AZ ÚR IMÁJA
A Miatyánk az Úrtól kapta a nevét. Nem ember, nem is angyal a szerzője ennek a fönséges imának, hanem az emberek és az angyalok királya: Jézus Krisztus. Isten fia tetteiben mindig az Atyát dicsőítette és azért jött erre a világra, hogy általa az emberek is megdicsőítsék az Atyát. Ezért tanított meg bennünket arra az imamódra, mellyel a legjobban magasztalhatjuk Istent: megtanított bennünket a Miatyánkra, amelynek Ő a szerzője.
Imádkozzuk tehát gyakran ezt az imádságot olyan érzülettel, ahogyan Krisztus tanította! /43/
Szükséges volt – mondja Szent Cyprián –, hogy aki megváltónkul a kegyelem életével akarja felruházni lelkünket, mint égi tanítómester rávezessen bennünket a helyes és üdvös imára is. Az isteni Tanító bölcsessége sugárzik ki a Miatyánk szépségéből, szeretettől átitatott mondataiból és rendezett szerkezetéből, melyből erőteljesség árad! Rövid és egyszerű az egész – a tudatlanok és az okosok számára egyaránt –, a szent titkok (könnyen) érthető foglalata.
Tertulliánus szerint a Miatyánk az evangélium rövid kivonata.
Kempis Tamás annyira csodálja, hogy azt állítja: a Miatyánk kívánságai túlszárnyalják a szentek legmerészebb vágyait is.
Aranyszájú Szent János viszont arra figyelmeztet; aki nem úgy imádkozik, ahogy az Úr tanított bennünket, az nem az Úr Jézus tanítványa.
Végül Szent Ágoston arról biztosít mindnyájunkat, hogy a szívből végzett Miatyánk kiírtja a bocsánatos bűnöket is. /38-39/
Amikor ezt az isteni imádságot áhítattal mondjuk, akkor a legkiválóbb erényeket indíthatjuk fel magunkban; mivel a Miatyánk minden egyes fohásza egy-egy erénynek felel meg. /44/
Ha szentolvasónk tizedei előtt a Miatyánkot mondjuk, akkor emlékezzünk a fenti gondolatokra! Akkor rózsafüzérezésünk közben nagy erőkkel töltekezhetünk, s lelkünket friss forrásvízzel üdíthetjük. A rózsafüzér kezünkben olyan hatalom, amelyen nem vehet erőt az alvilág minden incselkedése sem. /39/
„...A tapasztalat azt mutatja, hogy azok akik (…) a kiválasztottságnak jeleit viselik lelkükön, szeretik, ízlelik és imádkozzák az Üdvözlégy Máriát, s annál jobban szeretik ezt az imát, minél inkább egyesülve vannak Istennel! (TMT 250)
