, sőt azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen!
303. Ha sikeres életre vágysz, múltadat helyezd Isten kezébe, bízd Rá a jövődet és figyelmesen éld minden pillanatodat. (M. Quoist)
304. Az önmegtagadás nélkülözhetetlen. Ha ezt egyszer végleg beláttuk, s ellenállhatatlan vágy hajt bennünket az önmegtagadó élet után, mert szeretnénk igazi Krisztus-követőkké lenni (...). Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az önmegtagadás kétféle: külső és belső önmegtagadás. A kettőt szigorúan meg kell különböztetnünk egymástól, s a belsőt messze a külső fölött állónak vallanunk anélkül, hogy ez utóbbi értékét a legkisebb mértékben is csökkenteni akarnánk. A külső önmegtagadás tárgya: a külső érzékek- a látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás érzékszervei; a belsőé: a szenvedélyek, vágyak, hajlamok, sőt a fantázia, az emlékezet, és mindenekfölött a két nagyszerű lelki tehetség: az értelem és az akarat. Szóval az egész „Én”, az egész „ember”, végig az egész vonalon, a szüntelen önmegtagadásnak kemény gyeplője, férfias kormánya alatt.
Micsoda perspektíva, mily hallatlanul lenyűgöző távlat nyílik meg a haladni akaró lélek számára a Krisztus-követés „korinthusi versenyében!” A szemfékezésen kezdve, végig – kivétel nélkül – az összes külső és belső érzékeken, el egészen az értelmi meggyőződés kerékbetöréséig, mily harc, mily rettentő háború, és mily fölséges győzelem kilátásban!... Mert hiszen a leghatalmasabb ellenségről van szó. Nem a világról, nem az ördögről, hanem még ezeknél is makacsabbról. A legveszedelmesebbről, a házi ellenségről: önmagunkról. Mi magunk vagyunk önmagunknak legnagyobb ellenségei. A saját „ÉN-ünk” az, amely bennünket el akar ejteni, s talán már rég áldozatai is vagyunk. Győzd le tehát magadat!
De hogyan?! Ha nem ismered önmagadat, tehát az ellenfeledet; ha nem vagy tisztában az ellenség számával (a szemed, a füled, stb. az egész belsőd, a botorkáló, gőgös értelmed és a romlott akaratod) terepével, szándékaival, fékezhetetlen érvényesülési hajlamaival, kíméletlen, zsarnoki természetével, ha kell: édes, hízelgő fondorlataival, mily végzetes baj származik ebből; hát még akkor, ha nem is látnál benne ellenséget, hanem mindvégig rabszolgája maradnál! A felső ember az alsónak, a lélek a testnek, az angyal az ördögnek! A lelkünkben tomboló gigászi küzdelemnél mily könnyen elszámíthatjuk magunkat, mily hamar tévedhetünk s hadvezéri műveleteinket mennyire helytelen irányba terelhetjük, ha szakképzettségünk gyenge, elméleti áttekintésünk zavaros, és főként, ha gyakorlati tudásunk minimális. (Marton Marcell OCD)

Kilenced Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez

Bevezető ima mindennap

Égi Királynőnk és Anyánk! Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük. Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön buzgalommal magasztalnak. Egyesítjük mindenekelőtt azzal az egyedülálló dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel. Téged dicsőítenek, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja. Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk, és nagy bizalommal kiáltunk e siralom völgyéből. Eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk.

Első nap

Ó Mária Szeplőtelen tisztaságban ragyogó Szíve! Te vagy a legszebb virág Isten virágos kertjében. Te vagy az a csodálatos Édenkert, amelyet a bűn soha, soha nem kerített hatalmába. Eszközöld ki nekünk ezt a kegyelmet, hogy mi is, miként Te magad, Isten megbántását, még a legcsekélyebbet is minden erőnkkel kerüljük. − Üdvözlégy; Litánia Mária Szeplőtelen Szívéről. (A Litánia szövegét lásd a Kilenced végén!)

Második nap

Mária Szeplőtelen Szíve, örök szüzességben Istennek szentelt Szív! Te vagy az érintetlen liliom, a virágzó oázis a világ sivatagában, amelyben lsten Szeme gyönyörködik. Vonzz sok lelket szüzességed követésére, hogy a világ csábítását legyőzzék, és magukat osztatlan szívvel Istennek szenteljék. − Üdvözlégy; Litánia

Harmadik nap

Mária Szeplőtelen és isteni szeretettől lángoló Szíve! Te vagy az égő lámpás, amelyet maga a Szentlélek gyújtott lángra, és szeretetének olajával táplált: a Te Szívedben a szent Tűz soha nem aludt ki. Gyújtsd lángra a mi lanyha szívünket is az isteni szeretetnek azzal a Tüzével, amely a Te Szívedben oly nagy lánggal égett. − Üdvözlégy; Litánia

Negyedik nap

Mária Szeplőtelen és szemlélődésben elmerült Szíve! Gondolataiddal, vágyaiddal mindenkor Istennél időztél. Szent Fiad szavait és a megváltás titkait szent hallgatással őrizted Szívedben. Űzd el a nyugtalanító gondolatokat, amelyek megzavarják összeszedettségünket, és irányítsd lelkünket Isten felé. − Üdvözlégy; Litánia

Ötödik nap

Ó Mária Szeplőtelen és egészen alázatos Szíve! Minél gazdagabb lettél kegyelmekben és erényekben, annál mélyebbé változott alázatosságod. Szerény és visszahúzódó lelkületed különösen kedves volt Istennek, és emiatt méltatott arra az Isten Fia, hogy Szívedben szállást vegyen. Taníts bennünket is igaz alázatra és Isten akaratának követésére! − Üdvözlégy; Litánia

Hatodik nap

Ó Mára Szeplőtelen és sok szenvedéssel eltelt Szíve! Mint Krisztus Anyja és a Megváltásban Társa, egészen kiürítetted a szenvedés kelyhét. Segíts bennünket, hogya szenvedésnek ezt a mértékét, amelyet az Isten jósága és bölcsessége számunkra kijelölt, bátran és bízó lelkülettel viseljük. − Üdvözlégy; Litánia

Hetedik nap

Ó Mária Szeplőtelen és a mi üdvösségünkért aggódó Szíve! Emlékezz meg a szegény bűnösökről, akiket vad szenvedélyek bilincse tart rabságban és Istentől távol élnek. Segítsd őket, hogy kötelékeiktől megszabaduljanak, és újra Isten gyermekeinek szabadságára jussanak. − Üdvözlégy; Litánia

Nyolcadik nap

Ó Mária Szeplőtelen, és Krisztus Egyházával szeretettel törődő Szíve! A kereszt alatt nekünk, embereknek, és az egész Egyháznak Anyja lettél. Imádkozz, könyörögj Jézusnál szüntelenül az Ő szeretett Jegyeséért. Egyházáért a földön. Vedd oltalmad alá a pápát, a püspököket, a papokat és Istennek egész népét. Védj meg bennünket a gonosztól. − Üdvözlégy; Litánia

Kilencedik nap

Ó Mária Szeplőtelen és királynői Szíve! Földi életed elmúltával az Úr fölvitt Téged a mennybe, s az Ő felülmúlhatatlan örömének birodalmában adott Neked szállást. Testestül-lelkestül a mennybe vétettél, ahol Szent Fiad Királynővé koronázott. Élj e királynői hatalommal a mi javunkra, jöjj segítségünkre mindenkor, ha kérünk, ha nem. Hadd legyünk Általad mi is méltók a mennyei koronára a Te jóságos közbenjárásodra! − Üdvözlégy; Litánia

Felajánló ima az egész kilenced végén

Mennyei Atya, Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked Szent Fiadat, Jézust, ahogy Ő is a kereszten, föláldozta magát az egész világ üdvéért, s oltárainkon most is szüntelenül áldozatul adja magát. Fogadd kegyesen ezt az áldozatot Mária Szeplőtelen Szíve által, és irgalmazz nekünk. Ne hulljon hasztalan ez a drága Vér, amely oltárainkon jelen van! Ne esedezzen értünk hiába Mária Szent Szíve. E szent áldozat és Mária könyörgései által fordulunk az atyai Jóságodhoz. Adj a bűnösöknek bocsánatot, a haldoklóknak kegyelmet az üdvösség elnyerésére, a világnak békét, az Egyháznak pedig egységet és minden mennyei jót. Amen. 

279. Ki fog valaha is belehatolni annak a szeretetnek a mélységébe, mellyel Ő, a Szeretet Teljessége szeretni képes azt a lelket, aki még ha el is határozta, hogy viszont szereti, mily töredékesen képes erre?!
280. De tudhatom-e azt, hogy jelenleg halálos bűn nélkül vagyok-e? – Erkölcsi bizonyossággal: Igen! De azt hogy később nem fogok-e súlyos bűnt elkövetni, nem állíthatom feltétlen bizonyossággal. Legfontosabb az elővigyázatosság, és az Úrban való bizalom.
281. A jó vagy rossz cselekedet egyaránt szabad tett, s mindkettő Isten misztériumáig ér. A jóság azonban beengedi Istent a világába, a bűn azonban kizárja Őt.
282. A béke az ész derűje, a lélek nyugalma, a szív egyszerűsége, a szeretet köteléke. Ez az, amely minden félreértést megszüntet, a háborúságot elnyomja, a haragnak elejét veszi, a kevélyeket megalázza, az alázatosakat szereti, az egyenetlenséget megszünteti az ellenségeket megbékíti, mindenkihez szelíd, nem akar kiemelkedni, nem ismeri a fölfuvalkodást. Aki megkapta ezt, őrizze; aki elpazarolta, szerezze vissza; aki elvesztette, keresse. (Szent Ágoston)
283. Ha minden keresztény a kegyelem állapotában élne és lelkében mindig összeszedett maradna, vajh' törődne-e a világ örömeivel, bánatával?
284. Állhatatosan ébren tartott hitemmel hallgatom, mint árad a végtelen Élet önmagam mélyén...
285. Vajon méltó vagyok-e Isten szeretetére, miként a Prédikátor is kérdezi: „És mégsem tudja az ember, hogy szeretetre, vagy gyűlöletre méltóbb-e?” (Préd 9)
286. „Gyönyörűségem az emberek fiaival lenni.”(Péld 8,31) – szól az Isten. De elmondhatom-e én is: „Gyönyörűségem-e a Vendégemmel lenni?”
287. Isten, nem csak közel van hozzánk, Ő életközösségben van velünk. Már csak a színről-színre való látás hiányzik, melyet Istenünk későbbre tartogat.
288. „Mily esztelen az a koldus – mondja Nagy Szent Teréz – aki nem hajlandó felvenni a király ruháját, mert rongyainak levételével egy kis fagyoskodást kellene elszenvednie.”
289. Az Úr így kérte Szent Terézt: „Keress engem magadban, sőt, keresd magadat Énbennem!”↓
290. Ugyancsak Szent Teréznél olvassuk: „Ne keresd magadat másutt, csak Bennem. Nem szerteszét a földön, hanem önmagadban, a szívedben keress!”
291. Kifejező hasonlat: lelkünk egy vízzel telt edény, melyet ha vízzel együtt a tengerbe alámerítünk, egyszerre lesz az magába foglaló és magába foglalt.
292. Ahol nincs önmegtagadás – erény sincs! (José Maria Escrivá)
293. Ha segítségért az Úrhoz kiáltunk, nem kell messziről jönnie, Ő ugyanis mindig készen áll: bennünk!
294. Párizsban, egy kápolna építésekor a földben szív alakú érmet találtak, egyik oldalán Jézus Szívével e felirattal: Isten bennem. A másik oldalán Szűz Mária Szíve volt e felirattal: Én Istenben.
295. P. Nathal mennyei tökéletességről szóló könyvében az Istennel való egyesülést célzó röpimák használatánál fő gondolatként ezt írja: „Isten bennem van, és én Istenben vagyok. Ő az én Uram és én, a megistenített csepp a végtelen óceánban elveszem.”
296. Akit megérint a megváltó szeretet, az vágyik rá, hogy Jézust minden ember szeresse. (ÜF 106-107)
297. Nincs édesebb, mint a szeretet. Nincs ennél gyönyörűségesebb, jobb, teljesebb, sem az égben sem a földön, mert a SZERETET Istentől született és csak is Istenben nyugodhat meg! (Kempis III.5.)

