A Hajnal Szép Sugara

     A sátáni manipuláció megnyilvánulása szünet nélküli, és nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b).
     A hiszékenységre hajlamos ember megtéveszthető! Az ilyen, nem csak saját hóhérait képes maga fölé megválasztani, de majdan, az Antikrisztus egyházellenes 'észérveit' is „építőnek” és követendőnek találja majd (Jel 13,3-4)! Sajnos okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)
     Az igaz Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint: minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettől, amire La Salette-ben és Fatimában az emberiség oly világosan figyelmeztetést kapott. Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130) Jézus mondja a Szeretetláng üzenetében: „Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.”  (I/95)    

 A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra – akik folytonos szorongattatásban vagyunk –, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala! Nekünk ebben a végső diadalban kell bíznunk, ennek mihamarabbi diadaláért küzdenünk, nem pedig a csüggesztő vagy ígérgető üzeneteket követnünk! Elsősorban ne a magánkinyilatkoztatások irányítsák az életünket, hanem az Evangélium! Legyünk hűségesek az Egyházhoz, a Pápához, kövessük az Evangélium tanítását és szüntelen rózsafüzérezéssel, engeszteléssel kérjük az Úr Irgalmasságát és Mária Szívének ígért oltalmát! „Csapataink harcban állnak” és ebből a harcból mindenkinek ki kell vennie a részét, az ember rövid életének tétje ugyanis kimondhatatlan: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.
     Az Isten áldjon meg benneteket, legyetek óvatosak! Értsétek már meg végre, hogy a krisztusi Egyház jóváhagyása nélküli üzenetek, bármily szépek és imádságosak is, nagy eséllyel a megtévesztő szellem manipulációi is lehetnek! Ma már a gonosz sokkal rafináltabban közelíti meg a lelkeket, szépet és imára késztetőt javasol, sőt, rámutat az igazságokra, ám mindezt csak a beetetés érdekében teszi! Megátalkodott célja, a lelkeket elszakítani a krisztusi Egyháztól, a hierarchiától azért, hogy kiszolgáltatott martalékká tegye a megtévesztetteket!

     Az, hogy a megtévesztő szellem állna minden egyes üzenet mögött, nyilván nem biztos, az viszont biztos, hogyha maradéktalanul követnénk az Evangéliumot, akkor nemhogy a bizonytalan-, de az elismert üzenetekre sem lenne semmi szükség! Ne akarjatok tehát jólértesültebbek lenni, mint amennyire Jézus Krisztus Titokzatos Teste érdemesnek talál titeket! Mint fentebb említettem, a megsokasodó üzenetek többségének két célja is van. Egyfelől elterelni a figyelmet az igaz üzenetekről, másfelől – így vagy úgy –, de az Egyházzal való szembeállítás! Senki ne figyeljen tehát a „napra-percre kész” üzenetekre, hanem imádkozzon a szent hagyomány szerint szüntelenül, és hozzon áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel senki nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük (Fatima)!

Mert tudhatnátok már, hogy áldozat és imádság a mi eszközünk, melynek igaz célja: a megváltás világméretű érvényre juttatása, Krisztus a mi Urunk által!

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/YqtNiS0TOCI

     Megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba, mert azt tudom, hogy nem szeret írni, sőt Lajos atya azt súgta nekem, hogy „Erzsébet úgy rühelli az írást, mint Jónás a prófétaságot”!

– Na fiacskám, ha ezt mondta, jól mondta! Az Úr szüntelen sürgetésére voltam csak hajlandó belefogni, mivel nekem igen nagy kételyeim voltak és még ma is előfordultak. A kételyek kínja miatt nem voltam képes leírni mindazt, amit később az Úr Jézus kérésére naplóvá kellett alakítanom. Mert eleinte mindent csak egy-egy papírra írtam le, aztán beraktam egy nagy dobozba és kész! Ám az isteni kegyelem hatása már olyan mértékben birtokába vette a lelkemet, hogy isteni kérése alól már nem tudtam kivonni cselekvő készségemet! Egy füzetbe kellett írnom, amit a Szűzanya, az Úr Jézus mondott és később még a cetliket is sorra be kellett másolnom. Így kerekedett ki az a Napló, amely ma már – hála a jó Szűzanyának – az ígérete szerinti módon, futótűzként terjedt el az egész világon.

És tessék mondani – folytattam a kérdezősködést! Önnek soha nem mondott idegen kifejezést az Úr Jézus?

– Hát fiacskám néha, ha magyarul mondta azt se értettem, de egyszer úgy fejezte ki magát, hogy „Én vagyok a Lumen Christi! Rám felnézhettek. Én vagyok az áldozat fensége, nagysága, az irgalom mélysége és kifogyhatatlansága, a példaadás bősége, a türelem leküzdhetetlen Istene (...). Én megtettem értetek mindent, hogy a világ lumene legyek, akit követnetek kell. Én, az emberi gyengeség erőt adója, Én meggyőztem a világot emberi természetem útmutatásával is. Te jól megtanultad, azért ragadsz meg minden kis alkalmat, csak világítson meg Istenségem példaadó fényessége, mely rád árad.” (vö. III/148) Az említett latin kifejezés, nem volt soha az elmémben, és csak a gyóntatóm magyarázta el a jelentését. De most, hogy a naplóírásról kérdeztél, eszembe jutott, hogy amikor az Úr kikötötte, hogy egy nagy méretű füzetet kell vezetnem, így szólt: „Vegyél egy prespánfedelű füzetet, és abba írd, amit mondok!” Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, azt se tudtam, hogy mi az a „prespán”! Csodálkoztam is amikor a papírboltban így kértem, és az eladó szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy most nincs, de a jövő héten várható! Na én vártam is, hogy miféle anyag az a „prespán”! Az Úr jól választott, az a füzetborító egy vékony és kemény tapintású barna lap, ami talán még a vizet is állja!

(folyt.)

     A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Ám, gyakran ártatlannak, vallásinak látszó közösségek és média-fórumok is alattomos veszélyt jelenthetnek! Ezért a legkisebb negatív jelre is fel kell figyelnünk, mégha az viccesnek tűnik is, különben könnyen részévé válhatunk a "gépezetnek" és észre sem vesszük, hogy magunk is bíráljuk az Anyaszentegyház állásfoglalásait! Az aktív részvételünk által rés támad a "kegyelmi védvonalunkon", kitéve magunkat a megtévesztő szellem manipulációinak! 

Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése. A sátán az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad” (1 Pét 5,5b).
     A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás már elhatalmasodott, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos.

     A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának.      A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat.
     Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legáltalánosabb módszere: elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20).
     Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén a család, a közösség kereteiből és ez társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi. 

     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. Ezek, bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg” (Jel 16,10). Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük” (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10). (JÜ 28-31)

2 perc 50 mp.

https://www.youtube.com/watch?v=c9kIAdZ81vw

     Az előző részben arról mesélt Erzsébet, hogy egy (volt) nővér elhozta neki az „égi üzeneteit”, hogy véleményezze. Innen folytatom az elbeszélést:

„Meg kell mondanom neked fiacskám, hogy a viselkedéséből sugárzott az önbizalom, a méltóság, a határozottság és a kételynélküliség!

Beszélgettünk, miközben ő egyre késztetett, hogy máris olvassak bele, de ezt valahogy nem tettem meg! Végül abban maradtunk, hogy két hét múlva eljön a füzeteiért. Rendben – mondtam –, és ő elment!

Kíváncsian vettem kezembe a naplóját, és az első oldalnál azt hittem, hogy le se tudom tenni, de mégsem így volt! Ahogy olvastam a szép mondatokat, egyre inkább éreztem, hogy ez egy „tanulmány”, és hogy aligha az Úr fogalmazta, mert többek közt tele volt latin és más idegen szavakkal. Ez pedig lefékezte a figyelmemet, úgyhogy néhány oldal után nem volt készségem tovább olvasni!

Lehet, hogy teológiailag megállta a helyét, de minden szavából kiérezhető volt, hogy ez egy tanult elme fogalmazványa! Az Úr nekem legalábbis nem így beszél, és főleg nem ennyit!

Tudod titkár testvér! Akiben a legkisebb kétely se merül fel a vélt vagy valós üzeneteivel kapcsolatban, sőt még büszke is rá, az nekem gyanús! Így voltam ezzel a két teleírt füzettel is! Az volt az érzésem, hogy a nővér az ismereteit, a lelke benső monológjaként vetette papírra. Márpedig ilyen benső monológ, minden kegyelem állapotában lévő emberben felhangozhat a Szentlélek által, de arra akkor sem mondható, hogy „égi üzenet”!

Őszintén mondom, hogy én a kételyek kínját szenvedtem eddig is, ha az ügyet ismertetnem kellett a papok felé, mert nem akarok sem megtévedt, sem másokat megtévesztő lenni (III/190)! Túl nagy felelősség ez nekem, tanulatlan asszonynak!

Én ekkor megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba?

(folyt.)

     A sátán és csatlósai szinte akadálytalanul végzik „beetető” aknamunkájukat az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban és az ember egyáltalán észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg.
     Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. (...) Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédben (VI. Pál pápa három, Szent II. János Pál pápa tizenöt alkalommal) foglaltak állást. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön, egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet... A gonoszság nem pusztán a nyomort jelenti a földön, hanem igenis egy élő, lelki, romlott és megrontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő... Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az, aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden utat, ami a bensőnkbe vezet, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15.)

     Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

     A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) "tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.

     És valóban, ma egy szellemi világháború végső, döntő harcában élünk, mely hasonló rombolást végez, mint az atomhatalmak egymás elleni atomháborúja, azzal a különbséggel, hogy ez többnyire szellemi harc ugyan, de ugyanolyan halálos hatása van az örök életre. Mivel az Egyház illetékesei vagy túl vannak terhelve, vagy megfertőződtek a modernizmustól, nem látnak tisztán, így nincs, aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos háttér tevékenységét, tehát egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát.

2 perc 50 mp.

https://www.youtube.com/watch?v=hBGwt_Rfo3E

     Kedves Olvasóm! Amikor egy hosszabb délutánom volt Erzsébet nénivel, a kisházban beszélgettünk. Ilyenkor gyakran feltettem kérdéseket, amelyek foglalkoztattak. Ez alkalommal megkérdeztem, hogyan és milyen választékosan beszél az Úr Jézus? Tudom, hogy a kérdés kissé naiv volt, de a válasza viszont korántsem!

– Fiacskám! Épp a múlt hetekben tett fel hasonló kérdést a kármelita Böcskei atya. Ő azt kérdezte, hogy miként érzékelem a beszélő hangulatát. Elmondtam neki, hogy bár mindent csak a lelkem mélyén hallok, de mégis érzékelem, hogy az Úr vagy a Szűzanya szigorú, szomorú, vagy mosolyog. Te meg fiam most azt kérded, milyen választékosan fejezi ki magát a Mi Urunk? Mit mondjak? Minden elképzelést felülmúló az a megnyerő hang! És hogy választékos-e? Nem tudom! Egyszerűen érthető, de azért hozzá teszem, hogy valójában előfordul, hogy nem értem, vagyis nem merem érteni! Ez ugye furcsán hangzott. Mesélek egy esetet, ami évekkel ezelőtt történt.

Egy alkalommal felkeresett ismerősöm, Körtvélyessy Katalin egykori nővértársa, és hozott nekem egy üveg mézet. Szinte rajongással hízelgett körül engem, és ez nagyon zavart, hiszen még soha nem is találkoztunk. Úgy értelmeztem, hogy kicsinységem ellenére ő nagyra tart. Egyszer csak két nagy füzetet vett elő, mely elmondása szerint az ő, Úr Jézussal való párbeszédét tartalmazta és kérte, hogy olvassam el, mert kíváncsi a véleményemre. Eközben ő maga véleményezte a saját írását, mert azt mondta, hogy ez nagyon fontos lenne az Egyház számára, ezért nyugatra szeretné juttatni, hogy az ottani nővértársai kiadják. Mindezt a legkisebb kétségek nélkül!

Engem ez a kétely nélküli határozottság egészen meglepett. (folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/sJSe3lwTnt4

Forrás nyomán: 

https://ktp.hu/hitunk-es-eletunk/unnepek/egyhazi-unnepek/a-boldogsagos-szuz-maria-szeplotelen-szive

      Mária Szeplőtelen Szíve ünnepét Eudes Szent János kérte kongregációja számára 1646-ban. 1672-ben már sok francia egyházmegye átvette az ünnepet (annak ellenére, hogy 1669-ben a Rítuskongregáció betiltotta). VII. Pius pápa egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vasárnapra, Szent X. Pius 1907-ben a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldog-asszony oktáváját követő vasárnapra engedélyezte. XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének, 1944-ben általánossá tette az ünnepet, mely 1969-ben a Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombatra került át.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szívének tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. II. János Pál pápa 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megtette a felajánlást.

     Az egri egyházmegye egy kis plébániájának meghívására, nyolc pap közösségében találtuk magunkat. Az atyák, ki-ki a maga indíttatása szerint jött el, hogy meghallgassa a „csodabogarat”! Én akkor még elég tájékozatlan voltam a papság korántsem egységes hozzáállásait illetően.

A kérdezgetés rögtön a megérkezésünket követően papi részről, szinte mindenhol az elsők között szerepelt, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost, Alacoque Szent Margitot...” stb.? Erzsébet persze ilyenkor elmondta, hogy mindig tanulni és képezni szerette volna magát, de a nehéz sorsa úgy hozta, hogy nem volt rá módja, így ezekről a szentekről sem olvasott stb.

Aztán átfogóan ismertette a Szűzanya emberiségmentő igyekezetét, az áldozat-imádság-bűnbánat szükségességét. Megérintett, hogy a pompás ebéd után az érdemi beszélgetések következtek volna, egy fiatal atya szedelődzködött, miközben azt mondta a kollégáinak, „csak azt nem értem, hogy minek kell annyit imádkozni”! Ez nagyon megzavart engem!

A délutáni nagy beszélgetés folyamán, néhány atya a „nők nyomulása az egyházban” és hasonló lekicsinylő hangot ütött meg, mire Erzsébet asszony higgadtan megszólalt:

„Kedves atyák!  Isten az Ige Megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát csak a nőét, a názáreti Szűz Mária személyében!”

Mondanom sem kell, hogy hirtelen nagy csend lett. Erre, nem tudtak mit mondani!

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/IbBNnwCUpc4

     Erzsébet asszonnyal hazaérve a házához, még beszélgettünk a kiskapuban mint szerelmesek, amint bementünk a kis házába, ott másra terelődött a szó és én panaszkodtam Erzsébetnek:

– A böjtöléssel semmi gondom, de a napi rózsafüzér elimádkozása olykor nehézségekbe ütközik. Ő, meglepő tömörséggel válaszolt, mely számomra felért egy lelkigyakorlattal.

