SZŰZ MÁRIA TÖKÉLETES TISZTELETE
Több módja van az igazi Mária-tiszteletnek, (a hamis tiszteletről itt nem kívánok szólni)!
a.) Az első mód abban áll, hogy keresztény kötelességeinket lelkiismeretesen teljesítjük, kerüljük a halálos bűnt, inkább szeretetből mint félelemből cselekszünk, időközönként a Madonnához imádkozunk és Őt, mint Isten Anyját tiszteljük – anélkül –, hogy különösebb áhítattal viseltetnénk iránta.
b.) A tisztelet második módja abban áll, hogy a Boldogságos Szűz iránt érzett hódolatunk, szeretetünk, bizalmunk és nagyrabecsülésünk tökéletesebb jeleit adjuk és ezeket az erényeket ápoljuk. Ösztönözve érezhetjük magunkat arra is, hogy a rózsafüzér-, vagy skapuláré társulatba beiratkozunk, a rózsafüzért imádkozzuk, a Szűzanyát tisztlejük és dicséretét hirdessük.
Ha emellett a bűnt kerüljük, akkor ez minden bizonnyal jó, szent és dicséretre méltó, de mégsem oly tökéletes és nem is oly alkalmas arra, hogy lelkünk a teremtményektől és önmagunktól elszakadva Jézussal egyesüljön, mint az az áhítat, melyről a következőkben lesz szó.
c.) A Mária-tiszteletnek épp ezt a harmadik módját, melyet csak kevesen ismernek és még kevesebben gyakorolnak, szeretném nektek – kiválasztott lelkek –, kinyilvánítani! Ez abban áll, hogy mint a szeretet rabszolgái, Szűz Máriának szenteljük magunkat, hogy általa egészen Jézuséi legyünk, és mindent Szűz Máriával, Szűz Máriában, Szűz Mária által és Szűz Máriáért tegyünk! Ezeket a szavakat bővebben szeretném megmagyarázni.
Aki erre a tiszteletre szánta el magát, mindenekelőtt egy napot válasszon ki, hogy magát önként, kényszer nélkül, szeretetből, egészen és fenntartás nélkül a Boldogságos Szűznek és általa az Üdvözítőnek átadja és felajánlja. Elhatározásunkban felajánljuk Neki testünket és lelkünket, külső javainkat, otthonunkat, családunkat és jövedelmeinket, belső lelki javainkat, érdemeinket, kegyelmeinket és elégtételeinket. Megjegyzendő, hogy ezzel az áhítattal azt ajánljuk fel Jézusnak Szűz Mária keze által, ami lelkünknek a legkedvesebb. Még a szerzetesrendekben sem kívánnak ennyit tőlünk, hogy az imádságaink, alamizsnáink, önmegtagadási és elégtételi cselekedeteink értéke fölötti rendelkezési jogunkról is lemondjunk. Ebben az áhítatban minden ebbéli jogunkat átadjuk a Boldogságos Szűznek, aki mindent tetszése szerint felhasznál Isten nagyobb dicsőségére, a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára – vigasztalásul, vagy kiszabadításukra –, vagy akár a szegény bűnösök megtérítésére, stb.