Szeretettel meghívom kedves Olvasóimat egy kis személyes találkozásra, melynek során elmondhatják a blogommal kapcsolatos kritikáikat, javaslataikat! Természetesen más, a Szeretetláng lelkiségével és Erzsébet asszony életével kapcsolatos kérdéseket is felvethetnek. Várok és várunk tehát mindenki szeretettel! MÁRIÁVAL JÉZUSÉRT!

263. Az Istennel egyesült léleknek a „Szentlélekben való béke és öröm” az osztályrésze. (Róm 14,17)↓
264. Ez az öröm, mely „meghalad minden értelmet”, jóllehet, nincs az érzékelhetők világában, de édességében hasonlíthatatlanul felül múlja a földi örömöket.↓
265. Szenvedve is lehet birtokában lenni a földöntúli örömnek, mely felette van minden emberi nyomorúságnak. Isten ugyanis azt akarta, hogy a Vele való egyesülés örömébe egy fájdalom is vegyüljön az, hogy még nem eléggé birtokolják Őt. Ez a szomorúság serkenti a lelket, hogy egyre forróbban vágyódjék – az ember végső célja –, vagyis az örök boldogság felé.↓
266. A kincsük birtokában lévő lelkek boldogsága, három forrásból fakad: 1) Bírják Istent. 2) Istent, senki el nem veheti tőlük. 3) Istennek azon kívánsága, hogy a mindjobban elmerüljön Benne a lélek.
267. Aki már ivott tiszta forrásból, az ízetlennek tartja a csapvizet.
268. Inkább imádkozz a szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.
269. Ha Jézus a szívünk vendége, ne legyünk szótlanok mellette!
270. „Miért nem szeret engem senki?" – kérdezik sokan, holott épp 'igényeskedésük' riaszt el mindenki. A szív alázatosságával együtt jár az Isten iránti hála a jóért, a nehézségért pedig nem zúgolódik szívében, hisz' bűnei szerint, rosszabbat is érdemelt volna.
271. „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem, és ő énvelem.” (Jel 3,20)↓
272. A Kempis (Krisztus köv.) a bensőséges életet e szavakkal jellemzi: „miként a kedves a kedveshez beszél.” Gondolj bele, egyikük maga a Szeretet.
273. A nem töredelmes szívű ember, Isten jóságát természetesnek tartja és a szenvedések zúgolódást, váltanak ki belőle. „Mivel érdemeltem ki?" – kérdi keserűen. Az alázatos azonban meghajlik Isten előtt, s ezáltal is új kegyelmet nyer.
274. Az „Adj innom!” és az „Add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam!”-ban (Jn 4,7-15) kétféle szomjúság találkozik. A Mesteré aki a lelkeket szomjazza, és a lélek szomjúsága mely a Mestert kívánja. Ahol ez a két „add nekem” egymásra talál, ott csörgedezik az Élet Forrása. Boldogok a szomjazó lelkek.
275. Ha két jó barát jelen van egy sötét szobában, érzékeik elöl rejtettek ugyan, de figyelmük nem kerüli el egymást. Isten is rejtve van szívünkben, valóságos jelenléttel, s bár érzékeinkkel be nem foghatjuk, a figyelmünket azonban el ne kerülje Őt, hanem folyton égőbb lángolással kívánjuk megélni édes jelenlétét. 276. Az Isten bírásának tudata, egyáltalán nem jelenti az Isten bírásának átérzését. Tisztán ingyenes kegyelem az, ha Isten az Ő jelenlétének tényén kívül, jelenvalóságát érezteti is velünk. Ez azonban még semmiben sem mutatja lelkünk értékét.↓
277. Isten bennem van, de nem Ő merít az én életemből. Nekem viszont törekednem kell arra, hogy az Ő életének váljak részesévé. ↓
278. Az ilyenfajta különös kegyelem rendesen csak átmeneti és mindenkor számítani kell arra, hogy egyszer megszűnik. Isten általában rejtett, mert önmaga teljesebb megismerését a másvilágra tartja fenn.

 Az engesztelés mibenléte és szolgálata

     Az Úr engesztelésre való felhívásáról sajnos csak igen kevesen tudtak és nem lett a világ elé tárva sem. Jézus az egész világtól kérte az engesztelést, de Magyarországtól várta a kiindulást és a példaadást. Végülis, nem kezdődött meg olyan mértékben az engesztelés, ahogyan azt Jézus kívánta.

Láttam azt is – írja Natália nővér –, hogy a II. Világháború után a nemzetek között nagy zűrzavar és gyűlölködés támad, sőt még az Egyházban is a bűnök és a hitetlenség miatt. Az Úr Jézus megszólalt eközben: Atyám jobbja eltörli azokat, akik a kegyelem ellenére nem javulnak meg! Láttam a világra váró katasztrófát és sok lélek romlását. Amikor a világ nagy része romhalmaz volt, Jézus mérhetetlen fájdalommal nézte, és vigasztalt: Nem lesz így, ha megtér a világ. Csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot!

     Megkérdeztem Jézust, hogyan végezzük az engesztelést?

Bizalommal és kitartással. Ha elfog benneteket a lanyhaság, félelem, vagy hidegség, vessetek egy pillantást a keresztre, vagy az Oltáriszentségre. Mindenki tudatában legyen annak, hogy akaratomból és szeretetemből él. A test engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig szeretetre és boldogságra van teremtve. Engesztelésen elsősorban az általános jobbáválást értem. Vagyis: aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, adjon, aki eddig gyűlölt, ezután csak szeressen. Aki testének szolgált, lelkét szolgálja, s aki valamilyen parancsot eddig nem tartott be, tartsa be ezután, mert enélkül nincsen bűnbánat. Szeretném látni, hogy minden kolostor, minden város, sőt minden hivő család házának kapuján ott világít a fölirat: 'Engesztelés, az élet megjobbítása, áldozat'!

Gyermekem! Mondd meg ezt mindenkinek, ha az engesztelés szelleme virágzik a lelkekben, irgalmasságot gyakorlok Magyarországgal és az egész világgal. Bár a bűnök fájdalmat okoznak Nekem, irgalmasságomban nem taszítom el a bűnösöket. Ám a legnagyobb fájdalmat az okozza, ha látom, hogy megvetik és semmibe veszik az engesztelés művét. Kedves magyar gyermekeim! Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára, és minden oszlopra arany betűkkel felírni: Magyarország nem pusztul, csak tisztul! A világ végezetéig él. Szeplőtelen Anyám veletek van és vigyáz rátokt! Az engesztelést mindenkor Vele együtt végezzétek!

Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli az ennek nyomán bontakozó veszélyhelyzetekkel együtt. Márpedig nagyobb veszélyben aligha volt a világ, hiszen nem csak önmagát képes és hajlandó megsemmisíteni, de kozmikus méretű sátáni harc folyik minden egyes lélekért is, a technika és a megtévesztés minden eszközével! Ezen ádáz küzdelem végcélja pedig, a közösségek nyomorba döntése, az országok békéjének szétzilálása és a lelkek kárhozatba való taszítása.

Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki megváltó áldozatával az Istent. Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is (1Jn 2,2). Ám ezt a megváltást, nem csak 'magunkra kell venni', hanem kiteljesedéséért, részt kell vállalnuk a 'Jézus megváltó munkájában' (vö Szeretetláng III/144) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának és a Szeretetláng Mozgalom lelkiségének megengedett formái, sőt az ígéretek (és a tapasztalatok) szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt. Mindszenty hercegprímás is nagy reményeket fűzött az engeszteléshez. Bizakodva jelentette ki: Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.

Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből. Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét. (M. Kat. Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevele)

     A hitet próbáló négy évtized után Magyarországon újraéledt az engesztelés ügye, mely istenáldotta eszköz az új evangelizációban. Örvendetes, hogy a magyar nép körében sok engesztelő közösség jött létre, és imádkoznak a lelkek üdvéért. Ennek élére szeretne állni a 2012 január 21-én megalakult 'Világ Királynője Mozgalom az Engesztelésért Alapítvány', valamint 2012 április 27-én megalakult 'Világ Királynője Engesztelő Mozgalom'. 

