De érdemben, végül is a malasztról szeretnék beszélni. A malaszt szó már a legrégibb összefüggő magyar szövegben, a XII. században keletkezett Halotti Beszédben előfordul: „Mënnyi milosztben tërümtéve ëlëve mü isëmüköt, Ádámut …” (Zolnay Gyula olvasata szerint), ami a mai magyar nyelven így hangzana: Mennyi malasztban teremtette eleve (Isten) a mi ősünket, Ádámot … A „malaszt” szó az ó-egyházi szláv milost?-nak felel meg, jelentése: irgalom. (http://web.axelero.hu/kesz/jel/05_02/malaszt.html)
A legszolidabb megítélés szerint is legalább ezeréves magyar szavunk, amely minden templomban elhangzott milliomszor, és minden katolikus családban évszázadok óta e kifejezéssel mondták az Üdvözlégyeket a legnagyobb természetességgel: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes... Mert élt ez az ősrégi kifejezés, melyről mindenki tudta mit jelent: Istentől való kegyelmet!
Valamikor a hetvenes években úgy döntött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (valaki nyelvújító javaslatára), hogy véget vet ennek a szép, ősi magyar szóhasználatnak – merthogy idegen eredetű (?) –, s innentől kezdve a magyar katolikusok többsége elfelejtette ezredéves szavaink egyikét, s a ’malaszt’ eltöröltetett. De jól van! Még ha a magyar nyelv nem is lenne ősnyelv és kifejezéseinek többségét más népektől vette volna át (bár nem tudni, hogy azok miért "ősibbek"), és ha a "malaszt" idegen lenne is, de akkor is legalább teljesen egyértelmű fogalom, mely pontosan meghatároz valamit! "A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képességére mutat, hogy különbséget tud tenni a csak Istennek tulajdonítható malaszt és az általános értelmű kegyelem között. Erre gondolva nem volt szerencsés az új liturgiában a malaszt szó kiküszöbölése, mert ez megszüntette a nyelvünkben évszázadok óta élő, lényeges különbségtételt. A magyarítás ebben az esetben éppen annyira nem volt indokolt, mint amennyire indokolatlan lenne az Eucharisztia szó kiküszöbölése és a magyar „hálaadással” való helyettesítése". (http://web.axelero.hu/kesz/jel/05_02/malaszt.html)
Csak megjegyzem, hogy bizonyára az ilyen "nyelvújítók" azok (akik pedig a Miatyánkot is lazán megreformálták) hadakoznak legjobban az Üdvözlégyben mondandó könyörgés opcióként való befűzése ellen: "...imádkozzál érettünk bűnösökért, (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen". A Miatyánkban ugyanis, pontatlanabb a "nyelvújított" szöveg az eredetinél, hiszen a "Mi Atyánk, AKI VAGY a mennyekben" biblikusabb és pontosabb, mivel Mózesnek így nyilvánította ki magát az Úr: "vagyok AKI VAGYOK"! Az új átfogalmazás viszont pontatlan és félreérthető! "Aki a mennyekben vagy" ugyanis azt is sejteti, hogy nem a "másik", aki nem a mennyekben van, stb.
Nem beszélve a Miatyánk fő könyörgéséről, melyet bezzeg nem változtattak meg: "NE VÍGY minket a kísértésbe"! Ugyan bizony Isten belevisz minket a kísértésbe?? NEM! Az eredeti szöveg és a józan emberi ész is azt diktálná, hogy ekként mondjuk: NE HAGYJ minket a kísértésben (a bajban, "slamasztikában"), mert – hozzáfűzöm – elveszünk nélküled Atyánk! Az az érv, hogy egységre kell törekednünk a protestánsokkal, bizony ebben is hiábavalóság! Ők továbbra is a saját verziójukat mondják és nem a reformált "pápistát"! De lássuk hogyan is mondják protestáns testvéreink? A internet jóvoltából bemutathatom a demecseri reformátusok imáját: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is! A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma! És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek! És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. Forrás (Erről ennyit!) Visszatérve fő kérdéskörömhöz:
Mit is jelent a 'MALASZT' szó? → Azt, hogy isteni Kegyelem; Istentől való jóakarat, -ajándék; Istentől való készség. Példamondat: "Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled"!
És mit jelent a jóval tágabb értemű 'KEGYELEM' szavunk? → Segítő ajándékot, a büntetés elengedését, jóindulatú haladékot, melyet bárki adhat embertársának vagy egy állatnak is! Példamondat: "a Köztársasági Elnök, kegyelemben részesített egy elítéltet". – Micsoda különbség! (folyt.)