2.2 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk 
Ugyanezt mondja Richárd szerint Jézus az Ő anyjáról is: »Senki sem jöhet hozzám, hacsak Anyám az ő szószólásával nem vonzza őt (Sup. Cant. c. 1. v. 3.), Jézus Mária gyü-mölcse volt, mint ezt nekünk Szent Erzsébet tanítja: »Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te mé-hednek gyümölcse«. (Lk 1,42) Aki a gyümölcsöt akarja, annak a termőfán kell azt keresnie. Aki tehát Jézushoz akar jönni, annak Máriához kell fordulnia: és aki egyszer megtalálta Máriát, biztosan megtalálja majd Jézust is. Midőn Erzsébet látta, hogy a Boldogságos Szűz személyesen keresi fel házában, nem tudta, mitévő legyen, csakhogy háláját iránta kimu-tassa és ezért telve alázattal felkiál-tott: »Hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?« (Lk 1,43) Mikép érdemeltem meg én azt, hogy Istenemnek anyja engem felkeres? Erzsébet talán nem tudta, hogy nemcsak Mária jött házába, hanem Jézus is? Miért nevezi magát csak arra méltatlannak, hogy az anyát fogadja; miért nem mondja sokkal inkább magát arra érdemtlennek, hogy az Isten fia őt felkeresse? Azért, mivel e szent tudta, hogy valahányszor Mária jön, Jézust is mindig magával hozza, úgy hogy elegendő az anyának hálát adni, ha a Fiút mindjárt meg sem említjük.
»Olyan, mint a kereskedő hajója, messziről szerzi be élelmét«. (Péld 31,14.) Mária volt amaz áldott hajó, mely magával hozta az égből üdvözí-tőnket, azt, Aki maga az élő kenyér, ki az égből jött, hogy velünk az örök életet közölje, miként ezt Ő maga is mondja; »Én vagyok a mennyből alászállt élő kenyér. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él«. (Jn 6,51) Szent Lőrincről nevezett Richárd megjegyzi, hogy az élet tengerén mindazok elvesznek, akik nem találnak e hajóban felvételre, azaz, akik nem élnek Mária védőszárnyai alatt. Ha tehát ‒ így folytatja ‒ abban a veszélyben forgunk, hogy a kísértések és szenvedélyek, melyek itt e földön üldöznek, végromlással fenyegetnek, Máriához kell menekülnünk és felkiáltanunk: »Ó királynőm, ha azt akarod, hogy el ne vesszünk, segíts meg, ments meg minket! «.(De laud. Virg.)
Legyen szabad az olvasó előtt megjegyeznem, hogy Richárd nem tartja helytelen és illetlen dolognak, ha Máriához így folyamodunk: »Ments meg minket, ha nem akarod, hogy elvesszünk«: mint ezt előbb idézett ellenesem véli, ki nem akarja, hogy a Boldogságos Szűzhöz megmentésünkért könyörögjünk, mivel szerinte egyedül Isten menthet meg minket. Ha azonban egy halálraítélt a király kedves emberének mondhatja, mentse meg őt az uralkodónál megkisérlendő szószólásával a haláltól: miért ne kérhetnők mi Isten Anyját, hogy bennünket megmentsen és számunkra az örök üdvösség kegyelmét kieszközölje? Damaszkuszi Szent János nem találta helytelen dolognak, hogy a Boldogságos Szűzhöz ilyképp fohászkodjék: »Ó Szeplőtelen, legtisztább Szűz Mária, ments meg az örök kárhozattól!« (Orat. Panacl.) (96-97. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr797818272
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.