253. Aki tehát meg akarja szerezni a magába szállásnak ezt a szokását, ne pazarolja erőit hiába, hanem használja fel érzékeit lelki élete javára. Ha beszél, igyekezzék arra emlékezni, hogy szíve mélyén várja Valaki, akivel még beszélnie kell. Ha hozzá szólnak, ne felejtse el, hogy Azt kell elsősorban hallgatnia, aki bensőjéből szól. Végül meg fogja látni, hogy ha akarja, folytonosan Isten társaságában élhet. Ám ha mégis megesnék vele, hogy sokáig egyedül hagyja szívének Lakóját, ez később önmagának is fájni fog.
Ezt a gyakorlatot hacsak lehet, napjában többször kell végezni. S ha megszokja lélek, előbb-utóbb nagy hasznát fogja venni. Amikor megszokta, már nem cseréli fel a világ minden kincsével sem!↓
254. Isten nevében kérlek titeket, ne panaszkodjatok, hogy sok időbe és fáradtságba kerül mindez, hiszen fáradság nélkül semmit sem lehet megszerezni. Biztosíthatlak titeket, hogy Urunk segítségével, célhoz értek! Szívből kívánom, hogy ne engedje meg az isteni Felség, hogy jelenlététől eltávolodjunk! Amen.”
255. Egyetlen türelemmel viselt pillanat is örök dicsőséget szerezhet! – Minden életpillanat alkalmas erre!
256. Legyünk mindig készségesek a kegyelem indításaira, ügyelve, hogy „hűséggel legyünk hűségesek”!
257. Nincs édesebb, mint a szeretet. Nincs ennél gyönyörűségesebb, jobb, teljesebb, sem az égben sem a földön, mert a SZERETET Istentől született és csak is Istenben nyugodhat meg! (Kempis)
258. Ahol őszinte örömöt látsz, ott biztos lehetsz Isten jelenlétében.
259. Csak a szeretet tud engesztelni, ...amikor tehát vezeklésről és az engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, milyen kínokkal sanyargatnánk a testünket... /igyekezzünk/ megérni arra a nagy és tiszta szeretetre, amellyel elégtételt adhatunk Jézusnak – s vele az Atyának – eddigi lagymatag életünkért. (ÜF 60-61)
260. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad. Mégis, csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet nem lehet senkire sem rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett, s emberségében elment a végsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig! (ÜF 117)
261. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit, az a biztos tudat, hogy végül győz a szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dolgokért küzdeni, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (vö ÜF 118)
262. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)

Natália nővér naplójából  (Összevonások a szerkesztőtől!)

Leányom, írd le: ahol magányos lelkek szüntelenül irgalomért kiáltanak, ott az Én Szívem is kiált bűnbánatért, engesztelésért és szeretetért. Mindenki tudja meg: Békémet oly mértékben nyerik el a lelkek, amilyen mértékben gyakorolják a bűnbánat és az engesztelés cselekedeteit. E nélkül nincs kegyelem, nincs irgalom, egyesülés; nincsen élet sem Üdvösség. Az üdvösség az Istenhez való megtérés és a Vele való egyesülés. Azok a lelkek, akik isteni szépségemet a bűn által bemocskolták, de azután nyomorúságukat fölismerve Hozzám visszatérnek és állhatatosan cselekszik mindazt, amit a bűnbánat, az engesztelés és a szeretet megkíván, megtisztulnak; de elpusztulnak akkor, ha bűneikben megmaradnak.

Az Üdvözítő kioktatott az engesztelő imaórák felől, s azt kívánta, sűrűn tartsanak ilyeneket. Papjaim adjanak tájékoztatást a lelkeknek az engesztelő imaórákról. Buzgón és szeretettel biztassák ezeket a lelkeket. Engedjék meg ezeknek a lelkeknek, hogy kegyelmi hívó szavam szerint cselekedjenek.

A súlyos időkre való tekintettel éjszakai engesztelő órákat is kíván Jézus. Sürgetett, hogy ne annyira a büntetés megrövidítését, hanem inkább az engesztelésbeni buzgóságot kérjük. Valahányszor csak Magyarországról szólt az Üdvözítő, szavaiból kiérződőtt, hogy meg akarja menteni ezt az országot, s ezáltal meg kívánja tisztítani az egész világot, és általunk békés, boldog korszakba vezetni.

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: Egyes papok akadályozni akarják az engesztelés művét. Ezek a szerencsétlenek nem tudják, hogy vagy az engesztelés által tisztulnak meg a lelkek, vagy vér és iszonyú szenvedés útján. Ekkor láttam, hogy az Úr befödi arcát és sír, mint egykor, amikor Jeruzsálem sorsát előre látva hullottak könnyei. Azután hozzám fordult és azt mondta: Leányom, imádkozz és hozz áldozatot azokért a papokért, akik terveimet meg akarják hiúsítani, nehogy mennyei Atyám végleg elvesse őket. Megkérdeztem Jézust, hogy meddig engeszteljünk? − Engeszteljetek életetek végéig!

Akkor bemutatta nekem Jézus Magyarország és az egész világ reményteljes jövőjét – jegyzi meg Natália nővér. 1939-1940-ben az Úr Jézus konkrétan körvonalazta, milyen engesztelést kíván népünktől. Édesanyám országát egy jelzővel szeretném kitüntetni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik (és) tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart és engesztel, eljövök és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet hordozza minden nemzet előtt! Azt kívánom, hogy isteni Szívemhez az engesztelés jó illata szálljon föl a magyar földről, s hogy ez az illat áthassa az egész világot. Édesanyám országát meg akarom tisztelni, áldásomban részesíteni, és szent Szívemhez vonzani. Amint a megváltás műve a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról az én művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, (és) a végső győzelem! Jézus kívánja, hogy a magyar nép különösen tisztelje és szeresse Édesanyját, a Világ Királynőjét. Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni! 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

247. Kétfajta tökéletlenségről beszélhetünk a haladók esetében: az egyik az állandó, a másik az alkalmi hibák esete. Ezek állandóak azon vonzalmakban és szokásokban, melyek a lélekben mintegy gyökeret vertek, melyekig az érzékek tisztulása el nem hatott. Az érzékek tisztulása ugyanis kapu, a szemlélődés kezdete a lélek számára; az érzékit a szellemibe mintegy átvezeti, hogy az Úrral egyesítse. A régi ember foltjai a szellemiben megőrződnek, jóllehet nem látja, nem is tudja észrevenni azokat; és ha a lelki sötétség éjszakájának tisztító lúgja mindezt ki nem mossa a szellemből, sosem ér el a lélek az Istennel való egyesülés tisztaságára. Az akaratot gyötrő egyéb szenvedések és szorongattatások ebben az állapotban szintúgy mérhetetlenek és olyan természetűek, hogy amikor az ész végigtekint rajtuk és gyógyírt rájuk nem talál, átjárják még a lelket is. A letűnt jólét emlékezete csak tetézi a kínt, mert ezek a lelkek Istenben már előzőleg sok gyönyörűséget találtak, sokféle módon szolgáltak Neki. E javaktól és e javak visszanyerésének reményétől megfosztva kínjuk csak fokozódik. Erről beszél Jób a következő szavakkal: „Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem...” (Jób 16,12) (uo.) Minden édessé válhat, ha azt az Isten iránti szeretetből cselekszed! – Így van ez a türelemmel is!

248. Nagy Szent Teréz így ír a „Tökéletesség útja” XXXI. fejezetében: „Mit tegyen az a lélek, amely be akar lépni a saját bensőjében lévő paradicsomba? Így mondom: Amit akar! Tudnotok kell ugyanis, hogy ez nem rendkívüli dolog, hanem akaratunktól függő és így kegyelmileg rendesen, képesek is vagyunk erre. Mert nincs itt szó szemlélődésről, hanem tisztán és egyszerűen csak összeszedettségről!

249. Az igazi gazdagságot, az erények tartós megélése képezi, s ezek a lélek jóságában nyilvánulnak meg.

250. Szent Elek hosszú évek után, koldusruhában meglátogatta szüleit, s azok a lépcső alatt adtak neki szállást. Miután meghalt, akkor ismerték fel benne fiukat. – Ó, ha tudtuk volna, hogy te vagy az! – zokogták.

251. Mit kell tennünk? Elsőként elménket kell elvonni minden külső dologtól, hogy belsőleg Istenhez közeledjünk. Még elfoglaltságunk közepette is magunkba kell vonulnunk, hacsak egy időre is. Végül pedig azon vágyunkra kell összpontosítanunk, hogy szelíden Vele társaloghassunk...↓

252. Vigyázzunk, hogy vissza ne éljünk a isteni szerénységgel! Én megvallom, magam sem tudtam mindaddig, hogyan lehet teljesen jól imádkozni, amíg Ő meg nem tanított e fenti módszerre.↓

 Szemelvények Natália nővér naplójából

(Az idézetek összevonása a szerkesztő részéről!)

     Amikor 1944 során egyszer imaórát tartottam a világ és hazánk megmentéséért, Jézus ezt mondta: A béke közel van. A magyar nép már csak rövid ideig fog harcolni. Az égbe szálló imák és áldozatok miatt megrövidítettem a vérontás idejét. De a fegyverek nyugvása nem jelent győzelmet az ország számára! Szenvedések várnak rátok, hogy megtanuljátok az Én igazságomat szeretni. A magyar népnek Anyámra kell tekintenie.

     Egy alkalommal, miközben az Úr szólt hozzám, megjelent előttem egy nagy kiterjedésű sötét és sűrű ködfelhő. Mögötte hirtelen nagy világosság támadt. Ahol a sugarak megjelentek, a köd eloszlott. Ez a látvány szép volt és vigasztaló. De láttam, hogy a sugarak csak egyik oldalán érik a ködfelhőt, a másik oldal nem fogadta be a fényt, az továbbra is sötétség maradt. Megértettem, hogy mindez Magyarországra vonatkozik, és sokan vannak, akik megtértek és engesztelő életet folytatnak. Ekkor így szólt az Üdvözítő: Üdv neked, Magyarország! Magyar papjaim, testvéreim, örüljetek Velem! Íme, megérett engesztelésetek gyümölcse; ha továbbra is kitartóan engeszteltek, munkátok még csodálatos gyümölcsöket terem. Dicséret illeti a magyar népet, mert pénzérméin megőrzi Szeplőtelen Anyám képmását. (A két világháború között a két pengős pénzérméken Magyarország Védasszonya volt látható, térdén a Kis Jézussal, fényfelhő közepén fején a magyar koronával.) Ez nagy vigasztalásomra szolgál, megdicsőít Engem és Anyámat, a földön és égen egyaránt. Sokan látták e pénzérméken Anyám képmását, s feléledt bennük a már-már elveszejtett hit, s így jutottak el végül az üdvösségre. Tudja meg ez a nép, hogy e Mária-kép miatt sok ellensége támad, s fog is még támadni! 

