Az egyházi állásfoglalás
Szűz Mária efezusi házának hitelességét Msgr. Andrea Policarpo Timoni szmirnai érsek 1892. november 1-i helyszíni vizsgálata 14 résztvevővel alapozta meg, közöttük volt P. Poulin és P. Jung is. A jegyzőkönyvben mindnyájan vallották:
„Afelé hajlunk, hogy a Panaya Kapulu rom a Szent Szűz lakásának maradványa.”
1895-ben XIII. Leó pápa vizsgálóbizottságot küldött az állítások kivizsgálására. (Poulin, The Holy Virgin’s House, 161-163. ) 
Timoni érsek megengedte istentisztelet tartását ezen a helyen. A későbbi izmíri érsekek is kiálltak a Szent Hely valódisága mellett, minden támadás ellenére is, és amint ilyen esetekben szokás, kinyilvánították, hogy mindenkinek joga van erről magánvéleményt alkotnia. (A kép eredeti fotó)
Mint az előzőkben említve volt 1892. januárjában Maria de Mandat vincés szerzetesnő elöljáróinak engedélyével a vagyonából megvásárolta a mostani búcsújáróhely területét egy töröktől. A telekkönyvi bejegyzés szerinti elnevezése „háromkapus kolostor”. Ebből arra lehet következtetni, hogy Mária mennybevétele után, valamikor kolostorként használhatták. Később Mária nővér P. Poulinnak adta tulajdonát, ő pedig végrendeletileg P. Euzetre hagyta. Ő viszont 1952 végén az újonnan alapított „Törökország katolikus alattvalóinak Egyesületének” gondozására bízta a szentélyt.
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)