– Tudod titkár testvér, egyfelől minden istenes lelkülettel végzett munka – áldozat vagy böjt – egyben imádság, és minden imára szakított idő, egyben áldozat is! Ennek ellenére a vállalt, vagy megfogadott szóbeli imádságot el kell végeznünk, hiszen ne feledd – legyintett felém – , egyenlőre még a Küzdő Egyház tagjai vagyunk! Másfelől, el kell mondanom neked fiacskám, hogy az Úr engem is hasonlóképpen oktatott: Leányom, az égben más a szótár! Az áldozat-imádság az ÉGBEN EGY SZÓ! Ne akard ezt te különválasztani!

Akkor ezen, magam is napokig elmélkedtem – mondta Erzsébet asszony –, mert olyan mély bölcsességet találtam benne.

Kedves Olvasóm! El kell mondanom, hogy nem csak nekem, de papi személyeknek is feltűnt Erzsébetben az az egyszerű és tiszta bölcsesség, amellyel – gyakran a kevéssé jóindulatú kérdéseikre is – megadta a tökéletes választ!

A következő részben, két sajátos szituációt mesélek el, mely az egri egyházmegye egy kis plébániájának derűs közösségében történt.

(folyt.)

(Kép: Isten Anyja Szíve Szeretetlángját kínálja az emberiségnek, mely mindenképp befogja ragyogni a világot, de nem mindegy számunkra, hogy MIKOR. Ezért kell szüntelenül imádkoznunk!)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/fdv6cGvMxq0

HINNI VAGY NEM HINNI elmélkedés https://youtu.be/VKN8oeTw42g

     Az előző részben arról mesélt Erzsébet asszony, hogy egy borzalmas megrázkódtatást élt át egész testében. Innen folytatom:

„Testi-lelki erőmet szinte elvesztettem amikor a Szűzanya éreznem engedte azt a kárhozat-veszélyű borzalmat, iszonyatot és félelmet, amit azok az emberek fognak átérezni, akik nem erősítették meg magukat szentségi kegyelmekkel. Még soha nem éreztem ilyen iszonyatos félelmet! És tudod, akkor váratlanul megszólalt lelkemben a Szűzanya: „Leányom, ez a borzalmas megrázkódtatás, amit éreztél, Szívem Szeretetlángja kiáradásakor fog bekövetkezni, mely a világot megrázza, de a kegyelem állapotában lévőknek nem kell félniük!” Amikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbement, nagyon rosszul lettem, ez több órán át tartott. Lelkemben olyan különös dolgokat láttam és éreztem, melyeket azonban nem tudok szóban kifejezni. Alig vártam, hogy még aznap magamhoz vegyem az Úr Szent Testét!

Nos titkár testvér, ez jutott eszembe itt a kapunál, ám te azt kérdezted, hogyan láthatom azt, ami valójában csak a bensőmben zajlik. Hát majd a teológusok kitalálják, hogy miként van ez, én ennél jobban nem tudom megmagyarázni! Az akkori esetben, amikor átéreztem a Szeretetláng erősítő kegyelmi hatását, akkor este hiába tértem nyugovóra, nem jött álom a szememre.

A fejemben rettentő zúgás támadt és szirénaszerű, vészjósló hang sivított a bensőmben. Szinte láttam, hogy rettentő füst kezdett gomolyogni a szobában, melyben felismerhetetlen alakok jajveszékelve tolongtak, tanakodtak, rettegtek, és a gomolygó füst között egy hatalmas alak jelenlétét éreztem. Mondom, nem láttam hogyan nézett ki, mégis tökéletesen megjelent a lelkivilágomban a képe és éreztem, hogy a sátán volt. Észbontóan üvöltött tehetetlenségében, mert nem tudta mit kéne tennie, mivel megtapasztalta, hogy minden eszköze sorra csődöt mond. De ez csak néhány percig tartott és utána az Isten kegyelme annak tudatát erősítette meg bennem, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának ki kell gyúlnia, mert ez fogja a pokol erőit megingatni és a földi lelkek tömegét megmenteni a kárhozattól! Ez a látvány – ami valójában nem az volt –, annyira kimerített, hogy alig tudtam szabadulni a hatásától. Másnap fiacskám, amint kiléptem a kapun, ott, ahol előző este az Úr jelenlétét éreztem, térdre ereszkedtem a frissen esett hóban az árok partján és tudod..., hát szent ez az utca, amelyet az Úr jelenlétével megtisztelt. Ennyit mondhatok az én tapasztalásaimról.” (vö II/74-76; 93-94)

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/TaIFQetHngU

     Egy alkalommal kettesben hazafelé mentünk, megkérdeztem Erzsébet nénit a „misztikus megéléseiről”, elég sarkosan: „most akkor volt látomása, vagy sem?”

Épp házának az utcai kapujánál álltunk, amikor elkezdett mesélni egy történetet:

„Nézd, fiacskám! Már sokaknak elmondtam, hogy nekem nincsenek látomásaim és lényegében nem is volt soha! Az általam leírt beszélgetések alatt viszont tisztán érzékelem az Úr vagy a Szűzanya tekintetét, szomorúságát vagy mosolyát. Most, hogy rákérdeztél elmondom, hogy egyszer amikor épp hazaérkeztem, pontosan itt a házunk kapuja előtt történt velem egy, a kérdésedre való jó példa.

Váratlanul az Úr Jézus jelenlétét éreztem magam mellett. Nem láttam Őt, mégis éreztem, hogy a vállamra tette kezét, gyengéden, de határozottan és csak ezt mondta: „Kislányom, tarts ki Mellettem és szenvedj Velem!” Ekkor olyan hatalmas kegyelmet éreztetett bensőmben, hogy majd kiugrott a szívem. Ebből tudhattam, hogy Ő az és valami nagy dolgot kíván velem közölni. Mindez azonban csak néhány pillanatig tartott. Amikor beléptem a lakásba, azonnal eloszlottak bensőm érzései, de az a lelki erő, melyet létrehozott bennem, izzó szeretettel és buzgalommal töltött el a Szent Szűz Szeretetlángja iránt. Ekkor átéreztem, hogy milyen kiszolgáltatott semmi lennék a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmei nélkül. Fiacskám te is boldog lehetsz, mert téged is megérintett ez a kegyelmi hatás és végtelenül sajnálom azokat, akik még nélkülözik ezt a többletkegyelmet. Most figyelj! Elborzaszt és most is kiráz a hideg átéreznem azt, hogy mi lenne az emberiséggel a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának kiáradása nélkül! Már van vagy 15 éve, hogy egy borzalmas megrázkódtatást éltem át egész testemben.

(folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony a kerti kapuban.)

2 perc 50 mp. 

https://youtu.be/r42bX0x4LJI

     A Szeretetláng kiválasztottjának szent meggyőződése volt és maradt égész életében, hogy a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház egymásra utaltsága, és egymást segítő együttműködése, nem csak „kegyelmi téren”, de a gyakorlatban is gyümölcsöző.

A „nyert pénz” azonban csak annyira volt elegendő, hogy felfokozta Erzsébet asszony lakásvásárlási ábrándjait, egy „szövetkezeti lakás” befizetésére ugyanis kevésnek bizonyult. Ám a dolgok tudnak jó irányba is bonyolódni!

Az iskolában egy négyszemközti tanári beszélgetés során szóba került a gyermekek lakás és anyagi helyzete. A lelkiismeretes igazgatónőben kérdésként merült fel a gyanú, hogy kapnak-e a gyermekek árvasági segélyt? A nagymama persze ilyesmiről még csak nem is hallott, így az igazgatónő saját hatáskörében, beadvánnyal fordult a kerületi Tanácshoz, amely egy évre visszamenőleg kiutalta a három gyerek utáni járandóságot.

Ez az összeg, a „nyereménnyel” már elegendő volt egy szövetkezeti lakáskiutalás finanszírozására és bebútorozására. Így vette meg Erzsébet asszony az 'albertfalvai' két és fél szobás panellakást.

Erzsébet asszony igazán olyan sokat mesélt szent és profán dolgokról, hogy csak kapkodtam a fejem! Volt amit nem is értettem igazán, merthogy elmondása szerint az égiekkel való párbeszéde a lelke mélyén zajlódott le, ugyanakkor néha olyan képien írta le az élményeit, azt, hogy a Szűzanya könnyezett, azt, hogy az Úr a vállára tette a kezét, és azt is, hogy a sátán úgymond ott állt az ajtóban!

Egy alkalommal kettesben hazafelé mentünk, megkérdeztem Erzsébet nénit a „misztikus megéléseiről”, elég sarkosan: „most akkor volt látomása, vagy sem?”

(folyt.)

     Visszatérve Erzsébet asszony élettörténetére, az évek teltek, de életének nehézségei, nemhogy enyhültek volna, de egyre bonyolódtak!

Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna az önállóbb élet és környezetváltás, vagyis egy saját lakás, de erre pénz nem volt.

A három kicsi ráadásul, sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyerekek anyjához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletre méltó édesanya azonban, megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott:

„Túl keveset hoztam magammal!”

Az álom mélyen megérintette Erzsébet asszonyt, és évekig elmélkedési tárgya maradt. Valójában ekkor értette meg igazán azt, hogy mit jelent „mennyei kincseket” gyűjteni (Mt 6, 19-20). Vagyis, aki viszonylag keveset gyűjt, az keveset is segíthet, és ez egyben magyarázatot ad a szentek hatékonyságára is!

Az éghez könyörgött tehát a Szűzanya bátorító szavaival, melyet most a saját szorult helyzetére értelmezett. „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni...” (I/71).

Fokozta imádságait elhunyt menyéért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, kérve valamennyiük együttes segítségét a napi gondok és a kilátástalannak látszó lakáshelyzet megoldására is.

A Szeretetláng kiválasztottja egyáltalán nem bízott a „véletlenekben”, annál inkább a Gondviselésben. Egy alkalommal boltba indulásakor, egy szomszédasszonya megkérte, hogy dobja be totószelvényét − és nevetve hozzá téve −, ha nyerek, a fele a magáé lesz! És lám! A szelvényen tizenegyes találat lett!

Erzsébet asszony a legkevésbé sem kísérte figyelemmel a focimeccseket, így nagyon meglepődött, amikor az asszony – írd és mondd –, megjelent a nyeremény felével! Az összeget megköszönve, „égi küldeménynek” tekintette – mert különben el se fogadta volna!

Egy kis „misztikus iróniával” elmondható, hogy a szomszédasszony bizonyára sose jött rá, hogy valójában azért nyert, mert Erzsébet asszonynak szüksége volt a pénzre!

És ő meg is köszönte a Szűzanyának a tisztítótűzből szabadult lelkeknek, és a szomszédasszony elhunyt hozzátartozóinak! Erősen érezte, hogy a három gyermek édesanyja „keze is benne volt a dologban”!

(folyt.)

     Mint ,,Szent Ferenc hűséges fia'' és az assisibeli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. Szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: ,,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.'' IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
     Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
     Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációival és vitáival. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
     1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzéseiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtanítók ellen.
     1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
     Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
     XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk. /Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

 A magánkinyilatkoztatások, az utóbbi csaknem kétszáz évben egyre gyakrabban és egyre szélesebb körben gyakorolnak hatást a hívő emberekre és az evangelizációs munkára. Kétségtelen, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert. Az Egyház által elfogadott magán-kinyilatkoztatások is ezt tanúsítják. Ezen események üzenetei pedig igen komoly evangelizációs jelentőséggel bírnak. Ezen pozitív jelenségekhez képest viszont korunkban nagyon elburjánzottak a „végidőkről”, az „idők végéről”, a „nagy figyelmeztetésről” sőt, a világvégéről (2012) szóló (nagy eséllyel hamis) jelenések és üzenetek. Ezek az internet segítségével vagy brosúrák, lelkinaplók tömege által árasztják el a világot. A téma már-már kezelhetetlenül felduzzadt irodalma azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok azon kiadványok száma, amelyeknek tartalma hízelgő, de mégis rendkívül káros, mert a mondanivaló nem az Istentől származik, hanem színjátszás, megtévesztés vagy démoni erőkkel való praktika dokumentációja. Gyakorta a jövőbe mutató, végidős ,,kiliaszta” próféciák ezek, melyek keresettek a jólértesültségre vágyók számára, mert jól beleillik a szenzációhajhász felfogásba. „Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek”. (2Tim 4,3-4)     Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és a pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr. Katona I. püspök ajánló sorainak felhasználásával, melyet Antalóczi JÜ könyvéhez írt.) A Biblia ugyanis arra tanít bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg. Ha ezt elmulasztjuk, akkor olyanná válhatunk, mint akikről Júdás apostol beszél: “széltől űzött, esőtlen fellegek” (Júd 12). Valljuk, hogyha valami az Istentől ered, akkor az kiállja a vizsgálódás próbáját.
     Álságos kérdés: hogy melyik a konkoly és melyik a búza (vagyis a hiteles jelenés) és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az Egyházi Hatóság (az illetékes püspök) megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező elhinnie, követnie! ‒ Jóllehet, evangelizációs szerepük mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül (lásd a Szent Szűz segítő édesanyai szerepét)! Mert az idők jeleiként tapasztalható, hogy az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a globális veszélyben sem.
Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.
„Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (TMT 50/f.) A nagy harcra és gyermekeinek erre való felkészítésére a Szent Szűz sereget igyekszik gyűjteni Szent Fia zászlaja alá, egészen új kegyelmi fegyverzettel felruházva őket (Szeretetláng), hogy minél kevesebb veszteséggel (vagy veszteség nélküli) győzelemre segítse gyermekeit! „Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni (…) ez Szívem Szeretetlángja! (I/37-38) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja.” (I/39)

(folyt.)

     Az előző részben Erzsébet asszonnyal való vidéki utazásainkról volt szó:

Egy-egy ilyen utazás során, nem csak beszélgettünk, hanem mint mondtam, a rózsafüzért imádkoztuk, miközben én számolgattam, hogy hány lelket mentettünk ki (ld. II/15-16) a tisztítótűzből!? Fel is róttam Erzsébet néninek, hogy bár több száz lelket kiszabadítottunk, de a saját feleségem még meg sem tért!?

Erre ő: „Jaj édes fiam! Böjtölj minden hétfőn kenyéren és vízen, mondd el feleségedért a rózsafüzért, és meglátod, jobban meg fog térni, mint te!”

– Nálamnál jobban?? Na befizetek én arra! – válaszoltam nem kis önteltséggel!

És „befizettem”! Két éve böjtöltem már hétfőnként, amikor eszembe jutott, hogy jönne már el hozzánk is! Úgy is lett!

Amikor leült nálunk az étkezőben, csak mesélt, mesélt az életéről!

Arról, hogy '13-ban született 13. gyermekként és korán árvaságra jutott, sőt hajléktalanként élt stb.

