NEGYEDIK NAP
Háromszor:
Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen
ELMÉLKEDÉS
Bár Mária megváltott teremtmény (az első a megváltottak közül és ráadásul páratlan módon), közreműködése Krisztussal mégis egyedülálló és megismételhetetlen. Máriának a megváltásban való közreműködése azonban a Megváltás eseményének bekövetkezésekor ment végbe, vagyis az ő szabad beleegyezésére volt szükség, hogy ez megvalósulhasson.
Ha Mária nem adta volna szabad beleegyezését a Fiú Megtestesülésébe, akkor Jézus Krisztus nem ölthetett volna testet, amit a kereszten felajánlhasson áldozatul. Mária szabad akarati belegyezése nélkül Krisztus a Kálváriára sem mehetett volna fel, ahol értünk feláldozták. Mária ugyanis hozzájárulását adta Fia Szenvedéséhez, s bár nem tagadhatta meg beleegyezését, hiszen ezt bennefoglaltan már az Angyali Üdvözletkor megadta, a Kereszt lábánál mégis újra megerősítette azt. Jézus feláldozásához adott beleegyezése "nem passzív elfogadás, hanem hiteles szeretetaktus, amellyel Fiát engesztelő áldozatul ajánlotta fel, az egész emberiség bűneiért" (Vö. II. János Pál, Általános kihallgatás, 1997. április 1.), hogy így kiragadja az embereket a sátán hatalmából. A Kereszt lábánál Mária "mélységesen együtt szenvedett Egyszülöttjével és lelkében anyai szeretettel társult az Ő áldozatához, szeretetteljes beleegyezését adva az általa világra hozott isteni áldozat felajánlásához."
Rodriguez Szent Alfonz laikus jezsuita testvér a Boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva, egyik napon egy Mária-kép előtt térdelt, és e szavakban tört ki:
»Oh szeretetre legméltóbb Anyám! Tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, mint én téged« Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: »Mit beszélsz te itt, Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem; tudd meg, hogy az ég és föld közötti távolság nem oly nagy, mint amekkora a különbség az én szeretetem és a tied között.«
Az anya szeretetét a gyermeknek is hasonló szeretettel kell viszonoznia; Canterbury-i Szent Anzelm így imádkozik: "Jézus, Isten Fia, esedezve kérlek: anyád iránti határtalan szeretetedért add, hogy én is úgy szerethessem őt, ahogyan Te szereted s ahogyan elvárod, hogy szeressék". Szent Maximilián Kolbe pedig így ír: "Ne tartsatok attól, hogy túlzottan szeretitek a Szeplőtelen Szüzet, mert bármilyen nagy lesz is az iránta való szeretetetek, soha nem fog felérni az ő Jézus iránti szeretetével, akinek követésében áll életszentségünk."
MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG
NAPI IMA
Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen
Az Advent latin eredetű szó – adventus – megérkezést, eljövetelt jelent, a reménykedés időszaka. A Megváltó eljövetelét várjuk.
Feljegyzések a purgatóriumról 12
1)
Egyik-másik embertársunk rávághatja erre, hogy ‒ Miért kell Mária, a Krisztus követéséhez?
Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávető-legesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogság
ban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!_1.jpg)
Az alacsony sorból a világ legjobb futballedzői közé önerőből került Carlo Ancelotti nevéről nem éppen a híres olasz tanúságtevő jut az olvasók eszébe. A globális kitekintésű keresztény és spanyol nyelvű portál, a Religión en libertad azonban nem árulta el, hol nyilatkozott Angliában a Real Madrid új edzője.
Az Evangélium így felel: „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (2Kor 5,10).
fejére. Épp ekkor lépett az ifjú házasok szobájába Valerianus öccse, Tiburtius (Tibor), aki elcsodálkozott a helyiséget átható csodás illaton. Kérdésére elmagyarázták neki, hogy egy angyal járt náluk és neki magának is van őrangyala, azonban csak akkor láthatja, ha megkeresztelkedik. Így Cecília sógora is a megvetett keresztények közé lépett és meglátta angyalát.
Ezt követően karddal akarták lefejezni, de három csapással sem tudta a
következtében – mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán –, lett az egyházi zene védőszentje. 
_1.jpg)
Árpád-házi Szent Erzsébet - a SZERETET nagy szentje Királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon.
Ehhez egy-két mondat a Szeretetláng Naplóból: „Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224) A Szeretetláng kiáradása pillanatában vakká lesz a sátán.” (vö. I/85)
Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.
Mivel a fiatalok, a gyerekek élő közelségben látják és szenvedik el a szülők, nagyszülők érzelmi ingatagságát, a válást, az újabb kapcsolatok létrejöttét, ezért a lélekpusztító vírus már három-ötévesen roncsolja lelküket, és maguk is instabil érzelmi állapottal lépnek ki a világba. A legújabb orvosi, genetikai kutatások egyre mélyebben tárják fel a válság méreteit. A sérülést már az anyaméhben alakuló új élet is megszenvedi. Ezzel magyarázható, hogy soha ennyi sebzett és pszichésen sérült ember nem élt a nyugati civilizáció övezetében, mint ma.
