Szent Pio atya a lélek békéjéről
„A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik.
A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket. A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta Istent.
De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell a hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban. Óvakodjunk bizonyos önvádaktól és lelkiismeret furdalásoktól, mert ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket. Ha viszont a lelkiismeretfurdalás és az ön-szemrehányás alázatosabbá és buzgóbbá tesz a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk az Istenbe vetett bizalmunkat, biztosak lehetünk, hogy Istentől jönnek. Ellenben, ha önmarcangolássá fajul, mely megzavar, félénkké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesz bennünket, akkor biztosra vehetjük, hogy ezen indíttatásaink a démontól valók!
Keressünk menedéket az Istenbe vetett bizalomban, és mondjuk gyakran: Jézus Szent Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, szeretlek Téged és bánom minden bűnömet.” (Internet)
(folyt.) Források az I. részben!