     A sátán – az Én ellenségem – már régóta küzd, hogy (Anyám) népét elpusztítsa, de nem lesz övé a győzelem! Támadnak majd (gonosz) férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékről, hanem a szívekből is eltűnjék mindörökre. A Nekem szentelt lelkeknek össze kell tartaniuk, s minden erejükkel meg kell akadályozniuk, hogy ezt a képmást el ne tüntessék a szívekből! Ha ez mégis bekövetkezik, az ország romlásnak indul, s Én leveszem róla áldó kezem; a föld vértől válik majd vörössé. Ha nem akarjátok, hogy a szívekből eltűnjék Anyám képmása, meg kell őriznetek a pénzérméken is!

     Az Úr kívánta, hogy a papok tartsanak engesztelő imaórákat. Ám az illetékesek semminemű megértést sem tanúsítottak. Akkor az Úr erélyesen, de még mindig az ő megszokott szeretetével így szólt: Ó vak és hálátlan papjaim, miért szomorítotok így meg? Hálát és készséget várok tőletek, ti pedig gúnnyal és elvetéssel válaszoltok szeretetemre! Miért kívánjátok, hogy rejtve maradjon szeretetem, irgalmasságom és mindenhatóságom, amikor az ellenség mindig új eszközökkel indul Ellenem, és azok ellen is, akik Engem szeretnek? 

Szeressetek Engem úgy, amint Én szeretlek titeket! Akarjátok azt, amit Én akarok. Engeszteljelek, tartsatok bűnbánatot, ápoljátok az Irántam való bizalmat és szeretetet. Kívánom, hogy a nép is egyesüljön Velem az engesztelés és a bűnbánat által. Óhajom, hogy az egész világ válaszoljon hívásomra és megtegye, amit kérek. 

235. A kegyelmi élet minden perce az Úr látogatása. Isten bennünk való tartózkodása jóllehet csak átmenet, de a nálunk léte örökös jöveteléből áll.↓

236. Isten, csöndesen közeledik hozzánk. Mondhatni tapintatos szerénységgel, hogy meg ne ijesszen! Így jött a Betlehemi Jászolba, és így van jelen az Oltáriszentségben is! Mindentől megfosztja magát érettünk, s szeretetből a legalázatosabb magatartást veszi fel. Nem félelmetes és megközelíthetetlen hatalmasságként közelít felénk, hanem inkább egyszerű koldusként próbálja felkelteni magára figyelmünket. Mit kell tennünk, hogy lelkünkben ilyen jöveteleket teremtsünk? – Nos, annak ellenére, hogy jelentéktelen dolgok megszerzése néha sok erőfeszítésünkbe kerül, az Isten-jövetelhez elég egyetlen sóhajunk is!↓

237. Isten előzetes bejelentés nélkül, a melléklépcsőn érkezik. Ha nem vesszük észre ott marad s szó nélkül várakozik. Úgy tesz, mintha mi lennénk a „háziurak”.

238. Az Istennel egyesült lélekben minden cselekedet imádkozik!

239. Mária, Isten szent Tabernákuluma, mi is istenhordozók lehetünk – szentségileg – a szentáldozásban.↓

240. Istent hordozhatjuk lelkünkben. E tudat ad igazi alapot természetfeletti önbecsülésünknek, de egyben a mély alázatosságnak is. Isten közelsége ugyanis, jobban megérteti velünk a hatalmas távolságot!↓

241. Mikor Isten hozzánk jön az a vágya, hogy egész szívünket birtokba vegye. Mi azonban kicsinyességeinkkel arra kényszerítjük a Mindenhatót, hogy egy kis sarokban húzza meg magát.↓

242. Egyetlen ajtónk se legyen zárva Isten előtt! Sőt, lelkünk bejárata fölé tegyük ki a táblát: „Teremtményeknek tilos a bemenet!”↓

243. Ha az Úr kopogtat szívünk ajtaján, bizony kevesen mondják, hogy: Szabad! Sajnos, a legszomorúbb, ha tudomásul sem vesszük!

244. Ha kegyelem állapotában vagy, s egy szobába belépsz, az Örökkévaló is belép veled. Az angyalok mindezt látják, és te megfeledkezhetsz Róla?

245. Ha nem tudunk Istennel beszélgetni, nem is halljuk jól. A némaság a süketségből származik. (Steinberger)

246. Az a mohóság, amellyel a kezdők a lelki örömökhöz kötődnek, nemegyszer a harag főbűnébe sodorja őket. Ugyanis, ha a lelki dolgok nem ízletesek és kedvükre valók többé, kedvetlenekké válnak. A lelki szárazság állapotában mindenről kedvetlenül szólnak, kicsinységeken felindulnak, gyakorta elviselhetetlenek. Elmélyülten végzett imádkozásuk után ez gyakran történik, amikor az imádság közben ébredő kedv és gyönyörűség után az ízetlen, kelletlen állapot beáll. Olyanok ők, akár a csecsemő, akitől anyja hirtelen megvonja az édes anyatejet. (Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája)

225. Nézz magadra. Nagyon kicsiny vagy ahhoz, hogy büszke légy. De nagyon is nagy vagy, mert Isten él tebenned! Ez a kettő nem zárja ki egymást.↓

226. Nem lehetünk csupán vasárnap, vagy naponta néhány percig vallásosak! Isten, a nap többi percében is megközelíthető, vár bennünket és szeret! ↓

227. Ha ezt tudatosítjuk, akkor megértjük, hogy mi a különbség az imádság és az imádság szelleme között. Az előbbivel, bizonyos ájtatosságot gyakorolunk, az utóbbival lelki életet élünk!↓

228. Az alázatosság nem abban áll, hogy valaki elrejti tehetségét, jóságát és erényeit, ezzel mintegy magát rosszabbnak és jelentéktelenebbnek mutatva. Hanem abban áll, hogy világosan tudjuk, minek vagyunk hiányában, de nem kérkedve azzal amink van. Mindezt annak tudatában, hogy minden Isten ingyenese ajándéka, és ezek birtokában is végtelen kicsinyek vagyunk. Nem összeegyeztethetetlen tehát a tényleges jóság az alázatossággal. Ellenkezőleg! A jóság és az alázatosság szinte egyazon dolog. Ha jók vagyunk és ösztönözve érezzük magunkat mások segítésére, önmagunk ajándékozására, feláldozására, kicsivé tételére, akkor ez alázatosság. Amennyire jutunk tehát a jóságban, annyira haladunk az alázatosságban.

229. A „mindent elhagyni” valójában, a kevésről való lemondást jelenti ahhoz, hogy megtaláljuk Őt. Lehet-e bármi is hiány, amikor az ember a Mindent birtokolja.

230. Avilai Szent Teréz elcsodálkozott, mikor a keresztény szótárban e kifejezésekkel találkozott: „bocsánatos bűn”, „kis dologban vétkezni” stb. Úgy vélte, ez annyi, mint egy kevéske szemetet szórni a tabernákulumra!

231. A lelki életnek rendes tüneményei közé tartoznak a lelki szárazságok, viharok és sötétségek. Magasabb fokú lelki élet el sem képzelhető nélkülük. Lelki szárazságon értjük azt az állapotot, midőn az Úr rövidebb vagy hosszabb időre, néhány napra (vagy mint Avilai Szent Terézia életében láttuk), évek hosszú sorára, megvonja tőlünk a szívbeli és szellemi örömöket és vigasztalásokat, úgy hogy csupán kötelesség szerűleg, unottan végezzük imáinkat. Ez azonban, kitűnő és nagyon érdemszerző lelkiállapot, amelytől csak a kezdők szoktak megrémülni. Egyféle lelki vihar ez, midőn a kísértések elemi erővel támadnak, szenvedélyes indulatokat keltenek bennünk, s így csak akaraterőnknek teljes megfeszítésével tudunk rajtuk úrrá lenni. Kitűnő állapot ez: egyenes útja a mennyországnak, mert azt ingyen nem adják. Lelki sötétség, midőn értelmünkre és lelki dolgainkra homály borul. Aggályok kínoznak, minden tettünkben bűnt látunk, úgy érezzük, hogy elvesztettük a megszentelő kegyelmet s az örök kárhozat vár ránk. Nincs tűz, amely jobban tisztítaná a lelket, mint e gyötrelem. Biztos jele annak, hogy az Úrnak magasabb céljai vannak velünk.

232. Ugyanabban a pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, Isten fényessége árasztja el lelkünket.

233. Badarság nem felelni Isten valamely kegyelmére, mert meglehet, hogy épp azáltal lehettünk volna szentté!

234. Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

     1992. április 8-án alakult újjá a Svábhegyi Világ Királynője Engesztelő Kápolna Egyesület, amely a törvényes bírósági bejegyzés után mint jogi személy kezdte meg működését, nem sok eredménnyel. Még 20 év kellett ahhoz, hogy 2012 január 21-én megalakuljon 'Világ Királynője Mozgalom az Engesztelésért Alapítvány' (lásd). 

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesí-tette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .
     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója. A Szent Korona tan, a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelése és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)
     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

212. A pap, a szentmise alatt lefedve tartja a kelyhet. Lelkünk is kehely, ha Isten tartózkodik a mélyén. Ne tűrjünk meg benne semmi idegent és tartsuk lefedve bensőséges kelyhünket!

213. Ha betiltanák az utcai körmeneteket, akkor is állandó körmenet zajlana a kegyelem állapotában lévő emberek által. Mert minden keresztény, Istent hordozza! Mekkora öröm és lehetőség, hogy ezáltal Istent ott is sugározhatjuk, ahol nem is akarják!

214. Különös, de főként hálátlan az a viselkedés, ha ott vagyunk a legkevésbé jelen, ahol leginkább jelen kellene lennünk!

215. Aki képmutató módon alázatoskodik, az imádkozni sem tud őszintén, és sajnos könnyen felfuvalkodik.

216. Az embereknek mirajtunk keresztül kell felismerniük a Mestert! Viselkedjünk tehát annak megfelelő-en, hogy szentségtartók vagyunk. Nagy felelősség!

217. Az alázatos szívű ember hálás Istennek a jóért, s ezáltal is új kegyelmet nyer. A töredelem nélküli szív természetesnek tartja Isten jóságát és a szenvedések iránt zúgolódik: „Mivel érdemeltem ki?" – kérdi keserűen, holott bűnei szerint, rosszabbat is érdemelt volna.

