Az áldozat, imádság, engesztelés 5
Az áldozathozatal első és fő megnyilvánulási formája természetesen az, hogy elfogadjuk azokat a szenvedéseket, amelyeket feladataink hűséges elvégzése jelent számunkra. A fatimai angyal világosan beszélt erről:
"Főként azokat a szenvedéseket fogadjátok el, és viseljétek megadással, amelyeket Isten küld rátok." 
Lúcia később így ír erről: Íme az engesztelés, amit a jó Isten kíván. Íme az áldozat, amit mindenkinek magára kell vállalnia ahhoz, hogy Isten törvényét betartva igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra. Egyik csütörtökről-péntekre virradó éjjel, amikor az elöljáró anya engedélyével a kápolnában voltam, éjfélkor így szólt hozzám a mi Urunk: "Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és betartsa törvényemet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el. "
Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges, de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. Röviden szólva: kis közösségekben nagyon eredményesen tudunk a Szent Szűz munkatársaiként az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére törekedni. A társ, a közösség ebben a munkában rendkívül fontos, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, a készséges akarat, az elszántság, a meghatározott program és a hozzáértő vezető. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít, más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük.
Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli. Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent. ,,ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is'' (1 Jn 2,2). Amikor az ember Jézushoz hasonlóan testét ,,élő, szent, Istennek tetsző áldozatul'' adja (Róm 12,1) önmagáért és embertársaiért, engesztelő munkát végez.