Az új barátság, a szerelmi kapcsolatkeresés hozhat ugyan átmeneti gyógyulást, de a sebek oly mélyek, hogy az érzelmi minuszgörbe megismétlődik, és világossá válhatna, hogyha nem önmagunkban teremtünk rendet, mások által aligha nyerhetünk gyógyulást. A pótcselekedetek másik kategóriája szintén jól ismert: az önpusztító nikotin, alkohol, koffein, majd a kábító drogok egyre fokozottabb fogyasztása. 
Akármelyik utat választják is a sérültek, ilyenkor a legváratlanabb, a legszélsőségesebb, sőt olykor az erkölcsi normákat is durván sértő viselkedéseket mutathatják. Olyanokat, amelyeket még maga az illető sem képzelt el magáról. Az általános lepusztulás és erkölcsi elhangolódás semmiben nem mutat megoldásra, különösen akkor nem, ha a válás, az új házasság vagy a drogozás miatt a gyermekek lelke megy tönkre.
Minden embernek az a feladata, hogy tükrözze Istent, aki az abszolút Igazság. Ez az alapja és garanciája az „adott szó szentségének”. Ennek hitele rendül meg az egyén lelkiismereti elfertőződésével, mintegy maga aknázva alá a saját létbiztonságát. Egyre többet beszél mellé, álokoskodással védi a maga gyártotta „igazságait”. Megdöbbentő, hogy az ilyen megfertőzött ember milyen közhelyekkel, átlátszó álérvekkel áll elő, pedig féligazság eleve magában hordja a teljes hazugságot, és ezáltal bárki alatt meginoghat a talaj. 
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA, meg-szegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült államok, még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: 
magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok. 
Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint
Az, hogy van lelkiismeretünk, nem jelenti azt, hogy jól is működik. Funkciójának ugyanis az a lényege, hogy az Isten által megszabott törvényeket, az Igazságot közvetítse és hajtassa végre velünk. 
Korunk általános lelkiismeret-sorvadását lelki betegségnek, járványnak nevezhetjük, mert mint a ragályos fertő életveszélyes és észrevétlenül terjed a világban. Az igazi veszélyessége abban van, hogy nem veszi komolyan senki. Nem diagnosztizálják, nem fogják fel elterjedtsége veszélyes mértékét, mivel együtt nő velünk, szokássá merevedik bennünk, és természetesnek vesszük. A mesebeli törpék birodalmában az a természetes, hogy mindenki törpe, és ezt veszik életszabálynak.
Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó... [Péld 31,30]
Pater Fuentes 1957. december 26-i interjújában a Fatima-i Lucia nővértől a következő választ kapta a végső időkre vonatkozóan:
Vasárnapi napra esett. Budapest lakossága november első napjaiban gyászolt, de egyben mindenfelé megindult a romok eltakarítása, rendrakás az utcákon. A munkások készültek a hétfői munkakezdésre. A villamosok újra jártak, az élet beindult. Negyedike hajnalra azonban iszonyú moraj, aknatűz és bombák robajára ébredt Budapest dolgozó népe. A kommunizmus fellegvára, a Szovjetunió 1956. november 4-re virradóan, megszegve a Magyar Kormánnyal kötött államközi egyezményeit, miként az ENSZ és a Genfi Egyezmény Alapokmányait is, hadüzenet nélküli támadást intézett a független Magyarország ellen! Az ígéretekből ki nem fogyó, mellét veregető Nyugat és az USA gyáván és aljas módon alkut kötött a szovjet vezetéssel, és nem segített! A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB vezetője, a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyaló-küldöttség tagjait is letartóztatta. Hetekig tartó iszonyatos vérengzés kezdődött, kenyérért sorban álló asszonyokra nyitottak sortüzet, iskolás fiatalokat végeztek ki halomra és tüzérségi és repülős bombatámadást intéztek középületeink, templomain ellen. A Vörös Hadsereg nem tanult a Világháborúból és utcai harcokba vetette be a tankjait, páncélozott járműveit, nem számítva a pesti srácok és a lakosság hősiességére. Budapest utcái az agresszor roncstemetőjévé vált. Már a 23-át követé első szovjet intervencióval szembeni lakossági ellenállás, október 28-ig tartó szakaszában is szörnyű leckét adott a megszállóknak! Addig a napig 200 db klf. harckocsit vesztettek és közel 800-ra tehető a személyi veszteségük. Ezt sajnos messze felülmúlta a november közepéig tartó második orosz intervenció, mely ellen a honvédő szabadságharc során, több ezer fiatal szovjet katona lelte értelmetlen halálát, sok-sok orosz család és édesanya fájdalmára. Ha Budapest romokban hevert is és a fegyvercsörgés elcsendesült is, a békésnek tekinthető Bajza utcai Szovjet Nagykövetség területén belül további fegyverropogás hallatszott (nem támadás érte őket, hanem) saját katonáikat végezték ki halomra azok közül, akik megtagadták a parancsot, vagy átálltak, szimpatizáltak a magyar forradalommal! No persze, a "Marxista-Leninista humanizmust" soha nem érdekelte az egyén, az ember tragédiája! 
Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor már néhány éve ő kormányozta az egész családi birtokot.
Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet. 
A családapák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hová a napnak fáradalmai és munkái után mindnyájan megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért, szülők és gyermekek egyaránt. Szép és üdvösséges szokás ez, amelyből béke és áldás fakad az egész családra. Azért valahányszor fiatal házasokat fogadunk és néhány atyai szót intézhetünk hozzájuk, amire gyakran van alkalmunk, Szűz Mária rózsafüzérét ajándékozzuk nekik s annak imádkozását a legmelegebben ajánljuk, a saját példánkra hivatkozva intjük őket, hogy azt egyetlen napon se mulasszák el, bármennyi gond és munka közben sem. Tanácsosnak tartottuk ‒ Tisztelendő Testvérek ‒ titeket és rajtatok keresztül összes lelki gyermekeiteket is erre a jámbor ájtatosságra buzdítani. Nem kételkedünk benne, hogy intelmünket, mint mindig is, szívesen megfogadjátok, s annak igen nagy lelki hasznát látjátok. Még más szándék is vezetett ennek az apostoli körlevélnek megírására. Akarjuk, hogy Velünk együtt összes fiaink Krisztusban örök hálát adjanak az Istenanyának szerencsésen visszanyert egészségünkért. Azt ugyan a Lisieux-i Szűz, a Kis Jézusról nevezett Szent Teréz közbenjárásának köszönhetjük, amint már írásban is elismertük.(10) De jól tudjuk, hogy a jó Isten minden jót Szűz Anyjának kezéből nyújt nekünk. Végül, mivel legutóbb a sajtóban vakmerő támadás érte a Boldogságos Szüzet, fölhasználjuk az alkalmat, hogy annak az országnak püspökeivel és népével együtt, amely Szűz Máriát mint Lengyelország királynőjét tiszteli, de saját mélységes tiszteletünk parancsából is, méltó elégtételt szolgáltassunk a fölséges mennyei Királynőnek s az egész világ előtt megbélyegezzük ezt a szentségtörő merényletet, mint igen fájdalmas és méltatlan dolgot, amely egy művelt országban büntetlenül megeshetett. Mint az égi kegyelmek és atyai jóindulatunk zálogát az Úrban szeretettel adjuk rátok ‒ Tisztelendő Testvérek ‒ és a gondjaitokra bízott nyájra apostoli áldásunkat.
Kelt Castelgandolfo várában, Róma mellett, 1937. szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal napján, pápaságunk tizenhatodik évében. XI. Pius pápa
..................
hadjáratát ismét dicső győzelem fogja követni. 
1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon és elképesztő mennyiségű páncélos volt szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
....................
1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
..........................................................
.........................................................
Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született, és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán. Kora legjobb képzését kapta meg. 
Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
A rongyos baromőrző ember alázatos hangja megércesedik, s keményen visszavágja:
Mint az előző részben említettem, geológiai vizsgálat állapította meg, hogy a Szent Szűz sziklaképe nem festmény, hanem a kőzet mélyére behatoló színes sziklarészecskék tömege!
másolatát vagy megállapításait nem közlik.
Az Egyház 1951-ben engedélyezte a "Nuestra Señora de Las Lajas" kép kultuszát, és 1952. szeptember 15-én XII. Piusz pápa engedélyezte a Mária-kép kanonikus koronázását, amely alkalomból óriási ünnepséget tartottak, Kolumbia majdnem összes püspökének részvételével.
Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, magunk határozva meg örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünk minden pillanatát, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra.
Szűz Mária dicsősége betölti a mennyet és a földet, különösen a keresztény világot. Nincs templom, melyben ne emeltek volna tiszteletére oltárt, vagy ahol ne tisztelnék valamely kegyképét. Hány megtért és gyógyult lélek hirdeti hálával dicséretét és dicsőségét! Sőt, nincs olyan ördög sem a pokolban, aki rettegve ne tisztelné Őt. Ám az is elgondolkodtató, hogy vannak akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától az Egyház jövőjét, és próbálják csorbítani az Istenszülő magasztos nevét! Márpedig vigyáznunk kell máriás lelkületünkre, mert Szent Lajos szerint, akik a legszentebb Szűz iránt közönyösek és nem tekintik anyjuknak, azoknak Isten nem atyjuk! (Vö. TMT 30)
Folytatva az indián asszony María Mueses de Quiñones kislánya Rosa feltámadása kapcsán felfedezett csodás Istenanya-kép történetét.
19. század végén, 
Alkantarai Szent Péter 1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment, 1538-ban azonban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától megélt szigorú fegyelmet regulává formálni, de tervezetét 1540-ben a káptalanon rendtársai elvetették. Ezért amikor hároméves hivatali ciklusa lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem egy társával Portugáliába ment, és a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk.