A Szűzanya a papság és a családok lelki újjászületésén fáradozik, „A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését.” (Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek ‒ későbbi bíboros ‒, a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlásából).
Jézus a Szeretetláng Naplóban: „Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140) Ez a reményteljes győzelem azonban nem következhet be az egyéni és kollektív áldozatok és harcok nélkül!
Az Üdvözítő az Egyházat bízta meg iránymutatással. Ennek ellenére, túlon-túl hiszékenyek vagyunk a még ki nem vizsgált üzenetek iránt, holott a megtévesztő szellem (a gonosz) kifinomult praktikákkal eteti be a figyelmetleneket!
Sokan nem is veszik észre, hogy életükben mikor és mivel nyitottak szabad utat a gonosz léleknek. Az emberek egyre csak csodálkoznak – sőt Istent vádolják –, amiért környezetükben és családjukban elhatalmasodnak a problémák! Sajnos ez megtörténhet ezoterikus társaságba keveredéssel, jósnő igénybevételével, vagy egy-egy szépnek látszó hamis üzenet elfogadása, lelkes követése stb. által is!
A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik "lakóinak gonoszsága miatt" (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz” (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni” (Zsolt 127,1-2). A Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. "A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak” (Bölcs 16,24).
Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem "csak" az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán – mint mondtuk – népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12), márpedig az Írás érvényét nem veszti (Jn 10,35).
