A világ sorsával kapcsolatos szentírási helyek, miként a próféciák sora egybehangzóan súlyos próbatételeket jövendölnek, ez tény! Azt is ismernünk kell azonban, hogy már az első századok emberei is megvalósultnak hitték a „jeleket” és azóta is „megvalósulásukat" tapasztaljuk! A Szentírás egyes helyei kétség kívül arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Kérdés azonban az, hogy mikortól számíthatjuk a végső időket, ill. annak kezdetét? 
Nem szabad felülnünk a károgó álprófétáknak, bármily valós jelekre mutogatnak is! Ilyen jelek mindig voltak, sőt még súlyosabbak is! Jézus mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) „Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő', de ti ne hallgassatok rájuk!” (Lk 21,9-10)
„Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől”. (Jer 23,19-22) Az ál-üzenetekkel riogatók pedig mást sem tesznek, mint akaratlanul is az ördög untalan célját teljesítik: az emberiséget a reménytelenség örvényébe taszítani! Holott, mi bízva bízhatunk Isten Irgalmasságában, hiszen az Úr kínálja a kulcsot: Bízzatok Bennem!
Napjainkban nem arról van szó, hogy a kereszténységet külső ellenség győzi le. Ma már Krisztus misztikus testébe hatolt be az ellenség, egészen a közepéig. Nem a törökök, nem a kommunisták vagy az arabok azok, akik meg akarják semmisíteni az Egyházat, hanem maga az Antikrisztus. Jól álcázza magát, de mindenki számára felismerhető, kik azok, akik neki szentelték magukat. Megtéveszti az embereket humánus szeretetével, amely nem mutat túl ezen a világon. Az egység, melyről prédikál, szakadást rejt; az igazsága hazugság; és békéjét (a világbékét) az igazság árán vette meg, biztonságot ígér, hogy végleges hatalmát és uralmát biztosítsa. De „amikor azt hangoztatják: béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás…” (1 Tesz 5,3)
Már Liguori Szent Alfonz is figyelmeztet: „Az ördög folyvást az eretnekek révén próbálta megfosztani az egyházat a Szentmisétől. Az Antikrisztus mielőtt bármit is tenne, az első az Oltáriszentség tiltása és a Szentmise tiltása lesz büntetés terhe mellett!” Erről szól Dániel 8,12.
„Olyan üldözés következik, amilyen még soha nem volt. Olyan lesz, mint az ősegyházban. Titkos helyeken ‒ pincékben és magánlakásokban ‒ kell a szentmiseáldozatot bemutatni, és csak kevesen vesznek részt rajta.” „Oly módon történik az egyházüldözés, amilyen még soha nem volt; kívülről nézve alig lehet észrevenni ... A rombolás inkább belülről kifelé történik, ez a titokzatos és új benne.
A sátán észrevette, hogy az Egyház, a kívülről jött üldöztetés után mindig szilárdabb és erősebb lett; tehát megpróbálja a fordítottját. Belülről próbálja bomlasztani! Sajnos, láthatjuk a megtévesztő szellem taktikáját és jól kivehető a züllesztés. És ettől az Egyház – legalábbis Európában –, olyan beteg lett, hogy már nem immunis a sátán pestisével szemben.
(folyt.)
