A plébános megkapta tehát a jelet és most neki kellett lépnie az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett, hiszen ‒ jellemző módon ‒ még a művelt hívők körében is alig volt ismeretes, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.
A Szent Szűz már az 1830-as párizsi jelenésében is kinyilvánította Szeplőtelen Fogantatását, hiszen ezt a fohászt tanította Laboure Katalin nővérnek: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!
A Csodásérmet eleinte „a Szeplőtelen Fogantatás” érmének is nevezték.
A Lourdes-i jelenések hosszú szünetében ez idő alatt felbolydult a világ, és Bernadette jó ráérzéssel teljesen visszahúzódott. Helyesen tette, mert igen nagy veszély fenyegette. Az akkori liberális kormányzatnak, miként a helyi vezetőknek sem tetszett a vallási megújulás ‒ amitől érdekesmód ‒ a legjobban rettegtek, ennek folytán a prefektus végső megoldást akart úgy a barlanggal, miként a látnokkal is. A terve az volt, hogy a lányt elmegyógyintézetbe záratja, a barlangot pedig életveszélyesnek nyilváníttatva lezáratja az egész környéket. Legelőször is persze, eltávolíttatja a keresztet.
Bernadett jóakarói időben eltüntették őt a hatóságok szeme elől. Minden feltűnés nélkül elküldték egy távoli szanatóriumba, hogy gyógyíttassák az asztmáját. Távolléte ellenére Lourdes-ban a légkör egyre forróbbá vált. Ez mindenesetre bizonyította, hogy nem a személye okozza ezeket.
A hatóságokat három súlyos probléma foglalkoztatta.
Az egyik, hogy egyre több zarándok látogatta a barlangot, sőt iparosok ingyen vágtak lépcsőket a sziklába és a forrás vizét is szakszerűen elvezették. A csendőrtiszt persze, nem is értette a dolgot ‒ mármint azt ‒, hogy a „pénzéhes iparosok”, képesek ingyen dolgozni a Szűzanyáért.
A másik meglepő körülmény a hatóságok részére, az ajándékok tömege volt: nemesfém hálatárgyakat akasztgattak ide-oda, sőt, a zarándokok pénzt helyeztek a sziklák bemélyedéseibe. Jacomet még egy arany
pénzt is talált és igen kíváncsi volt, ugyan ki lehetett az az előkelő személy, aki ekkora ajándékot adott? Ám mint kiderült, ez egy szegény asszony volt, aki öregségére gyűjtögetett egész vagyonát adta oda e 
szavakkal: „A Szűzanyának!”
A harmadik probléma viszont igen sokat ártott a Szűzanya ügyének, és ez a túlbuzgó hamis látnokok fellépése volt. Valamennyiük nagyon szépet tudott mesélni az állítólagos látomásairól, és azzal próbálták hitelesíteni magukat, hogy fennhangon hirdették, miszerint a rózsafüzér imádságot nagyon szereti a Szűzanya! ‒ Erre persze a hívek, aligha mondhatták, hogy nem igaz!
