Előszó V.
Nagysága éppen rejtettségén és misztikáján alapszik, melyre a hallgatás nyomta rá pecsétjét, de ez nem tétlenségre alapozódott. Sőt az Isten ügyéért tett nagy „akciók”embere volt Ez képezte az Ő alázatosságának alapját. Szívesen lett volna ugyanis a Messiás előhírnöke, hasonlóan Keresztelő Szent Jánoshoz. Minden vágya volt ugyanis „Őt hirdetni”, a boldogító titkot világgá kürtölni: „Nézzétek és lássátok, Ő az akire vártatok, Ő a Messiás, akire atyáitok is vágyakoztak!” Ám a magára vállalt hatalmas titok, kemény önuralomként fedte le egész életét anélkül, hogy megsértette volna azt. Márpedig ez, mint tűz égett benne, és Ő valóban hordozta a szeretet tüzét. A hirdetés nem az Ő feladata volt, nem az Ő útja lett, neki a hallgatás szent pecsétjét kellett hordoznia. Mert Isten mindig a kicsit keresi, hogy alkalmassá tegye a nagyságra, „ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek...” (Mt 18,3)
Így vált Szent József a mi nagy tanítónkká, a hallgatás erényének nagymesterévé. Egyetlen szent sem mutatta ilyen világosan, hogy Isten a hallgatásban beszél, hogy Isten a csendben ajándékozza önmagát.
(Folyt.)