218. Vigyázz, vissza ne élj az isteni szerénységgel!

219. A szenvedélyek viharai és az önző én gyötrelmei elcsitulnak amikor elérkezünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” – állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, lelki szemünk előtt feltárul a parancsok valódi rendeltetése, és felismerjük a kísértések igazi szerepét is életünkben.... S akkor majd feltárul előttünk a tudattalan és a tudatalatti világa is. (vö ÜF 57)↓

220. Ha bennem él Isten, milyen hely marad „magamnak” magamban? Keresztelő Szt János mondta:

„Neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem.” (Jn 3,30) Szent Pál pedig így szól: „Élek, de már én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)↓

221. De megsemmisülök-e azáltal, hogy megszűnök a világnak? Nem! Ellenkezőleg: akkor leszek csak valakivé. „Mert aki feláldozza életét, megtalálja azt!”↓

222. Mielőtt Szent Pál ezeket a szavakat mondja: – Életetek Krisztussal el van rejtve Istenben –, ezt a szót használja: „meghaltatok”. (Kol 3,3) Haljunk meg tehát önmagunknak! Azután majd valóra válik az, hogy életünk egészen megistenül annak segítségével, Aki bennünk elrejtve van.↓

223. Aki szenvedélyes, az sajnos a jót is elronthatja, és könnyebben lelkesedhet az istentelenség iránt.

224. Aki kifelé tekint az álmodik, aki befelé; az ébred. (C.G. Jung)

198. Miért nem hiszi sok ember az isteni igazságokat? – Tán, ne lennének bizonyítottak? – Á dehogy! Épp csak azért, mert nem tetszenek nekik. (Pascal)

199. A lelkem tabernákulum-e, vagy karavánszeráj?

200. A múló percek nem csak az enyémek, hiszen az Üdvözítő, szenvedéssel fizetett valamennyiért!

201. Isten nem a múlté, hanem a jelené! Nem egykori személyiség, hanem mai! Nem csupán közelünkben lakik, hanem bennünk, Ő a mi Vendégünk! Nem vagyunk-e rendszerint teljesen idegenek Hozzá?

202. Eugénio Zolli, Róma konvertita főrabbija írja: „Vajon az Úr összegyűjti-e a még ki nem ontott könnyeket, a várakozó harmóniákat és a még el nem dalolt énekeket? Elérkeznek-e Hozzá lelkem könnyei? Sajnos, csak azzal rendelkezem amit elvesztettem, azzal amit soha nem fogok birtokolni, és az ezek hiánya miatt átélt fájdalom. Csupán ezeket a méltatlan ajándékokat tudom átadni az Úrnak.”↓

203. Ó ember, sohasem fogod megérteni mit tett veled az Isten? Csak hinned kéne, de élő hittel! Imádkozzál saját lelked templomában! Ott ugyanis egészen közel lehetsz Hozzá. Ő benned van, ott tartózkodik! A Szentlélek e templomnak láthatatlan megszentelője.↓

204. Kevés az élő keresztény, mert kevés keresztény él Istenből, aki benne él! Mit kell gondolnia Istennek rólunk, ha mindig egészen egyedül van a lelkünkben?

205. Nem lehetünk mindig az imádság gyakorlásában, de mindig az imádság állapotában kell élnünk!

206. Nem azok a legnagyobb kísértések, melyek valamely nyilvánvaló bűnre csábítanak, hanem azok, melyek a legnagyobb rosszat, kihagyhatatlan jóként kínálják. (Thomas Merton)

207. Az igaz lelkek kimagaslanak Isten előtt a többi lelkek köréből, miként kimagaslók a templomtornyok is az egyszerű házak tömegéből.

208. A ritka csoda magával ragad, a mindennapi Jelenvaló meg alig vonz? (– Nemde furcsa?) A Szűzanya eljött egyszer Lourdesba, s az emberek oda zarándokolnak. Maga a Fölséges Isten jött el a lelkünkbe, és szinte viszolygunk attól, hogy olykor lelkünk bensejébe zarándokoljunk?↓

209. Isten, bennünk uralkodik. Sőt azt mondhatjuk: bensőségesebben van bennem, mint én magam. Szent Ágoston mondása: „Isten, bensőmnél is bensőségesebb!” – Ez egyáltalán nem túlzás és nem képletes beszéd! De ne legyen ez előttünk titok!↓

210. Valakiről mondták: „Lelke olyan mint egy katedrális, melyben az Oltáriszentség mindig ki van téve!” – Ám nem vagyunk-e valamennyien élő templomok, a kegyelem állapotában?↓

211. Mindig és mindenütt, őrizzük magunkban annak tudatát, hogy egy szentély közvetlen szomszédságában vagyunk.↓

Az engesztelés műve

     Az engesztelés fogalma nem ismeretlen a magyar néplélekben, de sajnálatos történelmi vonása, hogy többnyire csak a végveszély pillanatában, vagy a pusztulás bekövetkezte után ébred határozott késztetés a lelkekben. A tatárjárást követően Árpádházi Szent Margit ajánlotta fel királylányi életét Istennek engesztelésül és sajnos a trianoni tragédia kellett ahhoz, hogy az engesztelés szelleme újjáéledjen a huszadik században. 

     Az 1930-as években, fokozatosan ismertté vált a fatimai jelenés, és ennek engesztelést kérő indíttatásai. Amikor a fél világ – beleértve Portugáliát is – az I. Világháborúban vérzett, Isten három tanulatlan kis pásztorgyermeket választott ki arra a küldetésre, melyre a világ bölcsei méltatlannak bizonyultak. A fatimai eseményeket előkészítő angyal-jelenések világos útmutatást adnak az engesztelés céljára és mibenlétére. 1916 nyarán a második angyali jelenés váratlanul, játék közben érte a gyermekeket, az angyal kissé rosszalóan kérdezte tőlük: Mit csináltok? Majd az isteni küldött így szólt: Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését. 

     Sajnos ez az engesztelésre való felhívás, nagyon is aktuális hazánk jelenlegi lelki állapotában, miként a világ helyzetére is! Mi is megkaptunk minden nyomatékos intést és eszközt (Fatima, Natália, Irgalmasság, Szeretetláng), hogy többletáldozattal, engeszteléssel próbáljuk egyensúlyba hozni Isten előtt a bűnök súlyát. 

     A magyarországi szervezett engesztelésnek Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatója volt első apostola, aki felismerve Kovacsics Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásának aktuális üzenetét, meghirdette a Nagy Magyar Engesztelést. 

A közlésekben Jézus, világméretű engesztelésről beszél, melynek Magyarországról kell kiindulnia: Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni! 

     Natália nővér szerint az Úr külön kívánsága, hogy a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el és ennek lelkiségi központjára vonatkozóan ezt írta: Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon. Jézus itt egy engesztelő kápolna felállítására utal. Mint fentebb említettük – késedelmesen ugyan –, de kezdő lépések történtek, eredménytelenül. Pedig az égiek külön ígéretet fűztek az Engesztelő Kápolna felépítéséhez, miszerint megvalósulásával, Magyarország kimaradhat a nagy világégésből! (folyt)

Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

    Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. (Az ereklye őrzésére Szent László megalapította a benedek-rendi szentjobbi (berettyói) apátságot.)
     István király törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt a pogány szokásokat, amiként az egyetemes hittől különböző, keresztény hitelemeket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!

     István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot (de bármilyen emberi közösséget is) egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nem csak a magyarság felé vagy számára volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaesélyesek kiválasztására is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a (Magyar) Szentkorona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. Szent X. Piusz emléknapja az Általános Római Naptár szerint (egyébként) augusztus 21.
     Érdekesség (és nagy titok), hogy első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz (/1835/-1903-1914) személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
     A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!

185. Az elmélkedésre való leggyengédebb sugallat és hívás vagy a kegyelmi segítség a le nem süllyedéshez, mind-mind a Kereszt vérével van megfestve!

186. Urunk, Folignói Szent Angélának és mindannyiunknak ezt mondta: „Nem megmosolyogni való az, hogy mennyire szeretlek téged!” A Szent ezt válaszolta: „Én épp az ellenkezője vagyok Jézusom. Szeretetem csak szánalmas tréfa és puszta tettetés!” (És mi, hálatelt szívvel odaadón szeretjük-e Istenünket?)↓

187. Folytattam vádaskodásomat magam ellen – írja Szent Angéla –, Jézus türelemmel végighallgatta majd így szólt: „Leányom! Mindazért amit arcod természetellenes színekkel való festésével, hajad természetellenes csavarásával elkövettél az emberek előtt, a te Istentelen, hiú dicsőségvágyadért én bűnhődtem meg! A kencékért és cicomákért, melyek fejedet meggyalázták, az Én fejem szenvedett meg, a szakálltépés, köpdösés és töviskoronázás által!↓

188. Te arra használtad a szemedet, hogy kihívóan tekintgess nézvén azt, ami fertőzi gondolataidat. Az enyém könnyben úszott, míg el nem vakította a fejemből ömlő vér.↓

189. Fülednek gonosztetteiért, mellyel haszontalant és rosszat hallgattál, nekem a hamis vádakat, átkokat, gyalázkodásokat, gúnyt, röhögést, a gonosz bírák ítéletét és Édesanyám zokogását kellett hallgatnom!↓

190. Te ismerted a torkosság és italozás élvezetét. Az Én szám kiszáradt az éhségtől, a szomjúságtól és a böjttől, epével és ecettel kínálták!↓

191. Te élvezted a drága illatszerek gyönyöreit, Én bűzös leheletek és köpések szagától szenvedtem!↓

192. Te aki vétkeztél a fölösleges beszéddel, gúnyolódásaid, rágalmaid és káromkodásaid által, sőt hazudtál az esküszegésig, én szótlanul álltam bíráim és a hamis tanúk előtt!↓

193. Lábaid vétkeiért, a haszontalan táncokért, ledér járásodért, az Én lábamat, melyeket csak a kereszthez erősíthettek volna, ehelyett átfúrták és kötelekkel húzatva, odaszögezték! Drága lábbelieidért, az Én lábamat alvadt vér borította!↓

194. Szíved vétkeiért, a Szívemet lándzsa döfte át! Egész tested vétkeiért, az Én testemet véresre korbácsolva feszítették az áldott Keresztre!↓

195. Nyakad gőgtől és bujaságtól hajlongott, az enyémet sebszaggató ostorcsapások érték! Vállad kihívó vétkeiért, az Én vállam hordozta a nehéz keresztet!↓

196. Önmutogató hiú öltözködésed megváltására, nekem kellett ruhátlanul állnom mindenki előtt! – Így beszélt Krisztus, majd hozzáfűzte: Nem találhatsz az emberi lelkekben egyetlen olyan vétket, hiányosságot vagy betegséget, melyekért külön-külön meg ne szenvedtem volna, és ne ajánlanék hozzá orvosságot!”