Rátért ugyan az Úrral és a Szűzanyával való párbeszédeire, de nem sokáig mondta, mert kotorászni kezdett a (másoktól kidobott) ridiküljében, és közben ezeket mondta: „Tudjátok gyerekeim, tavaly hazajött egy asszony Rómából, és hozott nekem egy gyönyörű rózsafüzért, a pápa áldásával! Amikor kézbe vettem, megszólalt a Szűzanya, hogy tegyem el, ne mutassam senkinek, mert Ő majd szól, hogy kinek kell adnom! Olyannak, aki még soha nem imádkozta a rózsafüzért, de azután imádkozni fogja! És most, hogy itt vagyok nálatok gyermekeim, megszólalt a Szűzanya a lelkem mélyén, hogy neked adjam kislányom!”

És átnyújtotta a felségemnek, aki meg se köszönte, mert olyan mélységesen elkezdett sírni. Másnap elment gyónni és írd és mondd, azóta is mondja a Szent Rózsafüzért! 

(folyt.)

 (Kép: Erzsébet néni a szerkesztő lakásában, a történet idején.) 

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása; hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

Forrás: Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? - Magánkiadás 2018. felhasználásával!

Egyházunk kiemelkedő vezetőinek véleménye a La Salette-i Miasszonyunk üzenetéről
     1851. szeptember 19-én IX. Pius pápa jóváhagyta a La Salette-i Miasszonyunk nyilvános tiszteletét, a jelenés üzeneteit pedig titkoknak nevezte. 1852. augusztus 24-én IX. Pius pápa ismét utalt rá, hogy oltárt kell emelni La Salette tiszteletére. Ugyanez a pápai bulla a La Salette-i Miasszonyunk Társaság meg-alapítását is engedélyezte, amelyre szeptember 7-én került sor. 1879. augusztus 21-én XIII. Leó pápa engedé-lyezte a Boldogságos Szűz képének megkoronázását a La Salette-i Miasszonyunk Bazilikában. (...)

A La Salette-i jelenések az egész emberiség Krisztushoz való megtérését sürgetik. Vianney Szent Jánosra, Bosco Szent Jánosra és az író Joris-Karl Huysmansra egyaránt hatott La Salette, amely az imádság, a megtérés és az elköteleződés lelkiségét sugározza.

És hogy mennyire megvalósultak a Szűzanya Melaninak mondott „titkok”: »Karl Marx és Friedrich Engels kiölik a hitet, még azokban is, akik Istennek szentelték magukat. Annyira megvakítják őket, hogy ha nem kapnak külön kegyelmet, akkor őket is a pokol ezen angyalainak lelke tölti el; számos vallási intézmény teljesen elveszíti a hitét, és sok lélek kárhozik el. … Az Egyház szörnyű válság elé néz. … Róma elveszti a hitet, és az Antikrisztus széke lesz.« És így tovább. Manapság ezek az üzenetek rendkívül időszerűek.

Idézve XIII. Leó pápa 1884-ben írt ördögűző imájának eredeti szövegét, és azt is, hogy az „Ahová Szent Péter székét” kezdetű drámai mondatot XI. Pius később kivette belőle, hogy elkerülje a hit botrányát; ma azonban ez a rész igencsak prófétainak mondható! A La Salette-i és a fatimai hiteles Mária-jelenés gyakorlatilag előre jelezte Szent Péter székének mai válságát. Miért van az, hogy ezekre a jelekre – XIII. Leó kivételével – éppen a pápák nem tűnnek fogékonynak?
XIII. Leó pápa írt egy ördögűző imádságot Szent Mihály arkangyalhoz. Az ima eredetileg hosszabb volt, mint az általunk is ismert változat. A hosszabb verzióban XIII. Leó pápa így fogalmaz:
„Rómában, ebben a szent városban, ahol az Antikrisz-tus felállította trónját.” (Titokzatos kijelentés!) Később ez a hosszabb változat a Rituale Romanum egyik kiadásában is megjelent a 19. század végén. Ugyanakkor a Rituale Romanum későbbi kiadásaiból, amelyek XI. Pius pápasága alatt láttak napvilágot, ez a kifejezés hiányzik. Az Antikrisztus római trónjára való utalás XIII. Leó pápa imádságában a La Salette-i titok egyik szófordulatára emlékeztet. Az sem egyértelmű, miként kell értelmezni a La Salette-i titok és XIII. Leó pápa imádságának ezt a kifejezését. Lehet, hogy XIII. Leó a szbdkműves olasz kormányra gondolt, amely a pápasága ellenében alakult meg Rómában. Nem tudni. Mind a La Salette-i titokban, mind XIII. Leó imádságában az áll, hogy az Antikrisztus trónja Rómában lesz, nem pedig a Vatikánban! Azt hiszem azonban, hogy mindenképpen komolyan kell vennünk azt, amikor a La Salette-i Miasszonyunk és XIII. Leó pápa arról beszél, hogy a gonosz és az Antikrisztus jelen van Rómában. A gonosz jelenléte Rómában bizonyos fokig a Vatikánra is kiterjed, hiszen semmi garanciája annak, hogy a keresztényellenes erők ne szüremkednének be a Vatikánba is.

Bizonyos szempontból kijelenthetjük, hogy ma a Vatikánban keresztény-ellenes erők is működnek. Bizonyos egyértelmű cselekedetek, valamint egyes vatikáni konferenciák egyértelműen erről tanúskodnak. Számos konferenciát rendeztek, ahol a vatikáni szervek olyan előadókat hívtak meg, akik nyíltan ateistának mondják magukat, és az abortuszt, valamint a homoszexuális ideológiát támogatják. Ezek már egyértelműen jelzik, hogy a keresztényellenes erők a Vatikánon belül is működnek. És bizony a La Salettei üzenetek sorra megvalósulnak!

(Vége!)

     Kedves Olvasóm! Az előző részben Erzsébet asszonnyal való megismerkedésemről meséltem, arról, hogyan tolmácsolta felém a Szűzanya kérését, miszerint legyek a titkára. Feltételül Erzsébet asszony azt szabta, hogy előbb kérdezzem meg a feleségemet erről, mert nekem az állapotbeli kötelességem a legfontosabb. A feleségem csodamód, beleegyezett!

Másnap, nagy bizakodásokkal lelkemben, felkerestem Erzsébet asszonyt és elmeséltem neki, hogyan fogadta a feleségem a Szűzanya felkérését. Ekkor egészen megérintett, hogy Erzsébet néni szemében megcsillantak a könnyek.

Én ekkor valami gyermekes tétovaságból azt mondtam, hogy én már megyek is!

„Jaj, dehogy mész fiacskám, ne rohanj el! Mesélj magadról, mert kíváncsi lennék az életedre! Tudod, egyszer a Szűzanya megígérte nekem, hogy még azokat is megválogatja, akik szembe jönnek velem az utcán! Nincs tehát kétségem afelől, hogy kiválasztott ember vagy, de mégis hogyan élsz, milyen a feleséged, a családod, a foglalkozásod?”

Én meg csak meséltem és meséltem, ő meg hallgatott. Eközben elmúlt a nyugtalanságom, és valami egészen különös békesség költözött a szívembe!

A „titkári munkám” részben valóban „hivatali” volt, mert megválaszoltam Erzsébet asszony elmaradt leveleit, tudatván mindenkivel, hogy ez az én megbízatásom. Másfelől az autómmal elkezdtük végig látogatni azokat a (vidéki) plébániákat, ahonnan meghívásai voltak, és hozzá teszem, hogy kizárólag papi meghívásoknak tett eleget!

Tehát jártuk „apostoli” utunkat, miközben sokat beszélgettünk, és ezek az utak valódi „hittan-képzésekké” váltak a számomra! Tőle tanultam meg a rózsafüzérezést és azt is, hogy imával segíthetünk embertársainkon, különösen ha a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradását kérjük rájuk! Néha olyan kifejezéseket hallottam, amelyek számomra ismeretlenek voltak addig.

Sok mindent bátran megkérdeztem tőle és ő mindent megválaszolt még akkor is, ha hozzá tette, „erről nem kell fiacskám kifelé beszélni.”

(folyt.)

A Mária-korszak jelenései, LA SALETTE II. https://youtu.be/M1OwF4J0D4A

     A titkok először 1879-ben jelentek meg Mons. Zola, Lecce püspökének kiadásában egyházmegyei jóváhagyással. A Szentszék a La Salette-ben elhangzottak mellett volt, ennek ellenére a próféciák, a „titkok” hitelessége körül még ma is viták folynak.
     Úgy néz ki azonban, hogy az idő előrehaladtával a jövendölések pontról-pontra teljesülnek. Úgy tűnik, maga a történelem igazolja La Salette-i üzenetet.
Kemény beszéd ez! – mondhatja a kedves hallgató.
     Tény azonban, hogy könnyű volna a titok minden sorát korunkra értelmezni a hitehagyástól kezdve a szent misztériumok tiszteletlen és áhítat nélküli ünnepléséig, a pénz, a dicsőség és az élvezetek hajszolásáig mindent! Nem beszélve arról, hogy az üzenetben említett „a rossz könyvek” (a médiák) valóban elárasztják a földet, és ezekkel a sötétség szellemei szerte a világon, általános hitbeli lanyhaságot idéznek elő. Amiként sajnos napi hír a keresztényüldözés a világban!
     Nem kívánom megismételni a titkot, de egy szembetűnő mondatot kiemelek, melyet megválaszolok az Evangélium szavaival: „a pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert eljön az idő, amikor a hamis látnokok oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik”!
Nos, napjainkban valóban elburjánzottak a hamis látnokok és követőik, semmibe veszik az Üdvözítő intő szavait, miszerint: „Vigyázzatok, mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és elérkezett az idő; de ti ne menjetek utánuk! (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogyha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. (Mt 24,24)”
     Nem kétséges, látványosan kemény időket élünk, és amit a Szűzanya a La Salette-i üzenetében világosan értésünkre adott:    a Mária-korszak vége felé az egyes ember választás elé lesz állítva: választania kell a megtérés vagy a testi-lelki pusztulás között. A Szent Szűz kifejezett szándéka, hogy minden ember megtérjen, s ily módon elkerülje az elhatalmasodó bűn végkifejletét, a testi-lelki pusztulást!

(folyt.)

     Az előzőkben azt meséltem, hogy Erzsébet asszony miként adta elő egyfelől az én „meghívásom”, másfelől a Szeretetláng ügyének lényegét. Végül megkérte, hogy a „Szűzanya titkára” megbízás elfogadását először beszéljem meg a feleségemmel. Innen folytatom:

– Na ekkor bizonyos voltam, hogy nem jövök vissza, hiszen a feleségem akkor még nem volt hívő és aligha fog majd támogatni egy ilyen „nem evilági” elfoglaltságot! Lelki füleimmel szinte hallottam, hogy: „Nekem édes apukám, addig ne vállalj el semmit, amíg ezt meg ezt meg nem csináltad, fel nem szerelted...” stb. És ez reális lett volna, hiszen egy tiszta új lakásban egy néhány hónapos babával, meg egy 4 éves gyermekkel elég megpróbáltatás az egyedüllét. Így aztán 'egész úton hazafelé azon imádkozám', hogyha valóban a Szűzanya kéri, és valóban ezt kéri, akkor tegyen csodát és a feleségem fogadja el, minden asszonyos méltatlankodás nélkül!

Amint beléptem az előszobába, máris rátértem, hogy „képzeld feleségem, a Szűzanyának az a kérése az égből, hogy legyek az Ő titkára itt a földön!” (Így!) A válasza azonban, mindmáig mélyen megérint! „HA EZT KÉRTE, TEDD MEG!” – mondta, higgadt egyszerűséggel. Semmi kommentálás, semmi aggódó óvatosságra intés!

Csak néztem és azt hittem, hogy nem is hozzám beszél. Érződött, hogy „nem evilági” indíttatás volt ez tőle!

A választ megkaptam a feleségemtől, olyan világosan, hogy nem lehetett se bele, se félremagyarázni! Szárnyalt a lelkem, mert kétségeimre hitelesítő jelet kaptam.

Valami körülírhatatlan lelkesedés hatalmasodott el rajtam, bár továbbra is némi óvatossággal!

Akkor 30 éves múltam (akkor még) két gyermekes családos ember, de a gyermekies gondolkodás nem tűnt el belőlem és ez vigasztalt: „Ha olyanok nem lesztek, mint...”

Másnap tehát visszamentem Erzsébet nénihez. Az arcán a „tudtam” bólintó öröme és valami meghatottság tükröződött. Rendkívüli szeretettel fogadott e szavakkal: „Na Tibor fiam, te a Szűzanya kegyeltje vagy!” Szavai értelmét – túl a hízelgő kijelentésen –, akkor fel se fogtam! Csak később világosodott meg Erzsébet asszony sajátos kifejezése, amikor megismertem Szent Tibor (Tiburciusz) életét, ugyanis őt nevezte Szent Damázusz pápa 'Isten kegyeltjének'! No, ha így van, a név pedig kötelez!

Erzsébet asszony észrevette, hogy kissé elgondolkoztam, így gyorsan megtörte a csendet:

– Itt van titkár úr, ez az erősebb írógép, vidd haza, mert ezzel nyolc példányt is át tudsz ütni!

(folyt.)

A Mária-korszak jelenései, LA SALETTE I. https://youtu.be/9afIHuxQrf4

     Az előzőkben elmondottak révén prózaian vetődik fel a kérdés: vajon hány embert sikerül megmenteni az Isten Országa számára a prófétai szavak betejesedéséig?
Sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), időben megújul-e az Egyház, és megvalósulhat-e Égi Anyánk azon vágya, hogy egyetlen ember se kárhozzon el?
Az Egyház Anyja ezt követően beszélt az Antikrisztus születéséről és tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, pestisről, éhezésről és háborúkról, a sátáni erők sokakat megtévesztő hamis csodáiról stb.
Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem.

A Szűzanya üzenetében mindenkit hív a sátán elleni harcra:
‒ Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj!
A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel a későbbiekre:
‒ Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.
Végül pedig: A sátán, a rettenetes pusztítása után művével együtt elpusztul. „A víz és a tűz megtisztítja a Földet és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti. Megújul a Föld színe és az emberek Istennek szolgálnak s őt dicsőítik.”
Ezeket a próféciákat csaknem százhetven évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától.
Elegendő csupán visszapillantani a közel két évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések. 

     Az előzőkben azt meséltem, hogy Erzsébet asszony miként adta elő egyfelől az én „meghívásom”, másfelől a Szeretetláng ügyének lényegét. Innen folytatom:

Nem hittem száz százalékosan a néninek, mert az, hogy nagyon meggyőzően adta elő, az kevés! Igaznak is kellett bizonyulnia! Az életéből mondott részletek megihlettek kissé, végtére is az egész „ügyből” az tetszett a legjobban, hogy a Szűzanya egy új eszközt, egy FEGYVERT adott számunkra! Nos, erre vágytam egész ifjú koromban, mert 1956-ban 10 éves voltam, és annak a 10 napnak a szabadságérzetét soha nem felejtettem el! Egy harc lehetősége a nemzetért hatékony égi fegyverrel, nos hát ennél szebbet, lelkesítőbbet nem is hallhattam volna! (Na de mint kiderült, ennél jóval többről volt szó!)

