A Hajnal Szép Sugara

322. Mózes, a pusztai magányban tartózkodott, amikor Isten felkereste, hogy népe szabadítójává tegye.
323. Élete végén megkérdeztek egy ateistát, milyennek érezte a lelkiismeretét? – Egész életemben az volt az érzésem, mintha jegy nélkül utaznék! – volt a válasz.
324. A hit szerinti igaz élet abban nyilvánul meg, hogy minden nap imában adjuk át életünket Krisztusnak, élünk a Kiengesztelődés Szentségével és az Eucharisztiában egyesülünk Vele.
325. A lélekmentés első lépése: legyünk benső emberek, mert a patakok is csak forrásból eredhetnek!↓
326. Nem azért lépünk önmagunkba, hogy bezárkózzunk, épp ellenkezőleg! Azért, hogy a benső forrásból képesebbé tegyük magunkat a külső munkára.
327. Az önámítás olyan, mint a hangos zene: segít elhallgattatni a belül zajongó ürességet. (Vavyan Fable)
328. Az ember semmiféle érdeme sem olyan természetű, mellyel jogot formálhatna az örök életre, mivel mindenkor és mindenben adósa marad az Istennek. (Szent Bernát)
329. „Külső” tevékenységünk mértéke a belső szenvedés. A lélek vonzereje annál nagyobb, minél szentebb. Páli Szent Vince ajánlása: „Készségesebben szenvedjetek, mint cselekedjetek!”
330. Megmagyarázom mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme – írja a Nobel-díjas Szolzsenyicin. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ugyanis ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségteket az élettel szemben, s ne rettegjetek a bajoktól és ne sóvárogjatok a boldogság után se, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké és ami édes, az sem fenékig az! Örüljetek, ha nem fáztok, éhség és szomjúság nem gyötör, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes! Van-e aki irigylésre méltóbb? Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Mossátok tisztára szíveteket és nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok.
331. Az imádás nem fényűzés, hanem az életben a legfontosabb. (XVI. Benedek pápa)
332. Mennyien vannak akik vetni indulnak, de magot nem visznek magukkal. Tudniuk kéne, hogy aki „odakinn” szándékozik vetni, annak „odabenn” szükséges vetőmagot gyűjteni. Szavaink ugyanis csak akkor léleképítőek, ha előbb csendben átimádkoztuk azokat.↓
333. „A szemlélt dolgokat másoknak átadni” – így mondja a dominikánus jelige. Ez legyen minden szónoknak, minden apostolnak a jelszava, mert aki jól szemlélődik és jól imádkozik, az jól prédikál!
334. Sajnos, gyakran a természetes ajándékokra és az emberi erőkifejtésre számítunk. Pedig egyedül az Istennel való egyesülés számít.
335. Sokak hangja azért marad pusztába kiáltott szó, mert benső világuk is pusztaság!
336. Mekkora erőt jelent számunkra, ha a Mindenhatót bírjuk magunkban. Csakhogy hinnünk s bíznunk is kell ebben a jelenlétben és ebben a hatalomban.
337. „Amikor lelki életet élő emberek apostoli céllal egységbe tömörülnek, a Szentlélek egyforma vágyat sugall nekik és ellenállhatatlan erő támad bennük!”
338. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (Liguori Szent Alfonz)