Csupán megismétlem a tanítást, miszerint a földi élet - adott idő az imádságra, a lelki épülésre és a „mennyei kincsek gyűjtésére”! (Mt 6,20)
Vigyázzunk tehát, hogy testünk és gondolataink be ne szennyeződjenek, hiszen ez fogja zavarni az imában való elmélyülésünket, különösen az Oltáriszentség előtt.
Legyünk mindig készek a Szentlélek jelentkezésére, akár munka közben a templomban, vagy magányos sétáinkon. Mert tudott, hogy állandó harc dúl bennünk – a gonosz lélek és a Szentlékek harca –, és bár Isten végtelenül hatalmas, mégis a mi szabad akartunk dönt! Vigyáznunk kell tehát!
Lelki stabilitásunk biztosításában nélkülözhetetlen a szentségi élet, a bensőséges Mária-tisztelet és a napi rózsafüzér-ima!
A Szentlélek ugyanis nemcsak a prófétákat, de minket is igyekszik sugalmazni és erre kell állandóan készen lennünk! Mert ha érzelmeinkkel és akaratunkkal ellenállunk ‒ mi több ‒, súlyos bűneinkkel akadályozzuk a kegyelmek bennünk való működését, akkor ennek következményeit már életünkben, de az örök életben mindenképp megtapasztaljuk!
A Szentlélektől való gondolatok tehát segítő, eleven gondolatok, melyek nem csupán érzelmi-, de erőt adó indíttatásokat adnak. Természetesen vannak ezen késztetéseknek fokozatai, hiszen Isten számításba veszi az egyes ember természetét, de mindegyik az életszentségre és az áldozathozatalra késztet. Ezt hangsúlyozza Szent Pál is: „Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok és testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Tessz 5,22-23) ‒ idézet vége!
A Szentlélek ugyanis nem akarja az emberi lelkeket az ösztönösségben, a földies vágyak uralma alatt hagyni, hanem valamennyit fel akarja emelni az áldozat-imádság krisztusi érzésére.
(folyt.)