Folytatva az Erzsébet nénivel való ismerkedésem – említettem –, hogy sürgött-forgott a konyhában miközben velem ismertette az életét meg az égiek terveit. Az azonban feltűnt nekem, hogy olykor-olykor benyúlt a kötényzsebébe és bekapott valamit. Ő is észrevette, hogy én észrevettem és magyarázatba kezdett: – „Tudod fiam, az Úr kérésére kenyéren és vízen böjtölök, de már oly rég csinálom, hogy egy szelet kenyeret nem is vagyok képes elmajszolni. Így aztán feldarabolom apró kockákra a kenyérkét – úgy ahogy a tyúkoknak szoktam – és apránként be-bekapok egyet!”

Közben elkészült a pogácsa is, mellyel megkínált és bizony az volt az érzésem, hogy ilyen finomat még soha nem ettem! Ez még inkább erősítette bennem azon szürreális érzést, miszerint egy kicsit mesébe illő mindaz, ami velem történik.

Egyszer csak rátért a gyakorlati kérdésekre: „A titkári feladatod többek közt abból is állna, hogy időnként kül- és belföldi leveleket kellene megválaszolnod. Remélem tudsz gépelni! Nekem ugyanis az egyik legnagyobb keresztem az írás! Mégis tele kellett írnom már három naplót, sőt le is másoltatta velem az Úr Jézus egy negyedikbe is, pedig jaj de nagyon nem akaródzott! Ezért aztán egyszer csak elcsúsztam és eltört a kezem, természetesen a bal! És bizony éreztem, hogy eleget kell tennem az Úr kérésének (ld. IV/1). Tehát nagy feladatod lesz neked is ebben a szent Ügyben! Választ azonban még ne adj! Menj haza, kérdezd meg a feleségedet, hogy beleegyezik-e, mert neked fiam az állapotbeli kötelességed a legfontosabb! Ha a nejed is egyetért, csak akkor gyere vissza holnap!”

(folyt.)

     Csupán megjegyzem, hogy például a Szent Szűz a Szeretetlángjáról nem csak azt ígéri, hogy kegyelmi hatásával megvakítja a sátánt, kiszabadítja a tisztítótűzben szenvedőket, felforrósítja az elhidegült szíveket, de még azt is ‒ idézem ‒, hogy: „Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt”! Hasonlóképp, ahogyan Fatimában is említette, hogy Szeplőtelen Szíve a menedék!

Az, hogy menedékre lesz szükségünk – vagy már most is így van – kissé ijesztő, de egyben vigasztaló is, hiszen az Istenanyának a sátánnal való végső összecsapása idején ‒ amiként a mai előviharban sem  hagyja el az Anya övéit, a Benne bízókat és a Hozzá imádkozókat!

Kérjük tehát napi rózsafüzérünkben:

Ó fenséges Királynőnk, drága jó Anyánk! Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre, hogy megmeneküljön a világ! Amen.

(Vége!) 

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek) 

     Az ún. La Salette-i titkok annak idején az egész világot bejárták, de a mai ember már alig ismeri ezeket, pedig tartalmuk ma is érvényes és meg-szívlelendő. A Szűzanya tehát, így folytatta:
‒ Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll... A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel hamis látnokok a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik!
     A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról beszélt, és arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek és a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepően ezt mondja az Üzenet:
‒ Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...
     A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: „ez lesz a sötétség ideje...”
Megjegyzés: A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy a Jelenések könyvének 9. verse a gonosz lelkek kiszabadulását jövendöli meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következő kommentárt fűzi: „Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elő a pokolból...” Majd a későbbi versek kommentárja így hangzik: „A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.”
     Feltűnő a Szent Szűz pontos időmeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. Majd így folytatja a Szent Szűz:
‒ Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség, a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háborúk színhelyei lesznek...
     A jelenés asszonya néhány francia városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.
‒ Az igazak szenvedni fognak nagyon, de imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni. Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét.
És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...

     Erzsébet asszony, végre megszólalt érdemben:

– Ne haragudj Fiam, ugye tegezhetlek? Nézd el zavaromat, mert ilyen még soha nem történt velem! A Péter bizonyára mondott rólam valamit.

Mindenesetre, ha fiam lennél büszke lennék rád, mert nagy kegyelmet kínált fel neked a Szűzanya! – mondta a néni kissé zavart mosollyal.

Én ekkor határozottan éreztem, hogy „most meneküljek, amíg nem késő!” Lehet, hogy a rosszabbik énem sugallta vagy tán egyenesen a kísértő! Az tény, hogy valóban kényelmetlenül éreztem magam, mert a látogatásomat még mindig nem tudtam hova tenni! Ifjabb koromban úgy tartottam, hogy egyes nénik képesek vallási túlzásokba esni és ennek a gyanúja megint elkapott. De végül is vártam türelmesen.

– Én valójában nem itt lakom. Hat gyermeket neveltem fel Hidegkúton – magyarázkodott Erzsébet asszony –, ez a Józsi fiam lakása a három unokával, akik árvaságra jutottak. A fiam szegény igen beteg, így én látom el őt is és nevelem a kicsiket nagyanyai jogon. Jaj, elkalandoztam! Nyilván nem ezért kértem a látogatásod, hanem egy meghívást kell átadnom! Nézd! Minden alkalmatlanságom ellenére az Úr Jézus és a Szűzanya hatalmas keresztként, egy világra szólóan nagy lélekmentő ügyet bíztak rám, a Szűzanya Szíve Szeretetlángját! Az égiek ígérete szerint ennek a Szűzanyától jövő lángnak szívről-szívre kell terjednie az egész világon (III/140), mert ez lesz az a tűz, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt (I/39; III/203)! Tudod Fiam, ezt kevesen értik és nekem is végül egy teológiai professzor atya magyarázta el. A mai emberiség a sátán gerjesztette bűn világában szinte teljesen elvakult, elvesztették a bűnre való érzéküket! Ezért nem látják az igazságot és a gonosz aknamunkáját életükben, így aztán egyre többen veszítik el a hitüket. A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjától azonban megvakul a sátán, vagyis ő lesz tehetetlenné. Ez hozhatja el az emberiség nagy békekorszakát és megváltozik a föld színe (II/93). Mindenki jobban fogja látni élete valódi célját, s a szívekben győzedelmeskedik a szeretet!

Ez egy eszköz (I/37) lehet a kezünkben fiacskám! Egy olyan hatékony „fegyver”, amilyen még nem volt soha, mióta az Ige testté lett! (vö I/84; I/109) Égi Édesanyánk ezt a kegyelmi fegyvert országára a Regnum Mariánumra bízta és ez nagy felelősség nekünk magyaroknak.

Őszintén mondom, a Szűzanya ügyében mindig adódtak segítőim, de arra még nem volt példa, ami tegnap az éjszakai virrasztásom alatt történt velem!

Erzsébet asszony ekkor elmesélte, hogy miként kérte fel a Szűzanya a velem való kapcsolatfelvételre, arra, hogy ÉN legyek a Szűzanya titkára!

Egészen elképedtem, bár őszintén szólva, még mindig nem tudtam a dolgot hová tenni!

(folyt.)

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

     Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe.

Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni 10. nap (csütörtök), de ha nem munkaszüneti nap, akkor az ezt követő vasárnap ünnepli az Egyház. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

     1264-ben IV. Orbán pápa tette kötelező – piros betűs – ünneppé, Lüttichi Szent Julianna látomása nyomán, aki a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Szent Julianna úgy értelmezte a látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe.

     "Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

KATEKIZMUS: 1167 Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által. [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

1193 A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zs: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

1) Az Úr mennybemenetelének napja a Húsvét utáni 40. nap.

2) Pünkösd vasárnapja a Húsvétot követő 50. nap.

3) Az Úrnapja a Pünkösdöt követő 10. nap (csütörtök) de ha nem munkaszüneti nap, akkor vasárnap ünneplik.

Úrnapján azonban MINDENT ünneplünk Krisztusban!

Az eucharisztikus Kenyeret és Bort, az Úr Feltámadását, a Mennybemenetelét és a Pünkösdöt. Az önfeledt ünneplés sajátos kifejeződése a körmenet, amikor a pap Krisztust az Oltáriszentségben a 4 égtáj felé felmutatja a világnak, mintegy a világ hódolatának és megáldásának kifejezéseként. (Ezért a templom körül 4 oltárt állítanak a négy égtáj felé!) 

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

     Amikor Jézus Anyját utoljára említi az Evangélium, ő a felső teremben van az Apostolokkal, velük együtt várva a Szentlelket. Mert Szűz Mária szerepe akkor is, most is az, hogy minden gyermekét, Jézus minden tanítványát és követőjét együtt tartsa. Miként ez a vágya ma is, az Egyházzal!

Azt mondtam: „együtt tartsa”! De kiegészítem azzal, hogy a Szűzanya az, aki kiesd számunkra kegyelmeket, óv és közbenjár értünk! Ezt teszi anyaként, és ezt teszi királynőként is!

Nem Ő hívta-e fel Fiának figyelmét Kánában, hogy „kevés a boruk”? Nem Ő imádkozta-e ki egy szívvel-lélekkel az Apostolokkal a Szentlélek eljövetelét? Nem Ő erősítette és erősíti meg a vértanúkat és a szenteket kitartásukban? És máiglan is, nem Ő esd ki hatékony eszközöket Szent Fiánál gyermekei számára?

‒ Hogy milyen eszközöket? ‒ Szomorú, ha valakiben felmerül e kérdés, mindenesetre felsorolom: az Istennek való állandó igenünket, a Kármelita Skapulárét, a Szent Rózsafüzért, a Csodásérmet, a Fatimai engesztelést és Szívének Szeretetlángját!

Valamennyi hatalmas kegyelmekkel bír ‒ és bizony ‒, ha a világ élt volna ezekkel, nem kellene egyre jobban aggódnia – már akik nem mosolyognak kajánul a világ bűnökben leledző állapotán! Csoda-e, ha Szűzanyánk szomorú és zokogással küszködik?

(folyt.) 

     A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz.

Az egyikben Mária elítéli a káromkodást és a vasárnapi szentmise elmulasztását, vagyis az Isten és ember közötti kontaktus rombolását, mely az élő személyes kapcsolatot rendkívül súlyosan károsítja.

A másik elemben a könnyező Szűz elmondja, mi vár az emberiségre, ha meg nem tér.
Aki nem teljesíti Isten harmadik parancsát ‒ nem tartja meg az Úr napját ‒, az az ember nem imádkozik, megfosztja magát még az imádságra indító helyzettől is, a káromkodás pedig rendkívül durva módon megsérti Isten méltóságát, és erőszakosan mélyíti a szakadékot Isten és ember között. E két bűn, ha szokássá válik, egyrészt megpecsételheti az ember örök sorsát, másrészt rossz példájával súlyos kárt okoz mások lelki életében is, akikkel együtt él és dolgozik.
     Ha az emberiség nem tart bűnbánatot és meg nem tér, elérkezik a pillanat, amikor minden ember, aki bűnében megmarad, testi-lelki pusztulással bűnhődik. Amíg ez a pillanat elérkezik, addig szabadon választhatunk a megtérés vagy a megsemmisülés között. „Nincs többé haladék”‒ olvashatjuk a Jelenések könyvében. (10,6 b)

     Mária könnyei az érzéketlen szívű, a vesztüket előidéző emberek sokasága miatt hullanak. Léon Bloy így ír a síró Szent Szűzről: „Az sír La Salette-ben, akit boldognak mond minden nemzedék. És úgy sír, ahogy egyedül csak ő tud sírni. Kiapadhatatlan könnyekkel siratja a kötelesség-teljesítés minden megsértését.”
     Az előzőkben említett és közzétett üzenetet követően a Szűzanya további titkokat is átadott Meláninak, melynek közzétételével 12 évig, 1858-ig kellett várnia.
(Figyelemre méltó az egybeesés, az 1858-as Lourdes-i jelenéssel!)

(folyt.)

     Folytatva a történetet az én szemszögemből, a következő történt! Reggel fél nyolckor a lakásunk ajtaján csengetett Péter barátom, e szavakkal: „Jaj, be se megyek, csak átadom a kérést, hogy a szeretetlángos Erzsébet néni feltétlen 'a Tiborral' szeretne beszélni – így mondta –, ha tudod, keresd fel a Szeretetláng ügyében” – és megadta Erzsébet asszony albertfalvai címét!

Barátom a gyermekeit vitte iskolába, azért sietett olyan nagyon. Mellesleg bár közel laktunk egymáshoz, de mi akkor költöztünk be, ennél fogva még nem járt nálunk!

Én elég nagy fenntartással fogadtam a kérést, mert nem volt kedvem belekeveredni semmilyen „öregasszonyos” vallásos túlzásba! De végül mégis csak rászántam magam, és autóval elmentem az adott címre. Amint megtaláltam, megálltam a hatalmas panel épületsor 8-as számú bejárata előtt, felmentem az első emeletre. A cím szerinti ajtón ez állt: Kindelmann József.

Becsengettem. Belülről gyermekek csendes zsivaja hallatszott. Már-már azt hittem, hogy a csengetésem nem hallatszott, amikor végre kinyílt az ajtó. Egy kötényes néni nézett rám kérdőn: „Mit óhajt” – szólt – számonkérő tekintettel. Ez meglepett és hirtelen arra gondoltam, hogy talán rossz helyre csöngettem, vagy pedig nem az nyitott ajtót, aki hivatott! Csak annyi jött ki a számon értetlenkedve, hogy „Én vagyok a Tibor!” – így.

Ekkor azonban még inkább kínosan éreztem magam, hiszen a néni egy halk sóhajt hallatott: „Szűzanyám! – hát maga az? Fáradjon beljebb”! Láthatóan ő is zavarban volt, bár ennek ellentmondott, hogy igen határozott udvariassággal invitált a konyhába. Az előszobából több helyiségben látható volt, hogy teregetett ruhák száradtak mindenütt. A nagyszoba ajtaja mögül fiús hangokat hallottam, az egyik lurkó kikukucskált. A konyhában a néni sebtében letörölt egy széket és hellyel kínált. Közben a tűzhely felé kapkodott, mert valami sült a sütőben. Pogácsa volt. Én kényelmetlenül éreztem magam, egyre inkább olyan érzésem volt, hogy „valamibe belekeveredtem!”

(folyt.)

(Kép: A lakótelep, ahol Erzsébet asszony nevelte három unokáját és gondozta beteg fiát. /Forrás: Google./)

     A készségünket fokozza Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása – melynek rendkívüliségéről már többször szóltam! A sátánnak elkötelezett lelkek megfékezéséhez ugyanis, minden eddiginél hatékonyabb áldozatra és imára van szükség részünkről. Amiként Jézus mondja a Szeretetláng Naplóban: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök! Cél a megváltó munka érvényre juttatása!” (II/106)

Lisieux-i Szent Teréz mondta: „Ó mennyire szeretem a Szűzanyát, aki inkább anya, mint királynő”! És bizony helyes, ha mi is így tekintünk Máriára aki nem csak királynőnk, de egyben az anyánk is!

