Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!
A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!
Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
„A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)
Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen




.jpg)














.jpg)









673. Amíg élsz, életeddel és tetteiddel tégy tanúságot Szent Fiamról, szóban és írásban hirdesd Örömhírét – akár alkalmas, akár alkalmatlan –, mert majd azok vádolnak Isten előtt a legjobban, akiknek nem szóltál, jóllehet számtalanszor megtehetted volna!.jpg)




636. Az életed rövid és vedd megtiszteltetésnek, ha Isten, még tűnő napjaid közben is kér tőled valamit!




Ez az az város, ahova szintén élelmiszert csempésztünk be. Az ISIS visszaverte a Peshmergát (kurd fegyveres erők) és jelenleg 10 perc távolságra vannak attól a helytől, ahol a csapatunk dolgozik. Ezrek menekülnek Erbil városába. Az ENSZ evakuálta az csapatait Erbilből. A mieink változatlanul ott vannak és ott is maradnak. Az imatámogatásra feltétlenül szükségünk van.







.jpg)
Fontos látnunk, hogy az Egyháznak ebben a törvényében nem nőellenességről, a férfijogú társadalom valamiféle csökevényéről van szó, hanem Istentől adott feladatokról és hivatásokról. Kezdettől fogva a férfi dolga a szentély őrzése és szolgálata, míg a nő mint anya maga az élet szentélye. Sőt amióta Isten angyala meglátogatta Názáretben a Szent Szüzet és tudtára adta, hogy Isten egyszülött Fiát fogja méhében hordozni, kimondhatjuk, hogy az anyaméh Isten legkiváltságosabb szentélye itt a földön. Ezért a nő hivatása, a testi-lelki anyaság – legalábbis egyenrangú – a papi hivatással, amely viszont a férfiak osztályrésze.
A nők a szeretet ingyenességének tanúi, az ember teremtésében Isten társai, a megtestesülés lehetőségének átérzői. A nő hatalmas méltósága és kiváltsága, hogy saját testéből táplálhatja a kis újszülöttet, majd pedig odateheti az ételt a család asztalára. Ez nem alacsonyrendű munka, hanem az élet szolgálata, királynői feladat, hiszen az Úr Jézus ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere.” Nem kevésbé fontos az anya szerepe a gyermekek vallási fejlődésében.

G. K. Chesterton (1874–1936): Anglikán író, irodalom kritikus, újságíró, közgazdasági, politikai és társadalom elemző, szónok, humo-rista és költő. Élete során egyre inkább azonosult a katolikus szelle-miséggel, elhatárolódva a protestáns individualista szemlélettől. 1922-ben lépett a Katolikus Egyházba. A végső ok saját szavaival, ez volt: „hogy megszabaduljak bűneimtől”. Illetve, ahogy, az áttérését elfogadó bencés Rice atya mondta: „Az Egyháznak a bűnnel szemben történő eredményes fellépése miatt”. Nem sokkal később felesége is követtte példáját.
Gyakorlatilag valamennyien a pogányságért hagyják el. Dolgokért, nem elméletekért hagyják el; és ha vannak elméleteik, azok néha futurista elméletek, de valójában sohasem a protestantizmus teológiai elméletei. Nem azt mondom, hogy a sörért és a tekebábukért hagyják el a katolicizmust, mert a katolicizmus sohasem vette el a kedvet ezektől az intézményektől, ahogy azt néha a protestantizmus tette. Azért hagyják el, hogy vígan éljenek... Tudom, az öreg racionalisták azt hangoztatják, hogy értelmük akadályozza meg a hithez való visszatérésüket, de ez nem igaz: ez már nem az értelem, hanem inkább a szenvedély... Ők úgy érzik – nem ok nélkül –: az a tény, hogy elkötelezik magukat a katolicizmussal szemben, felelősségvállalást jelent, mely állandóan zablaként működik.” (A katolikus Egyház és a megtérés) 





A feladat szinte azonnal világossá vált: Weider hadat üzent az egyik legnépszerűbb magazinnak, a Cosmopolitannek. „Azzal, hogy 18–19 éves színésznőket tesznek a címlapra, a tizenéves lányokat célozzák. A Cosmót legtöbben ártalmatlan női divatmagazinnak tartják, pedig nem az. A lényege az, hogy egészen fiatal kortól nyomatja a szexet a kislányoknak, mégpedig olyan módon, ami kimeríti a pornográfia fogalmát. Ez nagyon ártalmas a 13–14 éves lányokra.”
Sixx sikeresen részt vett egy alkoholelvonó-kúrán, kibékültek, de 2006 áprilisában megint szakítottak, hogy végül 2007-ben elváljanak.




