1.9 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk
Útközben egy Isten Anyjának szentelt kis kápolnához ért és a nekikeseredett ifjú belépett. Letérdelt a Boldogságos Szűz képe előtt és sírva esdekelte, hogy eszközölje ki számára bűneinek bocsánatát. Mária tüstént kérni kezdte Fiát e szerencsétlen érdekében. Jézus azonban így felelt: »De látod Anyám, ez a hálátlan megtagadott engem!«
Látván azonban Jézus, hogy Mária nem szűnik meg Őt kérlelni, így szólt: »Ó Anyám, eddig sem tagadhattam meg tőled soha semmit, mivel oly nagyon könyörögsz azért az ifjúért, hát legyen, megbocsátok neki!« Ám a kápolna egyik sarkában jelen volt az az uraság, akinek kezére jutott a pazarló ifjú vagyona, így tanúja volt a természetfeletti párbeszédnek.
Miután látta, hogy a Szűzanya milyen irgalmasan járt közben Szent Fiánál a ezért bűnösért, egyetlen leányát neki adta nőül és egész vagyonának örökösévé tette. Ily módon Mária által az ifjú visszanyerte Isten kegyelmét és ideigvaló javait is.
Imádság
Ó én bűnös, a boldogságomra és üdvösségemre mily szép reményt nyújtott az Úr. Irgalmassága oly nagy bizalmat öntött belém Anyjának oltalma iránt, holott bűneim miatt már gyakran kiérdemeltem az isteni kegyelem elvesztését, és a poklot. Hálát adok tehát Istennek és szószólómnak Máriának, aki védőpalástja alá vett! Hálát adok neked, ó szeretetteljes Anyám, Királynőm! Mily sok kegyelmet eszközöltél ki számomra Istennél, s vajon én mi jót tettem Veled, mily módon igyekeztelek tisztelni? Ha életemet adnám és véremet ontanám is Érted, mindez csekélység lenne mindahhoz, melyet értem tettél! Ó szeretetre legméltóbb Királynőm, én szegény bűnös, csak egy módon róhatom le tartozásomat Irántad, ha ezentúl mindig szeretlek és dicsőítelek.
Gyullaszd hát szívemet szeretetre, egyesíts engem Szent Fiaddal oly szorosan, hogy sose szakadhassak el többé szeretetétől, Őt szeressem mindörökkön örökké. Amen. (94-95. oldal)
