Az inkvizíció fekete legendája
Ahogy a kortárs brit történész. E. Grant ál-lítja: ,,Számos komoly probléma, mely a 16. és 17. század tudósai előtt felmerült – s me-lyek többségét sikere-sen megoldották –, a középkor szellemi öröksége volt. Ha nem lett volna a középkor, és ha hiányzott volna a középkori egyete-mek természetfilozó-fiájának hosszú tradíciója, akkor a 17. században nem lett volna mit megvitatni. A középkori egyetemek, az Egyház támogatása nélkül nem sorolhatták volna be oktatási programjukba az egzakt tudo-mányokat, a logikát és a természetfilozófiát, mely megalapozta Nyugat-Európa hosszú és megszakítás nélküli elköteleződését a tudományos gondolkodás és problémamegoldás mellett."
A középkor ellen felhozott egyik általános vád az akkoriban uralkodó az ún. "mély intolerancia" hangsúlyozása. Ebben az összefüggésben általában az inkvizíció intézményére utalnak. "Inkvizíció", ez a szó az elnyomásnak és a nézetek miatti üldözésnek lett a szimbóluma, egy olyan intézmény, mely ‒ a kritikusai szerint ‒ magán viselte az állam és a társadalom pretotalitárius koncepciójának minden jelét.
Először is el kell választani (amit sok kritikus nem tesz meg) és meg kell különböztetni az ún. római inkvizíciót, mely a 12. század végén jött létre – mely a pápa vagy más püspökök alá tartozott –, a spanyol inkvizíciótól, ami a 15. században alakult, és jelentősebb mértékben tartozott a világi hatalom alá. Végső soron ez váltotta ki a többszöri pápai figyelmeztetést (a 15. és 16. században), amelyet Róma a spanyolországi egyháznak küldött.
Az inkvizíció "fekete legendája" (főleg a spanyol inkvizíció "fekete legendája", vö. a hírhedt főinkvizítor, Torquemada alakjával) alakult ki.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az inkvizíció ‒ mint az eretnekségek egyházi felülvizsgálata ‒ Európában egy konkrét történelmi összefüggésben jött létre, ti. akkor. amikor a dél-franciaországi Provence-ban és Languedocban egy nemcsak vallási, hanem társadalmi szempont-ból is veszélyes eretnekség kezdett el terjedni: a kathar (albigens) eszmeiség.
Mai nyelvezettel kifejezve ez egy veszélyes mértékben terjedő destruktív szekta volt, melynek egész módszertana a tagok agymosásán, a vagyonuk átvételén és a fennálló hatalmi struktúra elvetésén alapult. Az albigensek a régi manicheus eretnekségre hivatkoztak, mely alapjában véve azt állította, hogy a teremtés rossz, és a "rossz-isten" műve. 
Társadalmi bomlasztó hatása abban nyilvá-nult meg, hogy az em-beri testet is rossznak tartotta (nem úgy fogta fel, mint a "Szentlélek templomát", ahogy azt az Egyház tanítja), ezért megengedte, egyenesen megparancsolta a test pusztítását, pl. féktelen erkölcstelenséggel, en-nél fogva pusztítandó-nak tartották a társa-dalmat is, és akadá-lyozták a békés fejlő-dést. Napjainkban, hány és hány szülő vár-ja el, hogyha gyermekei valamilyen szekta háló-jába kerültek, hogy az állam keményen vessen véget az efféle destruktív szerveződéseknek?!