Egyenlőség? „Hogyan lehet az, hogy egy férfi házasságot köthet egy másik férfival, ugyanakkor nem köthet házasságot két nővel? Márpe-dig, ha tényleg egyenlőséget akarunk, vajon miért nem vonatkozik az un. 'egyenlőség' arra az unokahúgra is, aki igazán szívből szereti a nagy-bátyját?” – mutatott rá a libe-rális érvelés következetlensé-gére. 


I. A testi-lelki alkalmasság.
A fenti bölcselmények az "Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL" c. kiadványvból valók! Szerkesztette: Begyik Tibor OCDS


A feministák és az abortusz támogatói által fennen hirdetett „abortuszhoz való jog" végső soron a szexuális kielégülés eszközeivé, vagyis rabszolgákká teszi a nőket – figyelmeztet a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakember.
„A művi terhességmeg-szakítás feltételeinek könnyítése az emberi kapcsolatokat is befo-lyásolja – folytatta az előadó. – Ha a férfi tudja, hogy a magzatelhajtás egy-szerű, nemkívánt terhesség esetén könnyebben elhagy-ja a nőt, hiszen tudja, hogy partnere egyszerűen el tudja vetetni a magzatot. A nők egy része ugyan képes ellenállni és elutasítani a művi terhességmegszakí-tást, az abortusz legalizá-lása ördögi kör, amiből sokan mások nem tudnak kitörni. Az 'abortuszhoz való jog' azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag 'felszabadítanak', valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák, s ily módon veszélybe sodorják a nőket” – idézi a szakembert a CNA. (Magyar Kurír)
A cikk szerzői, 
Egy szó, mint száz: a családi nevelésnek – mindkét NEM számára – óriási (lenne) a feladata és ennek pozitív, gyakorlati hozadéka a jövőre! Az unalom és a rossz társaság, kész csapás! Azok a lányok, akik édesapjuktól elismerő szavakat kaptak nőiességüket illetően később, stabilabbak a társkeresésben, mert pszichésen nem az állandó „visszaigazolásban” értékelik magukat. És ez a lényeg! Ugyanez érvényes a fiúkra is, akiknek férfi voltát nem ahhoz mérik, hogy "hány csaja volt" és milyen "body-s", hanem ahhoz, hogy milyen tervei vannak a családalapításra, és ezért hány szakmája, iskolája van, egyszóval: mit tud értékben felmutatni. Mert sajnos a gáláns, lovagias viselkedés visszaszorulóban van, a válság végét egyelőre nem látni, ám mégis konkrétan...




Hogy miként keveredhet, egy jószándékú nő ilyen helyzetbe? Nos, bizonyára többek a "párkapcsolatoktól" érzelmi biztonságot (az esetleges véglegességet) remélik – ezzel szemben –, csak időleges látszatot kap-nak (miközben kimennek az időből). Bensőséges kapcso-latra vágynak, miközben (sokszor végleg) kizárják magukat a valódi intimitásból, ennek folytán valamelyest emberi méltóságuk is sérül. A legtöbben úgy gondolják, hogyha a vágyott férfit meg akarják tartani, akkor nőtársaikhoz hasonlóan fenntartás nélkül engedniük kell. "Ha nem adom oda magam, akkor tovább áll" – mondják. Hát álljon tovább! Ez az őszinte szívek természetes kiválasztódása! "Inkább legyél magányos, mint meggyalázottan elhagyott!" – mondja a sommás bölcselmény és nem ártana ezt szem előtt tartani! A valódi nőiesség, a tartásban és a türelemben mutatkozik meg, különben a női szív, melynek szentélynek kellene lennie, könnyen karavánszerájjá válik! A Patika Tükör - folyóirat, 2004. XII. évf. 11. számában figyelmeztetően fogalmaz: "A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben"! Vagyis ez az „élvezeti cikk” elsősorban a férfiak "bulija", a nőtársadalom – tisztelet a kivételnek –, meg csak "szolgáltat". Az un. "partnerkapcsolat" a legkevésbé sem a nő hosszútávú érdeke és öröme, mivel a nők lényegében tartós társra és biztonságra vágynának. De még ha valódi öröme lenne is a nőnek, ezért százszorta nagyobb árat fizethet, mint az élveteg férfi! A nő részérőli egy-egy hódítás, valamiképp kétségkívül imitálja a valódi kaland örömét, mégis az esetek kétharmadában – a férfi miatt –, kiábrándultságba fordulhat. A nőiesség elsősorban nem "ágymelegre", hanem a házasság, a család melegségére vágyik! A véglegesre és a biztonságosra! Ezzel szemben a futó kapcsolat – vagy divatosabban –, a 'párkapcsolat' vagy 'élettársi kapcsolat' gyalázat, mert a férfinek szabadság, a nőnek ágyasság. Ráadásul minden párkapcsolatban borítékolt "pár kapcsolat"! (folyt.)



"szexuális zaklatás" kritériumait illetően! Tekintve, hogy a nők egy része – öltözködésével, mozgásával (magakelle-tésével) és illatával – oly szemérmetlenül "incsel-kedik" (boldogbol-dogtalannal), hogy ez messze kimerítheti a férfi-zaklatás fogalmát! Beindítja az egyébként is tisztességtelenre kódolt ábrándjaikat és a feleségek ennek egyfelől nem felelnek meg, másfelől meg (óhatatlanul) "elegük van az egészből"!

.jpg)
Mit tanácsolhatunk tehát a párkereső nőknek? Hát először is azt, hogy elsősor-ban nézzenek ki úgy és visel-kedjenek akként, mintha NŐK lennének! Vagyis soha ne a divatnak, a barátnőknek vagy a skalpvadász 'pasiknak' akarjanak megfelelni! Másodsorban, tartsák szem előtt, hogy az igazi férfiasság, nem a tettekben és a szövegelésben, hanem a tettre kész önuralomban mutatkozik meg! Ha bizonytalanok a férfi valós szeretetében, kérjék a türelmét és az rövidesen színt vall. (Ez persze csak akkor működik, ha a férfiben fel sem vetődhet a "bezzeg" érve! A férfiak ugyanis nem viselik el, ha tőlük mértéktartást várnak, miközben vélt "elődjét" ezt korántsem kötötte!) Általánosságban azonban, óvakodjanak azoktól az önző, öntelt és kioktató férfiaktól, akiknek hite nincs, ám ehelyett – hit gyanánt – megkérdőjelezhetetlen elméleteket kreálnak. Egyes férfiak vágyai és ábrándjai (az életről való "filmszerű"), elképzeléseik gyakran elhomá-lyosítják a mértékletességüket, mígnem a nőket rendszeresen oktatják, fölényesek és mindenről úgy vélik, hogy jobban tudják. Ha gyengédnek mutatkoznak is, ez sokszor vagy célirányos, vagy csupán a "kisdiák" lekezelése. Különösen óvakodni kell azoktól, akik isznak, dohányoznak (még ha ennek valamiféle "korrekt" keretet igyekszenek is mutatni), mert ezeknél szinte törvényszerű, hogy igazán csak mások iránt vannak precíz és mértékadó elvárásaik (de önmaguk iránt a legkevésbé, mint később kimutatkozik)! Bár másokat könnyen vádolnak, maguknak mindig találnak "reális" mentségeket. Mindig tovább kell gondolni az esetlegesen már korán kimutatkozó "villámtréfákat", hogy majdan ezek a házasság után, hogyan sülnek el, és valóban mosolyfakasztók lesznek-e majd akkor? Aki már kezdetben türelmetlen – amikor megértőn és türelmesen kellene udvarolnia –, ugyan bizony mértéktartó lesz-e, majd a házasságban?
Az Isten megáldjon benneteket lányok és nők! A szeretet mér-tékegysége nem a férfi bicepsze, nem az eleganciája, a "jól tud táncolni" meg "a van pénze", hanem az áldozatra, és a jóra való készsége! Tehát a férfiben a lelküle-tet, A LELKET keressétek és akarjátok megismerni. Ha ez netán, nyomaiban még kimutatható, akkor érdemes velük foglalkozni és (szépen, fokozatosan) a hitre irányítani őket (persze, ha bennetek még van egyáltalán)! Akinek hite nincs, annak mértéke sincs, mert mihez képest tesz vagy nem tesz valamit, a stelázsihoz képest?? Higgyétek el már végre, hogy Isten nélkül nem megy, és arról a végtelenül szerető Istenről beszélek, aki egyszülött Fiát adta a mi üdvösségünkért! Azt se feledjétek, hogy bár más vallások léteznek – ám –, egyedül a kereszténység hirdeti a maradéktalan, válogatás nélküli SZERETETET, és Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta a Feltámadásával – 