Liguori Szent Alfonz írja a Szűz Mária dicsősége c. könyvében: „Minthogy a Királyok Királya a Boldogságos Szüzet méltónak találta arra, hogy anyja legyen, ennélfogva a Katolikus Anyaszentegyház is teljes joggal adja neki a dicsőséges királynői címét.” ‒ idézet vége!

Szűz Máriát, tehát azért tisztelhetjük királynőkért, mert szülőanyja lett a Messiás-királynak, már a próféták jövendölése szerint is. Ugyanakkor Szűz Mária az Egyház jövendő dicsőségének képét viselő királynő, mert ami vele ‒ a kiemelkedő taggal történt ‒, az fog történni Krisztus Titokzatos Testének valamennyi tagjával is!

Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tiszteletben ezt írja: „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban, és bennük mintegy testet akar ölteni Édesanyja által”. (TMT 31)

(folyt.)

     Hazánk - ma semmivel sincs kisebb veszélyben - mint 100 éve. Elküldöm a magyar püspöki kar akkori, megrendítő imáját. Minden szava aktuális ma is. Kérlek benneteket, imádkozzuk együtt ezt az imát minél többen itthon és szerte a világban. Szeretettel kérem, küldjétek tovább minél több magyarnak !

Mindenható örök Isten!
mindenkitől elhagyatva,
senkitől meg nem hallgatva,
Hozzád fordulunk, aki senkit
nem hagysz el
és mindenkit meghallgatsz,
hogy hallgasd meg a mi
alázatos könyörgésünket,
és segíts meg minket, szegény magyarokat!

Ellenségeink lettek úrrá felettünk,
országunkat feldarabolták, alkotmányunkat
szétrombolták,

minket porig aláztak, minden szabadságunktól megfosztottak
és ami romlásunkra van, azt parancsolják nekünk.

A mélységből kiáltunk hozzád, Urunk!
hallgasd meg esedezésünket, könyörülj rajtunk a Te nagy irgalmasságod szerint!

Ha széthúzásunk az oka nemzeti szerencsétlenségünknek,
vezérelj minket egyetértésre!

Ha hűségünket akartad
próbára tenni, tekintsd gyöngeségünket
és rövidítsd meg látogatásod idejét!

Add a hatalmat azok kezébe, akik azt tőled veszik
és a haza javára használják!

Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges és minden áldozatra kész fiakat!
Szerencsétlen hazánknak pedig adj jobb jövendőt!

Nagyasszonyunk és Anyánk!
Kelj védelmünkre,vedd oltalmadba örökséged,
pártfogolj minket Szent Fiadnál,
hogy az ő kegyelméből
Szent István országa újra életre támadjon. Ámen

1920. június 4.

     Az előző részben azt meséli Erzsébet, hogy miként tudott egy meghívásnak eleget tenni, melyen bár én is ott voltam, mégse találkoztunk! Folytatva Erzsébet asszony elbeszélését:

– A Péter, akivel egyszer Dienes Valéria közösségében találkoztam, várt rám a János kórházi végállomáson, és tíz perccel 6 előtt megérkeztem a vetítésre!

Az előadás nem kötött le igazán! Folytonosan csak a gyerekekre gondoltam. Ott tudtam meg, hogy a Szűzanya megjelent Garabandálban, a gyönyörű hegyek közti kis faluban. Az előadó Dr Molnár Gyula ügyvéd volt, akit már ismertem és lényegében csak erről beszélt. A felvételek szépek voltak és mondhatom, hogy a Szűzanyának van ízlése!

Bár a társaságban voltunk vagy tizenketten, engem csak ketten ismertek, amiként én is őket, Pétert és az előadót. Téged meg fiacskám nem is láttalak, persze – jut eszembe –, magad is mondtad a múltkor, hogy késve érkeztél! Na ez rám nem jellemző!

Aztán mikor végre hazaértem, a gyerekek betakargatása közben végiggondoltam a garabandáli eseményeket. Szép volt, de számomra nem volt újdonság, mert a gondolatvilágomban már mindez megfogalmazatlanul, benne volt. Magamban úgy értelmeztem, hogy ez is része a Szűzanya világmentő tervének, melynek „koronája” a Szeretetláng kiáradása, mely – titkár testvér – akkora nagy esemény lesz, hogy teljesen megújul a föld színe (II/93-94), ahogyan ezt az Úr Jézus nekem elmagyarázta.

Amint az imáimat elvégezve lefeküdtem, a Szűzanya megszólalt a lelkem mélyén: „Kislányom! Sürgősen vedd fel a kapcsolatot a Tiborral, aki egy fiatal családapa!” Erre én mondtam: De Anyám, én nem ismerek semmiféle Tibort!

„Szólj annak, aki téged meghívott, és ő elküldi hozzád, mert ő lesz az én titkárom!”

Én pedig fiacskám lelkendezve így szóltam: ó de jó, hogy lesz végre egy titkárom, mire a Szűzanya helyesbített: „Nem a te titkárod, hanem az én titkárom!”  Én pedig nagyon elszégyelltem magam az önteltségemért!

Reggel hétkor telefonáltam a Péternek, hogy ismer-e valami Tibort? Hogyne ismernék – válaszolta! Na akkor megkérlek, hogy sürgősen küldd el hozzám Albertfalvára, mert a Szűzanyának terve van vele!

A többit már te jobban tudod! – fejezte be Erzsébet néni.

(folyt.)

     Nem elmélkedhetünk a Szűzanyáról anélkül, hogy ne ébredne bennünk hála "Igenjéért", Istenanyaságáért. Ám Krisztust sem imádhatjuk az Eucharisztiában anélkül, hogy ne gondolnánk Édesanyja jelenlétére!

A Máriától a Szentlélek által született Test ugyanis az a Kenyér, amely a mennyből szállt alá!

Damiani Szent Péter még hozzá fűzi: „Ezt a Testet kapjuk most a szent oltárról, mint Megváltásunk Szentségét. Ez a katolikus hit, és ezt tanítja hűségesen az Anyaszent-egyház.” ‒ Idézet vége!

És valóban. Mária nem csak az „Újszövetség Frigyládája, Tabernákuluma", hanem az „Eucharisztia Anyja” is, akit az Egyház példaképének tekint és elvárja, hogy utánozzuk őt e legszentebb misztériumhoz való viszonyában.

Mert ahogyan nem lehet elkülöníteni a fejet a testtől, úgy Mária Istenanyaságát sem lehet elválasztani az Egyháztól ‒ Fia, Jézus Krisztus Testétől. Mert Ő hordozta Őt, aki minket felemel!

Fokozzuk tehát a bensőséges Mária-tiszteletünket, hiszen Őáltala és csak az Ő Szeplőtelen Szíve nyújthat menedéket ‒ amiként Fatimában ígérte! Ugyanis a minden malaszttal teljes Szűzben nincs helye másnak, csak az Isten iránti maradéktalan és odaadó szeretetnek.

Ez pedig nem csak a Mária-tisztelet lényege, de az üdvösség biztos útja is, hiszen határozott segítsége a léleknek a pokol minden kísértésével szemben! E tisztelet ugyanis arra indítja a lelket, hogy Jézust Szentséges Anyjánál keressük. Mégpedig nem valamiféle ájtatos érdekből, hanem azért, mert Jézusnak kedvesebb és méltóbb az, ha a lelkek imáikkal, áldozataikkal Édesanyjával és Őbenne ajándékozzák meg Őt.

(folyt.)

A FÁJDALMAS SZŰZANYA PANASZA https://youtu.be/JhTeogpReAA

     Figyelemre méltó, hogy a két látnokot egymástól elkülönítve hallgatták ki, és a két iskolázatlan gyermek külön-külön is pontosan elmondta az általuk hallottakat, melyekben tökéletesen kiegészítették egymás szavait. A plébános, még aznap kihirdette a megrendítő üzenetet a szószékről.
     Az is egészen egyedülálló a Mária-jelenések történetében, hogy egy jelenés valódiságát, amely 1846. szeptember 19-én történt, pontosan öt évre rá, a Grenoble-i püspök De Brouillard már el is ismerte, és mint illetékes főpásztor engedélyezte a zarándoklatokat is. Sőt, november 16-án az egyházmegye minden szószékéről felolvasták a püspöki körlevelet.
Maga a püspök is ‒ hajlott kora ellenére ‒ lóháton ment a jelenés helyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-i Nagyasszony tiszteletére építendő bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működő La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerősített.
     A La Salette-i jelenésben a gyermekek kétféle üzenetet kaptak. Egy nyilvánosat, melyet még aznap közzétett a plébános, és egy titkos üzenetet, amelyet Meláni 12 évvel később, 1858-ban tehetett közzé.
     Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezői és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel azonban a szabadkőműves III. Napóleon császár nem fogadta el az eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Mindazonáltal a jelenések hiteléről tett tanúságot pl. Vianney Szent János, IX. Piusz pápa (aki több brévét is kiadott a jelenések ügyében) és XIII. Leó, miként maga a Szentszék is.

(folyt.)

     Egy alkalommal megkérdeztem Erzsébet asszonyt, hogy miként jutott eszébe engem, ismeretlenül magához hívatni, holott soha nem látott és nem is hallott rólam?

– Kedves titkártestvér! Már hogyne hallottam volna rólad, hiszen maga a Szűzanya említette meg a keresztnevedet, hogy mint fiatal családapával vegyem fel veled a kapcsolatot, mert te leszel az Ő titkára! – Na de erről később!

Mint tudod a Józsi fiam albertfalvai panel lakásában van telefon. Egy alkalommal Péter nevű ismerősöm hívott fel, hogy volna-e kedvem másnap részt venni egy Észak-spanyolországi utazásról készült diaképes élménybeszámolón. Én nyomban el akartam hárítani a kedves invitálást, nem azért mert nem érdekelt, hanem mert beteg fiam és három unokám gondozása nagyon leterhelt. Ekkor azonban a lelkem mélyén megszólalt a Szent Szűz és csak ennyit mondott: 'kérlek, fogadd el'!

Ez pillanatok alatt zajlott le bensőmben és szinte gondolkodás nélkül igent mondtam. Azért mondom, hogy 'gondolkodás nélkül', mert senkim sem volt, akit távollétem idejére megbízhattam volna a gyermekek felügyeletével. Reggel, amikor gyorsan leszaladtam a közértbe a már megrendelt dolgokért – és tudod, ilyenkor mindig leadtam egy másik szatyorban a másnapi listát, pénzzel –, szóval a nagy rohanásomban megszólított egy régi ismerősöm, hogy „Kindelmanné szívesen felügyelnék a gyerekekre, ha netán egyszer elintézni valója lenne!”

Én meg egészen ledöbbentem – nem jól mondom –, meghatódtam a Szűzanya figyelmességén! Megköszöntem az asszony ihletett jóságát és mindjárt meg is kértem, hogy ha épp ma este ráérne 5-től 9-ig, akkor szívesen venném! Ő igent mondott meglepetten mosolyogva – hozzá téve –, hogy a holnapja nem is lenne alkalmas!

Tudod fiacskám, ez az asszony nem ismerte a lelki dolgaimat csak azt, hogy magamra vállaltam unokáim nevelését, akik mindig nagyon illedelmesen köszöntek neki. Néha meglátogatott ugyan, de leginkább a templomban találkoztunk. A lényeg, hogy megoldódott a megoldhatatlan!

(folyt.)

(Kép: Az alberfalvai üzletsor ma, ahol Erzsébet asszony feltételezhetően találkozott a segítséget kínáló asszonnyal. /Forrás: Google/)

BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐI MÉLTÓSÁGÁRÓL https://youtu.be/92HxcGVyOTI

     Röviden az események: 1846. szeptember 18-án Meláni Calva, a 15 éves tanulatlan leányka, gazdájának tehenét őrizte a falutól távoli domboldalon. Itt találkozott a közeli Corps városkából származó 11 éves fiúcskával, Makszimin Girauddal.
A bizalmatlanul induló ismerkedés után a két gyermek összebarátkozott és másnap, szeptember 19-én már együtt hajtották fel teheneiket a hegyre.
     A gyermekek életét és játékát ‒ szerény képességeik ellenére ‒ áthatotta a keresztényi neveltetés néhány alapeleme. Harangszóra elimádkozták az Úrangyalát, keresztet rajzoltak a kenyerükre, mielőtt elfogyasztották és virágokkal díszített paradicsomkertet építettek szórakozásként. A játék után a két gyermek elaludt.
Ébredés után ‒ délután 3 órakor ‒ Meláni látta meg először a Szent Szüzet, amint az általuk épített "paradicsomkertben" nagy fénytől övezve, fejét kezébe hajtva ült. A „szép asszony” ‒ ahogyan Meláni mondta ‒, lassan felállt, a karját keresztbe tette és magához hívta őket:
‒ Gyertek ide gyermekeim, ne féljetek. Azért vagyok itt, hogy átadjak nektek egy nagyon fontos üzenetet!
     A gyermekek odasiettek. Meláni egészen megközelítette a jelenést, s azt is tisztán látta, hogy a Szent Szűz szemeiből ömlöttek a könnyek, amint beszélni kezdett. A társalgás a gyermekek által is használt helyi 'patois' nyelven folyt.
‒ Ha az én népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Szent Fiam karja már oly súlyos és nehéz, hogy nem tudom visszatartani. Mióta szenvedek miattatok! Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, akkor szüntelenül imádkoznom kell. De ez titeket nem érdekel.
     Ezt követően a síró Szent Szűz elmondta, hogy Istent mennyire megbántja a káromkodás és a vasárnapi munka elharapózott szokása és megjövendölte, hogy tönkremegy a termés. Majd újra megismételte:
‒ Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani! Ha tönkremegy a termés, arról magatok tehettek. Ha van búzátok, ne vessétek el, mert amit el fogtok vetni, mind az állatok eszik meg. A csépléskor pedig szétporladnak a búzaszemek, és nagy éhínség következik. De mielőtt éhínség támadna, a hét éven aluli gyermekek hideglelést kapnak, és azok kezei közt halnak meg, akik tartják őket. A többiek büntetése az éhség lesz. A diót szétrágja a féreg, a szőlő elrothad. 

(Alsó kép: "Szétporlad a búza", ablakkép a La Salette-i Bazilikában)

     Meláni a súlyos szavak ellenére elbűvölve állt, de időnként nem hallotta a Jelenés szavait, ekkor csak Maximin hallotta. Majd a fiú számára szűnt meg az üzenet, aki ezalatt a sapkájával játszott, és a botja végével a kavicsokat tologatta a lába előtt. Végül azonban ismét mindketten hallották a szép Hölgy szavait.

(folyt.)

Netes források felhasználásával!

Mit ír a Katolikus Katekizmus?

