Szent Fausztina naplójából: „Megkérdeztem a tisztítótűzbeli lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Azt válaszolták, hogy a legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta a tisztítótűzben szenvedőket. A lelkek a Tenger Csillagának nevezik Máriát, aki enyhülést visz nekik.” (N. 20.) ‒ miként az angyalok is – teszem hozzá!
Az embernek tehát meg kell ismernie a Szentírás, az Egyház és a szentek tanítását, mert ezáltal találhat tájékozódást a maga és embertársai örök sorsát illetően! Tehát,
felelősséggel tartozunk nemcsak élő embertársainkért, de az elhunytakért is!
Az Újkatekizmus írja: „Az Egyház az első időktől kezdve könyörgéseket ajánlott föl az elhunytakért, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten, boldogító színelátására. Az Egyház tehát ajánlja a Szentmisét, a búcsúkat, az alamizsnát és a vezeklést is az elhunytakért.” (vö. KEK 1032) ‒ idézet vége!
(folyt.)