A tökéletes Mária-tisztelet 2
Grignon: "Kedves Testvérek! Őrizkedjünk tehát nagyon, nehogy a gáncsoskodó tisztelőkhöz tartozzunk, akik semmit sem akarnak elhinni s mindent bírálgatnak, vagy a szűkkeblűekhez, akik Jézus Krisztus iránt való tiszteletből félnek Szűz Máriát tisztelni, vagy a külsőségesekhez, akiknek egész áhítata külső gyakorlatokból áll; vagy a vakmerőkhöz, akik hamis Máriatiszteletük ürügye alatt bűneikben elpusztulnak; vagy az állhatatlanokhoz, akik áhítatgyakorlataikat könnyelműen cserélgetik, s a legkisebb kísértésnél egészen elhagyják; vagy a képmutatókhoz, akik felvétetik magukat az egyesületekbe és Szűz Mária jelvényeit vásárra viszik, hogy jóknak tartsák őket; vagy végül az önző tisztelőkhöz, akik csak azért folyamodnak Szűz Máriához, hogy testi bajaiktól megszabaduljanak, vagy ideiglenes javakat nyerjenek. (104).jpg)
Minthogy tökéletességünk abban áll, hogy isteni Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz hasonlókká legyünk, Vele egyesüljünk és magunkat Neki szenteljük, minden ájtatosság között az a legtökéletesebb, mely Jézus Krisztushoz leginkább hasonlóvá tesz, Vele legbensőbben egyesít és bennünket legkizárólagosabban Neki szentel. Minél inkább Szűz Máriának szenteli magát a lélek, annál inkább szenteli magát Jézus Krisztusnak. Ezért a tökéletes felajánlás és átadás Jézus Krisztusnak nem más, mint önmagunk tökéletes és teljes felajánlása és átadása Szűz Máriának, és ez az az ájtatosság, melyet én tanítok! (120)
Kérve kérlek ezért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Szűz Máriában irántatok érzek, ne elégedjetek meg azzal, hogy a Boldogságos Szűz kis füzérét elmondjátok, hanem imádkozzátok el naponta az olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért! Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek. És mivel Jézus és Szűz Mária dicséretét vettétek, a Mennyországban örökké tartó áldást fogtok aratni! (254)” Amen. – fejezte be Grignon atya.
Van, hogy a képmutatók hamisságára hamarabb fény derül, mintsem gondolnák! Már pirkadatkor tudták sokan, hogy az aki Grignon atyát bevádolta a helynöknél, nem volt más, mint az a diakónus akit Lajos atya, kitüntetés képpen épp anapra hívott segédkezni az ünnepi szentmisére. A városba visszatérő püspök hamarosan felismerte a csalárd szándékokat és ahelyett, hogy elmarasztalta volna kiváló papját, megdicsérte az eredményes misszióért. Sőt egy újabb külvárosi megbízást adott, Saint Saturinba, ahol az emberek a gonoszság minden fajtájának rabszolgái voltak. Ezen a missziós helyen még nagyobb tömeg gyűlt össze mint Montbernargeban és Saint Savinban együttvéve. Esténként a hatalmas gyertyás körmenetek énekeitől és a rózsafüzértől visszhangzottak az utcák. Bűnbánók százai gyóntak és újították meg keresztségi fogadalmukat.