197. Kezeid és ölelkező karod vétkeiért – jól tudod –, két kezemet húzva-feszítve kereszthez szögezték! (Folignói Szent Angéla: Víziók és tanítások könyve 34. fejezete nyomán)

Salutem nisi per crucem

Alkothat-e szebbet földi kéz,

mit szent királyunk alkotott.

Rendet, hitet és jó reményt

Istennel karöltve adott.

Mint egykor az Úr, a lét kezdetén,

a káoszból teremtett új hazát,

s mint Krisztus a fájó kereszten

népének áldozta önmagát.

Emlékezz rá ma, késői utód:

a Korona feletted is ragyog.

A sötét éj elmúlik egyszer,

s eljön a fényes nappalod!

Láthatsz akárhol ezernyi csodát,

reményed mégis a porba hull.

Ezen a földöm, amíg él ember

Krisztus az első, és Krisztus az Úr!

Nincs üdvösség a kereszt nélkül,

meg nem találod úgysem.

István a karddal a keresztet védte:

Salutem nisi per crucem.

A.D.2013.08.20.©JóB

174. Ézsau, az elsőszülöttségi jogát eladta egy tál lencséért. Mi istenfiúi címünket adjuk el egy-egy politikai eszméért, élvezetért, pozícióért! – „Gyalázattal illetnek engem egy marék árpáért!” – mondja az Úristen. (Ez 13,19)

175. Az üdvösség birodalmára vagyunk hivatva, és a bukás birodalmában élünk.

176. A világon legveszélyeztetettebb az az elmélkedő, akit senki sem irányít, aki saját látomásaiban bízik, vagy egy belső hang csábításainak engedelmeskedik és nem hallgat másra. Bármit képes Isten akarataként azonosítani, amitől szívében édes benső izzást érez. Minél édesebb és forróbb ez az érzés, annál inkább meg van győződve a maga csalatkozhatatlanságáról. Ha önbizalma másokban a szent benyomását kelti, romlásba viheti a közösségét vagy akár egy egész nemzetet. A világ tele van sebhelyekkel, amelyeket az ilyen „látnokok” ejtettek rajta. (vö TI 88-89)

177. Önmagunk elvesztése nem jelenti a semmibe való visszaesést. Még ha csak ez volna a kárhozat! De nem! Mi ugyanis akik egyszer életet nyertünk, végérvényesen az életre vagyunk ítéltetve. Az elkárhozás nem önmagunk megsemmisülését jelenti, hanem azt, hogy folyton-folyvást, gályarabként önmagunkhoz láncoltan, még teljesebb öntudattal leszünk kénytelenek szembesülni kisebbíthetetlen bűneinek gyötrelmeivel.

178. Amikor mi a világra jöttünk, már készen kaptuk a megváltást, ezért tán el is kerüli a figyelmünket. Ám, ha elképzeljük a világot a Megváltás nélkül, nyomban hála ébred szívünkben Üdvözítőnk iránt!

179. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)

180. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezetett, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában.(Aranyszájú Szent János)

181. A teremtéshez elég volt Istennek első szava, a megváltáshoz az utolsó sóhaja kellett.

182. A csodálkozás rendesen feltételezi, hogy az ember először lát valamit. A kereszt, csak akkor kezd csodálatba ejteni, ha százszor rátekintünk!

183. Dávid megszomjazván a harcban, inni kívánt egy betlehemi ciszternából, ám amikor megtudta, hogy vízmerítés közben már három ember is életét vesztette, így szólt: „Nem iszom ebből az értékes vízből, mert az lenne az érzésem, hogy ezeknek a vérét iszom!” – És mi mennyire becsüljük az „Örök Élet Vizét”, melyért Krisztusunk életét adta?

184. Az önismeret Isten nélkül, csak kétségbeesésbe visz. A bennünk lakozó Isten ismerete szükségképpen feltétlen bizalomra vezet. Az Úr nem azért fizetett akkora árat, hogy oly könnyen vegye elvesztésünket!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa! 
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat. 
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Akiviszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

161. A világ elfordul Istentől. Mi viszont vonjuk Istent önmagunk mélyébe, és helyezzük magunkat Isten közelébe. A szeretet pótolja alkalmatlanságunkat a meghittség pótolja a feledékenységet!

162. Az élet „Isten nélkül”, előre megkezdett kárhozat!

163. Angliai Erzsébet 30 évi uralkodásért, felajánlotta az örökkévalóságot. A magunk üdvösségét, olykor nem adjuk-e el sokkal kevesebbért?!↓

164. Fel tudjuk-e fogni a szó rettenetes jelentését: kárhozat? Örök szenvedés, folytonos gyötrelem, az elveszettség állandó tudata!↓

165. Csak egy dolog számít valóban: az örök életű lélek, a benne rejlő természetfölötti kincsekkel.

166. Mert minden lehetetlen nehéz, de nem minden nehéz lehetetlen! (Szent Ágoston)

167. Egy őszinte lélek vallomása: „Mindig akkor jön meg az eszem, amikor már késő! Sietve elkövetem az ostobaságot, aztán, máris bánkódom rajta. Vágyakozom egy kis örömre, melyről tudva tudom, hogy nem lenne szabad! Aztán..., csak undor és szomorúság fog el... Legszívesebben meghalnék!” – Íme az élvezet, a kísértés pillanatában és utána! (És ezért a semmiségért adunk oda mindent...!?)↓

168. Ami bűnre visz, az nem a dolgokban lévő rossz, hanem azok a látszati „jók”, amit a hamis nézőpont mutat róluk. A „javak”, amit ebből a szemszögből látunk, nem mások, mint csalétkek a csapdában. ↓

169. A rossz választása, lerombolja a szabadságot. ↓

170. Csak Isten akarata csalatkozhatatlan. Minden más szabadság hibázhat, megcsalhatja magát a hamis választással. Minden igazi szabadság Isten természetfölötti ajándéka. (vö TI 91-92)↓

171. A szabadság legegyszerűbben így határozható meg: képesség Isten akaratának teljesítésére. Annak ellenére, hogy az isteni akarattal való szemben állás nem szabadság, mégis lehetnek a bűnnel együtt járó javak, pl. a testiség bűnében a pillanatnyi gyönyörérzet. A rossz, nem az élvezet létében van – az ugyanis jó –, hiszen Isten akarata még akkor is, ha valaki nem Isten akarata szerint él velük. Ezáltal válnak rosszakká, a lélek kárára! És mert rossz az akarat irányulása, nem érheti el a célját sem. Ezért nincs semmi bűnben boldogság! Ha ugyanis úgy élveznék a gyönyört, ahogyan azt Isten az ő boldogságukra akarta, Isten akaratából övék maradna és követné őket életükben. (vö TI 92-93)↓

172. Ne akarjunk megpihenni semmi gyönyörben, mert nem az élvezetekért vagyunk teremtve! Teremtésünk célja a szellemi öröm. Ha nem ismerjük a különbséget a testi gyönyör és a szellemi öröm között, akkor létünk valójában még nem élet! (vö TI 130)↓

173. A gyönyör, néha az öröm halála! Ezért, aki már megízlelte az igazi örömöt, gyanakszik a gyönyörre. (vö TI 131)

147. Az életszentség egész építménye, gyakran egyetlen elfogadott kezdeti sugallaton nyugszik.↓

148. Az elnyert kegyelemhez való hűség legyen egyetlen gondunk! Ha buzgók vagyunk, egyedül ez mutatja erényünk fokát. Ha bűnösök vagyunk egyedül ez helyezi biztonságba jövő életünket.↓

149. Egy visszautasított kegyelem, szinte „megfélemlíti” a többit is, mely követné!↓

150. Egyformán igaz e két állítás: 1) Minden elveszett kegyelem – bármi legyen is az –, helyrehozhatatlan veszteség! 2) Soha nem késő mindent helyrehozni!

151. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny!(Prohászka)

152. „Íme lásd, ez vagy és ilyennek szerettelek volna téged!” – mondja majd nekünk szomorúan az Isten.

153. Urunk ezeket mondta egy szentnek: – „Én sok szívben sajnos, csak gyümölcsözetlen kincs vagyok. Birtokolnak engem, mert a kegyelem állapotában vannak, de semmi hasznot nem nyernek Belőlem maguknak. Ezt, te pótold ki kérlek!”

154. Sziénai Szent Katalinnak mondta az Úr: – „Tudni akarod, mi teszi a halálos bűnt? Egyedül az akarat! Amit az ember akaratlanul tesz, nincs abban se vétek, se erény... Én a lelkektől gyakran elvonom a vigasztalást, de sohasem a kegyelmet. A kegyelem csak a halálos bűnnel vész el!”

155. Ó Uram, azt akarom, amit te; úgy akarom, ahogy te; azért akarom amiért te; addig akarom, amíg te. (XI. Kelemen pápa)

156. Mily sokat érünk, és mily kevésre becsüljük magunkat! „Ismerd fel, ó keresztény a méltóságodat!” – int minket Nagy Szent Leo pápa.↓

157. Ha felfognánk, valamennyien szentek lennénk! Mert bizony nagy az, akiért Isten egészen odaadta magát. Tudnom és tudatosítanom kell magamban, hogy mindez mire kötelez, hogy ennek ismeretében cselekedhessem. Különösen annak tudatában, hogy Isten elgondolása és akarata szerint valamennyien arra vagyunk teremtve, hogy szentek legyünk.

158. Hogyan is lennénk képesek belenyugodni abba, hogy „időlegesek” vagyunk, mikor arra vagyunk hivatva, hogy „örökkévalóak” legyünk!

