Krisztus követése
Korunkat, melyet ha nem is nevezhetünk „új időknek”, de Mária-korszaknak igen, ott tartunk, hogy a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében maga az Úr kérte Erzsébet asszonytól (a Szeretetláng kiválasztottjától), hogy imádkozzák az emberek az Általa diktált imát:
A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért. (I/63)
Nos, kedves Olvasóm, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20)
Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme!
(folyt.)
