1.2 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk
Szent Ildefonz is azon a nézeten van, hogy az anya, illetve a királyné iránt tanúsított tisztelet a fiúra, illetve a királyra háramlik vissza. Nem is kételkedünk abban, hogy a Boldogságos Szűz Jézus érdemeinél fogva elnyerte azt a méltóságot, hogy üdvünk közvetítője legyen, nem annyira az igazságosság közvetítésé-ben, mint inkább, a kegyelemért való szószólásában. Ebben az értelemben nevezi őt Szent Bonaventura üdvünk hű közvetítőjének, Justiniáni Szent Lőrinc pedig így kiált fel: »Hogy is ne volna malaszttal teljes az, aki égbe vivő lajtorjánkká, a mennyország kapujává, az Isten és emberek közt valóságos közbenjárónkká lett«. (Serm. de Annunt)
»Ha a Boldogságos Szűztől valamely kegyelmet kérünk ‒ mondja Szent Anzelm (De excell. Virg. c. 6) ‒ ezzel mi nem bizalmatlankodunk Isten Irgalmasságában, hanem csak annak a félelmünknek adunk kifejezést, mely joggal foghat el méltatlanságunk érzetében és ép azért ajánljuk magunkat Máriának, hogy érdemei pótolják nyomorúságunkat«.
Csak a hitetlen kételkedik abban, vajon hasznos és üdvös szokás-e, Mária közbenjárásáért esedezni. Feltettem azonban egyúttal magamban, hogy egy másik dolgot is be fogok e helyen bizonyítani, azt ti. hogy Mária közbenjárása, ha nem is elkerülhetetlenül, de mégis bizonyos fokig szük-séges a mi üdvösségünkre. Ennek oka egyedül Isten akaratában rejlik, aki minden kegyelmet, melyben bennünket részesít, Mária kezein keresztül akar hozzánk eljuttatni, mint ezt Szent Bernát tanította s miként ezt manapság a hittudósok és a Katolikus Egyház tanítói egyöntetűen állítják. Vega, Mendoza, Pacciuchelli, Segneri, Poiré, Crasset és nagyszámú tudós író védelmezte ezt a véleményt, sőt Alexander Natalis is, aki különben igen óvatos állításban azt tanítja, hogy Isten akarata, hogy minden kegyelmet Mária közbenjárásától várjunk. (Ep. 76. in calc. t. 4. Moral.) Ennek bizonyításául idézi Szent Bernát híres helyét: »Az Ő (t.i. Isten) akarata az, hogy mindent Mária által nyerjünk el«. Contenson ugyanezen nézeten van, midőn Jézusnak a keresztről Jánoshoz intézett eme szavait: »Íme a te anyád«, következőkép magyarázza: »Jézus e szavaival arra tanít bennünket, hogy Anyjának közbenjárása nélkül senki sem részesülhet drága Vére árán szerzett érdemeiben«. »Sebei ‒ mondja ‒ forrásai az összes kegyelmeknek, e források azonban csak Márián keresztül folynak le hozzánk. Ó tanítványom János! ‒ kiált le Jézus a keresztről ‒, ha forrón fogod szeretni anyámat, akkor majd én is szeretni foglak«. (Theol. mentis et cord. tom. 2. 1. 10. D. 4. c. I.) (87. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr447810064
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.