     »Az Egyház hite, (...) vallja a személyek megkülönböztetését is. (Kat. 689)« »Ez a bölcsesség a nép számára megkülönböztetési elv is, evangéliumi ösztön, mellyel önkéntelenül megérzi, hogy mikor szolgálják az Egyházban az evangéliumot, és mikor üresítik ki és fojtják el idegen érdekek miatt. (Kat. 1676)«

     »A Szentlélek egyes híveknek adja a bölcsesség, a hit és a megkülönböztetés ajándékát az imádság mint közjó érdekében (lelkivezetés). (Kat. 2690)«

     »A Szentlélek segítségével különbséget tudunk tenni a belső ember fejlődéséhez szükséges és kipróbált erényre irányuló próbatét, illetve a bűnbe és a halálba vezető kísértés között. Különbséget kell tennünk a „megkísértettség'' és a „kísértésbe való beleegyezés'' között is. Végül a megkülönböztetés erénye föltárja a kísértés hazugságát: tárgya látszólag ,,jó (...), szemre szép és kívánatos” (Ter 3,6), valójában azonban gyümölcse a halál. (Kat. 2847)«

     »A karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az egyházban. (Dogmatikai konstitúció az egyházról, 12. rész)«

     A szellemek megkülönböztetésének adományával élt Szent Pál, amikor a Filippi-i jósló nőből kiűzte a jós-szellemet. (Ld. Apcsel 16. 16-18)

     Kedves Olvasóm! Az előző részben Erzsébet asszony második római útjáról beszéltem. Nos, mindkét alkalommal Mester István prelátus, római magyar ügyvivő hívta meg, aki körültekintő szeretettel próbált Erzsébet asszonyról gondoskodni.

A római Szent István Házba szállásolta el (ld. alul), megszervezte a Vatikáni múzeumokba való látogatását, sőt találkozhatott több neves magyar és olasz pappal, tisztségviselővel. Így Opilio Rossi bíborossal, a Világiak Pápai Tanácsának elnökével és Msgr Csertő (Certo) prelátussal, aki akkor a Szentszéki „ördög ügyvédje” (advocatus diaboli) volt.

Ezek a neves személyek kihallgatták a Szeretetláng látnokát, sőt római sétára vitték. Egy „trattoriában” finom italokkal kínálgatták Erzsébet asszonyt, de őrangyala figyelmeztette, hogy semmiképp ne igyon, mert próbára akarják tenni!

Második római kintlétekor felkínálta Erzsébetnek segítségét a Mester prelátusnak olasz-magyar fordítóként segédkező Thirring Éva asszony is. A hölgy tökéletesen beszélt olaszul és annak idején Pio atyával is folytatott beszélgetéseket. Őáltala ismerjük Padre Pio egyik mondását is: a „Magyarország egy kalitka, melyből egyszer egy csodálatos madárka fog kiszállni”!

Nos, Éva asszony felajánlotta Erzsébetnek, hogy végig vezeti Róma nagy templomain, ám nagy csalódására a Szeretetláng kiválasztottja a játékboltokat kívánta sorra járni. Megígérte ugyanis a három kis unokájának, hogy hoz nekik Märklin fémépítőt! Szó szerint lejárták a lábukat, mert már sehol nem volt kapható, a LEGO teljesen kiszorította! Végül egy jelentéktelen üzletben, leszállított áron megvehették az utolsó darabot. Erzsébet boldog volt, Éva asszony pedig egy életre csalódott benne!

(folyt.)

(Kép: A római Szent István Ház (Casa Santo Stefano), melyet Mindszenty hercegprímás alapított.)

A Szentháromság ünnepe (latinul: Festum Trinitatis, székelyföldi nevén kicsi pünkösd) a nyugati kereszténységben a Háromszemélyű Egy Isten ünnepe, melyet a pünkösd utáni vasárnapon tartanak.

A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel is megszenteljék a hittitkot, de hazánkban már Könyves Kálmán király († 1116) elrendelte május utolsó vasárnapjára a Szentháromság ünnepének megülését. Végül nyugaton csak XXII. János pápa rendelte el az ünnepet 1334-ben. (Az ortodox egyház pünkösdkor tartja.)

A Szentháromság titkát a kinyilatkoztatásból ismerjük. Jézus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, a mennyből az Atya szózata hallatszott és a Szentlélek galamb képében szállt alá (Mt 3, 16-17). Jézus a tanítványait megbízta: „Tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében” (Mt 28, 16-20).

Szokás azt mondani: az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Három személy, egy Isten. Ez a Szentháromság titka.

Szent Ágostonról jegyezték fel, hogy a tengerparton sétált és a Szentháromság titkáról elmélkedett. Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a tenger vizét meregette ki egy gödörbe. A szent megkérdezte tőle, hogy miért csinálja ezt az értelmetlenséget? A kisfiú így felelt: Hamarabb kimerem én a tenger habját, minthogy te megérted a Szentháromság titkát.

Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójában nem is a fejünkkel, hanem a szívünkkel kell megértenünk. A Szentháromság tanának mondandója, hogy Isten közösségi. Mivel pedig az ember Isten képmása, ezért nekünk is közösséginek kell lennünk, mégpedig mindenkor egységben és szeretetben!

A recept a régi: a Szentek példája! 2

     Kedves Olvasóm! Az előző hat részben bőven forrásoztam a HITELES kútfőktől és csak remélem, hogy nem hiába! Mindegyik megegyezik az áldozat-imádáság-bűnbánat hármasságának szükségességében, ám mivel engem a Szeretetláng ügyében ismernek, ezúttal bőven egy hosszabb idézetet ismertetek a Lelki Naplóból: "Szeretetlángom már kezd gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, mely még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok". (II/100) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására. „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

     Kedves Olvasóm! Mélyen gondolkodjunk el az eddigieken! Vegyük tudomásul – s e felismerés nehogy késve történjen –, hogy rózsafüzér-imádkozás nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, bensőséges Mária-tisztelet nélkül nincs hitelesen megélt kereszténység, és hiteles kereszténység nélkül nincs BÉKE!

     És lám, a recept a régi: a szentek példája! Virrasszunk és imádkozzunk, egyesüljünk Máriával és Vele kövessük Jézust!

(vége!)

Előszó

     A mostani Mária-jelenésekhez képest különleges az, hogy a La Salette-i üzenetnek egyetlen jelenése volt 1846. szeptember 19-én, ám ennek két része van. Az első része az az üzenet, melyet már másnap közzé tettek (nos, nem a látnokok – amiként ez ma divatos –, hanem maga a plébános olvasta fel a szószékről)! A La Salette-i Mária-jelenést, az Egyház minden szinten elismerte és melynek kapcsán megalakult a La Salette-i Misszionáriusok Közössége és a La Salette-i Miasszonyunk Nővérei Rend. Ez a két közösség tartja fenn a Zarándokközpontot és ők terjesztik az üzenetek (első részét), viszont a második részét a "titkot" nem fogadják el, sőt felháborodással tekintenek arra, aki meg meri említeni! Ezt az un. titkot is a jelenések idején kapta a két látnok, de a Szent Szűz kérése alapján csak 12 évre rá (1858-ban) hozhatták nyilvánosságra. Hangsúlyozzuk, az utóbbi közlés is elnyert több egyházi jóváhagyást (maga az illetékes Grenoble-i püspök részéről is!), sőt IX. Piusz és XIII. Leo pápák, valamint az Ars-i Plébános Vianney Szent János is kiálltak a teljes (I-II.) üzenet mellett. A közzététel ellen azonban olyan hevesen tiltakozott számos francia püspök, hogy ez máig ható megosztottságot mutat. Még mielőtt valaki a "saját érveimet" hozná fel ellenem, miszerint "ami zavart kelt az egyházban, az elve gyanút keltő" – el kell mondani –, hogy valójában a " hallani sem akarok róla" hozzáállást két nyomós tényező magyarázza. Egyfelől a szbdkmves III. Napóleon francia császár nem fogadta el az eseményeket (az elsőt sem!) és ennek folyományaként 82 katolikus újságból 70 (!), negatív kritikával illette az üzenet második részét. Másfelől – a franciáknak nagyon nem tetsző üzenet szerint –, ha Franciaország meg nem tér (vagyis le nem veti magáról a Francia Forradalom "felvilágosult vívmányait") olyan nagyságrendű pusztulásnak néz elébe, amely párját ritkítja a történelemben. Nyilvánvaló, hogy sokak, inkább "homokba dugják" fejüket, ahelyett, hogy "szőrcsuhát öltenének", talán még ma sem késő!
     Mint említettem, nagy anyagról van szó, ezért alaposan bele kellett ásnom magam dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus ezzel kapcsolatos munkáiba. 
     1) A La Salettei Mária-jelenés (1846. szeptember 19.) Eger, Kisboldogasszony Plébánia 1995. Ez a kiadás eleve két francia művet egyesít:

     2) La Salette Récit de l'apparition et sens du message (Kiadó: Association des Pelerins de La Salette, 1981) és 
     3) L'Apparition de la Tres Sainte Vierge par la Bergere de La Salette sur la Montagne de La Salette le 19 Septembre 1846 Avec Imprimatur de Mgr. l'Eveque de Lecce -1879.
Mindkettőt Szabó Klára Gabriella fordította magyarra.

     4)Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben

     5) Felhasználtam továbbá: Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000) munkáját is, melyből való idézeteket (JÜ)-vel jelzem (ha egyáltalán). Hasonlóképp egyeztettem A NAGY VILÁGCSAPÁS (Zola gróf, Lecce-i püspök. Ullathorne angol püspök után magyarul Jurcsó Antal. Budapest Hornyánszky Viktor Rt. 1925) 

     6) Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? - Magánkiadás 2018

     7) Nem kerülte el figyelmem René Laurentin e témával kapcsolatos műve sem  (Découverte du secret de La Salette, R. Laurentin et M. Corteville, Fayard, 2002), de ez a nyelvi nehézségek miatt, legfeljebb "kontroll"-ként szolgálhatott, a történet és tartalom esetenkénti pontosításához! 

     Akik az un. III. Fatimai titok közzétett szövegével nem elégedettek (amely pedig teljes!), nos azok alaposan megrendülhetnek a La Salette-i titok tartalmán! Ez azonban senkit ne rémítsen meg, inkább erősödjön lelkileg annak tudatában, hogy a megtéréssel, az imádsággal és böjttel (az engeszteléssel) mindez elkerülhető! Ne pazarolja tehát senki a figyelmét és idejét bizonytalan jövendölésekre, borzongató hamis-üzenetekre, mert azok nem hordoznak semmi kegyelmi többletet sőt, hazugságaik révén könnyen megkötözik a tájékozatlan, hiszékeny lelkeket!!!

Íme, következik a pontos tájékoztatás, ennél pontosabb már csak az Evangélium!  (A képen: A titokzatos La Salette, ahol a könnyek közt aggódó Édesanya szólt hozzánk – nem nap-mint-nap, óra percre, nem hetente egyszer, hanem csak egyetlen egyszer, 1846. szeptember 19-én! A La Salette-i  látnok(ok) személye ismert, pontos névvel, születési adatokkal, miként plébánosa és gyóntatója is, pontos város, utca, házszámmal! – Na így illik, ha valaki állít valamit –, pláne ha igaz!)

Ja, hogy én honnan vettem a bátorságot (indíttatást), e nagy mű szerkesztett publikálására, nos ha valaki elutazik La Salette-be, az ottani filmvetítés magyar verziójának én vagyok a narrátora! Ez persze nem jelent semmit, hiszen, aki olvasott "sportújságot" attól az még nem lett sportoló. Igaz! De legalább némileg tájékozott! Olvassák e sorozatot tehát megértő szeretettel, lelki épülésükre!

(A szerkesztő)

     Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Nos, ha ez igaz – márpedig igaz –, és létrejön a Kárpát-medencei Köztársaság, az végülis a Kárpát-medencei népek közössége lenne, békességben, erőben és egységben!
     Kérdés, hogy ez veszélyeztetné-e a népességek önállóságát? – Nos, a Kárpát-medencei nemzetek számára kevésbé korlátozná az egyenlőséget és önállóságot, mint akár az EU-tagság! Egy Kárpát-medencei unióban nagyobb tekintéllyel bírnának a külhatalmi befolyásokkal szemben, mint a jelenlegi „kisnemzeti” státuszukban !
     De tekintsük át, hogy a trianoni darabolós-gyilkossági kísérlet kinek is hozott önálló állami létet? Talán csak a Csonka-Magyarország ért el 1938-ig – az Istenanya csodájaként – elismert gazdasági fejlődést, ármánykodóinak megszégyenítésére! Ám az elcsatolt − vagy leszakadó testvér-népeknek − a legkevésbé sem valósult meg a büszkeségre okot adó önállóságuk, hiszen államalkotó képességük nem mutatkozott meg, és állami létük 90%-át idegen megszállás alatt töltötték! Persze jóval nagyobb elnyomás alatt, mint amivel a Magyar Királyságot hamisan vádolták!
Mert önálló volt-e a szlovák nemzet a cseh államközösségben? Élvezhette-e a horvát nép, saját államiságát szerb-jugoszláv hatalom alatt?
Ugyan bizony melyik „rabló nép” lett gazdagabb a „zsákmányával”? Mire vitte pl. Románia, Erdély bekebelezésével, hiszen ugyan olyan jelentéktelen és gazdaságilag pangó régió maradt, mint annak előtte volt (lehúzva maga mellé "Tündérországot" a virágzó Erdélyt is)! Tán gazdagabb lett Ausztria az Őrvidékkel?
– Badarság!
     A legszomorúbb eset azonban Kárpátalja, mert ez a rablótól elrabolt terület! A sztálini Szovjetunió csatolta el Csehszlovákiától! És a gigantikus SZU gazdagabb lett-e a talpalatnyi földdel? Ugyan bizony a mostani „örökös”, Ukrajna gazdagnak mondhatja-e magát?
     Nem gyanús-e valamennyi érintett népnek, hogy a Mária Országából kihasított terület csak balszerencsét hozott? Aki az Üdvözítő Krisztus Anyjától rabol, az Isten átkát vonja magára? (Vagy tán nem így van? Hol van náluk a lelkiismeret nyugalma, és a békesség egyetemes öröme?) Vagy talán a nemzeti igazságukra hivatkoznak? Ha valóban az Igazság vezérelte őket nagy "I"-vel, akkor miért ragadtak magukhoz szín magyar területeket és lakosságot? Miért akartak a románok a Tiszáig gazdagodni? Miért akartak az osztrákok Győrig szakítani, és miért akartak a cseh befolyás alatt álló szlovákok Miskolcig elcsatolni? Na, ki válaszolja ezt meg? - A rabló népeket, illetve a felbujtóikat nem az igazság, nem a nemzeti önállóság és legkevésbé a keresztényi méltányosság vezérelte, hanem a sátáni kapzsiság, a gyűlölet Mária Országa, a szentistváni Királyság ellen!
     Mert mit tettetek ti karöltve a nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!
És ezzel – a zsákmányból részesedők –, Isten előtti kollektív bűnösséget vettek a nyakukba, hiszen a rabolt javak nem hozták meg sem a gazdagságot, sem a népük békéjét, de még csak állami dicsőségüket sem, ezzel szemben állandó rettegést nyertek, félve a visszarendezéstől és Isten büntetésétől!
     Márpedig, minden elszakított (vagy elszakadt) nép jóval gazdagabb lehetett volna a Magyar Királyság egységében egyenként és összesen! Sőt, még a környező országok is nagyot profitálhattak volna egy Kárpát-medencei virágzó állam gazdaságából!
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medence nagy eséllyel kimaradhatott volna a II. Világháborúból, de legalábbis nem szenvedett volna el ekkora emberveszteséget és gyalázatot, sem egészben, sem részben!
     Az, hogy most annyi viszály után, néhány nép végre önállónak mondhatja magát − kérdéses, hogy kitől?
− Szűz Mária Országától?
− A Szent István által felajánlott Szent Korona fönségétől és biztonságától?
− Brüsszeltől és a bankoktól, esetleg az egységteremtő magyarságtól?
Ugyan bizony ezek a rokonnépek, a Magyar Királyság alatt tán nem azok voltak-e akik most? 
     Az pedig, hogy a maguk rajzolta térképeken milyen elnevezéssel illetik önmagukat és az ősi magyar helységneveket 1920 óta, az a lényegen semmit nem változtat, a lelkiismeretük terhelésén viszont annál inkább! Hiszen önhittségükben, Isten fölséges Anyja tulajdonát firkálták össze és soha nem hallott neveket találtak ki a földi térképen – de csak azon (!) –, mert az égi atlaszon Mária Országa sértetlen, tündöklő és egész!
     A Kárpát-medence a legtökéletesebb földrajzi egység, mely mindig képes volt a teljes önellátásra! Ezt pedig a globalizáció nagy tervezői nem nézhették jó szemmel! A lényegileg vér szerinti rokon népeket, hazug történelemhamisításokkal egymás ellen ugrasztották azért, hogy nem csak egy csonka ország népét, de az így „elszeparált” népeket is, magára maradottságukban erkölcsi romlásba vihessék egyenként és összesen! Erre ment ki a Trianoni diktátum! Ellehetetleníteni egy gazdaságilag és közigazgatásilag egységes Kárpát-medencei népuniót!
     Sikerrel járt-e az Antant-hatalmak gyilkos tette?
– A népek szenvedéseit, és a magyarság elleni tömeggyilkosságokat illetően messzemenően igen! De a Kárpát-medence egysége mégis tökéletesen megmaradt, mert nem csak a Holdról látható tisztán és hibátlanul, de a mennyei térképen sincs nyoma az átrajzolásoknak!
     A Regnum Marianum fel fog támadni és a Mindenható büntetése sem marad el! Ezért ti mind, akik a balsorsú megtévesztés részesei vagytok, imádkozzatok, kérjetek bocsánatot Istentől és a magyarságtól! Ne szégyelljetek visszatérni, hiszen egy lépést sem kell tennetek, hiszen a Kárpát-medence a ti hazátok! Miért kéne visszarendeződni? Azért mert az egységben az erő, a biztonság és a Szent Korona Tanában szerződött égi védelem!

