„Ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk” …
320 éve
CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE
1 7 0 3. J Ú N I U S 1 6.
Közel kétszáz évig az elhallgatás leple borította a kivételes tehetségű, feddhetetlen erkölcsű, hajthatatlan fejedelmet és csodálatos nyolc éves szabadságharcát. De mi mégsem feledtük azt a kiváló tudóst, írót, politikust és hadvezért aki génjeiben hordozta mindazt, amit kiváló őseitől a Z r í n y i e k t ő l és a R á k ó c z i a k t ó l örökölt.
A magyar országgyűlés az 1906. évi XX. törvénycikkben méltó módon emlékezett meg a magyar nemzet nagyságos vezérlőfejedelméről.
Hívjuk fel és forduljunk mi is a világ magyarságához, a Kárpát-medence magyarságához és valamennyi nemzetéhez, hogy amint őseink 318 évvel ezelőtt együtt küzdöttek a haza függetlenségéért most együtt emlékezzünk és ünnepeljük egyik legnagyobb történelmi eseményünket.
A nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét II. Rákóczi Ferencet és a 8 éves szakadatlan honvédő szabadságharc emlékét ünnepeljük együtt. A Magyar S z e n t K o r o n a Országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát - medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott
„ CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE” lobogó alatt.
N E M Z E T I Ü N N E P - ként emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc kezdetére, 1 7 0 3. JÚNIUS 16 -ra!
F e l s ő v a d á s z i II. Rákóczi Ferenc a német - római birodalom hercege a következő sorokkal küldte a szabadságharc kezdetén felhívását a keresztény Európába.
K I Á L T V Á N Y !
"Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti...a nemzetet, mely ... vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte ... az egész kereszténységet,.. megfosztják hadi érdemeitől, s ... páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.."
Rákóczi 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.
„ Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkre tette, panaszaik miatt sokat bánkódtam. A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiak asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre. Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe. …Az eredeti magyar birtokosokat jogaiktól megfosztották,… hacsak hatalmas pénzösszegekkel vissza nem vásárolták saját tulajdonukat.”
XIV. Lajos francia király bizalmasan felkéreti, Rákóczit, hogy álljon a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére. Sorsa ettől az időtől kezdve egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. A lengyelországi Brezán várából szólítja harcba Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát. Esze Tamást kinevezi ezereskapitánnyá és átadja neki a „ Cum Deo pro Patria et Libertate „ feliratú a piros selyemzászlókat.
A brezáni kiáltvány
„…minden igaz haza szerető, Országunk régi dicsőséges szabadságát Ohayto Egyházi és Világi, Nemes és Nemtelen, Fegyver Viselő és Othon lakos, egyszóval minden rendű igaz Magyarokat haza fiuságokra inttyük és kényszerittyük s kéryük, hogy, mint már Isten némelyeknek sziveket az hazáért fel geriesztette s egjben hozta, úgy ki ki edes hazája szabadsága nemzete mellet az Isten és Törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, Portioztato, Adoztato, Nemessi szabadságunkat hatalmasson foglaló s fogyasztó beczülletünköt tapodó, sónkat, kenyerünket el vevő, életünkön uralkodó s kegjetlenkedő birodalom ellen fogion fegyvert…”
II. Rákóczi Ferenc herceg 1703 június 16-án jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei - hágónál lépte át a magyar határt. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a szabadságért és függetlenségért nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc.
II. Rákóczi Ferenc bámulatos szervezőképességével és átgondoltságával szervezte meg az egyre nagyobbodó kuruc sereg gerincét. A nép kitörő örömmel és áldozatkészen fogadta, kijelentették, hogy „ velem akarnak élni-halni.” Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák, bajorok és a Szent Korona Országaiból a ruszinok, akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a szlovák, a román és kis létszámban a német fegyvert forgató lakosság.
Rákóczi nagy figyelmet fordított a kialakuló független magyar állam kulturális életére, a szabad vallásgyakorlásra, a törvénykezésre, a külkapcsolatokra és az államszervezetre.
Megjelenik a szabadságharc első magyarországi hírlapja a Mecurius Hungaricus majd a Mercurius Veridicus és a Mercurius Veridicus ex Hungaria.
Rákóczi bajorországi követét utasítja a magyar-francia-bajor-svéd-lengyel katonai szövetség előterjesztésére.
Szécsényben országgyűlés ül össze két táblával ( két kamarás ). A Rendek Szövetséggé (konföderációvá ) alakulnak.
Herceg II. Rákóczi Ferencet a Rendi Szövetség ( mindkét tábla ) vezérlőfejedelemmé választja. A szenátus elnöke gróf Bercsényi Miklós.
A legfontosabb (sarkalatos) törvények: a szenátus feladatai, a megyék képviselői, békekötés (csak a szövetség jóváhagyásával ) igazságtételi törvények, az abszolutizmus sértettjeinek teljes kártalanítás, "türelmi rendelet „ a keresztény vallások teljes szabad gyakorlásáról.
A szabadságharc jelentős eseményeiről kiemelkedő csatáiról sok vers és dal született.
A Rákóczi Induló kuruc-kori dallamait először Bihari János jegyezte le, majd Fáy István közölte. Az induló hangszerelését Erkel Ferenc végezte el zenéjével emléket állítva a Nagyságos Fejedelemnek. Európa és a világ Berlioz közreműködésével ismerhette meg a csodálatos melódiát a Rákóczi Indulót. Több mint három évszázada Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás királyhoz hasonlóan őrzi emlékét szimbólumokon és a szívükben -remélve a Nagy Fejedelem BOLDOGGÁ avatását- a Kárpát -medence népei.
A Nagyságos Fejedelem 1906 – ban hazatért Kassára, magyar földbe nyugodni.
Buda egyetlen, a Rákóczi szabadságharc emlékére 8 éve az egyesületünk által állított, felszentelt és áldott
/ http://kultura.ujbuda.hu/kultura/rakoczi-emlekhelyet-avattak /
emlékműnél minden évben a Magyar-Osztrák-Bajor Társaság tagjai ünnepi megemlékezéssel és koszorúzással emlékeznek a hősökre.
Dr. Galla János írását átvéve
