Izaiás prófétának egyszer megadatott, hogy mélyen bepillanthasson az égbe. Élményéről ezt írja: „Láttam az Urat. Szeráfok lebegtek Előtte, mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezt harsogták: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” (Iz 6,1-3). E szentírási hellyel rokon a hálaadó egyházi énekünk: „Téged minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok; egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak: Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy.” Az idézett sorokból látható, hogy az angyalok egészen Isten fölségének boldogító örömében állnak. A „szent, szent, szent” szüntelen éneklése nem kényszeredettséget takar, hanem az angyalok nagy boldogságát.
Az angyalok szeretete, egyúttal lángoló szeretet. A szeráfok, azaz „lángolók” neve is kifejezi, hogy az Isten iránti szeretet tüze lobog bennük, vagyis a mérhetetlen öröm és boldogság! Még az emberek is, olykor úgy fogalmazzák meg túlzó szeretetüket, boldogságukat, hogy a „érted lángol a szívem”, „őérte égek”.
És bizony mily sokan vakon keresik Istent vagy az istenbizonyságot, holott eleve Benne és Általa élnek, vagyis a Szeretetben, mert „Isten maga a Szeretet”! (1Jn 4,8) Hogy ez mennyire így van, ahol Istent kizárják az életükből, ott bizony istentelenség van!
Ezekiel és Izajás prófétánál olvashatunk a trónhoz legközelebb álló csodálatos lényekről, a kerubokról és szeráfokról. A kerub kifejezés egyes feltevések szerint a ’megművel’, a ’szánt’ jelentéssel hozható kapcsolatba. Az Ezekiel próféta könyvének elején (Ez 1-3) megjelenő, Isten trónjához kapcsolódó ‒ az emberi szavakkal alig körülírható ‒ mennyei élőlényeket szokta a hagyomány a kerubokkal azonosítani, akik sokan vannak és a Szentháromsághoz tagozódnak! Négy szárnyuk közül kettővel testüket fedik, lábuk egyenes, talpuk borjútalp, kezük az emberi kézhez hasonló, mellettük kerekek, melyen szemek vannak (legalább 6). Hozzájuk hasonló csodálatos teremtmények az Újszövetségben is megjelennek, a Jelenések könyvében (Jel 4). A felsorolt sajátosságok is mutatják, hogy a mennyei élőlényeknek, angyaloknak pontos leírása a bibliai szövegek alapján is igen nagy nehézségekbe ütközik. Sajnos gyakran a kerubokat a „Négy Élőlénnyel” azonosítják, holott ezek a négy Evangélium angyalai, akik külön feladatra teremtettek és karon kívüliek! Ezek a bibliai lények látszatra „oroszlán”, „bika”, „ember” és „sas” arccal ábrázolódik.
A szeráfok, akik nevének jelentése ’égő’, láng, Izajás próféta látomásában jelennek meg (Iz 6). Újból hangsúlyozom, hogy a leírtak, többszörös szimbolikával vannak emberi kifejezéssé formálva, hiszen „szem nem látta, fül nem hallotta” (Iz 64,3; 1Kor 2,9)! A szeráfokról már a nevük is mondja, hogy igen nagy a szeretetük, lángolnak, égnek a szeretettől. Ezt bár minden más angyalról is el lehet mondani, ha szeretetük hőfoka nem is éri el a legmagasabb angyalokét.
(folyt.) (Források az első részben!)