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=5SJnjCE_aPg&feature=emb_logo

     1977 júniusában került sor a második római útra, mely előtt Jézus kérésére a küldetése sikeréért, 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Erzsébet asszonynak a legkevésbé sem ez jelentett nehézséget. A gyermekek és fia gondozására talált valakit, és az akkori feltételek szerinti „meghívólevél” szüksége is megoldódott. A már említett Jákó Istvánné szerzett be egy pecsétekkel ellátott, olasz és magyar nyelvű meghívót!

Erzsébet derűs hangulatban szállt fel a vonatra, kevés csomagjával, ám azt a történetet amit megélt, ha más mondja, el se hitte volna!

Az egyedül utazó Erzsébet asszonyt, úgy a magyar-, osztrák-, mint az olasz vámhatóságok, miként a titkosszolgálatok is sorra átkutatták. Főleg iratokat néztek át az utolsó kis papírdarabig! Amikor végre megérkezett Rómába, a „remélem jól utazott?” szokványos kérdésre kifakadt az őt váró prelátus atyának. Ő, amikor nagy értetlenségében meglátta a meghívó fél nevét, nyomban fény derült zaklatásának okára. A címként megadott római lakás tulajdonosa és a meghívó, az olasz „Vörös Brigádok” svájci ügyvédje volt, az Aldo Moro elleni gyilkosság ügyében. Úgyhogy szegény Erzsébet asszonyt „vörös összekötőnek” vélték a hatóságok!

Minden átkutatás ellenére amikor kicsomagolt, kiesett a bőröndjéből az a − még otthon összegyűrt és eldobott − papírdarab, melyen a lelkivezetője összeírta számára, a Rómában tartózkodó bíborosok nevét. Épp negyvenen voltak! Valamennyien kézhez kapták a Szeretetláng üzenetét, elsőként Lékai László magyar prímás. (IV/32)

(folyt.)

A recept a régi: a szentek példája! 1
     "Az Egyház egyszerre látható és lelki, hierarchikus társaság és Krisztus titokzatos teste. Egyetlen, emberi és isteni elemből formált valóság. Ebben rejlik az Egyház misztériuma, amit csak hittel lehet elfogadni. (Kkat. 779) Az  Egyház ebben a világban az üdvösség szentsége, Isten és az emberek közösségének jele és eszköze. (Kkat. 780)
Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a ,,gonoszság misztériumát'' egy vallási megtévesztés (a hit látszata) formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserébe azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé lesz (melyet az említett ál-hit csak előkészített). (vö. Kkat. 675)
     A Don Gobbi Kék Könyve ezt írja: "Az Egyházban tetőfokára lép a hittagadás, amely az egész világon el fog terjedni, a szakadás be fog teljesedni, az evangéliumtól és az igazi hittől való általános eltávolodás által." (1995. március 11.) Megmondtam nektek, hogy Szeplőtelen Szívemből árad rátok a fény a legnagyobb sötétségben, ezzel tudtotokra akartam adni, hogy a döntő pillanatokban én magam adok tanácsot mindenben. Megmondom, kit kövessetek, hogy hűségesek maradjatok Fiam, Jézus helytartójához és Egyházamhoz" (1977. dec. 8.). 

(folyt.)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Netes források felhasználásával!

Mit mondanak erről a szentek?

     Szent Pál apostol a fiatal korintusi közösséget az ajándékokról tanítja, amelyeket ott hagyott nekik, a részletezésük már nem szerepel a pünkösdvasárnapi szentleckében (bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás, csodatevés, prófétálás, a szellemek megkülönböztetése, a nyelvek adománya). (Magyar Kurir) Ahogyan az első korintusi levél írja „valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megkülönböztetését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.” (1Kor 12,9-11)

Szent János első levelében is így ír: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.”

Remete Szent Antal egyik levelében azt írja, hogy „a megkülönböztetés az a képesség, aminél nagyobb nincs a keresztény hitben”.

A keresztény ókor másik nagy alakja, Cassianus szerint ,,a discretio minden erény szülőanyja, őrzője és irányítója''.

Aquinói Szent Tamás pedig azt tanítja, hogy a lelki életben a legdöntőbb szerepe az okosságnak van, amely tulajdonképpen nem más, mint ítéletmondás, a végletek vagy több lehetőség közül a megfelelőnek a kiválasztása. A szellemek megkülönböztetése elsősorban a Szentlélektől való adomány, melyet elsősorban az Egyház kap, ahogy azt 1Kor 12,10 írja. Egyáltalában nem kötődik mély teológiai ismeretekhez, bár ezek nagyban segíthetnek a helyes megkülönböztetés gyakorlásában.

Loyolai Szent Ignác a következő szabályokat adta a szellemek megkülönböztetésére: Minden, ami visszatart a jótól vagy fékez benne, a gonosz szellemektől-, s minden, ami előbbre visz a jóban, a jó szellemektől és Istentől való.

Szarovi Szent Szerafim (1759–1833) monachoszről írják. Hosszú imái alatt a „Gyöngédség Anyja” ikont szemlélte, előtte térdelt, pihent, kezére hajtott fejjel. 1820-tól, mivel híre terjedt, hogy rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének adományával, egyre többen keresték, és ki kellett lépnie hallgatásából.

Szent II. János Pál pápa: „A lelki adományok szintén segítenek a szolgálatok gyakorlásában. A Szentlélek ajándékozza azokat, hogy segítse Isten Országának eljövetelét. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az egyház a karizmák közössége.” (Lásd: L'Osservatore Romano, 1992. július 1.)

(folyt)

Az árral szemben csak az elhivatott lelkek maradnak meg
    Ma, amikor templomokat zárnak be, vagy rombolnak le és övéi közömbösen nézik mindezt, az Úr Jézus szomorúan szólít meg bennünket a Szeretetláng üzenetében: "Szívem fájdalma oly nagy a sok nekem szentelt lélek miatt. Pedig, hogy járok utánuk lépten-nyomon követem őket kegyelmeimmel. Látom őket amint fásult tétlenséggel csak a maguk kényelmét keresve és Engem mellőzve élnek. Hogy fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről! Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat és az örök Élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedett magasra? Ti vakok és szívtelenek! Nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg szívetek? Nem akartok velem járni, velem gyűjteni, a szívetek nem dobban velem, a bensőtök nem érez velem? Hiába nyitottam meg szívemet, a kegyelmek bőségét ott hagyjátok? Hidegen hagynak benneteket az érzéseim, mely csak értetek és veletek érez? Szívem szelíd dobbanását, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek...? Ahová állítottalak benneteket, ott álljátok meg helyeteket szilárdan és önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek, és ti semmi készséget nem mutattok, s csak mentegetődzés az egész éltetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet én is magamhoz öleltem és feszítsétek fel már magatokat miként én, mert nem lesz örök éltetek! (II/8-10)

A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak.

Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Az árral szemben csak az elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem". (III/159-160)

(folyt.)

     1976. február 17. Erzsébet asszony első római útjára négyen mentek. Két gyóntatója: Fuhrmann Ernő pápai kincstárnok és Dr. Kosztolányi István a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora, szentírásfordító, valamint Jákó Istvánné (Ani), Ernő atya segítője kísérték el, hogy VI. Pál pápának átadják a Szeretetláng ismertetését. Megjegyzésként: Jákóné az út során feljegyzéseket készített, tbk. Erzsébet megnyilatkozásairól is. Ő írta le pl. „A Szeretetláng nektek az, mint Noénak a Bárka volt!”, valamint a néhány sorral alább olvasható római „próbatételt” is!

Az utazással kapcsolatban Erzsébet asszony így ír Naplójában: “...az Úr Jézus hozta létre a kapcsolatot az előttem eddig ismeretlen (Kosztolányi) atyával. Az Úr Jézus közölte velem, (...) hogy ő is jöjjön velünk Rómába. Mikor efelől szólva lett neki, ő erősen kételkedett, és jelet kért. Az első kérése az volt, hogy őt harminc évig nem engedték ki, s ha ez sikerül, ő ezt hitelesnek veszi. Ő kapta meg leghamarabb az útlevelet. De neki ez nem volt elég, utána még egy jelet kért. Azt, hogy ő az ötvenedik éves fölszentelését ünnepelve, azon a napon Rómában mutathassa be a szentmisét.

Pontosan úgy történt. (a repülőút után), másnap reggel volt az ötvenedik évforduló, és ő a Szent Péter bazilika altemplomában, XII. Piusz sírjánál mutatta be a szentmise-áldozatot.

Egyedül én magam vettem részt rajta, még F. atya sem volt ott. Én csak később tudtam meg, hogy ennek a papnak F. atya volt a gyóntatója.” (vö IV/31)

Erzsébet asszonynak az ismertető szöveganyagot helyben kellett lediktálnia, melyet gépbe vittek. Sajátos próbatételként az atyák azt állították, hogy a gépelmény megsemmisült, úgyhogy le kellett diktálnia még egyszer! A másodszori szöveg szóról-szóra megegyezett az előzővel!

 VI. Pál pápa ezt az anyagot kapta kézhez és elolvasva, bővebb anyagot kért.

Erzsébet asszony elmondása szerint ez a szóbanforgó szöveganyag képezte az ezt követően külföldön (magyarul is) megjelent nagyobb füzet tartalmát.

(folyt.)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Netes források felhasználásval!

A megkülönböztetés nem megítélés!

     Ítélni kötelessége az embernek, mert ha nem teszi, letér a helyes útról, és éppen ezáltal Isten ítéletét vonja magára. Ez az ítélethozatal azonban nem elítélést, nem emberek elítélését jelenti, hanem annak megítélését, hogy valami igaz-e vagy hamis, hogy bizonyos cselekedetek, kijelentések vagy folyamatok milyen forrásból – isteni, emberi vagy démoni forrásból – származnak. Ha az ember, nem gyakorolja ezt, előbb-utóbb letér a helyes útról, végletekbe esik, a hazugság atyjának áldozata lesz. Jézus nemcsak hogy nem tiltja az ilyen ítéletet, hanem egyenesen felszólít gyakorlására, mikor azt mondja: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igaz ítélettel ítéljetek” (Jn 7,24). És ez a kijelentés a fentiek fényében érthető meg igazán!

     Isten Lelke ezzel a szellemi megismeréssel, ítélőképességgel megerősíti és fölemeli a mindenkinek adott ítélőképességet. Emellett egyesek különleges módon megkapják a megkülönböztetés adományát, „hogy Isten Lelke vezesse őket” (Róm 8,14).

(folyt.)

     Antalóczi Lajos, a későbbi bölcsészdoktor és prelátus, írásaival sok „kollégát” győzött meg a Szeretetláng Lelkiség hitelességéről, kegyelmi erejéről és számtalan imaközösség alakult tanúságtétele és ajánlásai nyomán.

De elbeszélésemben kissé megint előre haladtam!

1965-öt követően a Szeretetláng üzenetek kivonatai gépelt formában terjedtek és esetenként papi vezetéssel, imaközösségek jöttek létre az egész országban. Erzsébet asszony maga, kifejezetten nem terjesztette a kapott üzeneteket, de mindig ajánlkoztak lelkes asszonyok, akik hajlandóak voltak egy-egy összeállított anyagot legépelni.

Összességében két-három különböző személy is legépelte az egész addig ismert Lelki Naplót! (Sajnos senki sem tudta megállni, hogy a helyesírási és mondatszerkezeti hibákat ki ne javítsa!) Lényeg azonban az, hogy a naplórészletek terjedni kezdtek és egyre több embert, sőt rejtett szerzetesi közösséget késztetett az imádság-böjt-virrasztás gyakorlatára! A nyugaton szolgáló magyar papság közül többen ráéreztek a Szeretetláng fohász „kegyelmi hatására”, és valamiféle „lelki 56-ot” véltek felfedezni a lélekújító lelki mozgolódásban.

1969. A Római Magyar Papi Intézet (PMI) magyar ügyvivője − Mester István pápai prelátus −, a kiutazók lelkes elbeszéléseiből ismerte meg a Szeretetláng üzenetét.

