A magyar nyelv ősisége
Előre bocsátom, hogy nem vagyok nyelvész és nem is kívánok belekontárkodni ebbe a disciplinába. Magyarságtudatom velejárója, hogy minimális nyelvészeti ismeretekkel bírjak és magánvéleményemben, magyarként magyarázzak!
Alap problémám az, hogy ezer évvel ezelőtti írásbeli feljegyzések alapján egyre csak azt kívánják bizonyítani (pl. Ó-magyar Mária-siralom; Halotti beszéd; Tihanyi alapítólevél), hogy bizony a magyar nyelv igen kezdetleges volt és az idők során számtalan szót és kifejezést vett át a környező népektől! Véleményezésem tehát a következő:
1) A magyar nyelv ősiségében, szógyökeiben, nyelvtanában és kifejezési árnyalataiban felülmúl minden más nyelvet!
2) Az ezeréves írott nyelvemlékek nagyrészt azért hangzanak olyan "bikkfául", mert az addigi rovásjelek helyett latin betűvel kellet lejegyezni a hangokat, ráadásul idegen írnokok tették ezt, a saját hallásuk szerint. Ha pl. nekünk kellene egy általunk ismeretlen nyelvű beszédet fonetikusan lejegyeznünk - csak úgy hallás után -, bizonyára hasonló "nyelvemléket" produkálnánk, nemde? Ha magyar ember jegyezte volna le rovásjelekkel, akkor lényegesen életszerűbben hangzana! Semmi nem bizonyítja ugyanis, hogy pl. a leírt formában kell a tihanyi oklevél szavait olvasni. Az a valószínű, hogy a szöveget ugyanúgy mondták, ahogy ma is tesszük. Az ennél régebbi magyar nyelvemlékek bizonyítják, hogy 15 ezer évre visszamenőleg normálisan beszéltünk magyar nyelven.
Malaszt vagy kegyelem?
3) Általános a hozzállás, hogy egy-egy magyarban honos szavunkat indokolatlanul is "idegen nyelvemlékként" cimkéznek – csak azért –, mert abban a nyelvben is megtalálható! Ilyen például a 'malaszt' szó is, mely ómagyar kifejezés: milost (jóakarat, képesség)! Ezt vették át a szláv nyelvek szláv: milost (jó szándék, kegy, adomány) < milo (kedves, szeretetteli)] 'milo', vagy 'milost'-ként. Kérdés, hogy ki vette át kitől? A legtöbb esetben nagyobb esély van egy ősnép ősnyelvére eredeztetni valamit, mint egy olyan újkori nyelvhez kötni, melynek nyelvtanát és szótárát csak a 17. században jegyeztek le (pl. a szlovákot)! Hasonlóan sajátos következtetés, hogy "a magyar nép nem ismerte a földművelést" és még a föld szavunkat is a germán nyelvből (field; feld) vettük át (nemde fordítva??). Ugyan bizony melyik nyelv nevezi glóbuszunkat ugyan azon kifejezéssel (Föld), mi több a földterület mértékegységét holddal? Az pedig, hogy ko-csi, csi-kó, ka-pa, kap, bele-kap, az idegennyelvekben egyáltalán nem vezethető le a (máshol nem létező) szógyökök logikájával!
De érdemben, végülis a malasztról szeretnék beszélni, amely /néhány-/ezeréves magyar szavunk, amely minden templomban elhangzott milliomszor, és minden katolikus családban évszázadok óta e kifejezéssel mondták az Üdvözlégyeket a legnagyobb természetességgel: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes... Mert élt ez az ősrégi kifejezés, melyről mindenki tudta mit jelent: Istentől való kegyelmet!
Valamikor a hetvenes években úgy döntött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (valaki nyelvújító javaslatára), hogy véget vet ennek a szép, ősmagyar szónak – merthogy idegen eredetű (?) –, s innentől kezdve a magyar katolikusokkal igyekeztek elfelejtetni ezredéves szavaink egyikét, s a ’malaszt’ meghalt. Egyébként "na és", mégha idegen lenne is, még akkor is teljesebb és egyértelműbb fogalom, amely nagyon pontosan meghatároz valamit! Hogyan is jegyezték le a Halotti beszédet a latin írnokok: "Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot..." (Mennyi malasztban teremté eleve (a) mi ősünket, Ádámot...)
De ha már magyarítják, hogyan használnánk az idegen eredtű szavakat magyarul, úgymint az "amen" (úgy legyen), a "litánia" (letenye), a "tabernákulum" (oltárszekrény) és az Eucharisztia (hálaadás) meghonosodott kifejezéseket?
Csak megjegyzem, hogy bizonyára az ilyen "nyelvújítók" (akik a Miatyánkot is lazán "megökumenizálták") hadakoznak legjobban az Üdvözlégyben mondandó könyörgés opcióként való befűzése ellen: "...imádkozzál érettünk bűnösökért, (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen". (És milyen igazuk is van! Csakhogy nem következetesek és még kevésbé figyelmesek!)
Mert bizony a Miatyánkban újabban elhangzó "aki a mennyekben vagy" sokkal pontatlanabb, mint az "AKI VAGY a mennyekben"! Az előbbi (az újított) ugyanis helymeghatározós szerkezet, miszerint nem egy "másik atyáról" beszélünk, hanem arról aki a mennyekben van (lásd: dualista eretnekség)! Az őseredeti biblikusabb "vagyok aki VAN" (az Örökké Létező), kései fordításban: "vagyok aki vagyok"! (Kiv 3,14)
Nem beszélve arról - ami fontosabb lett volna -, korrigálni a Miatyánk pontatlan fordítását: a "ne vígy minket a kísértésbe" (mely szintén eretnek állítás, hiszen Isten nem visz a kísértésbe! A helyes fordítás így hangzana: "ne hagyj minket a kísértésben", vagyis ne hagyj minket a "slamasztikában", mert gyengék és erőtlenek vagyunk! – Na de erről ennyit!
Mit is jelent a 'malaszt'? Azt, hogy isteni Kegyelem; Istentől való jóakarat, Istentől való készség, jótétemény, vagyis csak Istentől való ajándék!
Példamondat: "Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled"! (ennél többet ily tömören nem is lehet emberi szavakkal kifejezni!)
És mit jelent a jóval szegényesebb 'kegyelem' szavunk? Istentől vagy embertől való segítő ajándékot, büntetés elengedést, jóindulatú haladékot, melyet bárki adhat embertársának, sőt egy állatnak is!
Példamondat: "a Köztársasági Elnök kegyelembe részesített egy elitéltet". – Micsoda különbség!
(folyt!)