159. Mennyire csodáljuk a szenteket, pedig ők is egyazon áron lettek megváltva, mint mi!

160. Eugénio Zolli, Róma megkeresztelkedett főrabbija írja: „Amikor átérzem létezésem terhét, amikor felismerem a visszatartott könnyeket, az észrevétlen szépségeket, sírva fordulok az általam és bennem keresztre feszített Krisztushoz (…) Jaj, ha úgy halok meg, hogy nem is éltem, hisz' csak Krisztus teljességében lehet igazán élni. Csak Isten könyörületességében bizakodhatunk, Krisztus irgalmában, aki azért halt meg, mert az emberiség nem tud Benne élni.”

130. Keresztényi kötelességünket gyakoroljuk, amikor Isten gyermekéhez méltón igyekszünk élni.

131. A bűn, mely minket az örök halál állapotába taszít, valójában a semminél is mélyebbre süllyeszt! Urunk mondja Júdásról: „Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” (Mt 26,24)

132. Istentől való értelmüket sokan azért nem használják, mert rettegnek a felismeréstől!

133. Kevés ember tudna egy halottal együtt lenni az ebédlőben, vagy a hálószobában. És mégis, hányan élnek önfeledten együtt, kihűlt, halott lelkekkel!

134. Sokaknál az Isten iránti vendégszeretet abban áll, hogy betemetik Őt szívükbe, akárcsak egy sírba!

135. Hány lélekben ismétlődik meg a Getszemáni kert nagycsütörtökéji jelenete! Ott van a Mester, tanítványai pedig elfelejtenek Vele virrasztani, társul szegődni Hozzá. Az ilyen figyelmetlen lelkekre, ma is rávetülhet a készülő árulás árnyéka.

136. Bizony, isteni elszántság kell ahhoz, hogy félelem nélkül lépjen be abba a 'lakba', melyet én kínálok. Magam is – a röstellni való gondolatok és tettek emlékei miatt – bizony, nem szívesen mélyedek magamba.

137. Fájdalmas képességünk az emlékezés, mert „bűnöm előttem van mindenkoron!” Az emberiség történetében nincs ennél tragikusabb kesergés. Ó, ha feledni lehetne! De arra vagyunk kényszerítve, hogy visszaemlékezzünk.

138. Az emlékek kínja, pont fordítottja Tantalusz kínjának. Minket nem az előttünk levő kilátástalanság, hanem bűneink felejthetetlensége kínoz. Folyton ismétlődhet a fájdalom, a „bűnöm... mindenkoron!”↓

139. Bárcsak a vétkezés pillanatában gondolnánk arra, hogy a bűn emléke, egész életünkben kísérni fog!

140. A vétkek fájdalmas emléke jó hatással lehet a rossz lelkekre, de igen rossz a jó lelkeknek.

141. Miként tételezhetitek fel, hogy az Úr ne bocsátana meg, ha kéritek? Hiszen Pétert – aki pedig háromszor is megtagadta – egyházának fejévé tette!

142. Ó mily szerencsétlenek lennénk, ha nem lenne feloldozás!

143. Isten iránti szeretetünknek, miként Isten irántunk való szeretetének, a bűn akkor nem állít akadályt, ha a bűnelkövetést bennünk a bánat és bizalom követi! Nézzétek Magdolnát! Bethániában őt hívta a Mester. A Kereszt lábánál őt akarta látni, és feltámadása után is ő volt az első aki megláthatta.

144. Van ami versenyre kelhet a tisztasággal is: a szeretet!↓

145. Magdolna szeretett. Húsvét reggelén az Úr elsőnek neki mutatkozott. Láthatta Őt! Boldogok akik szeretnek, mert vétkeik ellenére is megláthatják Istent.

146. A kegyelmi állapot, hősi állapot! – Mert a kegyelmi állapot, gyakran azonos az áldozat állapotával!↓

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására.(Szeretetláng Lelki Napló I/58) 

     A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd Hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!)  Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is megtartotta! Hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját jelzi az is, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot és népeit a Szentkoronával az Istenanya örökös birtokába és szerető gondoskodásába. Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Regnum Mariánum-nak! Szent István 1038-ban egyébként éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.
     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogsá-gos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz menny-bevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
     Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, mely a hitüket gyakorló katolikusok szára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik. Lásd még! 

Ősi dombok felett

felbukkant már a Nap,

s összegyűlt a nemzet

a Kettős-kereszt alatt.

Tombolhat a vihar

süvíthet hideg szél,

a Magyar Zászlók alá

a nemzet visszatér.

A csángó, a székely,

a stuttgarti magyar,

s ki Ausztráliából jött,

mind egyet akar.

Van itt öregember,

reszket mindkét keze.

Rongyos zászlajának

lyukas a közepe.

Felcsendül az ének:

Boldogasszony Anyánk….

Lánctalppal taposott

szegény Magyar Hazánk!

A táblákat magasba

emelik a kezek,

s a táblákon mindenhol

ősi magyar nevek!

István Szent Jobb keze,

Anyánk, Szűz Mária:

Harcolj hű népedért

Cum Deo pro Patria!

A.D. 2012. 05. 26. © JóB  

120. Istennel háromféleképpen egyesülhetünk. Az elsődlegesség sok embernél megtalálható, az egyesülés második módozata már kevésbé, a harmadik pedig csak azoknál, akiket Isten a szemlélődés ajándékával kitüntetett.↓

121. Az első egyesülés meg van az Isten kegyelmében élő minden igaz embernél, akiben él az Isten- és emberszeretet, és halálos bűn nem terheli a lelkét. Erről az egyesülésről mondja az evangelista: „Aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne.” (1Jn 4,16)↓

122. A második egyesülés már kevesebb embernél van meg, ti. azoknál, akik nagy buzgósággal járják a tökéletesség útját és nem csak Isten parancsát tartják meg – kerülve a halálos bűnt –, de a bocsánatos bűnöktől is őrizkednek. Az Isten jelenlétében járnak, Rá gondolnak és szeretetteljes fohászaikkal Istenhez emelkednek. Szívesen beszélnek Istenről és Istennel és cselekedeteiket Isten dicsőségére irányítják. Szándékukat és akaratukat mindenben Isten akaratával egyeztetik. Ily módon ismeretük, szeretetük, beszédük és cselekedeteik által Istennel egyesülnek.↓

123. A harmadik egyesülés, a tökéletes és szemlélődő lelkek tulajdonsága, akik Jézussal és Jézusért vágyják a lelkek üdvösségét! Ez a módozat a legboldogítóbb, a legtitokzatosabb egyesülés, amelyet nem érthetnek meg azok akik nem tapasztalták, épp azért nehéz magyarázni. Ez már a misztikus teológia határa, a bölcsesség lényege! Ez az egyesülés (mely a lángoló szeretet hatása) a lélek tehetségeinek szeretetteljes és tökéletes összeköttetése Istennel. Miként Szt Tamás tanítja, ezt az egyesülést a bensőséges és lángoló szeretet idézi elő. „Mert a szeretet – írja ő – a szeretett dolgokra irányuló érzületnek megfelelően egyesülést idéz elő, amennyiben az, aki szeret nagyra becsüli azt akit szeret. Ezért valamiképpen (...) úgy közeledik hozzá, hogy vele egyesülhessen.”↓

124. „Uram adj szívet, mely Nálad időzzék; lelkületet, mely Téged szeressen; elmét, mely Téged ünnepeljen; értelmet, mely Téged fölérjen; észt, mely Hozzád – a legfőbb fokban gyönyörködtetőhöz –, szilárdan ragaszkodjék”(Szent Ágoston: Solil.c.1).(116-től 119-ig a 'Tökéletesség hármas útja' c. elmélkedő imakönyv nyomán, a szerk.)

125. Ne elégedjünk meg önmagunkkal; ne a saját céljainkban lássuk boldogságunkat, ne tegyük e világot az otthonunkká, ne barátaink között érezzük magunkat otthon; de tekintsünk egy boldogabb ország felé: a menny felé. (Szent Newman bíboros)

126. Mily fájdalmas és igaz a fenti megállapítás! Isten otthont választott mibennünk. Nem szállást, hanem lakást! Mi viszont kitessékeljük Őt a bűnnel! Nem akarjuk, hogy (magának a Szeretetnek) legyen bennünk állandó otthona. Ha végül mégis megtisztítottuk a lelkünket, sajnos továbbra is roppant kínos maradhat számunkra – a megelőző –, szánalmas vendégek emléke! Hogy miként tehetjük mindezt jóvá? Szeretettel és áldozattal! És ha Isten irgalmából a kegyelem állapotában maradunk, ajánljuk fel mások megmentésére buzgalmunkat, maradék bánatunkat!↓

127. Ne úgy bánjunk a Végtelennel, mint egy dologgal, hanem mint egy Személlyel!

128. Csupán „egyszerű” embernek lenni a valóságban nem lehet. Vagy szentek vagyunk vagy bűnösök, középút nincs!

129. Az ember nem a bölcselkedők szerint lett teremtve, hanem a szerető Isten örök tervei szerint. Márpedig Isten terve szerint mi természetfölötti lények vagyunk, tehát nagyságrendileg különbek mint a természeti lények! Bizony, szerencsétlen cselekedet mindaz, melyben mégis lealacsonyítjuk magunkat!

112. Az égő csipkebokor közelében, Mózest hatalmas távolság választotta el Istentől. Itt nem beszélhetünk bensőségességről. Isten túlságosan fénylő tündöklésében, Mózes porig alázkodik, és egészen megváltozik.↓

113. Mózesről beszéltünk. Legyünk hozzá hasonlók, hiszen rá életváltó hatással volt a „mintha látta volna a Láthatatlant” (Zsid 17,2).

114. Ha Isten szemtől-szembe van a lelkünkkel, lehet-e a bensőségességnek akadálya a szívünkben? Isten a közelünkben sőt bennünk van, de irgalomból, hogy fényét és ragyogását elviselhessük, fátylat von maga elé. És mi nem ismerjük fel Őt, nem ujjongunk örömünkben, s nem vagyunk hajlandóak megváltozni!