Magyarországi paptársai útján érdeklődött Erzsébet asszony személye után, majd sikerült postai úton felvenni vele a kapcsolatot. Mester atya teljesen elfogadta a Szeretetláng üzenetét, és két alkalommal is meghívta a Szeretetláng üzenetének egyetlen kiválasztottját.

(folyt.)

(Kép: A Szeretetláng plakett, melyet megkapott Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, Szent II. János Pál pápa, Dr Kisberk Imre püspök és Dr Erdő Péter bíboros-érsek.)

6 perc 36 mp AZ EGYHÁZ ANYJÁVAL, AZ EGYHÁZÉRT https://youtu.be/8d18rFgAJv8

Mit kell tennünk és hogyan?
‒ Úgy és azt, ahogyan a Béke Angyala tanította. A Szűzanya hangsúlyosan kérte Fatimában és amiként Szent II. János Pál pápa a lelkünkre kötötte:  "Hosszabban időzzünk leborulva az Eucharisztiában jelenlevő Jézus előtt, hitünkkel és szeretetünkkel jóvátéve a bántásokat, a mellőzéseket és a sérelmeket, melyeket Üdvözítőnknek oly sok helyen el kell viselnie" (Mane Nobiscum Domine, 18).
    De mit is jelent a hangzatos ökumené, az ökumenizmus kifejezés? A válasz figyelemre méltó: "Általános és mindenkit érintő"! Tehát, ha a jelentése szerint – mindenkit érintő – általános igyekezetként értelmezzük, akkor ezt az igyekezetet felismerhetjük-e a protestánsok "ökumenikus" törekvéseiben? Nos a legkevésbé sem, hiszen míg a Katolikus Egyház szép lassan protestantizálódik, az elszakadt felekezetek egy tapottatnyit sem közeledtek az "egyetemes" hit felé! Igen riasztó bizonyság erre, a magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklusának 10. ülésszakán 2012. május 24-én, a 450 éves Heidelbergi Káté új magyar fordítása 80. kérdésében meghozott határozata, miszerint a katolikus Szentmisét továbbra is „kárhozatos bálványimádásnak” kell tekinteni! Nos ez a "nyakasság", kevéssé az Egyetemes Egyház felé, mint inkább az Antikrisztushoz való közeledést mutatja, aki épp az Eucharisztiát, a Mária-tiszteletet és az Apostoli Anyaszentegyházat kívánja elsőként megsemmisíteni!
     A folyamatos "álruhás árulás" ezen alattomos időszakában ne azt kérdezzük, hogy "ki az, vagy kik ezek", hanem következetes hűséggel kövessük az Evangélium útmutatásait: "Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (Mt 26,41). – "Virrasszatok és imádkozzatok" különösen az Eucharisztikus Jézus előtt.
Mert a kérdés az, mi vagy Ki az, aki megmenthet bennünket?
     Emlékezzünk Don Bosco álmának a három "biztos pontjára": ezek: a két oszlop – az Eucharisztia és Mária –, valamint az Egyház Hajója a pápával!

Értsd az Eucharisztikus Jézus méltó imádása, a bensőséges Mária-tisztelet és a pápához való hűség!

És mi az, amit 500 éve a legádázabban elutasítanak a protestánsok? Nos mi mást, mint Jézus Krisztus eucharisztikus jelenlétét, a pápai hatalom főségét, a Mária-tisztelet üdvös segítségét, a Szentek tiszteletét és a holtakért való imádságot! 

(folyt.)

Netes források felhasználásával!

A SZENTLÉLEK ADOMÁNYAI (karizmái) az Evangélium, a Katekizmus és a Szentek tanítása szerint Szent Pálnál a karizmák háromféle felsorolásával találkozunk: Róm 12,6-9; 1Kor 12,7-12; Ef 4,7-14.

A Szentlélek karizmái: Bölcsesség, Tudás (ismeret), Hit, Gyógyítás, Csodatevés, Prófétálás, Szellemek megkülönböztetése, Nyelvek adománya, Nyelvek értelmezése. 

A szellemek megkülönböztetése (lat. distinctio spirituum)

A lelki élet szempontjából fontos felismerni, hogy egy-egy konkrét indítás milyen eredetű, s annak megfelelően kell követni vagy megtagadni, hogy jó-e vagy rossz a forrása. (Katolikus Lexikon)

A megkülönböztetés adománya nem természetes pszichológiai képesség, még kevésbé az emberekbe való „belelátás” képessége. Figyelemreméltó, hogy a szó többes-számban szerepel: „szellemek megkülönböztetése”. Tehát nem a különbségtétel céljából adott ajándékokról van szó, hanem a Szentlélektől adományozott karizmákról! A megkülönböztetés funkciója, amelyre a lelki életben annyira szükségünk van, egyértelműen lelki, természetfölötti funkció. Ezért tartozik a természetfölötti adományok (karizmák) közé (1Kor 12,10). A megkülönböztetés a legáltalánosabb adomány az Egyházban, amelyet a Szentlélek minden megkeresztelt embernek megad, mint „élet-ösztönt” a természetfölötti életre, ezért a kinyilatkoztatások ajándékai közé tartozik, melynek célja megmutatni, hogy milyen szellem áll egy természetfeletti megnyilvánulás mögött. Jó szellem vagy gonosz szellem. Nélkülözhetetlen eszköz, de vigyázzunk arra, nehogy az eszközből célt csináljunk.

(folyt.)

     A vád szerinti „lelkivezető válogatás” kérdése a hetvenes évek vége felé, lényegesen megváltozott. Sokan ugyanis elhunytak azon papok közül, akikre számíthatott, vagy akikből „válogathatott". Az a kérdés tehát, miszerint Erzsébet asszony váltogatta a lelkivezetőket, nagyon is pontatlan! Kezdetben ugyanis: kereste, de nem találta! Utána megtalálta a papot, de az nem vállalta. Végül végre megtalálta az alkalmas atyát, aki vállalta is volna, ha nem beteg! Nem csoda, ha Erzsébet határozottan úgy érezte, hogy a rábízott világméretű Ügy a „körmére égett”. Vagyis nézete szerint a Szeretetláng ügye nem haladt lényegesen előbbre, és ezt a bizonytalankodó, vagy már erőtlen lelkivezetők számlájára írta!

El kell mondanunk, hogy a „kollektív vezetés” tanácsadások formájában még Rómából is megvalósult, hiszen Erzsébet állandó levelezésben volt Mester István prelátussal (aki ismerte a teljes Naplót). Nos ő pl. a hetvenes évek közepén azt tanácsolta Erzsébetnek, hogy 1971-el zárja le naplóit és ne írjon többet, mivel a Szeretetláng ügyének mind elvi, mind gyakorlati tudnivalói már le lettek fektetve.

A tanács – bár helyes volt –, de Erzsébet asszony sokszor még azokat sem írta be mind, amit '71 előtt kapott, pl. azt, hogy az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését stb. Ez is példázza a lelkivezetés tényleges (naprakész) hiányát.

Csak hozzáfűzöm, hogy kiváltságoltunk azért nem írt be jónéhány dolgot a Naplójába, „mert már úgyis ismerik”!

Római „lelkivezetője” kérésére csupán mérsékelte a bejegyzéseit és egyre kevesebbet írt naplójába, ám úgy a leírtakban, mint a le nem írtakban, egyre inkább érvényesültek az 'emberi tényezők'. (Sok látnok esik ebbe a hibába!) Egy ilyen „üzenet” vezetett Antalóczi Lajos atya 'menesztéséhez' is, (melyről a következőkben fogok szólni). Mindez annak ellenére, hogy maga Erzsébet asszony mondta több alkalommal, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És valóban Antalóczi Lajos szervezte meg országosan a már említett 'tizenkét papot', ő volt aki több vidéki plébánián szervezett Erzsébetet meghallgató papi közösséget és ő volt az, aki Erzsébet Lelki Naplóját a lelki irodalom gyöngyszemének nevezte.

(folyt.)

(Mester prelátus sírja az egri bazilika altemplomában.)

8 perc https://www.youtube.com/watch?v=twDIUGM_QpI&t=12s

Semmiképp se ámítson el titeket senki és semmi!
     Bár az elhatalmasodó bűn kilátásai félelmetesek ‒ ezt maga a Szentírás sem rejti véka alá ‒ de nem rémiszteni, nem elbizonytalanítani, hanem segíteni akar. Amikor a Szent Szűz is büntetésről szól, mindig feltételesen fogalmaz, az elhatalmasodó bűn veszélyeire figyelmeztet, de ezt drámaian teszi, sőt nemegyszer könnyeivel argumentál. Aggódó szeretettel figyelmeztet bennünket a bűn veszélyeire, kiutat jelöl meg számunkra; bűnbánatot, megtérést sürget. Sürgeti a sátán igájában szenvedő embert a megtérésre, hogy elkerüljük a bűn evilági és természetfölötti következményeit. Különösen feltűnő, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Faustina Kowalska esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenetjellege van.
     A lépésről-lépésre való eltávolodás Istentől, az elmúlt 150 év valósága, amelyet fel kellene ismernünk, miként az elégtétel és a fokozott engesztelés szükségességét is. Erre figyelmeztet a Második Tesszaloniki levél 2 is: "...ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna". (2,2-4)
     Amellett, hogy nem tudjuk mikor fog mindez bekövetkezni, egyes jelek azonban már világosan kirajzolódtak! Don Gobbi Kék Könyvében a következőket írja: "Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak az emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán végbevitt. És így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmise mindennapos bemutatásának eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést..." Ám ne képzeljük azt, hogy a Szentmise szentségi csorbítását látványosan viszik végbe. Nem! A Mise valóságos jelenlétének és áldozati dimenziójának a lebontását és tagadását igen óvatosan, de céltudatosan teszik úgy, hogy a hívek szinte észre sem veszik! Ebben nagy szerepet játszik az ún. "ökumenizmus" hangzatos hirdetése, mely persze egyoldalúságában csak ürügy, hogy lerombolják az emberekben a bensőséges Katolikus hitet.
     A "gyalázatos szentségtörés" a téves ökumenizmus manővere. (lásd: Ratzinger, 2005. április 18.).
     Hivatkozzunk még egyszer Szent II. János Pál Ecclesia de Eucharistia enciklikájára (10):
"Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel, étkezéssel". 

(folyt.)

Könyörögjünk!

Engedd kérünk Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk és a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk és örökké tartó örömet élvezzünk.
Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

(Litánia itt!) 

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Évforduló, vagy a fordulat éve?
     2016-ban volt száz éve, hogy 1916-ban a Béke Angyala megjelent Fatimában a három kis pásztornak és az Eucharisztia imádására és az engesztelés hogyanjára tanította őket:
     Legszentebb Szentháromság, Atya Fiú és Szentlélek. Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért!
     Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel megbántják Istent, és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét.
     2017-ben volt száz éve, hogy a Szent Szűz Fatimában felkínálta a bűnben fuldokló világ számára az egyetlen "gyógyszert" az engesztelést. Az Istenanya ezt a kifejezést Fatimában mondta ki először, mint végső lehetőséget az egyéni és tömeges elkárhozás elkerülésére, a "végidős" hittagadás idejére. Arra a 20. századot követő időkre, amikor az Eucharisztia imádata egyre gyengül, mert az Isten iránti imádat gesztusait elhagyják, profanizálják és ennél fogva lám, "a pusztító gyalázat ott áll a szent helyen..."! (Mt 24,15)
     Idén van 177 éve, hogy a Szent Szűz La Salette-ben figyelmeztetett, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkéből. ,,1864-ben Lucifer nagyszámú ördöggel kiszabadul; azon lesznek minden áron, hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...'' A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: ,,ez lesz a sötétség ideje'' (,,Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...''  Jel 12,3)

 (folyt.)

Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja – Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéretére! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony képzett lelkivezetői magárahagyatottságának példájaként hozható fel a Napló 1981. február. 2-i, kéziratos  bejegyzése: „Úr Jézus: A Világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság a Szűzanyával, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közreműködése segíthet a Küzdő Egyházon!” (A már korrigált változatot lásd a kritikai kiadás IV/27-nél!)

A sorok két teológiai problémát vetnek fel, jóllehet az üzenet lényege világosan érthető. 1) A Világegyház – veszélyben léte – a végső pusztulást is sejteti, ami hamis állítás, hiszen Máté 16,18-ban mondva van: „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.”

2) Teológiailag abszurd, hogy a végtelen mindenhatóságú Szentháromság „képessége” nagyobb lenne az „együttes közreműködéssel”.

Aligha! Hiszen a 'Végtelen' plusz 'milliónyi' az semmivel sem több! Ezzel szemben az Isten felé, mint szabad akaratunkból kérők „szüntelen zörgetése” nagyon is eredményes lehet, mert „az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja azt.” (1Jn 5,14) Ha tehát Erzsébet egy elérhető lelkivezetővel megbeszélhette volna az üzenetet, bizonyára így írta volna le:

„A világ nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (És szinte bizonyos, hogy erről volt szó!)

A fenti taglalásokból kitűnik, hogy Erzsébet esetenként nem elhagyta lelkivezetőit, hanem kénytelen volt másiknál is próbálkozni, sokszor gyóntatója tudtával vagy ajánlásával. (Esetenként kézről-kézre adták!) Ez viszont azt eredményezte, hogy olykor egyenesen „kollektív vezetés” alatt állott.

A hetvenes évek vége felé azonban megváltozott a helyzete, mert sorra meghaltak azon papok, akikre számíthatott. 

(folyt.)

Kedves Olvasóm!
     Nagy évfordulókat és nagy gondolatokat találnak az elkövetkező sorozatomban, ám úgy az évfordulók, mint a gondolatok mai életünkre utalnak aktualitásukkal! Például, 2017-ben volt  110 éve, hogy X. Szent Piusz megjelentette a Pascendi Dominici Gregis kezdetű enciklikáját, mely az egyházon belüli modernizmust ítéli el. Nos, az egész elkövetkező cikksorozatomat ez az enciklika ihlette!

Felhasznált források:
1) Mária Kora XVII. Évf. 2016/1 sz.; 2016/2 sz.
2) Dr. Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony pléb. Eger 2000.
3) Szent X. Piusz pápa: „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű enciklikája „Egyházi Közlöny” 1907. év 38–46. szám.
4) A Papokhoz Szűzanyánk Szeretett Fiaihoz, „KÉK KÖNYV” (röv: KK)
5) Katolikus Katekizmus, SZIT Budapest 2000. (röv: Kkat.)
6) Szeretetláng Lelki Napló, SZIT Bp. 2010. (röv. Római/arab szám)
7) Szent II. János Pál: „Evangelium Vitae” enciklika, SZIT Bp. 1995.
8) Szent II. János Pál: „Ecclesia de Eucharistia” enciklika SZIT Bp.
9) Szent II. János Pál: „Veritatis Splendor” enciklika SZIT Bp.
10) Szent II. János Pál: „Centesimus Annus” enciklika SZIT Bp.

(folyt.)