Egy jól kezdődő élet
Bartolo Longo, akit méltán nevez egyházunk a "Rózsafüzér világi apostolának" 1841. február 11-én jómódú családba született, az olaszországi Latianóban (Lecce tartományban). Már három nap múltán megkeresztelték.
(Képek: 1. A szülők házasságlevele, a 2. Alfonz születési bizonyítványa)
Apja orvos volt, aki a zene szépsége iránti rajongást nevelte fiába. Édesanyja – aki 20 évvel volt fiatalabb a férjénél – a bensőséges vallásosságot, a Mária-tiszteletet és a szegények iránti részvétet plántálta gyermeki szívébe.
Szolid, engedelmes, de szélsőségekre is hajlamos fiúcska volt. Az őt nevelő pap kimagaslóan intelligensnek, melegszívűnek, de ugyanakkor igen temperamentumosnak jellemezte. 
(3. a szülői ház Latianóban)
Apja, jogi pályára szánta és hajthatatlan akaratából már 6 évesen kollégiumi neveltetésbe küldette a piaristákhoz, Francavilla Fontana-ba.
Itt volt elsőáldozó is és feljegyezték róla, hogy az Eucharisztia vétele után annyira elmerült az imában, hogy a szentmisének és az orgonaszónak is vége volt már, amikor az egyik ministránsnak kellett figyelmeztetnie, hogy menjen a többiek után reggelizni.
Bartolo 10 éves korában elvesztette édesapját. Ekkor hazalátogathatott a temetésére 1851-ben.
Édesanyja másodszor is férjhez ment.
Leccében magánúton jogot tanult. Annyira szerette a zenét, hogy majdnem egy évig éhezett, hogy zongorát és fuvolát vehessen magának.
Fiatal éveit megzavarta a szbdkmves vezetettségű "garibaldista" forradalom, amelynek egyik célja a pápai állam teljes felszámolása volt. Bartolo ekkor megszakította tanulmányait és csak 1861-ben folytatta. (A források felsorolása az első részben!)
