Figyelemre méltó, hogy a falu népe hozzávetőlegesen 3 órán át állt, énekelt és imádkozott a dermesztő hidegben, mégsem fázott senki és el sem fáradt!
A látomás annyira valóságos volt, hogy az egyik látnok 43 csillagot számolt meg a Szűzanya köpenyén.
Évekkel később Joseph Barbedette, pap lett és tanúságot tett a jelenés körülményeiről. A jelenés két lány résztvevője közül az egyik, Jeanne-Marie Lebossé apáca lett. Wicart püspök egy év múlva kiadott pásztorlevelében – 1872. február 7-én – kijelentette, hogy „Szűz Mária Pontmain-ban valóban megjelent” és 1875-ben a Vatikán is hitelesnek mondta ki a jelenést.
1872. májusában Wicart püspök engedélyezte egy templom építését, melyet 1900-ban fejeztek be és amelyet 1905-ben X. Piusz pápa bazilika rangra emelt, egyben engedélyezte a Pontmain-i REMÉNYSÉG ANYJA általános tiszteletét.
(Alább: A Pápai Jóváhagyás)
A gyönyörű neogótikus bazilikát a köznyelv „Kék Bazilikának” hívja, ólomüveg ablakai miatt, melyek kékes ragyogással töltik be a templomot!
XII. Piusz pápa 1934. július 24-én, ünnepélyesen megkoronázta a Reménység Anyja szobrát a Szent Péter Bazilikában.
A Pontmain-i néma jelenés képei azt jelzik nekünk, hogy az Isten Anyja képes visszatartani Szent Fia sújtásra kész karját, ha hallgatunk felhívására és engeszteléssel fordulunk Jézus Szentséges Szíve felé!
Mindez, különösen aktuális napjainkban: Az ellenséges front 20 km-re volt már a falutól, ám a jelenést követő 11. napon aláírták a fegyverszünetet.
A Pontmain-i jelenés, nyomatékos példával szolgál számunkra, mégpedig a jelenség üzenetének komolyan vétele, a helyi plébános és a nép részéről! A falu népe egységesen a plébánosára hallgatott és nem újabb és újabb kitalált imákat mondott ki-ki a saját feje szerint, hanem az Egyház szokott imádságait, az Úr felszentelt papjának vezetésével! Ez az egység volt az, ami nyomatékot adott könyörgésüknek! Ezt érdemes megszívlelnünk!
A Pontmain-i plébános érdeme, hogy ő ugyan nem látott semmit, de percek alatt felmérte a hiteles helyzetet ‒ és bár rövid úton haza küldhette volna híveit akár áldással is ‒ ám látván, hogy senki sem fázik, jó irányba fordította a nép áhítatát, s ott az utcán megtartotta az "imaórát"! Figyelemre méltó az is, hogy Guerin atya bátran képviselte az eseményeket, efféle kérdésekben ugyanis kevesen vállalják a kockázatot, mert gyakoriak a hamis üzenetek is.
Ám a hamis üzenetközlők, aligha imitálják három órán át a jelenést, égre tekintve a dermesztő hidegben!
Guerin plébános tehát meggyőződésesen és bátran kiállt az események mellett, holott ő sem számíthatott egységes támogatásra a kollégái részéről.
Fontos belátni, amiként az Egyház által kivizsgált valamennyi üzenet bizonyította, hogy Jézus és Mária felszólításai a bűn elhatalmasodásának veszélyére, a bűnbánatra és megtérésre mindenkoron a még aktuális és szükséges történelmi időben hangzottak el.