A IV. Lateráni Zsinat szerint 'az ember összekötő kapocs az anyagi és a szellemi világ között. Testével az anyagvilágban gyökerez, lelkével a szellemvilágba nyúlik.'
Az ember tehát abban különbözik a szellemi lényektől (az angyaloktól), hogy test és lélek együttese. Az anyagot a bűn tette az enyészet tárgyává! Az ember teste, eredendően hasonlatos a feltámadott Krisztus testéhez, amely képes áthaladni a zárt ajtón. A megváltás és feltámadás által visszanyerjük testünk teremtett képességeit!
Földi létében az ember teljesen abszurd lény, a mulandó testbe zárt örök életű lelkével. Ez az abszurditás viszont a bűn (az eredendő bűn) következménye.
Az anyag múlandó, de a lélek, mint szellemi valóság, túlmutat az anyagi világon és lényegét tekintve halhatatlan, mert Isten szüntelenül életben tartja.
A lélek bár láthatatlan, de aktív léte kétséget kizáróan irányítója az emberi életnek, a következtetésre képes gondolkodásnak és az egyedi személyiségnek.
De hol lakozik a lélek?
A tudományos szocialisták kinevetik azokat, akik hisznek az emberi lélek halhatatlanságában, azt állítva, hogy lélek nem létezik, mivel nem látható a röntgenfelvételeken. (Ilyen egyszerű!)
Mások arról vannak meggyőződve, hogy az emberi lélek biológiai energia, melyet tudományosan vizsgálni lehet. (Ilyen összetett!)
Dogmatikus materialisták ragaszkodnak azon nézethez, miszerint a gondolkodás pusztán fizikai folyamatok eredménye. (Ilyen babonaság!)
Az ateisták szerint a lélek csupán az emberi agy terméke vagy pusztán illúzió. (Ilyen káprázatos!)
A keresztények szerint azonban a test és lélek egységes egész, s az agyi funkciók felett áll a lélek. (Ilyen egész − és kész!)
Egyes "nagy gondolkodók" épp a leglényeget nem veszik észre, azt, hogy észleléseiket képesek (észre)venni, hogy az állatokéhoz hasonló agyukkal, mégis képesek következtetéseket levonni, gondolkodni és hipotéziseket felállítani! Ám ez a"következetességre" képes agy csak addig elmélkedik és érvel jól-rosszul, amíg él, utána már csak tény és igazság van, s az érvek megszűnnek!
"Lenni? vagy nem lenni? − kérdések kérdése!
Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.
Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok,
Még több mélységeknek mélyére találok".
(Csokonai Vitéz Mihály: A lélek halhatatlansága)