115. Ó, mennyire adósaid vagyunk Neked, Uram Istenem, a megváltás nagy jótéteményéért, az üdvözítés ajándékáért és segítésünk végtelen dicső tettéért! Félnünk, szeretnünk, áldanunk, dicsérnünk, tisztelnünk és magasztalnunk kell Téged, aki annyira szerettél, hogy megszenteltél és fölmagasztaltál minket. (Szent Ágoston)

116. (Mert) nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)

117. Mi, akik jobb érzésűnek tartjuk magunkat – s talán még valamit adunk a keresztény névre –, emelkedjünk ki a köznapiasságból. Vegyük fel a küzdelmet a mai kor vészhozó szellemével s ne feledjük, hogy egyedül az Oltáriszentség, az Élet Kenyere adhat és ad is erőt, kegyelmet a győzelmes harcra. Ha ez lebeg szemünk előtt, akkor minden ügyünkben Krisztus lesz a mi erősségünk és nagy befolyást gyakorolhatunk a világ jobbrafordulására. Ez a jó harc egyben kieszközli számunkra a választott lelkek jutalmát. (Kausz József: Ismerd meg az Oltáriszentséget – nyomán)↓

118. Aki komolyan vágyódik a lelki béke után és ég benne a vágy az örök boldogság után, az nem hagyja figyelmen kívül az Úr hívó szavát, nem hagyja magára a Szentségi Jézust (...) Aki ezt megcselekszi, annak szívében forrás fakad, melyből az örök élet vize csörgedez. Amint a forrás vize tovább folyik és folyammá duzzad, úgy növekszik a Krisztus Testének gyakori és méltó vétele által táplált lélek a kegyelmi élet folyamává, hogy beömöljön az isteni szeretet kimeríthetetlen óceánjába. ↓

119. Amint a tűz, ha nem ápolják kialszik, úgy hamvad el a lélekben is az isteni szeretet tüze és az üdvösséggel való törődés abban, aki nem táplálja, nem erősíti lelkét Krisztus testének vételével a szentáldozásban. (uo.)

101. Szentáldozás csak azért van, mert kegyelmi állapot van. Minthogy életünk természetfeletti, így tehát vágyódhatunk is a természetfeletti táplálékra.

102. Ha valaki azt kérdezné, hogy: „Miért van szükség a szentáldozásra amikor a kegyelem állapotával Isten már bennünk van?” Ezt válaszolhatjuk: – Mert Isten ki akarja meríteni teljességét annak, hogy nekünk adja magát. A Keresztségben Istenségével, az Eucharisztiában pedig, úgy is mint Istenember!↓

103. Az Oltáriszentség mint az élők szentsége, a megszentelő kegyelmet, azaz Istennek (már) bennünk való jelenlétét kívánja. Merthogy egyedül Isten képes bennünk az Istenembert méltóan fogadni!

104. Bensőséges kapcsolatnak mondjuk azt, ha valakivel félelem és nehézségek nélkül lehet érintkezni, ha nyíltan és fesztelenül beszélgethetek vele, annyiszor ahányszor akarok.

105. Micsoda egyesülést tervezett velünk Jézus! Nem elégedett meg azzal, hogy a keresztség napján minket saját Testének tagjává tett. De immár nemcsak titokzatosan, hanem fizikailag is – annyiszor akar velünk egyesülni – ahányszor csak Őt, az Élő Kenyeret magunkhoz vesszük.↓

106. Gondold meg: az ember természetfelettivé emeltetése által oly naggyá lett, hogy tápláléka nem kevesebb, mint Isten Fiának Teste!

107. Amint valaki önmagát keresi, csökken a szeretete. (Kempis III 6,29)

108. Arra vagyok hivatva, hogy egy napon az istenséggel színről-színre egyesüljek. Addig, próbaéveimet töltöm, s a végső találkozásig, Isten állomásokat tart velem. Az Istennel egyesülök a kegyelmi állapotban, az Istenemberrel egyesülök a szentáldozásban, és majdan színről-színre Istennel egyesülök az égben.

109. Így szól az Úr: „Aki eszi az én Testemet és issza az én Véremet, énbennem marad és én őbenne”. (Jn 6,57) Ő, mint Istenember átmenetileg jön, hogy mint Isten jobban tudjon örökösen maradni bennünk. Az Oltáriszentség azért rendeltetett, hogy megszentelje, fenntartsa, kifejlessze és megörvendeztesse a természetfölötti életet, a lelkünkben élő Háromság életét.

110. Hogy Istennel bensőségben lehessünk, ahhoz az szükséges, hogy Ő nálunk legyen – nem távoli jelenléttel, hanem egészen közel.↓

111. Meg kell értenünk, hogy az az egyesülés, melyet az Isteni Üdvözítő a szőlőtő és szőlővesszők egybetartozásával magyaráz, nem képletes beszéd! A keresztséggel valóságosan Jézus Krisztus életének részeseivé válunk. Nem szimbolikusan, hanem valósággal vesszük az Isteni Lelket, aki az Élet Forrása. Emberi személyiségünk kivetkőzése nélkül az Isteni Test Tagjai* leszünk, s ezáltal isteni erőket és isteni rendeltetést kapunk. (P. Ramiére)    * Az Egyházé

A Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa is az iraki keresztények exodusa miatt aggódik

Ezek a keresztények most Erbíl felé vánszorognak lehetetlen körülmények között, menedéket keresve. Túlélésük egyre bizonytalanabb. Sandri bíboros tolmácsolja a világon szétszórva élő keleti katolikus lelkipásztorok és világi hívek végtelen fájdalmát és méltatlankodását, továbbá megújítja legbuzgóbb imáját az Úrhoz az emberi méltósággal teljesen ellentétes barbárság által sújtott nép érdekében.

A bíboros reméli, hogy a polgári világ, az állami hatóságok, a nemzetközi szervezetek ebben az extrém vészhelyzetben nem késlekednek, és minden szinten konkrét humanitárius beavatkozással arra törekednek, hogy különösen Irakban és Szíriában megállítsák a keresztények fájdalmas és mélységesen igazságtalan exodusát azokról a területekről, amelyeken kétezer év óta élnek. Istenellenes tettekről van szó, amelyek ellenkeznek a józan ésszel.

A Keleti Egyházak Kongregációja állandó kapcsolatban áll Louis Sako káld pátriárkával, a bagdadi pápai képviselettel és a helyi püspökökkel. Sandri bíboros arra buzdítja a felelősöket és mindazokat, akiket érzékenyen érint a keleti keresztények sorsa, hogy sürgősen tegyenek meg mindent, ami létfontosságú a keresztények szenvedésének enyhítéséhez: a menekülők nélkülözik a táplálékot, a vizet, minden alapvető szükségletet, különösen a gyermekek, az idősek és a betegek. Szenvedésük elviselhetetlen. A bíboros attól fél, hogy ha nem vetnek véget ennek a súlyos, általános bizonytalanságnak, amelyet a több ízben elítélt közöny táplál, katasztrofális vége lesz a most zajló eseményeknek.

Magyar Kurír

Az alábbi képek:

 http://holyhugs.com/blog/2014/06/16/special-report-terror-iraq-sends-shockwaves-worldwide/#sthash.uOZ5dQA2.dpbs

87. Ha kagylót teszek a fülemhez, az egész óceánt vélem hallani benne. – Persze ez merő képzelgés! Ha a szívem dobogását figyelem, az Élet Óceánjának lüktetését hallom. – Ez viszont a teljes valóság!

88. A szó; hogy megszentelő kegyelem, sok ember számára nem jelent mást, mint egy homályos, valóságtalan fogalmat! Sajnos, mi valamennyien a meg nem ismert igazságok és a „való világ” áldozatai vagyunk. Fenti kérdésben a tévedés abban rejlik, hogy a kegyelem nem csupán valami, hanem VALAKI!

89. Rendeltetésünk szempontjából az élet, kegyelmi állapot nélkül nem élet. Ezért mondja Szent Pál: „Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.” (1Kor 13,2)

90. Az örökkévaló, végtelen fölségű Istenről el tudom-e képzelni, hogy szeretetből az életét közölje, megossza velem? Igaz lenne az, amit Szent Pál mondott; hogy „Eleve elrendelt minket fogadott fiaivá”?? (Ef 1,5)

– Felfoghatatlan, de igaz! Isten, valóban ennyire szeret engem! Szent Pálnak igaza van: ez megfoghatatlanul sok! „Az Ő túláradó szeretete miatt” tett így.(Ef 2,4)

91. A Szentlélek a legfőbb, legmagasabb valóság – de az én valóságom is – mert a lelkem édes Vendége!↓

92. Ezt a Valóságot megkereshetem azáltal, hogy felemelkedem Isten kimondhatatlan fényességébe, vagy pedig azáltal, hogy leszállok megistenített lényem legcsendesebb mélyébe.

93. Isten mindenütt jelen van. Ez szükségszerű jelenlét. Isten jelen van bennünk a kegyelemmel, s ez szerető (de választható) jelenlét!

94. Amikor azt mondjuk: a Szentlélek az igaz lelkekben lakozik, nem azt állítjuk, hogy náluk a harmadik isteni Személy egyedül lakik. Ott ugyanis ahol Ő van, egyenlőképp jelen van az Atya és a Fiú is. Ezt a bennlakást mi a Szeretet Lelkének tulajdonítjuk, mert valóságosan ez a szeretet műve!↓

95. Isten temploma vagy! – mondja Szent Ágoston.

– Mit akarhatsz ennél többet?

96. Szent János, Jézus Szívére hajthatta fejét – irigylésre méltó –, de ez az ő egyedüli kiváltsága volt! A Szentlélek az én szívemben – ez viszont az én kiváltságom!

97. Tisztelem-e a keresztségemet, bérmálásomat és a Szentháromság ünnepét, melyek keresztény életemnek a csúcspontjai? Hasonlókép, tisztelem-e a Szentlelket, elmondom-e gyakran a Dicsőséget, mely a legteljesebb fohász? Ha NEM, akkor bizony veszélyesen beszűkítettem látóhatáromat! Ha IGEN, akkor Isten nagy barátainak nyomában járok!

98. Akik szentáldozáshoz járulnak, Krisztus Testét veszik magukhoz. Felettébb csodálhatjuk ezt! – Drága Teste azonban csak rövid ideig marad bennünk, addig amíg az Oltáriszentség színei megmaradnak. Aki azonban a kegyelem állapotában él, az, az Atya, a Fiú és a Szentlélek istenségét bírja, mégpedig nem negyedóráig, hanem addig, ameddig Ő akarja.↓

99. Az Úr kétszer is megmagyarázta Folignói Szent Angélának: Én nálad vagyok; mikor te engem fogadsz. Azt fogadod akit már bírsz! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében áldozol tehát. Én aki méltó vagyok, téged méltóvá teszlek, hogy méltón fogadhass Engem.↓

100. E fenti gondolattal, nem veszünk el semmit a szentáldozás boldogságából, de kiváltképpen kimutatjuk a kegyelem állapotában való élet boldogságát.