Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, az a Szentlélek által találhatja meg és sehol máshol, csak az Anyaszentegyházban. Csak ott nyerhet bocsánatot bűneire, ott születhet istengyermekké és ott részesülhet az isteni életből a Szentségek által.
Azt mondtam, hogy sehol máshol csak az Egyházban! Nos, máris hallom a ellenvetést, hogy az Egyháztól eltávolodott, sőt szektás közösségek is részesednek a Szentlélek adományaiban, sokszor látványosabban, mint a katolikusok!
Nos ez nem tagadható, örvendetes, de egyben szomorú is! Örvendetes azért mert az Egyháztól távollevők is gyönyörű, zöldellő fügefák, mivel a Szentlélek a legmesszebbmenőkig elmegy üdvösségük érdekében. Szomorú pedig azért, mert bár körül lettek „ásva” a kegyelem által és „megöntözve” az adományokkal, termést mégsem hoznak és végül kivágásra kerülnek. (Vö. Lk 13,8)
Aki szentségileg kötődik a krisztusi tanításhoz és Szűz Máriával egy szívvel-lélekkel hívja a Szentlelket, az elmélyül Isten szeretetében és megéli a Pünkösdöt. Az ilyen lélek megújul, és Isten élete kezd benne működni a Szentlélek által, aki minden istendicsőítés és imádság sugalmazója, mivel ő az Imádság Lelke.
Sajnos az ember gyakran megszentségteleníti testének templomát, miáltal száműzi az Imádság Lelkét. Nem szabad ugyanis profán közhellyé alacsonyítani testünket-lelkünket, ahol szabad az átjárás és szabad a vásár, hanem a „Szentlélek templomaként” kell gondozni. Ezt sürgeti szent Pál apostol is: „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek lakozik?” (1Kor 6,19)
(folyt.)
