A Csodásérem
Kedves Hallgatóim! A Mária-jelenések történetében 1830 ‒ a Csodásérem átadásának éve ‒ nyitánya üdvtörténetünk egy fontos korszakának, amit VI. Pál pápa kijelentése nyomán, valóban joggal nevezhetünk Mária-korszaknak.
A mai ismertetésem a Csodásérem történetével foglalkozik!
Sajnos, az európai forradalmak történetében Franciaországnak szomorú dicsőség jutott. A francia föld revolúciói ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében messze kitűntek és a léleksorvasztó liberalizmust és a „szocializmusokat” a büszke Franciaország zúdította a világra! Kész csoda, hogy a francia Egyház virágai a 19. sz. folyamán mégis, minden pusztítás ellenére is tovább pompáztak. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János és Kis Szent Teréz. Ebben a században került sor a Csodásérem, a La Salette-i, a Lourdes-i és a Pontmain-i jelenésekre.
1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a „júliusi monarchiának” nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalint, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodásérem tervét s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek. Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers (fan lé-mutyié) nevű faluban. Szülei Pierre és Madeleine házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin a nyolcadik gyermek volt. Az édesanya 46 évesen hirtelen meghalt, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát és így kérte: „Ezután légy Te az Anyukám!”