A férfiak női nemről való "férfi" élményei a legfogékonyabban és legmélyebben a "nőtől", az anyától származnak gyermekkorból, ezért tudattalanul is valóban az anyjukat keresik a párjukban. Ha negatív élményeik voltak, akkor a valós anyakép mellett egy vágykép határozza meg elvárásaikat. Persze ez nem azt jelenti, hogy a valós női ideál hasonlít az édesanyához, de annyiban működik a dolog, hogy valamely vélt vagy valós tulajdonság végül is képes arra, hogy a NŐRŐL alkotott belső képet befolyásolja.
A NŐ képes felkelteni a FÉRFI figyelmét, de a férfi, Éva paradicsomi esete óta érzékeny arra, ha nőtársa más férfiről példázódik vagy volt már mással előélete! Az igazi férfitípus (értsd jól), 100%-ban akarja birtokolni feleségét, múltjában és jövőjében is, jóllehet, ezért házassága előtti férfiként persze semmit sem tesz! Ezzel magyarázható, hogy a párja múltja miatti féltékenység – akár a józan értelem cáfolataként is – de gyötri a férfit, mely egyenesen tragédiába sodorhatja az egyébként harmonikusan bontakozó udvarlási szakaszt, vagy akár a megvalósult házasságot is. Ezért ajánlatos ezeket a kérdéseket időben tisztázni! Az ebből fakadó durvaságok, ferdeségek, depresszió, válás, öngyilkosság mögött, sokszor negatív szexuális élmény vagy a másik fél, korán elvesztett tisztasága miatti fájdalom, mögöttes traumái motiválnak! Ha efféléről másként gondolkodik a kedves Olvasó, ne feledje, hogy fenti "sarkos" megállapítások sokszor a tudatalattiban fejtik ki hatásukat és bizony ebből származnak azok az "érthetetlen viselkedések", züllések! Nem véletlen és nem érték nélküli a "maradinak" tartott szülői, nagyszülői figyelmeztetés a házasságig való tisztaság megtartására. És ez mindkét félre vonatkozik! Bizony nem árt, ha a nők néha 'férfi szemmel' is nézik a világot, és egyenesen tragédia, ha a férfiak nem gondolkoznak olykor a 'nő fejével' is.
A fenti felvetéseket bezavarandó: léteznek rámenős, skalpvadász, önző és brutális férfiak! De hogyan is kerülhet egyáltalán össze a védtelen nő, egy önző vagy kifejezetten rámenős, agresszív férfival? Sajnos úgy, hogy a "védtelen nő" többnyire kiválasztja magának! Nem utolsósorban azért, mert férfiasnak és úm. szexisnek találja. De azért is, mert a családban is ezt tapasztalta és úgy véli, hogy ő "nagy női készségeivel" már jobban tudja majd kezelni az ismert szituációkat (mint annak idején az anyja)! Úgy látja, hogy a rámenősség "határozottságot", a "célirányosság" férfiasságot, a durvaság "keménységet", a skalpgyűjtemény pedig "tapasztaltságot" tükröz az ilyen nő számára. Hát ez bizony nagy melléfogás! Nos, a nőnek tudnia kellene, hogy az ilyen "férfi" őt is csupán tárgynak vagy "új húsnak, skalpnak" tekinti és csak annyit kedveskedik, amennyi rövidtávú célja eléréséhez okvetlenül szükséges. Valójában csak beeteti áldozatát! A nő pedig annyiban hibáztatható, hogy nem hallgat ősei figyelmeztetésére és épp oly hiszékeny, mint Éva volt. Ehhez még hozzájárul a fent említett öntelt női önbizalom, hogy majdan képes lehet gyengédséggel és páratlan bájaival, változásra bírni a kicsit "kikapós, de férfias férfiját". "Amint bekötik a fejét, majd megszelídül" – gondolja, de súlyosan téved! Ez ugyanis nem lehetetlen bár, de roppant ritka! Ehhez Saul-Paul nagyságrendű katartikus megtérés és erős bűnbánat-nyilvánítás kell, de legfőképp a tartós hit! Mellesleg ez is az a helyzet, mely Isten nélkül nem megy! Mert ha hite nincs, akkor minden bók, csak a "desszert" dicsérete, és végül a nő csak cigi előtti "nass"! Tény, ami tény: nem a házasság intézménye van válságban, hanem az ember (a férfi és a nő)!

az életét! A "parkolópályán" tartás különösen a nőnek okoz nagy kárt, mert a gyermekáldás szempontjából kifuthat a biológiai időből! FÉRFIAK! Isten számon kéri a szeretet "imitálását"! A férfiasság nem a gyors hódításban, hanem a kitartó önuralomban mutatkozna meg! Merthogy a férfiasság: szelíd erő, türelem, gyengédség, tudatos atyaság, hűség és hazaszeretet.


Gyújts egy gyertyát az üldözöttekért!


A házasok, férfi-női szerepkörüket a divatos elvárások szerint alakítják, és nemhogy igyekeznének elősegíteni egymás lelki üdvét, de még gyermekeiket is szabadjára engedik, nem csak Isten örök elvárását feledve, de még a természeti törvényeket is! Mulasztásaik és bűneik aztán, feldobott kőkén zuhannak vissza fejükre és gyermekeikre, s végül még Istent vádolják ezért, holott maguk tehetnek róla! (És ebben rejlik a Gonosz egyik diadala!)